Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-24 / 277. szám

KJT meg ref zMívlav 1966. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK STEINBECK vietnami haditudósító lesz Az AFP hírügynökség New York-i jelentése szerint John Steinbeck Nobel-díjas amerikai fró jövő hónaptól kezdve v iota ami haditudósító lesz. Steinbeck megállapodott a Neívsday című New York kör­nyéki napilappal, hogy a viet­nami és a délkelet-ázsiai ese­ményekről helyszíni tudósítá­sokat küld. MEDAN A KAMI-székház ostroma GONCOURT-DÍJ Egy női novellista: E d- monde Charles-Roux nyerte az idei Goncourt-díjat „Fe­lejtsük el Palermof’ (Oublier Palerme) című regényével. A KAMI nevű szélsőjobb- oldali, Su/carno-ellenes diákak­ciófront hasonnevű lapja, szer­dán reggel azt a hírt közölte, hogy az észak-szumátrai Me- cianban a hadsereg harc árán foglalta el a szervezet székhá­zát. A hadsereg előzőleg ulti­mátumban követelte, hogy a diákok az épületet ürít­sék ki. A jobboldali suhancok azon­ban nem engedelmeskedtek. Mire hétfőn hajnalban kato­nai egységek páncélgépkocsik támogatásával mego6tromoiták a házat és hétórás csata után kiverték a „karnisokat”. Kennedy-évforduló Kedden 10 000 ember rótta le kegyeletét az arlingtoni hő­si temetőben, ahol Kennedy elnök nyugszik. A látogatók között Jevtusenko is. volt A Kennedy-család tagjai vi­rágcsokrot tettek a sírra. John­son elnök egy tengerésztisztet küldött, hogy képviseletében megkoszorúzza a sírt. Dallasban magánjellegű megemlékezések folytak a Kennedy-gyilkosság harma­dik évfordulójáról, de sem a merénylet színhelyén, sem az Egyesült Államok más váro­saiban a kormány nem ren­dezett hivatalos ünnepségeket. CAOLA DESODORÁló KRÉM Kellemes, illatosított izzadsággátló és szagtalanító krém, amelynek használata egész napon át a jólápoltság és ütjeség érzetét kelti. Jő kereseti lehetőség mellett betanítunk férfi és női munkaerőket (forgácsoló, sajtoló és zománcozó munkakörökre). FELVESZÜNK MÉG: géplakatos, villanyszerelő, hegesztő szakmunkásokat, valamint kazánfűtőket és takarítónőket JELENTKEZÉS: Főv. Gázkészülék­gyártó Vállalat Budapest XIII., Révész u. 27—31. Munkaügyi osztály MEGKÖZELÍTHETŐ: 15-ös villamossal Margif-hídtól, illetve Váci úttól. A Buda környéki Vendéglátóipari Vállalat november 2ó-án este 8 órakor Ráckevén, a DUNA ÉTTEREMBEN rendezi a MÁSOK VETÉLKEDŐJÉT Résztvesznek: Pest megye legjobb prímásai Program: Palotás, népdal, magyar nóta • Magyaros étel­különlegességek • Hal- és vad­specialitások • Tcjjelegű minőségi borok • Kitűnő hangulat • Tombola ELŐZETES HELYFOGLALÁS! Kedves vendégeinknek kellemes báli hangulatot és jó étvágyat kívánunk! RENDEZŐ BIZOTTSÁG Az elbarikádozott ajtókat — a KAMI lapja szerint tankok törték be. Áldozatokról az újság nem kö­zölt hírt, csak annyit, hogy sok diákot letartóztattak. A hadsereg a múlt hónap­ban elégelte meg a szélsőjobb- oldali diákakciófrontok garáz­dálkodásait. Amikor október­ben a diákok meg akarták ro­hanni a djakartai elnöki palo­tát, a katonaság fegyverét használta. Napirenden Érd rendezése (Folytatás az 1. oldalról) mi költséggel 17 km hosszú vezeték épült az elmúlt öt év­ben. Másutt sok lenne, de itt szinte elvesz. Kereskedelem: kevés a bolt, húsz év alatt csali két új épült, egy üzletre 1147 lakos jut, az országos 750-nel szemben. Egészségügy: bölcsődék nincsenek, a nyolc körzeti orvoshoz személyen­ként 3300 lakos tartozik. S ez már nagy javulás az előző 4600-zal szemben. Kultúra, oktatás: megépült a 16 tantermes gimnázium és a ligeti új iskola, öt meglévőt is bővítettek, mégis — elképesz­tően sok — 65 tanuló jut egy tanteremre. Nincs kultürház, a régi öt mozi helyett osak há­rom keskenyfilmes működik. Igaz, az új mozi felépítését 1968-ra tervezik. A könyvtár hat fiókkal, 16 ezer kötettel működik.. Az elkészült távlati rende­zési terv megőrzi Érti kertvá­ros jellegét és egy egységes te­lepülés kialakí tása irányában teszi meg az első lépéseket: a mostani tervidőszak az előké­szítő munkák, beruházási programok . és kivitelezési ter­vek elkészítésére szorítkozik, hogy a következő IV. ötéves tervben elkezdődjék az állami támogatásra és községi erőfor­rásra támaszkodó, fokozatos munka. Rengeteg feladatot kell addig még megoldani: nagy a telekspekuláció, még Károly gróf nevén is vannak parcel­lák, 11 ezer telek sorsát kell rendezni. Egy felszólalás: amikor Diós- don az új gyár épült és Száz­halombattán az erőmű és a finomító a lakótelepeket, több mint ezer lakást, a közeli Ér­den kellett volna felépíteni, ez képezhette volna az új város­központot. Nagy hiba volt, hogy nem így történt, sajnos nem lehet már rajta változtat­ni. Másik vélemény: 40—50 év szükséges, míg Érd elérhe­ti a városi színvonalat. A je­lenlévők és a vitát összefoglaló Varga Péter megyei tanácsel­nök túlságosan soknak tartot­ták ezt az időt. Gyorsabb fejlődésre van lehetőség a nagyközség lakóinak az eddiginél sok­kal szélesebb körű bevo­násával. A megyei tanács a lehetősé­gekhez képest, épp úgy mint a közelmúlt években, ezután is segítséget nyújt, a villanyháló­zat, a vízvezeték, a közvilágí­tás kiépítésében. A várossá nyilvánítás még korai lenne. Üj ipari üzemek idetelepítésé­re sincs szükség; a közeli olaj- finomító ezután létesülő fel­dolgozó üzemei munkalehető­séget nyújtanak majd több száz érdi lakosnak is. A község rendezését a jelenlegi belterü­leten kell folytatni, é6 meg kell gátolni a továb­bi terjeszkedést. Egyik legfontosabb, közeli fel­adat: az üzlethálózat bővítése, elsősorban élelmiszerből, a na­pi szükségletek kielégítése. Másik; a korszerű közlekedés megteremtése. A megyei tanács végrehajtó bizottsága felkérte a Budai Já­rási Tanács és Érd község ve­zetőit, hogy a rendezési terv részleges módosításával egy- időben, dolgozzanak ki javas­latokat a megvalósítandó fel­adatokra. (h. fp.) Sokat javult, de még jobb is lehetne a kenyérellátás (Folytatás az 1. oldalról) kete. Vácott az FC 03—43 teherautó alját fedték be lisz­teszsákkal, viszont a közvetle­nül ráhaimozott kenyeret ta- karatlanul hordták szét rajta. Még több a hiba a kenyér­szállító lovaskocsiknál. Eze­ken a kocsis egyszemélyben rakodó is. Természetesen csak­nem mindegyik kocsihajtó vé­dőpapucs nélkül mászik fel a szekérre a kenyerek közé. nem visel elóírt tiszta köpenyt, sőt kesztyűt sem húz. A legelretten több példa: Da- bason — ez még egy októberi meleg napon történt — az el­lenőrök látták, amint a ke­nyérszállító kocsi megái: egy bőit előtt. A kocsis leszáll . a bakról, megveregeti lova nya­kát, aztán ugyanazzal a kéz­zel hozzálát a lerakodáshoz. Előbb, persze, fellép a szekér derekában levő kenyerekhez — tnégpedig mezítláb. Sok a kötbér Gödöllőn a zsemle, Ceglé­den a kitti súlyát mérték meg. Az előírtnál mind a kettő könnyebbnek találtatott. 1966 első felében a Váci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnak 13 500. a Nyugat- Pest megyeinek pedig 9850 fo­rint kötbért fizettek ki a sü­tőipari vállalatok minőségi ki­fogás, súlyhiány, késedelmes, vagy egyáltalán nem teljesí­tett szállítás miatt. Ezt a pénzt igazán jobb célra, mondjuk, ha csak a szállítás higiéniájá­nak növelésére használhatták volna fel... Magyar hirdetőtáblák a grencblei téli olimpián Nagy Imre, az ELEKTRO- IMPEX főosztályvezetője és M. Michellon, a francia olim­piai bizottság elnöke a napok­ban aláírta azt a szerződést, amelynek alapján Magyar-or­szág szállítja az 19S8-as gre- nobiei téli olimpiai játékok eredményhirdető tábláit, ösz- szesen 1 340 000 frankos üzlet­ről. nyolc legkorszerűbb eredményhirdető tábláról van szó. ÖNGÓL E-—I a reklámfogással hir­det Miamiban egy garázs: „In­gyen mosunk elefántot, kocsit is alig drágábban.1” Szombaton 22 elefántot hajtott a garázs­ba egy vándorcirkusz. N ovemberben mindig ké­ményseprőt látok... Mindig eszembe jut Fenyvesi úr, áld kéményseprő­mester volt N.-ben. Nosztal­gia, meg egy kis derű lopózik a szívembe, nem tudok Feny­vesi úrtól szabadulni. Nosztal­gia gyermekkorom után, derű, mert azt tartja a néphit, hogy csalánba nem üt a mennykő, viszont Fenyvesi úrba ... 1944 novemberének egyik ködös délutánján N.-re lehul­lott egy ötvenkilós bomba. Az egész háború alatt ez volt az első és az utolsó. N. kis ócska város volt, álmos tespedtség, mit bombáztak volna itt? Az is lehetséges, hogy ez az egy bomba is csak úgy véletlenül oldódott ki egy arra repülő gépből. Mindenesetre lehullott a földre, pontosabban Fenyve­si úr fejére, aki éppen akkor támolygott ki volt a bíróság mellett levő kocsmából. Szép derűsen sétált át a másvilág­ra, mondogatták később az emberek. Lehet, hogy nem volt Igazuk. Fenyvesi úrból csak annyit láttak, hogy min­den délután részeg. De az emberek felületesek egymás megítélésében. Fenyvesi ké- ményseprőrnestemek lelke is volt, nemcsak alkoholszaga. Azt viszont a közvélemény mentségére lehet fölhozni, hogy ez a halál elég tragiko­mikus volt. S zóval N.-ben többé Feny­vesi úrnak nem kiabál­ták a gyerekek, hogy ké­ményseprőt látok, szerencsét találok. Egyébként Fenyvesi úr sem talált, pedig ő nem is szerencsét, hanem a boldogsá­got kereste egész életében. Intelligens fickó volt, ez abból is kitűnik, hogy akkori­ban érettségi bizonyítvánnyal ritkán mentek az emberek kéményseprőnek. A városhá­zán, a hivatalnokok felének négy polgárija Volt és a hat- elemis altiszteknek azt mond­ták, János, vigye át ezt a dossziét... Fütyült Fenyvesi a városhá­zi tintanyalókra. Nem kellett őnéki a könyökvédő. Apjától örökölte a mesterséget, a fe­kete ancuggal, a kis létrával és a kotró seprűvel együtt. Valamint a havi ezerpengős jövedelmet. Elvett egy szép úrilányt feleségül, nagy pénz volt a havi ezer. Az asszony mindenkinek mesélte, hogy férje érettségizett, mert szé- gyellte a férfi kormos arcát. Ezért a meséért a köznép ki­nevette, az úrinép Is, mert mégiscsak kéményseprő volt Fenyvesi. Eleinte vissza-vissza jártak i az asszony lánykori társasá­gába, aztán a férfi azt mond- >ta, menjen Amálka egyedül, nem érzi ő ott jól magát. Tizenhat kéményseprő le­génye volt már Fenyvesinek, a város fél fertályán ők ko­torták a kormot a kémények­ből. Embereit jól fizette, így is sokat hoztak a konyhára. : A munkába ő is eljárt, ab­ból nem engedett, neki nem : _________________________ f ájt, hogy az agyonmosott ke­zén este a társaságban is ott feketéink mestersége cí­mere. Felesége nagy vircsaftot vitt, cseléd, mosónő, szakács­nő, kertész, mert a kertes vil­lához ilyen ember is kellett. Fenyvesi a koromból össze­hordott mindent, ami egy ilyen asszony hiúságának kell. Aranybányává változ­tak a házak kéményei. H a a férfi nappal nagy­ritkán összetalálkozott a városban feleségével, látta, hogy az asszony elpi­rul, és nyakán összébb húzza a perzsabundát. A kémény­seprő szerelmesen mosoly­gott, fekete arcából elővil­lant szép fehér fogsora. Házasságuk 10. évében kez­dett inná Társaságban vol­tak, egy egész keveset ittak is, aztán hazatértek. Az asz- szony gyorsan levetkőzött, letusolt, aztán lefeküdt. Nyár volt, fülledt meleg, ta­karó nélkül pihegett a szép női test az ágyon. A ké­ményseprő gyorsan mellé­bújt, csókolni kezdte. A nő először hagyta, aztán megszó­lalt: — Kérem, nyissa ki az abla­kot, megfulladok! Egyébként is hogy rakta le a ruháját? Nadrágja a földön, inge az asztalon! A férfi kinyitotta az ab­lakot, felemelte a nadrágját, helebújt, az ingét is felvette és elment a kocsmába. Egy hónapig minden áldott este berúgott. Egyik hajnalon apámmal együtt állítottak be szobánkba. Fenyvesi úr sírt, anyámnak kezet csókolt és azt mondta: nemzetes nagyasszony, maga drága nagyasszony! Négy gyerme­ket szült, egyedül mos, főz, takarít és szereti a férjét.— Azután még egyszer: — Nemzetes nagyasszony! Mondja, hogy csinálja maga ezt? Honnót van ilyen szép lelke? Anyám háborgott egy ki­csit, de azért tetszett szegény­nek a bók, melyről érezte, hogy szívből jött és ame­lyet a szesz sem tudott de­valválni. Mi gyerekek ott az ágyban nem értettük a hajnali ké­pet, a gyerekek különben sem szeretik a részeg férfi sírását. Anyám kiküldte a férfiakat, felöltözött, kiment a konyhába korheiylevest főzött, tojást sütött. Nekünk is jutott belőle, örültünk és vártuk mikor jön megint Fenyvesi úr. Nagyon szeret­tük a tojásrántottát. N yolc év múlva jött, ami­kor már más örömök után futkostunk, nem is örültünk néki. Anyám sem fő­zött korheiylevest, fáradt volt. A kéményseprő elmondta mo­nológját és eltávozott. Délelőtt találkoztam vele a városban. Sietett egy másik kémény felé. Köszöntem neki ;s eszembe jutott, amit apám mesélt hajnalban, amikor el­távozott tőlünk. A kéményseprő lányát meg­férte egy hadnagyocska. A Kauciót, ötvenezer pengőt, is összekaparta, egyébként nem Hitte volna a lányát a katona­tiszt. A fiú már egy éve járt hozzájuk, evett-ivott és bírta i kisasszony szerelmét. A mi­nap baktat Fenyvesi az utcán, i gyerekek kiabálnak utána: „Kéményseprőt látok...”, ami- íor feltűnik a vőlegény két huszártiszt társaságában. Apó­sára néz. aztán elmegy mei­ste, mintha sosem látták volna egymást. Aznap éjfélkor a vőlegény léhány cigány társaságában éjjelizenét adott a menyasz- szonynak. „ ... Hány csillagból van a szemed, Zsófikám?” Sír a he­gedű, száll a remegtetett férfi- hang. Kinyílik az ablak és lentről felszáll egy sóhaj: „Zsófikám, kis bogaram, de szeretlek ...” — Komolyan? — kérdezte így borízű férfibasszus. Aztán piszkos víz loccsant a tiszt ár­ián, végigcsorgott a snájdig extra mundéron. Káromkodás, kardcsörgés, ndabenn lánysírás, visszafoj­tott dühös asszonyszitkozó- iás. — Maga őrült, részeg disznó! rönkretette a lányom boldog­ságát! Megsértette a tiszti he­vületet. Megérdemelné, hogy párbajra hívják és ledöfjék, mint egy kutyát. Azután egy pofon csattant odabent, majd idekint. Alkal­masint az egyik cigány kapott agy pofont a tiszt úrtól, mert a holdfényben úgy vélte, az ő szégyenén vigyorog a brácsás, á benti pofonról nem lehetett tudni, ki adta, ki kapta. Az asszony kihajolt, bocsánatot kért, de a tiszt soha többé nem ment hozzájuk. F enyvesi pedig tizenhat le­gényével kotorta tovább a kéményeket. Délutánon­ként beült a kocsmába, szót­lanul berúgott, azután tánto­rogva elindult haza. Ha az ut­cán a gyerekek csúfolták, szót­lanul megsimogatta buksi fe­jüket, és cukorkát osztott ne- kik. Hazaért és lefeküdt a cseléd­szobában, egy rossz dikóra. Otthon sem szólt senkihez. 1944 novemberének egyik ködös délutánján N.-re le­hullott egy ötvenkilós bomba. Az egész háború alatt ez volt az első és az utolsó. N. kis ócs­ka város volt, álmos tespedtség, mit bombáztak volna itt? Az is lehetséges, hogy ez az egy bomba is csak úgy véletlenül oldódott ki egy arra repülő gépből. Mindenesetre, lehul­lott a földre, pontosabban Fenyvesi úr fejére, aki éppen akkor támolygott ki volt a bí­róság mellett levő kocsmából. Szép derűsen sétált át a más­világra, mondogatták később az emberek. Lehet, hogy nem volt igazuk,..

Next

/
Oldalképek
Tartalom