Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-05 / 235. szám

« 1966. OKTOBER 5., SZERDA 3 A kommunisták tisztessége Hogyan tanulnak a gödöllői általános iskolások? Ragnar Forbeck Budapesten A magyarországi evangéli­kus egyház meghívására ha­zánkba érkezett néhány na­pos látogatásra Ragnar For­beck nemzetközi Lenin-béke- díjas norvég evangélikus lel­kész, a Béke-világtanács tag­ja. Tanácskoznak a gyógyszerkutatók Nyolcadik esztendeje, hogy kétévenként Budapesten ta­lálkoznak a gyógyszer kutatás képviselői a világ minden tá­járól. A Magyar Farmakoló­giái Társaság rendezésében kedden délelőtt megnyílt IV. magyar gyógyszerterápiás konferenciára is több mint száz külföldi és néhány száz hazai gyógyszerkutató, orvos- professzor, gyógyszeripari szakember gyűlt össze, hogy beszámoljanak a gyógyszer­kutatás legfrissebb eredmé­nyeiről, elemezzék az új gyógyszerek alkalmazásának kísérleti és gyakorlati keze­lési tapasztalatait. Kiállítás — 34 évvel később „A mi életűnkből 1932” címmel kiállítás nyílik októ­ber 9-én Szolnokon. Bemu­tatják azokat a fényképeket, amelyeket főleg budapesti munkások, haladó értelmisé­giek készítettek a csendőr- szsxonyokkal sanyargatott munkásnép életéről, a sze- génykonyhák, a külvárosi mezítlábasok, a nyomorta­Bárhogyan is szeretnénk szépíteni a dolgot, a ráckevei vízimalom, az ősi ma­gyar malomipar egyik' legbe­csesebb műemléke, amely igen népszerű látványossága volt Ráckevónek, egy évvel ezelőtt elsüllyedt a meder iszapjába. Azóta ott csücsül háborítatlanul. Tagadhatatlan, hogy az öreg vízimalom a maga idejében becsülettel megtette a ma­gáét. Aztán fölötte is elszállt az idő. Félrelökték az öreget, amely elhagyatva, szép csön­desen elindult az enyészet útján. Szét is hullott, el is kor­hadt volna végleg, ha nem akad valaki, aki benne is föl­fedezve a műemléki értéket, kiadta a jelszót: meg kell menteni, hiszen úgyszólván egyetlen példány a maga nemében, ha valamikor, a múlt század­ban még százával kelepeit is hasonló folyóink partjain. Partra mentették tehát, és az Országos Műemléki Fel­ügyelőség igen tiszteletremél­tó summát fordított restaurá­lására. Végül még versengés is indult érte. Ráckeve, mint ősi székhelye, ragaszkodott hozzá, Visegrád viszont, mint műemlék-komplexum, beje­lentette rá igényét. Aztán tervek is születtek vele: volt, aki múzeumot kívánt beren­dezni belsejében, a vízi mes­terségek egykori kellékeinek és szerszámainak múzeumát, volt, aki romantikus eszpresz- szó, sőt vizi bár céljaira vélte alkalmatosnak. Nem mesterkélt a jelző: ösz­tönösen bukik ki beszélgető társam száján, amikor az egyes pártalapszervezet most újjáválasztott titkáráról esik szó. Azt mondja a diósdi csap­ágygyár karbantartó lakatosa: „tisztességes ember, ugyanaz a szava, ahogyan a keze mozog.” Azaz.: szavak és tettek egybe esnek nála, nemcsak szavak­kal, hanem példamutató cse­lekedetekkel is buzdít. Tisztes­séges: egyenes jellemű ember. Mi minden sűrűsödik egyetlen szóban: tisztességes! A kommunisták tisztessége: szavahihetősége, példamutatá­sa, egyenessége —, mi minden még! — alapja és serkentője a bizalomnak, kommunisták és pártonkíviiliek mindennapi együttműködésének. A kom­munisták tisztessége: a nagy, az országos politika helyi megvalósítóinak legeredmé­nyesebb, leghatásosabb mód­szere. Mindig az újat képviselve Néhány esztendeje a Gödöl­lői Gépgyárban — éppúgy, mimt másutt — sok szó esett a szocialista munkavereeny új formáiról, közte a brigádmoz­galomról. És elsőként a kom­munisták voltak azok, akik brigádot alakítottak, s ma ez a brigád nemcsak maga meóz- za munkadarabjait, de — s ez azért még nem általános! — maga állapítja meg normáit is! Olyan közösséget hoztak létre, ahol ismeretlen a rossz munka, de az ügyeskedés, s a lazsálás is. Nem vívhattak vol­na ki tekintélyt és elismerést — már pedig ezt nem adják könnyen a munkások között — ha nem tényekkel igazol­ják, hogy elveik szerint élnek és dolgoznak, hogy nemcsak „agitálni” tudnak, hanem el­sősorban önmagukra érzik kö­telezőnek azt, ami érdekében felvilágosító munkát folytat­nak. Cegléden, a Közlekedés- építési Gépjavító Vállalatnál a kommun ista műszakiak vol­A versengések, viták és tervezgetések közben arról kissé megfeledkezett minden­ki, hogy a restaurált vízima­lom, bármilyen fiatalosnak is hat frissen szurkolt külsejé­vel, némi gondozást is igé­nyelne. Csak az egykori rác­kevei vízimolnárok szemlél- gették növekvő aggodalom­mal, mert ők nagyon jól tud­ták, hogy minden esztendőben ok­vetlenül javítgatni kell, mint ahogy hajdani gazdája is november után esztendőn­ként partra vontatta a fagyok és jegek elől, és márciusig komótosan elvégezte rajta a tennivalókat. „András, haza láss” — volt akkor a mélysé­ges igazságot tartalmazó szó­lásmondás, amelyet mai ter­minológiával tervszerű meg­előző karbantartásnak lehetne mondani. Most viszont három kerek esztendeig, 1962-től 1965-ig felé se néztek, partra se húz­ták. A többit szép rendesen elvégezte a jég, a víz, a szél meg az idő. így ült le az iszapba ta­valy, amikor aztán már hiába sopánkodtak egyesek. Azért megindult a tanakodás, mi­képpen is lehetne mégis meg­menteni. Kiderült azonban, hogy a Magyar Daru- és Ha­jógyár segítsége a kiemelés­hez igen sokba — ha igaz a hír — néhány százezer forint­ba kerülne. Maradt tehát minden a régiben. Akik igazán a szívükön viselik az utolsó vízima­lom jövendőjét, azok a tetett kiváló újítók zöme: kommunista! Három, különböző helyről említettünk példát: könnyen tehettük volna, hogy ugyan­ilyen példákat sorakoztatunk fel a Nagykőrösi Konzervgyár­ból, a Mechanikai Művekből, a Dunai Cement és Mészműből. Nem itt-ott örömmel fellelt ritka eset, hanem általános jellemzője a kommunisták munkájának, hogy képviselői az újnak, hogy bátran vágnak a töretlen útnak, zokszó nélkül vállalva az ezzel járó nehézsé­geket. A párt szervezeti sza­bályzatának tervezete, amely a IX. kongresszus elé kerül, a párttag kötelességévé teszi, hogy „cselekvőén vegyen részt a társadalmi életben”. Űj kö­vetelmény ez a szervezeti sza­bályzatban, de lényegében az adott, és örvendetes valóság rögzítése: a kommunisták cse­lekvő részvétele a társadalom életében évről évre fokozott mértékben kimutatható, s a párttagság zömének minden­napjait ma már ez jellemzi. Az őszinteség ereje A pártvezetőség-választó taggyűléseken — például a Mechanikai Müvekben — igen sok szó esett a párt tömeg­befolyásának növekedéséről, illetve arról, ma még milyen akadályok lelhetők fel a to­vábbi előrehaladás útján. Nyíltan, semmit el nem hallgatva kell beszélni az emberekkel — ez volt az általános vélemény minden­hol. A kommunisták tisztes­ségét, szavuk hitelét csakis úgy lehet tovább erősíteni, ha nem ismernek kényes kérdéseket, ha megmondják — mint például Diósdon is megtették —, hogy nem mindenkor tartják szeren­csésnek a káderkiválasztást, ha szóvá teszik, hogy baj van — így történt ez a Mecha­nikai Művekben — a gyárt­mányfejlesztéssel, ha sürgetik, okos és figyelemre méltó ja­vaslatokkal megtoldva, a ko­onpriípirt ■invr+A.cáf . «Jttvítv nagyon öreg kevi vízi­molnárok. Él még közülük néhány Rác­kevén és talán azért olyan kedves számukra a rozzant jószág, mert rég eltűnt ifjú­ságuk sok szép emléke tapad hozzá. — Mesebeszéd — mondo­gatják álldogálva a már hű- vösödő parton és szemlélgetve a szomorú látványt —, hogy százezrek kellenének a meg­mentéséhez. Csak bennünket kéne megkérdezni, hogy mi a módja a dolognak? Mi meg­mondanánk. Ha kell, meg ist mutatnánk. Nem kell hozzá i más, mint egy flassencúg — a mi időnkben ez volt a neve molnári szaknyelvünkön a kézicsörlőnek —, avval part­ra lehetne húzni, de még egy nagyobb hajóra is föl lehetne emelni, ott aztán semmi aka­dálya sem lenne az elkorhadt oldal- és fenékdeszkák kicse­rélésének. Ha pedig nem akadnának olyanok a fiata­labbak között, akik értenek a flassencúghoz meg a vízima­lomhoz, hát mi, öregek is vál­lalkoznánk erre a munkára. Az egész nem kerülne többe, mint néhány száz, legfeljebb egy-két ezer forintba, de nem százez­rekbe. így beszélnek az öreg kevi vízimolnárok, a ráckevei mú­zeum igazgatója pedig azt mondja, hogy a malmot még­iscsak meg kellene menteni, végső helye úgyis a kastély­parkba tervezett szabadtéri múzeumban lenne. Magyar László esetleges nemtörődömségünk miatt váltak kellemetlenné, s így tovább. Az igazsággal való szembenézés: kötelessé­ge a kommunistáknak. Meg akkor is elsősorban az ő kö­telességük, ha a hibákat nem ők követték el, ha azokért nem ők felelnek. Mert az őszinteség, a nyílt szó nagy erejét éppen ez adja meg: mindenkinek szemébe mon­dani az igazságot. Tűi egy­szerű lenne mindent a kom­munisták nyakába varrni: a gazdasági vezetés baklövé­seit, a fegyelmezetlenség okozta termelési fennakadá­sokat, a technológia megsér­téséből származó selejtet, mindazt, ami hétköznapjain­kat ma még árnyékolja. Mert — és erről nem árt hang­súlyosan szólni — nemcsak a kommunistáknak vannak kötelességeik: a pártcmkívü- li, vezető poszton álló szak­embernek is, az egyszerű, po­litikával nem foglalkozó mun­kásnak is, mindenkinek. A kommunisták kötelessége, mert tisztességük, a nép iránt érzett felelősségük dik­tálja, hogy időben feltárják a bajokat: orvoslást keresse­nek, s ha megvan a megol­dás, példamutatóan szorgal­mazzák sikeres érvényre jut­tatását. Ám a jobb munka, a becsületesebb helytállás, a közös célokért való fárado­zás nem valami kommunista privilégium! Aki híve a szo­cializmusnak, aki jobban akar élni, aki a társadalom­mal együtt a gazdagabb holnap előnyeit akarja él­vezni, annak magának is ki kell vennie mindebből a részét. Az igazság olykor népszerűtlen Vannak még, akik nem lát­ják szívesen a szókimondó embereket, azokat, akiknek önálló véleményük van, akik nem tesznek lakatot a szájuk­ra. Az igazság olykor népsze­rűtlen: ettől azonban még nem válik hamissággá, Nem könnyű napról napra állni a sarat, következetesen, sem erre, sem arra nem engedve, hanem csakis az objektív valósághoz, a tényékhez igazodva. Mégis, mind több az olyan kommu­nista, aki nemcsak általában, országos méretekben képviseli a párt politikáját, hanem he­lyi kérdésekben is, akkor is, amikor konkrétan kell meg­mondani, hogy mi a baj és ki­vel van baj! Jog ez és kötelesség: az él­csapat tagjainak joga, de ki­vételt nem ismerő kötelessége is. Tudják ezt a kommunisták, s így is cselekszenek. És ez az, ami új és új szálakkal erősíti a kommunisták és a tömegek kapcsolatát, ez az, ami az em­berek szemében elismerést szerez, tekintélyt ad, ami erő­síti meggyőződésüket, hogy szavak és tettek egybe esnek a párt politikájában: a kom­munisták felelősségtudata, példamutatása, áldozatkészsé­ge. Amit nemcsak a diósdi la­katos, hanem mind többen fo­galmaznak úgy meg: a kom­munisták tisztessége. Mészáros Ottó A Gödöllő város tanácsülé­se legutóbb az általános is­kolák oktatási munkájával foglalkozott. A városban 112 nevelő tanít 2586 gyermeket. Legkiválóbb eredményt az Imre utcai iskola mutatott fel, ahol az elmúlt tanévben 3,9 volt a tanulmányi átlag. Ezt követte a Munkácsy ut­cai, majd a máriabesnyői is­kola 3,8, 3,7 tizedes ered­ménnyel. A gyerekek 62,5 százaléka az elmúlt tanévben jeles rendű volt, mindössze 3,7 százaléka bukott valami­lyen tantárgyból. A tavalyi nyolcadikosok 63 százaléka ipart tanul és csak 17 százaléka lett középisko­lás, ami az elmúlt évekhez viszonyítva, sokkal kívánato­sabb arány. Sajnos, az iskolák a nagy anyagi ráfordítás mellett is, még sok nehézséggel küsz­ködnek. Kevés a tanterem. A 73 tanulócsoportot 46 tante­remben helyezték el, 36 cso­port pedig váltakozva, dél­— Most készül a Moszkva tér — hallottuk. — S bár csak munkaidő után dolgoztak raj­ta, azért készen lett határidő­re. Október 4-én nyílt a Buda­pesti Nemzetközi Vásár terü­letén a XIII. Nemzetközi Va­sútmodell Kiállítás, s itt kerül bemutatásra a Moszkva tér villamosforgalmát bemutató terepasztal is, melyet magyar modellezők készítenek. Ha nyugdíjba megy a mozdonyvezető... Kicsinyek játéka, nagyok komoly időtöltése, szenvedélye a vasúti modellek készítése, mely egyidős a vonatközleke­dés megindításával, sőt Né­metországban már hamarabb bemutattak miniatűr mozdo­nyokat, mint ahogy átadták az első vasútvonalat Tulajdon­képpen két kiállítást láthat a közönség, mert a Drezdai Köz­lekedési Múzeum is tart be­mutatót „Modellvasút tegnap és ma” címmel. Az általuk ki­állított anyagból tudjuk meg, hogy a nagy német költő, Goethe is játékvasúttal aján­dékozta meg unokáit Először azonban azokról szóljunk, akik ezeket a mo­delleket készítik. A két kicsi­nyített gőzmozdonyt például Békéi Vilmos építette meg. Mozdonyvezető volt, most nyugdíjas Pécsett, de nem tu­dott elszakadni a gőzmasinák­tól. Modelleket készít öccse is, az ő munkája is bemutatásra került, de mint megtudjuk: technikus fiának is ez a ked­venc időtöltése. A kiállítás egyik szenzációja minden bi­zonnyal a „Derű” nevű mo­dell. A Nagy testvérek mun­kájának története is érdekes. 1837-ben készítették, mégpedig azért, hogy így bizonyítsák be a bécsieknek, hogy a magyar mechanikusok is képesek egy mozdony megtervezésére. A modell különben elkészültekor előtt—délután vesz részt az oktatáson. Gátolja még a munkát a pedagógusok lakás­hiánya. A tanácsülés határozatot fogadott el, hogy jövőre első­sorban a máriabesnyői isko­lában emelik a tantermek számát. BARÁTI TALÁLKOZÓK Háromszázan utaztak a bu­dai járás KlSZ-szervezetei- ből a nyár folyamán külföld­re, a környező országokba. A járási KISZ-bizottság ba­ráti kapcsolatot teremtett az osztrák és a csehszlovák ifjúsági szervezettel. A CSM 45 küldöttje és az osztrák FŐJ 32 tagja a budai járási KISZ-bizottság vendégeként Budapesten és a Balaton mellett töltött négy, illetve három napot. A csoportok ifjúsági találkozókon is részt vettek. működött is sokáig a bécsi Vi­dám Parkban, a Práterben közlekedett. Akar villamost vezetni? A modellezés különben nemcsak szórakozás és időtöl­tés, de szakmai és tudomá­nyos célokat is szolgál. Bemu­tatásra kerül például egy te­repasztal, melyen a látogatók kipróbálhatják, alkalmasak lennének-e a villamosvezetői munkakörre? Három villamos­szerelvény fut az asztalon. Kettőt automatikusan vezérel­nek, a harmadikat maga a néző irányíthatja, ugyanolyan berendezéssel mint amellyel az igazi villamosokat vezetik. A feladat: elkerülni az össze­ütközést. Ezzel a „játékkal” korábban a villamosvasút pró­bálta ki a vezetők pályaalkal­masságát. 1000 óra Sok munkát és türelmet igé­nyel ez a szórakozás. Egy gon­dosan elkészített modell néha ezer munkaóra után kerülhet csak a vitrinbe, vagy a játék- sínekre. A közlekedési kutató- intézetek világszerte modelle­ken próbálják ki először az új konstrukciókat. Magyarorszá­gon például ezek segítségével készül az izotópos irányítóbe­rendezés terve, mely berende­zés például nemcsak jelzi a tilosat, de automatikusan meg is állítja a szerelvényt. Tudo­mányos szempontból is jelen­tős tehát a kiállítással egyidő- ben megrendezett Nemzetközi Vasútmodellező Kongresszus, melyre sok külföldi vendéget várnak. A látogatók október 31-ig kereshetik fel a kiállítást, ahol a legkorszerűbb vasúti játé­kokat is megnézhetik, például a Markiin-gyúr gőzmozdonyát, mely villany hajtású, de a ké­ményébe önthető folyadék se­gítségével még füstöl is... nyák, a munkanélküliség vi­lágáról. A kiállítás megnyitá­sára Szolnokon eredetileg 1932-ben került volna sor, de a rendőrség társadalmi rend elleni izgatás vétsége címén őrizetbe vette a kiállítás ren­dezőit, köztük Kassák Lajost, és a fényképeket is lefoglalta, i ták a gyártmányfejlesztés nem mindig hálás feladatát; sőt, kötelezettségeiken túl, öntevé­kenyen is megtoldottak ezt jó- néhány elképzeléssel, tervvel. A Gyapjúmosó és Szövőgyár váci gyáregységében a kitün­a Csepel Autógyár kommu­nistái cselekedtek. Nincsenek nálunk kényes kérdések; annak ellenére, hogy vannak, nem kis szám­mal hibák, hogy vannak kellemetlen kérdések, ame­lyek éppen mulasztásaink, Vészjel az elsüllyedt ráckevei vízim Megnyílt a Nemzetközi Vasútmodell Kiállítás

Next

/
Oldalképek
Tartalom