Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-14 / 243. szám

n aw Mcru i~/(fiHíio 1966. OKTOBER 14., PÉNTEK Könyvespolc V. Sz. Nyemcsinov: A népgazdasági tervezés és irányítás problémái A Könyv a nemrég elhunyt Lenin-díjas Nyemcsinov aka­démikusnak a moszkvai egye temen megtartott előadásait tartalmazza. Az előadásokat 1963—64-ben tartotta, amikor a Szovjetunióban már viták folytak a gazdaságirányítási rendszer átalakításáról. Azzal a kérdéssel foglalko­zik, hogy a mai bonyolult gazdasági rendszerben mate­matikailag megalapozott, tudo­mányos módszerekre van szükség. Nyemcsinov professzor meg­magyarázza: milyen módon lehet alkalmazni a kiberneti­kát a közgazdasági-matemati­kai számításokban. Elsősorban közgazdászoknak, egyetemi és esti egyetemi hallgatóknak ajánlható e könyv, de a pártíunkcionáriu- sok, vállalati vezetők, üzemi tervgazdászok is haszonnal forgathatják. (Kossuth Kiadó) Étterem a Fehér Akáchoz Látogatás a megye egyetlen tsz-üzemi konyhájában Tsz kevés választott köl- tőibb, szebb nevet a Fehér Akácnál. Valami kedves, szép kerthelyiséges cukrászda-esz­presszó cégérét is diszíthetné ez a név, vagy akár vendéglá­tó kombinátét, ahol meleg étel is kapható. Nomen et omen, ahogy már a latinok is tartották, vagyis a nevében a sorsa, így hát nyilván az is közrejátszott abban, hogy a Fehér Akác a zölséget, főze­lékfélét nemcsak megtermeli, de meg is főzi, a saját tenyé­szetéből levágott állat húsát pedig megsüti és az ételt fel­szolgálja — éttermében. Széles Pest megyében min­denesetre ezidáig övé az első termelőszövetkezeti üzemi ét­kezde. Hogy az országban másfelé lenne hasonló, arról egyelőre nincs tudomásunk. Dabason azonban van, mégpe­Erkel Ferenc és Wagner Richard énekese 1 Szerény emlékkiállítás nyílt meg múlt vasárnap a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum egyik termében, mi­után néhány apró babérkoszo­rút helyeztek el a Dumtsa Je­nő utca egyik régi földszintes lakóházának falán, a nemrég odaerősített parányi már­ványtábla alá. Az ünnepség igen bensőséges volt és halk- ságával olyan jól beleillett az októberi ég bágyadt sugárzá­sának hangulatába. Egy nagy és igaz művész emléke villant fel kis szülővárosának ódon falai között, az énekesé, aki­nek csodálatos tenorja dia­dalmasan szárnyalt végig több mint egy évszázaddal ezelőtt egész Európa fölött, hogy aztán itt haljon el a szentendrei őszben, és akkor haljon el, amikor éppen a leg­győzedelmesebben zengett. Ennek is közel száz esztende­je, tehát nincs, nem is lehet jenki, alá bármilyen halvá­nyan is, de emlékezne még rá. Hanglemez sincs, nem is le­hetne, amely megörökítette volna, hogy legalább némi íze­lítőt adjon belőle az utókor­nak. Csak néhány szegényes tárgy sejteti, hogy milyen is lehetett: — kortárs-titánok elragadtatott megnyilatkozá­sai, rég elszáradt babérkoszo­rúk, elhalványult fényképek, foszladozó színházi jelmezek, elrongyolódott plakátok és sziporkázó érdemrendek — királyok, államfők hódolatá­nak jelképei. Ennyi az egész. Szinte fáj­dalmas illusztráció a kegyet­len igazságot meghirdető latin mondáshoz: Sic transit gloria mundi. Így tűnik el a világ di­csősége. Ha egyáltalában ma­rad, hát ennyi marad belőle, dig ez év júliusa óta, amikor még a községek egyesülése előtt Sári nagy szövetkezeti gazdasága volt a Fehér Akác. Üzemi étkezdéje keletkezé­sének és működésének rövid története azzal indul, hogy Dabáson némely közintézmény számára új épületet emeltek és a járási rendőrkapitányság régi helyé­ről szintén elköltözött. Meg­ürült épülete hamar gazdát talált, de udvarán még egy, óriási konyhából meg terem­ből álló ház emelkedik, a rendőrök kultúrterme volt régebben. Nos, hát ezzel is kellett va­lamit Kezdeni, s mert Dabason a közétkeztetés megoldatlan volt, a járási tanács különbö­ző hatóságok és intézmények dobozéi számára étkezdét nyi­tott benne. Néhány hónap múlva azonban megszüntette. Akkor jelentkezett a Fehér Akác. Delet kongat éppen a harang, amikor belépünk üzemi étke­zőjébe. Mozgalmas a kép, fér­fiak, nők tálcával a kezükben sort állnak a konyha tálaló he­lyiségének ablaka előtt. Tud­niillik önkiszolgáló étterem. Főzhetne 250 főre, de általá­ban naponta csak 150—200 ebéd kell. Az aratás idején azonban teljes kapacitással működött, innen vitték a dél­ebédet az arató-, meg a csép­lőgép mellett dolgozóknak a Fehér Akác földjeire. Kedves mosolyú, csinos fia­talasszony Pávics Jánosné az étkezde vezetője. Azelőtt a Fehér Akác irodájá­ban dolgozott, könyvelt. Vol­taképpen itt is azt csinálja, meg a pénztárt kezeli, megbe­széli az étrendet és felügyel, hegy minden rendben menjen. — Nem akartam elfogadni ezt a beosztást, — mondja — most már azonban szeretem, olyan jó érzés, ha a vendégek dicsérik az ételünket. Utóvég­re én is háziasszony vagyok, mindennap vacsorát és vasár­nap ebédet is főzök otthon. Gombás Sándorné, a sza­kácsnő három asszony segítsé­gével nagy igyekezettel dolgo­zik, azt szeretné, ha minden­nap mindenki elégedett lenne, aki a főztjéből eszik. — Sajnos ennyi ember szá- jaíze szerint nem lehet főz­ni, egy-két panasz is elhang­zik néhanapján. Mindennap itt ebédel Már- •cisz Gyula, a Fehér Akác el­nöke meg még páran az iro­dából. Aki nem ér rá átjönni, annak kis teherautón elviszik az ebédet az irodába. Ahogy a területen dolgozóknak szin­tén. A kertészet asszonyai pél­dául mind innen hozatják ál­landóan az ebédet Ma, nagy alumínium tartályokban het­ven tsz-dolgozó számára viszi az autó az ételt. A menü: zöldségleves, sertéssült, főtt burgonyával, savanyúpapriká­val. Hat forintot fizetnek érte. Az étteremben ott kanalaz­za a levest a másik dabasi tsz, a Szikra egész vezérkara, a járási tanács meg mindenfé­le más hivatal számos dolgo­zója. Nekik kilenc forintba ke­rül az ebéd, mert vendégek. — Hús mindennap van. Egy adag 15 deka. Bőséges körítés­sel, vagy főzelékkel és amihez passzol, ahhoz savanyúval — sorolja Pávicsné és azt sem titkolja, hogy a Fehér Akác­nak semmi haszna nem ma­rad az étkeztetésből. Éppen- hogv nem fizet rá. Dehát az üzemi konyha nem is üzlet, nem mellék-, sem segéd-, hanem szolgáltató üzem. —y —e Tsz-közi szakmunkásképző iskola Kiskunfélegyházán az or­szágban elsőnek — tsz-közi szakmunkásképző iskolát avat­tak. Az új létesítmény a hely­beli Bem Tsz-ben kapott he­lyet, s ott három közös gazda­ság részére képezik majd ki a növénytermesztő, állattenyész­tő és a kertészeti szakmunká­sokat. A szerdai avatóünnep­ségen részt vett dr. Soós Gá­bor földművelésügyi miniszter- helyettes is. Hagyománybedekker He evesi Pista is haza készül jövőre. Három hetet akar az óhazá­ban tölteni. Második asszonyá­nak és nagy fiának szeretné bemutatni Magyarországot. Pista azonban már nagyon Steve lehet, a Ford Company- nál (Fords New Jersey) tizen­nyolc év alatt igen megváltoz­hatott, mert arra kért: előre állítsam össze a programját, napra, órára, tanácsoljam, ho­vá menjen (természetesen ko­csival), mit nézzen meg. , „Nem az Aradi utca 22-re, az elavult bérkaszárnya eme­letén lévő egykori lakásunkra gondolok — írja —, nem is a Munkácsy utcai öreg iskolára. Az angyalföldi gyárat, a mú­zeumba illő munkapadjaival ugyancsak feleslegesnek vé­lem meglátogatni. Sőt, nem vágyom a köröndi kis cuk­rászda habos süteményére sem. (Ugye, jól emlékszem, Györgyinek hívták a kislányt, akivel oda jártunk.) ... Nem, mindez az idegennek — még ha a feleségem és a gyerekem is — érdektelen, rosszízűén szentimentális, talán kissé ne­vetséges ... Én két amerikai előtt büszkélkedni akarok Ma­gyarországgal. Patrióta ke­vélységgel megmutatni mind­azt, amit még ismertem és is­merek. Ez a Magyarország ma is bennem él, őrzöm gondo­latban és könyveimben a ten­gerentúlon is. Ehhez a Ma­gyarországhoz ragaszkodtam és ragaszkodom. Bevallom, fé­Magyarországot otthon hiába keresem. \ ajon megtalá- lom-e? .. Mr. Steve Hevesinek a leg­egyszerűbb volna szűkszavúan táviratozni: „Megtalálod. Jö­hetsz. Stop.” Ehelyett azon­ban megpróbáltam számodra előzetes útikalauzt összeállí­tani — kívánságod szerint. Tehát: parancsolj, válassz. Következzék az alkalmi ma­gyar hagyománybedekker al­fabét sorrendben. A jánlhatom Nagykőröst, ahol a református gim­názium diákjai jól őrzik Arany János tanár úr emlé­két. Felkeresheted a Babits- múzeumot, a Jónás könyve költőjének újjáépített eszter­gomi villájában rendezték be. Bálint György emléktábláját is leleplezték Budapesten, a Kresz Géza utca 16. számú ház falán. Ugyancsak körül­nézhetsz Bessenyei György gyolódó emlékekből gyűjtötte össze a kiállítás anyagát lel­kes buzgalommal Onódy Bé- láné, a kis múzeum igazgató­ja, hogy felidézze a hajdani szentendrei patikus fiának, Erkel Ferenc és Wagner Ri­chard világhódító énekesének, Stéger Xavér Ferencnek az emlékét, halála ötvenötödik évfordulója alkalmából. Pályafutása a legtündöklőbb inagyar karrierek közé tarto­zik. Szentendrén született 1824-ben. A zene utáni vágya­kozás már gyerekkorában fel­ébredt lelkében. Senki sem gondolt volna azonban arra, hogy ne az apja mesterségét, a patikussá got folytassa. Isko­lái elvégzése után tehát gyógy­szerész gyakornok lett és így került le a horvátországi Be- lovárba. Német volt az anya­nyelve, jól tudott szerbül is, magyarul viszont alig. Szár­nyaló énekhangja egy belovári műkedvelő előadáson tűnt fel, és a fiatal patikussegédet, aki sohasem tanult énekelni, a egykori bakonszegi házában, ahol kiállítást rendeztek az Ágis tragédiája szerzőjéről, (Tán még emlékszel: Mária Terézia testőre volt, a Tudo­mányos Akadémia őse: a hiva­talosan soha jóvá nem ha­gyott Hazafiúi Magyar Tár­saság megalapítója.) S feltét­len keresd fel Tapolcán Ba- csányi, az összeesküvő, a kuf- steini rab és költőnő hitvese, Baumberg Gizella szobáját. A niklai remete, Berzsenyi Dá­niel kéziratait, dokumentu­mait Niklán és Egyházashe- tyén gyűjtötték össze. A vaj­da, Eötvös Károly ma is fél­tett nyomaira Mezőszentgyör- gyön lelhetsz. Gárdonyi Géza tárgyaira, pipáira szülőfalujá­ban, Agárdon és öregsége egri tuszkulánumában vigyáznak. Hamburger Jenőről a kis boy- nak — nem tudom, Nick vagy Joe a neve? — Baján mesélj, ne feledd megemlíteni: a te édesapádnak, az ő nagyapjá­nak — Hevesi bácsi az Elekt­romos Műveknél dolgozott — a hagyománynál többet jelen­tett a Tanácsköztársaság. H idd el: Jókai Mór füredi nyaralója a mindmáig legolvasottabb magyar mese­mondó élő világának gazdag tára. József Attila gyermek­korát idézi a József család régi, múzeummá alakított kis lakása a Ferencváros­ban, a Gát utcában. Ka­zinczy Ferencét pedig az ősi Salak, a bútorok, az öreg lolmik egy széphalmi tata­rozott kúriában. Sümegen :em felejtették el Kisfaludy Sándort. Badacsony egyik nevezetessége pedig Kisfa­ludy első feleségének, Sze- ?edy Rózának szép háza. Honokon leveheted 'a kala­pod, tiszteleghetsz Kossuth bajos előtt. Szatmárcsekén, Kölcsey Ferenc pátriájában szavalhatod a Himnusz so­mit. Csesztvén megállhatsz Hadách Imre asztalánál, dorpácson közelről szemlél- leted Mikszáth Kálmán ka- amárisát. ^iszacsécsén Mó- ■icz Zsigmond szülőházát. S rövesd Petőfi útját: Somos­ban, Dunavecsén, Ostffyasz- izonyfán, Dömösön, Szalk- szentmártonban, Kiskőrösön .’agy akár, ahol a „négy- ikrös szekeret” vetette pa- nírra, a borjádi méhesben. \ váli vadon mélyén Vajda íános és Gina boldogtalan­sága kísért, Kápolnásnyé- ren Vörösmarty Mihály Szó­rnia figyelmeztet: „Hazád­nak rendületlenül légy híve, ó nagyar...” I hatsz Tompa Mihály ke­lemén paplaka kútjá­nak friss vizéből, bekopog­tathatsz Türr István bajai nortájára, körülnézhetsz Ti­nódi Lantos Sebestyén va- amikori sárvári otthonában. 3 áll Rákóczi Ferenc sáros- nataki, Zrínyi Miklós, szi­getvári, Kinizsi Pál nagy­vázsonyi, Juris ich Miklós tószegi, Dobó István egri várának fala, bástyája ... Elég is a felsorolásból. Úgy gondolom, ennyi három hét- •e szép program. És elgon- iolkoztató lecke a magyar­ság igazi értékeinek tisztele- séről. Szeretném, ha nemcsak te — a feleséged, a kisfiad is jól éreznék magukat a Du­na—Tisza közén, megkedvel­nék szülőföldedet s a holta- :on kívül megismernék az Hőket is. Hiszem: a XV. vagy a XVI. század neveze­tességei mellett a huszadik század Magyarországára is cíváncsiak. Éppen ezért, nint leendő ciceronéd, ösz- szeállítanék még egy úti- servezetet — a jelen be- iekkerét. Amit te Pistám, lem ismersz, már nem is- nersz, mert azóta épült, nióta elmentél. 1967-ben 1967-tel, nemcsak a tegnap­jai — a mával is szolgálnék. Sőt, egy kicsit a holnappal. 5ngedelmeddel. E gyébként, Pista, Györ­gyit, akivel a köröndi :ukrászdában randevúztál, a múltkor az autóbuszon lát- m Ma is csinos. Elvált isszony. Az egyik Váci úti akarékpénztár-fiók. könyve- ője. Úgy tudom, a kislánya , .avaly érettségizett. László Miklós s Amaz bűntudattal osont el tekintetével az X igazgatóról — jól emlékezett, hogy legutóbb \ is nyílt utcán dédelgették meg munkás két $ kezét. X , s Felszegen csöppentett el néhány restellkedő 3 szót. i — Nem volna semmi baj! Semmi se volna x baj. De... $ — De?! — csapott le rá az igazgató — ha\ semmi baj nincs, minek az a de? Ember, hát § nem érzi, hogy milyen szívesen cserélnék ma- 3 gával, ha nem tesz tönkre az értelmiségi X zsákutca? Nézzen rám — fogaim helyén lu- X kak, hátam elgörbült a sok üléstől, hajam ki- \ hullva, naponta evőkanállal eszem az orvos- § ságot. \ Nagyon erős volt a konyak — Bagamér egy \ könnycseppet törölt ki a szeméből. Az igaz- § gató is elérzékenyült. ^ — Derék fiú! Látom, megért! Én is megér- X tem! Ha megengedi, fölemelem a bérét! És ej, \ nahát — hogy milyen régen volt jutalomüdü- \ lésen! X Bagamér töprengett — igyon-e kínálás nél- 3 kül, Rucsai a tétovázást félreértve tovább X verte a vasat. $ — Hiszen nem mondom én, hogy ne tanul- § jón, ne olvasson! Tessék, itt van rögtön Pisz- ^ kos Fred — még én se néztem bele! Vagy vi- § gye — itt a mai Népsport. Bajnokság van —3 tudja, milyen nehéz kapni? Bagamér megköszönte a jóindulatot, de 3 azért kinyögte: 3 — Hát... hát... a kislány szeretné, ha .. ha ... ha ... \ Amaz tüzelt. — Egek, micsoda nő lehet! Csak az iroda- 3 kukacok tetszenek neki! Ó, ha nő lehetnék — 3 percig sem tétováznék! Én láttam magát hősi 3 akcióban! Meg amikor a 150 kilót fölemelte 3 — gratulálok, felejthetetlen élmény volt. Bagamér akarta mondani, hogy akkor ka- X pott köldöksérvet. Rucsai szívósan veregette $ a vállát, nem engedte szóhoz jutni. — Na, csak gondolkozzék el rajta. És leg- 3 főbb lenne, ha szombaton békés családi ott- X honomban megtárgyalnánk mindent. Űgyis $ annyit beszéltem a lányomnak magáról. Na! $ Na! Nem kell azért elpirulnia. Azt a másikat $ pedig felejtse el! Fantasztikus, mibe bele nem 3 vinné magát... ^ Nagy S. József _A kis üzem igazgatója, Rucsai a lelkesedés­től elfelejtett beszélni, ha meglátta segéd­munkását, Bagamért a nehézfogású száz kilók társaságában. Csupán a szeme ragyogott fé­nyesen, ahogy a férfias tetterőben gyönyörkö­dött, míg a többiek nagyokat nyögve cigaret­táztak vagy rövid töprengés után indultak ki­kérni munkakönyvüket. Éppen ezért szíven ütötte a hír, hogy az ál­lóképes izomzat birtokosa tovább akar tanul­ni, agyába belemart a korszellem, s esténként ílmodozva áll meg a technikumok kivilágított iblaka alatt. Azonnal hivatta az oktatási fe­lelőst, Zsiklát s szájából félelmetes erővel zu­hogtak a szavak: — Zsikla! Maga — maga beszélte, tele Ba­jamér fejét! Ne tagadja — hogy szépítse a statisztikáját! Ezért emeltük ki — hogy kira­katpolitikát csináljon? A vádlott nagyokat pislogva hallgatott, nem így Rucsai, lefekvés előtt rendszeresen imádkozott a munlcaközvetítőhöz megfelelő segédmunkásokért. — De ember, gondolkozzék! Még ha ledok- lóráivá meg is marad nálunk — emlékezzék ssak vissza az érettségizett, diplomás fogd meg erőkre. Ő maga emlékezett, máskor pirospozsgás bőre hamuszínűre változott, az idegdúcai, mintha mérges kutya harapdálta volna, sajog­tak. Az a lötyögős báró, aki két jancstszöget két fordulóban fuvarozott a telephelyre. A We- kerke ügyvéd, aki a BTK-ból idézett, ha jyorsabb ügyintézésre akarták serkenteni. Szerelemhegyi — ahogy glassékesztyűben ta­pogatta a nyersanyagot. Hozzájuk képest olyan volt Bagamér, mint egy korsó világos negyveii fokos kánikulában. Az a két szép nagy tenyere, meg ahogy nekidurran az acé­los lábaival a tehernek — miért kell ilyen gyöngyszemet idő előtt megrongálni? És menteni a menthetőt, azonnal hivatta is, íz asztalra kávét, konyakot rakatott, s arcára szenvedő mosolyt terítve, elgyötörve hozta nyelvét mozgásba. — Bagamér! Üzemünk büszkesége! Mit hal­lok? Jól értettem? Nem tetszik a nemes élet­pálya? következő évben, 1847-ben, már operaénekesnek szerződ­tette a zágrábi színház. Még ugyanabban az évben a Thea­ter an der Wien hívta meg vendégszereplésre és ott is egy csapásra meghódította a ké­nyes igényű bécsi közönséget. Aztán visszatért Zágrábba. Né­hány hónap múlva, 1848 tava­szán itt érte a magyar forra­dalom híre. Megkezdődött a szabadságharc. Jellasics tábor­nok szervezni kezdte hadsere­gét, hogy az osztrák császár zsoldjában hátbatámadja a fiatal magyar szabadságot. Ügynökei az ifjú énekest is felszólítottál:; álljon Jellasics zászlója alá. Stéger Xavér Fe­renc, aki még akkor sein tu­dott jól magyarul, kijelentet­te, hogy magyar hazája ellen nem fog fegyvert. Megszökött Zágrábból, rejtett utakon nagy nehezen Pestre ment, és le­szerződött segédszínésznek a Nemzeti Színházhoz Eleinte jelentéktelen szerepeket ka­pott, de 1849-ben már a nagy operák vezető tenor szerepei­ben aratott sikert. Akkor is­merkedett meg Erkel Ferenc-! cél, aki rögtön barátságába: fogadta. Ettől kezdve hosszú; és dicsőséges művészpályája j végéig a legszívesebben a ma- j gyár zeneköltők operáinak ve- > zető tenorszerepeit énekelte.; Hunyadi Lászlója és Bánk! bánja utolérhetetlen alakítás! volt. A lelkes magyar közön-! ség nevezte el „Erkel énekes”-! ének. • Az ötvenes évek elején 5 Bécsbe szerződött, az Udvari $ Operának lett vezető tenoris- 3 tája. 1854-ben már a legünne-3 peltebb operaénekese volt az 3 osztrák fővárosnak, „császári 3 és királyi udvari énekesinek! nevezték ki. Bécsben ismerkedett meg a 5 zene akkori fejedelmeivel. $ Köztük Wagner Richarddal is, 3 aki szintén barátságába fogad- ; ta, gyorsan felismerve benne; nehéz szerzeményeinek leghi-> vatottabb tolmácsolóját. Bécsből indult el aztán euró- ; pad kőrútjára és művészetével! szinte valamennyi európai fő-! város közönségét meghódítót-! ta. Mint világhírű művész jött! haza 1873-ban és lett állandó! tagja a Pesti Nemzeti Szín- s háznak, de alig egy év múlva,; 50 éves korában végleg vissza- $ vonult. Hazament Szentendre-3 re és élete végéig, 1911-ig, te-; hát 38 esztendeig ott élt teljes $ visszavonultságban. Soha töb-< bet nem szerepelt a nyilvános- 3 ság előtt. Szentendrén még sokan él-! nek ma is, akik ismerték, lát-; ták, beszéltek vele. De ének-3 hangját már senki sem hallót-3 ta. ! Magyar László ' Mentőakció

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom