Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-16 / 245. szám

Ma avatják Táncsics emléktábláját A múzeumi hónap kereté­ben ma délelőtt 11 órakor ismét emléktábla leleplezé­sére kerül sor. Ez alkalommal a városi tanács épületén jelölik em­léktáblával, hogy Táncsics Mihály, aki 1876-ban és 1877-ben Cegléden élt, a vá­rosháza előtti piactéren áru­sította könyveit. Az emléktábla elhelyezé­sében részt vállalt a ceglédi Táncsics Termelőszövetkezet, a Táncsics iskola és a már­ványt adományozó Németh Sáiídor veterán is. Az ünnep­ségen Péntek Lajos, a Tán­csics iskola igazgatóhelyet­tese leplezi le az emléktáb­lát. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Több intézmény közös igénye: hors&erü irodmhúi Ügyintézés, városkép, lakásgondok A CEGLÉDI JÁRÁS ES CECjL X. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM 1966. OKTOBER 16., VASÁRNAP Tájjellegű ételekkel versenyeznek a szakácsok Vasárnap este a ceglédi Kossuth Szálloda éttermében szakácsversenyt rendeznek a ceglédi ősz vendéglátóipari programja keretében. A versenyen hat szakács mutatja be tudományát. A ceglédiek mellett Nagykőrös, Gyömrő és Monor legjobb szakácsai készítenek tájjellegű, szüreti étkeket, főként birká­ét ürühúsból. Emellett vadból készült ételek is szerepelnek az étlapon. A ceglédi szakácsok közül ezen az estén Boros Mihályné, a Magyar Étterem vezető sza­kácsa és Kőhalmi Istvánná, a Kossuth Étterem szakácsa mu­tatja be egyéni főző tudomá­nyát. Készül majd ürüborda ceglédi módra, szarvasbélszín alföldíesen, őzcomb vadász módra. A szakácsversenyen nem­csak az ételek minősége, íze, tálalási módja dönti el a he­lyezéseket: a bíráláskor figye­lembe veszik az előállítási költséget is, és ennek alapján a megfelelő, elfogadható el­adási árat is. Az ételeket szüreti mulatsággal egybekö­tött vacsorán fogyaszthatják majd az étteremben a verseny­zőkkel együtt „drukkoló” ven­dégek. Kongresszusi versenyben Változatlanul a ceglédi Dózsa Népe Tsz A város termelőszövetkezetei az MSZMP IX. kongresszusa tiszteletére tett vállalásaikat igyekeznek teljesíteni, illetve túlteljesíteni. Kihasználva a jó időt, az elmúlt két hét alatt igen sok területen vé­gezték el a betakarítást. Befejeződött a szüret, va­lamint a napraforgó beta­karítása. Napokon belül az igen jó termést adó burgonya betakarításával is végeznek. Nem ritka a holdankénti 150 mázsás burgonyatermés. Jó ütemben halad a cukorrépa betakarítása is. Városi szinten ez a munka 78 százalékban már befejeződött. A Lenin Tsz-ben a cukorrépatermelést végző egyes és kettes növény- termesztő brigád vállalt kö­telezettségét határidő előtt túlteljesítette. Holdanként 150 mázsa cukorrépát vállaltak, teljesítményük pedig holdan­ként 175 mázsa volt, 50 hol­das átlagban. Nagy lendületet vett a kukorica betakarítása is. Ez a munka jó ütemben halad a Dózsa Népe és a Vö­rös Csillag Tsz-ben. Az istállótrágyázás tervé­nek túlteljesítésében a Vörös Csillag és a Kossuth Tsz ha­lad az élen, 150 százalékos eredménnyel. A talajmunkát igen megne­hezíti a szárazság. A trakto­rosoknak nagy gondot okoz a megfelelő magágyak előkészí­tése. Nagy többségük minden igyekezetével azon van, hogy minél több és jobb munkát végezzen, hogy időben földbe kerülhessen jövő évi kenye­rünk vetőmagja. A jó munkát végző trakto­rosok közül a kongresszusi versenyt értékelő versenybi­zottság elismerésben részesí­tette a Dózsa Népe Tsz-ből Kartali György és Szendrei László traktorosokat, vala­mint a tizenkét tagú szerelő­brigád dolgozóit; a Vörös Csillag Tsz-ből Kisgyörgy Ist­vánt, aki DT—54-es traktorá­val kifogástalan munkát vé­gez és Dudás Istvánt, aki vetőgépkezelőjével együtt jó munkát végzett, továbbá a szállítóbrigád dolgozóit. A Lenin Tsz-ből Szrapkő Józsefet és vetőgépkezelőjét illeti dicséret, akik a vetés­ben, továbbá V. Nagy Balázs és Túróczi Pál traktorosokat, akik talajmunkában és szállí­tásban végeznek pontos, lel­kiismeretes munkát. A Kossuth Tsz-ből elisme­rést kap Serfel Károly szo­cialista traktoros brigádja, akik a szállításban, és Fehér Pál szocialista traktoros bri­gádja, akik a talajmunkában és a vetésben végeznek pél­damutató munkát. A városi versenybizott­ság ezúton is kér minden traktorost, tegyenek meg mindent, hogy az őszi szántással és vetéssel idő­ben és jó minőségben vé­gezzenek. A versenybizottság értékelte a kongresszus tiszteletére in­dított munkaversenyt. A ver­seny jelenlegi állása a követ­kező: Tsz Összpont 1. Dózsa Népe 974 2. Vörös Csillag 930 3. Lenin 898 4. Kossuth 836 5. Petőfi 798 6. Alkotmány 771 7. Táncsics 767 PENDÜi „Nagyvállalat albérleti szo­bát keres’’ — hirdette az új­ságban néhány nappal ezelőtt a Vendéglátóipari Vállalat. A monori és ceglédi járásra, va­lamint Nagykőrös térségére kiterjedő vállalat központi irodájának zsúfoltsága már szinte bénítólag hat az ottani munkákra. Három négyzetmé­ternél nagyobb irodai alapte­rület átlagban sem jut egy- egy hivatalnokra, íróaszta­lostul. Ilyen és ehhez hasonló gonddal küzd a város több intézménye. Ez a szükség ve­tette fel a gondolatot a me­gyei tanács egyik ülésén, amikor dr. Zoltán Zoltán me­gyei tanácstagunk irodaház építésének javaslatával for­dult a megyei vezetőkhöz. Azóta hónapok teltek el, és tartottak is két-három megbe­szélést a vállalati beruházá­sok gazdái, de semmivel sem jutottak előbbre. A korszerűtlen — és gyak­ran egészségtelen — munka- körülmények pedig erősen sürgetik a mielőbbi megol­dást. A Cegléd és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, amely a Dunaharasz- titól Nagykőrösig működő élelmiszerüzletek irányítását látja el, hasonló helyiség­gondokkal küzd. Kürti András, a vállalat igazgatója elmondotta, hogy a megyei tanács tervosztályá­hoz már küldtek jegyzőköny­vet, amelyben kilátásba he­lyezik anyagi hozzájárulásu­kat egy esetleg épülő irodaház építési költségeihez. A városi tanács épületének második emeletét lakják — itt szó­„Műtősnő lettem, ennyi az egész” Néhány perc múlva tíz óra. A város utcái kihal­tak. Megült az őszi levegő hideg nyirkossága a tere­ken, a parkban, de a ház­sorok még a nyár elrejtett melegét ontják az utcák kö­vére. A város belsejében csendes utca rejti az eme­letes épületet. Vaskerítés zárja el a külvilágtól, de ka­puja éjjel is tárva-nyitva áll, mert sose lehet tud­ni... Hátha... A lépcső­házban valamennyi villany- körte ég. Pihen a ház, de a pihenése a felkészültségé. Nem kell, csak egy csengő hangja, hogy ébredjen. Nem kell, csak egy — az udva­rára begördülő — autó fék­csikorgása. A mentőautó fékcsikorgása. Az emeleti nővérszobában az éjszakás nővérke veszi át a munkát. A délutánosok hazafelé készülődnek, csak egy valaki marad még ilyenkor a baleseti sebé­szeten: az ügyeletes orvos „pótkeze”, a műtősnő. Halk szavú, nyugodt arcú fiatal lány Simon Anna. Ezen az éjszakán ő az ügye­letes műtős. A kórház élete felől kérdezgetem — de tu­lajdonképpen 6 a „szereplő”. A kórházak mindenütt egy­formák. A kórházakat is­merem. Az éter édeskés il­latát, az éjszakák derengő fényét, a betegszoba ágyai között az éjszakás nővér halk lépteit; a folyosó ne­szét, mikor sürgős sebészi beavatkozás kell, hogy az éjszaka hozott pislákoló élet ki ne aludjon. Igen, a kór­házak tulajdonképpen min­denütt egyformák, De az em­berek nem. Hiába visel va­lamennyi fehér köpenyt, ud­varias modort. Simon Anna köpenye is fehér. Fürge ujjai gyor­san, pontosan cserélik a kö­tést, s műtétkor elég a se­bész pillantása, hogy utasí­tás nélkül is nyújtsa a szükséges tampont, szikét. Szereti a hivatását. Érettsé­gi után — mesélte — Buda­pestre került, ott kapott ápolónői képesítést. Külön­ben neim ceglédi: Hajdú-Bi- harból került az Alföld kel­lős közepére. Mindegy, hogy hol élhe­tek a hivatásomnak — csak annak élhessek szívvel-lé- lekkel. — Ezt mondta, mi­kor kérdeztem: vágyik-e haza. Éreztem a hangján, nem azért beszél így, mert „hivatalból kérdezték”. Más­nak is ezt mondta volna, mert ezt érezte. Néha igen sok a dolga. Pilistől Abonyig ide* hozza a mentő azokat, akiket bal­eset ért. Harminchat beteg fér el a kórtermekben, de ha kell, több is. Szükség­megoldás mindig lehetsé­ges: az élet fontosabb, mint a kényelem. Nézem a nyílt tekintetű, festettem fiatal arcot. Va­jon mi rejtőzhet biztató­nyugtató tekintetében? Mi le­het a titka hivatásszerete- tének? Mikor kérdezem, le­hajtja a fejét. Valami ki­ábrándulásfélét várok a sza­vaiból, mint amilyet leg­többször hallhatok, ha ezt a kérdést felteszem valaki­nek. De nem. Nincs semmi titka — simítja hátra hosszú, szőke hajtincseit. — Érettségi után orvos sze­rettem volna lenni, és he­lyette műtősnő lettem. Ennyi az egész. (eszes) rongnak még a Városgazdál­kodási Vállalat adminisztrá-. torai is. A vállalat hetven ad­minisztrációs dolgozója igen zsúfolt szobákban, nehéz kö­rülmények között végzi fele­lősségteljes munkáját. Még a padlástér egy részét is irodá­nak használják. Az irattári anyag a tanácsháza pincéjé­ben van. Kürti Andrásnak tudomása van arról, hogy például Szol­nokon, Dunaújvárosban és Szombathelyen már készültek — több vállalat közös beruhá­zásaként — korszerű iroda­házak. A földművesszövetkezetnél szintén igen rossz a helyzet. A túlzsúfolt, szűk irodákban negyvenen dolgoznak. Anyagi fedezettel ők is készséggel tá­mogathatnák az épülő új iro­daházat, de van még a város­ban több hasonló gondokkal küzdő vállalati központ, in­tézmény is. Kisipari termelő- szövetkezetek központi irodái vannak lakóház jellegű épü­letekben és üzlethelyiségek­ben. Esetleg csatlakozhatna az építési akcióhoz az ügyvédi munkaközösség és az erdészet is. A megyei tanácshoz tarto­zó intézmények valószínűleg megyei beruházási támogatást is kapnának, segíthetne a vá­rosi tanács is. A vállalatok és a város so­kat nyernének egy irodaház­zal. Több száz hivatali alkal­mazott munkafeltételei javul­nának. Jelenleg rendelteté­süknek meg nem felelő célra használt lakások és üzlethe­lyiségek szabadulnának fel, csökkenne a vállalatok jelen­legi rezsije, hiszen például az olcsóbb központi fűtéssel, ke­vesebb takarító személyzettel, összevont segédhivatallal ki­sebb lenne a költségvetés. Egy ilyen — központi helyen épü­lő — üvegpalotával javulna a városkép is. Az kellene tehát — miután a szükség, az elhatározás és az anyagi feltétel biztosított —, hogy elinduljon a megva­lósítás útján ez a kezdemé­nyezés. (tamasi) Tomcsányi Sándor felvétele f— Különös kártérítés Nyolcvanöt font kártérítést követel az angol hadügymi­nisztériumtól egy maidstone-i baromfitenyésztő, mert — ál­lítása szerint — 71 legjobb to­jója pusztult el az ijedtségtől, amikor egy szuperszonikus ka­tonái repülőgép a farm mellett emelkedett a levegőbe. A. ceglédi hizlaldában már 1967-et írnak Július M-íal tupeietés — JVincs hei&g úliut u teívpvn .-,//S///SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSS//SS/fS/SSSfSSSSSSSS/S/SSS, s Kinevezés — Hallottad? Fekete Pétert ki­nevezték a Répa­retek-mogyoró Termelőszövetke­zetbe főmezőgaz­dásznak. Érdekes! — Miért érde­kes? Talán nem tudod, hogy a só­gora a mezőgaz­dasági osztály ve­zetője? — Ez igaz! De talán jobban szá­mít az, hogy az Anna-bálon meg­táncoltatta az el­nök lányát. — Á! Semmi! Sokkal fontosabb, hogy a kedves pa­pa és a termelő- szövetkezet elnö­ke egykori iskola­társak. — No és? Néha találkoznak. Együtt kártyáz­nak, együtt járnak a meccsre. Talán egy pohár borra is betérnek. De mindennél fonto­sabb, hogy Péter keresztapja a mi­nisztériumban van! Két sor elég a kinevezéshez... — Mesebeszéd! Törődnek is a pestiek a vidéki rokonnal! De a kedves mama ... Biztosan nyakába vette a várost. El­járt minden ille­tékesnél a fiúka kinevezése érde­kében. Neki nem lehet kitérni. Amit akar, azt megcsinálja. — Lehet, hogy a tűzoltóparancs­nok protezsálta.. Az ország huszonhárom hús­ipari Vállalata mellett minde­nütt igen fontos segédüzem a hizlalda. Minden vállalatnál két-három-négyezer sertés a szállások befogadóképessége, és tekintettel arra, hogy a hiz­laldákat évente kétszer „népe- . sítik” be, a hizlalási eredmény ! a mindenkori létszám kétsze- ! rese. ! A húsipar termelésénél je~ ! lentős mennyiségű mellékter- ! méh szabadul fel. Ezeket va- (lamikor az állati fehérjét fel- i dolgozó ipar vette át és dol- ; gozta fel. A hizlalásban való $ értékesítés azonban sokkal $ előnyösebb és igen jól haszno- 5 sí tható. ^ A húsipari mellékterméke- 5 ken kívül a telepre kerülnek 5 más jól értékesíthető anyagok ^ is. Az élelmiszeripar a száraz ^ kenyeret szállítja, a tejipar a $ nyári hónapokban savót szál- 5 lit, a malomipartól pedig láb- £ lisztet kap a hizlalda. Ezek az 5 anyagok különösen a sertéshíz- 5 lalásban igen jól értékesül- $ nek. ^ Kisgyörgy János, a Ceglédi § Húsipari Vállalat hizlaldái te- ^ lepvezetője elmondotta, hogy ^ az alapanyagot az Állatforgal- \ mi Vállalattól kapja az üzem, $ nagyrészt felvásárolt állatok- $ ból. Ez a magyarázata annak, $ hogy az állomány meglehető- $ sen vegyes. Si — Gyorshízlalás van nálunk. Az átlagos leadási súly száztíz kilogramm. A süldőket kilenc­ven kilogrammos súlyig har­minc százalékban mellékter­méken neveljük és hetven százalékban adunk kemény ta­karmányt Az állati eredetű melléktermékek az állat hús- ált«fmányát szaporítják. Erre <fgy határozott súlyon túl — általában nyolcvan kilogramm felett — már nincsen szükség. Ettől kezdve az állatok túl­nyomórészt abrak takarmányt kapnak és ennek megfelelően szépen gömbölyödnek. — Valami újat a telep min­dennapi munkájáról. — Július elseje óta Ceglé­den és az országos sertéshíz- laló szentesi telepén érdekes kísérlet folyik. 1967. január el­sejéig — kísérletképpen — megszüntetik az abraktakar­mány etetését. Ehelyett mi a ceglédi takarmánykeverő üzemtől kapunk háromféle tá­pot Külön tápot etetünk har­minc kilós súlyig a malacok­kal, más tápot kapnak a sül­dők hatvan kilós súlyig, ezen felül hízótápot adagolunk. — A tápot — szakszerűen — a Húsipari Tröszt és a Ga­bona Tröszt szakemberei állí­tották össze. A malacok részé­re készült táp az árpa mellett tartalmaz takarmánymeszet, takarmánysót, vitaminokat és ásványi keveréket, amikre ál­talában a fejlődő állat szerve­zetének szüksége van. — A süldő és hízóállatok részére szállított táp az árpa mellett kukoricát, kisebb mér­tékben rozsot és búzakorpát tartalmaz. — A kísérletről havonta részletes jelentést küldünk az Országos Sertéshízlaló Vállalat és a Húsipari Tröszt címére. — És az eredmény, az ön véleménye szerint? — Igen jó! Emellett pedig elértük azt, hogy megszűnt a telepen a sertések úgynevezett fogadási hasmenése, amivei minden szedett állománynál számolni kell. Hasonlóképpen nyoma sincsen a tápetetés óta a fertőző gyomor- és bélgyul­ladásnak. Valószínűleg a ceg­lédi és szentesi kísérletek eredményességének tulajdo­níthatjuk azt, hogy október elsején bevezették a tápetetést a debreceni, nyíregyházi, a pá­pai és a székesfehérvári hiz­laldákban is. — És néhány szót a terme­lésről. számokban. — Éves tervünket már ok­tóber elsején háromszáz má­zsával túlteljesítettük és tekin­tettel arra, hogy még az idén „készen lesz” egy száz darabos állomány, még további száztíl mázsával tudjuk gyarapítani a túlteljesítést — mondotta Kis1 györgy János telepvezető. Rossi Károly — Vagy az ügy-: védi munkaközös- j ség vezetője?! — A gimná- j zium igazgatója... j — Bocsánat, i kartársak! Enged-; jék meg, hogy i megjegyezzem: i Fekete Péter évek óta a Répa-retek- mogyoró Terme­lőszövetkezet ösz­töndíjasa. Az idén végezte el a Gö­döllői Agrártudo­mányi Egyetemet, kitüntetéssel. Egyhangú cso­dálkozás. — Érdekes! Ezért nevezték volna ki a terme­lőszövetkezetbe főmezőgazdász­nak? (rossi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom