Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-02 / 259. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 259. SZÁM 1966. NOVEMBER 2., SZERDA A 49. és a 22. évforduló ÜNNEPSÉGEK NOVEMBER 7-ÉN A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 49. és Nagykőrös felszabadulásának 22. évfordu­lóját a hagyományokhoz híven, méltó módon ünnepli a város. November 6-án 9 órakor a református temetőben nyugvó szovjet katonák sírjánál ko­következik, majd Szűcs Zoltán, a városi tanács elnöke mond megnyitó beszédet. Az ünnep­ség szónoka, Takács Jenő, a városi pártbizottság titkára. A megemlékezés után a szovjet hősi emlékmű megko­szorúzására kerül sor. Mikor üzemi baleset a baleset ? Munkaügyi perek a Legfelsőbb Bíróság előtt Egy vasipari üzemben bal­eset történt: a brigádban dolgozó négy nő egyike át­vette a másik brigádtag gé­pének kezelését, s miközben egy pillanatra elfordult, tfogy szemét védje a szilánkoktól, a fűrész elkapta a kezét és összeroncsolta. Kártérítési perében a két alsó fokú bí­róság ellentétes döntése után végül is á Legfelsőbb Bíró­ság ítélkezett. A végső döntés indokolása szerint maga a sérült, a bri­gád többi tagja, de a vál­lalat is vétett a szabályok ellen, mert minden dolgozó csak a számára kijelölt mun- nincs kahelyen végezheti munká­ját. A megsérült asszony­nak le kellett volna állítani a gépet, amikor a másik brigádtag elhagyta a helyét, ő azonban egyszerre két gép kezelését vállalta, és ez végül is balesethez vezetett. Megállapították ugyanakkor azt is, hogy e szabályelle­nes gyakorlat már évek óta fennáll az üzemben, s ezért a vállalat vezetői is felelő­sek a balesetért. Cukrászdában találkozott az állami gazdaság több veze­tője, közöttük egy mérnök is, aki a közelben lakott. A megbeszélés közben a mér­nök a gazdaság motorkerék­párját kölcsönkérte és haza­ment rajta. Később a gaz­daságba is elment, majd visszafordult, s miután a tár­saság tagjait már nem ta­lálta a cukrászdában, ismét hazaindult. Közben egy szembejövő teherautót kellett kerülnie, s leszorulva az út­padkára, megsérült. A kártérítési perben az első­fokú bíróság elutasító íté­letet hozott, kimondva: bizonyíték arra, hogy a cukrászdában tartott ösz- szejövetel hivatalos volt és azon a később megsérült mérnök munkaköri kötele­zettségből vett részt. A bal­eset tehát nem tekinthető üzemi balesetnek. Fellebbe­zés után a másodfokú bíró­ság megítélte a kártérítést, azzal az indokolással, hogy a baleset üzemi baleset, mert a felperes mérnök a cuk­rászdában munkájával ösz- szefüggésben tartózkodott. A másodfokú ítéletet a Leg­felsőbb Bíróság törvénysér­tőnek minősítette s a járás- bíróság ítéletét hagyta hely­ben. A jogszabály értelmében — hangzik az indokolás — a baleset üzemi jellegének megállapításánál a munkából való elindulás szorosan ösz- szekapcsolódik a hazatéréssel. A kerületvezetői értekezlet­ről való távozással a felpe­res — a mérnök — munka­köri tennivalója befejező­dött, a cukrászdái összejö­vetel tehát nem ítélhető munkaértekezletnek, s így a baleset sem tekinthető üze­mi balesetnek. A kártérítési igénynek így semmi alapja nincsen. Tejszínhabszifon . Ez aztán a praktikus talál­mány! A cukorral összekevert folyékony tejszínt az alumí­niumtartályba öntik, majd le­zárás után egy patron tartal­mát engedik a különleges szi­fonba. A háziasszony ezekután fejjel lefelé tartva a készülé­ket, gombnyomásra már ke­mény tejszínhabot kap. Kitű­nőéül hasznosítható díszítésre is, mert a hab olyan kemény, hogy jól megtartja a formáját. ##« I « kerül 210 000 forint'? Felkészült a télre az fmsz-áruház Kevés a harisnyanadrág ™ van elég csizma S P O H T / Bajnok a Nagykőrösi Építők csapata É Nagykőrösi Építők—Ceglédi Építők 2:0 (1:0). Cegléd, 100 néző. Vezette: Bállá. Nagykőrösi Építők: Létmi — Orsányi, Gulyás II, Bata, Bo­tocska, Fehér, Bozó, Gulyás I, Tolnai, Pallagi, Biczó. A nagy tét és a rendkívüli időjárás miatt nem alakulha­tott ki szép játék. Mindkét csapat nyílt sisakkal játszott a támadások mellett a védeke­zésről sem feledkeztek meg. Az első félidő kiegyensúlyo­zott erők küzdelmét hozta. Több kihagyott helyzet után a jól játszó Gulyás I. cselezte át magát a védőkön. A jól he­lyezkedő Tolnai a hálóba to­vábbította a labdát 1:0. A gól a körösieket megnyugtatta. A szünet után óriási fölény­ben játszott a körösi csapat. A ceglédiektől néha sportsze­rűtlen jeleneteket láthattunk. Az egyik támadás végén Bo­tocska lőtt a kapura. A kapus csak kiütni tudta és a jókor ér­kező Pallagi góllá értékesítet­te. Ezután labdatartásra rendez­kedett be a körösi csapat, a mérkőzés közben a ceglédiek közül Nagykaposit a játékve­zető kiállította sportszerűtlen­sége miatt. A meccs végén a bajnok­csapat a Nagykőrösi Építők örömmel fogadták a gratulá­ciókat. Az egész csapatot di­cséret illeti lekes játékukért. Sikeres szereplést várnak tő­lük a jövő évi területi bajnok­ságban a nagykőrösi szurko­lók. P. T. Gyökerek A konzervgyárban a minap ingyenes véradással siettek segítségükre az életmentésre szorulóknak. Kétszázhatvan- ketten jelentkeztek önkéntes véradásra, és 72 liter vért adtak. (Godány íelv.) ALKONYODOTT. Ahogy a kocsi kifordult az erdőből a dűlőútra, egyszer­re kinyílt a völgy, s előtűn­tek a házak. Ketten ültek a kocsin, két öreg parasztember. Az egyik, aki a lovakat hajtotta, az ostorral előre bö­kött. — Neked se szép? — Micsoda? — kérdezte megütközve a másik. Az első legyintett, mint aki nem akar magyarázkod­ni. Aztán látszólag másról kezdett beszélni. — A fiam visszament teg­nap. Balra hirtelen szökött ma­gasba a Dicső-hegy. Hatal­mas bükkök koronázták a csúcsát. Előttük már annyira kitágult a völgy, hogy a fa­lu mellett látszott a folyó tükre. Igaz, csak itt-ott, mert a füzek eltakarták, de így is olyan volt, mint egy bujkáló ezüst futószőnyeg. — Két napja jött meg. Azt mondta: édesapám, hazajöt­tem, érti, haza! Mert ez a kis ház, ez a falu az én ottho­nom. Hát odafönt? — kérdez­tem tőle. Az nem haza. Ott nincs, ami fogjon. Pedig jó helye van, tudom, jól is ke­res. A vasgyárban dolgozik, csoportvezető ... Vacsorára annyifélét főzött neki az any­ja, hogy nem győzte hová kapni a tekintetét. Tudod, hogy van ez... A másik bólintott. — De már akkor gyanús volt nekem. Vacsora után csak a rádiót bújta. Zenét hallgatott. BEÉRTEK A FALUBA. A sárga lovacska kényelmesen poroszkált, sem gyeplő, sem ostor nem ösztökélte. Magá­tól lehúzódott az út széfére, és mintha csak játékból ten­né, minden lépésnél kis por­felhőt rúgott fel az útról. A házak az árkon túl, régiek és — Hogyan készült fel az áruház az őszi-téli csúcsforga­lomra — kérdeztük Németh Ambrus áruházigazgatót. — A vénasszonyok nyara igazán kitett magáért, sokáig nem kellett a meleg holmi, az áruház ennek ellenére bő választékkal készült ■ fel az őszi szezonra. Mert, ha bekö­szönt a hideg (már itt is van), akkor igen jó szolgálatot tesz a vásárlóközönségnek az a több mint 2000 pár csizmácska és sok-sok téli cipő, amely a hűvösebb időt várja. A felkészülésben nem ma­radt el a készruhaosztály sem, ahol több mint 400 darab női kabát és félezernyi egyéb kis- kabát — a legszebb fazonban — várja a vásárlóközönséget Női és férfi, gyermekruha igen bő választékban olcsó ára­kon, női kosztümök, illetve ruhák 200 forinttól, műszál kiskosztümök 260 forinttól kaphatók. A divatos férfi öltö­nyök pedig 550 forintos kezdő árral'várnak a vevőkre. Férfi­ingekből mintegy 3000 darab áll készletben — 54 forinttól 234 forintig. Nylon harisnyá­ból és harisnyanadrágokból a tavalyi mennyiség kétszere­sét vásároltuk meg a nagyke­reskedelmi vállalatoktól. Az utóbbi ugyan nem lesz elég, de a több mint 6000 pár var­rás nélküli nylon harisnya biz­tosítja az évi szükségletet. újak, közömbösen nézték a felszálló port. Tudták, mire hozzájuk ér, az eperfák zöld­je kiszűri belőle, ami rossz. — Reggelire rántottat is csináltunk neki. Meg kapott kolbászt, szalonnát. Hisz ha­zajött szegény. De amikor az anyja egy nagy bögre tejet tett neki az asztalra, azt mondta, ő teát iszik. — Teát? — kérdezte a má­sik megütközve. — Az anyjukom is fur­csállta, de én leintettem: csak városi szokás, semmi más. Lekanyarodtak a főútról, egy mellékutcába. A kocsi kerekei megmerültek a ho­mokban, s a lovacska is ko­molyabban vette a dolgát: húzni kellett a kis lucernát. — Délben aztán bejelentet­te, hogy visszamegy. Már egész délelőtt úgy járt-kelt, mint akinek valamije hiány­zik, vagy mint aki elvesztett valamit... Vagy mint aki­nek nem szép az egész... a falu ... meg a környéke. Meghúzta a gyeplőt, a ló megállt. Ennyit röviden a felkészül lésről. A mennyiség biztosítá­sa mellett a minőség fokozásá­ra is ügyelünk — mondta be­fejezésül Németh Ambrus. (bakonyi) M’T LÁTUNK MA A MOZIBAN A Nagy Medve fiai. Indián történet. Színes, szélesvásznú NDK-film. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadás kezdete: 5 és fél S órakor. ANYAKÖNYVI HÍREK Szünteti: Domokos Dezső és Kecskeméti Erzsébet: Dezső, So- modi Zoltán és Godó Julianna: Ildikó, Guláosi Ambrus és Gyöm­bér Erzsébet: Anikó, Vilcsák Já­nos és Ugró Julianna: Márta ne­vű gyermeke. Házasságot kötött: Hegedűs Ist­ván és Dudás Lídia, Mészáros Fe­renc és Krasmanszki Terézia, Herczeg László és Dávid Francis­ka, Horgas Balázs és Hupka Ilo­na, Mokos István és Harsány! Eszter, Kun András és Angyal Mária, Kiss Dániel és Gajdácsi Mária, Petrák János és Fodor Ju­lianna, Kiss Ferenc és Papp Má­ria. KlSZ-esltüvő: Dobos István és Istráb Klára. Meghalt: Pintér József, Kiss Ju­lianna, Papp Lajos. A MÁSIK EMBER LE­SZÁLLT. — Hát... köszönöm, hogy hazahoztál. — Szívesen. — Nincs ezeknek gyökerük — mondta a másik nem mozdulva el még a kocsi mellől. — De a tej! Nem gondo­lod, hogy az — — Gyökér nélkül vannak ezek. Aztán sehol sem jó ne­kik A városban csak dolgoz­nak, de nem fogja őket sem­mi. Ez a falu meg ... Abbahagyta, és vállat vont. Mintha az, amit eddig mondott, túl sok lett volna, s kifárasztotta volna őt. A kocsin levő bólogatott. — Lehet, lehet. — Igen. — Szóval a gyökerek.., — Azok. — No, isten veled hát! — Isten áldjon! Még egy­szer köszönöm, hogy elhoz­tál. A kocsi megindult, s a lo­vacska vidáman kezdett csapkodni a farkával. Tudta, hogy nemsokára hazaérnek. Tóth Tibor szorúzási ünnepség lesz. (A koszorúzásra külön autóbusz indul a temetőbe.) A városi ünnepség ezután kezdődik, fél 10 órakor a szov­jet hősi emlékműnél (rossz idő esetén a művelődési házban). A szovjet és a magyar him­nusz elhangzása után szavalat Kétszáznegyvenezer forintot kapott az Arany János Gimná­zium leánykollégiuma az év elején a város költségvetésé­ből, hogy az alagsori konyhát szigetelhessék. Később kide­rült, hogy a szigetelés nem ol­daná meg gyökeresen a prob­lémát és a konyha áthelyezése szükséges, ám ez a rendelke­zésre állónál nagyobb összeget vesz igénybe. Éppen ezért a városi tanács vb hozzájárult, hogy a pénzt a művelődési osztály más célra használja fel. így 76 ezer forintot bizto­sított az Eötvös Károly utcai óvoda felújítására, 100 ezer forintot juttattak a gimnázium szennyvízderítő rendszerének szigetelésére és tornatermének mennyezeti födémkészítésére és 68 ezer forintot kapott a vá­rosi könyvtár is, az új épület­be költözéshez. — Azt mondják rólam, hogy nagy sportmann vagyok. Ér­dekes, ha rólam esik szó, mind­járt ezt emlegetik. Pedig sem­mivel sem szeretem jobban a focit, mint más ember. A csuda tudja, miért ragasztot­ták ezt rám — mondja tűnőd­ve Leskó László, a konzerv­gyár pártbizottságának titká­ra. — Szeretem, de nem ez tölti ki életemet. — Komótosan szívja a Kossuthot. A hivatására terelődik a szó. Azt mondja: — A pártmunka nem nyolc óra. Hiába van vége a mű­szaknak, hiába vár engem is a családi gond, kötelesség... ha van valami, csinálni kell. Vállaltam, nem először. Csi­nálom is. Olyan sokrétű mun­ka ez, aki nem próbálta, nem is tudja. Sokan azt mondják, ez is valami? — csak beszélni kell. — Elhallgat. — Beszél­ni... csak beszélni, mintha az olyan könnyű lenne. A családjáról kérdezem. — Tudja, hogy Laci fiam, mióta megjöttek az iker hu­gik, teljesen kicserélődött? Szorgalmasan tanul, olyan büszke rájuk, hogyha az iskola előtt toljuk a két kislányt, az egész osztályt kicsődíti, hogy nézzetek, milyen aranyosak. Ö aztán igazi focirajongó volt. De a focit a hugikért felcse­rélte a fizika szakkörrel. Nem én beszéltem rá, egy nap azt mondta: — Még kell komo­lyodnom, a hugik miatt.;. és beiratkozott a szakkörbe. El sem mondhatom, milyen jól esett a fiam „felelősségteljes” lépése. Még verset is írt hoz­zájuk, gyerekes vers, de az érzés, amit megörökít, a szere­tet szép. Nagy gond a nagy család, de nagy öröm is. Ha végzek, hazarohanok. Felesé­gemnek van elég gondja a két naggyal és a két kicsivel. A munka egy részét én vesszem át. Emellett tanítok is a köz- gazdasági technikumban és az élelmiszeripari iskolában. Óra­adóként. Ha úgy futja az időmből, a sporttal is foglal­kozom — mondja kissé indig- nálódva. — Aranyos a két kicsi... — és félbeszakítja magát: — De nem erre kíváncsi ... — s máris sorolja a nacionálé- ját, aZ adatokat, amiket min­den újságíró megkérdez: — Háború előtt a Jely-féle láda­gyárban segédmunka, gyer­mekfővel, az államosításig. Szakérettségi, majd az egye­tem. 1950-ben újból itthon, de mér a konzervgyár lett mun­kahelyem. Sokféle pcezton voltam. Aztán az ellenforra­dalom ... Nehéz napok, hetek kenyér nélkül. És újból a gyár. Sok munka, öröm és gond. December óta a gyári pártbizottság titkára vagyok — és 38 éves. Sorolhatnám, de sablonosnak tűnne. Szere­tem a munkám, csinálom. Eny - nyi az egész ... (takács) A megyei pártértekezlet küldötte lesz LESKÓ LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom