Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-13 / 268. szám

nscrKf 1966. NOVEMBER 13., VASÁRNAP Egy hét a világpolitikában »JEV VÉGI HAJRA” A DIPLOMÁCIÁBAN — VÁLASZTÁSOK AZ DSA-BAN — A BONNI KANCELLÄRJELÜLT — SZENT TEHENEK, FANATIKUS HÍVŐK Páratlanul mozgalmas hét végére érkeztünk. Szinte min­den napnak megvolt a maga slágere. Hétfőn a Vörös téri rakéta-díszszemlére és a szov­jet fővárosban elhangzó fon­tos nyilatkozatokra figyelt a világ; kedden az indiai fe­szültségre; szerdán az ameri­kai választási eredmények kel­tettek érdeklődést; csütörtö­kön a nyugatnémet kancellár­jelöltek esélyeit latolgatták; pénteken a kanadai külügymi­niszter moszkvai tárgyalásai hívták fel magukra a figyel­met. S a diplomáciai naptár elő­rejelzései e fontos esemény- sorozat folytatódását, valósá­gos „év végi hajrát” ígérnek. Jelentős mozgásra számítha­tunk a szovjet—francia vi­szonyban. Néhány nap múlva Moszkvába indul a Debré ve­zette francia gazdasági csúcs­küldöttség, míg december el­ső napjait Koszigin párizsi lá­togatása tölti ki. A szovjet miniszterelnök Törökországba is ellátogat, s ugyancsak ese­dékes Podgornij bécsi útja. Beható tárgyalások folynak szovjet vezetők esetleges ró­mai látogatásáról, a finn kor­mányfőt pedig Moszkvába vár­ják. Alig fejezi be tárgyalá­sait Martin kanadai külügy­miniszter, brit kollégája, Brown érkezik majd a Kreml- palotába. A puszta felsorolás is érzé­kelteti, hogy a szocialista dip­lomácia igyekszik minden le­hetőséget kihasználni a hasz­nos tárgyalásokra. A kelet— nyugati kapcsolatokra azon­ban változatlanul ráveti ár­nyékát a vietnami háború. Né­hány nyugati ország „közvetí­tési” javaslatokat tett, de ilyen lépések, amelyek lénye­gében egy kalap alá veszi az agresszort és az agresszió ál­dozatát — nyilván nem szol­gálhatnak tárgyalási alapul. ... ® A délkelet-ázsiai válság „fő­szereplője”, Washington, saját ügyeivel volt elsősorban el­foglalva. Johnson elnök végül is elhalasztotta furcsa körül­mények között bejelentett mű­tétjét, de alá kellett vetnie magát a részleges választások operációjának. Ez a szavazás a négyéves elnöki periódus félidejében természetesen nem hozhatott alapvető változást, mégis lehetőséget adott a vá­lasztók hangulatának érzékel­tetésére. Nehéz minden tekin­tetben pontos véleményt adni, hiszen a jellegzetes amerikai . kétpárti mechanizmus, vala-! mint az egyes pártokon belül! a különböző irányzatok keve- : redése sokszor meggátolja a; választópolgárok akaratának $ érvényesülését. Mégis kitűnt,; hogy Johnson népszerűsége 5 igen sokat vesztett e két év; alatt. Hevesen bírálták gaz- > daságpolitikáját, belső intéz- ! kedéseit, a vietnami háborút 3 pedig forró kásaként kerülget- 3 ték. Az ellenzéki republikánus 3 sorokon belül érdekes polari- $ zálódás ment végbe. Általában $ a mérsékeltebb elemek ruk-; kották előre, viszont a New > York után második legfonto- ; eabb államnak tartott Kali- j forniában, Goldwater követő- 1 je. Reagan, egykori hollywoodi 3 sztárt választották kormány- 3 zóvá. Ugyancsak az amerikai 3 választási hagyományoknak 3 megfelelően, az urnák előtt in- 3 kább valami ellen, mint va- 3 la mi mellett foglaltak állást. ; Nem annyira a republikánu- $ sokat pártolták, mint inkább $ Johnson vonalát ítélték el. S 5 nem lenne teljes a kép, ha 3 nem hívnánk fel a figyelmet 3 arra, hogy több helyütt szélső- 3 séges fajgyűlölők jutottak be 3 a törvényhozásba — olyan ele- 3 mek, akiknek ténykedésére 3 már eddig is nyugtalanul fi- 3 gyeit a világ. • ! Belpolitikai gondok gyötrik 5 Bonnt is. Véget ért az Erhard- 3 korszak, a kancellár belebu- 3 kott a felhalmozódott gazdasá- 3 gl és politikai csődtömegbe. A $ kereszténydemokraták vi-1 tzonylag gyorsan kijelölték az j utódot, nyilván tartottak attól, 3 tiogy a belső széthúzás köze- 3 lebb hozza egy új választás lehetőségét, amitől igencsak félnek. Kurt Georg Kiesingert szeretnék a miniszterelnöki székben látni, tehát egy olyan név került a bonni politika élére, amely eddig kevéssé volt ismert. Politikai megfi­gyelők a bonni Gaulle-ista szárny, személy szerint Strauss' volt hadügyminiszter csillagá­nak újbóli emelkedését látják Kiesinger jelölése mögött. A kancellárjelölt személyén túl, minden más egyelőre tisz­tázatlan. A nyugatnémet par­lamentben helyet foglaló há­rom párt elvben háromfajta koalíciót alakíthat, a tapoga­tózások tehát minden irány­ban folynak. A nagyipar te­kintélyes csoportjai egy ke­reszténydemokrata-szociál­demokrata pártszövetséget óhajtanak, ily módon kíván­ják a dolgozókra hárítani a gazdasági problémák terheit. A szociáldemokraták soraiban azonban megoszlanak a véle­mények. Az egyik szárny sze­retne végre harapni a hatalom kalácsából, a másik viszont az 1969-es választásokra ka­csingatva, neon akarja átvál­lalni a kudarcok felelősségét. A lényeg nem a személyeken és nem a koalíciós matemati­kán van. Hajlandó-e a Keresz­ténydemokrata Párt, tanulva a balsikerekből, változtatni el- avult és irreális politikáján? — így hangzik a kérdés. Ha nem teszi ezt, a személycsere ugyanúgy nem lesz elegendő, amint az Adenauer—Erhard őrségváltás sem jelentett meg­oldást. befejezésül szóljunk rövi­den a harmadik világ egyik „egzotikus válságáról”, amely­nek közvetlen okát az indiai szent tehenek jelentették. A hindu vallás szentnek tartja ezeket ’az állatokat, és India nagy részében vágási tilalom van érvényben. A szent tehe­nek elszaporodása csak súlyos­bította a nehéz indiai élelme­zési helyzetet, hiszen jelentős húsmennyiség megy kárba, a takarmány viszont fogy. Ért­hető, ha a kormány korszerű­sítési törekvéseinek kereté­ben, ezt a kérdést is napirend­re akarja tűzni. Szélsőséges vallási fanatikusok azonban, a szent tehenek védelmének jelszavával, több százezres za­vargást robbantottak ki az in­diai fővárosiban, amelynek sú­lyos következményei voltak. Réti Ervin VIETNAMI JELENTÉS Az USA légierejének gyászos napja A felszabadító erők péntek este aknatűz alá vették a Tay Ninh térségében folyó nagy­arányú „tisztogató akcióban” részvevő amerikai csapatok központját. Az amerikai 1. gyalogos hadosztály parancs­nokság sátortáborára legalább 50 aknalövedék hul­lott. Csaknem ugyanebben az időpontban támadást intéztek a felszabadító csapatok a Tay Ninhtől 6 kilométerre nyugat­ra levő katonai központ el­len is. F—105-ös Thunderchief-gé­pek pénteken délután vasúti csomópontot támadtak Hanoi­tól D0 kilométerre északkelet­re. Más repülőrajok Dien Bien Phu térségében intéztek támadást vasúti hidak ellen. Az amerikai légierő számá­ra november 11-e gyászos nap volt: a VDK légvédelmének tüzében az USA öt repülőgépe pusztult el, a kambodzsai ha­tár térségében pedig három helikoptert lőttek le. Pham Van Dong köszönő távirata Káilai Gyulához (Folytatás az 1. oldalról) amerikai imperializmus fokoz­za és kiszélesíti agressziós háborúját országunk ellen. Ilyen körülmények között pártunk Központi Bizottsága és kormányunk különösen nagyra értékeli az országaink között ez alkalommal aláírt segély- és árucsereforgalmi egyezményeket. Igen értékes­nek tartjuk a magyar segítsé­get, mely erősíti nemzetvédel­münket és gazdaságunkat, hozzásegít bennünket az ame­rikai imperialista agresszor legyőzéséhez. Ez a segítség kö­zös forradalmi ügyünket szol­gálja, hozzájárul népeink har­ci szolidaritásának erősítésé­hez és fejlesztéséhez, testvéri együttműködésünkhöz. A Vietnami Dolgozók Párt­ja Központi Bizottsága, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság kormánya és a viet­nami nép nevében őszinte kö­szönetét mondok azért az érté­kes segítségért, melyet a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, a magyar kormány és a Ma­gyar Népköztársaság népe in­ternacionalista szellemben nyújtott népünknek az ameri­kai agresszorok ellen a nem­zet üdvéért folytatott igazsá­gos és győzelmes harcához. Köszönetét mondok önnek azért a baráti és meleg fogad­tatásért, melyben a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány gazdasági kormány- küldöttségünket részesítette. Szeretetteljes üdvözlete­met küldöm önnek, elnök elv­társ, s kívánok önnek jó egészséget. Pham Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke” Csaba királyfi Peruban Akárki, akármit mond, nem Kolumbus Kristóf fe­dezte fel Amerikát 1492. október 12-én, de még csak nem is a norvég Lei! Eric- son valamikor az ezredik év körül. Az új világot va­lójában időszámításunk után ötszáz körül mi ma­gyarok fedeztük fel! Legalábbis ezt vallja egy Argentínába szakadt ma­gyar, Juan Móricz etnoló­gus és nyelvész, aki leg­utóbb Ecuador fővárosá­ban, Quitóban, feltűnést keltő előadásban fejtette ki tézisét. Juan Móricz erről a kö­vetkezőket mondotta: „Az amerikai kontinensen min­denfelé olyan nyelvi ma­radványok találhatók, amelyek világosan mutat­ják, hogy a magyar volt egykor az összes indo- amerikai nyelvek anyja. A mai Ecuadorban maradtak fenn az ősi magyar nyelv­emlékek a legtisztábban. Ezt számtalan példa bizo­nyítja. Mindez érthetővé válik, ha figyelembe vesz- szük, hogy a magyarok fe­dezték fel és hódították meg Amerikát elsőnek. Mégpedig a következőkép­pen. Időszámításunk után 554- ben Attila hun király tra­gikus halálával összeom­lott a nagy hun—magyar birodalom. Polgárháború tört ki, s ennek során Atti­la kisebbik fia, Chabu Kinga, akit Csaba Kingá­nak is neveznek, a Duna völgyéből visszavonult egészen a Kárpátokig, majd csapatainak zömével hajóra szállt és meg is ér­kezett az Antillákra, ahon­nan folytatta útját a mai latin-amerikai kontinensre. A meghódított bennszülött lakosság a hódítók magyar nyelvét vette át. Ezzel azonban még nem ért vé­get Csaba Kinga hódítói pályafutása. Hatalmas se­regeket gyűjtött, amelyek­kel északon a Behring-szo- roson át Ázsiába akart át­hajózni, hogy ott össze­gyűjtse az ázsiai testvér nemzetet és azok segítségé­vel ismét megteremtse At­tila birodalmát. A nagyra- törő terv Csaba Kinga idő előtti halálával meghiú­sult. Holttestét a mai Peru északi részében egy indián városban temették el.” Eddig terjed Argentíná­ba szakadt honfitársunk sajátos etnológiai tézise. Év vége novemberben (Folytatás az 1. oldalról) berben további 2 milliót akar­nak hasonló célra fordítani. Emellett — fennállásuk törté­netében először — közel háromheti jövede­lemnek megfelelő nyere­ségrészesedést fizetnek. Vállalati újdonság az ipari, mezőgazdasági, szállás- és iro­daépületekhez hasznosítható épületelemek gyártása. Ez idén 1000 méter hosszúsághoz ele­gendő földalatti vasúti vasbe­ton béléselemet gyártanak a színvas pótlására. Ezek a ter­mékek már milliméter pon- tosságúak. Az Építésügyi Miniszté­riumtól nyert tájékoztatás szerint sajnos a jövőben is kevesebb betonárut gyárta­nak, mint amennyi a sok épít­kezéshez kellene. Az egyre nagyobb számban előállítandó nagy elemekből nem is lesz készlet soha, hiszen ezek szükségességét már közel egy évvel előre tudják s időre ké­szítik el, szállítják le. A tégla változatlanul fontos szerepet tölt be, s tíz téglagyár rekonstruk­ciójára kerül sor. Közöttük találjuk a törökbá­lintit, amelyet korszerű alag- út-kemencével látnak él. Jelentések a Gemsns 12-ről (Folytatás az 1. oldalról) ban már a földi kísérleti állomáson nem engedélyez­ték, mert előzőleg észrevet­ték, hogy a turbinaszivattyú-beren­dezésében műszaki hiba támadt. Minthogy az Agena rakéta­teste rendkívül közel fe­küdt az űrhajóhoz, nem vállalták a kockázatot, ha­nem más manővert iktat­tak be a programpontok kö­zé. Utasítást adtak az űr­hajósoknak, hogy 'válassza­nak olyan pályát, amelyen, Dél-Amerika területe fölött fényképeket készíthetnek az ottani teljes nagyfogyatko­zásról. A fényképek látvá­nyosnak ígérkeznek, bár az eredeti elképzeléstől elté­rően, Aldrin nem emelkedik ki az űrhajóból, hanem csak a torzító műanyagablakon át készíti el felvételeit. Magyar idő szerint 5.30 óra­kor a két űrhajós aludni tért, hogy kipihenje az előző nap izgalmait. Hírügynökségi je­lentések szerint nemcsak őket, de a földi megfigyelő állomá­sokat is nagyon megijesztette az, hogy a Gemini 12. és Kennedy- fok között megszakadt a rádióösszeköttetés. Ez akkor történt, amikor az űrhajó a dél-csendes-óceáni Ascension-sziget fölött szá­guldott el, de nem a megfe­lelő helyzetben. így a rádió­kapcsolat nem 1 jött létre és csak Madagaszkár fölött értek el ismét összeköttetést. Magyar idő szerint 12.31 órakor az űrhajósokat feléb­resztették. Lovellék bekap­csolták az Agena kisegítő haj­tóműveit, megfelelő pályasik- ra terelték a Gemini 12.-őt, majd Dél-Amerika fölött jár­va, mindketten 10 percen át fényképfelvételeket készí­tettek a napfogyakozásról. Hét-nyolc másodpercig teljes napfogyatkozást fényképeztek, majd úgy próbáltak manőve­rezni, hogy az űrhajó orra a Föld felé nézzen. Ez azonban nem sikerült, s így nem tud­ták lencsevégre kapni a Hold­nak a Földre vetülő árnyékát variaskodom a lefegyverzően kedves svédekkel, akiknek nem lehet úgy mondani vala­miért a t a k (köszönöm) szót, hogy vissza ne mondják; tak- tak, s így aztán hosszú per­cekig el lehet tak-takolni egy­mással ... De semmi több! A lényegeshez, mélyebb megis­merésükhöz egy tapodtat sem jutok közelebb. Megtanulom, hogy két do­lognak kell ezután sokkal na­gyobb jelentőséget tulajdoní­tanom. A kultúrának — a gyakor­lati életben való közlekedés­ben is. Csak erre támaszkodva közelíthető meg a tágabb vi­lág, ha az esetlegesség kizá­rásával akarjuk leszűrni ta­pasztalatainkat. S nekünk, ma­gyaroknak itt nincs szégyellni valónk: kultúrában álljuk a versenyt. Persze, persze, hogy nem elég múzeumba járni, filmet nézni, idegen zenével, költészettel barátkozni. De a kultúra sokkal kevésbé fenye­get elefántcsonttoronnyal — mint a felszínes tapasztala­tok! S a kultúra az egyetlen híd, amely a valóban lényeges dolgokhoz vezet. Nem árt na­gyobb bizalommal viseltetni egy ilyen híd iránt, amikor még a technika — hiszem: ta­lán nem sokáig — válaszfala­kat emel. (Más válaszfalakról nem is beszélve.) Szóval, miközben az első na­pokban elborít, bűvöletbe ejt és fogva tart a felszín — ér­zem, hogy rövidesen rákény­szerülök bevetni magam a múzeumokba és arra, hogy külvárosi mozikban régi svéd filmeket nézzek ... A másik dolog, amelynek kinttartózkodásom harmadik napja után kénytelen vagyok mind nagyobb jelentőséget tu­lajdonítani: az, hogy nem „egy” turista vagyok. Az, hogy magyar vagyok. Lehet, hogy egy angol uta­zót nem kényszerítenek a do1 gok állandó összehasonlí­tásra. Minket igen. Hiszen kultúránkból fakad, hogy igé­nyünk azonos az angoléval. Az öreg stockholmi templo­mokat nézem — a tornyokon zöldült rézsisakok, kerek óra­szemek. Mintha a viking ősök kísértenének ilyen képben, ko­moran ráncolva homlokukat, szemrehányó, zord arckifeje­zéssel nézve békés utódaikat — s ezek a templomok a mi műemlék kincseinket juttatják eszembe. S máris azon töpren­gek, miből lehetne mégis meg­menteni a Békés megyei, pós- teleki, omladozó Ybl kastélyt? A stockholmi hidakról megál­lapítom, hogy — azért az Er­zsébet-híd sokkal szebb. Az egész, tengerre, tóra, sziklára éoült svéd főváros olyan este, hold- és villanyfényben: mint­ha a Duna-parton állnék, szem­ben a Gellert heggyel. A mú­zeumiban erre gondolok: mi sem vagyunk műkincsekben szegényebbek — de nem tud­juk ilyen gazdagon tálalni! A modern, legújabb divatú, egye­nes sarkú, szélesorrú cipőket nézve az áruházakban arra, hogy Budapesten is lehet kap­ni egy-két boltban ilyet: ma­gyar termék, Pécsett gyártják. És a jólét jegyeiről arra gon­dolok, hogy amíg Kelet-, Nyu­gat- és Közép-Európa vérzett — ez a békés ország gazdago­dott. Az acélon, amelyből mindenkinek eladtak, aki csak kért. Lehet, hogy egy angol turis­ta meg tud szabadulni angol­sága állandó érzetétől, attól, hogy összehasonlítson, s meg­magyarázza az összehasonlí­tás eredményét. Mi nem. ★ Ide kívánkozik néhány tör­ténet magyarokról. Svédor­szágban élő magyarokról. Tcbbezren vannak. Találkoztam egy orvossal, akit futólag ismertem Pesten. Itthon közömbös kapcsolatban voltunk, kint kitárulkozott. Egy magyar lánynak udvarol. Már Pesten is udvarolt, de ak­kor otthagyta: más nő jobban tetszett. Aztán véletlenül ösz- szeakadtak Stockholmban. Va­lószínűleg elveszi feleségül. Svéd nőt is elvehetne, de hogy húsz évig hallgasson csak ott­hon — mondván, döntsön a svéd felesége, mert az az ide­valósi? > Egy tíz éve kint élő köny­velő büszkélkedik: hatalmas mar ar könyv7- és folyóirattá­ra van. Ismerősök, turisták segítségével valóságos csator­nahálózatot épített ki, azon áramlik hozzá a hazai iroda­lom. S minden héten megkül­dik neki a Ludas Matyit. Az e heti is megvan — büszkén előveszi az aktatáskájából. Magyar barátja kiszedi a ke­zéből, belelapoz, aztán gyor­san visszaadja: „Féltem a svéds egemet.” Téma a magyarok körében: szovjet hajó érkezett a finn kikötőbe. A Kalinyin. Esti program: elmennek megnéz­ni. A futballbajnokságon az oroszoknak / drukkoltak, a nyugatnémetekkel szemben. (Az ember nemcsak magyar­rak érzi magát, hanem kelet­európainak is — összeköt bennünket történelmünk ha­sonlatossága, közös társadal­mi élményeink.) És befejezésül egy stockhol­mi pesti vicc: Egy 56-os disszidens nyolc év elteltével megkapja a svéd állampolgárságot. Este ez al­kalomból vacsorán látja ven­dégül barátait. Az italt sem sajnálja tőlük (pedig az itt na­gyon drága: egy liter tömény ital körülbelül 4—500 forint). Éjfél felé hátbaveregetik: na és hogy érzed magad, mint svéd? Barátunk legyint egyet — a 'pohár felborul — és ök­lébe temeti arcát: „Miért, miért vesztettük el Norvégi­át?” (Folytatjuk) k De hiába nevetek harmad­nap, milyen sokat akartam végérvényesen eldönteni a magam számára az első órák­ban. Múlnak a napok, és rá­jövök — nem tudok tovább­jutni kezdeti megállapításai­mon. Igaz, továbbra is elbo­rítanak újabb élmények, órá­kig bolyongok az áruházak­ban — mondván, múzeum ott­hon is van, de ilyen áruvá­laszték nincs — elüldögélek a Koncerthuse lépcsőin, az itte­ni beatnikek hagyományos ta­lálkozóhelyén. Egyformán cowboynadrágba, bőrlember- dzsekbe öltözött, egyformán derékig érő hajú fiúk és lá­nyok társaságában — egy ideig el is hiszem, milyen sza­badok ezek a fiatalok — meg­csodálom a kikötők tengerjáró hajóit, rádió előtt, utcán, a földalatti mikrofonját hallva elgyönyörködöm a svéd nyelv bájában, mert ez a nyelv olyan lágy a germánok között, mint a lengyel a szláv család­ban. Kifigyelem nagy bukdá­csolások közepette a minden­napi élet technikáját, elszóra­kozom a hosszú, csillogó, kö- zeledtemre nesztelenül megin­duló mozgólépcsőkkel, elud­PADÁNYI ANNA: JÉG YZETEK EGY SVÉDORSZÁGI UTAZÁS ÜRÜGYÉN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom