Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-15 / 269. szám

Fölvehetik a versenyt Az első öltések Sokat vitatott kérdés nap­jainkban a tanulóifjúság mun­kára való nevelése. Azzal mindenki egyetért, hogy az általános iskolában szükség Van a politechnikai oktatásra, a középiskolákban azonban, ott, ahol a feltételek hiányoz­nak, ahol nem rendelkeznek kellő felszereléssel vagy szak­oktatókkal, már vitatható a hasznossága. A monori József Attila Gimnáziumban a feltételek adottak. S hogy milyen ered­ménnyel, kamatokkal gyü­mölcsözik a politechnikai ok­tatásra fordított erőfeszítés, ennek megállapítására nem elég csupán egy órát megláto­gatni —, de némi képet így is nyerhetünk a látottakból. Az egyik első osztály lányai ülnek a varrógépek mellett. Még csak az alapoknál tarta­nak: nemrég tanulták meg a helyes tűfogást, a különféle öltéseket, két-három hét múl­va kerül majd csak sor a gé­pelésre. Kohut Józsefnéval, a lá­nyok szakmai oktatójával be­szélgetünk, aki hat éve, mióta a politechnikai oktatást beve­zették a monori gimnázium­ban, tanítja a lányokat a sza­bás-varrás alapjaira. — Nem hivatásos varrónő­ket akarunk képezni, hiszen ehhez nincs is meg mindenki­Névadó A napokban ismét sor ke­rült — hosszú idő után — Úri­ban is névadó ünnepség szervezésére, amelyen az ün­nepeltek: Mikus Tibor, fele­sége, Tibor nevű újszülöttjük, valamint a névadó papa és raj­tuk kívül még mintegy 60 sze­mély volt jelen. Az ünnepélyen a műsort az általános iskola. kisdobosai adták Csák Ágostonná vezeté­sével. Az... ünnepélyen részt vevő társadalmi szervek veze­tői' ajándékkal kedveskedtek a kis Tibornak. Kút — diszkéit? Ez év augusztusában a me­gyei tanács vb, a beruházási irodán keresztül Úri község­ben egy mélyfúrású kutat rendelt a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalattól. A kút el is készült, átadása pedig szeptember 8-án megtörtént. A vállalat elvonulása után két hétig még üzemelt a kút. Az­óta több hét telt el, és a kút a község közepén szomorko- dik, mivel az egészséges ivó­vízre váró lakosságot nem tudja kiszolgálni. így lett az örömükből üröm. Az úriak nek a kellő rátermettsége — mondja Teri néni —, de a lá­nyok nagy része úgy kerül ki érettségi után tőlünk, hogy nemcsak egy egyszerűbb szok­nyát vagy blúzt, hanem bo­nyolultabb fazonú szövetruhát is meg tud magának varrni. „Bizonyításul” megmutatja a falon függő rajzot: Benkő Judit, az egyik régebben vég­zett tanulójuk tervezte szövet­ruha, ami azért olyan kedves Teri néni számára, mert ezt a modellt Benkő Judit osztály­társai annak idején ballagási ruhájuknak választották, ők is varrták meg maguknak, és abban vonultak fel az iskola hagyományos ünnepén. — Az első év végéig megta­nulják egy blúz meg egy kar­tonszoknya szabását, varrá­sát, a másodikban már ing­blúzt, szövetszoknyát, pizsa­mát vagy hálóinget készíte­nek — az utolsó két évben pe­dig a szabás mellett szövetru­hákat, köpenyeket — egyszó­val bonyolultabb munkákat végeznek. És közbfen az egyik szek­rényből előkerülnek a külön­féle részmunkákat tartalma­zó munkadarabok: szegett lyukak, cipzárbevarrások, zsebek — szegett zseb, zsebfe­dővel, foltzseb — némelyikkel bizony bármilyen szigorú var­rónő meg lenne elégedve. felkeresték a kivitelező válla­latot, majd később a megyei beruházási irodát, de semmi jelzést a kút kijavítására ez idáig nem kaptak. Ezúton kérnék az illetékese­ket, hogy osztozzanak a köz­ség lakóinak örömében, de úgy, hogy minél előbb üzem­képessé tegyék az egyelőre dísznek ható kutat. Elfogták a tyúktól vájt-Egyik’**í> a kora reggeli órákban a község közepén nagy lármára ébredt a lakos­ság. Elfogták a községben hosszú idő óta garázdálkodó tyúktolvajt. Ez úgy történt, hogy több baromfival rendelkező tulaj­donos panaszkodott: nagyon fogynak a baromfiak. A szom­szédok egymásra gyanakod­tak. Ez a gyanúsítás azonban azon a reggelen tisztázódott, mivel Haris Lajos vezetésével a község belsejében hajtóva­dászatot rendeztek, és a tyúk­tolvaj elfogása után a lakos­ság megkezdte a rögtönítélő bíráskodást. Az ítéletet a hurokban levő róka nem fellebbezte meg. Brecsok Illés — Valóban így van — mondja Teri néni, és elővesz az egyik szekrényből valamit. — Ezt a férfi télikabát belső­zsebet talán nagyobb szeretet­tel őrzöm, mint az imént mu­tatott rajzot. Az egyik kislány a nyári szünetben a gyömrői Szabók Ktsz-ben dolgozott, 6 hozta el később nekem. Az egyik legnehezebb feladat ilyen zsebet készíteni, s ez a kislánynak nemcsak, hogy si­került, de a pontos megmun­kálásért, a gondos kivitelezé­sért igen nagy dicséretben ré­szesült a ktsz-ben. Mert Teri néni igencsak megköveteli a pontos munkát, enélkül, mint mondja, nem is érdemes hozzáfogni a varrás­hoz. A lányok pedig hozzá­szoknak négy év alatt, ezért is vehetik fel később a versenyt (egy kicsit) a hivatásos var­rónőkkel. Hogy ez így van, bizonyít­ják a teremben kiállított mo­dellek, a volt tanítványok, vagy ma felső osztályosok ké­szítményei. Az itt öltögető el­sősök egyelőre még csak só­hajtozva nézegetik, mustrál- gatják őket, a varrógép mel­lett egy-egy divatlapot forgat­nak, de hogy megszerették máris ezt a tevékenységet, ér­dekli őket, ezt bizonyítja, hogy Teri néninek régi — hu­szas, harmincas évekből való — divatlapokat hoznak, ösz- szehasonlítják a maiakkal, és igen szakértő véleménnyel ál­lapítják meg a divatban levő örök körforgást. (f. o.) SPORT Vízifutball Vízilabdarúgó bemutató volt vasárnap a monori sportpá­lyán. Szereplői: a monori kék- fehérek, akik ekkor még re­ménykedtek a feljutásban, és a kiesés ellen küzdő váciak. A pálya, a vízilabdarúgás bemu­tatóhoz idillikus képet nyúj­tott: sár, víz, temérdek latyak biztosítva volt. Ezért ígérke­zett izgalmas sportesemény­nek a mérkőzés —, s hogy közben dulakodás, szemspric- celés is előfordult, a vártnál bővebb szórakozást nyújtott. Az első mindjárt az volt, ami­kor a váci hátvéd a tizenhato­son belül kézzel fogta meg a labdát — meg is büntették ér­te! A játéknak az érdekessége a célbalövés volt. A nagyobb víztócsákba a monori csatá­rok játszi könnyedséggel ta­láltak bele. Ilyenkor a többiek kárörvendve nézték társaik vízibemutatóját. Aztán ők kö­ÚRI MOZAIK Idényvégi sportjegyzetek Az idén jobban ment a gyömrői kézilabdázóknak A területi kézilabda-baj­nokságban két csapatunk sze­repelt: az üllőiek és a gyöm- rőiek. Igaz, ezúttal nem egy csoportban küzdöttek egymás­sal, s így nem kerülhetett sor a hagyományos szomszédvár rangadóra sem. A gyömrőiek jobban szerepeltek, mint az üllőiek, ezért először róluk írunk. Az idény elején nem úgy indult a gyömrői csapat, hogy végül az élmezőnyben végez. A 3. és 4. mérkőzés után azonban egészen váratlan eredményeket értek el. Nagy meglepetésre otthonukban két- vállra fektették a Szentendrei Honvéd ÉTI csapatát. Ezután Pilisvörösvárott arattak meg­lepő arányú (18:14) győzel­met. Ez érthetően fellelkesí­tette a gyömrőieket. Az utolsó mérkőzésen a gyömrőiek 21:ll-re győztek Erdőkertes ellen, és ez a mérkőzés méltó befejezése volt a csapat ez évi szereprésének. ★ A játékosok közül nagyon nehéz lenne bárkit is kiemel­ni. Mégis Somogyi Károly, Bartha Béla és Kusnyir Jó­zsef nevét említenénk legelő­ször. Somogyi mindig lelke­sen játszott és nem volt olyan mérkőzés, hogy ne dobott volna hat-hét gólt. Bartha a mezőnyben végzett nagy mun­kát? Kusnyir is átlagon felüli teljesítményt nyújtott. Sokan talán meglepődnek, hogy Ko­vács Gyuszit csak a második „vonalban” említjük. Az idén nem úgy játszott, ahogy azt joggal elvártuk tőle, bár „ész­góljai” így is sokat értek. Ká­kái, Gyuri, Sike is mindig lelkesen, odaadóan játszott. Utoljára hagytuk a két „por­tást”, Tormási Andrást és Fülöp Ferencet. Mindketten igyekeztek tudásuk legjavát nyújtani. Ez körülbelül egy­formán sikerült mindkettő­jüknek. A két kapusnak akad­tak rossz napjai, de átlagtelje­sítményük dicsérendő. ★ Arnics Ferenc évek óta foglalkozik a gyömrői kézilab­dázókkal. Fáradhatatlan, sportszerető edzőnek ismerte meg a gyömrői közönség. Társadalmi munkában foglal­kozik hétről hétre a fiúkkal, amiért a játékosok nevében ez­úton mondunk köszönetét. ★ A gyömrőiek nem pihennek a téli „holt idényben” sem. Részt vesznek a Honvéd Tü­zér utcai tornacsarnokában a hagyományos teremtornán. Ez jól szolgálja a felkészülést a tavaszi mérkőzésekre. Gér József A maglódi utcán... Gyomron a honismereti ve­télkedő kétségkívül legna­gyobb sikerét a több mint 70 éves Tabányi Jánosné aratta. Amikor a zsűri megadta a fel­adatot, azonnal elindult a sze­mélygépkocsi Maglódra. A mo­zi előtt álltak meg, és egy kedves női hang máris kiszó­lította a teremből Tabányi nénit. Tíz perc múlva már iz­gatottan várta a fellépést. Mosolygott és egy könny­csepp futott végig az arcán, amikor Blaskó Mihály, a kör­zet riportere, eléje tette a mikrofont. A maglódi ut­cán ... hangzott fel a népdal, mely tovább tartott ugyan három percnél, de amelynek végén a zsűri és a gyömrői közönség is vas tapssal jutal­mazta Tabányi nénit. (g. J.) VIII. ÉVFOLYAM, 267. SZÁM 1966. NOVEMBER 15., KEDD Ebben az évben 740 ezer forint A község helyett — csatornába A Monor községre eddig le­hullott csapadék —, mert a község mély fekvésű — elön­tötte a földeket, a házak ud­varait, megrongálta a lakóhá­zakat. Sok ezer forintos kárt okozott a magasabb fekvésű községekből Monorra zúduló víz. A belvízveszély megszünte­tése érdekében elkészült a község mellett húzódó övcsa­torna terve, s ebben az év­ben megkezdődtek a csatorna építésének munkálatai. A kifli alakú csatorna a magasabb helyekről a köz­ségre zúdúló vizet nyu­gat és kelet felé vezeti le. Egyrészt a gyűli főcsatornába, másrészt a Bogárzóba. Eb­ben az évben elkészült a csa­torna egyik ága, melynek épí­téséhez 740 ezer forintot hasz­náltak fel. 1967-ben 560 ezer forint költs égfelhasznál ássa) elkészítik a csatorna másik ágát. A község mellett húzódó csatorna összköltsége két­millió 400 ezer forint. A csatorna enyhe kanyart ír le, ezért az eddig elkészült szakasznak azokat a részeit, ahol kanyarodik, 40-szer 40-es betonlapokkal bélelték ki, hogy a víz ne rongálja meg. Az utóbbi időben különbö­ző fórumokon elég sok szó esik a termőtalaj védelméről. To­vábbá arról, hogy évről évre csökken a meglévő termőtalaj terület. S ennek több oka van. Én ezek közül csak egyet sze­retnék itt szóvá tenni. Sajnos elég gyakori jelenség a járás nagyüzemeiben, hogy a határban lévő dűlöútak mel­lett még egy, vagy — elo/or- dul olyan eset is, — két másik kocsiút is van. Elismerem,- víziókkal vetkeztek, éppen olyan siker­rel! Volt a pályán száraz ta­laj is a kapuk előtt, itt szárít- koztak a játékosok. A vízilabda-mérkőzésen igen gyakori a lehúzás, a szemspriccelés. Itt mindez sá­ros, piszkos vízzel történt. László Karcsitól bizonyára megirigyelhették a szőtte ha­jat, mert bekenték barnára. Ezért nem látta szegény, a labdát. így járt Godina és Ko- czor is, akik az ellenfél lábát találták el puszta véletlenség- ből. Erre vallott ártatlan arc­kifejezésük. Hogy hol volt a labda? — Az nem volt érde­kes! A futball senkit sem ér­dekelt. Az új sportág sokltal izgalmasabb élményt nyújtott. A játékvezető kitűnően ismer­te a szabályokat, nem enged­te meg a durva játékot, szigo­rúan alkalmazkodott a talaj­hoz. Szerencséje volt, hogy szárazon úszta meg, egy csepp sár sem volt öltözékén. Meg kell mondani őszintén, nem mindenkinek tetszett az új játék. K. Nagy Jancsit pél­dául ki kellett állítani. Tech­nikáját nem tudta kellő fi­nomsággal kihasználni. Vele ment azonban „harcostársa” is, ők jártak a legjobban: leg­hamarabb felöltözhettek! Valami olyasmit írtam hét­közben, hogy a monori csatá­rok nem fognak öt gólt rúgni. De, kérem, ilyen körülmények között meg kell becsülni és meg kell köszönni a kettőt is — mármint a váciaknak, akik megsajnálták a monori csatá­rokat. Hiába, nem lehet egy új sportágat máról holnapra megtanulni. S nehogy, azt gon­dolja a kedves olvasó, hogy a közönség nem volt elége­dett. Igaz, a szurkolók kisebb­sége sok szép gólt akart látni, de a többség jól szórakozott. Majdnem tömeg vizibemutató lett, mint Kartal ellen — víz nélkül. De az okos holtáig ta­nul! A nedves levegőn hamar lehűltek a kedélyek, s nem maradt, más, mint megtárgyal­ni a monori játékosok „bátor” helytállását. Ha ilyen erővel játszottak volna a szárazon — akkor nem kellene most sporttudósítás helyett, ironi­kus hangvételű, enyelgő stí­lusban krokodilkönnyeket hul­latni. Mert nem más ez, mint kései sirató. Pedig örülnünk kellene, mert kaptunk még egy év haladékot ahhoz, hogy legyen időnk megerősöd­ni. Elvégre területi bajnokság is van! Hörömpő Jenő A termőtalaj védelme érdekében hogy a régi Utak többsége kes­keny, nem alkalmas gépek közlekedésére, ezért a régi utakat meg kell bizonyos mér­tékben szélesíteni. De ez még mindig nem indokolja, hogy egy-egy táblán kétszer, vagy háromszor olyan széles út le­gyen, mint amilyenre tényle­gesen szükség van. Furcsa és érdekes jelenség, hogy vetés idején felszántják az egész táblát, és csak a ren­des utat hagyják meg. Sokszor így is vetik el a gabonát, s ve­tés után kezdődik az út széle­sítése, a vetés kitaposása, a termőterület csökkentése. Ez pedig nem helyes, nem jó, fel­tétlen változtatásra szoruló helyzet. A termőterület védelmének szép példáját találjuk a Mono­ri Állami Gazdaság szárazhe­gyi üzemegységében. Itt a kö­vetkezőt csinálták. Az őszi ve­tésű táblákat mély barázdával vették körül. A „veszélye­sebb” helyeknél, tudniillik ott, ahol a gépek és fogatok meg­kezdik a táblára való rámene­telt, vagyis a rendes út széle­sítését, ott mély árkot ástak. Ezzel kívánják elejét venni annak, hogy a termőterület az utak szélesítése miatt csökken­jen. Az egészhez csak annyit kí­vánok még hozzátenni: a szá­razhegyiek kezdeményezése helyes, követendő minden me­zőgazdasági nagyüzem számá­ra. (MJ) VB-ULES lesz ma Bényén 14 órai kez­dettel. Napirenden: az 1966. évi 'köía-tétxfik végrehajtásá­ról és a község felvásárlási tervének teljesítéséről szóló jelentés. Maglódon 16 órakor a ci­gány lakosság négyéves távlati tervének végrehajtásáról tár­gyalnak. Péteriben 18 órakor a szak­maközi bizottság munkáját értékelik. Pilisen 16 órai kezdettel be­számolnak a tsz-ek téliesítési munkáinak végrehajtásáról, építési beruházásaik állásáról. Tápiósülyben 14 órakor a ta* nácsülés anyagát tárgyalják. Rózsaszín szemüveg nélkül Csak kíváncsiságból kér­deztem meg, hány író—ol­vasó találkozó volt ebben az évben Monor községben. Hogy sikerültek, s kik azok az írók, költők, akikkel szíve­sen találkoznának a járás irodalom-, könyvszerető la­kói? Kettő volt Monoron. Töb­bet terveztek, de akit hív­tak, nem jött el. Kérdezget­tem, hogy hogy látják a könyvtárak vezetői, haszno­sak-e ezek a találkozók, van-e érdeklődés irántuk a községekben? Lenne, mond­ták, ha... A „ha” után én folytat­nám, mégpedig ott, hogy ezeknek a találkozóknak ob­jektív és szubjektív felté­tele van. Az egyik, hogy az író szívesen jöjjön. Az, hogy valaki szívesen beszél magáról, arról, amit négy- szemközt az írógéppel be­vall magáról — a regényé­ről, verseiről — alkat kér­dése. Meggyőződésem, hogy becsületes, felelősségérzettől áthatott írónak nem közöm­bös, hogy mi a vélemé­nyük könyvéről azoknak, akiről, vagy akiknek írta. Az olvasónál kicsit más a helyzet, ő nemcsak a könyv íróját, hanem a saját illú­ziói, elképzelései megteste­sítőjét, esetleg ideálját, pél­daképét is látni akarja, ami­kor elmegy meghallgatni — és megnézni — kedvenc író­ját költőjét. S ha a szervezés is meg­felelő, időben megérkezik a hallgatóság, s időben az író — akkor a találkozás — él­mény. Váci Mihályt, Molnár Gábort, Bihari Klárát, Sza­bó Magdát nemcsak olvas­ni, de hallgatni is élmény. De ha „objektív akadályok” jönnek közbe — a leggya­koribb és legbosszantóbb közülük, hogy előadás előtt néhány órával mondja le az író a találkozót, az már kellemetlen. S ha Veres Pé­terrel akar találkozni egy falu lakossága, mert szere­tik a könyveit, magukra is­mernek a regényeiben, mert beszélgetni is szeretnének ve­le, a régi életről, mert ta­nácsot is szeretnének kérni tőle — és mást küldenek helyette — ez már bosz- szantó. Mert ezeket a találkozókat nemcsak „lenií” kell megszer­vezni, hanem „fent" is. S legalább olyan körültekin­téssel és tisztelettel, mint ahogy egy-egy faluban, köz­ségben várják az írókat, köl­tőket. Egy-egy jól sikerült talál­kozó után jó néhány új tag­gal szaporodott a rendszeres könyvolvasók száma és a könyvtári tagoké is. S ha „elmaradt” a találkozó, csa­lódottan és kicsit keserű szájízzel széledtek szét az emberek. Lehet ez a találkozás él­mény. És lehet csalódás is. Az emberek olyan furcsák! Egy ilyen kellemetlen meg­lepetés után nem azokból ábrándulnak ki, akik az utol­só pillanatban felborítják a programot és egyszerűen ha- zaküldenek 30—40 embert, hanem a könyvekből. Ez pedig nagyon keserű él­mény. (d) MAI MŰSOR Mozik Gyömrő: A legszebb. Maglód: Nyomoz a vőlegény (széles). Mo­nor: Az állhatatos feleség (széles). Pilis: Lobo a farkas. Tápiósöly: Egy szösz! szerelme. Üllő: Vanina Vanini (széles). Vecsés: Sakk-matt (széles).

Next

/
Oldalképek
Tartalom