Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-30 / 282. szám

»66. NOVEMBER 3«., SZERDA TANÁCSKOZIK A PÁRTKONGRESSZUS (Folytatás a 2. oldalról) itében. A XXIII. kongreez- határozatainak megvalósí­r felelősséget vállaltak magukra a vietnami néppel, a testvér­pártokkal, a világ összes forra­dalmi erőivel szemben. — Keserű sajnálkozást vált ki sok minden, ami a KKP je­lenlegi vonalát meghatározó egyes kínai vezetők politikáját jellemzi, s ami nem egyeztet­hető össze a marxizmus—leni- nizmus tanításával, a szocialis­ta internacionalizmus elveivel és nagy kárt okoz közös ügyünknek. Ugyanakkor fenn­tartjuk azt a meggyőződésün­ket, hogy eljön az idő, ami­kor a Kínai Kommunista Párt ismét elfoglalja helyét a kom­munista világmozgalom egy­beforrott soraiban, a marxiz­mus—leninizmus zászlaja alatt — Elvtársak! — A mi nagy ügyünk le­győzhetetlen. Eszméink a világ dolgozói százmillióinak érde­keit fejezik ki. A jövő a mi eszméinké. Nem kételkedünk abban, hogy mozgalmunk min­den nehézséget leküzdve még érettebben, még erősebben és edzettebben kerül ki a meg­próbáltatásokból. —* nz vMDLMk. jkuuxgtreaattu&iciiir átható egység és internaciona­lista szolidaritás szelleme is megerősíti,’ hogy o Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa nagy lépéssel vi­szi előre a kommunisták nem­zetközi egysége megerősítésé­nek ügyét. — Engedjék meg kedves barátaim, hogy új, nagy sike­reket kívánjak hazájuk szocia­lista fejlődéséhez. Ami ben­nünket, szovjet kommunistá­kat illet, mi a jövőben is min­den erővel a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság testvéri barátságá­nak erősítésén leszünk. Nem fogjuk kímélni erőinket a szo­cialista közösség egybeforrott- ságának fokozásáért, a világ kommunistáinak tömörítéséért folyó harcban. — Éljen a Magyar Szocia­lista Munkáspárt, a szocializ­must építő magyar dolgozók élcsapata! (Nagy taps.) — Erősödjék és virágozzék a Szovjetunió és Magyarország népeinek testvéri barátsága és együttműködése! (Nagy taps.) — Éljen a nemzetközi kom­munista mozgalom egysége és egybeforrottsága — a szocia­lizmus és a népek felszabadító harca, új győzelmeinek biztos záloga! (Nagy taps.) — Éljen a kommunizmus! (Nagy taps.) tásával a szovjet emberek még sikeresebben haladnak előre a kommunizmus építésének út­ján. — Elvtársak! — Napjainkban, amikor az egész földön mindjobban ki­teljesedik a feltartóztathatat­lan forradalmi folyamat, kü­lönösen nagy jelentőségű a nemzetközi kommunista moz­galom egységének és egybe- forrottságának erősítéséért fo­lyó harc. A kommunisták ko­runk leghaladóbb, követke­zetesen forradalmi, nagy be­folyással rendelkező erejét testesítik meg. A világ és a szocializmus sorsa nagyban függ a kommunisták egybefor- rottságától és egységétől. — Meggyőződésünk, hogy a kommunista pártok döntő többsége, nagy történelmi fe­lelősségének tudatában azt szorgalmazza, hogy a kom­munista világmozgalom vala­mennyi országa egyesüljön az imperializmus ellen, a békéért, a népek szabadságáért, a de­mokráciáért és a szocializmu­sért folyó harcban. Kifejező­dik ez azokban a mind nyoma­tékosabb követelésekben, hogy össze kell hangolnunk akcióin­kat az imperialista agresszo- roknak, a népek szabadsága elfojtóinak visszaverésére; ki­fejeződik sok testvérpárt nyi­latkozataiban, amelyek sze­rint egyre jobban érlelődnek a feltételek, hogy a kommunis­ták ismét közösen vitassák meg a kialakult helyzetet és a nemzetközi kommunista mozgalom feladatait. — Nyilvánvaló, hogy az imperialisták félnek a kom­munista mozgalom egységé­nek erősödésétől, soraink gyarapodásától. Ennek meg­akadályozására különféle mesterkedésekhez és manő­verekhez folyamodnak. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben a burzsoá sajtó úton- útfélen azt kürtöli, hogy a marxista-leninista pártok értekezlete egyeseknek moz­galmunkból való „kiközösí­tését” tűzte ki célul. Ez ter­mészetesen merő badarság, amelyet az imperialisták provokációs szándékkal ter­jesztenek. Amikor a kom­munista pártok értekezleté­ről van szó, akkor, szándé­kunk, mint mindig, a nem­zetközi fejlődés égető prob­lémáinak elvtársi megtár­gyalása, célunk az, hogy kö­zösen elemezzük az utóbbi években világszerte végbe­ment nagy változásokat, hogy együttesen dolgozzuk ki a jövőre vonatkozó közös irány­vonalakat, és ezzel még job­ban erősítsük soraink egy­ségét. így, és csakis így vethetjük fel ezt a kérdést. — Elvtársak! — Napjainkban, amikor a világ különböző térségeiben aktivizálódtak az imperialista reakció, az agresszió erői, különösen fontos a szocia­lista országoknak, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalomnak, korunk ösz- szes haladó erőinek akció­egysége. Az imperialistaelle­nes front egyesített erőit szembe lehet és kell állítani az európai népek biztonságát veszélyeztető nyugatnémet re- vansisták mesterkedéseivel, az imperialisták kísérleteivel, hogy megakadályozzák Kuba hős népét a szocializmus épí­tésében; szembe lehet és kell állítani azokkal a merényle­tekkel, amelyek az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai országok szabadságának és függetlenségének felszámolá­sát célozzák és legfőképp az amerikai imperializmusnak a vietnami nép ellen folytatott rablóháborújával. Ezeknek az egyesített erőknek a magva a szocialista államok baráti közössége és a kommunis­ták nemzetközi serege.-— A Kínai Kommunista Párt vezetői, amikor megta­gadják a részvételt a vietnami nép megvédésére irányuló kö­zös akciókban, akarva, nem akarva, objektíve az imperia­listákat segítik és nehezítik Vietnam harcát. Ezzel súlyos Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A Pest megyei kommunis­ták megbízásából szeretném kifejezésre juttatni tisztele­tünket a tanácskozás iránt és elvtársi szeretettel köszönten! a testvérpártok küldötteit, pár­tunk vezetőit és a kongresszus valamennyi részvevőjét. í Pest megye dolgozói, csak | úgy, mint az egész ország- í ban, jelentős munkasikerek- [ kel tették maradandóvá a I pártunk IX. kongresszusára l indított munkaversenyt. Gon- | dolom, megyénkből mások is I szóhoz jutnak és tolmácsoiói I lesznek nagyszerű eredmé- I n veknek. I A megye kommunistái an­I nak a kötelességüknek is igye- I keztek lelkiismeretesen eleget i tenni, hogy vizsgálat tárgyává S tegyék a párt politikai irány- I vonalát, valamint saját párt- I szervezetük tevékenységét. Er- I ről szeretnék szólni. I Az 1014 pártszervezet ab­ban a kérdésben teljesen egy­séges és határozott volt, hogy pártunk politikai vonalát jó­nak tartják, a négy év min­den napja ezt bizonyította, igénylik ennek a politikának következetes továbbvitelét. Ennek elismerése mellett a taggyűlések, pártértekezletek majd mindegyikén néhány kérdés körül élénk vita ala­kult ki. A kongresszusi beszá­moló is utal ezekre a kérdé­sekre, mivel ezek az elmúlt négy év óta pártéletünk kí­sérői. A vitatott kérdések kö­zül a legfontosabb tény a munkásosztály, a párt vezető szerepének mérlegelése tűnik ki. vetkezetességgel kutatta a szo­cializmus építése során felme­rülő akadályok, problémák okait, vezette és vezeti azok leküzdéséért a harcot. A mar­xista—leninista szemléletnek megfelelően, mindent igyek­szik fejlődésében, a változás állapotában értékelni. Valljuk a nagy gondolkodók módsze­rét, hogy „Időnként mindent vizsgálat tárgyává kell tenni, Többen úgy vélekedtek, hogy csökkent a párt vezető szerepe. Mi tények alapján szálltunk vitába ezekkel, mert akár az elmúlt tíz évet, akár az utolsó négy évet vizsgáljuk, tényként kell megállapítani, hogy az élet minden területén a párt kezdeményezésére és határozataira támaszkodva tör­tént az előrelépés. Tapasztal­tuk, hogy pártunk szigorú kö­A bürokrácia elburjánzása, növekedése következtében a tehetetlenség érzése keletkezik sokakban. Ezekre a felvetések­re, észrevételekre nagyon oda kell figyelnünk, mert ezek a jelenségek akadíályozzák, tor­zítják a helyes és jó központi elgondolásokat. Ezeknek elis­merése mellett azonban nem érthetünk egyet mindenkivel, aki a párt, a munkásosztály vezető szerepét reklamálja. Nem érthetünk egyet azokkal, akik minden egyes részletkér­désnél, vagy felmerülő problé­mánál rögtön a Központi Bi- zotság állásfoglalását kívánják. Nem érthetünk egyet azok­kal sem, akik csak személyi vonatkozásokon keresztül mé­rik a vezető szerep érvényre jutását, például esküsznek, hogy a pártonkívüliek funkció­ba állítása csökkenti a párt vezető szerepét. Felvetik, hogy baj van a vezető szereppel, a párt tekintélyével, mert vitat­kozni mernek velünk. Ugyanakkor az új gazdasági reform előkészítésével össze­függésben esetenként hallani olyan megjegyzéseket is, hogy túlzottnak tartják a párt „be­leszólási” jogát, és érzékeltetik, hogy az eszmei irányítás híéei is szívesen vennék, ha á párt csak nyilatkozatokra, elvi esz­mefuttatásokra korlátozná tevékenységét és lemondana az egységes cselekvés megszerve­zéséről és a feladatok végre­hajtásának ellenőrzéséről. A viták során igyekeztünk megértetni, hogy a kérdést sokoldalúbban kell vizsgál­ni. A párt vezető szerepét nem lehet mozaikon keresz­tül nézni, nem lehet egyet­len kérdés vizsgálatán ke­resztül megítélni, még kevés­bé egyes pártszervezetekre, egyes személyekre leszűkí­teni. A párt vezető szerepe társadalmi berendezkedésünk egész rendszerét magában foglaló elvi és gyakorlati te­vékenységgel azonos. A pro­letárdiktatúra összes politi­kai és gazdasági szervei a párt vezető szerepét hivatot­raK erősítem, a pomiKai es államhatalmi szervek, ami­kor a párt irányvonala alap­ján végzik munkájukat, pár­tunk vezető szerepét juttatják érvényre. Megvizsgáltuk a felvetések alapján, hogyan állunk me­gyénkben a pártonkívüliek funkcióba állításával. Immár tíz éve, hogy a magyar mun­kásmozgalom egy adott sza­kaszának tapasztalatait ele­mezve, született meg az ál­lásfoglalás. Gondoljuk, nem kell hosszan magyarázni, hi­szen élő tanúi voltunk an­nak az időszaknak, amikor a párttagsági könyV előfeltéte­le volt egy funkció betölté­sének. Tanúi voltunk annak, hogy ez nem jelentett poli­tikai biztosítékot, hanem sok­szor a karrieristák, vagy funkcióra vágyók pártba sod­ródását eredményezte. A párt önvédelme szem­pontjából is. volt és szükség van erre az állásfoglalásra. Azt is mondhatnánk, hogy elvi állásfoglalásra, mert az­zal együtt, hogy sokan vitat­ják helyességét, hogy ez tu­lajdonképpen elv maradt. Vizsgálatunk legalább is ezt bizonyítja. Néhány példát szeretnék el­mondani: megyénkben a járá­si tanácselnök és titkár mind párttag, öt városi tanácselnök és titkár közül mind párttag, száznyolcvanhat községi ta­nácselnökből kilenc fő párton- kívüli. Valamennyi járási rendőrkapitány és osztályve­zető párttag. A járási vezető ügyészek, egy járás kivételé­vel valamennyien párttagok. A megyei minisztériumi, ipari, vállalati igazgatók, tanácsi ipar igazgatói, kereskedelmi vállalatok igazgatói valameny- nyien párttagok. A megyében kilencvennyolc üzemi telep­hely működik, a vezetők párt­tagok. (Olyan kis egységeket is beleszámítva, ahol 15 fő dolgozik.) A Csepel Autógyár 36 kulcspozíciójában levő ve­(Folytatás a 4. oldalon) amiben hisz az ember, amit a tekintély megszentelt és amit a tisztelet védelmez.” Az, amely ilyen elvi vizsgálat alapján kiállja a próbát: igaz­ság, helyes elvi álláspont —, amelyért érdemes küzdeni, mert előre viszi a fejlődést. Ilyen elvi vizsgálatnak ve­tette alá pártunk a társadalmi viszonyok fejlődését. Ennek alapján vont le olyan követ­keztetéseket, amelyek például: az osztályharcról kialakított ko­rábbi álláspontot változtatták meg. Erről van szó, most is, amikor a gazdasági vezetés új útjait kutatja. A kongresszusi beszámoló az új gazdasági me­chanizmus társadalmi hordere­jűt a hatalom megszilárdításá­hoz, a mezőgazdaság átszerve­zéséhez hasonlította. Ilyen kez­deményezésekre csak vezető erő birtokában levő párt ké­pes. Miért van az, hogy mégis vita folyhat arról, hogy gyen­gült-e vagy sem a párt vezető szerepe? Egyetértünk azzal, hogy ennek többféle oka van. Nem ismételnénk el a kong­resszusi beszámolóban már felsorolt okokat, de szükséges­nek tartjuk hangsúlyozni, hogy sok elvtársunkból a párt, a munkáshatalom féltése szólal meg. Mi táplálja ezt a féltést? Egyes párt- vagy kormányha­tározatok nem eléggé követke­zetes végrehajtása. A kommunisták tájékoztatá­sában is yoltak hiányosságok. A dolgozók jogos észrevételei sokszoros ismétlése után sem történik intézkedés, hanem magyarázkodás, vagy a meg­oldás elódázása történik. A kérdéseket sokoldalúan kell megvizsgálni mert szovjet szobrászművész­nek alkotását, Vlagyimir Iljics Lenin fehér márványból fara­gott mellszobrát adta át az SZKP Központi Bizottsága ne­vében a kongresszus elnöksé­gének. — A szobor a világ első győzelmes szocialista forra­dalma ihletőjének és szerve­zőjének, a világ dolgozói nagy vezérének a képmása, azé a férfiúé, akinek eszméi megvi­lágítják utunkat, a szocializ­mus és a kommunizmus építé­sében, a tartós békéért és va­lamennyi nép szabadságáért vívott harcunkban. Legyen ez a szobor jelképe pártjaink és népeink barátságának, testvé­riségének — mondotta a szov­jet delegáció vezetője az aján­dék átadásakor. Szavai után hosszan zúgott a taps, a kongresszus küldöt­tei helyükről felállva ünne­pelték a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan, testvéri barátságát. Az elnöklő Szurdi István a kongresszus valamennyi rész­vevője nevében mondott kö­szönetét L. I. Brezsnyev sza­vaiért, az SZKP Központi Bi­zottságának az MSZMP IX. kongresszusához intézett test­véri üdvözletéért • és az érté­kes ajándékért. fegyverbarátságon alapuló testvériség szoros kötelékei fű­zik egymáshoz. Pártjaink mar­xista—leninista egysége biztos záloga a Szovjetunió és a Ma­gyar Népköztársaság közötti barátság és solcoldalú együtt­működés további szilárdításá­nak és fejlesztésének. — Kedves elvtársak! — Újabb nagy, sikereket kí­vánunk önöknek, a testvéri Magyarország valamennyi dolgozójának a szocialista épí- tőmunkában, a népgazdaság, a tudomány és a kultúra fej­lesztésében, az egész magyar nép javára. Az üzenet a Magyar Szocia­lista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság, a szovjet és a magyar kommunisták meg­bonthatatlan testvérisége, a kommunizmus éltetésével feje­ződik be. Ezután Leonyid Brezsnyev Ny. V. Tomszkijnak, az is­L. I. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára átadta a kongresszus el­nökségének a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának a Magyar Szo­cialista Munkáspárt IX. kong­resszusához intézett üdvözletét. Az SZKP KB üzenetében to­vábbi sikereket kíván a kong­resszus munkájához, majd így folytatódik: — A szovjet kommunisták jól ismerik az MSZMP tevé­kenységét, amely arra irányul, hogy erősítse a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom egységét és összefogását, megvédje e mozgalomnak az 1957. és 1960-as értekezleteken közösen kidolgozott fő irány­vonalát. — A szovjet és a magyar népet a proletár nemzetköziség elvein, a sorsuk közösségén, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom tüzében született Ä megye 1014 pártszervezete és megyénk kommunistái egységesen helyesnek és jónak tartják pártunk politikai vonalát Cservenke Ferencné, a Pest megyei Pártbizottság első titkárának felszólalása Az SZKP Központi Bizottságának üdvözlete KADAR JANOS ÜDVÖZLI LE DÚC TIIO-T, A VIETNAMI DOLGOZÓK PARTJA POLI­TIKAI bizottságának tágját, a központi bizottság titkárát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom