Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-13 / 242. szám

A gazdasági mechanizmus reformja jegyében Tsz-közi építőipari vállalkozás A termelőszövetkezetek új gazdasági épületeinek felépíté­se évről évre komoly gondot okozott a szövetkezetekben. Legfőbb oka ennek az volt, hogy az építkezéseket az állami építőipari vállalatok vagy nem vállalták — nem tudták vál­lalni —, vagy ha el is vállalták, csak jelentős késésekkel vé­gezték el. Ez mindenképpen anyagi kárt okozott a szövetke­zeteknek. Legfőképpen az állattenyésztésben a biztonságos tervezés rovására ment. Valamelyes segítséget jelentett, s je­lent egyes szövetkezetekben a saját építőbrigádok működé­se. Ezek ereje, kapacitása azonban korlátozott, az építkezé­sek csak kis hányadát képesek elvégezni. Az újat, a jobbat keresés vágya és a monori, s váci járásban tapasztaltak ve­zették a járási mezőgazdasági osztályt, hogy a nyár végén javaslatot terjesszen a szövet­kezeti elnökök elé. A monori és a váci járásban évek óta működik egy tsz- közi önálló építőipari vállalat, A szövetkezetek hozták létre, hogy beruházásaikat végre­hajtsa, építkezéseiket elvégez­ze. A két önálló vállalat ed­digi tapasztalatai jók. Jövedel­mezően működik, s mindenek­előtt, lényegében megszűntek a szövetkezetek építkezési problémái. S ez volt a cél. A járási mezőgazdasági osztály javaslata is ezt tartalmazza: „Az éves építés-beruházási programban szereplő valamennyi létesít­mény kivitelezése, törekedve arra, hogy ez a beruházó tiz­eknek a lehető legkevesebbe kerüljön. Ennek érdekében a tszi-ek jelenlegi kivitelező ka­pacitását egy központi szerv­be kellene tömöríteni, amely valamennyi termelőszövetkezet érdekét egyformán képes szem előtt tartani. Javasoljuk, hogy valamennyi tsz közgyűlése ha­tározza el a közös vállalkozás létrehozását, az abban való részvételt, s a szükséges anya­gi fedezettel való hozzájáru­lást .. A vállalat székhelye Nagy- kátán lenne, s jogilag is ön­álló szervként működne. A szövetkezeteken kívül is el­vállalhatna munkákat, a me­zőgazdasági osztály külön en­gedélyével, ha rendelkezik majd szabad kapacitással. A vállalatot igazgató tanács irá­nyítaná, élén igazgató-főmér­nökkel. Az induló főkét ^ szövetkezetek adják össze, s itt természetbeni hozzájárulás is lehetséges. A vállalat alkal­mazottakat foglalkoztat. Ebben a szövetkezeti önálló brigádok szakembereire számíthatnak, s ami közérdekre tarthat szá­mot: a Budapestre bejáró, sőt az ország távoli vidékeire el­járó szakemberekre. A mono­rí és váci járás tapasztalatai szerint, az ott dolgozó szak­emberek jövedelme meghalad­ja a hasonló munkát egyéb vállalatnál végzők jövedelmét. S emellett megszűnne szá­mukra a vonatozással járó fáradság, s a távoléléssel járó külön költségek. A járási mezőgazdasági osz­tály augusztusi javaslata rész­letezte az egyéb feltételeket is. Ennek nyomán a járás szövet­kezetei közgyűlésen tárgyalták aneg a jelentkezést. Tizenhárom fsz „igent" mondott. Négy szövetkezet: a tóalmási, a kókai, a tápiószelei és a tá- piószöllősi úgy döntött, hogy nem vesz részt a vállalkozás­ban. Múlt pénteken ültek össze a szövetkezetek képviselői, hogy megalakítsák a vállalat igaz­gató tanácsát. Három tagú ideiglenes intéző bizottságot hoztak létre. Ennek feladata az alapszabály részletes kidol­gozása, a működési engedély megszerzése és az alkalmas igazgató-főmérnök és főköny­velő megkeresése. A tsz-közi Önálló építőipari Tanácstagi fogadóóra és beszámoló Ma délelőtt 9 órai kezdettel Benkovics Mihályné Tápió- Szentmártonban tart járási ta­nácstagi fogadóórát és beszá­molót. vállalkozás a tavaszon kezdi meg működését, egyelőre mintegy 60 fővel. A létszám felfejlesztése után 1968-ban azonban már valamennyi tsz- építkezést ez a vállalat végez­né. (d. g.) III. ÉVFOLYAM, 82. SZÄM 1966. OKTÓBER 13., CSÜTÖRTÖK Tanácsülés Szentmárfonkátán 47 ezer forinttal lemaradtak Több társadalmi munkát ♦ Üzérkednek a kofák A szentmártonkátai tanács­ülések hónapról hónapra gaz­dagabbak mind formai, mind tartalmi szempontból. Egyre ritkábbak a felesleges szó­Száz mázsa szőlő napon ta A MEK nem szállítja el a burgonyát Hogyan haladnak az őszi mezőgazdasági munkák a tá- pióbicskei Április 4. Termelő­szövetkezetben? Erről nyilat­kozik Vermes Győző, a szö­vetkezet főmezőgazdásza: — Megkezdődött a kukori­catörés, a burgonyaszedés, megy a szüret, a talajelőké­szítés és a vetés. De Tápió- bicskén jelenleg szüreti láz van, így emberhiány miatt vontatottan haladnak. Gép- kapacitásunk teljes mérték­ben le van kötve. Tíz gép segít a kukorica betakarí­tásában, tíz gép talajelőké­szítést végez, hárommal pe­dig vetünk. Csöves kukoricá­ban számolva, kib. 27 mázsa átlagot kaptunk. — Jó közepesnek ígérkezik a szőlőtermés. Naponta 100 mázsa szőlőt szállítunk a tá­piószelei pincegazdaságnak. Az ezredik mázsánál tartunk. — Nagyon jó a burgonya- termés. A próbaszedés azt bizonyít ja,'"hogy' 'a“” tervezett 70 mázsás átlag helyett 80 má­zsás átlagot is kapunk. Saj­nos, átvételi nehézségek van­nak, a MÉK nem szállítja el tő­lünk a burgonyát, így a szedés nagyon meglas­sul, s ez komolyan hátráltatja a talajelőkészítést, s az őszi vetést. — A jövő évi termés bizto­sítása érdekében őszi búza alá 350 katasztrális holdat ké­szítettünk el. Őszi árpából 333 holdat már elvetettünk, 50 hold vetését csak a burgonya kiszedése után tudjuk elvé­gezni. Búzából naponta 60— 65 holdat vetünk el. Ennek egy része csak a kukorica után kerülhet a földbe. — Várjuk a szüret befejezé­sét, mert akkor az ott dolgo­zó tagok ismét munkába áll­nak. S ha ráadásul továbbra is jó idő marad, meggyorsul a betakarítás, a talajélőkészí­tés és a vetés. — pápai — cséplések, mind többen szól­nak hozzá érdemben közsé­gük problémáihoz. A legutóbbi tanácsülésen Gyetvai Györgyné tanácstitkár ismertette a község költség- vetési helyzetét. Akadtak ne­hézségek — mint megállapí­totta — a tervek végrehajtá­sánál. Különösen a községi ke­zelésben levő épületek kar­bantartásánál vannak prob­lémák. Nehéz a kisiparosokat állami munkára megnyerni, ezért eltolódnak a határidők, s késik a betervezett munka elvégzése. Első félévi bevételi ter­vük 305 ezer forint volt, s ezt csak 258 ezer forintra sikerült teljesíteni. A továbbiakban Gyetvainé az óvoda és az iskola helyzetéről beszélt. Elmondotta, hogy az iskolák évi karbantartása 34 ezer forint, míg az óvodára 7 ezer forintot költenek. Ezen­kívül még 15 ezer forintot for­dítanak felújítási munkákra. A tanácstitkámő megállapí­totta: nagyobb figyelmet kell szentelni a társadalmi munkák szervezésére. Nagy szükség van erre ahhoz, SZÜRET Gábor Viktor felv. „Halló, itt azuitrarövidhullámú Kontyadó“ Napok óta .rémhírek terjen- genek. Az utcán sétálva, össze­gyűjtöttem. a terjengő híreket, amelyek az ultrarövid hullá­mú „kontyadókon” keresztül megérkeztek az én kíváncsi fülembe is. Az egyik asszony meséli: — Egy imádkozó, szakállas alak beugrott az ablakon, össze­szedte a házban a pénzt, min­denki kővé meredve nézte a jelenetet, majd elvitte, s lé­péseit kutyakoncert kísérte. — Hogy hol történt? — azt már nem tudja. Jön a másik meseköltő: — Megszöktek a rabok, sokan látták a csíkos ruhásokat. Majdnem mind be volt csudál- kozva. Voltak vagy ötszázan. — Bolond keen! — mondja egy másik asszony. — Hiszen csak öten voltak, abbul is el­kaptak hármat, a! Kettő el­inalt. — Hallották? — szól a har­madik. — Mit? Most már egy egész kupak­tanács, egy hadosztályra való „rádiós” csevegett. — Hát, aztat, hogy szelle­mek jártak a szőlőbe? — Apám a szőlőben tanyá­zott egy este a jonatánaima- fa alatt —, mondja egy fiatal menyecske —, oszt gyütt két szellem, és kezdték szedni átaj- jában az oportót — egy szal­mahordó kasba. Apám ideges természetű, és a szellemeket fejbe ütötte egy kapanyéilel, el is fújta őket a szél egy-ket­tőre. (Másnap két ember je­lentkezett az orvosnál, misze­rint sérülést szenvedtek a fe­jükön, leestek az állványról. No, de nézzük a mesét to- vább!) — Főleg a Temető utca kör­nyékén voltak a fegyencek — vágta el a szőlőstörténetet egy érdes női hang. — A kukori- cábul kiáltotta fényes nappal az egyik, hogy „vigyázz”, mi­kor arra gyüttem, oszt egy egész verébszőnyeg röppent á magasba. — Sőt H. N.-né látta is kö­zelről az egyik szakállast, amint a tehénvájúból ivott, utána megindult széles csapásokkal Egreskáta felé. Zoli fiam meg­látta, amint a szomszéd szobá­jában aludt a másik szakál­las. — Hallották-e, hogy a szé­kest rém ejtőernyőn jött, azt mondta Juli néni, aki látta, hogy patáslábú volt, a feje pe­dig a téglához hasonlított. (En viszont tudom, hogy a Meteo­rológiai Intézet magaslégköri viszonyokat vizsgáló műszerei­nek roncsai szálltak le Széke­sen.) Aztán még álarcos szellem, boszorkány, s sok más fantasz­tikus dolog forgott közszájon. Mindezeket a rémségeket végighallgatva elhatároztam, hogy hirdetést teszek közzé: aki ezekkel a rémekkel legkö­zelebb találkozik, szaladjon gyorsan el hozzám, hadd fény­képezhessem le őket, az lenne csak az igazi szenzáció! Molnár Bertalan terveiket közmegelégedésre teljesítsék. Ezután Bikás Károly, a ke­reskedelmi állandó bizottság tagja, számolt be a bizottság ténykedéseiről: — Igen sokat foglalkoztunk a lakosság élelmezési és más természetű ellátásával, s az fmsz vezetőségénél kerestünk orvoslást a vitás kérdésekre. Bizottságunk rendszeresen el­lenőrzi a piacot s az üzleteket. Hangsúlyozta, hogy a havonta megtartott állandó bizottsági értekezletek ugyancsak rend­szeresen foglalkoznak a piaci felvásárlás helyzetével. Az el­lenőrzések során kiderült, hogy a kofák nagy mennyiségű, községi közfogyasztásra szánt terméket vásárolnak fel — a helyi lakosság ro­vására. Az ilyen üzérkedések megfé­kezésére megtették a szüksé­ges lépéseket. A hozzászólók közül Tatár Gyula tanácstag észrevétele keltett különösebb figyelmet. A Bacsó Béla útról megállapí­totta, hogy egyes útszakaszok életveszélyesen rosszak, s egyes járművek ezen az úton életvészélyes gyorsasággal szá­guldoznak, Sürgette az út Tendbehozg tálát, Romhányi Ferenc tanácsel­nök elmondta, hogy a Bacsó Béla út ügyében írásban meg­kereste a KPM illetékeseit, azonban még ezideig nem vá­laszoltak. — molnár — Tanácskoztak a népművelők Az 1966,67-es új népműve­lési év feladatait, soron követ­kező munkáit szombaton egésznapos értekezleten tár­gyalták meg járásunk függet­lenített népművelői. A korsze­rű műveltség nyújtását az el­készült munkatervek szerint a szakkörök és művészeti cso­portok mellett továbbra is az ismeretterjesztésre alapozták. Néhány községben, így Kó- kán, Újszilváson, már meg­kezdődtek a különböző isme­retterjesztő sorozatok. Októ­ber közepén pedig a járás va­lamennyi községében beindul­nak a TIT előadások. A legnagyobb feladatot a járási művelődési ház vállalta magára több mint száz beter­vezett előadással. Hasonló nagy számmal követi Tápió- szentmárton, Tápiószecső és Kóka. Gajdoss Gyula, járási nép­művelési felügyelő az őszi-téli idény beindulása előtt szakmai tanácsokat, instrukciókat adott. Az általános, elvi elkép­zeléseket az elmúlt évad köz­ismert, jó példáival illusztrál­ta, illetve a követendő példák­ra hívta fel a figyelmet. Idősebb, tapasztaltabb, évek óta jó munkát végző művelő­dési ház igazgatók, mint Vár- allyai Béla, Chmelly Ödön, Ofella Sándor, jó ötleteket, bevált megoldásokat mondtak el, ezzel is segítve a fiatalabb kartársaikat és egymást. Az értekezlet befejezésével öntevékeny színjátszók tájoló jellegű csereelőadásokra kötöt­tek megállapodást. Urban László MOZIMŰSOR Nagykáta ma: Hűség (vasárna­pig). Tápiószele ma: szünnap, pén­tektől vasárnapig: Chaplin kaval- kád. Tápiószentmárton ma: Szent- jános fejevétele, szombaton: A gyilkos halála. Szentmártonkáta ma: Arséne Lupin, szombaton: Jégbalett csillaga. Tápióság ma: Vihar Ázsiában, szombaton: A kő­szívű ember fiai II. Tápióbícske ma: Matador, szombaton: A kőszí­vű ember fiai I. Pánd szombaton: örök megújulás. Tápiószőllős ma: örvényben, szombaton: Az „1” ak­ció. Farmos ma: A három testőr, szombaton: Az orvos halála. Kóka ma: Szigorúan titkos, szombaton: Fény a redőny mögött. Tápiósze­cső ma: A párizs—müncheni háló­kocsi, szombaton: Fehér asszony. Szentlőrinckáta ma: A színész, szombaton: A vonat. Lakodalomban lápiószecsőn Szép volt a menyasszony, földig érő, fehér csipkeruhá­ban, és tapsoltam, amikor megláttam a hozzá illő fekete ruhás vőlegényt. Tápiószecső ugyan már levetette a hímzett népviseletet, de ilyen alkal­makkor még néha előkerülnek ezek a díszes ruhák. Az eskü­vői népi szokásokat pedig hí­ven megtartják. Késve érkeztem délután a lakodalomba, éppen akkor, amikor a vőfély görbebotját — zöld bukszussal átszalagoz­va — magasra emelte, jelezve, hogy közölni akar valamit a násznéppel. Ősi rigmusok kíséretében búcsúztatta el a menyasszonyt szüleitől, addi­gi otthonától. Később a nász­nép elvonult a vőlegényes ház­hoz. Ott előírásszerűén zárt kapukat talált. Két asszony a kapun belül seprűt és hatalmas fakanalat emelgetett a vendé­gék felé. Persze, mégiscsak megnyílt a kapu, és a vőfély az új férj szüleinek bemutatta a meny­asszonyt. Később a násznép, vonulás közben, vidáman kur­jongatott. A menet a hosszú utcán vagy tízszer is megállt. Kedves volt, ahogy a fiatal lánykák és legények körtán­cot lejtettek a menet elején —* könnyedén, mint a lepkék. Benne van a vérükben a rit­mus. Érdekes szokás az is, hogy útközben megállt a menet, és a fiatalok táncoltak, majd a zenészek szépen leültek az út közepén körbe. A vőfély sorba kínálta a násznépet borral, s aztán bevasalta rajtuk a tí­zest. Este két szobából és a kony­hából eltávolították a bútoro­kat, berendezték asztalokkal, székekkel, de még így is alig fértek el a vendégek. Az arany­színű húsleves olyan finom volt, hogy két tányérral ia szedtem, de a sok húsból, tor­tából már alig tudtam enni. Utána jött a jó borocska ... Éjfél felé kerültem haza. Akkorákat bukdácsoltam, majdhogy kitörtem a nyakam. A félreértések elkerülése vé­gett: a jó borocskát nem az én számomra találták ki. Nem it­tam én belőle egy kortyot sem, s hogy mégis ilyen viszontag­ságos körülmények között ke­rültem haza, annak csupán az volt az oka, hogy csupán egy lámpa égett a hosszú úton végig. Antal Erzsébet Középkori harangot találtá Hevesen Hevesen, a falu központjában, vízlevezető csatorna ásása közben egy földbe ásott harangot találtak. Gótikus jellegéből és a rajta levő felírásból megállapították, hogy a harang a XV. században készült — a lakosság valószínűleg a törökök elől rejtette el. Hazánkban egyébként a középkorból alig ma­radt meg harang, mert csaknem valamennyit ágyúkba öntöt­ték. A hevesi harang mintegy öt mázsa súlyú és sorsáról úgy döntöttek, hogy a helyszínen haranglábakra állítva, műem­lékként helyezik el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom