Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-26 / 279. szám

ÚTTÖRŐ-ÓN KORMÁNYZAT // „Legmagasabb iskolai szinten Ha nem dolgozik jól az őrsvezető ♦ Kőhegy, a budai hegyek, Kőszeg és Eger a programban A napokban egy „gyermek­parlament” ülésén voltam. Az úttörőmozgalom keretében ha­talmas lépéssel léptek előbbre az idei tanévben. Országszer­te megalakították az úttörő- tanács intézményét. Választott testületi szerv ez, amelyet if­jú úttörőink maguk közül vá­lasztanak. Minden osztály úttörődiáksága 2—2 tagot küld a tanácsba. A Rákóczi utcai iskola Ráby Mátyás csapatá­ban például 32 tagból áll ez a tanács, mely minden tanári és felnőtt ellenőrzés nélkül in­tézi az iskola úttörőügyeit. „Legmagasabb iskolai szinten” a gyerekek egymás között beszélik meg a tennivaló­kat, mozgalmi problémái­kat, téli-nyári táborozási és egyéb terveiket. A tanácsnak 12 tagú „vég­rehajtó bizottsága”, vagyis ve­zetősége is van. A végrehajtó bizottságnak pedig saját kebe­léből választott elnöke, elnök- helyettesei és titkára. Kedden délután a Rákóczi úti iskola úttörőtanácsának ülésére mentem el. A tanács elnöke a nyolcadikos Schmidt Edit, három helyettesei a he­tedikes Liptai Judit, a hatodi­kos Schmidt Sarolta és a har­madikos Erdős Margit. Titkár Pócza Vera a hetedikből és jegyző Trestyánszky Zsuzsa a hatodikból. ............. I ftásődmagaintriál surrantam be, és csendben húzódtunk meg az utolsó padban. Hinni szeretném, hogy felnőtt-vol­tunk és lábatlankodó megjele­nésünk nem zavarta a fiata­lokat. A terem képe teljesen hasonló volt egy felnőtt szerv ülésrendjéhez. Az elnök, he­lyetteseivel és titkárával az emelvényen ült, a jegyző időközben jegy­zett, rögzítette, amit kel­lett, s a tanácstagok par­lamentáris módon kértek szót és beszéltek. A szakkörök munkája és a té­li táborozás kérdése volt az előterjesztett napirend. De szó volt ott más mindenről is, ami az életükbe vágott. Megtud­tam (név szerint, én úgy sem árulom el senkinek, hiszen köt a vendégbecsület), kik azok az őrsvezetők, akik már három hónapja nem tartottak, őrsi foglalkozást, hogy hívják azt az őrsvezetőhelyettest, aki azért nincs jelen egy foglalko­záson sem, mert éppen akkor van a hittanórája. Tudom, me­lyik őrsnek nincs még faliúj­ságja sem, tudom, hogy melyik őrsök azok, amelyek öreg, hely­beli veteránokat hívtak meg maguk közé, hogy az elmúlt világról, s a két társadalmi rend közti különbségről beszél­jen nekik. Egy szó, mint száz, nagyon érdekes volt ez a ^gyermek- parlament”, nagyobb számban A sportolók nevelése és a tömegsport Kedden este — témájának aktualitását tekintve — igen jelentős ülést tartott a Szent­endrei Járási Testnevelési és Sportszövetség Tanácsa. Az ülésen elnöklő Szelő Jó­zsef járási tanácstitkár meg­nyitó szavai után került sor a Tanácstagi fogadóórák és beszámolók Kató György november 26- án 17 órakor Ady E. út. з. szám alatti lakásán, Jur- csik Béla Paprikabíró u. 7. szám alatti lakásán 30-án 17 órakor, ifi. Zábránszky Béláné Iskola u. 4. szám alatt december 2-án 17 óra­kor és Balogh János 2-án 16 órakor az MSZMP városi bizottságának irodahelyiségé­ben tanácstagi fogadóórát tart. Hirsch Józsefné november 27- én 16 órakor Kossuth L. и. 30. szám alatti , laká­sán, Zábránszky Béláné 27- én 17 órakor Iskola u. 4. sz. alatti lakásán, Kunsági Sándor 27-én 10 órakor a Vasúti villasori III. számú óvodában, Batlics Elek 27-én 16 órakor Lenin út 112. szám alatti lakásán, Kiss Jánosáé 28- án 18 órakor Arany Já­nos u. 2. szám alatti laká­sán, Sashalmi Lászlóné 29-én 13 órakor a tűzoltóság (Mar- tinovits u.) helyiségében, Be­csei László 29-én 18 órakor Nagyváradi u. 6. szám alatti lakásán, Krunity Dömötör 29- én 18 órakor a Móricz Zsigmond Állami Gimná­ziumban, Kocsip Lajosné 30- fn 18 órakor 'Törökvölgyi u. 14. szám alatti lakásán és Mócsai László december 2-án 18 órakor Bolgár u. 2. sz. tlatti lakásán tanácstagi fo­gadóórával egybekötött beszá- tiolót tart. napirend két fontos előadásá­ra. Először Tátray Zoltán ta­nár, az ÁIST elnöke a magyar testnevelési és sportmozgalom nevelési irányelveiről és ezek­nek . konkrét alkalmazásáról tartott beszámolót. Kimerítően foglalkozott a sportnak és test­nevelésnek nevelőhatásával és mindazokkal a sok helyütt még kihasználatlan lehetősé­gekkel, amelyek egy-egy sport- egyesület életén belül adódnak a szocialista szellemű nevelés területén. Ezután Tompach Jakab, a járási TS elnöke is­mertette a járási és városi tö­megsport helyzetét, az e té­ren elért eredményeket és a még meglevő hiányosságokat. A hozzászólók — szép szám­ban voltak — mindegyike a maga szakterületéről szerzett tapasztalatokkal egészítette ki a hallottakat. Végül oklevéllel tüntették ki a legeredményesebben mű­ködő aktívákat. így többek között: Csanadacz Ferencet, Sajn Sándort, Szabó Sándort, Pentz Lászlót, Arzenovics Já­nost, Vezényi Gyulát, Lázár Antalt, Balogh Lászlót és Tóth Endrét. Korányi Sándor női részvevőkkel, s nagyon érdekes volt, hogy a jelen vol­takból a két legkisebb, a IV. osztályos Szászi Ilonka és Háfra Edit voltak a legaktí­vabbak. Ök kezdték meg a fel­szólalást, és nem volt olyan szó, melyre azonnal ne jelent­keztek volna, s ne tették vol­na meg észrevételeiket, javas­lataikat. A „tanácselnöknő” javaslatára őket külön dicsérő tapsban kellett részesíteni. Ilonka és Edit javaslatára fogadta el a tanácsülés azt a határozatot, hogy a nem megfelelően dolgo­zó, az úttörőmozgalom lé­nyegét meg nem értő őrs­vezetőket le kell váltani. S örömmel hallottam hogy a mi Kőhegyünk, a budai he­gyek, Kőszeg és Eger szerepel­tek a téli táborozási, kirándu­lási tervekben. Elhagyva az ülés színhelyét, úgy éreztem: ragyogó ez a gyermekönkormányzat! H. L. ORVOSI ÜGYELET Szombat déltől hétfő reg­gelig a város ügyeletes or­vosa dr. Göllner Pál kör­zeti orvos (Sallai I. u. 20.). Sürgős járóbetegek részére vasárnap reggel 9—10-ig kü- lönrendelést tartanak a kör­zet5 orvosi rendelőben (Bük­kös-part). Állatorvosi ügyelet. Vasár­nap a járás ügyeletes ál­latorvosa dr Patócs András körállatorvos (Tahi tótfalu). Az állatorvosi ügyelet a vá­ros területére is kiterjed. JEGYZET egy előadásról A járási könyvtár rende­zésében Czine Mihály iro­dalomtörténész tartott elő­adást a városi klubban Illyés Gyula irodalmi mun­kásságáról. Be kell vallanom, eddig, ahányszor csak a rádióban, vagy a tv-ben hallottam Czine Mihályt, beszédét, fogalmazásának pallérozott- ságát; mindig kissé túlzó­nak ítéltem. Most azon­ban, hogy személyesen, köz­vetlen kapcsolat keretében hallottam előadni, nem győztem betelni szavaival. A határozottság, a hihetetlen tárgyi tudás, a fogalmazási készség mindent elsöprő biztonsága és nem utolsó­sorban a kissé ízes, szép magyar beszéd élménnyé változtatta az előadást. Az ilyesfélére mondhatták a görögök, hogy symposion. Valóban irodalmi lakoma volt, bizonyítva, hogy ha egy tudós előadóművész is, csak értékét növeli. Sajnos, sokak számára csak terítve volt a szellemi asztal, de távol maradtak. Gimnazisták, tanárok — akik nagyon sokat tanul­hattak volna. —ti „...Penwon és Szentendrén Iáik” Tizenkilenc éves mindössze. Jegy vizsgáló a HÉV-nél. Be­lép a kocsiba, s gondosan fel­ügyel arra, hogy a népgazda­ság megkárosításával, jegy nélkül senki ne utazhasson. Szigorú arccal kéri az érvé­nyes menetjegyeket, sőt, ha kell bírságol is. Most a szabálysértési bíró­ság előtt áll. ügy viselke­dik, mint egy durcás kisgye­rek. Nem így tett azonban a Margit-hídnál levő ÄBC- áruházban. Ott fél kiló ke­nyeret és papírszalvétát tett a kosárba. De ugyanakkor egy üveg kölnit és egy do­boz „szobaillatosítót” a ko­sár mellé, azaz a zsebébe. Természetesen tetten érték. Lesütött szemmel áll. Miért tette? Honnan lehetne ezt megtudni — mert ő csak áll és nem felel. Valóban ő vizsgálná, hogy érvényes a jegyem? ★ Négy felnőtt gyermek any­ja az a szentendrei asszony, aki szintén nem érett meg az önkiszolgáló rendszerre. Szórakozottságból — mint vallja — a zsebébe került, a kosár helyett egy csomag bors és citrompótló. Gondolják, ez csupán ma­gánügy? Nem, ez városunk­nak nagyon rossz hírét kel­ti. Hiszen a Margit-hidi áru­ház vezetője már csak így beszél: „Kérem, a legtöbb ember, akit lefülelünk, Po­rn azon és Szentendrén la­kik”. (horváth) Medina—Hamilton—Szentislvántelep A magyar csoport titkára ni. — 1938-tól rendezték a gyárban a munkás öregségi járadékát. 5 százalékos levo­nással a keresetből — ezzel vetették meg annak alapját, s aki 25 évig dolgozott egy hely­ben, s elérte az ötvenhatodik évét, a magas kulccsal számí­tott jövedelemadó levonásával megkapta a levont járulékai összegét. — 1964-ben én is megfárad­va a harcos és nehéz dolgos esztendőkben, feleségemmel együtt előzetes szándékainknak megfelelően hazaérkeztünk, hogy a kényszerből elhagyott hazai földön élvezhessük a pihenés esztendeit. — Mert feleségem nővére Szentistvántelcpen lakik (an­nak fia Szentendrén), mi is idejöttünk, felhúztuk a csalá­di házat, a munkásmozgalmi munkát folytatom a budaka­lászi pártszervezetnél. Én mindenkinek, aki kí­váncsi a nyugati kapitalista világ, Kanada gyönyöreire, azt mondom: Ha ilyen lett volna akkor az élet, itthon, amikor én a nagy útnak neki­vágtam — soha el nem hagy­tam volna sem Tolna me­gyét, sem Magyarországot! A hat elemi osztályt alighogy el- végeznettem, itt meg tátom a számat: technikumba, gimná­ziumba, szakiskolákba járnak kicsik meg nagyok, falusi kis parasztgyerekek. Felesége is bekapcsolódik a beszélgetésbe: — És az elegáncia, amit itt láthatunk? Hamilton három­százezres nagyváros, de olyan elegáns fiatalokat ott évtize­dekig nem láttunk, mint itt látunk, Pesten és Pest kör­nyéken. — Színházra soha nem tel­lett nekünk, mozira is alig jutott időnk vagy pénzünk, s innen Istvántelepről naponta színházba utaznak egyszerű munkásemberek. És ez ne­künk új és hihetetlen lenne, ha nem olvastuk volna rend­szeresen a Kanadai Magyar Munkás című hetilapunkat, ami igazságos szellemben vi­lágítja meg az életet és is­mertette velünk állandóan az óhaza igazi arcát Egy példányát ennek a lap­nak, meg egy példányát a New Yorkban megjelenő Amerikai Magyar Szó című lapnak megkaptam Fodorék- tól, mert mind a kettő ide is pontosan jár nekik. Hozván a híreket az óceánon túlról, ahol életük nagyobbik felét töltöt­ték. De most itthon vannak. Fodor Istvánék boldogan és elégedetten itthon, a hazájuk­ban vannak. Horváth Levente Csak a fény hiányzik örömmel siettünk hírt ad­ni arról, hogy fejlődő és mind sűrűbben beépülő kül­ső kertvárosunknak, Pis- mánynak már villanya van. Szeptember 13-án álltak a közvilágítási oszlopok, illetve közvilágítási lámpák is — a fény azonban a mai napig, november végéig sem gyul­ladt ki. Sötétben állnak to­vábbra is az oszlopok és a délutános iskolás gyermekek sötétben baktatnak továbbra is hazafelé, a már nagyon korán sötétedő estéken. Pe­dig legelsősorban az ő szem­pontjukból örültünk a pis- mányi fény kigyulladásának. Tisztelettel kérdezzük ez­úton is: mi az oka annak, hogy hatvan napja nem gyulladnak ki a pismányi közvilágítási lámpák? Kit terhel mulasztás? MENETREND Az október 30-ra hirdetett új HÉV-menetrend végre megszületett, s ha nem is ok­tóber harmincadikétól, de november húszadikától élet­be lépett. A menetidő nem változott. Az új szerelvények is har­mincnyolc perc alatt teszik meg az utat Budapestig és vissza. Talán valamivel több vo­natunk van az eddiginél. Ezt persze nem tudom pontosan, mert új menetrendet egye­lőre még nem árusítanak. Igaz, ésszerű az lenne, hogy a nyomtatott és zsebben hordható, tanulmányozható menetrend előbb jelenjen meg, és előbb kerüljön kéz­be, mint életbe lépjen, ám menetrend egyelőre még ma, november 23-án sincs. A jegypénztár szerint csak: „nyomdatechnikai elcsú­szásról lehet szó, sőt való­színűleg lesz eladásra is me­netrend!” Csak valószínűleg! Bár a Margit-hídi jegypénztáros tö­mören, világosan és udva­riatlan határozottsággal csak így felelt érdeklődésemre: „Menetrend nincs és eladók­ra nem is lesz!” Neki nem hiszek! A szent­endrei pénztárosnak hiszek és türelemmel várok. Hatvan éve vagyok a szentendrei HÉV törzsutasa — bírom tü­relemmel, H. L. Csak a golyók csattognak Az elmúlt szombati lapban arról olvastunk, hogy ismét, ikszedszer újjá alakult az iro­dalmi kör. Emlékszem az egyik első indulásra, hiszen akkor magam is (diák, s szavaló) ott voltam az újra szülésnél, s utána még néhányszor asszisz­táltam hozzá. így most a hír örömmel töltött el, bízva, hogy most ikszedszer talán sikerül a maiaknak egy végleges irodal­mi kört létrehozniok. No, de nemcsak erről ákar- tam írni, hanem az utolsó mondatról, s az azzal kapcso­latosan támadt gondolataim­ról. A mondat így hangzik: „Ért­hetetlen, hogy az irodalmi kör miért nem a művelődési ott­honban tartja összejöveteleit?” Miért nem a művelődési ott­honban? Mert oda nem szíve­sen járnak az emberek. A négy évvel vagy akár csak kettővel ezelőtti szombat esték hangulatának vége. A zene­itarok gyakran váltják egy­mást, s alig van valamiféle „összeröffenés” a már hagyo­mányosakon kívül. A havon­kénti kiállítások jelentenek valami mozgást, s utána űr, azután pedig nagy-nagy távol­ságban a járási könyvtár iro­dalmi estje. (De ezt nem a mű­velődési ház rendezi.) Tény, hogy az otthont, amelynek falai között a kul­túrának kellene hajlékot ta­lálnia, esténként úgyszólván csak a biliárdgolyók csatto­gása, a kártya sustorgása veri fel. Nem ezt nehezményez­zük, ez is kell, de nem jó, ha csak ez van: Másnak, többnél:, szellemi igények kielégítőjé­nek kell lennie a művelődési háznak, vagy mondjuk inkább úgy: kellene lennie. (b. h.) Esővízben bokáig Czveiber Palit, a fuvarost senkinek nem kell bemutat­nunk. Mosolygó képével, har­sogó hangjával szívélyesen üdvözöl lépten-nyomon min­denkit, amint büszkén ül ko­csija bakján, hiszen a város­ban mindenkit ismer. Nehéz munkával szállítja téli tüze­lőnket, s minden egyéb fu­varozni vatót. Munkája vé­geztével aztán estére hazatér Kossuth Lajos utcai otthoná­ba és megpihen. Azaz hogy! Ilyen esős őszi estéken nem pihenhet meg. Ilyen nagyon csendes és óvatos esők után sem. Mert például csütörtökön nem volt felhőszakadás, éppen, hogy kevés eső esett. Elégsé­ges azonban ahhoz, hogy a Kossuth Lajos utca 8. számú nagy ház udvarán a kapun belépve, éppen bokáig álljon az esőié. Hová folyjon el szegény? A levezető csator­nát eldugaszolták még a ta­vaszi hevenyészett utcajaví­tás során Azóta a szenny­víznek az udvaron kell meg­állnia. Így Pali barátunk le­száll a bakról, és seprűvel, vederrel hordja ki a vizet az utca közepére. Hát hová hordaná? Bezzeg nem így lesz há­rom év múlva mire a csa­tornázási munkálatok város­szerte befejeződnek! S mire a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumnak is eszébe jut, hogy kicsi városunk központi főutcája — amely az ő tulajdona és érdekelt­ségi területe — tíz éve szé­gyene a 'városnak, akkor ma'd korszerűen helyrehoz­zák. S így Czveiberéknek meg az utca többi lakójának szennyvízlevezetője is lesz. Tehát csak néhány évi tü­relmet kérünk tőlük. Később nyitnak A Somogyi Ferenc által vezetett Kossuth Lajos ut­cai, s a kápolnánál a 15-ös Népbolt a legutóbbi időkig reggel fél hétkor nyitott, de újabban mindkettő csak hét órakor. Vásárló háziasszo­nyok, dolgozó nők és fér­fiak panaszolják a későbbi nyitást, mivel munkába in­dulást megelőzően sokan nagyszerűen meg tudták ol­dani a reggeli bevásárlást. Sokkal kevesebb azoknak száma, akiknek a hét órai nyitás is elegendő. Kérik az illetékeseket a ko­rábbi nyitási idő visszaállí­tására.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom