Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-27 / 280. szám
UCCU« k-J?írtat» 1966. NOVEMBER 27., VASÁRNAP A termelőszövetkezet öregjei Minden hónap hetedike táján felkapaszkodnak a szövetkezet nyugdíjasai a község legmagasabb pontján levő irodához, felvenni a járadékot, amit az alig fél évtizedes de egyre erősödő szövetkezet folyósít nekik. Tizenhármán vannak hetventől felfelé. Kiküldhet- nék nekik a pénzt postán is, de így joblp. Egyrészt nem árt egy kis séta, másrészt nem szakadnak el a szövetkezettől, nem vesznek el a vezetőség szeme elől. Látják őket, tudnak róluk, ismerik gondjaikat, hiszen a látogatás nem egyszerűsödik le a pénzfelvétel aktusára. Szó esik ilyenkor az egészségről, a világ folyásáról is. Kicsit ünnep ez az idős embereknek. A megyében akad anyagilag jobban megalapozott gazdaság is, mint itt Tökön, az Egyetértés. Közösségi érzésben, szociális gondolkozásban azonban az ittenieket az elsők között kell említeni. Itt gondoskodnak az emberről ’ akkor is, amikor már nem termel, ereje, munkaképessége már a múlté. Rakusz József a tsz elnöke szerény ember, s elhárítja a nemes gondoskodásért járó elismerést. Egyrészt, mint mondja, nem olyan túl nagy összegről van szó, másrészt a közösség adja, amely egy kicsit magára is gondolt, amikor az elmúlt zárszámadó közgyűlésen megszavazta a nyugdíj kiegészítést. Az összeg 150-től kétszázötven forintig terjed. Aszerint, hogy ki hány évig volt szövetkezeti tag és tagsága idején mennyi volt az évi átlagjövedelme. Az ipari nyugdíj alapelveit igyekeznek követni, ha szerényebb anyagi juttatás mellett Is. Aki jövőre megy nyugdíjba, többet kap. 1970-ig kidolgozták a kiegészítés anyagi kihatásait. Az elnök íróasztalában ott van a kimutatás, kinek, mikor kell folyósítani a járadékot. S ami rendkívül megnyerő, nincs bi- zottságosdi, személyek körülményeinek hánytorgatása: Közgyűlési határozatban rögzítették a feltételeket, s akit megillet, az meg is kapja. Mit jelent a 150—200 forint? A választ erre az öregek adják. Ebben a községben olyan termelőszövetkezeti nyugdíjas, aki havonta 300 forinton felül kapna az államtól, nincsen. Az ötvenes évek elején volt itt is szövetkezet, de felbomlott, s újat csak 1960-ban alakítottak. Emiatt csak járadékosok vannak, olyanok, akik betöltötték 70. évüket, s 260 forintot kapnak havonta. Ezt egészíti ki a tsz 15C—250 forinttal. Kiss László a fürge idős emberek közé tartozik. Igaz, egészséges foglalkozása volt az utóbbi 14 esztendőiben: mint mezőőr dolgozott, s jelenleg is az. A határból betakarították a termést, így most ő is többet van idehaza. Neki meg se kottyant az irodához vezető emelkedő, a pénzért jött. Zsebében lapulnak már a százasok, amikor az elnöki irodában szót váltunk. Kilenc darab százast és hét tízest vett fel. Ebből nyolc piroshasú a mezőőri bér. A múlt hónap végén megjött az államtól a 260 forint is. Kiss László havi jövedelme egyelőre 1390 forint. — Jól megvagyunk belőle a feleségemmel, nem szűkölködünk semmiben. Hét holdat hozott a közösbe, amit a földosztáskor kapott. Milyen öreg napok vártak volna rá, ha nincs földosztás. nincs termelőszövetkezet? Érdekes: váratlanul éri a kérdés, mintha ezen nem is gondolkozott volna eddig. Arról beszél, hogy ő tudta: ennek így kell lennie. Ezért küzdött, hogy megalakuljon a szövetkezet. Volt is belőle kellemetlené-'ge, sokan nem akartak vele szóba állni a faluban. 1960-ban is az elsők között volt. — De hogyan élnek akkor, ha már nehéz lesz a határt járni, s vége szakad a mezőőrségnek? A válasz nyugodt és határozott: — Akkor sem szorulunk a lányomra meg az unokáimra. — Nem azért mondom, mintha panaszom lenne rájuk, de nem szeretnénk terhűkre leitni. Igen, úgy élni, hogy ez ne legyen terhes a fiataloknak. Ehhez az élethez nyújt támogatást a havi 170 forint. Módos paraszt ház a Kossuth utca elején, Kollár István otthona. December 27- én tölti be a 70-et. Megosztotta fiával a házat: az öregek itt az „első” szobában, a fiatalok hátrább. Kollár István tavasz óta beteg a szívével. A szövetkezet darálóját vezette. Bírta is a munkát, amíg be nem ütött a betegség. Magát okolja érte, figyelmeztették, hogy vigvázzon a táp-keverésénél, mert mérges, ártó anjsagok is vannak benne. Nem vigyázott. Alig tudta megmenteni az orvos. Most már jobban van, de a Coron- tin állandóan ott van a zsebében. Ez az elővigyázatlanság tehát végetvetett Kollár bácsi munkás hétköznapjainak. — Hogyan lesz tovább? Tavasz óta volt ideje gondolkozni, s most belenyugodva mondja: — Majd nyugdíjaskodunk! A havi 260-ra január elsejétől rájön a szövetkezet kétszázötvené. ötszáztíz forint kettőjüknek. — Megélünk belőle, hiszen mi kell már nekünk. Ruhánk, lábbelink, mindenünk megvan. Egy kis tartalék is. Kollár István nagygazda volt, harminc hold földet mondhatott magáénak. A szövetkezetbe hét holdat hozott. Nem hallgatja el múltját, igaz, nem is kérkedik vele; Inkább keserűen beszél arról az időszakról, amikor kulák- listára került. Némi büszkeség érződik azonban hangjában, amikor kijelenti: — Igaz, listán voltam, de nem voltam „politikai” kulák. Kollár bácsi megfogalmazása szerint, sem a falu, sem pedig a község vezetői nem tartották kuláknak — főként magatartása, sokévtizedes becsületes munkája miatt. Még a járási kiküldött is mentegetőzve közölte vele, hogy csak a rendelkezések szerint kell megkülönböztetett módon adóznia. Adózott is becsülettel. Közben tanácstag volt, a mezőgazdasági állandó bizottság elnöke... Neki és feleségének nem lesznek megélhetési gondjai. A szőlőt, amit vállalt a szövetkezettől, megtartja. Oda jár majd dolgozgatni, s közben megtermeli azt a kis bort is, amiről az orvosi tilalom ellenére sem mond le. Igaz, vendég is van rá elég. De neki is jobban ízlik, ha beszélgetés közben poharazgat. Gyakori vendége egy kétholdas idős ember. Valamikor iparos volt, most gazdálkodik. Jobban mondva gazdálkodna. Sem ereje, sem a szükséges felszerelése nincs meg hozzá. — Mondtam a szervezés idején, hogy lépjen be. Nem tudtam rábeszélni. Most ha jön, csak azt hajtogatja, jó nektek, biztosítva van a megélhetésetek ! Sajnálkozik Kollár bácsi az idős emberen, aki most már szégyell odaállni a tsz vezetősége elé. Magd is érzi, eltévesztette a lépést. Ennnek isz- sza keserű levét. Minden hónap hetedike táján felkapaszkodnak a szövetkezet nyugdíjasai az irodához. Nem sok az a havi 150—250 forint, de ahhoz elég, hogy biztonságérzetet, életkedvet adjon az idős parasztoknak. Ez a legkevesebb, amit megérdemelnek. Mihók Sándor Könyvtár nyílik a gyömrői vasútállomáson Ha a vonatra sokat kell várni, a polcra mutat az utas: ezt a könyvet kérem — leül, olvas, és máris gyorsabban telik az idő. A terv, a gyömrői vosútálomáson létesítendő könyvkölcsönző, januárban megvalósul. Így tervezik az ötlet szorgalmazói, a Pest megyei szakmaközi bizottság és a gyömrői járási művelődési ház vezetői. Az állomáskönyvtár hetente két-három napon áll majd az utasok rendelkezésére. Hogy a gyakori vonatozók se emelhessenek kifogást, könyv- állományát negyedévenként megújítják. Decemberi filmbemutatók Az év utolsó hónapjában mierje Tony Richardson alko- filmszínházaimk még számos tásának a „Tom Jones”-nak. 32 ezer „zempléni” karácsonyfa A Zemplén hegységi erdő- gazdaság dolgozói felkészülve várják a karácsonyi ünnepeket. A telkibányai, kemence- pataki, füzérkomlósi és háromhutai erdőségek csemetekertjeiből több mint 40 000 méter formás lucfenyőt küldenek a városokba és községekbe. Az egy és másfél méter nagyságú fenyőfákat már kijelölték. A gazdaság dolgozói elhatározták, hogy a 32 000 fenyőfát öt nap alatt kitermelik és december 5-ig átadják a kereskedelemnek. bemutatót tartanak. Az új filmek közül karácsonyi ajándékként „nyújtja át” a MO- KÉP a közönségnek — december 22-én Jpkai Mór „Egy magyar nábob” és „Kárpáthy Zoltán” című regényének film- változatát. Decemberben tűzik műsorra Nikos Kazantzakis krétai író első regényének filmváltozatát „Zorba, a görög” címmel. A filmet az Elektra világhírű alkotója, a görög származású Ka- koyannis rendezte. Ugyancsak a jövő hónapban lesz a preTöbb bűnügyi film is színesíti a hónap műsorát. „A kisasszonyok később jönnek" a „Boldog halál angyala” címmel a csehszlovák művészek két érdekes bűnügyi filmmel jelentkeznek. A szovjet művészek ezúttal két repülős történettel képviseltetik magukat. A „Bátrak bátrai” és „Szárny- ka” című alkotással. Világhírű művészek egész sorát láthatja a közönség a Szerelem a megjelelő idegennel” című amerikai film premierjén. Az ország első tsz-gylimölcs hűtőtárolója Koffein a nyugalomra — nyugtató a koffeinre Egyik járási székhelyen gyors felmérést végeztünk a gyógyszer- tár vezetőjével. — Mennyi idegnyugtatót fogyaszt a lakosság egy hónap alatt? — Mintegy 1400 Andaxin, ugyanannyi Quietindin, 600 Trioxazin, 800 Legatin, 900 Seve- naletta és 3500 Valeriana tablettát. összesen tehát körülbelül 8600-at. — Vagyis a község minden lakója havonta egyet. — Pontosabban néhányszázan naponta többet. — Ez vajon minden esetben nélkülözhetetlen? — Ha a doppingoló szereket is nélkülözhetetlennek tekintjük. Egy-két-három kávé, ha koncentrálni kell, aztán nyugtató, hogy ne zavarja úgy a szivet a kávé. Este is fekete, koffein, aztán altató, nyugtató, hogy a koffeintől tudjanak aludni. Circulus vitio- sis. Egyre több doppingoló, egyre több nyugtató. — Meddig lehet ezt fokozni? — Míg össze nem esik az ember. — Csakugyan? De megijesztett! Kérek egy nyugtatót. D. 3. A kiskunlacházi Kiskun Termelőszövetkezetben — az országban elsőnek — 1 200 000 forintos beruházással felépítettek egy 25 vagonos gyümöicshűtő-tárolót. - A Hűtőgépgyár ötletes léghűtéses berendezésével látták el a hűtőházat, amely zöldség, bogyós gyümölcsök, valamint alma tárolására alkalmas. Az első ilyen építményben a tudományos szakemberek különböző kísérleteket folytatnak. Képünkön: Az agronómus ellenőrzi a hűtőház hőmérsékletét. „,SSSS//S//SSSSSSSSSSS//SS/SSSSSS/SSS//S/SSSSSSSSSSSSSSSSS/SSS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSS///S/SSSSSSSSSSSSSSS/S/SSSSSSSSSSS/SSSSS/SSS/SS/SSS/S///SS/SSSS/SSSSS///SS///SSSSSSSSSSSSS//SS//SSJ/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSrfSJ* s • A AIN 1)0 v : . V. • ”... •• ' , • • . :7T . • ív. >: 1 M ' ■ -a • f — Neved? — Rácz János. — Apád neve? — Sárközi László. — Hát akkor? Te miért vagy Rácz? Ja, értem. — Apád foglalkozása? — Utcaseprő. — Nem vagytok ti cigányok" — De... — Anyád neve? — Rácz Hanka. — Jól van, ülj le. Mondd csak, fiam, azután bírjátok ti majd a tandíjat? A fiú hátat fordított a tanári katedrának, szembefordult az osztály- lyal. Égő fekete szeme villogott, de csak egy pillanatig, látta, senki sem nevet, ösztönösen a hátsó pádhoz ment, abban nem ült senki. Egy nagy kövér könnycsepp buggyant ki a szeméből, gyorsan szétmaszatolta, ne lássák. „A gimnázium adja a hazának a művelt embereket, a homo sapien- szeket” — kezdte a tanár. Azután arról beszélt, hogy az iskolában rendnek, fegyelemnek kell lennie. Mindenki tisztán, rendesen öltözzék. Van itt cserkészcsapat, önképzőkör és énekkar. „A kormányzó úr őfőméltósága kegyes szívű ember. íme bizonyság, hogy olyan fiúk is járhatnak az alma mater falai közé, mint Rácz Jani. Reméljük, jól be fog illeszkedni közénk, mindig meg fog mosakodni.” Most az osztály hátrafordul. Jani vörösödött, ismét közel állt a síráshoz. Megszólalt a csengő, a folyosón olyan lárma volt, amilyen sehol sincs az iskolai folyosókon kívül. Jani elővette a zsebéből a kukoricamáiét, amit reggel édesanyja dugott oda, majszolni kezdte. Valaki azt mondta a háta mögött: „nézzétek, mit eszik a more”. Zsebretette a maradék máiét, le- oldozta nadrágszíját és csatjával szótlanul a beszélő arcába vágott. Berángatták az igazgatói szobába és ott kegyetlenül megpofozták. Aztán megmagyarázták neki, hogy ő ci- . gány és, ugyebár, ha ember akar lenni... Átsírta az órát, az arca égett, szeme tüzesedet!, pedig ez a másik tanár érdekeseket mondott. Először Mahunka rajztanár szerette meg a fiút. Igaz, ez is furán kezdődött. Jani lerajzolta az édesanyját, ez volt a házifeladat. A tanár úr megkérdezte, hogy ezt ki csinálta. Nem hitt neki, s ez az ember már nádvesszővel verte el mind a két kezét „Ne hazudozz, fiam” — és helyrezavarta őt. A fiú a padban fájó ke1 . -y v . zébe vette a ceruzát és lerajzolta a tanárt, majd szótlanul kivitte a rajzot a katedrához. — Talentum, az vagy édes fiam, valóságos talentum — ennyit mondott és megsimogatta a fiú fekete kopasz fejét. A szünetben bevitte a tanáriba és bemutatta a kollégáknak: „Uj Munkácsy született”. — Én nem Munkácsy akarok lenni, én azt szeretném, ha olyan lehetnék, mint Mahunka tanár úr — mondotta a fiú és nagyon boldog volt. Mahunka tanár úr utálta a zsidókat, imádta Hitlert. A cigányokról nem volt különösebb véleménye, nem tartotta őket embereknek. De a tanár tehetséges volt. Abból az igazságtalan fajtából, aki csakis ezt a ritka emberi képességet értékeli, más semmit. Undorító előítéleteit is elfelejtette, ha valakiben tehetséget látott. Az osztályban egy zsidó fiú volt a legjobb mértani rajzoló, és matematikus, Rácz Jani a művészígéret. A sors meglehetősen gúnyos grimasza volt ez Mahunkával szemben. — Ö, ezek mások! Abban sem vagyok biztos, hogy a szüleiktől származnak — mondogatta a kartársaknak. mert időnként szégyellte, hogy a két fiúnak mindent kijár, elintéz. Jani első évtől nem fizetett tandíjat, osztályeminens lett Mahunka ellenállhatatlan személyi varázsa rendkívüli hatással volt fogékony lelkére. Negyedikben Rácz Jani megváltoztatta nevét Révfülöpi- • re, Mahunka ebben is segített. Ekkor otthagyta a gimnáziumot átment a megyeszékhelyen működő tanítóképzőbe. Nem járhat más utat mint eszményképe, Mahunka, rajztanár lesz ő is. A második évben megkapta a Horthy-ösztöndíjat, és ő is szidta a zsidókat. A nyári szünidőben már nem járt haza szüleihez, az ösztöndíjból kis panzióban húzódott meg Arról álmodozott, a vaságyon, hogyha két év múlva hazamegy, már senki sem fogja tudni... „Révfülöpi János, tanár úr. Hm, ez nem rossz... Magyar ember, úri ember...” 1942 nyarán, mint osztályelső végzett és megkapta kinevezését haza, saját városába. Albérletbe költözött és csak két hónap múlva, este mert hazalátogatni. Munkájáról beszélt, elfoglaltságáról, és közben arra gondolt, hogy van itt valami cigányszag, amit ő már nem bírna elviselni. Anyja nagyon büszke volt. Ferenc bátyja csak annyit mondott, szemét. De ezt Is csendben, a fogai között szűrve a szót, hogy anyjuk ne hallja, mert az ebbe bele is halna. Az öreg cigányasszony, elsírta magát, mikor úri fia kezébe nyomott egy ezüst ötpengőst, megnézte a kormányzó úr profilját a pénzen, kivette szájából a cseréppipát, nagyon gondosan megtörülte a száját és homlokon csókolta Jánost. Jánost a bátyja kísérte ki. Ferenc szótlan volt. A tanár próbált magyarázkodni, tudod, a karrierem, az emberek előítélete. mondotta, de érezte, szavai sután, hamisan csengenek. — Cigány maradsz te ezeknek ta-
