Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-24 / 277. szám
n&r Nccr *f xffíHan 1966. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK FÜRTÖS GUSZTÁV: VERS A TÉLRŐL A fák leboniottan állnak, húrtalan hegedűk, nem játszik dalt rajtuk a szél; magamban járom a várost, tanulom a telet, s mellemre dől az égi szürkeség. Mereven és zordan néznek a házak, s oszlopok, mint akiket megbántott valaki; verdeső verebek fázó csipogása, mint egy marék tüske hűl! •* lelkemre. Hideg szél kígyózik, ugrik és repül, belereszketnek a lámpák és kissé megbillen az utca is. Kendős néni kiáltja; „FRISS GESZTENYÉT!” — és hátat fordít a szélnek; ez megtapogatja a meleg, nevetőszájú gömböket, s nagy lobbal tovább inai. — Most hálás a gomblyuk a gombnak, a nyak is szerelmesen a sálhoz simul... Megszaporázom lépteimet, koffeines melegbe térek, s a kint elfogyasztott november-adagra, már megbékült mozdulattal hajtom le vígaszos feketémet. Rekord Negyedmillió vadliba A vadlibacsapatok idei vonulását a szakértők rekordnak tartják. A Madártani Intézet legutóbbi helyszíni felmérései szerint több mint negyedmillió vadliba tartózkodik jelenleg nagyobb tavaink, folyóink körzetében, s húznak ki hajnalonként a dúsan fejlett őszi vetésekre legelni. Különösen sok vadlibát jeleztek a megfigyelők a Hortobágyról, továbbá Biharugra és Orosháza, valamint a szegedi Fehér-tó környékéről. A libavadászat országszerte megkezdődött. 830 [okos Aran A budapesti Mednyánszky- teremben ezekben a napokban gyakori volt a külföldi vendég. Angol, francia, olasz és német szavakat fordít a tolmács, és sokan keresik a művészt, Kátai Mihályt, aki 75 olajképet, zománcot és viaszképet, úgynevezett enkauszti- kát mutat be. Legtöbben a zománcokat nézik: egy olasz férfi Szicília izzó, portól tisztuló levegőjét érzi a tűzben égetett zománc vörösén, az iraki mérnök Kelet végtelen és időtlen bölcsességének visszfényét fedezi fel az „Aranytemp- lom”-on, egy görög a Triptichonokkal vitázik, két osztrák pedig a „Etruszk fej” fehér szemgolyóit bámulja. Egy tanárkülsejű öregúr, aki talán Kellér Andort olvasott, mielőtt benyitott a Mednván- szky-terembe, a Tűnődő nő előtt így lelkendezett a művészről: Mit tud a zománccal! Mit tud a zománccal.? És miért zománccal? — Olaszországban jártam, ott láttam először babiloni zománcdíszeket, ékszereket. A Szent Márk-templomban, Velencében, zománcképet is mutattak, hetedfélszázados lehetett. Százszor elevenebb, élőbb, mint az olaj, nem kezdte ki az idő. A színek nem halványodtak, a fém, amelyre felvitték a zománcfigurákat, nem érezte meg a századokat — mondja Kátai Mihály. — Nagyapáim kovácsok voltak, s a régi falusi műhelyekben megirigyeltem azokat, akiknek segít a tűz. Most őt is segíti a tűz. Képei villanykemencék «30 fokos tűzterében veszik fel végső színüket, mert szinte minden hőségben töltött másodpercben változtatják árnyalatukat a lemezre rakott zománcrétegek. A látogatók nagy részét a technika ragadta meg: az a tökéletes biztonság, amellyel Kátai réz- és vaslemezen formálja a világot. A vendégkönyv szaporodó bejegyzései s a látogatók dicsérik a technikát, a bíráló megjegyzések inkább azt a világképet kritizálják, amely összeáll a kiállító teremben. Mi ez a kép? Nehezen aktualizálható. Az arcok időtlensége, a metafizikus mozdulatlanság üsontváryra emlékezteti a nézőket s akik közel hajolnak | a képekhez, a falon jeligesze- ■űen elhelyezett Rabindranath Tagore 'idézetekhez, felfigyelnek a keleti filozófiai és rodalmi inspirációk alakító srejére. Ezek emelik a műAmatőrfilm-szöveíség Ismét szervezetbe tömörültek a műkedvelő filmesek: újjáalakult a Magyar Amatőrfilm Szövetség. Éber pihenés a gátakon ♦ Biztonságosabb felkészülés ♦ Új szivattyútelep Szúnyogon ♦ Öntevékeny vízgazdálkodás „Erősen felhős idő, esőkkel, havas esőkkel...” — olvasom a meteorológusok jelentését és kicsavarok a kabátomból vagy félliter vizet. Hát igen, az őszies, télies időjárás szó szerint hideg zuhanyként ért minket. És amióta esernyővel, kalappal felfegyverkezve járunk, nemcsak az eget, hanem a vizet, a Dunát is gyanakodva nézegetjük; nem rakoncátlankodik-e? Kérdésünkkel a Középduna- völgyi Vízügyi Igazgatóság főmérnökéhez fordultunk: — Hadd válaszoljak az új pesti kabaré címével: „Nyugalom, a helyzet változatlan.” Az eddig lehullott csapadék nem befolyásolta lényegesen a vízállást. Az árvízvédelem apparátusa csak akkor kezd munkába, ha legalább egy hétig egyfolytában zuhog az eső. Persze azért állandóan szemmel tartjuk az öreg folyót. A 65-ös árvíz után kijavított gátak erősek, a gátőrség jól felszerelt. Mindezt megerősítette a nemrég lezárult őszi gátvizsgálat, amelyen a megyei tanács és igazgatóságunk képviselői vettek részt. Végigjárva a Duna Pest megyei szakaszát, meglátogatva a legkritikusabb helyeket, megállapítottuk: a megerősítési munkák következtében jelentősen biztonságosabb ma az árvízvédelmi fel- készültség, mint tavaly. — Újdonság? — Hosszú éveken át megoldatlan gond volt a Dömsöd melletti Szúnyog elavult szivattyútelepe. A napokban végre átadhattuk a modern, felújított telepet, amelynek teljesítménye: 5 köbméter víz másodpercenként. — Ehhez kapcsolódik a másik témakör: a helyi vízrendezés. — A megyében egymás után alakulnak meg a helyi vízgazdálkodási társulatok. Jelenleg már harminc működik, közülük az egyik legjobb Dabason van. A társulatok jó része az ivóvíz-ellátással foglalkozik, törpe vízműveket építenek, fejlesztik az utcai vízhálózatot. Szeretnénk, ha az öntevékeny, Mit hoz a Mikulás? Ünnepre készülnek a gyerekek? Nincs közöttük egy sem, aki ne kérdezné meg nap mint nap, mit hoz a Mikulás? Kérdezzük meg az illetékeseket, a Pest megyei Élelmiszer- és Édességcsomagoló Vállalatot. Csiszár Sándor, az áruosztály vezetője megnyugtatott. Az előző évekhez viszonyítva, sokkal több édesség kerül a boltokba. Most már csak az a kérdés, mit jelent ez a sokkal több és gondolhatunk-e nagyobb választékra? Hogy a legnépszerűbbel kezdjem: szaloncukorból bőven jut mindenkinek, hiszen a vállalat több mint 25 vagont szállít a megye édességboltjaiba. Háromféle minőségből válogathatnak a vásárlók. A kirakatokban rengeteg csokoládéfigura, a kis piros csizmától az óriás Mikulásig. A múlt hónap elejétől egészen az ünnepek végéig ez a vállalat 176 mázsa különböző figurát szállít az üzletekbe. A vevők a háromforintos csizmától a 100 forintos Mikulásig tetszés szerint választhatnak. Egy kis meglepetés! A desz- szertek családjának tegnaptól új tagja, a „Piroska”. A hasznos mozgalomba mind több község bekapcsolódna. — A Vízügyi Igazgatóság milyen üzenetének lehetünk tolmácsolói? — A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok figyelmét hívnánk fel: most aktuális a csatornák, szivattyúk ellenőrzése, az esetleges hibák kijavítása, a felújítás. Kérjük: feltétlenül biztosítsák, hogy a vízrendezés és a víz elleni védekezés eszközei üzemképesek, bármikor használhatók legyenek. (Szitnyai) díszdoboz tetején a mesefigura elcsábít minden gyereket, de nem kell megijedni kedves szülők, nem lesz drágább a többinél. Aki nagyon előrelátó, már arról gondoskodik, hogyan fogja díszíteni karácsonyfáját. Az eddigiektől eltérően, a jelentkező igényeknek megfelelően, tejcsokoládéból készülnek a függelékek. A színes papírba csomagolt figurák ízlésesen díszítik, szépítik a fenyőt. És végül egy örvendetes hír: Mikulásra már narancs is kerül az üzletekbe, sőt a banánrajongók is bőségesen kielégíthetik igényeiket. Hlaváts Gabriella vész döntő élményévé a „lét alapkérdéseit”, a születést, a szerelmet, a halált s tanítják meg olyan dolgok becsülésére is, amelyeket a mi európai sémákba belefáradt szemünk észre sem vesz. A lombok megnyugtató látványa, a perzselő napfényben a fa törzséből kinövő árnyék, a remegő levegő — ki leli bennük kedvét? Csak a folyam menti birodalmak évezredes nyugalmában, az apró mozdulatokat, parányi változásokat is becsülni tudó figyelem. Az esküszik rájuk, aki nem gondol Heine goslari polgárára, amikor Tagore Átkelését olvassa: „Ha a szerelem nem lehet osztályrészem, akkor az éjfél miért hordozza sóvárgó némasággal a csillagok fájdalmát... s a hajnal miért tördeli szívét dalban, s mire való a sugdo- sás?” Mire való a világ, ha nem szolgálja az embert? Az űrhajó, a próféta, a bábeli torony, a szépvonalú ablak, a hal, a rézre égetett oroszlán azért van a világon, hogy az embert szolgálja, hogy az embernek segítsen megvalósítani önmagát. A II. Triptichon főfigurája jósolja, vallja ezt a megvalósulást. Ö a kiállítás legenergikusabb alakja: neki akarnia, várnia kell azt a „csodát”, amelyet a többi figura már bölcs megelégedettséggel, mindent tudó elnézéssel szemlél. Nem a beteljesülő csodát konstatálják: élvezik az előlegeket, azt is, ami a jövendő csodákból már most látszik. A gyakran erőtlen — megszokott fogalmaink szerint dekadens-arcokon a mostani, a kevéssel is beérő tagorei öröm ül. A létnek a kiállítás katalógusában is említett alapkérdései, az emberközpontú világ körvonalai Szicíliában fogalmazódtak meg a művészben: olaszországi utazása hozta felszínre azt a különleges szenzi- tivitást, amely a világot nem részleteiben, hanem teljességében érzékeli. Sziciliában, Scil- lában (több képe idézi ezt a várost) került közelebb Kelethez. Karcagról és Egerből indult, a magyar festők vándor- útján eljutott Dél-Olaszor- szágba. Magyarok, külföldiek állnak, vitatkoznak a műtárgyak előtt, amelyek nagy részét Berlinben is kiállítják a közeljövőben. , Krajczár Imre HORTOBÁGYI KÖRKÉP Szerdán a debreceni Déri Múzeumban csomagolták ki azt a küldeményt, amely Los Angelesből érkezett a tiszántúli városba. A „Hortobágyi körkép” hosz- szú távoliét után tért vissza Debrecenbe. A 38 méter hosszú, 19 darabból álló festmény a negyven évvel ezelőtti hortobágyi hangulatot tükrözi. Liener Béla alkotása a harmincas években bemutatásra került Debrecenben és Budapesten, majd többek között Becsben, Kairóban, Brazíliában és az Egyesült Államok több városában. Egyelőre a Déri Múzeumban helyezik el a körképet, s a tervek szerint végső otthona a hortobágyi pásztormúzeum lesz. KÖNYVESPOLC DR. HERCZEG ISTVÁN: A XX. század bűnpere A kérdésre, hogy bűnösnek érzik-e magukat, valameny- nyien nem- mel válaszoltak. Szemrebbenés nélkül, gőgjük maradványait összeszedve. Goring, Kaltenbrunner, Keitel, Jodl és a többiek. A háborús főbűnösök. Húsz éve hangzott el felettük az ítélet Nümberg- ben, s ma sem vesztett semmit aktualitásából. Mert Nüm- bergben elsősorban nem személyek, hanem egy politika felett mondtak ítéletet. Egy agresszív, népírtó politika felett, rengeteg c Leegyszerűsített közönségszervezés A Dunai Kőolajipari Vállalat kulturosával beszélgettem arról; mit tesznek a dolgozók műveltségének emelése, szórakoztatása érdekében. — Meghívtunk színészeket, volt itt már táncegyüttes, most utóbb a Rajkó-zenekar. — Hogyan fogadják ezeket a műsorokat? — Sajnos nehezen gyűlik össze a közönség. Megtettük már azt is, hogy leállítottuk a buszokat, hogy itt maradjanak az emberek. — Hogyan reagáltak erre? — Sokan zúgolódtak, de hát mégsem lehet üres szobával fogadni a művészeket. — Lementem az egyik műhelybe. — így van ez mindig, ha amit akkor a nácizmus, a Har» madik Birodalom testesített meg. Akkor. Az eltelt húsz esztendőben a bírák egyike — az Egyesült Államok — maja is az agresszió, a népirtás ltjára lépett, s igyekezne minél jobban elfelejteni az általa is jóváhagyott ítéletet. Ezért is fontos esemény a leves nemzetközi jogász könyvének megjelenése. És azért s, mert régi, nyomasztó adós- >ágot törleszt: lényegében ez íz első magyar nyelvű mun- ca, amely elemző összefoglalója mindannak, ami a nürnbergi per során történt. A szerző a hatalmas anyagot szerencsés, értő kézzel válogat- a, s dolgozta fel, -alóban a xomópontokat ragadta meg, a egjellemzőbbet. Ezért drámai :rejű mindaz, amit a vékonyka kötet magában foglal, s ezért világosan áttekinthető. Nem a örténésznek, a szakembernek ;zól, hanem az átlagolvasónak, iki most teljes keresztmetsze- ét kapja meg a XX. század lűnperének. (Gondolat Kiadó)- (m. o.) Hangversenyen — Ennek a fiatal tenoristá- íak aranybánya van a torka. >an. — Igazán? Hát, azért neat ud énekelni? (Pásztor Péter rajza) Felesége, Charlotte, rájött: — figyelj, Rudi! — „férje életéből hiányzik a megrázkódtatás, ami az igazi költészet hangját kiválthatná belőle. És öngyilkos lett, hogy halálával felébressze férje géniuszát." Mit szólsz... ? Micsoda nő! Bezzeg, Babi. Nem segít, pedig tudna, Az új kötetem összeállt, tizenkét ív, minden benne van... Hat vers Babiról, egy rólad. Már a címe is jó: Város, vigyázz!... Hatodik hónapja fektetik. El sem olvasták. Babi ismeri a kopasz Markost, a kiadó igazgatóját. 1947-ben a titkárnője volt. Igen, jól hallottad: a titkárnője. Nem több —, de nem is kevesebb. Hát, azt hiszed, felmegy Babi Markoshoz? Nem! És még azt meri mondani, hazudni, hogy szeret... ★ A költő vallat. Az asztaltársakat figyeli. A szavukat, hangsúlyukat, a gesztusaikat. — Tetszett... ? Jó, ugye, jó? Jobb, mint a múltkori... — Nekem az is végigborzongatta a hátamat — válaszolja a jobb oldali szomszéd. — Mondtam is Gyulának — a fogorvosnál, az előszobában találkoztunk, neki az ínyei sorvadnak — a Béla még régi, amit ő ír, az az igazi... — Köszönöm. Hidd el, jólesik, amit mondasz. A bal oldali kávébácsi vette át a szót. — Nincs jelző, amely megközelíthetöen is kifejezné a Béla versét. Költészet? Költészet! Művészet? Művészet! S még ennél is több, magasság és mélység, tengerfenék és szféra... Különösen szép a hetedik és a tizenkettedik sor. Az alkotó bólint. — Igen... Én is éreztem. Ezért a tizenkettedik sorért érdemes volt életben maradni... Tegnap egész éjjel csengett nálam a telefon. Huszonnégyen hívtak fel. Pedig titkos állomás. Honnan tudhatták a számot? A negyedik sem hallgatott tovább: — Mennyit kaptál? Hogy fizetnek a szonettért? László Miklós Mélyvíz A Café Irodalom asztalai között húsz év körüli lány keres valakit. Szőke, magas. Elegáns. Könyv a kezében. Mindenki őt nézi. A bölcsek tanácsa is. A főstorykus — övéi most is, mint mindig az elsőség — dicséri. — Tényleg szép. Nekem volt egyszer egy ilyen üde nővel kalandom Párizsban. Halálosan belémszeretett. Pár hétig játszadoztam a kedvessel, aztán odébb álltam ... Most milliomosnő Paraguayban. A múltkor írt... Olvasta a kötetemet... A klasszika filológus közbevág: — Friss, ruganyos léptű. S micsoda termet ... Görög istennő. A fordító egy szóval lelkesedik: — Natasa! A kritikus nem a lányt nézi, hanem a kezében levő kötetet. Csak ennyit mond: — Népies! Veres Pétert olvas. ★ Szerelmespár a sarokban, összebújnak, sug- dolóznak. A férfi előtt kis notesz, kezében ceruza. — Nem, édesem, a holnap nem jó... Egész napom foglalt. Reggel filmgyár, aztán a Vikihez megyek musical buliba, majd végighordom magam két szerkesztőség berkeiben. Tudod: pofafürdő kötelező. Utána Katikával ebédelek, elmeséli, mi történt a kiadónál. Délután pedig írok. Négy flekk, vasárnapra a rádiónak. A szocialista erkölcsről... A férjed rendelte. ★ — Ez volt az asszony ... Charlotte ... Charlotte Stieglitz... A lírikus könyvet lapoz, felolvassa: — 1835, egész Európa Stieglitzről beszél. valamilyen műsor van, a buszok nem indulnak — mondja Horváth György lakatos. A múltkor is autóstoppal mentem haza. Iváncsán lakom. Király Csaba elektroműszerész veszi át a szót — Az rendben van, hogy termelési értekezleten, vagy baleseti tanfolyamon itt kell maradni, de egy kulturális rendezvény miatt? Én kerékpárral mentem haza. — Vagy MÁVAUT-tal lépünk le — szól közbe egy nő. Pedig fizetjük a munkásbuszt Jó dolog, hogy neves művészeket hívnak meg, de mit szólnának az előadók, ha tudnák, hogy az emberek kényszerből ülnek a nézőtéren. Kovái Attila
