Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-07 / 237. szám
* Jr ÚTJAVÍTÁS Befejezéshez közeledik a vecsési vitása. Bajcsy-Zsilinszky út ja- (Fotó: Szabó) LEVEL PILISRE Hogy szebb legyen a község Immár közel hat éve, hogy nem lakom Pilisen, de még mindig pilisinek vallom magam. Most olvastam a Pest megyei Hírlap szeptember 29-i szénában Pilisről, és nagyon jólesett tudni, hogy szülőfalum milyen szépen fejlődik és fejlődni akar. Remélhetőleg a szép tervek valóra is válnak. A község központjára, a volt piactérre valóban ráfér a rendezés. Már akkoriban, mi, KISZ-tagok és úttörők tettünk valamicskét, hogy szép legyen a tér, de sajnos, nagyon kevés volt a felsőbb szervek segítsége a lelkes társadalmi munkához. Na és sok pilisi is nehezen akarta megérteni, hogy a „park” nem kocsiút és a „park” fái nem a buckái erdő, ahol ha egy fát kitörtek, még száz maradt, de itt, az öttíz fából mindjárt észre lehet venni, ha egy hiányzik. Ez a tervezett park is csak ügy lesz szép és tartós, ha minden pilisi lakos magáévá teszi építését, majd óvását. A KISZ meg az úttörők segíthetnek most is, hogy olcsóbb legyen meg szép is. Amint láttam, a KISZ-eseknek új klubhelyiségük van, /ami nekünk nem volt Szép lenne még például az is Pilisen, ha a vasútállomástól az óvodáig, tehát a Rákóczi út és a Kávai út egy részét kétoldalt örökzölddel fásítanák. Milyen szép lenne az út, ha a gondosan nyírt örökzöld a szép parkba torkollana. Körülbelül egy méter magasan, hogy baleset ne forduljon elő a mellékutcákból. De ki lehetne oktatni a kicsinyeket, hogy a főútra kiérve előbb meg kell állni. Nem sok társadalmi munka ez, ha szívből csinálják. Mi 1960-ban és előtte szívesen csináltuk, mert szerettük községünket. Ha valamikor olyan KISZ-klubunk lett volna ... Gondolom, annak a szobornak, amely a parkban lesz felállítva — pilisi lesz az alkotója. Mert Pilisnek van szobrásza is, festője is, sőt egy olimpiai bajnoka is, Csernai Tibi személyében. Virágos Mihály A P ES J Imi I GYEI HÍRLAP K JJ L ÓNK 1 ft.D A~S A_ VIII. ÉVFOLYAM, 231. SZÁM 1966. OKTOBER 1., PÉNTEK Határidőre elkészültek a vetéssel Több termett burgonyából, dinnyéből a monori Kossuth Tsz-ben A monori Kossuth Tsz párttitkárától, Bencze Endrétől a következő tájékoztatást kaptuk az őszi mezőgazdasági munkák állásáról: — Szeptember 30-a volt az őszi árpa vetésünk határideje, el is készültünk mind a 270 holddal. Rozs vetésünket — 452 holdat — október 5-ig kellett befejeznünk, ezt is teljesítettük. — Betakarítás? — Elkezdtük a kukorica törését. 430 holdból idáig 50-nel végeztünk. Száz holdnyi burgonyánk szedésével kedden végeztünk. — őszi mélyszántás? — 810 holdon végeztünk. A tavaszi vetésekhez is előkészítettünk már 315 holdat. Az időszerű mezőgazdasági munkák végzése mellett állandóan figyelemmel kísértük szocialista brigádjaink és a tagság versenyfelajánlásait, MAI MŰSOR Mozik Monor: Utazás a hitvesi ágy körül (szélesvásznú). Vecsés: Nyugodj meg, kedves (szélesvásznú). Ápoljuk haladó hagyományainkat Goldmann, a forradalmár szobrász Goldmann György szobrász- művész volt és egyben bátor forradalmár, aki az eszméért élt és halt meg. Vecsésen született 1904. december 24-én, a jelenlegi nagyállomás épületében, ahol szülei laktak. Édesapja állomásfőnök volt ott több évig. Gerinces, kemény, haladó gondolkodású férfi volt. Fia tőle örökölte a jellemét, megfontolt határozottságát, szikár szilárdságát, a gyakorlattal mindig számoló életbölcsességét; míg édesanyjától kapta kézügyességét, művészi érzékét, szenvedélyes, de mindig tartózkodó érzelmességét. Mór kis korában kenyérből, almából kivágott formákkal lepte meg hozzátartozóit. Szobrászi adottságai igazán a középiskolai különrajzórákon mutatkoztak meg. A középiskola elvégzése után egy évig gipszminta-öntőnél dolgozott, de 1924. október 1-én, bár családja más pályára szánta — jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolán, ahová fel is vették. Mestertanára Kisfahidi-Stróbl Zsigmond lett. Alakrajzot Rudnaynál, boncalaktant Pilchnél, művészettörténetet Lykánál tanult. Előmenetele az első két év 2—2 félévben és a nyári 1—1 félévben jeles volt. Ebben az időben már több művet alkotott: Fiúfej című szobrát a Képzőművészek Uj Társasága ki is állította. Tehetségének további kibontakoztatása céljából Vilt Tibor osztálytársával együtt Párizsba megy. Alapos mesterségbeli tudását, fejlődését igazolja, hogy alkotásai a párizsi Tavaszi Szálon kiállításán is bemutatásra kerültek és a kritika szokatlan melegséggel emlékezett meg a 23 éves művész Tanulmányfej című alkotásáról. A kiállítást Kisfaludi-Stróbl Zsigmond is megtekintette. Büszke volt tanítványa sikerére. Megölelte, kollégájává avatva, tegezni kezdte. Hazatérésre biztatta, s mikor erre 1928 tavaszán sor került, ingyen műtermet kapott az Epreskertben. Hirtelen — talán máról holnapra — hagyta ott az epreskerti műtermet és további tanulmányait. 1930-ban önálló műtermet vesz ki, igaz, nagy anyagi gondok árán. Am rpűvészete és alkotásai ezekben az években érlelődnek, fejlődnek és jutnak el a szocialista realizmus fokára, melyet alkotásaiból a Munkás című szobra reprezentál. Több kiállításon is szerepeltek művei, mind ismertebbé és elismertebbé téve nevét, művészetét. Somogyi Lajos (Folytatjuk) KÖNYVESPOLC Kerekes Lajos AUSZTRIA TÖRTÉNETE 1918-1955 A történelmi múlt közösségén túl, a szomszédság is indokolja azt az érdeklődést, amellyel a magyar történészek az osztrák állam fejlődését kísérik, s amelynek eredményeként a közelmúlt években több jelentős munka született a magyar—osztrák kapcsolatokról, illetve Ausztria történetéről. Így például az Anschluss időszakáról szóló, határainkon túl is elismerést szerzett, legátfogóbb mű, Kerekes Lajos most kiadásra került könyve a monarchia bukásától az osztrák államszerződés megkötéséig terjedő, majd négy évtizedet fogja át. Sokrétű elemzését adja mindannak, ami a köztársasági Ausztria vezetőit bukáshoz, az országot a Harmadik Birodalomhoz való „megtéréshez" vezette. A könyv másik részében a szerző az 1945-öt követő esztendők eseményeit eleveníti fel: a szomszédos ország néhány területen a jó kapcsolatokat, semlegességet szorgalmazó, sok tekintetben azonban nagyon is kétarcú, ellentmondásos tevékenységét elemezve. A mű nem a könnyed, csevegő stílusú, éppen csak a felületet érintő könyvek közül való: tudományos munka, igen elmélyült elemzéssel, állításai sokoldalú, tényszerű bizonyításával, s mégis, nem száraz olvasmány. Kerekes törekvése, hogy az események sokaságában megkeresse a csomópontokat, a történelmi sorsfordulókat, sikerrel járt, s külön érdekessége a könyvnek, hogy a szerző az osztrák történelem utolsó évtizedeinek több, ma is élő nagy alakját kereste fel, s közli velük folytatott beszélgetését. (m. o.) Négyezer éves település Gynlaj határában A Tolna megyei Gyulaj község határában nagy kiterjedésű kora-bronzkori telep nyomaira bukkantak. Pattintott és csiszolt kőeszközök, hálósúlyok, szarvasagancsból csiszolt szerszámok és változatos mintájú, mészberakással díszített edények kerültek felszínre. A leletek szenzációja egy égetett agyagkerék, amely hasonlít a híres kányái és budakalászi rézkori kiskocsiéhoz, csak azoknál mintegy ezer évvel későbbi készítmény. A szakemberek megállapítása szerint a település csaknem 4000 éves: időszámításunk előtt 1900 táján létezett. A két ember mosolyogva, barátságosan köszöntötte egymást az autóbuszon. Az egyiknek zsíros kalapja volt, a másiknak szinehagyott svájcisapkája. — Jössz este? — kérdezte a kalapos. — Érdemes? — Jól jársz... — Kérdés... — Ha én mondom, fix! Akkor még nem tudtam, miről van szó, de a többiekkel együtt figyeltem. — Kehes... — jelentette ki a svájcisapkás. — Kehes vagy te, de nem az én lovam ... — Nem is ló az, kecske... — Hát, ha kecske, ne legyél kíváncsi rá. — Nem is vagyok. Elhallgattak. Pirosodott az arcuk. Különösen a kalapos látszott mérgesnek, bántotta, hogy kecskének sértették a lovát. — Akkor nem jössz? —• kérdezte meg azért. — Mennyiért adod? — Mondtam, hogy háromezer. — Azért az öreg állatért? ALKU rendszeresen végeztük az értékelést, megvizsgáltuk, hogy az intézkedési tervet végrchajtottuk-c. — Az állattenyésztésnél a súlygyarapodással kapcsolatos felajánlás az volt, hogy a tervbe vett 80 dekáról 85-re hizlaljuk fel az állatokat — ezt a vállalást azonban a jó takarmányellátás, fokozottabb gondozás, tisztaság eredményeképpen ugyancsak túlteljesítettük, mert a súlygyarapodás immár 115 dekás. — Többlet mutatkozott a burgonyatermésben is — 50 mázsás holdanként! termést vártunk, 10—20 mázsával lett több, így az intézkedési tervben szereplő 150 ezer forintot itt is emelni tudjuk. Görögdinnyéből holdanként 200 mázsát vártunk, tízzel több termett, tehát mintegy 7500 forintos túlteljesítést értünk el belőle. Igazgatási költségekre 7000 forintot terveztünk, jelenleg azonban — az irodai dolgozók jó munkája révén — 2000-re fog csökkenni. — ötvenezer forintot takarítottunk meg a szervesí ragya-vásárlásban, beszereztünk ugyanis egy szip- pantót a sertéstenyésztéshez, így a szerves trágyát azonnal szállítani tudjuk a földekre. A terméseredmények, a soksok megtakarítás minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy a monori Kossuth Tsz zárszámadásánál a tagság elégedett lehet egész évi munkájának eredményével. (f.) Tanácsülés lesz ma Gyomron kilenc órai kezdettel. Napirenden a vb szakigazgatási szerveinek hatósági munkája és az 1967. évi költségvetési tervjavaslat tárgyalása. Monoron nyolc órakor az 1967. évi költségvetési és községfejlesztési tervjavaslatot terjesztik elő. Javuló köaegésaséffiigy Manor közegészségügyi ellátása az utóbbi időben javult. Az egészségügyi dolgozók létszáma nőtt. A községnek öt körzeti orvosa van, ezzel mintegy 1500 beteggel jut kevesebb egy orvosra. A jövőben korszerűsíteni kell a körzeti orvosok rendelőit, bővíteni a várótermeket. A község vezetői szorgalmazni kívánják az egészségház korszerűsítését és a tbc-gondozóintézet felépítését. A zöldségtermesztésről Monor két termelőszövetkezetében — mint a községi pártértekezleten hallottuk — a zöldségtermő terület csökkent. E téren két irányú folyamatot figyelhetünk meg: a zöldségtermesztés átlagtermése növekedett, de ez sajnos, nem pótolja a terület csökkenését. A zöldségek ára ugyanis az elmúlt négy évben nem volt kielégítő, a tsz-ek pedig munkaerőhiánnyal küzdenek, a gépesítés foka alacsony. A feladat: növelni a zöldség- termesztés területét. Ezt nemcsak Budapest közelsége követeli meg, de a helyi szükségletek is. Butángázeliátás Monoron jelenleg 2020 darab butángáz-tűzhely üzemek Már épült egy butángáz-le- rakat, ez évben pedig már ki tudják elégíteni az össz-bután- gázigényt ÜLLŐ • • Ünnepi csapatgyűlés Összegyűlt a harcra kész had üllőn, szeptember 29-re tervezték az iskola úttörőcsapatainak ünnepélyes csapatgyűlését. Már előtte való nap, amikor az ünnepélyre és a beígért nagy akadályversenyre került sor, az egyre izgatottabbá váló ifjúság tere-féréiben elhangzott néhány aggályoskodó kifejezés a várható időjárással kapcsolatban. Tréfás fohászok tömkelegé hangzott el, és az esetlegesen betervezett eső elhalasztásáért rimánkodott a több mint 40 őrs vezetője és tagja. Bíztak abban, hátha a természetben is van határidőeltolódás, vagy éppen nincs nyersanyag. Sajnos, a „csatornák” kinyíltak, és jött jött az ,Áldás” lefelé. Ennek ellenére a megbeszélt időben, egészen minimális hiányzással gyülekezett a harcra kész had, hogy megvívja harcát a „támadó egység ellen” a Fácánosban. A tarka (orkánkabátos, ballonos, esemyős és még ki tudja milyen védőfelszerelésű) tömeg kissé elkeseredetten kacsingatott a védett helyről felfelé, mondván: Hátha! Lehet, hogy ennek az irdatlan nagy optimizmusnak eredményeképpen, de valamicskét csökkent, majd teljesen elállt az eső. Mindenesetre a nevelők teljes létszáma hamarosan mozgásba hozta a már vidámabban csivitelő gyermeksereget. Gyors sorakozó, vidám, pattogó Induló és máris ott állt mindenki az előadói asztal előtt Katonás sorokban, kissé dideregve, de rendkívül büszkén markolt őrsi és csapatzászlóval várnak a vezényszóra lelkes ifik, őrsvezetők és minden úttörő. A Himnusz elhangzása után jelentés, és a Nógrádoi járt csapatzászló behozatala következik. Vigyázzban áll a vörösnyakkendős pajtásokkal együtt a meghívott sok-sok veterán, vendég, nevelő, valamint Mocsári József, a járási KISZ-bizottság kiküldöttje, Petrányi Béláné igazgató, Ar- pássi Károlyné és Gergely Klára csapatvezetők. A díszparancs felolvasása után, mely utalt dicső őseink büszke tetteire, az őrsvezetők a csapatzászló előtt ünnepélyes fogadalmat tettek az új mozgalom sikeres végrehajtására. Szavalatok és az énekkar színvonalas számai után osztották ki az iskola kézilabda-bajnokságán helyezést elért csapatok okleveleit, majd a felhangzó katonaindulóra elvonult A vörös zászló hőseinek útján nevű új mozgalomba benevezett úttörősereg. A dicső emlékű harcokban részt vett veteránok könnyes szemmel szorongatták a kapott virágcsokrot és soksok sikert kívántak az úttörőknek. Sajnos, csak ennyi ideig volt kegyes az időjárás, mert ez utolsó ütemek elhangzása után ismét cseperegni kezdett az eső. A fellelkesített ifjúság nem akart hazamenni, türelmesen igyekezett kivárni az elkeserítő öntözés végét. Hiába! Várt, várt, de eredménytelenül, kénytelen volt feladni a kilátástalannak tűnő harcot. A szomorú szemek csak akkor kezdtek el újból ragyogni, amikor meghallották, hogy amint jó idő lesz. versenyezhetnek kedvükre. így aztán a nagyobbak néhány letkisz el- táncolásával feledtették a keserűséget és a boldogító napsütésre várva harsány „előre”! köszöntésekkel eltávoztak. —áká— — Gazember vagy... § — Te se különb ... — Kötöznivaló gazember... ^ — Akkor se adom kettőért. % — Ne add ... i — Nem is... Az utasok jól szórakoztak. ^ Észre sem vették, beértek a ^ házak közé. Kár. Jobb volt, § mint egy unalmas színházi i előadás. Jó kibicnek lenni az ^ ilyesminél. Leszállóban a svájcisapkás ^ megkérdezte: — Menjek? — Ha akarsz — vetette oda \ foghegyröl a kalapos. — Kettő? § — Kettőöt... Sóhajtott a svájcisapkás, ^ nyújtotta a kezét. A kalapos i megfogta, nem engedte el. ^ — Maradj... iszunk egy $ pohár sört a szövetkezetiben... $ — Te fizeted? — Hogyne, te vagy a vevő... ^ — Még azt is? ^ — Még ezt se? Többet nem lehetett hallani. | Kipillantva látszott, amint | gesztikulálva, de egyetértés- ^ ben ballagnak a szövetkezeti i italbolt felé. B. I. $ — Az az öreg még elhúz neked egy pár évig. — Az ám, ha segítek neki... — Olcsóbban pedig nem adom, inkább kimérem kilóra. Megveszik. A svájcisapkás maga elé meredt, gondolkozott. Úgy tett, mintha nagyon töprengene, aztán meg úgy, mintha egyáltalán nem érdekelné többé a dolog. Kinézett az ablakon. — Kimérem én... — kezdte megint a kalapos —, jól járok vele... — Járj... — Szóval nem jössz? — Mondtam, hogy kettő ... — Majd ha megbolondultam ... — Kettő, és három mázsa mész. Na, gilt? — Egy csodát. Sokra megyek a meszeddel. Kitalálnád, mi neked a legjobb. Most a svájcisapkás volt dühösebb. Valami sértőt akart mondani, de semmi nem jutott eszébe. Azt mondta hát:
