Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-29 / 281. szám

/ TOVÁBB A LENINI ÚTON PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA az MSZMP SX. kongresszusa Hétfőn délután 2 órakor, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában megkezdte ta­nácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja a Központi Bizottság nevében üdvözölte a küldötteket, a testvérpártok kép­viselőit és a kongresszus vendégeit. Bejelen­tette, hogy a Központi Bizottság 1966. feb­ruár 24-i határozatának megfelelően a párt­értekezleteken 559 szavazati és 49 tanácsko­zási jogú küldöttet választottak. A kong­resszuson megjelent 554 szavazati jogú kül­dött. Kállai Gyula megállapította: a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezeti szabályza­tának értelmében a kongresszus határozatké­pes. E bejelentés után a kongresszust meg­nyitotta. Indítványára a kongresszus elnökségébe választották a Politikai Bizottság tagjait, pót­tagjait, a Központi Bizottság titkárait, kiváló dolgozókat, tudósokat, vezető párt- és állami funkcionáriusokat. Javasolta továbbá, hogy válasszák az elnökségbe a testvérpártok kül­döttségeinek vezetőit. Ezután javaslatára a küldöttek elfogadták a kongresszus titkársá­gának, mandátumvizsgáló bizottságának, a jelölő bizottságnak, a szerkesztő bizottságnak, a szavazatszedő és fellebbviteli bizottságnak tagjait. Kállai Gyula ezután javaslatot tett a kongresszus napirendjére: 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának beszámolója. Előadó: Kádár János. , 2. A Magyar Szocialista Munkáspárt szer­vezeti szabályzatának módosítása. Előadó: Biszku Béla. 3. A Magyar Szocialista Munkáspárt Reví­ziós Bizottságának jelentése. Előadó: Horváth András. 4. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Ellenőrző Bizottságának jelentése. Elő­adó: Nógrádi Sándor. 5. A fellebbviteli bizottság jelentése. Elő­adó: Nemeslaki Tivadar. 6. A Központi Bizottság és a Központi El­lenőrző Bizottság tagjainak megválasztása. Ezután Kádár János megkezdte a Központi Bizottság beszámolójának előterjesztését. Kádár János: A magyar nép a szocialista társadalmat építi és békét kíván Kádár János bevezetőben hangoztatta, hogy az elmúlt négy esztendőben pártunk a VIII. kongresszus határo­zatai alapján és azok szel­lemében tevékenykedett, és történelmi küldetésének meg­felelően vezette a magyar nép országépítő munkáját. Anyagilag gyarapodott az or­szág, javultak a dolgozók életkörülményei, erősödött a szocialista társadalmi rend, növekedett hazánk, a Ma­gyar Népköztársaság nemzet­közi tekintélye. A kongresszusi előkészüle­tekről szólt ezután, s ki­emelte, hogy a taggyűlése­ken és a pártértekezleteken, amelyeken a kongresszusi ok­mányokat tárgyalták és új­jáválasztották a vezetősége­ket, a párttagságnak több, mint 90 százaléka vett részt és mintegy 160 ezer hozzászó­lás hangzott el. A tagság egyetértését fejezte ki a párt politikájával, s annak foly­tatását, következetesebb meg­valósítását igényelte. A párttagságtól és a tár­sadalmi testületektől nagy­számú javaslat érkezett a Központi Bizottsághoz. — Ezeket megvizsgáltuk, a megfelelő javaslatokat a kongresszusi határozatterve­zetben és a szervezeti sza­bályzatra vonatkozó előterjesz­tésben figyelembevettük, má­sokat a napi munkában kell hasznosítanunk. A kongresszus fórumáról meleg szavakkal köszöntötte a szocialista munkaverseny kezdeményezőit és résztve­vőit, mindazokat, akik al­kotó munkával, tettekkel tá­mogatják pártunk politiká­ját, majd így folytatta: — A Központi Bizottság azt kéri a kongresszustól, hogy értékelje a végzett munkát, marxista—leninista elméletünk alapján elemezze, annak állandóságát és ere­jét adja, változtassa meg azt, amit az idő, a vál­tozó helyzet új köve­telményeinek megfelelően meg kell változtatni. Párttagságunk, munkásosztá­lyunk, dolgozó népünk azt várja a kongresszustól, hogy határozza meg az előttünk KADAR JANOS ELVTARS A KÖZPONTI BIZOTTSÁG BESZÁMOLÓJÁT ISMERTETI. álló időszakra szocialista építőmunkánk céljait, a cél­jainkhoz vezető utat, fel­adataink megoldásának mód­ját. • A nemzetközi kérdésekről összegezze és hasznosítsa pártunk gyakorlatának ta­pasztalatait. Javasoljuk: a kongresz­szus hagyja jóvá, fej­lessze tovább pártunk munkájában mindazt, ami Nemzetközi kérdésekről szól­va hangsúlyozta: — A világban ma az alap­vető ellentét először a ka­pitalizmus és a szocializmus, a nemzetközi burzsoáziá és a nemzetközi munkásosztály, másodszor, az imperializmus és a gyarmati rendszer meg­semmisítéséért küzdő népek, harmadszor, a fegyverkező és háborús terveket ková­csoló monopoltőkés-militaris- ta körök és a békéért küz­dők közötti ellentét. Ezek­nek az erőknek a harca ha­tározza meg a nemzetközi helyzet akakulását. — Pártunk VIII. kongresz- szusa óta tovább növeked­tek a szocializmus és a béke erői. Közöttük döntő jelen­tősége van a szocialista or­szágoknak. — A szocialista országok gazdasági fejlődésének jel­lemzői: 1950 és 1965 között a Szovjetunió ipari termelése négyszeresére növekedett. Ugyanebben az időszakban a szocialista országok ipari termelése 510 szá­zalékra növekedett, mi­közben az összes nem szocialista ország ipari termelése 225 százalékra. Az ütem tekintetében . álljuk a versenyt a legfejlettebbek­kel is, mert amíg 195Ö-től a Közös Piac országaiban az ipari termelés évi növeke­dése 7,2 százalék volt, ad­dig a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa szerveze­tében tömörült szocialista or­szágok termelése évenként 10,9 százalékkal növekedett. A világ területének 26 szá­zalékán szocialista országok vannak, amelyek 1965-ben a világ ipari termelésének már 38 százalékát adták. A szocialista világrendszer 14 országának gazdasági — és természetesen katonai — ere­je nemcsak abszolút mérték­ben, hanem a tőkés országok­hoz viszonyítva is hatalma­sabb lett. Nem hallgathatjuk el azonban azt sem, hogy je­lenleg a szocialista világrendszer megnövekedett és legyőz­hetetlen erejét megosztja, teljes érvényesülését gá­tolja az egység hiánya. A kínai vezetők jelenlegi, egy­ségbontó politikája — bármi legyen is szándékuk — gya­korlatilag az imperialistákat segíti. A Szovjetunió, majd a szo­cialista világrendszer létrejöt­tével megszületett a világon az az erő, amelyre támaszkodva a gyarmati elnyomás alatt sínylődő népek megindíthat­ták győzelmes szabadsághar­cukat imperialista leigázóik ellen. A második világháborút követően, az egykori gyarmati területek helyén 60 új függet­len állam született. Ötven év­vel ezelőtt a föld területének 77 százalékán az imperialisták gyarmati elnyomása alatt élt a föld lakosságának 66 százalé­ka, ma a földterület 4 száza­lékán állnak fenn még „klasszikus” gyarmatok, s lakosságuk a föld lakossá­gának 1 százaléka. Kádár János ezután az im­perialisták új, leplezett neoko- lonialista módszereiről szólt, majd kiemelte: — Az újonnan függetlenné vált országokban napirendre kerül a társadalmi fejlődés kérdése, az, hogy a kapitalista, vagy a nem kapitalista utat választják-e? — Az imperialisták gyarma­ti rendszere és új, álcázottabb leigázó törekvései ellen küzdő népeknek és vezetőiknek, az újonnan felszabadult orszá­goknak számolniuk kell azzal, hogy szabadságuk csak akkor lesz teljes és szilárd, ha tovább fejlesztik a forra­dalmi erők egységét, együttműködését, ha a belső és a nemzetközi problémák megoldásában az imperializmus elleni közös harc érdekeiből indulnak ki, ha országukban a néptöme­gekre, nemzetközileg pedig igaz és önzetlen barátaikra, a szocialista világrendszer or­szágaira támaszkodnak. Élesednek a tőkés országok közötti ellentétek — Tisztelt elvtársak! — A tőkés világon belül je­lentős változások mennek vég­be. Bár a vezető tőkés orszá­gok gazdasági és katonai ere­je növekedett, tovább mé’yült a kapitalizmus általános vál­sága. Az egyes tőkés országok egyenlőtlen fejlődése követ­(Folytatás a 2. oldalon) X. ÉVFOLYAM, 281. SZÁM ÁIL% 50 FILLÉR 1966. NOVEMBER 29., KEDD Megkezdte tanácskozását /

Next

/
Oldalképek
Tartalom