Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-09 / 239. szám
IMS. OKTÓBER 9., VASÄBNAP :'"&C{i4ap S Az osztrák parlamenti küldöttség a Kőbányai Gyógyszerárugyárban Az osztrák parlamenti küldöttség Pius Fink vezetésével, Huber fajosnak, az ország- gyűlés jegyzőjének társaságában szombaton a Kőbányai Clyógyszer árugyárba látogatott. Dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke az osztrák parlamenti küldöttség tiszteletére ebédet adott a városligeti Gundel Étteremben. I Új motorok Csepelen ♦ Eminensek és bukottak a pulton ♦ Úton az autóvonathoz ♦ Levegőből lóerő Magyar siker zenei A Sebestyén-vonósnégyes tagjai hazaérkeztek Géniből-, ahol nagy sikerrel szerepeltek a zenei fesztiválon. A magyar fiatalok amerikai, svájci, osztrák és német együttesek között a harmadik díjat nyerték el, ami a második helyezésnek felel meg, mert az első díjat nem adták ki. Árpád-kori falu Mohács mellett Az emlékezetes mohácsi ár- vízvédelmi munkák idején téglasírokat hoztak felszínre a földkiemelésen, töltéserősítésen dolgozó gépek. A Janus Pannonius Múzeum, a Nemzeti Múzeum támogatásával befejezte a terület régészeti feltárását, amelynek során Árpád-kori falu, templom és temető maradványai kerültek elő. Felavatták az albertfalvi felüljárót Szombaton elkészült és ünnepélyesen felavatták az al- bertfaivi közúti felüljárót. A 6-os út budapesti bevezető szakaszán Albertfalva és Budafok között a nagykanizsai és fehérvári vasútvonal sorompói előtt nagyon gyakran vesztegeltek a közúti jármű,- vek, hiszen a sorompókat a nap 24 órájából 14—15 óra hosszat a MÁV kénytelen volt zárva tartani. A népgazdaságnak a teher- és személyautók és az autóbuszok várakozása évente több mint hatmillió forintjába került. A Hídépítő Vállalat dolgozói 24 millió forintos költséggel 17 hónap alatt építették meg a 77 méter hosszú, 12 méter széles felüljárót. A vállalat olyan jól szervezte meg munkáját, hogy a MÁV az épülő közúti felüljáró alatt a vasúti forgalmat mindvégig fenntarthatta. Az új létesítményt Sarlós István, a Fővárosi Tanács vb- elnöke adta át a forgalomnak. hiába toporog, mert valahol valami hiba történt. A felsorakoztatott motorhoz valók jól mutatják, hol hibázott és mit hoztak helyre. Mindez ezernyi próbálkozás, kísérletezés eredménye. — Nem vitás, hogy mostani demonstrációnk egyik legközérthetőbb újdonsága az új fel- töltős Csepel motor, mit jelent ez a laikus számára érthetetlen jelzés: „feltöltős”. Az új helyszín még nem árul el sokat. Levegőben lógó gumivezetékek, kábelek, futnak á tiszteletünkre begyújtott motorhoz, mint a műtőasztalon fekvő és vérátömlesztést kapó emberhez. Üzemanyag: N02 — Valami kevés hasonlóságot találhatunk. Csöveken át áramlik a pontosan mért üzemanyag, s a motor különféle működési jelzéseit igen pontos elektromos készülék veszi és alakítja olvashatóvá. Tudni akarunk mindent olajevő újszülöttünkről. Mi a különlegesség benne? — Általános kívánság, hogy egyes járműveink nagyobb erejű motorral rendelkezzenek. Üj típus gyártására csak hosszabb idő után kínálkozik lehetőség, s így megkerestük az dtat a közbeeső, de igen jó megoldáshoz. A kipufogó gáz erejével működtetünk egy légsűrítőt, s az bőségesebb levegő ellátást biztosít a motorok égési terében. Ugyanannyi üzemanyagból több energiát nyerünk. — Miért fontos ez? — A lényeg: 125 lóerős berendezésből 170 lóerős lesz, ha fölszereljük rá a feltöltőt. Ily módoh á levegő erővé változik, méghozzá tekintélyes mennyiségű lóerővé. Emellett néhány alkatrészt is kicseréltünk, s így üzembiztosabb és nagyobb erőkifejtésű berendezés gyártható év végétől. Célszalag: 200 ezernél — A régiekkel nem történik csoda? — A gyorsabban romló alkatrészek megváltoztatásával megközelítjük és elérjük az eszményi célt: egy-egy motor 200 ezer kilométert fusson. Ez minden gyártmányunkra érvényes törekvés. Feltöltős újdonságunkra visszatérve még hozzáfűzöm: igen nagy előny, hogy változatlan térfogatú régi elemekből összeállítható berendezéstől nyerünk többet. Még néhány lépés s összeismerkedünk két óriással. A gyár történetében is szokatlan újdonság — nyolchengeres dieseleket szerelnek s próbálnak. Kísérletek a korábban kidolgozott fejlesztési program jegyében. Kell a nagyobb erő hiszen évről évre növekednek a kocsik. A közeljövő témája a hatalmas autósorok, teherkocsi-vonatok szolgálatba állítása. — T — Váljék a gyermekek szokásává a tisztaság, az egészséges életmód Vöröskeresztes munka az iskolákban A Vöröskereszt ifjúsági ta-1 gozata elhatározta, hogy ebben az évben tizenháromezer gyermeket tanít meg az egészséges életmódra. Ennek érdekében színes, változatos programot dolgoztak ki. Olyat, amely megfogja a 8—14 éves gyermek, de még a nagyobbak fantáziáját is. Például: a lányokat megtanítják a diétás főzés alapelemeire, otthon készíthető gyomorkímélő ételek receptjeire. November közepén „Fogászati hetet” szerveznek az elmúlt év jó tapasztalatainak felhasználásával. Melyik gyerek ne szeretne rajzolni, ügyesen barkácsolni? Versenyt hirdetnek egészségügyi témájú rajzok készítésére és a táj jellegének megfelelő kézimunkákra. Jubileumi kiállítás A Magyar Nemzeti Galériában megnyílt a szolnoki művésztelepen élő képzőművészek legutóbbi tízéves eredményeiről számot adó jubileumi kiállítás, amely csaknem 400 alkotást tartalmaz. Képünkön: részlet a tárlatról, előtérben Nagy István kútfigurája. A vöröskeresztes foglalko-. zásokon — főleg az elsősegély- nyújtáson — eddig is beszéltek a balesetekről, amelyek kellő elővigyázat nélkül, a lakásban érhetik az embert. A vezetőség az Állami Biztosítóval karöltve indította el az „Úttörők a biztonságos ott- ■ honért” mozgalmat. A rendőrség pedig a fő közlekedési utak mellett közlekedésrendészeti őrsöket hív létre a gyermekbalesetek megelőzésére Tovább folytatják a jól bevált, hagyományos oktatási formákat, mozgalmakat. A „Tiszta iskola, egészséges ifjúság” mozgalomban az elmúlt tanévben 121 iskola, 1445 osztály érte el a „tiszta” címet. Már a kisdobosok között, a raj-foglalkozásokon ismertetik a tisztaság jelentőségét és követelményeit Színes füzetekkel nyújtanak segítséget az úttörőpróba egészségügyi előírásainak teljesítéséhez. A felvilágosító egészségügyi előadásokhoz — csakúgy mint eddig — továbbra is kérni fogják az orvosok, gyógyszerészek, védőnők, körzeti ápolónők segítségét. Az ötödik-hatodik osztályos tanulók az Ifjú Egészségőr, a hetedik-nyolcadikosok a házi- betegápolási és a csecsemőgondozási tanfolyamokat hallgatják és természetesen a már hagyományos elsősegélynyújtást, amiből év közben vá- rosonként-járásonként vetélkedőt rendeznek. A serdülők számára az alkohol és a dohányzás ártalmairól, a szabad idő helyes kihasználásáról tartanak előadásokat, A nagykőrösi, a váci és a ráckevei gimnáziumokban — az első osztálytól kezdve — vöröskeresztes ápolónőképzést tartanak az 5+1 oktatás keretében. —k. m. Magyar—francia fuvaregyezmény Magyar—francia egyezményt írtak alá a közúti fuvarozásról a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban szombaton. bettől vett át felében. Iskola dűlőben az Asztalos-féle földből egy holdat, amely Pap Mi- hálytól vásárolt háztáji kukorica. A Gyura István-féle földből 800 négyszögöl árpát, amelyet Pap Jenönétől vett...” „Egyesek elvesztették a józan ítélőképességüket” — mondta Gáli főkönyvelő. Semmi kétség. Terjedelmes akta foglalkozik a tavalyi göngyöleghiá- nyoklsal. Magyarul: az esztendő végén 68 707 forint értékű zsák, hordó, láda hiányzott, amelyek többnyire a konzervgyáré, különböző vállalatoké, gazdaságoké voltak. Hol kallódtak el? Ki a megmondhatója. A könyvelés és a raktári kimutatások nem egyeztek. Az ügy nincs lezárva. Idestova egy éve. Hihetetlen anomáliák. Van itt egy brigád vezető — újfent! — aki valamilyen elhagyott gyümölcsösről — amelyet nem vállalt fel művelésre senki — összesen 37 fáról, leszedte a termést. Két szövetkezeti tagnak, Gál Ist- vánnak és Karsai Istvánnak, a jegyzőkönyv szerint május 22-re és 29-re 10—10 órát igazolt egy másik brigádvezető, holott ekkor vasárnap volt, s az emberek maguk kijelentették, hogy soha nem dolgoztak vasárnap. — Miféle dolgok ezek? — mutattam a papírokra, amikor visszatért Balogh Sándor a félig iroda, félig konyha kis helyiségbe. — Csúnya dolgok — mondta, ahogy nehézkesen leereszkedett egy szekre. — Melyiket olvasta? — Többet is. De legyen csak egy: hogyan lehetséges háztájit vásárolni? — Vannak idős emberek, akik nem tudják a háztájit megművelni és eladják. Aztán vannak, akik megveszik. Adnak érte valamit. így megy. Amikor ezt a Kovács József brigádvezetőt megkérdeztem, azt válaszolta: „Amíg más is csinálja, nekem is lehet”. Bevettem ezt is a jegyzőkönyvbe. — Hogyan pattant ki az ügy? — Beszélik, az ilyesmit. PERSZE: AZ EMBEREK BESZÉLIK, hogy a brigádvezető is ... — De ahhoz, valóságos nyomozónak kell lenni, hogy mindent pontosan kiderítsen az ember —, magyarázta Balogh Sándor. — Sehol sincs semmilyen kimutatás, hogy kinek hol osztották ki a háztájit. Minden a brigádvezetőkre van bízva. — Csendesen, indulatok nélkül beszélt, 6 közben az asztalon nyugtatta a kezét. — Jártam én annál a brigádvezetőnél is, aki a gyümölcsöt leszedte. Azt mondta, hogy ő elvállalta azt a területet Mondtam neki, hogy nem így van. Akkor ott a szemem előtt beírta a könyvibe, hogy hát akkor elvállalta. — Elhiszi —, mondtam —, hogy ha valamelyik üzemben, vagy gyárban történnek ilyen esetek, még a bíróságot is megjárnák a vezetők. — Lehet — felelte ■—, könnyen lehet. Tudja —, nézett a szemembe egyenesen —, én azt sajnálom, hogy nem álltam oda magam is harácsolni. Nekem is több volna. Most már öreg vagyok hozzá. Csend. — Születni kell arra Sándor bácsi. — Emlékszik, mit mondott Kádár János 1959-ben? — kérdezte váratlanul. — Így mondta: a magyar paraszt nem a termelőszövetkezettől fél, hanem attól, hogy rossz vezetőt kap a tsz-ben. — Azzal intett, hogy várjak, és előkereste az újságot. Eltette, őrizte a régi beszédet. Lerakta e lébem és mutatta: — Itt van, itt olvassa. „fis őszintén szóIva elvtársak, ettől kell is egy kicsit tartani. Hiszen amilyen brigádvezetőt kifog magának a tsz-paraszt, aszerint alakul a helyzete, élete". — Így van? — kérdezte, ahogy letetnem az újságot. És maga válaszolt magának: — Így, bizony, higgye el... Nem mondtam ellent én sem, hiszen mit mondhattam volna, inkább azt kérdeztem egy kis szünet után: — De hát mi lesz ezeknek a jegyzőkönyveknek a sorsa? Balogh Sándor csak intett szomorúan, hogy jobb ezt, ha hagyjuk. — Minden jegyzőkönyvet benyújtok a vezetőségnek, de aztán alig hallok felőle. Most állítólag tárgyalják majd Kovács József háztáji-ügyét. Meglátja elkenik az egészet. NINCS BIZALOM, MERT ELJÁTSZOTTÁK, gondoltam, ahogy az öreg kiballagott, mert szőlőt hoztak megint az emberek. Most már valamelyik brigádvezetővel kell találkoznom, határoztam el. Mondjuk, Kovács Lászlóval, aki hízómarhákat nevel. A tanya elmenne faluközepi portának is; üveges verenda, villany vezet az ólakhoz Is. A kerítésekkel beosztott udvar tiszta, mintha nyoma sem volna a jószágoknak. Kovács László mintagazda. Fiatal, erős, barátságos ember; mondta, hogy látott már itt a faluban, s invitált, hogy kerüljek beljebb. Először az általános bajokról beszélgettünk; hogy sok az idős ember, s milyen rossz ez a tanyarendszer, mert lehetetlen itt ellenőrizni, ki mit csinál. Majd rátértem, amiért jöttem: — Most hány marhát tart? — Hetet. Négy nagy van, s három kicsi. — Sok. — Sok — mondta —, de meg is van vele a baj. Megdolgozok én ezekkel, amíg leadom őket. — Én csak egyet nem értek. Ha magának kifizetődik ez a jószágtartás, a szövetkezetnek miért nem fizetődik ki? — Ezt kérdezem én is. Mil- liószor mondtam; nem csinálják. — Hogyan szerzi a takarmányt? — Veszem — mondta. — A feleségem vállalt a kertészetben paprikát; ez jól fizet. Van ugye a háztáji is. Aztán nekem is van vállalt területem ... És a brigádvezetői munkaegység! — Megélnek! — Nézze — intett a kezével —, én nem is panaszkodom. Sokat dolgozunk a feleségemmel, de nem is panaszkodunk. Aki dolgozik, az megél. Csak nem mindenki szeret dolgozni. Különben megtalálja itt más is a számítását, nem kell az embereket félteni. Legfeljebb a szövetkezet nem megy. Erre már egy kis nevethet- nékem támadt. — Igen — mondtam a megnyugtató véleményre, amely már meglehetősen egyértelműen pártolta a kaparj kurta, neked is jut eszményét. — Csak annyit szeretnék még megkérdezni: hogyan tudja a vállalt földjeit is megművelni, s ugyanakkor a brigádvezetői teendőket is ellátni? — Nem megy ez így együtt — felelte egyszerűen. — A vállalt földeket másokkal kell megműveltetni. Ezt már nem bírnám egyedül... TEHÁT A SZÖVETKEZET FÖLDJÉN NAPSZÁMOSOKAT FOGLALKOZTAT: nincs semmi más baja a vállalt földekkel, csak kifizeti a munkabéreket, leadja, ami a tsz-nek jár a termésből, s elteszi a hasznot, ami neki tisztán megmarad. Mit szól ehhez az elnök? És mit szól a többi dologhoz, ami itt előkerült? — Meg kell érteni a viszonyokat — mondta Mezei Mihály, a szövetkezet elnöke, amikor legvégül felkerestem, s az iroda udvarán, a gesztenyék alatt beszélgettünk. — Ez itt tanya — mondta —, keserves munkával telepítették a homokba a szőlőket. Elvadult az ember a munkában. Megmondtam én a brigádvezetőknek is: az a bajotok, hogy kapzsik vagytok. Különben ez a mostani javadalmazási rendszer hibás. Elismerem. Persze, amikor bevezettük, hogy a brigádvezetők is vállalhatnak területet, számolnunk kellett azzal, hogy a mérleghiány miatt kevés lesz a munkaegység értéke, s ebben az esetben hogyan fizessük meg a munkájukat. Tudott a trágya-ügyről, s egyáltalán mindenről, amikor felemlegettem. — Hogyne. Kellett a trágya, 600—700 vagonnal kell évente. Azért küldtük el Öcsai Lászlót beszerző útra. Szerzett is, de ekkor még nem volt szállító jármű. Három évig nem volt... — És a göngyöleghiány? — Tulajdonképpen nem a hiány itt a baj, hanem, hogy nem készült selejtezési kimutatás. Ami most hiányként mutatkozik, érzésem szerint selejt lehetett volna. Értékben nincs kár. A különböző kontárokat, kétes beszerzőket azért alkalmazzák, mert honnan vegyenek ott a tanyákon műszaki szakembert... Már-már megkapó ez a naivitás és szánni való a tehetetlenség. — Mi lesz azzal a brigádvezetővel — kérdeztem —■, aki háztájikat vásárolt. — Nem tudom. Csak ezután lesz a fegyelmi tárgyalás. — Mégis. Mi az érzése? — Nem ejtjük el. Marad. — És a földekkel mi történik, amelyeket összevásárolt és művelt? — Betakarítja. Kinek adnánk most oda? — Egyáltalán, mi lesz a büntetése? — Erkölcsileg marasztaljuk el. Ez az ügy máris elgondolkoztatta azt az embert. De miért lenne jó, ha örökösen cserélgetnénk a vezetőket? '„Meglátja, elkenik az egészet” — mondta Balogh Sándor. Nos, azt hiszem ... A községi tanácselnök, mielőtt eljöttem a faluból, azt mondta: — Ha ír valamit, azért számítsa be a körülményeket, adottságokat. Legyen tárgyilagos. AZ I,ESZEK; TÁRGYILAGOS. Csak éppen megfordítom a dolgot. Mekkora csapás, hogy annyi vezetői botlás, bizonytalankodás mellett; sivár homokon gazdálkodnak, s elöregedtek a nyársapáti Haladás gazdái ... Nem elég «z a sok szervezési baj — pusztított a peronoszpóra, sújtott a belvíz ... Az a csoda hogy léteznek ... Dékiss János Hogy a jéles, és a szekun- dás megfér egy helyen, az nem csoda, az élet is rákény- szerít erre. Ám az, hogy egy i pulton sorakozzanak az emi- i nensék és bukottak, már nem mindennapi eset. — Szeretnénk jó példával szolgálni: hogyan jobb s célravezetőbb. A Csepel Autógyár mérnöke, a kísérleti üzem vezetője Körmendi Gusztáv kalauzol. | Az autógyári méretekhez illő I hatalmas laboratóriumban van ] a házi kiállítás, amelynek cél- * ja, hogy bemutassa az elmúlt I évek jól bevált és gyengéb- 1 ben sikerült motoralkatrészeit ; — és a legújabbakat. Üzembiztosabb kocsikat — A Csepel Autógyár ezzel is tovább szeretne lépni. Az elérhető közelségű jövő célkitűzése: nagyobb élettartam, nagyobb üzembiztonság. Gyakorló teherkocsivezetők, de a póruljárt, hiába váró I szállíttatok is tudják, hogy mit I jelent, ha csak egyetlen alkatrész is felmondja a szolgálatot. A kényszerből leálló tejszállító gyorsan romló áruja odavész. A tüzelőt váró ember