Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-22 / 250. szám

zen f— X. ÉVFOLYAM, 85. SZÁM 1966. OKTÓBER 22., SZOMBAT A PEST MEGYEI HÍ R l A P K Ü LO N K f A D Á S A i.tíitr. hí it r. esstertúnc Javaslatunk: terelőút Egy idő óta a szentendrei Marx téren jártunkban-kel- tünkben ez a gyermekdalocs­ka jut önkéntelenül is az eszünkbe, valahányszor egyik vagy másik bolt felé át sze­retnénk kelni. Szeretnénk, de nem megy az olyan könnyen azóta, hogy közlekedésrendé­szeti vagy városszépítési meg­gondolásokból kecses vasoszlo- pocskák tartotta lánckorlát keríti el a gyalogjárókat az út­testtől. Nincs mit tennünk te­hát, mint az úttestre festett há­rom zebra egyikén törekedni Marx téri céljaink felé. Külö­nösen akkor, ha rendőrt lá­tunk a közelben. Ha nincs, so­kan folyamodnak egy másik közismert gyermekjátékhoz: a „Bújj, bújj, zöld ág”-hoz... A „zöld ág”-at ez esetben a lánc helyettesíti, és mindazok, akik sietős dolguk miatt nem ér­nek rá az átkelőhelyek vala­melyikét megkeresni, szívesen játsszák. Egy biztos: ez az újítás közlekedés- rendészeti szempontból nagyon helyes. Nagy gép­kocsiforgalom bonyolódik itt le, hiszen nemcsak a menetrend szerinti buszjáratok, hanem a különböző üzemek és válla­latok tehergépkocsijai is itt ORVOSI ÜGYELET Szombat déltől hétfő regge­lig a város ügyeletes orvosa dr. Katona Gyula körzeti or­vos (Gőzhajó u. 9.). Sürgős já­róbetegek részére vasárnap reggel 9—10-ig külön rende­lést tartanak a körzeti orvosi rendelőben (Bükköspart). Állatorvosi ügyelet. Vasár­nap a járás ügyeletes állator­vosa dr. Madarász Lajos vá­rosi főállatorvos (Szentendre, Vasúti Villasor 41.). KÖTELEZŐ EBÖLTÁS Hétfőn 8—16 óráig és szer­dán 13—17 óráig az állator­vosi rendelőben lesz a kutyák kötelező oltása. (Bükköspart 34.) Az ebadó befizetését igazoló csekkszelvényt és az oltási bi­zonyítványt minden kutyatu­lajdonos vigye magával. haladnak át, nem beszélve a hét végén a Lajos-forrás felé igyekvő sok-sok magángépko­csiról. A közelben iskolák vannak, és a tanulók többsé­ge a téren át veszi útját ha­zafelé, a tőlük megszokott élénkséggel, futkározással, fi­gyelmetlenséggel. Tényleg „va­lóságos csoda”, hogy eddig még nem volt nagyobb bal­eset a déli és esti órákban, amikor az iskolából hazafelé igyekvő kisdiákok megtöltik a teret. Tehát közlekedésrendészeti szempontból helyes és indo­kolt. Mondják, hogy mégis sokan morognak miatta, Ne­hézkessé tette az üzletek meg­közelítését, megszűkítette az amúgy is kínosan szűk járdá­kat. (Szemtanúja voltam: dél­előtt francia filmesek készí­tettek próbafelvételt. A fel­vevőgépet a taxiállomásnál állították fel a járdára. Az üz­letekbe igyekvőket vagy a hátsó utcákra irányították, vagy pedig szabad volt nekik átbújni rendőri segédlettel a lánc alatt. Pedig csak az az egy árva kis felvevőgép álldo­gált egy ember kíséretében a járdán, és máris nem volt több hely rajta ... A boltvezetők megnyu­godtak már, sőt, helyeslik is, különösen azóta, bogy a rakodást megkönnyíten­dő, lecsatolható láncokat szereltek fel. Egyedül a KERAVILL (előtte még nincs levehető lánc és így a nagyobb gépek szállítá­sa nehéz), és az édességbolt panaszkodik — és joggal. Az utóbbi főleg üzletmeneti szem­pontból. (Sokat kell kerülni, míg a vásárlók oda jutnak.) Érdemes lenne a környékbe­li boltok megsegítésére azt a kissé lecsúsztatott, fodrász ktsz előtti zebrát a KERA­VILL és az újságosbolt közti szakaszra helyezni. Még köz­lekedési szempontból is elő­nyösebb, mert átkelésnél a gyalogosok jobban átláthatják a terepet, jobban ügyelhetnek a jobb, illetve bal oldaluk fe­lől érkező járművekre. Végeredményben azonban érdemes lenne elgondolkodni: olyan szép és tágas volt a fő­tér, amikor leaszfaltczták. Szinte megnőtt. Nem lehetne mégis csak a gyalogosoknak meghagy­ni, korlátok nélkül, és a gépkocsiforgalmat terelő- utakon lebonyolítani, mint ahogy azt az út- és csa­tornaépítés idején tették? És idegenforgalmi szempont­ból is mennyivel megfelelőbb lenne a főtér forgalommente­sen. Ki-ki nyugodtan gyönyör­ködhetne vitathatatlan szép­ségében, s nem kellene attól tartania, hogy gyönyörködése közben akadályozza a forgal­mat. Horányi Sándor BUDAPEST Szánt hó Imre kiállítása Szánthó Imre, az Ismert szentendrei grafikusművész legújabb grafikáinak bemutató kiállítása megnyílt Budapes­ten, a III. kerületi Fényes Adolf utca 21—23. szám alatt. A kiállítás november 1-ig te­kinthető meg. Képünk: Szánthó Imre egyik — a kiállításon látható — li­nómetszete. Új sportlétesítmények - társadalmi munkával Bár a különböző sportléte­sítményeken még javában folynak a bajnoki küzdelmek, sportszövetségeink már hozzá­fogtak a sportélet néhány te­rülete ez évi mérlegének elké­szítéséhez. így például a Szent­endrei Járási TS már összeállí­totta a hatáskörébe tartozó sportegyesületek által társa­dalmi munkával 1966-ban el­készített új sportlétesítmények listáját. E szerint ebben az évben a következő új sportlétesítmé­nyekkel gazdagodtak a szent­endrei járás és Szentendre vá­ros sportegyesületei: Szigetmonostoron a sportpá­lyát kiszélesítették, feltöltöt- ték, hogy atlétikai futópályá­val is bővíthessék. Ennek ér­dekében, mintegy 2000 m3 föl­det mozgattak meg, amely 80—90 000 forint értékű társa- da'mi munkát jelentett. Visegrádon 10 000 forint ér­tékű társadalmi munkával ké­zilabdapályát építettek. T) jabb 10—15 000 forintos társadalmi munkával bekerítették a csó­nakházat. Dunabogdányban és Leány­falun a helyi sportegyesület kézilabdásai az általános isko­la sportolóival közösen az is­kola udvarán kézilabdapályát építettek kb. 1000 forint ér­tékben. Kisorosziban befejeződött az árvíz okozta iszaplerakódás el­távolítása a labdarúgópályá­ról .A végzett munka értéke mintegy 5000 forint. A Pomázi Állami Gazdaság 8000 forint értékben röplabda- pályát épített, a szentendrei HÉV sportolói pedig kb. 8000 forint értékű társadalmi mun­kával új kézilabdapályát. A Honvéd tekézők csaknem 40 000 forint értékű munkájuk­kal befedték kétrészes teke­pályájukat, ruhatárt, két öl­tözőt építettek. Az állami gimnázium tanu­lói 20 000 forint értékű mun­kát végeztek az új sportpálya építésénél, és mintegy 3000 forint értékűt áldoztak a csó­nakház építésére. Séta a „legújabb“Szentendrén Tagadhatatlanul fejlődünk, s közel 900 éves városunk ro­hamosan közeledik ahhoz a ponthoz, amikor már valóban városnak lesz nevezhető. Mindjárt a főtéren lát­ható megszépült és ízle­tes konyhájáért külön dicsé­rendő Béke vendéglőnk is azt bizonyítja, hogy városiaso- dunk. .Ugyanezt teszi az állo­más menti, hírhedt italbüfé helyén létesült gyorsbüfé. Megnyitása után felsoroltam hiányosságait, melyek azóta, Járási döntő: kedden Úttörők kézilabda-bajnoksága Az első körzet mérkőzéseit, amelyen Tahitótfalu, Duna- bogdány, Visegrád, és Kisoro­szi legjobb leány és fiú kézi­labdásai vetélkedtek, Duna­bogdányban rendezték. Itt a fiúknál szoros küzdelem után a tahitótfalui Móricz Zsigmond úttörőcsapat válogatottja győ­zött. A dunabogdányiak elleni sorsdöntő mérkőzésük ugyan 7:7-es döntetlennel végződött, de az első helyet eldöntő „he­tes-dobások” a szigeti község fiainak sikerültek jobban, és így lettek ők a döntő részvevői. A lányoknál fölényesen a kis­orosziak lettek az elsők. Kü­lön említést érdemel a két leggólerősebb játékos neve: a tahitótfalui Losonczy Zoltán 13, s a kisoroszi Borda Bori 14 góllal terhelte meg ellenfe­lei hálóját. A második körzet bajnoksá­gát. amelyet Szentendrén bo­nyolítottak le, a lányoknál a Bajcsy-Zsilinszky úti iskola nyerte a Rákóczi útiak előtt, akik viszont a fiúknál vigasz,- talódtak: ott ők győztek, és a t,Bajcsy” csak második lett. A harmadik körzet „köz­pontja” Budakalász volt. Itt a ányoknál a rendkívül ügyes pilisszántóiak, míg a fiúknál a pomázi II. sz. iskola úttörői vívták ki a jogot a döntőben való szereplésre. CIGARETTA Vasárnap az egész város­ban már a reggeli óráktól nem volt cigaretta kapható, csupán az állomáson, az idő­szakosan nyitva tartó IBUSZ pavilonban és a délután mar bezárt Tej csárdában. Dohányáruval Szentendrén is jól és választékosán van­nak felszerelve népboltjaink. Azonban vasárnap azok ter­mészetesen nincsenek nyitva. A főtéri ajándékbolt kivéte­lesen zárva volt, maszek tra- fikosunk, Schömemé a szük­séges tatarozás! munkák miatt szintén zárva, vendég­lőinkben és presszóinkban pedig egyetlenegy szál ciga­retta nem volt raktáron. Bo­csánat! Az állomás menti gyorsbüfében Tervet kaptam, délelőtt. Kérdem: helyes ez? Ami­kor jönnek a kirándulók? ha§ józan belátással és megértés­sel megszűntek. Mái reggel hétkor és este tízig tart nyit­ván. Felszolgálója van és vá­lasztékos, minden házi kony­hával versenyképes nagyon jó konyhája. Nagy étvágyam mellett és fővárosi vendéglő­adagokkal való összehasonlí­tás után az adagokat elégsé­gesnek is merem állítani. Hogy azonban csúnyát is mondjak, a Kossuth Lajos ut­ca hírhedt szakaszán, a Ká­polna és Nagyhíd között a helyzet változatlan. A 6-os és 8-as számú nagy házak lakói panaszolják, hogy tavasszal, mikor száraz prizmakővel vé­geztek az úttesten valami át­meneti tatarozást, teljesen el­dugaszolták a lefolyó kanáli­sokat, s azóta a szennyvíz le- öntése megoldhatatlan prob­léma. A legkisebb eső esetén az udvarokról vederszám kell kihordani a vizet, s nincs le- öntési lehetőség. Tudják, hogy a csatornázás őket is el fogja érni — addig azonban mit tegyenek? Tanácstagok fogadóórája Takács Gyula október 22-ér 18 órakor Bükköspart 35. szán alatti lakásán, Kertész Istvái 22-én 16 órakor Szatmári u 18. szám alatti lakásán, Király Vince 23-án 10 órakor Lenit j út 53. szám alatti lakásán v V.alach Istvánná 23-án 10 óra kor Rákóczi Ferenc út 5 szám alatti lakásán. Halasi Jó zsefné 24-én 17 órakor Kö: utca 11. szám alatti lakásán Horváth Jenő 24-én 17 órako: Ady Endre út 70. szám alatt lakásán, Sziráki Ferenc 25-éi 17 órakor a városi tanács I emelet 3. számú helyiségében Czifferi János Attila utca 5 szám alatti lakásán 25-én II órakor, ifj. Bencsát Jánosnt 26-án 18 órakor a rendelőin­tézet gyermekgyógyászatán Stiegler János Kőzúzó u. 8 szám alatti lakásán 26-án II órakor, Jurcsik Béla Paprika­bíró u. 8. szám alatti lakásár 26-án 19 órakor, Rohály Lász­lóvá Honvéd u. 21. szám alatt lakásán 26-án 16 órakor, Hor­ny ák Jenő Költői Anna utc< 1. szám alatti lakásán 27-ér 19 órakor, Branczeisz Józse; 28-án 18 órakor Somogyi B part 14—15. szám alatti laká­sán, Czveiber Ferenc Kör u. 1 szám alatti lakásán 28-án 11 órakor választói részére ta­nácstagi fogadóórát tart N — Bizony itt reggel ötkor $ kezdődik az élet. Akkor kel fel $ az egész család. A férjem ak-$ kor megy munkába. Magam is, J ha az erdőre megyek. A fér- 5 jem dózeres az erdészetnél, én$ meg szerződéses vagyok $ ugyanott. Akkor megyek, ha$ kell, ha hívnak, napi ötve-$ nért. ^ — A gyerek? — Ö is akkor kel. Aztán ^ eszik, de visszafekszik, ha dél-? utános. $ — És ha vége a tanításnak? § — Hát, hol itt, hol ott van.^ Haza is jöhet, de egy kis kó-^ ricálás mindig van a dologba. $ Bizony egy napközi elkéne,^ ahol enni is adnak. Azt hi- ? szem mindenki szívesen megfi- $ zetné. Aztán elmondja, hogyan 5 épült a ház. A szülők segítsé- j gével, meg a barátok összefog gásával. Munka, látástól va-? kulásig. Az eredménye meglát-$ szik, és az igény sem sokkal? több ennél, egy szép kis ház:? a mienk! Itt százas körte ég, Szilvesz-$ tér bácsinál csak huszonötös. $ Itt a napközit várják; ott a$ rokkantság alapján a nyugdíj $ felemelését. És sorolhatnánk $ tovább. Két más világ egy he-$ lyen — mégis azonos. A múlt? és a jelen furcsa keveréke. De? a villany, a televízió az már? itt olyan természetes dologi mint az autóbusz. Pedig nem$ is olyan régen mennyire ágál-$ tak ellene. Valamikor csak az erdőből^ meg a kőbányából éltek, gya- ^ log jártak a környékre. Ma az$ esti buszon sokan ülnek; esti ?! műszakra igyekvők. Erdők kö-| zött kapaszkodik és ereszkedik? velünk az autóbusz; erdők kö-$ zött, mely ma mór nemcsak^ makkot és mesét terem. $ Wolff Lajos .? — Azt persze nem tudom, hogy a kutya honnan lett, tán a pici emberből? — Kicsit el­gondolkozik. — Na persze, ma már más világ van. Villany, autóbusz, meg mindenféle. De ezt a kutyát én valóban lát­tam! A többiről nekem is csak meséltek. — Van több is? — Hát hogyne. — Sorolni kezdi: — A grófi majomem­ber, Halmos Lidi esete, no meg mikor még boszorkány is volt. — De ma már nincs? — Persze, hogy nincs, de azért még ma is beszélnek, hogy... Későre jár, szedelőzködünk. Ahogy kilépünk az udvarra, beleütközöm egy fába. A vil­lany fénye nem jut ki idáig. Bevallom, furcsa érzés sötét­ben az erdőszélen lépkedni. Az ég felettünk tiszta. Csillag- milliárd: magával ragadja a képzeletet a végtelenbe, ahol az idő eltörpül. Már mást is terem az erdő Indulnánk már hazafelé, de az autóbusz csak egy óra múl­va indul. Így mi is betérünk hát, az „áldozati helyre”, a kocsmába. A sör már fogytán, csak a „maradékot” mérik. Ez az egyetlen összejöveteli hely, no meg a presszó, de az ma zárva. Sok időnk van még, így barátommal — megyei tanács­tag — családlátogatásra indu­lunk. Igazán szép, modern, amo­lyan „belevaló” kis villa, aho­va betérünk. Csak az asszony van otthon. Szoknyája mögött ott kapaszkodik a kislány. Má­sodik elemista, nem szokta meg az efféle idegeneket. Nagy szemét pislogásra kényszeríti az álmosság. Villany- és karbidfény — Aztán letette a gyereket, mert odább kellett menni a fáért. A gyerek csak teher ilyenkor! Szedte a gallyat. De mire visszaért, hát a gyerek meg sehol! — Sose lett meg? — Nem gyött vissza! Csak azér mondom, mert vannak akik aszongyák, visszajött. Közben teljesen leszáll az este. Mi itt benn ülünk a szobában, egy szentlászlói kis házban. A falu szélén, ahová az erdő már benyújtja árny­karjait. Szilveszter bácsi, a megöre­gedett kőbányász beszél, emlé­kezik. — Szilveszter bácsi ismerte azt az asszonyt? Már akié a gyerek volt. — Régen volt, csak hallot­tam róla. De a pici embert, azt valóban láttam én is!... Szarufát vágtam az erdőn, ket­tőt. Egyet hazahoztam, a má­sikat kinn hagytam. Este volt már, mikor érte indultam. Hát itt a ház után arrébb ott látom a kis embert. Nem szóltam hozzád csak kikerül­tem. Kerülővel hoztam a fát is. Alig értem haza, mesélem az : asszonynak, hát látjuk, hogy í az ablak előtt egy hatalmas i kutya áll és néz befelé a ház- i ba. Az orrán, meg a szemén ; amolyan karbidfényű láng vi- ! lágít. ; — Hány óra lehetett? — Hát lehetett vagy tizen- ; egy. — Észreveszi, hogy kicsit j kételkedünk, ezért nyomaték- ! kai hozzáteszi — a többit én : nem láttam, de ezt a két sze- ! memmel. A feleségem is bizo- i nyithatja! S már int is a sze- | mével a konyha felé, ahol az i asszony matat. Megnyugtat- : juk, nem kell tanú. A KÉTARCÚ KÖZSÉG: PILISSZENTLÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom