Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-28 / 255. szám

i. 1966. OKTÓBER 28.. PÉNTEK «•»» MEcrei t^íiWop 3 Képkiállítás a megyei pártértekeziet tiszteletére Mintegy 1500 foto közül válogatják ki azokat a képe­ket, melyek megyénk ifjúsá­gának mozgalmi életéről ad­nak összképet a párt novem­beri megyei küldöttértekezlete részvevőinek. A képek nyolc tablón kapnak helyet. Ezek, a szocialista brigádok naplóival, az úttörők a Vörös zászló hőseinek útján mozgalmá­nak emléktárgyaival, s az ipari tanulók szakköri mun­káival együtt a gödöllői Agrártudományi Egyetemen — a küldöttértekezlet szín­helyén — kerülnek kiállításra. Tettekre váltott szavak Kossuth Lajos növénygyűjteménye A Természettudományi Mú­zeum Növénytárában kiállítás nyílt Kossuth Lajos növény- gyűjteményéből. A tudomá­nyos és kultúrtörténeti szem­pontból egyaránt értékes anyag zömét Kossuth torinói emigrációja idején gyűjtötte. Több vezetőségválasztó tag­gyűlésen, pártértekezleten vet­tem részt az elmúlt két hó­nap alatt. Sok hasznos javas­latot, megszívlelendő bírála­tot hallottam, szinte kivétel nélkül valamennyin. Érthető, ha foglalkoztat a kérdés: mi történt a taggyűléseken el­hangzott bírálatokkal, javas­latokkal; aktákká változtak vagy pedig tettekre váltották a kommunisták véleményét? Beszámolók, jegyzőkönyvek fekszenek előttem az íróasz­talon. A Nagykőrösi Konzerv­gyár pártbizottságának titká­ra, Leskó László tette le elém a következő szavak kíséreté­ben: — Tessék, átnézheti vala­mennyit. A kongresszusi irányelveket megvitató tag­gyűlésektől a pártértekezletig itt van minden anyag ... Az­tán várom a kérdéseit... Néhány ki.agadolt mondat a pártértekezlet beszámolójá­ból: „A jiatalok sikeres tér­Döntés és információ a gazdasági életben A népgazdasági tervek egy­séges rendszere lényegében a gazdaságpolitikai döntések összefüggő rendszerét tartal­mazza. Az ésszerű döntés egyik el­engedhetetlen feltétele a kellő mennyiségű és minőségű in­formáció. Az eddigi informá­ciós rendszer lényegében a tervlebontásos módszernek megfelelően fejlődött. A kü­lönféle információs rendszerek (a számviteli és a statisztikai) elsősorban a tervteljesítésről adtak számot. Ezek az infor­mációk nem annyira a gazda­sági folyamatok összefüggő rendszerét tárták fel, mint in­kább az egyes ágazatok, néha hatóságok termelési-technikai kapcsolatait mutatták ki. Az információs rendszerben ma még nagyfokú párhuza­mosság van, s dívik az úgyne­vezett számpostázás. amely annak következménye, hogy a hatáskörök összeolvadnak, és lényegében azonos a népgaz­dasági és a vállalati szintű döntések jellege. Az új mechanizmus az országos és a vállalati gaz­dálkodás ésszerű szétválasztá­sára, a hatáskörök — és ezzel a döntési körök és a felelős­ség — ésszerű elhatárolására teremt lehetőséget. Ez azt' je­lenti, hogy ott döntsenek az adott kérdésben, ahol a dön­tés jellegének megfelelő in­formáció rendelkezésre áll. Az új mechanizmusban megnő a tervezés és különö­sen a távlati tervezés jelentő­sége, tehát olyan központi in­formációs rendszerre van szükség, amely a gazdasági fejlődés ütemére, a struktu­rális változásra utal. Igen fontos, hogy a tervek teljesí­tésének számszerű mérése mellett előtérbe kerül a ter­vekben elhatározott fejlesztési feladatok sokoldalú mérlege­lése, minőségi értékelése. Ezért elemezni kell a társa­dalmi-gazdasági fejlődés té­nyezőit, a terv irányvonalától — tehát nem az egyes terv­mutatóktól — való eltérés okait, s rá kell mutatni arra is, ha a tervekben foglalt egyes célkitűzések esetleg té­vesek, hibásak voltak. Minőségileg új feladat a jövőben a népgazdasági terv­vel összhangban lévő közgaz­dasági szabályozó eszközök ha­tásának elemzése. Terveink megvalósítása nagyrészt éppen a közgazdasági eszközök össze­hangolt rendszerének hatásá­tól függ. Márpedig, ha e hatá­sok más reagálásokat válta­nak ki a gazdasági egységek­ből, mint amivel az irányító­szervek számoltak. úgy a terv megvalósítása kétségessé válik. EzéM olyan új. eddig nem alkalmazott információs rendszer szüksége- nmely egy­részt alapot ad az ár, — a kamat —, a hitel, — a vámpo­litika kialakítására, s állandó információt szállít ezek mű­ködéséről, hatásáról. Bizonyos, hogy a rugalmas ármechaniz­mus új árstatisztikai rend­szer kidolgozását teszi szüksé­gessé; a devizaszorzók helyes megállapítása, a hazai áruszín­vonal stabilitása megköveteli a devizakitermelési költségek, továbbá a világpiaci és a hazai árak összehasonlító elemzését. Megnő a rendelésállomány — statisztika — jelentősége. A pénzügyi foLyamatok beható és állandó vizsgálata fontos in­formációkat közvetít majd a vállalati nyereség alakulásá­ról. a tiszta jövedelem áramr lásáról, a pénzjövedelmek fel- halmozódásáról, stb. A vállalatoknak a jövőben rugalmasan kell alkalmazkod­niuk a piaci igényekhez. Az önálló vállalati döntések az információs rendszer önálló kiépítését feltételezik. Álta­lános követelmény, hogy a vál­lalati információs rendszer le­gyen gyors, megbízható, kor­szerű és „szállítsa” mindazo­kat az adatokat, amelyek a ha­tékony vállalati döntésekhez nélkülözhetetlenek. A vállalati információs rend­szernek a jövőben sokkhl bonyolultabb feladatot kell megoldania, mint jelenleg, hiszen a vállalat nagyrészt sa­ját kockázatára és felelősségé­re határozza meg fejlesztési- és üzletpolitikáját. Erre csak akkor képes, ha sokoldalú in­formációkat szerez a nemzet­közi és a hazai piac jelenlegi és jövőbeni helyzetéről, ha be­ható árelemzést végez, ha fi­gyelemmel kíséri a területén folyó kutatások és fejlesztések eredményeit, a műszaki fejlő­dés irányzatait, stb. A vállalatok természetesen nem maradnak magukra e sok irányú munkában. Elsősorban a népgazdasági terv nyújt út­mutatást a számukra, bele­értve a központilag kialakított és a vállalati döntéseket be­folyásoló „játékszabályokat” is. Célszerű továbbá olyan információs bázisok létesíté­se, amelyek szolgáltatás for­májában — tehát nem ható­ságként — megrendelés és té­rítés fejében' szállítják a vál­lalatok számára a szükséges dokumentációt és információt. Az információáramlással kapcsolatban a jövőben azzal is számolni kell. hogy az infor­mációk megszerzése. rend­szerezése és továbbítása is munka, vagyis költségtényező. A kalkuláció alapja általában csak az lehet, hogy az infor­máció megszerzése arányban van-e az információ révén megszerezhető eredménnvel. Ez a mérlegelés korlátot állít a felesleges beszámoltatások­nak. adatgyűjtéseknek és vál­lalati méretekben is ..rövidre zárja’” az információs köröket. V. Gy. melési eredményeit, társadal­mi munkaakcióit elismerjük. Hogy mégis elégedetlenek va­gyunk velük, azért van, mert többet várunk tőlük, nagyobb tettekre is képesnek tartjuk őket. Nem vagyunk elégedet­tek a KISZ szervezeti életé­vel ...” Hasonló felszólalások hangzottak el szinte kivétel nélkül valamennyi alapszer­vezeti taggyűlésen is. A fiata- 1 munkasikereinek elisme­rése mellett a kommunisták bírálták a KISZ-szervezetek munkáját. „Háromszor annyi fiatal dolgozik a gyárban, mint amennyi KISZ-fiatalunk van.” „Kevés a huszonegy éven felüli munkásfiatal a KISZ-ben.” „A fiatal műsza­kiak, az egyetemet, főiskolát végzett szakemberek közül csak kevesen vesznek részt a KISZ munkájában.” És így tovább. Több mint két hónap telt el az augusztusi taggyűlések óta. A kérdés úgy hiszem jogos: történt-e valami a fiatalokat ért bírálatok elhangzása nyo­mán? — Azt hiszem, nem is ke­vés. A fiatalok, ha bíráltuk őket, gyakran azzal vágtak vissza, hogy nincs állandó he­lyük, ahol összejöhetnének, megtarthatnák taggyűléseiket, szórakozhatnának, klubéletet élhetnének. Ebben kétségtelen igazuk volt. Még ott is elvet­tük tőlük a klubhelyiségüket, ahol egyszer már berendez­kedtek. A lakatos üzemrész­ben. A dolog úgy történt, hogy az üzemrész kapott egy máso­lógépet, s hely hiányában a KISZ klubtermében állították fel. Nos, egy hónappal ezelőtt megkezdődött egy új helyiség építése a gép számára. Előre­láthatóan egy hónap múlva a lakatosüzem KISZ aiapszerve- zete visszakapja klubhelyisé­gét. Ez annál is fontosabb, mert abban az üzemrészben folyik a lakatos tanulóképzés is, tehát sok fiatalt érint a he­lyiség visszaadása. Feláll, rövid sétára invitál. — Szeretnék mutatni vala­mit ... Megyünk át a gyáron, a do­bozüzem épületének emeleté­re. — Azelőtt itt, az emeleten volt a dobozüzem raktára. Másfél hónapja született meg az a határozat, hogy kiürítjük az emeletet, át- épittetjük, berendezzük és át­adjuk a fiataloknak, öt helyi­séget. Lesz benne nagyterem, klubszoba, könyvtár, játékte­rem, s egy kis iroda a KISZ- titkárnak. Televízió, rádió, le­mezjátszó ... Igaz, van már egy gitárzenekara, sőt énekese is a KISZ-nek, de azért egy magnóra is szükség lesz biz­tosan ... A helyiségek tágasak, vilá­gosak. A mesteremberek most készülnek a központi fűtés be­szereléséhez, aztán már csak a festés és a villanyszerelés ma­rad hátra. — Ha minden terv szerint megy, november közepén bir­tokba vehetitek... —r ezt a közben odaérkező KISZ-tit- kámak, Pásztor Gabriellának mondja Leskó László. — Nagyon várják már a fia­talok ... — Természetesen a fiatalok­kal való törődést nem szűkít­jük le a helyiségprobléma megoldására — mondja visz- szaíelé úton a pártbizottság titkára. — Eddig beértük az­zal, hogy időnként beszámol­tattuk a KISZ-titkárokat. Az eredményesebb munkához ez már kevés. Ezért a vezetőség­választást követő első alap­szervezeti taggyűléseken a tö- megszervezetekkei és ezen be­lül is elsősorban a KISZ te­vékenységével foglalkoznak a gyár kommunistái. Az irodában már várják Leskó Lászlót. Az egyik üzemrész alapszerveze- tér.ek titkára, Farltas Béla. Az alapszervezet új vezetőségé­nek első üléséről érkezett. így kezdi beszámolóját: — Első napirendi pontként a KISZ eddig végzett munká­jával foglalkoztunk. Az üzem­részben dolgozó kétszázötven f - alnak mintegy harmada tagja csak a KISZ-nek. Ezen szeretnénk változtatni az el­következő hónapokban. Meg­van hozzá az erőnk. Az alap­szervezet tíz kommunistája dolgozik a KISZ-ben. Hárman tagjai a KISZ-vezetőségnek. Közülük az egyik a pártveze­tőség tagja is. Mindez bizonyít. A Nagy kő­rös I Konzervgyár kommunis­táinak a taggyűléseken elhang­zott javaslatai, bírálatai reali­zálódnak. Az új pártbizottság elsőrendű feladatának tartja, hogy mielőbb tettekre váltsa a kimondott szavakat. Prukner Pál Márkás italok — csokikülönlegességek boltja A közelmúltban megnyitott ceglédi és érdi bútorboltok után. a napokban Vácott avat­tak új üzletet. — Tulajdonképpen nem új, hiszen ezelőtt is édességbolt volt a helyén, éppen csak rá sem ismer, aki látja — mond­ja Agócs Dezső, a Pest megyei Tanács VB kereskedelmi osz­tályának helyettes vezetője. — A régi, kicsi, korszerűtlen üz­letet a Vác és Környéke Élel­miszer Kiskereskedelmi Válla­lat saját beruházásból megna­gyobbította, átalakította. s mindez olyan jól sikerült, hogy nyugodtan nevezhetjük az ország egyik legszebb, leg­korszerűbb édesség- és deli­ké teszboltjának. — Milyen delikáte székét árusít? — Különleges márkájú pa­lackozott italokat, a kávéféle­ségek teljes választékát, csoko­ládéfinomságokat. — Hol keressék a vásárlók? — Vác főterén, a Széchenyi utcánál! „REPAGOLIATOK“ 5!igi £. <V< ‘‘f Levelező vadászok A MA VOSZ Baranya me­gyei választmánya érdekes kezdeményezést valósított meg: lehetővé tette, hogy az új va­dászok levelező úton képezhes­sék magukat. Az első szaktan- folyam záróvizsgáját most tartották Pécsett. Mégiscsak kegyes hozzánk a természet! A mostoha nyarat emberöltő óta nem tapasztalt meleg ősszel kárpótolja az ok­tóber. Sokfelé rekordterméssel jutalmazza művelőit a föld. A tápiósülyi Virágzó Termelő- szövetkezet kertészetében pél­dául háromszáz mázsa sárga­répát szednek fel egy-egy holdról. Bugyi József az ötödik X-et tapossa már, de ilyen gazdag répaszüretre ő sem emlékszik. Mint mondja, van olyan százhúsz négyszögöles parcella, amelyről eddig negy­venöt mázsa répát szedtek. Nem ritkák a három és fél, négykilós példányok sem. Szurgyi János, a friss szedés­ből több olyan, majd félmé­ternyi hosszú sárgarépát mu­tatott, amelyek mellett még a nagy termetű takarmányrépák is „zavarba” jöhetnének. Foto: Gábor A termékek ára és önköltsége A TERMÉKEK ÁRA — egyes kivételektől eltekintve — ma­gasabb, mint önköltsége. Töb­bet adnak érte a fogyasztók, a felhasználók, mint amennyibe előállítása került. Az ár és az önköltség különbözete a nye­reség. Az új gazdasági mecha­nizmusban a vállalatok nyere­ségük növelésére törekednek, vagyis arra, hogy az egy év alatt előállított termékek ösz- szes vállalati önköltsége és az eladásiak alkalmával kapott árösszeg között a pozitív kü­lönbség minél nagyobb le- gven. Ez csak akkor érhető el, he az ár nem függ szorosan "t önköltségtől. Amennyiben a termék ára ugyanannyival csökkenne, mint önköltsége, ak­kor a vállalati nyereség csak a termelés fokozásával volna növelhető. Amennyivel emel­kedne a termelés, annyival nőne a nyereség is, de az egy- egy termék árában jelentkező nyereség változatlan lenne. Az ár azonban az önköltség­nek nem ilyen szoros függvé­nye. A költséget változtató té­nyezők nem hatnak azonnal az árra is. Az árak, vagy azok­nak egy része — a piac aktív működése esetén — elsősorban az előállítók és a felhasználók együttes értékítéletei alapján alakulnak ki. Ezek az értéke­ié'ek gyakran eltérnek az elő­állítási költségek arányaitól, hiszen éppen a piac a vállalati költségek társadalmi megité- lője. A TÉNYLEGES ÉS A TÁR­SADALMILAG SZÜKSÉGES KÖLTSÉG nem azonos. A pia­con csak a társadalmilag szük­séges ráfordításokat ismerik el a termék árában. Ami a válla­latnál szükséges költségnek mutatkozik, az nem feltétlenül bizonyul annak a piacon. Köz­ismert tény, hogy az avult termékeket nem fizetik jól, a korszerűekkel pedig magas árat lehet elérni az önköltség­hez képest. Ha a termelésben sok a selejt, nagy az anyagpa­zarlás, az állásidő, mindezek csökkentik a nyereséget. De mi is tartozik a termék ön­költségébe? Minden vállalati költség beleszámít az önköltségbe. Ilyenek elsősorban a közvetlen termelőmunka bér-, anyag-, energia- és szerszámköltségei. Ezeken kívül a gyártmányok önköltségét terhelik az üzemi és a vállalati általános költsé­gek. Sőt, a vállalati költségek közé számítanak azok a befi­zetési kötelezettségek is, ame­lyeket a dolgozóknak járó munkabér alapján a költség- vetés kap (társadalombiztosí­tási hozzájárulás, illetmény­adó). Néhány éve a lekötött álló- és forgóeszközök után eszközlekötési járulékot kell fizetni, s ez a lekötött eszkö­zöktől elvárható minimális nyereség kifejezője. AZ ÁR csak hosszú idő­szak átlagában alkalmazko­dik a termékek önköltségének arányához. Aminek az előál­lítása kétszer annyiba kerül, nem biztos, hogy az ára is két­szeres lesz. Sok termék a fel- használást illetően más ter­mékkel helyettesítési viszony­ban áll. A felhasználó ezeket használhatóságuk szerint ér­tékeli, s ez nincs mindig arányban a termelési költsé­gekkel. Egyes termékekből tartós hiány lehet. Ezeket — s az előállításukra fordított munkamennyiséget — a piac felértékeli. Más termékek iránt külföldön nagy a keres­let. A világpiaci értékítéletek kihatnak a belső piac áraira is. így a piac az egyik ter­mékben a benne rejlő átlagos munkamennyiségnél többet, a másiknál kevesebbet ismer el társadalmilag szükségesnek, így az egyik termék árában viszonylag magas, a másikban viszonylag alacsony nyereség lehet. Az árarányoknak az önkölt­ség arányoktól való időleges elszakadása alkalmassá teszi az árakat arra, hogy a piaci viszonyokról a termelőknek tájékoztatást nyújtsanak és ösztönözzenek a nagyobb nye­reséget biztosító termékek — tehát a társadalmilag haszno­sabb, a piacon keresettebb termékek — előállításának bővítésére. Az áraknak az új gazdasá­gi mechanizmusban termelést szabályozó, műszaki fejlesz­tésre ösztönző szerepük lesz. Ennek a szerepnek éppen az­által tudnak megfelelni, hogy igen eltérő nyereséget tartal­maznak. A vállalatok fő tö­rekvése a vállalati nyereség növelése lesz. Ezért igyekez­nek majd minél korszerűbb termelési eljárásokat alkal­mazni és minél keresettebb cikkeket gyártani. Ez elősegít­heti, hogy a kereslet és kíná­lat összetételében is egyen­súlyba kerüljön. Igv közeled­hetünk ahhoz az állapothoz, amikor mindenből nagyjában annyit termelünk, mint amennyire a termelőerők át­lagos fejlettségi szintjén a társadalomnak szüksége van. RÖVIDESEN A MÚLTÉ az az állapot, amikor az ár auto­matikusan fedezte és igazolta az önköltséget, s így minden ráfordítás társadalmilag szük­ségesnek látszott. Nemcsak a költségek megtérülését, ha­nem a befizetendő nj'ereséget is eleve tartalmazta eddig a legtöbb ár. Ennek megfelelő­en az önköltség határozta meg az árat. Az új gazdasági me­chanizmusban inkább az ár fogja meghatározni az önkölt­ség felső határát. Megszabott keretek között történő ármoz­gás a piac ..nyelvén” mondja meg, hogy ér-e annyit a ter­mék. mint amennyi munkát belefektettek. Dr. Pirityi Ottó I

Next

/
Oldalképek
Tartalom