Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-19 / 273. szám
Mitr MKCYtt 1966. NOVEMBER 19., SZOMBAT Mecénásuk: Pest megye A Pest megyei Népművelési Tanácsadó időnként meglepi a szakembereket — országos viszonylatban is visszhangot keltő — kis köteteivel, sokoldalú színes kiadványaival. November közepén került ki a nyomdából a „Monumentális művészet Pest megyében” című, 80 oldalas kötet. Ladányi István kedves hangú bevezetőjében leírja, hogy hazánk egyik legnépesebb megyéjében • üzemek, gyárak, űj községeit és új városrészek hőttek fel az elmúlt két évtized alatt. Ma már a városok, járások vezetői módot találnak arra, hogy képzőművészeti alkotásokkal díszítsék a lakónegyedeket. Élnek a 45/1961-es kormányrendelet adta lehetőséggel, s neves alkotók munkáival teszik meghitté, otthonossá a parkokat, iskolákat, művelődési házakat. Képek sora bizonyítja, hogy tnegyeszerte találkozunk bronzba öntött, kőbe faragott, márványba vésett művekkel, alkotásokkal. Dr. Végvári hajós főiskolai tanár bevezető tanulmánya értékeli Pest me- í gye képzőművészetét pártoló szerepét, munkáját. Bemutatja, hogy ajz elmúlt húsz évben az emlékműveknek és épületdíszítő képzőművészeti alkotásoknak milyen nagy számát hívta életre Pest megye me- cénási tevékenysége. A félszáznál több alkotás bemutatása után megismerkedhetünk a megye területén alkotó művészekkel. A szentendrei parkmúzeum leírása egészíti ki a valószínűleg nagy érdeklődést keltő kis kötetet —p. r.— Tizenhét kiállítás - Harminchat előadás Közel tizennyolcezer résztvevő A MÚZEUMI HÓNAP MERLEGE A Pest megyei Múzeumok Igazgatósága részletes beszámoló jelentést állított össze a Múzeumi Ismeretterjesztő Központ számára a múzeumi hónap Pest megyei eredményeiről. A jelentés szerint a megye területén működő tizenhárom múzeumban októberben tizenhét kiállítás nyílt, Fürtös Gusztáv: vettek. Ezért vetődött fel az a gondolat, hogy mivel az október nem a legalkalmasabb a múzeumi hónap megrendezésére, azt valamelyik másik hónapra kellene a jövőben áthelyezni. Országos tanácskozás A Hazafias Népfront Sopron városi bizottsága november 23 -24-én országos tanácskozást rendez Sopronban. A kétnapos értekezleten az ország 14 városának népfronttitkárai, a tanácsok vb-elnökei, a Nyugat-Dunántúli Intéző Bizottság, a Balatoni Intéző Bizottság, a Velencei-tavi Intéző Bizottság és a Dunakanyar Intéző Bizottság kulturális szakbizottságai- I nak vezetői vesznek részt. Udvariasság Előre köszönt utcánkban mindég egy férfi, ámbár nem ismertem őt, később rájöttem, mért udvarias, mert hát a lányunk, Zsuzska, nagyra nőtt. Igaz, férjhez ment később a lányunk, de tart tovább is az ismeretség, s mert közben az ő lánya is nagy lett, most én köszönök előre mindég. R. mint Rózsa vúlzás lenne azt állítani, hogy mindenki nyakig belehabarodott. Voltak kivételek. Mint például Adamecz bácsi, aki hatvankét évével fütyült arra, hogy a lány olyan szőke, mint... Hja, de milyen szőke! Az ember le- húnyja a szemét, s ott lebeg előtte a puha, hosszú haj, szőke, szép sötétszőke, mint a sűrű méz ... Amikor először megláttuk, a Bütyök egyből beköpte: — Gyerekek, ez nyílt rendszer elleni izgatás... Ez akadályozni fogja a szocializmus építését.. Megálltak a munkagödör fölött, Béla bácsi, az építésvezető, meg a lány. Köszöntek, a lány félszegen, mosolyogva, meg zavarban is, ahogy ez már az új embereknél szokás. Béla bácsi lekiabált: — Fiúk, itt a helyettesem ... Álltunk, jólesett a derekunkat is kiegyenesíteni; meg pftRsglunk, hátha közelebb jön a - gödör széléhez ... Nem jött. — Mától kezdtle bármiben teljes jogú ... Szónokolt fenn az öreg. Mondtuk volna neki, jól van, jól van, de csak a lányt néztük. Lány? És ha már asszony? Miért lenne asz- szony? A srácok engem böködtek, szóljak valamit. De mi a fenét? Végül felkiabáltam: — Hogy hívják az elvtársnőt? A végét nem értettem. Visszakérdeztem: — Józsa? — Nem — ingatta a fejét — r, mint Rózsa, Rózsa, érti? — Meghalok a tüskéitől — szellemeskedett Bütyök. — Rózsa— értem; én Pali vagyok. Tóth Pál. A csőszerelők brigádvezetője. B ólogatott s mosolygott. Most már nem láttunk zavart az arcán. Mentek tovább, pedig maradhattak volna még. Persze, délig a lányról folyt a duma. Micsoda szövegek. Végül nekem kellett közbeszólnom, hagyják már. Végeredményben főnökhelyettesnek jött ide, s nem... Ebédnél már kezdtek az idegeimre menni a többiek. Én sem vagyok szent, de hát azért egyszer látni egy nőt, s úgy szétszedni, mint ezek... — Ocsmányak vagytok — mondtam. Felkapták a fejüket. Láttam, értetlenül néznek. Mit bámulnak? Igenis, ocsmányak. Röhögtek. — Becsavarodtál? Tényleg, mit érdekel engem, hogy mit szövegelnek ezek a lányról. Rózsa. R, mint Rózsa. Milyen kedvesen csücsörítette a száját, amikor a Rózsát lekiáltotta. Ballagtunk vissza az ebédlőből, Bütyök a felszolgálólánnyal huzakodott, hozzon még neki legalább egy almát, s ígért a fejébe fűt-fát... Egyszer úgyis kikaparja valaki a szemét, annyit szélhámoskodik. Szó nélkül másztunk le a gödörbe, a gumicsizma alatt cuppogott a sár, szörcsögve spriccelt ki a víz. Már készen lennénk ezzel a dög munkával, régen volt ennyi pechünk... Harmadik napja kínlódunk egy szivárgással, s az istennek se tudunk rájönni, hol lehet? Látott már ilyet az ég? Tizenhét ember, mint a kelekótya, keresi, kutatja: forog maga körül, mint a macska, amikor a farkát kergeti. Félórát alig dolgozhattunk, amikor jön a kis küldönclány, s kiabál lefelé: — Pali, menjen az irodára, Béla bácsi hivatja... No, még csak ez hiányzott. Visszakiabáltam: — Mit akar? Húzogatja csak a vállát, régen volt ilyen buta teremtése az égnek, mint ez a lány. Kösz, kimászni a gödörből, végigballagni a kettes telepen, átvágni a prérin, s végül kikötni a fabarakknál. Iroda? Enyhén szólva is röhögni kell. Ha egyszer egy nagyobb szél jön, ez a bodega a fejére szakad a bennülőknek. Pislogok csak, a lány ül Béla bácsi asztala mögött. Hol az öreg? Mintha csak belémlátott volna, azt mondja: — Enyedi elvtárs bement Pestre. Remélem, én is megteszem ... G únyos volt a hangja, egyből bepörögtem, mondtam magamban, tévedsz, babám, ha azt hiszed, itt nagy hanggal bárki is okos lehet. Leültem, rágyújtottam, vártam, majd csak mond valamit. Nekem nem sürgős, a nyugdíjamba belefér. Valami papírt veti elő, úgy tette, hogyha nagyon akarom, belepisloghatok. Nem akartam. — A beruházó átírt — mondta —, hogy a tizenötös szivattyútelepen ... Mintha kicserélték volna a nőt Rideg, pattogó, száraz hang, akár egy fabábú, a szeme se rebben. Beruházó... átírt... Ha ezt elmondom a srácoknak, nem hiszik el. Néztem a lányt, s hirtelen megkérdeztem: — Mondja, lány maga? Egy pillanatra meghökkent, láttam, elönti a vörösség, majd a méreg. Felcsattant: — Káderezni akar? Mi köze a tizenötös ... — Szóval lány — mondtam hangosan, s elmosolyodtam. Akart valamit mondani, de a fiókban kezdett kotorni, cigarettát vett elő a beszéd helyett, én meg vigyorogva néztem, hogyan kínlódik a gyufával, kettőt is eltört, mire a harmadik meggyulladt, nem lehet régi dohányos. Mélyet szívott, s megkérdezte: — Beszélhetnék végre magával komolyan? No, ez már emberi hang. Bólintottam. — Szóval átírtak-,.. reklamáció ... alighogy üzemeltetni kezdték a tizenötöst... H agytam, beszéljen csak. Olyan édesen ejti a szavakat, apró grimaszokat vág az arcával, mintha színésznő lenne. Végighallgattam. Szívtam a cigit, láttam, az övé végigég a hamutartón, lebillen, rágurul a levélre, akkor kapja fel, megint kizökken nyugalmából, látja rajtam a kaján mosolyt, zavartan elnyomja. — Figyel rám egyáltalán? Nevettem: — Hát kire figyelnék? Lehet magára nem figyelni? Most vagy nevet, vagy felháborodik. Ha a rosszabb fajta, altkor felháborodik, rendre- utasít, minek nézem én őt, ez munkahely, ő mégiscsak... Ha esze van, s hallott valamit arról, hogy kik a csőszerelők ... rólunk már nem is beszélve ... nyolcadik éve vagyunk együtt, s ahogy itt mondják, dinamittal sem robbanthatnának szét bennünket. Na és? Majd panaszkodik Béla bácsinak, az meg megmagyarázza, hogy a Tóth-brigád ... Tévedtem. Nevetett. Talán most először beszélt a saját hangján: — Az udvarlást hagyja későbbre. Most a tizenötös ... — Ezért hivatott? — Igen? — Akkor jó. A tizenötöst különben tegnap, műszak után megcsináltuk, de ne ijedjen meg, nem kérünk érte túlórát... Pukkadt. — Hagyja, hogy beszéljek bele a világba .. 1 A srácok hümmögtek csak, amikor elmondtam, mi volt. — Jól kezdi — mondta a Dagadt —, rögtön piszkálja az embert... Hajtottunk, a víz is szakadt rólunk, még szerencse, hogy nem nagyon veszi észre az ember, mert különben is tiszta víz, sár, nedvesség. Egyszer kikerüljünk ebből a gödörből ... Este, persze megint róla beszéltünk. Másnap is. Harmadnap is. Láttam, a srácok is örülnek, ha odajön hozzánk, inkább utána kihajtják a lelkűket is, de vele órákig leállnak beszélni. Illetve, csak leállnának, mert a lány jön, mond ezt-azt, szigorúan hivatalos dolgokat, s megy tovább. Fütyül ránk. — A mérnöknő ... a kis küldönclány most már így emlegeti. — Rózsa — mondja valamelyikünk, de csak úgy félig, hallják is, meg nem is a többiek. N égy napunk ráment, míg megtaláltuk a szivárgást. Ahogy nyomást kapott a cső, felnyílt. Szennyezett lehetett az anyag vagy iégbúborék szorult bele? Végre, megvan. Jó kis hecc, kétszáz méternyi csövet végignyalni egy ilyen vacak miatt... öt vártuk, de Béla bácsi jött helyette. — Derék... derék — mondta az öreg, s elment. — Köszönöm — szólt vissza. — R, mint Rózsa — mondtam, s mérgemben belecsaptam a kulcsot a sárba. A hosszú, nehéz fémtest telefröcskölt bennünket fekete pöttyökkel. A srácok egy szót sem szóltak. Tudták, mert maguk is érezték, mire gondolok ... Mészáros Ottó 442 vagonnal több gyorsfagyasztott élelmiszer A Hűtőipari Országos Vállalat hét gyáregységében a különféle élelmiszerek tárolásán kívül gyorsfagyasztott, mirelité árukat is készítenek. A hűtőházak 18 féle gyümölcs és 20 fajta zöldség- és főzelékfélét tartósítanak, a budapesti, a győri és a miskolci hűtőház pedig mintegy 23 fajta félkész- ételt is gyárt. A hűtőipar vezetői elmondották, hogy a gyümölcsszezon az idén nem a legjobban sikerült. A legkedveltebb gyümölcsök közül nem tudtak például elegendő meggyet, egrest és ribizlit eltenni. A zöldség és főzelék nyersanyagellátása kedvezőbb volt. Ennek megfelelően — a tavalyi 2058 vagonnal és — az idei 2215 vagonos tervvel szemben várhatóan 2500 vagon gyorsfagyasztott élelmiszert gyártanak. Eiő- reláthatólag teljesítik exporttervüket is, az évi 1230 vago- nos kötelezettségből október végéig 900 vagon árut átadtak a külföldi megrendelőknek. Az idén a belkereskedele is mintegy 442 vagonnal több, összesen 1230,8 vagonnyi, mirelité árut kap. A tavalyinál mintegy 17 vagonnal több mélyhűtött gyümölcs, csaknei 400 vagonnal több főzeté, s körülbelül 46 vagonm több félkészétel kerül az üzletekbe. A főzelékfélék közül például zöldbabot, parajt, t köt, sóskát, lecsót az igények szerint szállítanak a belkereskedelemnek. Computer-akció Jeff Tarr, az amerikai Harvard egyetem diákja volt az első, aki Ámor helyett ^ a computerekre (az 8 elektromos számító- * gépekre) bízta a társ- talan női és férfi szívek összeboronálását. Példáját azóta sokan követték — többek között a híres hamburgi Altmann—házasságkonszern — és világszerte divattá vált a computer-akciónak nevezett gépi házasság- és randevúközvetítés. Egy ilyen akció megszervezése, lebonyolítása cseppet sem komplikált feladat. Jeff Tarr például így csinálta: Nyomtatott egy kérdőívet és azt szétosztotta az érdeklődők között. Amikor visszaérkeztek a kitöltött ívek, és a közvetítési díjként felszámított három dollárok, betáplálta az adatokat a megfelelően programozott gépekbe. A gépek — az elektronikus Ámorok —, pillanatok alatt összeválogatták az egybevágó adatokat. Jeff Tarr ennek alapján minden kliensének megadta öt azonos érdeklődésű, de ellenkező nemű személy címét. A többi már nem az ő dolga volt. Érdekes, hogy hazánkban, ahol pedig közszólás-szerűen „mindenre van ember” — még nem akadt, aki felkarolja e nemes, emberbaráti mozgalmat. Hát ha senki — majd én vállalkozom a hazai computer-akciók megszervezésére! Nem lesz nehéz dolgom, csak követnem kell mindenben a fent leírt szisztémát. A kérdőív összeállítása különösen gyerekjáték lesz, hiszen nagy űrlap-kultusszal és blanketta-hagyományokkal rendelkezünk. De míg Jeff Tarr beérte 135, az Altmann-cég pedig 288 kérdéssel, nekünk, nemzeti sajátosságainknak megfelelően, az előzetes számítások szerint legalább 1029 kérdéssel kell dolgoznunk. Kiváncsiság-színvo- nalunk ugyanis jóval felülmúlja a fejlett kapitalista országokét. Hogy mi mindennek kell egy ilyen kérdőívre kerülnie, annak felsorolására nincs hely és mód, néhányat említenék csak a tervezett lét- fontosságú kérdések közül, ízelítőként: Mennyi a mellékese? Milyen számokkal játszik a lottón? Milyen felállításban játszatná a magyar válogatottat? Hisz-e a sírig tartó szerelemben? Mikorra tervezi a válást? Kit fúr, mióta, milyen eredménnyel? Szereti ön Brahms- ot, Veres Pétert, Salvatore Dalit? Lehet-e világnyelv az eszperantó? Tudom, persze, hogy csak az akció első fordulója, a kérdőív elkészítése lesz ennyire sima és zökkenőmentes, a továbbiakban már némi komplikációval számolni kell. Például: Bár a kezelési költség nem három dollár lesz, csak három forint (+ 60 filléres válaszbélyeg), lesz nek, akik sokalljá majd, s igyekezne elbliccelni, nadrág gombbal kiegyenlíti ni, vagy vállalatuk áthárítani. A kérdések ß0 szí zalékát bizonyára fi lelet nélkül hagyjá majd. Ez is nemi sajátosság: sok ná lünk a „kérdező, ember, annál kevesebb a „felelős”. A magyar gyártmányú számítógéped bizonyára nem min dig működnek majc kifogástalanul, s elő fordulhat, hogy fra dis fiút emtéká lánnyal, taxisoförnő közlekedési rendőr rel, tsz-elnököt MÉK felvásárlónővel hoz nak közös nevezőre E joggal felmerüli aggályok ellenére is úgy érzem, érdeme nekivágni az akció nak! Hiszen már régi rómaiak is meg mondták: Elektronikus Ami omnia Vincit! Radványi Barna öt helytörténeti, négy néprajz: négy képzőművészeti, egy iro dalom-történeti, egy mezőgaz dasági, egy természettudo mányi és egy művészettörte neti. A kiállításoknak összesen 13 272 látogatója volt. A megyei múzeumokba! harminchat előadás hangzót el; amelyeknek összesen 173 hallgatója volt. Tizennégy tár latvezetést rendeztek, 454 rész vevővel, öt helytörténeti ve télkedőt, négy műemléki sétál hat kirándulást, három film előadást és öt különböző ün népségét tartottak. A nyolcvankilenc rendezvénynek együttvéve 17 394 részvevője volt. Mindenütt előkészítették i múzeumi hónapot, gondoskod tak a megfelelő propagandá ról is, ennek ellenére, az érdeklődés a vártnál kisebb volt, ! sőt, még a tavalyi mértéke ! sem érte el. Ennek egyik oka ; az időjárás szokatlanul ked ! vező volt októberben a mező j gazdaság őszi munkálatainál 1 elvégzéséhez, és ebben : | munkában az iskolás gyerekei ; is igen nagy számban rész
