Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-20 / 274. szám

19««. NOVEMBER 20.. VASÄRNAP MST MECTBI IMfirlnp MiT MONDTAK VOLNA? Másodállás — a szolgáltatás megjavítása Boross Gyuláné, a megyei KISZÖV elnöke Két témával foglalkoztam volna. Megyénkben a szolgáltatás jelenleg nem kielégítő. A le­maradások okai: a megye la­kosságának hirtelen megnö­vekedése, s az, hogy eddig ki emelt központi juttatásbö nem részesült kisipari szövet­kezeti hálózatunk, valamint hogy eddig különböző rende­Egykerekű utánfutó A Szegedi Fémfeldolgozó Vállalatnál, a motorkerékpáros túristák régi kívánságára, egy­kerekű utánfutó kocsi első so­rozatának gyártását kezdték meg. A motorkerékpár hátsó vázszerkezetéhez csuklósán kapcsolható, teleszkópos megol­dású, áramvonalas kempingko­csi 60 kiló súllyal terhelhető. A mintapéldány sikerrel állta ki a több ezer kilométeres próbautat. Az év végéig mint­egy százdarabos sorozat ke­rül ki az üzemből. Jövőre két­ezret rendelt a kereskedelem. Türelmetlenkedés és egyhelyben topogás nélkül Formabontás, tehát a megszokott módszerektől eltérő dolog a vállalatvezetőket nem szidni, nem elmarasztalni, hanem rámutatni azokra a nehézségekre, problémákra, amelyek megoldása kétségkívül nagy és nehéz feladat. Hi­szen a szokásos, mindennapi termelési, gazdasági gondjaik mellett fel kell készülniük a gazdasági irányítás reform­jára. S e felkészüléshez legalábbis három dolog kell: a re­form általános irányelveinek megértése, a konkrét válla­lati módszerek kialakítása cs végül azok gyakorlati alkal­mazása. Nem egyszerű azonban megtalálni a kezdeményezés helyes mértékét. Ez főként azért nehéz, mert egészen a reform bevezetéséig bizonyos kettősség tapasztalható a gazdasági életben. Az. új gazdasági mechanizmus általá­nos bevezetésének időpontjáig még a régi irányítási rend­szer gazdálkodási rendeletéi, szabályai érvényeseik, s eze­ket be kell tartani, de már kétségtelenül hatnak — és jó, hogy hatnak — a reformkoncepcióban megfogalmazott új követelmények is. A napjainkban folyó munka régi kere­tei között egyre inkább az „új szellemnek” kell erőre kap­nia. E kettősségről szólt Fock Jenő elvtárs, az országgyűlés legutóbbi ülésszakán, amikor azt mondta: „A közvélemény erejét is fel kell használni arra, hogy a központi bizoltsági határozat szellemét a lehetőségekhez képest már most, a napi feladatok megoldásában érvényesítsék. Ez persze, nem jelenti, hogy már olyant lehetne követelni, ami még csak az irányelvekben szerepel, de megengedhetetlen, hogy azzal ellentétes szellemű intézkedések történjenek”. Az egyhelyben topogás a „sült galambra” várás és tü­relmet 1 enség. előresza 1 ad;is közötti helyes arány megtalá­lása már csak azért is nehéz, mert egyesek esetleg megpró­bálják — a zavarosban halászva — a reformkoncepcióban foglalt elveket torz módon, egyéni hasznukra gyümölcsöz- telm. Tudott dolog, hogy a reformelképzelésben szerepel például a termelőszövetkezetek melléktevékenységének fejlesztése is. S ez kétségkívül helyes. Hiszen ezzel sok olyan értéket tudunk a népgazdaság számára feltárni, biz­tosítani, amely eddig veszendőbe ment. A termelő és fo­gyasztó között felesleges „lépcsőfok” leépítése, szállítási távolságok csökkentése, mind jelentős társadalmi megta­karításokat eredményezhet. Bizonyos azonban, hogy a reformmal ellentétes csele­kedet lenne, és az új irányítási rendszer kiteljesedését ne­hezítené. ha egyes termelőszövetkezetek e melléktevékeny­ségből csinálnának főtevékenységet és mezőgazdasági ter­melés helyett elsősorban kereskedelmi tevékenységgel fo­koznák a termelőszövetkezet jövedelmét. Félreértés ne essék: itt nem a kereskedelem lebecsü­léséről, még kevésbé elítéléséről van szó. hiszen az új gaz­dasági mechanizmusban szinte újra meg kell tanulnunk a lenini értelemben vett kereskedést, vagyis a termelő vál­lalatok ne kizárólag termeléssel foglalkozzanak, hanem azt is vizsgálják, hogy a termelés a társadalom szükségle­teinek megfelel-e, vagy sem. Tehát a vállalatoknak a jö­vőben érteniük kell nemcsak a termeléshez, hanem az el­adáshoz is. Ezen az úton már számos vállalat elindult az elmúlt hónapokban. Feltétlenül helyesnek látszik például a Pamutnyomóipari Vállalat vezetőségének és pártbizott­ságának az a kezdeményezése, amely kétnapos gazdasági konferencián tárgyalta meg a közelmúltban azokat a vál­tozásokat, amelyek a piaci kapcsolatok átalakulásával a vállalatnál bekövetkeznek, vagy bekövetkezhetnek. A ter­melő vállalat és a „fogyasztó”, (bel- és külkereskedelem) között kialakult vita sok hasznos tájékozódást nyújtott a vállalat számára, a piacra való termelés különböző prob­lémáiról. De helyes a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalatnak az a kezdeményezése is, amely a kereskedelmi módszerek fokozott alkalmazására irányul. Uj módszert vezettek be e vállalatnál a vásárlási szándékok „fogadására”. Ennek ér­telmében a vállalat illetékes munkatársai egy-két napon beim nyilatkozni tartoznak, teljesithetők-e a beérkező igények? Megkönnyítik ezáltal a vállalat legfőbb vezetői­nek helyzetét a döntésekben, gyorsan és kedvezően vála­szolhatnak a felhasználók igényeire. Egyes vállalatoknál a reformra való felkészülésük ér­dekében jelentősen megjavítják a személyzeti-munkaügyi osztályok munkáját. Többek között például úgy, hogy „fel­leltározzák”: a vállalatnál dolgozóknak milyen a szak-, illetve előképzettsége (például: nyelvtudás, piackutatás-, eladási, jogi, szervezési gyakorlat, stb.) képessége, munka- terület iránti vonzalma. Ez a sok türelmet kívánó és lát­ványosságtól mentes munka megéri a fáradságot. Hiszen ez nyújtja a vállalatvezetésnek a legnagyobb segítséget abban, hogy az új feladatokkal megfelelő szakembereket bízzanak meg. A reformra való áttérésnél tehát — mint általában sok más helyen — két fronton kell harcolni. Az egyik az előreszaladó vagy a zavarosban halászó „újítók” ellen, a maradiság. a tétlenség ellen. E harc eredményeként azt kell elérnünk, hogy akik újat, az egész társadalomnak hasznosat kezdeményeznek — tehát, ha kockáztatva is, de már a holnap szellemében cselekszenek — jól járjanak, jobban, mint azok, akik semmit sem tesznek ezért az újért. Dr. Garam József letek akadályozták az adott lehetőségek rugalmas ki­használását. A harmadik ötéves terv­ben összesen huszonnyolc millió forintot fordítunk a me, gyei szolgáltatás fejleszté­sére, és ennek az összegnek egy része már központi erő­forrásokból származik. Még 1966-ban ötven önelszámoló egységünk létesült —, új do­log, hogy ezeknek egy része másodállásos. Ezt az egy-két hónapja érvénybelépett ren­deletmódosítás tette lehető­vé. Az olyan kis falvakban, ahol nem lenne kifizetődő az egészműszakos munka, en­gedélyt kaphatnak a főállás­ban az iparban, vagy szövet­kezetekben dolgozó szakmun­kások, hogy másodállásban szolgáltató tevékenységet folytassanak. Kérjük a helyi tanácsokat, hogy ahol adottak erre a sze­mélyi feltételek, tudassák központunkkal. A másodállásos szolgálta­tások bevezetése több szem­pontból is hasznos. Ezáltal ritkul majd az úgynevezett fusizás — tehát kevesebb anyagnak vész nyoma az üze­mekben. S a lakosság szá­mára is előnyös, hogy a má­sodállásban szövetkezeteink­ben dolgozó kisiparos garan­ciásai végzi munkáját. A második téma, a megye foglalkoztatási problémái­hoz — elsősorban az asszo­nyokéhoz — kapcsolódik. Há­ziipari szövetkezeteink jelen­leg négyezer nőnek adnak munkát. Azt, hogy e magas számot elérhettük — és - hogy a jövőben tovább növelhet­jük —, egy megyei kezdemé­nyezés, és a kezdeményezés megvalósítására időben ka­pott engedély tette lehetővé. Ugyanis a hagyományos házi­ipari tevékenységek mellett — kötés, hímzés, varrás, stb — a közelmúltban módot ke­restünk az otthon végezhető ipari munkára. Budaörsön, Pomázon, Maglódon, Sződli- geten, és még néhány telepü­lésen a bedolgozók különbö­ző mechanikai cikkeket, bőr­díszműveket, játékot készí­tenek, így például a hírköz­lésben használatos úgyneve­zett mokka-reléket, elektro­mos trafókat stb. Szclp gazdasági eredménye­ket értünk el. Bebizonyoso­dott, hogy igen sok olyan cikk van, melyre úgy belföl­dön, mint külföldön igény mutatkozik. Az ipari üzemek viszont többnyire csak ráfi­zetéssel képesek gyártani a magas rezsi — hel, égek, szociális létesítmények, fű­tés, a magas adminisztrációs költségek —, miatt. Ugyan­ezeket a cikkeket mi viszony­lag olcsón tudjuk elkészíte­ni az otthon dolgozó asszo­nyok segítségével. Az ő „re­zsijük”, mindössze két-há- romszáz forintos célgép meg­vásárlásából áll, amellyel dolgoznak. A harmadik ötéves tervben kétezerrel akarjuk növelni a szövetkezeteink számára ott­hon ipari munkát végző asz- szonyok számát. Terveink kö­zött szerepei a tsz-ekben i dolgozó olyan nők foglalkoz­tatása is, akiknek a nagyüze­mi mezőgazdaság nem tud e\gész évben munkát biztosí­tani. Ezt a kezdeményezésü­ket az országban másutt is meg akarják honosítani. Kivizsgálás Befejezték a határban a mun­kákat, s már a téli gépjavítás­hoz is hozzáfogtak a toki Egyet­értés Termelőszövetkezet szerelői. Első művelet a „kivizs­gálás”: megállapítják, mi a hibája a traktornak. Foto: Gábor Új beruházások, áj gyártmányok Kétszeresére nő a Váci Forte termelése az alapját a harmadik ötéves tervben előirányzott nagy ará­nyú gyártásfej lesztésnelí. A Forte fotofilm termelése a tervidőszak végén a mostani­nak körülbelül a két és félsze­resére, fotópapír előállítása pe­dig majdnem a kétszeresére növekszik. Az új üzemek, kor­szerű berendezések nemcsak mennyiségileg növelik a ter­melést, hanem a választékot is bővítik, számos új gyártmány bevezetését teszik lehetővé. Megkezdődik a színes fotópa­pír nagyüzemi gyártása is, amelyből eddig csak kis kí­sérleti szériákat bocsájtott ki a gyár. Termelőszövetkezetek az új gazdasági mechanizmusban Az anyagi érdekeltség új vonásai A mezőgazdasági termeié növekedésének, a szövetkezeti gazdaságok megerősödésének — az állam nagyfokú támo­gatása, a szakszerű vezetés és sok egyéb tényező mellett — egyik fő mozgató rugója eddig is az volt, hogy a tsz-ek túl­nyomó többségében széles körben alkalmazták az anya­gilag ösztönző munkadíjazási, jövedelemelosztási formákat. Az anyagi ösztönzést azonban nem lehet csupán a munka­díjazási formákra, a premi­zálás rendszerére leszűkíteni. A szövetkezetek gazdálkodá­sát, a saját tagjaikkal, az ál­lammal, a különböző állami vállalatokkal, vagy egymás­sal kialakult kapcsolatait lé­nyegesen befolyásolják az adott gazdasági viszonyok, vagyis azok a feltételek — a konkrét tervezési rendszer, az árszínvonal, az adó-, hitel­és beruházáspolitika, stb. —, amelyek elsősorban az anya­gi érdekeltségen keresztül éreztetik hatásukat a ter­melésben, a gazdálkodásban. Ebből következik, hogy az anyagi ösztönzési rendszert csak akkor lehet tökéletesíte­ni, hatékonyabbá tenni, ha új követelményeknek megfe­lelően fejlődik az irányítási rendszer, változik az árrend­szer, módosul a pénzügyi rend­szer, stb. A gazdasági mechanizmus reformjával összefüggő intéz­kedések — a termelőszövetke­zetek önállóságának növelé- ’ se, a mezőgazdasági árszínvo­nal emelése, az árarányok mó­dosítása, a változó pénzügyi- ég hitelrendszer, a szövetkeze­tek gazdasági tevékenységé­nek bővítése — olyan anyagi ösztönzési rendszer kialakítá­sát alapozzák meg, amely biz­tosítja a szövetkezetek haté­konyabb gazdálkodását, a me­zőgazdasági termelésnek az igényekhez igazodó gyorsabb fejlődését és ezek révén a szö­Az új gazdasági mechaniz­musban különösen jelentőssé válik a jövedelemelosztási rendszer másik lényeges elve, az év végi kiegészítő nyereség­részesedés. Ez érthető, hiszen a nyereségrészesedés a tervezett jövedelem elérésére, sőt túltel­jesítésére, más szóval az ered­ményesebb gazdálkodásra ösz­tönöz, mert ettől függ az év végén kiosztható részesedés nagysága. Ha a szövetkezet a tervezettnél nagyobb jövedel­met ér el, akkor nemcsak a 20 százalékot, hanem az ered­ményjavulástól függően ennél többet is kitevő év végi része­sedés illeti meg a szövetkezeti gazdákat. Ennek elszámolásá­nál természetesen messze­menően figyelembe kell ven­ni, hogy a tsz-ekben a leg­különbözőbb részesedési és jö­vedelemelosztási formákat al­kalmazzák. A különféle számí­tások és vizsgálódások azon­ban azt mutatják, hogy a kö­zös gazdaságokban jelenleg al­kalmazott jól bevált formák, szervesen beilleszthetők az új jövedelemelosztási rendszerbe. Az új gazdasági mechaniz­musban tovább nő a vezetők felelőssége, a számos új követelményre való tekintettel munkájuk ne­hezebb lesz, de jobban teret kap kezdeményező készségük, érvényesülhet tehetségük. Munkájuk eredményességét a korábbinál pontosabban és reálisabban mutatja a szövet­kezetek gazdálkodása és fej­lődése. Ennek megfelelően dí­jazásuk is nagyobb mértékben kell, hogy függjön a közös gazdaság eredményeitől. Ezért a vezetők jövedelmében na­gyobb százalékot képvisel a valóságban elért jövedelemhez igazodó év végi részesedés ará­nya, mint a tsz-tagokéban. Indokolt követelmény: a szö­vetkezeti vezetők anyagilag is legyenek érdekeltek abban, hogy a tsz-tagok a garan­tált munkadíjat feltétlenül megkapják, az év végi része­sedés pedig lehetőleg haladja meg a tervezettet miközben ne hanyagolják el a jövő megala­pozását 6em. Dr. Dankovits László szövetkezetük garantálhatja. Ebből az is következik, hogy a különböző eredménnyel gaz­dálkodó tsz-ek tagjainak jö­vedelmei a jövőben is külön­bözőek lesznek; ám nemcsak a tsz-tagok jövedelme lehet különböző a közös gazdasá­gokban, hanem a jövedelem­részesedés módja is. Mind a tsz-tagok jövedelmi színvona­lát, mind a jövedelemelosztás módját ugyanis azok a felté­telek határozzák meg — az egyes tsz-ek gazdálkodási színvonala, anyagi lehetősé­gei, a jól bevált szokások stb. —, amelyek szövetkezetenként eltérőek és amelyekben nem valami központi szerv, hanem a szövetkezet tagsága dönt. A termelőszövetkezetek anyagi ösztönzési rendszeré­nek javítását, a mezőgazda­ság fejlesztésének követelmé­nyeivel összhangban álló tö­kéletesítését jelenti, hogy a jövőben a tagság a közös gaz­daságból származó tervezett személyes jövedelmének na­gyobb részét, legfeljebb azon­ban 80 százalékát a tsz-ek garantálhatják és a munkadíjalap terhére a végzett munka arányában ha­vonként, vagy akár kéthe­tenként kifizetik. Ez az intéz­kedés nemcsak abban hoz újat a korábbi jövedelemelosztási rendszerrel szemben, hogy a garantált pénzbeni munkadíja­zást az összes tsz-ekre kiter­jeszti, hanem abban is, hogy ez a munkadíj lényegében mint a folyó termelés költsé­ge szerepel, és a kifizetése megelőzi a közös gazdaság sok más kötelezettségét. Ugyancsak fontos vonása az új jövedelemelosztási rend­szernek, hogy a garantált munkadijak kifizetésére ak­kor is sor kerül, ha a ter­melőszövetkezet bevételei a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakulnak. s vetkezőiben tömörült paraszt­ság személyes jövedelmének emelését. A tsz-gazdák alapvető érdeke — tekintve, hogy egyszemély- ben tulajdonosok és dolgozók —, hogy munkájuk eredmé­nyeinek fokozásával növeljék személyi jövedelmeiket és egyúttal biztosítsák a szövet­kezeti gazdaság továbbfejlesz­tésének, a termelés bővítésé­nek gazdasági feltételeit is. A reform lehetővé teszi, hogy ez a kettős érdekeltség érvényre jusson, hiszen a különböző in­tézkedések a tsz-ek többségé­ben biztosítják a termelés bő­vítéséhez és a tsz-tagság jö­vedelmeinek növeléséhez szük­séges anyagi eszközöket. Mind­ezeken túl azonban arra is szükség van, hogy a tsz-tagok az állami vállalatok dolgozói­hoz hasonlóan, végzett munká­juk arányában előre garantált folyamatos és rendszeres díja­zásban részesüljenek, s ugyan­akkor, mint tulajdonosok, a termelőszövetkezet tiszta jöve­delmének — úgy is mondhat­nék, hogy nyereségnek — egy részéből év végi kiegészítő ré­szesedésre is jogosultak le­gyenek. Az állam — és ez természe­tes, mivel szövetkezetekről van szó — nem garantálja az egyes szövetkezeti tagok jövedelmét, hanem megfelelő eszközökkel az .adottságoktól, a gazdálkodás színvonalától függően a személyi jövedel­mekként kiosztható összeg nagyságát befolyásolja. Ezzel azt a célt követi, hogy a tsz- tagok jövedelme végzett mun­kájuknak megfelelő színvona­lat érjen el, de legyen kellő biztosíték arra is, hogy a közös gazdaság fejlesztése sem szenved csorbát. A tsz- tagok személyi jövedelmét tehát csak a saját termelő­A Nehézipari Minisztérium és a Vegyipari Tröszt a har­madik ötéves tervben a mű­anyag- és a műszálgyártás mellett leginkább a fotoké­miai ipart fejleszti. A Forte Fotokémiai Vállalat váci telepén tekintélyes beru­házások valósulnak meg ebben az évben. Nemrég elkészült az emulziófőzőüzem 11 emeletes új épülete, s most rendezik be i legmodernebb gépekkel. A régi fotópapír öntőüzem köré és fölé ugyancsak teljesen új öntöcsarnokot építettek. Üj kutatólaboratóriuma is lesz a gyárnak. Ezek a beruházások képezik

Next

/
Oldalképek
Tartalom