Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-01 / 232. szám

Tápiósüly A Kiskókaiút A Szőlő utca után a Kiskó­kai út lakói is hozzáfogtak a gyalogjárda készítéséhez. Munkhart Pál szakszerű veze­tése mellett már. negyedik napja végzik nehéz munkáju­kat. A lelkesedés igen nagy. Nemcsak a fiatalok, hanem aj idősebb emberek is kiveszik részüket a fárasztó munkából. Két vagon sódert és két vagon homokot használtak már fel. 150 méter járda készült el ez- idáig. A munka nehezebb része csak ezután következik. A he­pehupás talaj igen figyelmes munkát kíván a vezetőtől. A beszélgetés során az utca egyik lakója, Szabó István vasutas közölte, hogy nem­csak a saját utcájukat, hanem az országútig húzódó, mintegy 300 méter hosszúságú gyalog­út at is szeretnék kikövezni. Ugyanis ez a terület különö­sen ősszel, a hosszantartó eső­zések idején, valamint a hóol­vadás időszakában csak na­gyon nehezen járható. Az élel­miszerboltba siető emberek és az iskolába menő, iskolából jövő gyermekek ilyenkor nya­kig sárosak szoktak lenni. Most végre sikerül 36 ezer fo­rintos értékben, községfejlesz­tési alapból ezt a fontos utat járhatóvá tenni. Bozóki János, Gulyás Rózsi és Dinnyés János (Somodi felv.) Az utca lakói még elmondot­ták, hogy abban az esetben, ha az építkezési anyag folya­matosan rendelkezésükre fog állni, november 7-éré befeje­zik a munkát. Előadták továb­bá kívánságukat, hogy szeret­nék, ha a tanács a kocsiút rendbehozatalában is segítsé­gükre lenne. Szívesen vállal­nának az úttest helyreállítása érdekében társadalmi munkát. Gidres-gödrös utcájukban ugyanis igen nehezen tudnak jelenleg kocsival közlekedni. A talaj kiegyengetése nem üt­közne különösebb akadályba, mert úgy hírlik, hogy a közel­ben húzódó vasúti pályatestet a MÁV dolgozói tavasszal 50 centivel süllyesztik. Az innen kikerülő kavics és homoktör­melék az utca karbantartásá­hoz igen jó alapanyagul szol­gálna. Krátky László Községi ösztöndíjasok Pilis község jelenleg három fiatalt taníttat, a község által megszavazott társadalmi ösz­töndíjból. Mindhárman felsőfokú pe­dagógiai főiskolára járnak, melynek elvégzése után Vi&z- szajönnek a községbe — taní­tani. M0H0B°vnm P'E S T ME G,Y E I H í R L A P VIII. ÉVFOLYAM, 232. SZÁM L O N K I A p A S A 1966. OKTOBER 1., SZOMBAT Hogy pihenhessen a tahi Október első napjaiban földben lesz a rozs Ügyeletes orvos Monoron dr. Péterffy Gusz­táv, Pilisen dr. Pázmány Ele­mér, Üllőn dr. Csizmadia György, Vecsésen dr. Simon Sándor tart ügyeletet vasár­nap. — Ügyeletes gyógyszertár Monoron az Ady Endre úti, Vecsésen a János utcai. Az ősz mezőgazdasági fel­adatai: a betakarítás, a vetés. A járás tsz-eiben a magágy­előkészítésben mutatkozik le­maradás — Ecseren, Gyom­ron, Káván, Üllőn például. A talajelőkészítést úgy kell végezni, hogy a mag ülepedett talajba kerüljön. A talajnak pihennie kell né­hány napig a vetés előtt. A járás tsz-eiben az őszi mélyszántást 50 százalékban elvégezték — a terv szerint 15 ezer hol­dat kell felszántani, ebből már 7400 holdon elvégezték a mélyszántást. Az őszi árpa vetését a tsz- ek október 1-ig be akarják fejezni. A terv 4300 hold, ed­dig több mint 3200 holdon vetették el az ős$i árpát. A terv szerint 5100 holdon kell rozsot vetni, eddig 3000 holdon már elvetették. Ha az időjárás nem szól közbe, október első napjaiban a tervezett területen földben lesz már a rozs. Az idei burgonyatermés vá­rakozáson felüli holdanként! átlagot hozott — a felszedés jól halad — tájékoztat Várko- nyi József, a járási verseny- bizottság elnöke — a 3000 holdnyi burgonyából 2500 holdról már felszedték a ter­mést. A cukorrépa szedésével ki­csit lemaradtak — 200 holdon vetettek cukorrépát és még csak 10—15 holdról takarítot­ták be a termést. Jól halad viszont a silózás — a termés 70 százalékát már betakarí­tották. A lucernamag ebben az év­ben szépen fizetett — Nyáregyházán egy hold termésből 100 kiló lucer­namagot csépeltek ki, Ká­ván 80 kilót. A járás tsz-eiben 264 gép van, 80 közülük állandóan szánt és vet, 73 szánt, 81 egyéb munkákat végez, 30-at pedig javítanak. A gépek közül öt dolgozik kettős műszakban. A nagy kapacitású gépeket hasznos lenne kettős műszakban dol­goztatni — mert csak a gépi erő jó kihasználásával érhetik el, hogy időben bekerül a ha­tárból a termés — és a földbe a mag. (d) Diplomáját az élei állította ki 38 ÉVA GÉPEK KÖZÖTT Figyelő Egyre korábban sötétedik napról napra és Monoron a főtéri benzinkút előtt minden este sokan bosszankodhatnak — miért nincs megfelelően ki­világítva az üzemanyagtöltő állomás. A járművezetők többsége pénzzel fizet — ilyenkor elő­fordul, hogy vissza is kell ad­ni, ami a sötétségben eg3 zseblámpa mellett nem egy szerű dolog. A fenti probléma nem új­keletű, évek óta húzódik, de ilyenkor, ősszel, a korai söté­tedés idején válik különösen aktuálissá. Ezért is tesszük szóvá most. Nem hisszük, hogy az ille­tékesek anyagi erejéből csak egy elemlámpára futná. Fel kell szerelni a világítást — de sürgősen! BM '///////////////////////////////////////////, Az üzemben találom, mint mindig. Kék munkaruháját olajfoltok tarkítják. A bal- tacimhántoló gép zúgásától nem hallani szavát, pedig a „diagnózisra” oda kell fi­gyelni, abból sokat lehet ta­nulni a betanított szakmun­kásnak! Fényes István, a monori tisztítótelep TMK-csoportjá- nak vezetője 38 éve fá­radhatatlanul dolgozik, pe­dig az idő jócskán eljárt felette.' Maholnap nyugdíjba megy. Amikor erről beszé­lek, gondolkodóvá válik az arca. Nem tudja elképzelni az életét a gyár nélkül, megválni a gépektől, a javí­tóműhelyek mozgalmas hét­köznapjaitól. 1938-ban gőzgéppel hajtot­ta meg a dinamót, úgy fej­lesztett áramot és lendítő­erőt a gépeknek. Ma már villamosenergía hajtja a kö­zel negyven tisztítógépet, amelyek között megtalálha­tók a legmodernebb szepa­rátor, Petkus-mágnes, MMT 2-es tisztítógépek is. Raj­tuk eligazodni, érteni hozzá­juk, ismerni műszaki tulaj­donságaikat, működési el­vüket — nem kis feladat. Pista bácsin azonban nem lehet kifogni. Ha végigmegy az üzemben, s fülét megüti valami — civilnek fel sem fogott — ismeretlen hang, addig nem megy tovább, amíg rendet nem tesz és nem látja biztosítottnak az üzem zavartalan menetét. Sok munkaterület tartozik felügyelete, gondozása alá. Ha elromlik a kazán, vagy „felmond” a vízszolgáltatás, társaival — akik szintén kitűnő szakemberek — ha­mar kijavítja a hibákat. Nem kis felelősség van rajta! A napokban fényképet kér­tem tőle. Ö azonban nem állt kötélnek. Azt felelte: az ő egyszerű munkája nem érdemli meg a nagy nyiU vánosságot, nincs abban sem­mi különös. Igaza van, nincs benne ör­döngösség. Csak szakmasze­retet, gondos felelősség. Nincs egyeteme, műszaki diplomája, de van nagy ta­pasztalata, rátermettsége, ösz- szefüggéseket kutató finom érzéke ahhoz, hogy lépést tartson az újjal. Akarata van és fáradhatatlan ener­giája. A ma TMK-csoport- vezető: lakatos, kovács, vil­lanyszerelő, gépész egysze­mélyijén, mert munkahelyén mindenhez kell érteni. Sokan elnéznek elnyűtt, olajfoltos ruhája felett Fia­tal kezdő mérnökök nyújt­ják leereszkedően kezüket — élesre vasalt ruhájukat féltve. Az üzemben azonban csöndesen hallgatják és fi­gyelik hozzáértő szavait, ke­ze mozgását. A Wiljha tisz­títógép görgős heterendszere az ő újításához fűződik. Nem dicsekszik vele, de má­sok tudják: mennyit gondol­kodott, fáradozott érte. Egyszerű, hétköznapi em­ber. Diplomáját az élet ál­lította ki, s nem vall vele szégyent! (HJ) Járdaterv Nyáregyházán Ebben az évben kezdtek hozzá a járdaépítéshez Nyár­egyházán. A községnek egyet- [ len betongyalogjárója sem ; volt — télen bokáig sárosán, [vizesen érkeztek haza az em- ! berek. ! Ebben az évben — eddig két i és fél ezer négyzetméternyi ! területű járda készült el. A ! község lakossága társadalmi ! munkában végezte el a járdák [locsolását és az árkok kiásását, ! Ügy tervezik, hogy folyama- [tosan — a község valamennyi [utcáját „járdásítják”. A közel- [jövőben a Dózsa György, a j Diófasor, a Lázár és a Bem [utcát. ! Csak a Szentimre-telepi be- [kötőút okoz problémát. A 709 [méter hosszú úton esőzések [idején egy méter magas víz [áll. A községi tanács már ka- [pott Ígéretet a megyétől, hogy [ rendbehozzák az utat, de az út >is meg a helyzet is változatlan, ! Ha esik az eső, a Szentimré- Stelepiek jönnek reklamálni, [Panaszkodni a tanácshoz: lesz ! út, vagy csónakot ad a tanács, ! kérdezik. • - • i ————~ ■ * MAI MŰSOR | MOZIK ! Eeser: Nyúl kolléga házassága. ! Gyömrő: Üzlet a korzón. Maglód: > Erdők királya. Monor: Hóvihar * (széles). Nyáregyháza: Muhtár, ; hozzám. Pilis: A vonat. Tápiósáp: I Az első esztendő. Tápiósíily: A mi I házunk. Úri: Különleges osztály, jüllő: A hős. aki fél. Vasad: Tilos, ja szerelem. Vecsés: Utánam, gaz- ‘ fickók (széles). Szóval megint csend van és ^ békesség. És már Üllőn va- ^ gyünk. Már csak két megálló- $ nyi témáról kell gondoskod- ^ nőm. és missziómat teljesítet- ^ tem. — Mivel sebesítetted meg ^ az ujjad? — Ja, az ujjam? A ^ szigeten voltunk, tetszik tud- ^ ni, megláttunk két csajt, az- ^ tán azt mondja ez a mafla ... 5 — Micsoda?! — egy rúgás, te i jó ég!... — Szóval azt mond- ^ ja. hogy gyerünk utánuk, az- $ tán rohantunk, közben úgy ne- $ kilökött egy fának ... — Én \ löktelek? Te nem akartál§ menni, mert gyáva vagy min- ^ dig. — Hogy én gyáva? És ^ múlt vasárnap, mikor megbe- ^ széltük, hogy bemegyünk ott- S hon a városba, aztán útköz- ^ ben minden lánynak, akit § nem ismerünk, köszönünk, ki ^ volt az, aki hallgatott? Mi? —^ Mert én csak a szépeknek ^ akartam köszönni, azért... — ^ Azok szépek voltak, de neked ^ csak a szád jár! — Nekem a i szám? Nesze! — egy bokán-^ rúgás persze, meg vissza, meg ^ sziszegés, hangok. De azért $ sokkal finomabbak, mérsékel- § tebbek, mint amikor bejöttek. § És közben Monorra érkéz- $ tünk. — Aztán hazáig már ne $ verekedjetek — kötöm a lel- ^ kükre teljesen feleslegesen, de $ azért mégis, úgy érzem, tettem $ valamit az emberiség — azaz. $ hogy az utasok érdekében. $ s Fogarasi Olga 5 szellemül ten hallgatja, hogy egy leendő autószerelőnek mi­lyen gondjai vannak. Észre sem vettük, hogy mikor ke­rült ő is oda mellénk az ülés­re, de Vecsésnél már ő is ar­ról mesél, hogy aki maszeknél tanulja a lakatos szakmát, mint ő, mennyivel előnyösebb helyzetben van, mint egy üzemben tanuló autószerelő. Parázs vita alakul, de még nincs üvöltés. Arról van szó: ki, mikor kel, hányra ér haza, mennyi pénzt kap máris —, de a lábak már nyugtalanok, és a beszélgetést — amit idáig úgy érzevén, hogy mesterien irányítottam — már kezdi ve­szély fenyegetni. Hamar ciga­rettát veszek elő, hátha lecsil­lapodnak, de nincs szerencsém, mert most meg épp emiatt tör ki belőlük a szilaj harcikedv — már megint rúgják, cibál- ják egymást, ugyanis csak egy doboz gyufájuk van, s a nagy pillanatot, hogy tüzet adhas­sanak, egyikük sem hajlandó kihagyni. Már éppen nyúlnék a sajátom után, ami ott hever előttem, de a küzdőfelek egyike szemfülesen észreveszi, elkapja előlem — a másik, kezében az övével elismeri hopponmaradását, s áhítattal figyeli a tűzadás felnőttes és lovagias szertartását. mímeli az alvast, alkalmasint még horkolóféle hangokat is hallat. Mi utasok, lecsillapodott kedéllyel próbálunk újra szu­nyókálni, olvasni. Természe­tesen nem sokáig. A horkolót játszóhoz először egy szerény papírgalacsin röpül, aztán egy csikk környékezi meg, később egy kéz birizgálja hátulról a nyakát. — Iijj, te ... te, — és elüvölti, hogy mi ő, a másik: — Ha nem hagysz békén!... — és elszántan feláll, villám­gyorsan — jaj! — odahuppan hozzám, ti szemben levő ülés­re. — Tetszik látni?! — mond­ja ártatlanul, engedélykérés helyett, hogy kénytelen mene­déket kérni. » Most már úgy érzem, misz- szió teljesítésére vagyok hi­vatva, meg kell mentenem a többi utast, hiszen közben el­indultunk, Rákosvároson, Kő­bányán is szálltak fel, többen vagyunk, már az ö érdekük­ben is... Beszélgetni kezdünk. Ko­molyan, felnőttesen. A hoz­zám telepedett ifjú választott szakmájáról, előmeneteléről az iskolában, a munkahelyéről. Szerényen és nagyon illedel­mesen mesél. A másikat mö­göttünk némi irigység fog­hatta el, felkönyököl barátja mögött az ülés támlájára, át­Kamaszok a vonaton ként, rajonként vonultak az iskola előtti sportpályára, me­lyet ezen a napon vettek bir­tokukba a pajtások. Közös ál­dozatkész munkájuk eredmé­nye ez a létesítmény. Minden pajtás, kicsik, nagyok közösen vállalták, s teljesítették a nagy feladatot. „Úttörőcsapat vigyázz! Csa­patvezető elvtárs jelentem, a csapat 14 őrse benevezett A vörös zászló hőseinek útján mozgalomba” — hangzott a csapatvezető helyettes jelenté­se, s máris kúszott a zászlórúd- ra a zászló, melyen ott lenget­te a szél a járási úttörőtitkár- tóí kapott emlékszalagot. Az egyenruhás úttörők kezében ott lobogtak azok a zászlók, melyet a területi KlSZ-szerve- zet ajándékozott az őrsöknek az ünnepi alkalomra. Bizonyít­ja ez azt a testvéri kapcsola­tot, mely úttörőink és KISZ- eseink között van, és szükség is lesz rá az új mozgalom ak­cióinak sikeres végrehajtásá­hoz. — Büszkék lehettek munká­tokra, őrizzétek, gondozzátok, szépítsétek tovább — mondta ünnepi beszédének befejezé­seként Csíki százados elvtárs. Ezután a szitáló eső ellené­re, nagyszámú nézősereg előtt zajlott le az első kézilabda mérkőzés, melyet a hetedikes fiúőrs 4:3 arányban nyert meg a nyolcadikosok ellen. w//y///////////y/w///////Ar////*'///////r> Vasárnap este van, csaknem üres a Nyugatiból Monorra induló vonat. A fülkében ket- ten-hárman ülünk elszórtan, ki szundikál, ki olvas. É£y- szercsak nagy robajjal kivágó­dik az ajtó, végigdübörög két legényke a fülkén, az egyik visszanéz, futólag, és barátsá­gosan köszön, aztán leülnek a sarokba. Percek alatt megtelik csat­togással, nyávogással, vihán- colással a kocsi. Először azért agyabugyálják egymást, mert az egyik nem akar cigarettát adni a másiknak — kergetik egymást, gáncsolnak, rugda- lóznak, s közben iszonyatos hangokat hallatnak. Aztán visszajönnek. Duzzog­nak. Az egyik elégedetten füs­töl, pár percig csend van, majd kezdődik minden elölről; most a villany miatt marakod­nak. Másodpercenként kap­csolják fel, le ... fel, le ... félkézzel, a másikkal ugyanis csípik, lökdösik, dögönyözik egymást. És persze, a hang­szalagjaik is működnek — ir­galmatlan hörgésszerű zöre­jek, artikulátlan ősemberi tó­nusban kísérik mozdulataikat. Már rég abbahagytam az ol­vasást, szólnom kell nekik, hi­szen ismerem a két lurkót, de mire rászánom magam, any- nyira megrugdalhatták egy­mást, hogy külön költöztek: az egyik a szemben levő üres sa­rokba telepedett, elégedetten Emlékműavatás Gyomron Reménytelenül zuhogott az eső, mikor Gyomron sor került a szeptember 29-i ünnepségre. A mostoha időjárás ellenére lelkes kisdobosok, úttörők, KISZ-esek sorakoztak fel az Ismeretlen Forradalmár em­lékművénél, melynek avatásá­ra most került sor. Díszegyen­ruhában álltak a vezetők. Do- bossy Tamás csapatvezető fo­gadta a gyömrői csapatok je­lentését, majd jelentette a já­rási úttörőtitkárnak — a négy csapat 76 őrse benevezett A vörös zászló hőseinek útján mozgalomba. Hankó István ünnepi beszédében méltatta az ünnep jelentőségét, a forradal­márok emlékét, beszelt a vörös zászló hőseiről. Lehullott a le­pel az emlékműről, mely áldo­zatkész társadalmi összefogás eredményeképp impozáns dí­sze lett a gyömrői parknak. A rossz idő ellenére lezaj­lott az ünnepi műsor, majd Kelemen főhadnagy elvtárs köszöntötte a megjelenteket, majd a honvédség KlSZ-szer- vezete és a gyömrői úttörőcsa­patok zászlót cseréltek. Mikor befejezésül felhang­zottak az Internacionálé hang­jai, mindenki büszke örömmel nyugtázta, hogy részese lehe­tett e színpompás, megható ünnepségnek. Biztosan sokan fognak még büszkén gondolni, nézni erre az emlékműre, me­lyet először járásunk ifjúveze­tői koszorúznak meg október 2-án. Sportpálya — Úriban Borult, esőre hajló idő, mo­solygó arcok, lobogó piros nyakkendők, tarka zászlók. Ez a kép fogadott bennünket Úri­ban, szeptember 29-én délelőtt kilenc órakor. Az úttörőcsapat nagy ünnepre készült. Őrsön­SPORT A VÁROSI BAJNOKSÁG HÉTVÉGI MÉRKŐZÉSEI Szombaton: KIOSZ—Üjte­lep (16,30); vasárnap: SE KISZ —Vasad (8 óra), Páskom—Vá­sártér (9 óra), Kefegyár—Gép­javító (10,30). í\ jtirtísi htugnnhstíff áltásn 1. Maglód 14 12 1 1 29:9 25 2. Tápiósüly 14 11 2 1 34: 9 24 3. Mende 14 7 3 4 34:12 17 4. Nyáregyháza 14 5 6 3 17:19 16 5. Monor II. 14 6 3 5 26:17 15 6. Tápiósáp 13 5 4 4 17:24 14 7. Csévharaszt 14 2 4 8 12:27 8 8. Mon^ri-erdő 14 4 — 10 14:50 8 9. Káva 13 1 1 11 4:18 3 10. Pilis n. törölve Hősökre emlékeztek

Next

/
Oldalképek
Tartalom