Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-04 / 261. szám

1966. NOVEMBER 4., PÉNTEK S Tanácskozik a megyei pártértekezlet (Folytatás a 4. oldalról) légi harminchárom éves átlagéletkort még alacsonyabbra szorítsuk le. A termelőszövetkezeti tagoknak azokat a gyerekeit, akik tovább kívánnak tanulni, át­lageredményüktől függően egy, két, három ezer forint ösztöndíjban részesítjük. Van olyan termelőszövetkezeti tagunk, akinek ebben az évben két gyermeke tanult tovább és ezért négyezer forintot kapott. Vándor Béla, a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának igazgatója Felszólalásában egyetlen kérdéssel, az új gazdasági mech an izmussal foglalkozott. Azt mondanám — kezdte felszóla­lását —, hogy ne várjuk a rendele- taket és a határo­zatokat, hanem menjünk előbbre áz új gazdasági mechanizmusban. Amellett, hogy az új gazdasági me­chanizmus elmé­leti és várható gyakorlati követ­kezményeinek ma­gyarázására to­vábbra is szükség van, meggyőződé­sem, hogy a ma­gyarázáson kívül már cselekedni is kell. Ezalatt azt értem, hogy mindenki a maga területén nézze meg, mit is kell tennie az új gazdasági me­chanizmusra való felkészülésben. A Híradástechnikai Anyagok Gyárában már hozzákezdtünk ehhez a munkához. Kü­lönböző tanácskozásokon vitattuk meg, mit kell tennünk az új gazdasági mechanizmusra való felkészülésben. Olyan kéAiések kerül­tek napirendre, konkrét formában, mint a körültekintőbb tervezés, a kapacitások jobb kihasználása, az önköltségcsökkentés, a mű­szaki fejlesztés, a piac- és árkérdések, az üzemi demokrácia és így, tovább. Ezek alap­ján újból tüzetesen megvizsgáltuk az egyes üzemekben kapacitásunkét, állóeszközeinket és megállapítottuk, hogy mint híradástechni­kai alkatrészgyártó vállalat már tartalék- kapacitásokkal rendelkezünk. Eddig pedig mindig az volt a probléma, hogy nem tud­tuk az igényeket kielégíteni. És ez a kapaci­tás, tovább bővíthető beruházások nélkül. Eddig nem vállaltuk például különleges és kis sorozatú transzformátorok gyártását azzal, hogy azok nem kifizetődőek. Csak al­katrészeket gyártottunk és azokat adtuk el a felhasználó vállalatoknak, amelyek összesze­relték. Most elhatároztuk, hogy erre a célra külön üzemet szervezünk, ahol a műszaki előkészítés és az adminisztráció egyszerűsí­tésével, megjelelő árpolitikával még mindig olcsóbban tudjuk legyártani ezeket a transz- formátorolcat, mintha a rendelő maga állí­taná azokat elő. A kapacitások gazdaságos kihasználása szükségessé teszi a műszaki fejlesztés, a gyártmány- és gyártásfejlesztés meggyorsí­tását. Az új gazdasági mechanizmus gyor­sabb, rugalmasabb, bürokráciamentesebb műszaki fejlesztést kíván. Eddig egy új gyártmány, amíg a tervezéstől a tömeggyár­tásig eljutott, két-három évig tartott. Meg­tettük máris a szervezési intézkedéseket, hogy a felére, egyharmadára csökkentsük az új gyártmányok átfutásának az idejét ülagécsi Károlpé, a Monon Járási KiSZ-bizoitság megbízott titkára Felszólalásában a járás fiataljai­nak életével, prob­lémáival foglalko­zott. Elmondotta többek között, hogy egyre keve­sebb azoknak a felnőtteknek a száma, akik ma még általánosíta­nak egy-egy cse­lekedet láttán. Ugyanakkor nőtt a száma azoknak, akik Látva a prob­lémákat, a gondo­kat, a fiatalok se­gítségére sietnek, elismerik mun­kájukat, számíta­nak rájuk, mert valóban lehet a mi fiataljainkra szá­mítani. Ezt bizo­ny ítják azok az eredmények is, mi szerint nem egy üzemben, nem egy termelő- szövetkezetben a munkaverseny kezdeménye­zői, a szocialista brigád cím elnyeréséért har­colók élenjárói a KISZ-fiatalok. Hogy ez így van, abban nagy szerepe van annak, hogy if­júságunk érzi a párt, a gazdasági vezetők se­gítségét, támogatását. Egyre több helyen von­ják be őket, az őket érintő kérdések és prob­lémák megtárgyalásába. Az elért eredmények mellett azonban szólni kell gondjainkról, problémáinkról is. Az ele­ven, pezsgő élet sokszor megtorpant például a helyiséghiány miatt. Ma már sok olyan párt- szervezet van, amely otthont nyújt a KISZ-ta- goknak is, sok művelődési ház várja szépen berendezve a fiatalokat, de ugyanakkor van­nak még bezárt ajtók, kihasználatlan művelő­dési otthonok. Ami szintén gond: KlSZ-szerve- zeteink kulturális életében a klubfoglalkozá­sokhoz sokkal több felszerelésre lenne szük­ségünk, az eddiginél sokkal többet keli, hogy tegyenek üzemeink, termelőszövetkezeteink azért, hogy a kulturális alapból több jusson erre a célra a fiatalok számára. A vezetőkre, a pedagógusok fokozottabb se­gítségére is szükség van. Legyünk mi fel­nőttek sokkal többet a fiatalok között. Csak úgy tudjuk megérteni örömeiket és gondjaikat. Varga Péter, a Pest megyei Tanács vb-elnöke Jó összefoglaló és egyben hasznos útmutató is ez a mai értekezlet — kezdte felszó­lalását a megyei tanács vb-elnöke. — A kommu­nista vezető úgy van a maga te­rületével, ha va­lahol hibát, gon­dot, problémát lát, szeretné azt mielőbb megol­dani. Az igények kielégítésekor azonban először számolnunk, gon­dolkoznunk kell és csak azután cselekedhetünk. Munkánk során azonban azt is tapasztalhatjuk, hogy nem pusz­tán az anyagiak; hiánya akadályozza; a gyorsabb előrehala­dást, hanem a széréeSőmtlrika hibái csakúgy,' mint a szemléletbeli problémák. A továbbiakban a tanácsi szervek munká­jával foglalkozott a felszólaló. Az új mecha­nizmussal kapcsolatban elmondotta, hogy szükségét látja a tanácsi munka megváltozta­tásának. Hatékonyabbá és gyorsabbá kell tennünk a munkát, minden területen — mon­dotta. — Érezzük, hogy mi nemcsak nagyobb gazdasági és politikai hatáskört kapunk az el­következendő időben, hanem nagyobb és fo­kozottabb felelősség is hárul ránk, ahogvan arról, az eddigi felszólalók is beszéltek. Már most, az előkészítés időszakában számítanunk kell ezekre a feladatokra. Az új mechanizmussal kapcsolatban szeret­ném még megemlíteni, egyesek úgy képzelik, el az új gazdasági mechanizmust és azt már nekem személyesen is mondották, hogy az na­gyon jó dolog lesz, hiszen, ami eddig nem volt szabad, az szabad lesz a jövőben. Nem érthe­tünk egyet ezzel az elvvel. Véleményem sze­rint az új gazdasági mechanizmus a gondo­sabb tervezés, a jelentkező szükségletek a la­posabb felmérésének, az önállóbb munkának és a jobb gazdálkodásnak a szabadságát je­lenti. Ahol nem így cselekszenek, ott gyorsab­ban szembetűnnek majd a hibák, mint a je­lenlegi időszakban. Nem lesz takaró a jogsza­bály, nem lesz takaró a központi utasítás, amelyre ma még sok esetben hivatkoznak egyesek. Beszámolhatok arról a pártértekezletnek, hogy sok területen biztatóan halad a mun­ka, mégis a nem termelő tanácsi beruházáso­kat kisebbre méretezték, mint ahogy előzete­sen szükségesnek láttuk. A tanácsi beruházás­ban épülő tanácsi lakások száma 1200. Ez ke­vés. A lakások zöme mintegy Í4 ezer, a har­madik ötéves terv időszakában főképpen ma­gánerőből és OTP-akció keretében épül fel majd. A lakásépítkezésekkel kapcsolatban néha olyan intézkedésekre is kényszerülünk, amelyekkel nem lehet egyetérteni. Ebben az esztendőben például elakadt a téglaellátás. Később kevés volt a cement, a betonacél. Az Építésügyi Minisztérium kezdeményezésére köteleztek bennünket, hogy hozzunk létre kislakásépítési bizottságot, mintha ettől meg­javulna az anyagellátás! Sokkal jobban örül­tünk volna, ha az anyagellátás folyamatos biztosítása érdekében történtek volna intéz­kedések. A lakásépítkezéssel kapcsolatban megemlí­tett egy másik problémát is. Az állami és a szövetkezeti lakásokhoz kapcsolódó járulékos beruházások összege nagyon aránytalan. Van egy tervhivatali norma és eszerint határoz­zák meg, hogy mondjuk ezer lakáshoz hány tanterem, milyen szociális létesítmény épül­jön. A gyakorlati élet azonban más, mint ez a statisztika. Kiderül, hogy ezekbe az új la­kásokba általában fiatalok költöznek, s még be sem fejeződik az új lakótelep építése, máris kicsinek bizonyul a bölcsőde vagy más intézmény. Mire kényszerül ilyenkor az em­ber? Olyan intézkedésekre, amelyek enyhén szólva nem szabályosak. Vácott például kénytelenek voltunk két lakást átalakítani, hogy a gyerekeket el tudjuk helyezni vala­hol. Ezeket az ellentmondásokat meg kell szüntetni. Reméljük, hogy az új gazdasági mechanizmus nagyobb lehetőségeket ad ah­hoz, hogy saját tapasztalatainkat az életben hasznosíthassuk. A továbbiakban az iskolahelyzetről, a tan­teremhiányról beszélt. Elmondotta, hogy a harmadik ötéves terv készítésénél a felméré­sek azt mutatták, hogy a megyében 210 tan­teremre lenne szükség. Amikor azonban anyagi kérdésekre került a szó, be kellett látnunk, hogy jelenleg még csak 148 tante­rem létesítéséhez van meg az anyagi erőfor­rásunk, de még ezeknél is számolnunk kell a lakosság társadalmi aktivitásával. Befejezésül Varga Péter, a megyei tanács vb-elnöke a következőket mondotta: — Mindahnyiunkat örömmel tölt el, ha egy-egy új iskolát, utat, lakást vagy közmű­vet adunk át rendeltetésének. Az elmúlt idő­szakban sok ilyen örömben volt részünk. Hogy most mégis elsősorban a problémákról beszéltem, azt azért tettem, hogy az elkövet­kezendő időszakban még több legyen az öröm és kevesebb a gond. Varga Péter felszólalása után ebédszünet következett. Lendvai István, a Budai Járási Pártbizottság első titkára Felszólalása ele­jén a járás jelen­tős iparával fog­lalkozott. Hang­súlyozta, hogy a nagyvállalati ösz- szevonások, a ter­melékenység gyors növelése, a műszaki fejlesztés erőteljesebbé té­tele nagy felada­tokat rótt a dol­gozókra, éppúgy, mint az irányító­szervekre. 1965- ben a terme­65 már a 90 százalé­kot is elérte. Kor­szerű, új gyárt­mányok tucat­jai készülnek a járás ipari üzemeiben, így például az elektrolit kondenzátorok, modern olajkályhák a Mechanikai Művekben, új, a nemzetközi követelményeknek megfelelő ipari armatúrák az Ipari Szerelvény- és Gép­gyárban s továbbra is ez a cél: minél verseny­képesebb termékek gyártásának biztosítása. Lendvai elvtárs a továbbiakban a gyárt­mányfejlesztés hatékonyságával foglalkozott s hangsúlyozta, hogy itt még nehézségeket okoz a nagyvállalati szervezet kialakulatlansága, a módszerek kiforratlansága, s néhány helyen tapasztalható túlcentralizáltság is. Nagyobb önállóságot kell biztosítani nemcsak a gyá­raknak, hanem a gyáregységeknek is, ez azon­ban nem jelenti — mert vannak, akik így gondolják — a termelés pártellenőrzésé- nek csökkenését. Arról van szó — mondotta —, hogy még hatékonyabbá tegyük a termelés pártellenőrzését. Ehhez új utakat kell keres­ni, hatásosabb módszereket, s mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy a bajok-gon­dok felismerése nem azonos a megoldással, s csak a felismerésig eljutni, nem elég. A to­vábbiakban részletesen foglalkozott a pártirá­nyítás módszereivel s hangsúlyozta: semmi szükség operatív beavatkozásra. Meg kell ha­tározni a kérdések fontossági sorrendjét, s a pártszervezetek, azok vezetőségei, valóban csak a leglényegesebb, az üzem egészét érintő termelési kérdésekkel foglalkozzanak, a napi operatív teendők ellátásában biztosítsanak teljes önállóságot a gazdasági vezetőknek. A járás ipari problémáinak vázolása után a mezőgazdasági termelés kérdéseivel, a ter­melőszövetkezetek fejlődésével foglalkozott Megállapította: — Termelőszövetkezeteink az országos átlagnál jóval gyorsabban fejlődtek s ebben jelentős szerepe volt a segéd- és mel­léküzemági tevékenységnek. Továbbra is szorgalmazni kívánjuk ez irányú törekvéseik fejlesztését — hangsúlyozta — azonban meg­jegyezzük: elsősorban a mezőgazdasági termé­nyekkel összefüggő feldolgozást kell szorgal­mazni. Az ilyen melléküzemági tevékenység egyaránt hasznos a termelőszövetkezet tagjai­nak és a népgazdaságnak is. A továbbiakban a mezőgazdasági üzemek állattenyésztésének helyzetével, problémáival foglalkozott. Hang­súlyozta, hogy, sajnos, sok helyen még nincs meg a korszerű zoótechnikai eljárások alkal­mazásának lehetősége, s éppen ezért az állati termékek egy részének önköltsége igen ma­gas. A költségszemléletet, az ehhez igazodó gazdálkodást kell szorgalmazni termelőszövet­kezeteinkben. — mondotta — s meg kell ér­tetni a tagsággal is, hogy ez szolgálja legin­kább növekvő jövedelmét. — Igen hasznosnak, tartjuk a szövetkezetek szövetségének létrehozását, valóban nagy lehetőségek rejlenek ebben. Máris van igény járásunkban e szervezet tevékenységére, és reméljük, hogy a közeljövőben ezek az elképzelések realizálódnak is. Támogatjuk a termelőszövetkezetek közös vállalkozásait,' baromfikeltetők, takarmánykeverék-előállí­tó üzemek termelőszövetkezeti közös vál­lalkozásként való létrehozását Felszólalása befejező részében Lendvai elvtárs a járás őszibarack-termelőinek gond­jaival foglalkozott, majd a termelőszövetke­zeti pártszervezetek fejlődésének nagy je­lentőségét méltatta. — Végezetül segítséget szeretnék kérni — mondotta — a budai járás sajátos prob­lémáinak megoldásához. A lakosság négy év alatt 25—30 ezer fővel nőtt, a járásokat te­kintve, nálunk a legkedvezőtlenebb a la­káshelyzet, a legtúlterheltebb a kereske­delmi hálózat'. Kommunális gondjaink már csak azért is súlyosak, mert a járás lakossá­gúinak növekedése továbbra is rendkívül gyors ütemű, s ez indokolja, hogy az anyagi lehetőségekhez mérten fokozott segítséget kapjunk. Lendvai István felszólalása után szünet kö­vetkezett Szünet után Szakali József, a pártértekez­let elnöke közölte, hogy sok üdvözlő távirat érkezett a tanácskozáshoz. Több táviratban jelentik, hogy kongresszusi felajánlásaikat sikeresen teljesítették. Táviratok érkeztek a Pestvidéki Gépgyárból, az abonyi Kossuth Termelőszövetkezetből, a Dunaimenti Hő­erőmű dolgozóitól, a Váci Városi Tanácstól, a KISZ budai járási bizottságától, a Me­chanikai Művek pártszervezetétől, a váci Forte-gyár párt- és KISZ-szervezetétől, a ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vál­lalat dolgozóitól. — A pártértekezlet nevében a táviratot küldőknek köszönetét mondunk és szívből kívánjuk, hogy kongresszusi felajánlásaikat teljesítsék — mondotta Szakali elvtárs, majd így folytatta: — Mi is igyekszünk tel­jesíteni a pártértekezletre háruló feladato­kat. ILKU PÁL FELSZÓLALÁSA nku elvtárs felszólalása elején tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottságának üdvözle­tét és sikeres munkát kívánt a pártértekezlet részvevőinek. Ezután a következőket mon­dotta: — öröm érezni, tapasztalni azt a felelős kommunistákhoz méltó légkört, amely itt, ebben a teremben uralkodik. Ügy hiszem nem tévedek, ha azt mondom, jól tükrözi e légkör azt a politikai pezsgést, élénkülést, amely or­szágszerte megmutatkozott a kongresszus fel­készülése során, amely nemcsak a kommunis­ták között, hanem az egyszerű dolgozók kö­zött is érezteti hatását. — Ha figyelmesen elolvassuk a megyei párt- bizottság írásban benyújtott beszámolóját, s ahhoz hozzávesszük azt, amit a megyei párt­bizottság titkára itt szóban elmondott, öröm­mel és elégedettséggel állapíthatjuk meg, hogy Pest megye kommunistái és dolgozói jó munkát végeztek, sikerrel fáradoztak a párt politikájának megvalósításán, szocialista ha­zánk építésén. Ügy hiszem, akkor szolgáljuk igazán jól a párt politikáját, akkor teszünk teljes mértékben eleget feladatainknak, ha megőrizzük azt a pezsgést, élénkséget, amely társadalmunk minden rétegében tapasztal­ható, ha sikerül a kongresszusi felkészülés­adta lendületet a jövőben is megtartani, a jó módszereket továbbfejleszteni, tökéletesíteni. Felszólalása további részében üku Pál elv­társ a nemzetközi helyzet különböző kérdé­(Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom