Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-16 / 245. szám

4 1966. OKTOBER 16., VASÁRNAP TISZÁN INNEN - DUNÁN TÚL A játék­mester — Szeretettel köszöntőm Pest és Heves megye verseny­zőit Vácott és Egerben, Gyön­gyösön és Cegléden, valamint itt, a VI-os stúdióban. És szere­tettel köszöntőm minden ked­ves rádióhallgatónkat.., Valahogy ilyenformán üd­vözli majd pénteken este a versenyzőket és a rádióhallga­tókat a nagy vetélkedő játék­mestere, a Vitray. Nem Ta­más. És nem is Vitray Tamás. Egyszerűen csak a Vitray. Így ismerik a televízió sportrajon­gói, a rádióhallgatók milliói és fél esztendeje a Tiszán in­nen, Dunán túl, című vetélke­dő részvevői szerte az ország­ban. Elismerten jó riporter és ami a szakmában meglepő: kitűnő riportalany. Szerényen, de nagy-nagy lel­kesedéssel mesél erről a rövid idő alatt országos népszerűség­nek örvendő rádióműsorról. — Amikor megszületett a megyék közti vetélkedő ötle­te, még egyikünk sem tudta, mi lesz belőle, hogyan fogad­ják majd a részvevők csakúgy, mint a hallgatók. Egy kicsit úgy éreztük magunkat, mint a mesebeli halász, aki váratla­nul rábukkant egy lepecsételt palackra: nem sejtettük, mit is rejt magában. Arra még gondolni sem 'mertünk, hogy rátaláltunk a legrádiószerűbb rádióműfajra. Egyetlen példa is meggyőzően bizonyítja ezt A legutóbbi Somogy—Fejér vetélkedő kétórás egyenes adásában kilenc riporter, vala­mint harminckét város-község lakossága szerepelt! Rágyújt pipájára, úgy emlé­kezik tovább. — Ami elképzelésnek is merész volt fél esztendeje, az ma valóság: egy-egy vetélkedő két megye közügyévé vált! Amellett, hogy megnyerte a rádióhallgatók tetszését, a me­gyékben élő vagy onnan el­származott írók, művészek, tu­dósok, mérnökök, orvosok, ta­nárok, muzsikusok felkérésre vagy kérés nélkül is bekapcso­lódnak a versengésbe s kö­vetnek el mindent, hogy me­gyéjüket győzelemre vigyék. A legutóbb például a Somogy megyéből származó Fodor András József Attila-díjas köl­tő lázasan is bejött a stúdióba, a somogyiak megkeresésére, hogy közreműködésével érté­kes pontokkal gazdagítsa So­mogy megye csapatát. Hogy mennyire közügy ma már egy-egy megyében ez a vetélkedő, azt példák hosszú sorával bizonyítja. — Szél Júlia riporterünk mesélte, hogy amikor az VRH- kocsival megjelent Somogy megyében, állandóan úttörők vették körül s figyelték min­den lépését. Bács megyében rendőrségi UP.H-kocsi ragadt a mi autónk nyomába, s kísér­te végig, bármerre ment. Szol­nokon közel félezer ember lepte el percek alatt a városi parkot, hogy meglelje az ott elrejtett tárgyakat. Még a parkban levő étterem vendé­gei is otthagyták asztalaikat, csakhogy mielőbb nyomára bukkanjanak a keresett tár­gyaknak, s így értékes ponto­kat szerezzenek megyéjüknek. Másutt honvédségi helikopter állt készenlétben az adás ide­je alatt, hogy bármely pilla­natban segítséget nyújthasson a feladatok végrehajtásához. És sorolhatnánk még tovább az érdekesebbnél érdekesebb epizódjait az eddig lezajlott vetélkedőknek. Nem véletlen, hogy ez a műsor nagyon a szí­véhez nőtt, s eddigi legkedve­sebb rádiószereplései közé so­rolja. — Ez is sport — mondja búcsúzóul — méghozzá a ja­vából. Izgalmát nem is első­sorban a vetélkedés adja, ha­nem az a döbbenetes kollekti­vitás, amely végigkíséri ezeket a két órákat. Remélem, így lesz ezután is, pénteken és a kö­zépdöntő további fordulóin egészen az utolsó nagy össze­csapásig. Ként voltam Egerben Jelentés a küldetésről Mindenekelőtt kötelességem­nek érzem, hogy beszámoljak küldetésem körülményeiről. A városba az utasok közt elve­gyülve vonattal érkeztem, s hogy ne keltsek feltűnést (már sötét este volt), nem vettem szobát sem a Hotel Park-ban, sem az Eger Szállóban (igaz, nem volt egyetlen szabad ágy sem), hanem megelégedve az egyszerű Diákszálló szűkös körülményeivel láttam hozzá nehéz és veszélyes feladatom ellátásához. Amikor a Diák­szálló hálótermébe léptem, úgy éreztem, le vagyok leplez­ve. Valami puha és fehér ta­padt az arcomra, de nem az el­lenség kete volt, csupán egy párna. A szobában ugyanis a turistáskodó gimnazisták közt heves és elkeseredett párna­csata dúlt, amelybe hogy ne legyek feltűnő, azonnal bekap­csolódtam. Amikor elült a har­ci zaj, amikor csend, illetve harsogó horkolás borult a há­lóteremre, kilopóztam a vá­rosba, hogy megkezdjem mun­kámat. NYOMON... Annyit azonnal megállapí­tottam, hogy Egerben éjszaka sötét van. Igen ám, de nekem azt kell megállapítanom, hogy mi készül itt Heves megye székvárosában az éjszakák és nappalok leple alatt? Konspi- rációs okokból nem mondha­tom el önöknek; hogyan, (hi­szen akkor esetleg az ellenség bosszújának tenném ki tájé­koztatóimat) tény, hogy né­hány órás megfeszített mun­ka után (bárokban, éttermek­ben és cukrászdákban dolgoz­tam), úgy éreztem, nyomon vagyok. íme bizonyság — megtud­tam: Heves megye október 21- én este a magyar rádió közve­títésével elkeseredett harcot fog vívni (megbízómmal) Pest megyével. Az adatot többol­dalú ellenőrzésnek vetettem alá (többek közt megnéztem a jövő heti rádióműsort), majd elindultam a nyomokon. A nyomok a minarethez vezet­tek. Itt rájöttem, azért, mert Egerben minden út a mina­rethez, vagy a borkóstolókhoz vezet. Szép holdfényes éjsza­ka volt. Gondolkodtam, mit kell most tennem. Világos: ki kell derítenem, hogyan készül az ellenfél a harcra. Sötét volt és én álmos voltam. A kém is ember. Visszamentem a szál­lásra aludni. „DIVIDA ET IMPERÄ“ Mint már mondottam, biz­tonsági okokból nem közölhe­tem tájékoztatóim nevét. Más­nap mindenesetre újabb fon­tos adatokhoz jutottam. A ve­télkedő főhadiszállása He­vesben ikét helyen lesz. Az Egri Pedagógiai Főiskola 19-es termében és Gyöngyösön, egyelőre még ismeretlen he­lyen. Ez az adat a Heves me­gyei viszonyok ismeretében igen fontos számunkra és eszembe juttatja Mária Teré­zia híres mondását: „Divida et impera”. „Oszd meg és uralkodj!” Ugyanis, aki isme­ri a két várost, Gyöngyöst és Egert, az tudja, régi és csilla­píthatatlan verseny folyik köztük. Gyöngyös tehát nem csupán arra fog törekedni 21-én este, hogy Vácot és Ceg­lédet, de arra is, hogy szövet­ségesét, Egert is legyőzze. De ez a belpolitikai tény, amely első pillantásra negatívnak tűnik, kedvezően hat a Heves megyeiék felkészülésére, hi­szen Eger számára, (amely ugyan hatalmasabb és bizto­sabb), sem mindegy, hogy a feladatok megoldásában ket­tőjük közt melyik város bizo­nyul erősebbnek, illetve, mondjuk úgy, értelmesebbnek. A belpolitikai harcok tehát serkentőleg hatnak ellenfe­lünkre, mindkét városban, sőt, az egész megyében lázas a munka. Mint megbízható for­rásokból értesültem, a megye népművelői, a tanácselnökök és párttitkárok, pedagógusok és orvosok a legkisebb falu­ban is készülnek a nagy csa­tára. A kultúrházak népműve­lési programját és munkater­vét például kizárólag a várha­tó ütközet miatt, átdolgozták. Az előkészületeket háromtagú vezérkar irányítja: Lévai Fe­renc, a megyei pártbizottság munkatársa, Fehér Vilmos, a megyei művelődési otthon igazgatója és Pók Lajos, a me­gyei tanács előadója. Az elő­készületek irányítói több, mint száz szervezővel dolgoznak. Dolgoznak a kézikönyvek ösz- szeállításán a megyei könyv­tárban, a múzeumban, felaján­lották segítségüket a Peda­gógiai Főiskola tanárai, az üzemek igazgatói, mérnökök, technikusok. A Győr-Sopron megyeiekkel vívott harcban, amelyből Heves győztesen ke­rült ki, levonták a megfelelő következtetéseket. Úgy mond­ják, most még gyorsabbak lesznek, hiszen a győzelem ta­lán legfontosabb előfeltétele a gyorsaság. Ennek érdekében kibővítették a hozzáértő szak­emberek körét, javítják a ve­télkedés lebonyolításának technikáját. Evvel kapcsolat­ban fontos titkot sikerült fel­fednem. A 19-es termet, ahol az egyik főhadiszállás lesz, úgy rendezik be, hogy az egyes szakágak képviselői ké­zikönyvekkel ellátva egy-egy csoportot képezzenek majd. Az előkészületek izgalma He­ves megye különböző intéz­ményeinek eddig soha nem lá­tott összefogását eredményez­te már eddig is. Ilyen előké­születek után Egerben biztos­ra veszik a győzelmet. Hogy a 6-os stúdióban mi­lyen nevezetes személyiségek fogják képviselni a megyét? Ez hét lakat alatt őrzött titok, s bár munkám során nem is­mertem lehetetlent, sajnálattal kell jelentenem megbízómnak, hogy kinyomozni nem tudtam. ELLENKÉM? A hangulat izgatott és lel­kes Hevesben. Akárkit kérdez­tem meg találomra az utcán, Az elődöntő során a kétszáz fős váci csapat vezetője Szabó Sándor, a megyei tanács vb- elnökhelyettese volt s a közép­döntőben is ő vezeti majd ezt a gárdát. A beszélgetés ért­hető módon a váci elődöntő­vel indul. — Az volt benne a legnagy­szerűbb, hogy a játéknak ez a nemes, szórakoztató formája annyira izgalomba tudta hoz­ni a felnőtteket. A csapat egyik leglelkesebb tagja talán éppen Szentiványi Kálmán hő volt, aki minden írói tudását latbavetve segítette győzelem­re csapatunkat. Kitűnő volt deresedö fejjel is ilyen önfe­ledten játszani. És hasznos, nagyon hasznos dolog. Véle­ményem szerint ez a vetélkedő a tudományos ismeretterjesz­tésnek egyik legnagyobb töme­geket vonzó formája lett. Ha­tása nemcsak a megye és az ország területére terjed ki, ha­nem az országhatárokon túl is, a szomszédos országokból a rádióhoz érkezett sok-sok levél bizonyítja ezt. Vetélkedő, mint a tudomá­nyos ismeretterjesztés egyik fontos, nagy tömegeket vonzó módszere. Érdekes és találó megállapítás. — Igen, ez így igaz. Ezrek Az egész megye ügye készültek fel az elődöntő előtt, tanulmányozták a megye múlt­ját, jelenét, hogy a verseny so­rán válaszolni tudjanak min­den várható és váratlan kér­désre. Ezzel akarva-akaratlan bővítették látókörüket, gyara­pították általános műveltségü­ket. Árpikor aztán elhangzott a műsor, már százezrek hall­gatták az összegyűjtött, érté­kes ismeretanyagot, megje­gyezték, tanultak belőle. Vagyis a vetélkedő haszna az adás pillanatában már nem csupán a két megyére korláto­zódik. Ugyanakkor ez a vetél­kedés egyúttal kitűnő propa­gandaeszköz a részt vevő me­gyék számára is, hiszen felhív­ja a figyelmet a megyék kul­turális értékeire, műkincseire, múzeumaira, népszokásaira, megismerteti a megyék iparát, mezőgazdaságát, egyszóval kedvet csinál a hallgatóknak ahhoz, hogy személyesen is felkeressék például a Dunaka­nyar legszebb üdülőhelyeit, a nagykőrösi Arany János Em­lékmúzeumot, az érdi minare­tet és így tovább. — De ez a vetélkedő jól szol­gálja a hazafiságra és inter­nacionalizmusra való nevelést is. Akaratlanul is felkelti az emberekben a nemes értelem­ben vett lokálpatriotizmust. Sok telefonhívást kaptunk az elődöntő után a megyében élő és a megyéből elszármazott emberektől. Nemcsak a siker­hez gratuláltak, hanem egyút­tal felajánlották segítségüket is és kérték, számítsunk rájuk a középdöntő során. Tudásuk­kal, ismeretanyagukkal szeret­nének hozzájárulni a további sikerekhez. — A vetélkedő a megye minden társadalmi rétegét egyaránt mozgásba hozta. Nagy visszhangot keltett nem­csak a munkások és parasztok, de az értelmiségiek soraiban is. Most ezt az érdeklődést sze­retnénk tovább fokozni azáltal is, hogy a vetélkedőt vala­mennyi művelődési házban közvetítjük az egybegyűltek­nek. Bízunk abban, hogy a gondos, lelkiismeretes felké­szülés ezúttal is sikerre vezet. Tanácskozik a vezérkar Június 24-cn, pénteken este Pest megye csa­pata negyvenkettő-harminc­nyolc arányú győzelmet szer­zett Vas megye csapatával szemben. Nagyon sok ember tudásából, felkészültségéből, mindenki tud az előkészüle­tekről, s hogy csak egyetlen példát említsek — egy fod­rásznőtől megkérdeztem: — Mit várnak 21-ére?-— Győzelmet — mondta. Faggatni kezdtem: — Tudja-e, hol van Peri megyében minaret? — Nem tudom. — Azt tudja-e, hol épült a közelmúltban országos nagy­ságrendű beruházással erőmű Pest megyében? — Nem tudom. — Azt tudja-e, melyik vá­ros Pest megye székhelye? — Nem tudom. — És ezek után még biztos­nak tartja a hevesiek győzel­mét? A fodrásznő nevetett. — Miért nevet? — Maga Pest megyéből jött, igaz? — kérdezte. Erre nem válaszoltam. — Sejtettem — nevetett is­mét. — Azért mondtam csak, hogy nem tudom ... Százha­lombattán van az erőmű és Budapest a székhely. A mina­retet azt megmondhatná... Nem mondtam meg, hogy Pest megyének Érden van mi­naretje, elvégre én voltam a kém Egerben, és nem ő. Bár lehet, hogy ő is kém volt — így jobbnak láttam gyorsan továbbállni. Nádas szorgos munkájából tevődött össze ez a győzelem. Á megyei vezérkar — a vetélkedő szer­vezői, irányítói — akkor elé­gedetten nyugtázta a nem várt sikert. Azóta is gyakran ülnek össze, hogy megvitatva a ta­pasztalatokat még jobban fel­készítsék a vetélkedőben részt vevőket a pénteki középdön­tőre. Egy ilyen tanácskozás kellős közepébe csöppentünk bele a megyei tanácsházán s beszél­gettünk a szünetben Egei Ti­bor főelőadóval, az operatív bizottság vezetőjével a tapasz­talatokról, a felkészülésről, a várható szereplésről. — Sok hasznos tapasztala­tot hozott a csapatok és a nép­művelők számára egyaránt az elődöntő. Pedig akkor még csak Vác, Aszód és Galgahé- víz kapcsolódott be tevéke­nyen a szereplésbe. Így is hoz­závetőlegesen ezer ember vett részt ezen a három helyen és a rádió VI. stúdiójában. Ezer lelkes, a megyét jól ismerő s városát, szülőfaluját szerető ember. Ha csak ennyi lett vol­na a haszna ennek a vetélke­dőnek, már nem volt jelenték­telen megrendezése. De ennél sokkal többet jelentett. Nem­csak az említett helyeken, de az egész megyében közüggyé vált: valamilyen formában hozzájárulni a győzelemhez. Íróasztalán egész aktaköteg tornyosul: jelentések, értéke­lések, haditervek, a várható kérdések, s a részvevő csapa­tok névsora, összeállítása.------------------------ az elő­- A középdöntő I döntőnél------------------------ lényege­sen alaposabb felkészülést igényel. Hogy miért? Me­gyénkben ezúttal már hu­A fodrásznő, aki nem tudja, hol a minaret... szonöt város, község vesz részt a kétórás játékban! A' két központ: Vác és Cegléd. A Vácot körülvevő tizenhárom községben számíthatnak a rá­dió URH-s kocsijának és vá­gókocsijának megjelenésére. Dunakeszi, Sződliget, Vácduka, Váchartyán, Vácrátót, Aszód, Galgarriácsa, Gödöllő, Nagy­maros, Veresegyház, Verőce és Zebegény kapcsolódik be & váci központba. A ceglédi központhoz pedig tíz város, község tartozik: Nagykőrös, Abony, Albertirsa, Ceglédber- cel, Jászkarajenő, Törtei, Ma­nor, Pilis, Tápiószele és Tápió- szentmárton. Valamennyi he­lyen telefonügyeletet szervez­tünk a verseny idejére s ugyanakkor ügyeleti szolgála­tot tartanak a különböző in­tézményekben is. Vácott g gépipari technikum nagyter­mében, Cegléden pedig a mű­velődési házban zajlik majd a vetélkedő. A váci csapat veze­tője Szabó Sándor, a megyei tanács vb elnökhelyettese, míg a ceglédi gárdát Szelep- csényi Imre, a városi tanács vb elnöke vezeti. A százötven­fős váci és a hatvan fős ceglé­di csapat részére minden meg­engedhető segédeszközt bizto­sítunk, magnetofontól a leg­különbözőbb lexikonokig és szótárakig. A felkészülés kere­tében mind a csapatok, mind a városok minden tekintetben szervezetten tanulmányozzák Pest megyét és Heves megyét egyaránt.------ kerül az asz­I Újabb lista I talra, azok —1-------------- neveivel, aki­k et a rádió VI-os stúdiójába hívnak meg a megye képvise­letében. — A meghívottak többsége Pest megyében élt vagy dolgo­zott hosszú évekig. Íme, né­hány név az itt részt vevők közül. Dr. Czenner Mihály a Színháztudományi Intézetből, Paulo Lajos tv-rendező, Pán- di Kiss János szobrászmű­vész, dr. Czeglédi Károly egyetemi tanár, ifj. Rácz Jó­zsef építészmérnök, Cseke László, az Idegenforgalmi Hi­vatal vezetője, Szeberényi Le­hel író, Baranyi Ferenc költő, dr. Szépe György nyelvész, dr. Vigh Károly történész, Gecsé- nyi Lajos a Párttörténeti Inté­zetből, Fábián Zoltán író, Áp- rily Lajos költő, és sorolhat­nánk még hosszan a meghí­vottakat. ! Véget ép a szünet, | ezúttal----------------------------- már t itkos megbeszélésre ül ^jssze a vezérkar. Remélhetőleg jó haditervet dolgoznak ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom