Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-18 / 272. szám

1966. NOVEMBER 18., PÉNTEK Fehér busa Legújabb halfajtánk — a fehér busa nevű növényevő hal — növekedési rekordot állított fel a pécsi tóban. A Mecsekben levő új tavat a múlt év novemberében népe­sítették be 2000 fehér busa ivadékkal. A tómedret ez év folyamán töltötték fel, s így újabb és újabb rétterületek kerültek víz alá. A növényevő halak tehát bőséges táplálék­hoz jutottak. A mostanában kifogott fehér busák, amelyek 14 grammos súlyban kerültek tavaly vízbe, már csaknem el­érik az 1000 grammot — vagyis saját testsúlyúk hetvenszere­sére növekedtek egy év alatt. Már a jövő nyárra készülnek Kirámliilo­és nyaralóközpontok - a Dunaágon Csendes horgásztanyák ® Vízparti csárda Strandvendéglök ® Camping „Kellemes órákat, felüdülést, jó levegőt, csendes örömöket kínál önnek a ráckevei Duna- ág”. Ezzel a szerény mondat­tal kezdődik a MÉSZÖV rövi­Növekvő háztáji gyümölcstermelés 100 vagonos gyümölcsléüzem Tahiban A földművesszövetkezetek Jelentős eredményeket értek el ez évben a háztáji és ki­segítő termelés fejlesztésében. Idén 10 hold bogyós-gyümöl­csös telepítését tervezték, ez­zel szemben az újonnan tele­pített terület 90 holdra emel­kedett. Sikerrel halad a ház­táji gyümölcsösök felújítása is: erre a célra a földművesszö­vetkezetek 114 ezer facsemetét és 27 ezer szőlő- és bogyós gyümölcs szaporító anyagot biztosítottak a megye közsé­geiben. A diósdi szakszövet­kezet 700 négyzetméter alap­területű kezdte a pincéjében meg- gombatermesztést. A szakszövetkezetek és cso­portok ugyancsak előrehala­dást értek el: mintegy 25 hold­dal növelték szamócatermelő területüket. Verőcén, Nagyma­roson, Kóspallagon és Mária- nosztrán pedig juhtenyésztést kezdtek, összesen 950 anya­birkával. Idén került sor, ezen­kívül három kő-, illetve ho­mokbánya üzembe helyezésé­re. A tahi Kék Duna Szakszö­vetkezet, mintegy 100 vagon kapacitású gyümölcslé terme­lő üzem megvalósításán mun­kálkodik. Magyar balettsiker Belgrádban Nagy sikerrel mutatkozott be kedden és szerdán Belg­rádban a Magyar Állami Ope­raház Jugoszláviában vendég­szereplő balettkara. A vendégművészek Bartók Béla „A fából faragott ki­rályfi” és a „Csodálatos man­darin” című balettjátékát ad­ták elő, továbbá részleteket mutattak be Minkus Don Quijote, valamint Hacsatur- ján Spartacus és Gajane című balettjéből. A jugoszláv főváros közön­sége hosszan tartó tapssal ju­talmazta a balettegyüttes já­tékát és többször a függöny elé szólította az együttes mű­vészeit, köztük Orosz Adélt, Róna Viktort, Kun Zsuzsát és Lakatos Gabriellát. desen nyomdába kerülő kis füzete, melyben a Dunaág ki­rándulási, hétvégi üdülési le­hetőségeit ajánlja a termé­szetet kedvelő, a hétvégi ki- kapcsolódásra rászoruló fő­városiaknak. A több kis szi­getet körülölelő Dunaág és a Csepel-sziget készülő első „Baedeckere”' néhány sorában történelmet ismertet, megrajzolja e festői táj romantikáját, apróvadjai­val, vízimadaraival, mocsári tölgyeivel, nyárfásaival, akáco­saival, a nedves réteket borító zsúrlóival. Számbaveszi e táj­nak az utóbbi években szinte észrevétlenül kialakult kirán­duló- és nyaralóközpontjait a már meglevő és épülő létesít­ményeivel, horgásztanyáival. Olvasván, úgy tűnik, hogy me­gyénk „hivatalos” idegenfor­galmi tájegysége, a Dunakanyar mellett, megszületőben van egy másik, az egyelőre szeré­nyebb — „Dunaág”. A földművesszövetkezetek ráckevei járási központja a nemrég Taksonyban tartott elnöki értekezleten vitatta meg mindazokat a feladatokat, melyek vendéglátóipari egy­ségeire hárulnak a Dunaág különböző kiránduló és nya­raló központjaiban egyre nö­vekvő idegenforgalommal kapcsolatban, Taksonytól, Dömsödig. Taksonyban, a Duna szige­ten, a vendégek szórakoztatá­sára „sramli” zenekart szer­veznek, a kiépülőben levő dél­egyházi tóparton presszót és kisvendéglőt építenek. A rózsakertészetéről híres Szigetcsép homokos strandján ■mjjrsssssssssssfArArsArssssss/rssArsAmszrsssss/rssssjrssArssssssssss/rfsssArssssArs/wrsArsssSArsSAmsssssrssssssArfsfsrsssssss** .. - I . § Ünnepekkor—I népviseletben! I Hétköznapokon már nem, ^ ünnepekkor annál sűrűbben ^ előkerülnek ■ szekrényekből, § sublótok fiókjából a színes, ^ pompás népviseletek. Uj őrzői § támadnak a hagyományoknak, ^ s nemcsak őrzik, hanem to- | vább is fejlesztik e hagyomá- nvokat a fiatalok. $ A képeken: $ ® Mama és lánya: népvise- 5 letben. © Jelképnek is beillik: az ^ idősebb asszony a fiata- ^ labbnak adja át a féltve őr- ^ zött ruhadarabokat. s jól felszerelt büfé várja majd a kirándulókat. Szigetszent- márton ligetes strandján a hangulatos vízparti csárda te­raszán szombat- és vasárna­ponként zenekar húzza a talp- alávalót. A csárdával átellen- ben van a kis Somlyó-szigeh melynek romantikája sok lá­togatót vonz ide. A Duna- partra vezető úton strandcikk­kölcsönzőt is felállítanak. Szi­getújfalun van a járás legmo­dernebb, üvegfalú vendéglá­tóipari kombinátja. Ráckeve a legkiépültebb a Dunaág nyaralóhelyei közül. A peregi hídfőnél levő strandon új kabinsor, nagy befogadóké­pességű autóparkírozó, s egy korszerű hideg, meleg konyhás strandvendéglő építése van folyamatban. Jövő nyáron itt csónakki­rándulásokat szervez a földmüvesszövetkezet. A járási székhelyen egyébként — a meglevő nyolcszáz vi- kendházon felül — új hétvégi üdülőtelep kialakítását terve­zi a községi tanács, külön stranddal és campinggel. Kis- kunlaeházán — a kedves An­gyal-szigettel szembeni stran­don — strandvfendéglő fogadja a látogatót, s aki csónakkirán­dulást akar tenni a Duna- ágon, bércsónakok között vá­logathat. Majosházáról hajó- kirándulásokat szerveznek a magyaros konyhájáról közis­mert „Csöpögő” kisvendéglő­höz. A dömsödiek ajánlata a jövő évi szezonban: lovasjátékok rendezése a közeli Apajpusztán. A földművesszövetkezetek járási központja tárgyaláso­kat folytat az IBUSZ-szal vál­tozatos programú „üdülési na­pok” szervezésére a nagy ide- ? genforgalmi fellendülés előtt | álló Dunaág menti községek­éi be. menti községek- (ferencz) ÚR VEZETŐ Vasárnap reggel korán csörgött a telefon. Hét óra sem volt. Álmom­ból riadtan kissé morcosán hallóz­tam. Egy rég nem látott ismerősöm jelentkezett. Aran­ka. Mindjárt azzal kezdte: — Szia öreg­lány! De régen láttalak! Képzeld megjött a kocsim. Egy tündéri FIAT 850-es. Anyámtól kaptam. Tarts ve­lünk ma kirán­dulni. Nem mesz- sze megyünk. Egy kedves ismerősöm­mel. Csak Szent­endrére, vagy Vi- segrádra. Csuda klassz idő van. A Duna-parton va­lahol majd le­ülünk és jól kibe­széljük magunkat. Nem megyek ér­ted. Tudod hol lakunk, majd a kapuban várlak egy óra múlva. Pá szívem! Siess! Üfv örülök! Én nem örültem mindjárt. Még kissé kábán mond­tam igent aztán mérges lettem ma­gamra. Kesereg­te^: — Mi a csudá­nak kell most ne­kem kocsikázni, amikor annyi dol­gom van. Főzés, takarítás, tanulás a gyerekkel, ez az, tehát a vasárnapi program... Minek is mondtam igent? Aztán arra gon­doltam, milyen kedves ez az Aranka. Én jutot­tam eszébe a nagy öröm kellős köze­pén. Egy kocsi óriási dolog, pláne akkor ha ajándék­ba kapja valaki a mamájától. De jó is neki! Egy kis őszi sütlkérezés, pletyi, bizony ne­kem is jól esik. Nem történik sem­mi, ha nem ebé­delünk délben, legfeljebb kettő­kor. Én is elereszt­hetem már ma­gam egy kicsit. Nahát! Milyen aranyos is ez az Aranka! — gon­doltam hálálkod­va. Napsütésben ér­tünk a fellegvár­hoz. Igazán szép őszi vasárnap volt. A temérdek ki­ránduló már ingre vetkőzve sütkére­zett a hegyoldal­ban éppen úgy mint a kánikula kellős közepén. Mi a túristaszálló teraszán teleped­tünk le. Ügy döntöttem: én leszek a ven­déglátó gazda, va­lamivel vi&zon- zom Aranka ked­vességét. Ettünk, ittunk bőven. Jól kibe­széltük magunkat. Nagyvonalakban mindent elmond­tunk magunkról, ami az idő alatt történt velünk, hogy nem talál­koztunk. Persze öreglányos udvar­lással kerülve minden szót, ami arra utal: múlik az idő. A déli harang­szót hozzánk is el­hozta a környező hegyek visszhang­ja. Aranka taka­ródét fújt mond­ván: a mama egyre várja ebé­delni, s nem sze­reti ha elhül az étel. Tehát men­jünk. Hazafelé kért, hogy máskor is ta­lálkozzunk, most már igazán nem gond az, ha vala­hol le akarunk ülni egy órácská­ra távol a főváros porától, zajától. Annyi szép hely van az országban. Megígér tette: min­dent bejárunk együtt. Egyszer Tihanyba, máskor Dobogókőre me- g'-ünk. El voltam ra­gadtatva kedves­ségétől. A Fő utca köze­pén azt mondja váratlanul: — Gyerekek! Ti itt szánjatok ki. Nem viszlek haza benneteket. Az ne­kem nagy kerülő lenne. Nektek pe­dig csak fél óra villamossal. Megállította a kocsit. Ránézett a kilométert jelző táblára. Számolt. —... Visegrád negyvenöt, a Fel­legvár pedig úgy tudom 51 kilomé­ter. Oda-vissza százkettő. Ennyit mutat az óra. An­gyalom! — szólt hozzám. — Te fi­zetsz akkor ötven­egy forintot. Olga pedig a másik fe­lét. Értetlenül néz­tem rá. Azt hit­tem tréfál. De nem, mert kissé sértődötten foly­tatta: Nézd meg! — Nem hiszed? — De. de... — dadogtam. Űj is­merősöm engem figyelt riadtan, s miután látta ve­szem a pénztár­cám, és úriember módjára fizetek szó nélkül, fanya­logva ő is leszá­molta az ötvenegy forintot. Aranka meg­könnyebbülten nyugtázta kiruc­canásunkat: — Drágáim! Én nem csalok. Vagy sokalljátok? Csak nem? Önköltséges árat számoltam Nekem ennyibe van. Kilométeren­ként forintot ké­rek. Ez nem taxi vállalat! Én úrve­zető vagyok! András Ida EZREK KÖZÜL HÁRMAN... szeletelni. Ha megkérdeznéd, mit szeret legjobban, sóhajt­va mondaná: — Zsíros kenyeret vörös­hagymával — illetve, ahogy í mondja — veres hajmával. AZ ÁPOLÓNŐVÉR Nyűgös, beteg emberek kö­zött él nap mint nap, ő nem lehet sem beteg, sem nyűgös. A doktor is ideges, a betegei is, neki ez tiltva van. Hig­gadtan tesz-vesz, adogatja kézhez a csipeszt, fogót, gézt Mikor, mi kell. Pedig beteg férje elhagyta egy csinosabt maskaráért, ebbe kicsit oda­lett szíve, gyomra, idegei — kit érdekel ez? Neki minder iránt kell érdeklődnie, nek vigasztalni kell és mosolyog ni, neki nem szabad bánato mutatnia, rossz szava sem le hét és sokszor a jót is rossz nak veszik. Ha kollégái türel metlenek, mintha őt sértenél meg, úgy pillant rájuk. Miér, kell így beszélni velük? Ve­lük, a nyűgösökkel, elfárad nőkkel, csüggedt embereikkel akik most olyan esendők, min a hagymázas gyerek. A súlyo betegeknek történeteket mono hirtelen gyógyulásokról, mo­dern csodákról, hitét a tudo­mányból meríti s nem ráol vasásból. A végefelé már fáradt, égi fekete jólesne, de majd csal utána, utána, rendelés utá Este moziba akar menni, utá na sem nagy a vágya, egy kiadós alvás, talán vala szép kis álommal, s megvan aznapi boldogság. Egyikbő. sem lesz semmi — üzenik kollégája megbetegedett, bt kell ugrani. Magától értetődőnek tartja, majd holnap bepótolja. Az­tán gyakorlott mozdula injekciót ad önmagának. Újab­ban megint nagyon rosszalko­dik a szíve. Nagy S. József A TAKARÍTÓNÉNI Pöttöm alakja mellett szin­te óriásnak tűnik a partvis, a porszívógép irdatlan szörny­nek. Mint mindig, most is fejcsóválva, sóhajtva lép be az elhalkult, rendetlen irodá­ba. Kip-kop — törik meg lép­tei a csendet, az írógépek saj­gó billentyűvel szunnyadnak takarójuk alatt, a fogason a munkaköpenyek barátkozva simulnak össze. Hanem ez a Paróczai, ez a Paróczai, mo­tyogja, nem akar megjavulni, asztala úgy, ahogy van, szemét­kosárba kívánkozik. Csikker­dő, szalámihéj, ceruzafaragás, nagy pacni, kis pacni tavak­kal körülcseppentve. A Magdi viszont rendes, vigasztalja magát, asztala, mint a patyo­lat, még a port is letörli. A nénike a könyvállványra is irtózattal gondol — istenem, borzasztó, hogy milyen nagy­ra nőttek. Egy-egy pillanatra tűnődve megáll, megropogtat­ja derekát, arra gondol, ki ké­ne cserélni. Homloka gondol­kodóvá feszül — mennyi is lesz a nyugdíj? Egy cseppet számolgat', mintha valakivel vitatkozna, aztán megint a duruzsoló porszívógépre össz­pontosít. Hirtelen egy rusnya fekete bogár tölti el haraggal, hangosan szidja. — Te ronda, te büdös! Majd mérgesen dünnyögve folyadékot permetez szét. A végén minden sarok­ból megszemléli művét, úgy látszik, tetszik neki, mert el­mosolyodik. De nem, valami mégis bántja a szemét, odati­peg a fogashoz, s az egyik köpeny szétfoszlott könyökét nem bírja tovább nézni. Csó­válja fejét. Így van, ha vala­ki agglegény — motyogja s már szedi is elő a kis kaská- jából a tüt, cérnát. Varr a takarító néni, varr, s gondolatban az irodai lá­nyok közül menyasszonyt ke­res. A SZAKÁCSNŐ A. konyha párásán ontja a különböző szagokat, illatokat. Megfőtt az ebéd, a mai gond letéve, a szakácsnő kis pihe­nőt tartva trónol a hokkedlin. Egyszer-egyszer kiles az ebéd­lőbe, nincs-e valami baj, nincs — nincs, a fejek mintha őt köszöntenék, hajlanak a tányé­rok fölé. Egy fél tányér pörköl­tet visszahoznak, megbotrán- kozva fogadja — így meg­bántani az ö szaftját, nokedli- jét. A kelkáposzta sanyarú sorsa nem izgatja, úgy érzi, mindent, megtett érte, de hát csak kelkáposzta marad az. Kövér asszony, és e röpke üldögéléssel becsapva fájós lábait, hirtelen föláll, s akár a hadvezér, szemléli meg szok­nyás seregét. Lányai sündö­rögnek, de nem mind, például ez a Kata sem. Mondja is — Kata! Kata! A korholó hang­tól Kata ólmos vére lángot vet, tűz árad szét ereiben, minta sárkány lenne, úgy rö­pül. A szakácsnő a másnapi étlapon töpreng. Holnap va­das lesz. Veszélyes eledel, köny- nyen el lehet rontani. Aztán jönnek csipogni az asszonyok. Egyik az ecetet hiányolja, má­sik a babérlevelet. Nem mér­gelődik — főznétek ezer em­bernek —, véli — mindjárt tem lennétek ilyen okosak. Már mérgesedne is, mikor valaki beszól: — Jó volt az ebéd, Bori né- %i! Kicsit megbiccenti fejét, mi- ől lett volna rossz, nem teg- ap jött a konyhára. Ismét tegszólal refrénszerűen — íata! — s maga is megy húst

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom