Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-20 / 248. szám
rt»r «•ccm K-fffolao 1966. OKTÓBER 20., CSÜTÖRTÖK Igazítások egy — írja meg — mondta Czó- bal Béla Kossuth-díjas festőművészünk —, hogy volt’ a kiállításomon, de nem látta a képeimet. Valóban, a képek egy részét „Nálunk“ Nálunk, a lakihegyi körzetben, a mi szocialista brigádunk ... Nálunk — azt mondta. A többiek összemosolyoglak. Volt ebben a „nálunkban” valami különös, amin mosolyogni kellett. Úgy hangzott, ahogyan sokan Amerikáról beszelnek, vagy valamilyen különleges, nagyon sokra értékelt helyről. És Kiss Lajos állattenyésztési brigádvezető ilyen hangsúllyal beszélt a lakihegyi körzetről. Ha nem is folytatta volna tovább a mondandóját, hogy az ő brigádjuk 1960. június 17-én (így: 1960. június 17-én!) alakult hét taggal, ma szocialista brigád és tizennégyen vannak; a mostani pártkongresszusi vállalásuk 146 646 forintot ért a gazdaságnak; mondom, ha mindezt el sem mondja, s hozzá sem teszi, hogy náluk, a lakihegyi körzetben egy tehénre 3758 liter tej jut — akkor is felfigyel mindenki. Csupán arra az egy szóra. Mert annak a „nálunknak” meg lehetett érezni a külön jelentését. Az az egy szó azt is jelentette, hogy Kiss Lajosnak lehet bármi a lakáscíme, az igazi, ahol legjobban szeret — a lakihegyi körzet. Azt is jelentette, hogy másutt is sikerülhet egy-egy célt elérni, de ott a lakihegyi körzetben a tizennégy tagú szocialista brigád valahogyan egészen másként éri el ugyanazt. Az egy család. 1960-ban született és azóta kétszeresére nőtt. Kiss Lajos ' áiráftenj'észféSi' brigádvezető észre sem vette, hogy amíg beszélt, hallgatósága megmosolyogta. Talán félre is értette volna és megsértődik. Pedig elismerő mosoly volt az a javából. Vagy néhány embernél irigy mosoly. Hiszen irigyelni való is sokszor, hogy a soroksári gazdaság tizennégy brigádja közül az egyik, amelyik nem is a gazdaság kellős közepén van, hanem a lakihegyi körzetben, ilyen fontos hellyé nőtte magát, amire ennyire rátartiak a dolgozói, amiről ilyen kérkedéssel kell szólni, s amit ők tizennégyen, brigádtagok varázsoltak világ közepévé. Mert azt hiszem, ahogy Kiss Lajos beszélt a körzetről, számukra az a világ közepe. S hol is lehetne jó munkásoknak, szakmájukat szerető embereknek a világ közepe, ha nem ott, ahol kicsi és nagy terveik sorra megvalósulnak? S. nem láttam, nem láthattam, mert a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum kiállítási termeiben rendkívül rossz a megvilágítás. Az ablakokon beözönlő fény megtörik a képeken, s az ember kerül erről, kerül arról; de akár a napsütötte víztükröt nézegetné. Bosszantó, noha múzeumba, kiállításra általában nem bosszankodni járunk. A mester immáron harminc esztendeje él Szentendrén — ha nincs éppen Párizsban — s először került sor arra, hogy gyűjteményes kiállítást rendezett a Ferenczy Múzeumban. Ehhez tegyük hozzá; országos művészeti eseményeink sorában is nagyon ritka a Czóbel- kiállítás. Hogyne volna hát méltán kifogásolható, hogy a tárlatot nem a legjobb feltételek mellett rendezték meg. Olyan ez, mintha az embernek nyújtanak valamit, de mindjárt vissza is vesznek belőle. Látszólag ma már nem időszerű, hogy ezekről a rövidzárlatokról beszéljünk, ugyanis a Czóbel-kiállítás véget ért. Marad azonban a figyelmeztetés, előrelátóan, más. alkalmakra — amelyet most már az ünneprontás veszélye nélkül lehet elmondani —, hogy tudniillik, ha nem szokás rossz akusztikájú termekben hangversenyezni; képeket sem szabad bemutatni, ahol kedvezőtlenek a fényviszonyok. Szentendre a magyar képzőművészet közismert, régi ihlető otthona; így a múzeumától — amely Ferenczy Károly nevét viseli —, okkal kérhetjük számon, az igazi, valóban alkalmas kiállítási helyiségeket. Hiszen — ahogy Czóbel mester is mondta —, Párizsban, de szerte a világ nagyvárosaiban a pincéktől a padlásokig, a legkülönbözőbb helyiségekben rendeznek tárlatokat; a megvilágítás azonban mindenütt — elsőrendű. Ez alapfeltétel. Hozzá — ha meggondoljuk —, nem is olyan nagy dolog, csak technikai leleményesség kéfdé^e az egész. Külön * téma a katalógus. Czóbel Béla szívesen adott az Amszterdamban, Párizsban, Chicagóban megrendezett kiállítások katalógusából, mert ebből vplt neki. A szentendrei katalógust csak megmutatta, mert egy példányt őrizget ő is. Nincs. Mindössze talán 500 példányt nyomtak belőle. Köztudomású, hogy minden nyomdai termék költsége arányosan csökken, ahogy növelik a példányszámot; hovatovább így lesz égy-egy kiadványból jól fizető üzlet, hogy sok példányt állítanak elő. Tehát a pénzért árusított katalógus kis példányszáma üzleti szempontból sem ésszerű. Marad persze egy ellenérv, hogy nincs papír. Előfordulhat, de baj van itt a szemlélettel is. A katalógus nem elsősorban hírverés, propaganda, amelyet . plakát is helyettesíthet; hanem ismeretterjesztés ... Erre pedig van papír, illetve lenni kell... (Ockiss) Újabb születésnapi ajándékok Az utóbbi napokban ismét számos „születésnapi ajándék” érkezett a fennállásának 100. évfordulóját ünneplő Állatkertbe. Varsóból két petymeget, Montrealból egy kanadai mormotát, Tallinnból diszkoszhalakat küldtek. A szarvasok változatos családja is új tagokkal: egy ma- ralszarvas-bikával, két iszub- raszarvassal és két jávor- szarvassal gyarapodott. Hóbagoly most látható először az Állatkertben, ezt két szakállas saskeselyűvel együtt, a moszkvai társintézmény ajándékozta. BUDAKESZI Bejáró munkások akadémiája Cyermekruhától a kiskosztümig Megkezdődött a budakeszi járási művelődési házban az idei szabás-varrási tanfolyant Tizenöt leány és asszony sajátítja el fél év alatt — Hö- römpő Mária vezetésével — azokat a szabászat!, varrási alapismereteket, melyek birtokában a gyermekruhától a kiskosztümig minden szükséges ruházati felszerelést el tudnak majd készíteni önmaguk és a család számára. A most kezdődött népművelési évadban egyébként a járási művelődési házban sokrétű a munka. Andrási János igazgató egyik legújabb létesítményük, a Művész presszó programjáról mondja: — Klub ez a valóságban, mely igényes szórakozást nyújt a klubtagoknak. Hetenként, pénteken vagy szombaton, rendezzük a klubesteket — a különböző érdeklődésű tagok igényeinek megfelelően. A zenebarátok klubestje volt egyik legutóbbi rendezvényünk, most a nyugdíjasok kerülnek sorra. Minden klubesten elhangzik egy előadás és levetítünk valamilyen, a témához kapcsolódó filmet. Ugyancsak itt rendezzük meg a Szakszervezetek Megyei Tanácsával a bejáró munkások akadémiáját, melyen szakszervezeti-érdekvédelmi, egészségügyi, politikai, az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatos témákról hallanak majd értékes előadásokat a hallgatók. KUBAI REVÜ NAGY SIKERREL SZEREPEL A HAZÁNKBAN TARTÓZKODÓ KUBAI REVÜEGYÜTTES. KÉPÜNKÖN: ROSITA FORNES ÉS A TÄNCKAII ARANYSÁRKÁNY ÚJABB FILM MAGYAR REGÉNYBŐL Ifjúkommunisták ünnepi számvetése Ünnepi számvetéssel, a „Jelentjük a pártnak” akcióval készül az MSZMP IX. párt- kongresszusára az ifjúkommunisták népes tábora. A kongresszusi mun ka verseny eredményeivel is rászolgálnak idősebb társaik elismerésére az if júkommu- nisták. A salgótarjáni üze- ^ mekben ifjúsági őrjáratot, ^ a Vas megyei építőipari vál- ^ lalatnál radarmozgalmat in- ^ § dítottak a KISZ-isták, hogy felkutassák a kihasználatlan helyi erőforrásokat, Pest megyében 42 üzem közös újítási kiállítást szervezett. Ezenkívül fiatalok százezrei segítik az őszi betakarítási munkák mielőbbi befejezését. kán pisztoly dördül, mely előre sejteti a tragédiát, bár jóllehet akkor csak egy rajtot jelent, utolsóra pedig a megtörtént események konkrét lezáródását. E két pólus közé zárja a rendező a mondanivalót. A bankett éjszakájának kockáin valamennyi szál összefut és a tragédia eléri csúcspontját Az utolsó filmkocka mintegy záróakkord, külön említést érdemel. A kétszámyú ablak valamiféle szimbólumot rejt. Kél téglalap közül a balban a „Vége” szó, mely tulajdonképpen a film végét jelzi — jelképe lehet e vajúdó lélek halálának. A jobb ablakszárnyon keresztül Sárszeg esős, szürke hétköznapját látjuk — voltaképpen a reménytelenség szimbólumát. A filmet érdemes megnézni. Hlaváts Gabriella KÖNYVESPOLC Kovács Dóra—Vékony Lajos Magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok Miért ott motoz, doktor úr?! Uj eljárás a gesztenye szaporítására Szelídgesztenyéből a hazai termés nem elégíti ki a szükségletet. Nem is annyira a mennyiséggel, mint inkább a minőséggel van probléma. A minőség javítására új módszert dolgoztak ki a Kertészeti Kutató Intézetben. A gesztenyét eddig csak magról tudták szaporítani, ennek következtében egyenlőtlen minőséget adó állományok jöttek létre. A kutatóintézetben kikísérletezett gyökerez- tetési és oltási eljárás biztosítja. azt, hogy az új fák — hasonlóan más gyümölcsökhöz — a törzsfa tulajdonságait örököljék. A megfelelő törzsfákat széleskörű szelekcióval választották ki. Az ország 35 vidékén a legjobbnak talált 350 fa közül. Ezek lesznek az ősei a három fő gesztenyetermő körzet: a Szombathely—Kőszeg vidék, a somogyi—zalai löszhát és a Dunakanyar részére kinemesített fajtáknak. A magyar gesztenyének egyébként is jobb az íze, mint az olasznak: édesebb és nagyobb olajtartalmánál fogva zamatosabbra, ropogó- sabbra sül. A fiatal ültetvények egy része az idén már termést is hozott. JELLEMES EMBER A bíróságon: — Miért adott be hamis nevet? — Nem akartam szégyent hozni a sajátomra. összecsukta a száját. Benn maradt a fogtükör. 1 Míg az orvos két kézzel húzni kezdte rabul l ejtett szerszámát, a kis ember dacosan me- i redt a mennyezetre. Majd megmutatja! Ám, \ nem tudta pontosan, most mit is kellene ten- \ nie. Az orvos végül kirántotta a tükröt, a mé- \ regtől lihegve szidta a kis embert, és rápa- ; rancsolt, hogy ne viselkedjen úgy, mint egy \ gyerek, mutassa a fogait. — De, ha nem ott vizsgálja... 7 — fényé- \ getőzött az öreg. — A bal oldalon fáj, érti?! | A balon! — harsogta. Az orvos konokul nézett a szemüvege mö- \ gül, mint aki már sokszor tapasztalt ilyesmit.! — Nagyon jól tudom, hogy mi a dolgom! — vicsorított vissza és belevetette magát a \ páciens szájába — most már bal oldalon. ! Alig motozott azonban egyet-kettőt, már \ megint a jobb oldalon volt. A kis ember fel- \ pattant és eltaszította magától. — Elég volt! J — Most már az következik — csitította az § orvos megszeppenve, látva, hogy túllőtt a \ célon. — Már késő. i s — Bízik bennem, vagy nem? — kapta el a ^ gallérját az orvos. ^ — Velem maga nem szórakozik! — bevág- § ta az ajtót. Ekkor találkoztam vele. Felháborodva me- § sélte, hogy mi történt. Hogy az orvos jobb ol- § dalon..., amikor neki bal oldalon ... y — Mutassa?! — mondtam. Egy szál foga sem volt bal oldalon. Az ínyé- % ben fájt valami. $ Megértőén gondoltam a fogorvosra: őt a $ fogak érdeklik, erre tette az életét. A fogak § pedig jobb oldalon voltak. Ez a másik oldal valahogy nem volt ínyére. & s Dozvald Janos > Az idős kis emberke szinte dudorászott, amikor letelepedett az üzemi fogorvos székére, hiszen most már legfeljebb néhány perc, és itt a megváltás, megszűnik a bal alsó ínyében ez az átkozott fájás. A fogorvos is idős ember volt, s ha a betegénél nem is idősebb, ő hajolt afölé, annak fájt valami, ő volt az orvos, ő volt fölényben. Szemügyre vette a kis embert. Kitátatta vele a száját. — Aáááá ... — mondta a kis ember meghatottam és megmutatta az ujjával, hogy hol fáj. Az orvos körülnézett a kitátott szájban, aztán ellenkező oldalon, mint amelyikre a panaszban utaltak, kopogtatni, piszkálni kezdte a fogakat. Sárga, öreg, nikotinos fogak. A kis ember kézzel hadonászott, hogy tévedés, a másik oldal fáj. Ám az orvos rá sem hederített, szerszámokért nyúlt, piszkálni kezdte a jobb oldali fogakat, >sorra böködte, szurkálta körülötte az ínyt. A kis ember türelmetlen lett. — Mit piszkál a jobb oldalon! Nekem bal oldalon fáj, nem érti? Az orvos rászólt: — Nekem ne magyarázzon! En vagyok a fogorvos, vagy maga? Nyissa ki a száját, tudom, mit csinálok! — De nekem a bal.: 1 — Mutassa. Mintha mi sem történt volna, újra a jobb oldaíon kotorászott. A kis ember elkékült ekkora konokság láttán. Hangos csattanással kak által emlegetett kérdések-! re, mint pl. ,,mi van a magyar! uránnal, az alumíniummal i stb.” A könyv gazdag tény- j anyaggal bizonyítja, hogy a| magyar—szovjet gazdasági! kapcsolatok még hatékonyab-j bá tételével mindkét ország! sokat nyer. Gyümölcsözően felhasznál-! hatják az olvasók a könyv; anyagát közgazdasági előadá-! sokon, vitákon, az agitációs ésJ a propagandamunkában. Idő-! szerű is, mert nem csupán a! már realizált szerződések $ ?redményeinek ismertetésére! szorítkozik, hanem közli a! harmadik ötéves terv idősza-j kában megvalósuló gazdasági! együttműködés adatait is.! (Kossuth Kiadó) $ Ez a könyvecske a sokat olvasó ember számára is meglepetésként hat. Meglepetés, hogy mi mindent mutatnak a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok tényei így összegyűjtve és adatszerűén is bemutatva. E könyv adataiból mindenki meggyőződhet arról, hogy Magyarország és a Szovjetunió gazdasági együttműködése nem valamiféle „elkötelezettségen”, hanem két szocialista ország kölcsönös érdekeit kifejező kapcsolatán — ha úgy tetszik: üzleti kapcsolatán — alapul. Az olvasó valósághű képet kap e gazdasági kapcsolat minden mozzanatáról, fejlődéséről, bővítésének tehetőségeiről. Tartalmazza a könyv minden fontosabb egyezmény léérettségin Novak tanár úr hibáján kívül. Á bosszú mégis őt éri. A fiatalok minden eszközt felhasználnak céljaik eléréséhez. A fülledt nyár képei a kisvárosi kispolgárság unott, tes- pedt életének jelképeként is felfogható, ennek ellenére a néző már az első perctől érzi egy válságba jutó ember végső tragédiáját, akit a századelejei társadalmi ellentétek, problémák juttatnak el az ösz- szeomlás végső fokára. Az érettségi bankett éjszakáján a bukott diák megveri tanárát, átlépve minden erkölcsi törvényt, végrehajtva a bosszút. Természetesen ennek a híre eljut a sajtóig — s másnap már az egész város tanúja, egy végső soron igazán* „jó” ember megaláztatásának. Egyetlen hozzátartozóját, lányát is elveszti. Félelmében és az elviselhe- tetlenségben más kiutat nem talál, mint az öngyilkosságot. A társadalmi probléma, mint kérdés nyitva marad — a szá- zadeleji értelmiség reménytelensége, a kispolgári fertőből való kiúttalansága —, melyen keresztül a társadalommal való szomorú számvetés tanúi vagyunk a filmalkotásban. ■ Valóban egy teljes alkotásról van szó. A rendező, Ramó- dy László, remekelt. Keretsze- rűen az első és az utolsó kocA film a sárszegi gimnázium diákjairól szól, sőt még szűkebb értelemben egy osztályról, amelyben a társadalom különböző rétegeihez tartozó fiatalok — az orvos, a hivatalhoz jutott értelmiség, a kispolgár, a kereskedő gyermekei — sorakoznak fel. Az otthonuktól kapott nevelésben különböznek, de egy dologban valamennyien azonosak. Lázadásuk felülkerekedik minden korlátok közé szorított „vaskalapos” iskolás rendszeren. Ezzel szemben áll a tanári kar valamennyi képviselője, bár jóllehet a filmen csak három különböző eszmét követő tanítómesterrel találkozunk. A középpontban, mindenekelőtt Novák tanár úr áll, Men- sáros László magasszínvonalú, kulturált színészi alakításában. Felelőssége tudatában, minden erejét a diákok szellemi és erkölcsi irányításának szenteli. Különb kollégáinál, talán valami — korához és a társadalomban elfoglalt pozíciójához képest — hihetetlen liberalizmust valósít meg. Számára nincs olyan bűn, ami megbocsájthatatlan. Az „úri” Magyarország iskolájában nem találhat egymásra tanár és tanítvány. A diákok sorában ott áll az egyszerű kereskedő fia, az iskola élsportolója, aki talán dacból, talán hiányos képességei miatt, elbukik az
