Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-27 / 280. szám
FIGYELŐ #/Sar-kÖ£i" panaszok Nem tudnám megmondani, hol kezdődött a baj. Talán akkor, amikor a régi parcellatervek készültek, és elfelejtettek ezen a részen rendes bekötő utat biztosítani, nevezetesen e monori Forgách és Táncsics, vitamint továbbmenőleg a Liszt Ferenc utca között. Az- *s*lii mégiscsak kimetszettek valamennyit a telkekből, de ebből már utca nem lett, csupán „kutyaszorító” kis köz. Szükségmegoldásként megfelelt jódarabig, de napjainkban egészen lehetetlenült a helyzet a két kis utcaközben. Valamikor tábla és beton- gát akadályozta a nagyobb járművek behatolását, a Maggyár jóvoltából pedig kitűnő salakút állott rendelkezésre a telepi kisiskolába járó gyerekeknek és az arrajáróknak. Jó lenne megtudni, ki dobta félre a táblát és döntögette ki a terelő oszlopokat, és tette az addig védettséget élvező bekötő utakat nehézjáratú autók forgalmas közútjává. E nemcsak a közlekedési enaészet körébe tartozó jogi kérdés, hanem sokaknak kellemetlen, bosszantó problémája. Arról van ugyanis szó, hogy az áruszállító teherautók ezekben a nedves időkben sár és víztengerré tették ezeket a névtelen kis utcaközöket, amelyeket mostantól fogva joggal lehetne sár-közöknek nevezni. És erre ne mondja senki, hogy: ugyan kérem, a Luxemburg utca is nagyon rossz, azért térnek erre a kocsik. Nem az a megoldás, hogy a jót is rontsuk el. Jelenleg a telepi gyerekek vagy kerülővel mennek, vagy nyakig sárosán érnek az iskolába. Kinek jó ez? Számtalan bejáró dolgozó a kora hajnali és késő esti sötétségben kénytelen arra járni és taposni a feneketlen sarat, melyet felelőtlen emberek kényelemszeretete idézett elő. Ügy gondolom, nem az a megoldás, hogy majd csak megfagy, hanem az, hogy újra hatóságilag védetté tesszük ezeket a nélkülözhetetlen kis utcaközöket. (s) MAGANUT Hetek óta nézem irigyen fi táblát Vecsés és Üllő község határában. A tábla egy új út elején van, fekete betűkkel ezt festették rá: maflán út. Rögtön gondoltam, hogy ez az új útra vonatkozik — melyre sem én, sem más nem léphet rá, lévén ő magánút. Úgy tudtam, van magánház, van magánrendelés, sőt magánügy is — de magánutat életemben először láttam. Ha nincs ott az a tábla, eszembe sem jut, hogy végigmenjek rajta, de a tábla miatt kísértésbe estem. A véleményem a dologgal kapcsolatban az volt, hogy senkinek nincs joga letiltani engem egy útról azzal az indokkal, hogy az ez ő útja, azt csak ö használja. A pasast, akié az út, nagyon el tudtam képzelni, önző egoista lehet, embergyűlölő, nyilván pökhendi alak, aki nem hajlandó egy úton poroszkálni embertársaival. Társaságban elnéző mosollyal hallgatja, hogy mennyire odavannak egyesek a kocsijukért, milyen büszkék rá, s csak amikor mindenki kidicsekedte magát, akkor szólal meg: — Nekem utam van. Egy magánutam. És persze hódít a pasas, a nők megörülnek érte, mikor megtudják róla, hogy neki önálló útja van, sétálgatnak le-föl az úton, miközben az emberek tömege sóvárogva nézi őket. Meg kellene ismerkedni a pasassal, gondoltam, megkérdezném tőle, miért vett utat magának, s jó-e neki az, ha az útján nem jár senki, esak öl! A napokban Vecsésen jártam, s megkérdeztem, mit tudnak a magánút tulajdonosáról. Elmondták, hogy az út nem egy emberé, hanem egy vállalaté, méghozzá azé, mely a két község, Vecsés és Üllő gázbeszerelésével foglalkozik. Az út végén van egy telephelyük, az utat maguk építették, mert kényes anyaggal, gázzal dolgoznak, érthető, hogy nem engedik másnak használni. Csak azért írtam meg, mert reggelente látom a buszon, hogy az utasok elsápadnak az irigységtől, ha meglátják a táblát. <d> M0N0B*VIDfn P E S T: MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 278. SZÁM 1__________________________ 1966. NOVEMBER 27., VASÁRNAP Az ecseri Törekvő Tsz közgyűlésén Többletbevétel is várható A napokban tartotta meg őszi közgyűlését az ecseri Törekvő Tsz. Napirenden szerepelt többek között a harmadik negyedévi pénzügyi terv,teljesítése. Kovács Mihály főkönyvelő volt a napirend előadója. A bevételek elemzése a következő képet mutatja: a növénytermesztésből 579 ezer forint állami értékesítést terveztek. Eddig értékesítettek 571 ezer forintot. A szabadpiaci értékesítésre a növénytermesztésből beterveztek 515 ezer forintot, a tényleges teljesítés 180 ezer forint. A zöldségfélékből 466 ezer forintot terveztek, a teljesítés 602 ezer forint. A szabadpiaci értékesítésre 364 ezer forintnyi tervükből 353 ezer forintot valósítottak meg. Ha a növénytermesztést ösz- szegezzük, azt kapjuk, hogy a tervezés 1 922 000 forint wlt, a tény pedig 1 706 000 forint. Százalékban kifejezve ez 88 százalék, vagyis az egész évi növénytermesztési és kertészeti bevételekből ennyit teljesítettek már október 1-ig. Az állattenyésztés a következőképpen alakult: Egész évi tervezett bevétel 1 108 000 forint, a tény 962 ezer. Még jobb és szebb a helyzet a segédüzemágnál. Itt az évi betervezett összes bevétel 1 136 000 forint, a tényleges bevétel 1 038 000, tehát máris 91 százalék. Azt hiszem, ezek a tényszá- mok megnyugtatók mindenki számára, a jó gazdálkodást bizonyítják a fenti tények, mert a 75 százalékos, időszakos teljesítést pár százalékkal túlteljesítették. A főkönyvelő megnyugtatta a jelenlevőket, hogy a még hátralevő időszakban a betervezett mennyiségek, ágazatonként globálisan be fognak jönni. Sőt egyes ágazatoknál például a segédüzemágaknál várható többletbevétel is. (MJ) A. nyitás után n udvaron át A napokban bezárt a monori edénybolt és körülbelül egy hétig nem is lesz nyitva. Az üzlet vezetőjétől megtudtuk, hogy átköltöznek a községi tanács udvarán levő raktárhelyiségbe, mert az épület homlokzatrészének átalakítása megkezdődik. A teljes átalakítás befejezéséig — néhány hónapig — tehát a községi tanács udvarából lesz a bolt bejárata. — sk — Ügyeletes orvos Gyomron dr. Lányi Péter (egészségház, vasárnap délelőtt 11—12, délután 4—5 óráig), Monoron dr. Koncz Lajos (Bajcsy-Zsilinszky út 28.), Pilisen dr. Czinder Bálint, Üllőn dr. Csizmadia György, Vecsésen dr. Simon Sándor tart ügy eletet. — Ügyeletes gyógyszertár Monoron az Ady Endre úti, Vecsésen a János utcák MILLIOMOS KERTESZET A vecsési Zöld Mező Tsz kertészete minden évben szépen járul hozzá a közös vagyon gyarapításához. Tavaly az egymillió 355 ezer forintos tervvel szemben egymillió 755 ezer forint jövedelmet értek el, az 577 ezer forintos felvásárlási tervet 624 ezer forintra teljesítették. A másik kertészet terve egymillió 224 ezer forint volt, a 'eljesftés egymillió 546 ezer forint, a felvásárlási terv 552 ezer forint, 590 ezer forintra teljesítették. Az idei év eredményéről még korai lenne szólni, de valószínű, hogy ez is a hagyománynak megfelelő lesz. Gyorsan és hibátlanul * Kellemetlen, hűvös az idő, amikor benyitok Monoron a Kossuth Lajos utcai óvodába. Láthatóan jólesik a meleg nemcsak nekem, de a bentlevő gyerekeknek is. Márton Lászlóné vezetőhelyettes óvónő kedvesen invitál — először a kicsik birodalmába. A kiscsoportosok éppen befejezték a játékot. Helyére kerül az utolsó építőkocka is, mert nemsokára sor kerül az ebédre. Bent, a másik szobában a „nagyok” kissé zajosan várják az ebédet Ám egyszer- csak Aranyi Ágika, az egyik napos megtöri a zsivajt: gyerünk kezet mosni! Mindenki a mosdóba megy, majd leülnek az asztalhoz. A naposok — Ágin kívül Hö- römpő Esztike, Kovács Már- tika és Bán Sanyi — az asztalterítést végzik. Mindegyikük előtt fehér kötény, a kislányok hajában párta ... Néhány perc telik csak el és máris kész a terítés. Jöhet a mai menü, amely rántottlevesből és töltöttkáposztából áll. , Az óvó nénik az asztalokra te-1 szik a tálakat, de a szedést a ^ gyerekek önállóan végzik. A^ levesszedés még csak megy, de S a káposzta kissé nehezebben.« Hiába, ritkán főznek ilyent a« kicsik részére, no és valljuk be $ őszintén, a töltött káposztát\ tényleg nem könnyű kiszedni^ a tálból... & S Fegyelmezetten fogyasztják % el ebédjüket a kicsik. Amikor $ befejezik, a naposok a helyük- $ re viszik a tányérokat, majd ^ az asztalokat, székeket teszik ^ félre. Következik az alvás, ^ amelyet sokan nem szeretnek,^ de amely mindenkinek köte-fc---------------------1 MŰ SOR Mozik § Ecser: A domb. Ifjúsági előadás-^ ra: Kolumbusz hajósinasa. Gyom- ^ rő: Szakadék felett. Matinéig Gombháború. H—k: Idegen ágyak- s ban. Maglód: Idegen ágyakban. S H—k—sz: Szakadék felett. Monor:S Elmaradt vallomás (széles). Matl- í né: Hol a tábornok? H—k—sz: A^ férfi egészen más (széles). Pilis: % Mindenki haza. Matiné: Vigyázat,S feltaláló. H—k: Egyetemisták. Tá-S piósáp: Titok. Tápiósüly: Házas-S ság feltétellel. Ifjúsági előadásra: $ Hattyúdal. K—sz: Nyomoz a vő-^ legény. Úri: Az első esztendő. Sz: ^ Szakadék felett. Üllő: Felettünk az^ ég (széles). Matiné: A nagy rl-^ port. H—k: Sok hűség semmiért^ (széles). Vasad: ítélet Nürnberg-i ben I—II. Ve esés: És akkor a pa-5 sas ... (széles). Matiné: Vadállatok!; a fedélzeten. H—k—sz: Utazás a 5 hitvesi ágy körül (széles). $ lező. Topái Petivel van csak nagyobb baj, az alvás terén. Az osztálynapló tanúsága szerint november 19-én Petinek is sikerült elaludnia... Azóta sem alszik, a szeme állandóan nyitva van „alvás” alatt. — A többiek? — Csendben pihenik ki a délelőtti játszási fáradalmakat. De azért legyünk őszinték, a többiek is akkor örülnek a legjobban, amikor újból felkelhetnek. Ilyenkor kezdődhet a játék, a hancúrozás, a próba, a szavalás, az éneklés. Kiss József né vezető óvónő, Király József né óvónő és a két „dadus”: Szőnyi Istvánná és Bokros Ambrusné alkotja még az óvodai személyzetet. Kiss Józsefnéval beszélgettünk az óvoda jelenéről, jövőjéről: — ötvennyolc gyerek jár jelenleg óvodánkba, 1 bár gyakorlatilag a férőhely csak 37- re van szabva. Éppen ezért vált szükségessé, hogy egy új, modern óvodát kapjunk. A község házibrigádja augusztusban kezdett hozzá az új 100 személyes modern óvoda építéséhez. Jelenleg már állnak a falak és amint hallottuk, még a tél beállta előtt tető alá kerül. Minden remény megvan tehát arra, hogy jövő szeptemberben már új otthonba költözhetünk. Hozzáte- hetem, ez nemcsak a mi kívánságunk, hanem sok olyan szülőé, akiknek gyermekeit eddig nem tudtuk felvenni férőhely- hiány miatt. — Nagyon jó a kapcsolatunk a szülőkkel — mondja az óvónő és bizonyításul elém teszi a naplót, ahová ez van bejegyezve az egyik napra: „Ma reggel nagy öröm érte a csoportot. Tegnap este Ringeisz István nagycsoportos kisfiú édesanyja építőkockával lepte meg az óvodát.’’ Csak egy kiragadott segítség a sok közül. Ez is bizonyítja, hogy a szülők szívükön viselik gyermekeik gondját. G. J. A tanácsi apparátus gyorsas gépírással foglalkozó dolgozói részére a járási tanács vb és a Közalkalmazottak Szakszervezetének járási bizottsága gyors- és gépíróversenyt rendezett az elmúlt napokban. A versenyen, melyet a já- 'ási tanács nagytermében tartottak, a járási tanács és a Községi tanácsaink dolgozói Közül igen sokan részt vettek. Az első három helyezett jogot nyert a megyei gyors- és gépíróversenyen való indulásra. A gyorsíróverseny eredménye: 1. Cselényi Jánosné (művelődési osztály), 2. Lovász Lászlóvá (titkárság), 3. Fekete Sándorrá (titkárság), 4. Varga Pálné (titkárság). Valamennyi helyezettet értékes könyvjutalomban részesítették. A gépíróverseny eredménye: 1. Fekete Sándorné (titkárság), 2. Lovász Lászlóvá (titkárság), 3. Csonka Irma (mezőgazdasági osztály), 4. Mészáros Irén (Vasad). A győztest kéthetes jutalomüdüléssel, míg a többi helyezettet szép könyvjutalommal díjazták. A Monori Gyors- és Gépíróiskola igazgatónője is részt vett a zsűriben — és az iskola nevében külön dicséretben részesítette Fekete Sándornét, mert 15 perces gépelése teljesen hibamentes volt. Szöveg: Blaskó Kép: Kalmár rá a kenyérre, mint megtudtuk, „nehogy összekeverjék a bolti dolgozók” (?) Az a kenyér tehát, melyet olvasónk vásárolt (majd címünkre elküldött) semmiképp nem lehet barna kenyér, csak fehér. Rajta az írás a négy piros vonallal. Előfordult már velem, hogy valaki be akarta bizonyítani a feketéről, hogy fehér . .. nem vettem be. Akárhogyan is magyarázzák most ezt a kenyér esetet is, levelünk írójával együtt én sem hiszem, hogy a fekete lehet fehér. Ám jöjjenek, nézzék meg mások is, hátha többünknek elhiszik majd végre a vállalatnál is, hogy ez a szóban- forgó kenyér semmiképp nem lehet fehér (egy kiló 3,60 forint) még akkor és attól sem, ha „fehér” feliratú címkét ragasztottak rá. —BM— Pénteki számunkban közölt ievélre már aznap, a reggeli arákban magyarázatot — szóbeli választ — kaptunk Gyöm- rőről. A levél, amelyet közöltünk, írről szólt, hogy „az egyik boltban Ízletes barna kenyér aolt, melyet árusítottak, mégis fehér kenyér címke volt rajta — és fehér kenyér árán is adták” ... A válasz, melyhez a Sütőipari Vállalat gyömrői üzemétől két címkét is mellékelten idtak, így hangzik: Gyomron kétféle fehér kenyeret sütnek, mégpedig fehéret és finom fehéret. Ennek megfelelően a fehér kenyérre ragasztott címkén a négy piros vonalon kívül „Fehér kenyér” Eelirat olvasható, míg a „Finom fehér” felirat és piros háromszög rajza a jobbik minőségű fehér kenyéren van, ezt azonban nem ragasztják A barna is fehér... resik fel Szentes Istvánnal, a Budapesti Vörös Meteor barlangszakosztályának egyik tagjával. ( A lányok Berka Etelka vezetésével a pálvölgyi cseppkőbarlanghoz mennek gyalogtúrára. ; A monori József Attila Gim- 1 I názium turista szakosztálya 1 ! vasárnap túrát szervez a Má- 1 : tyás-hegyi és a pálvölgyi í ; cseppkőbarlangokba és a kő- , í fejtőkhöz. A fiúk a Mátyás hegyet ke- 1 i Vasárnapi túrára mennek a monori gimnazisták — ivem. cserep — jeleit a másik. — Rövid a csutorája. — Épp jó. A szűkszavú feleletek után a juhász hozzám fordult: — Tetszik tudni, most úgy vagyok, mint a gyerek, aki előtt cukrot szopogatnak, de nem adnak neki. A juhász tovább kerülgette a kérdést. A levegőből szívta a füstöt. — Szűz? — Fenét. Pipadohány. Kis idő múltával kiugrott a nyúl a bokorból. Megszólalt a juhász: — Szomszéd, adjon egy szippantást. Otthon felejtettem a pipám, s úgy hiányzik, hogy ki sem mondhatom. — Még csak az kellene — válaszolt amaz. — Én adnék magának. — Én más pofája után nem veszem a számba a pipát. — Ne legyen ilyen igényes — kérlelte a juhász. A pipás kijátszotta az utolsó adut: — Tudja meg, én tüdőbajos vagyok... Csalódottan jegyezte meg a juhász: — Meg is látszik magán .. E. M. Ha az ember vonaton utazik, három szempont foglalkoztatja. Először is az ablakról keres helyet, másodszor: izemben akar ülni a menet- ránnyal és harmadszor: olyan ítitársak közé akar kerülni, 1 kiknek az arcáról nem olvastatja le azt, hogy miért épp ide, miért nem amoda ült... Ezekkel a gondolatokkal kerestem helyet a ceglédi vonaton. Szétnéztem a kocsiban és zgy piros arCú, egészséges, pipázó parasztemberre lettem figyelmes. Leültem vele szemben, s a biztonság kedvéért megkérdeztem: — Ez a vonat megy Ceglédre? — Ez kaptam meg a kurta választ az ismerkedéskor. Indulás után, bemelegítésképpen érdeklődtem tőle, hová utazik? — Nyáregyházára. Pilisig. Kőbánya-alsón felszállt — kalapja után ítélve — egy juhász ember. A harmadik szempontot mérlegelte, és leült a pipázó ember mellé. Nagy élvezettel gusztálta a pipázást, s amikor már a bodor füstöktől alig láttuk egymást, megszólalt az új utas: — Tajték? ■ A PIPA Jövő szeptemberben: költözés Naposok, fehér kötényben
