Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-12 / 241. szám
«IT mbgtki VIETNAMS JELENTÉS Az amerikai nép nem tudja, mit tesznek nevében ,A partizánok jelentik az egyetlen nemzeti politikai erőt McNamara amerikai hadügyminiszter kedden délelőtt küiön-külön megbeszélést folytatott Thieu dél-vietnami államelnökkel és Ky miniszterelnökkel. Mind a két megbeszélés körülbelül fél órát tartott. A rövid megbeszélés után az újságíróknak, McNamara csak annyit mondott, hogy vietnami látogatása befejeztével tart majd sajtóértekezletet. A „Nhan Dan” a Vietnami Dolgozók Pántjának hivatalos lapja egy keddi cikkében arra mutat rá, hogy az amerikai agresszorok továbbra is barbár támadásokat hajtanak végre Észak-Vietnam lakott terüKongresszusi versenyben (Folytatás az 1. oldalról) giát kíván. Sok munkánk, kísérletünk, izzadságunk eredménye, hogy megtaláltuk az ideális megoldást, s ma már kitűnően munkálkodhatunk. Ha jól utána gondolunk az egyenesbe jutás, a talpra állás egyik motorja a kongresszus tiszteletére folytatott vetélkedő. Mi sem engedhetjük meg azt a luxust, hogy hagyjuk magunkat visszaszorítani. — Mivel foglalkoznak? / — Kísérleteink során kerékpár, varrógép és sok más berendezés alkatrészeinek porból sajtolásával. A technikai siker azonban még nem jelenti azt, hogy elég olcsón is jelentkezhetünk vele. A távoli siker biztos, ám addig is sürget a sok fémmunkáló- kés, fémlapkájának, a vi- diának gyártása. Ebből kérnek töméntelen mennyiséget. A mi dolgunk, hogy a hazai ipar jelentős részét ellássuk, ezzel csökkentsük a külföldről behozott tételeket T. Gy. Készül a földalatti vasút (Folytatás az 1. oldalról) — a vízzel telített iszapos homokrétegben — lelassult a két egymás melletti alagút fúrása. Míg az Astoria és a Rókus-kórház épület közötti szakaszon 24 óra alatt körülbelül 2 métert haladtak előre a földalatti építői, a Rókus- kórház épület alatt 24 óra alatt alig egy métert, rendkívül gondos munkát kell ugyanis végezniük, nehogy a víz behatolhasson az alagútba. Ebben a rossz talajban viszonylag a felszínen észlelhető süllyedések nagyobbak voltak, mint a Rákóczi út egyéb szakaszán, mégsem voltak azonban olyan számottevők. hogy a Rókus-kórház épületét veszélyeztetnék. Jelenleg a Rókus-kórház épület Blaha Lujza tér felé eső szárnyán dolgoznak a földalatti építői, egy hónap múlva hagyják el a kórházépület alatti szakaszt. November végén már pontosan látják, hogy a nagyon rosszul alapozott Rókus-kórház épületben talajmozgás következtében jelentkeznek-e számottevőbb károsodások. A Rákóczi út alatt mintegy 40 méter mélységben dolgozó metró-építők a nehéz talajviszonyok ellenére is remélik, hogy még az idén elérik a Blaha Lujza téri mélyállomást és ezzel ösz- szefiiggő alagút létesül a Népstadion és a Deák tér között. létéi ellen és mérgező vegyi- anyagokat is használnak. Morse szenátor egy szenátusi beszédében sziemére vetette az amerikai kormánynak, hogy a vietnami háború fokozatos kiterjesztése, a Thaiföldnek nyújtott titkos katonai támogatás tanulságul szolgál ahhoz, milyen messzire kerültek annak az elvnek a figyelembevételétől, hogy egy ilyen kötelezettséget csak a szenátus beleegyezésével lehet vállalni. Most azonban már nemcsak az amerikai nép nem tudja, mit tesznek a nevében, hanem a kongresszus és a szenátus sem. Több mint négy évi délvietnami tartózkodás után Neill Shyen, a New York Times tudósítója arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi saigoni rezsim nem győzhet a dcl-vietna- mi népi mozgalommal szemben. Az újságíró nem tartozik azok közé, akik nem értenek egyet az Egyesült Államok vietnami politikájával, de ennek ellenére a New York Times vasárnapi mellékletében közölt cikkében hangoztatja, hogy a nép többsége, különösen a parasztság, semmilyen formában nem támogatja a jelenlegi rendszert. Az országban — mutat rá a tudósító — a korrupció és tolvajlás uralkodott el. A délvietnami hadsereg elveszti harcképességét, a dezertálások száma rendkívüli mértékben meginövekedett. A partizánok jelentik az egyetlen nemzeti politikai erőt, amely képes felemelni Vietnam néptömegeit ROMA Trieszti incidens A rendőrök rendkívüli brutalitással léptek fel Szovjet • segítség Szíriának A kairói sajtó damaszkuszi jelentések alapján közli, hogy a Szovjetunió segítséget nyújt Szíriának az olaj kitermelésében. Az erre vonatkozó szerződés értéke 1 800 000 dollár. A Szíria északi részén feltárt olaj mező 1968 februárjában kezd termelni. Kezdő kapacitása évi 3 000 000 tonna lesz. A Technoexport szovjet vállalat szállítja a berendezéseket. A munkálatok irányítására ötven szovjet szakember érkezik Szíriába. Tanácskozik az Ei BUKAREST Korlátozások a házasság felbontásában A román államtanács törvényerejű rendelettel módosította a válással kapcsolatos rendelkezéseket. A módosítások értelmében házasságot csak kivételes esetekben sza- ban felbontani. Ha a házastársak közötti viszony jóvátehetetlenül megromlott. Hétfő este az olasz képviselőházban szenvedélyes hangú vita folyt le a szombati trieszti incidensekről. A hajógyárak tervezett bezárása miatt sztrájkoló és tüntető munkások ellen intézett rendőrtámadás következményeként ugyanis Trieszt városa szombaton szinte ostromállapot képét mutatta. Szombaton hajnalban, még mielőtt a munkások tüntetni kezdtek volna, a rendőrség más városokból több ezer rendőrt vezényelt Triesztbe, akik rendkívüli brutalitással léptek fel. Minden dolgozó, s valameny- nyi szakszervezet elutasítja a kormánynak a trieszti hajógyárak bezárásával kapcsolatos térvét, és elítéli a rendőrség magatartását. Kóborló oroszlánok az országúton Közlekedési szerencsétlenség következtében hétfőn éjjel kiszabadult hat cirkuszi oroszlán a Lille és Párizs közötti autóúton. A cirkusz ketrece felborult, s a i'enevadak szétszéledtek. Legfrissebb jelentések szerint az egyik oroszlánt sikerült leteríteni, amikor éppen egy csendőrre akarta magát rávetni. Egy másikat élve vittek vissza ketrecébe. A további négy sorsáról nem érkezett újabb tudósítás. Folytatódj politika Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése kedden folytatta általános politikai vitáját. A vita továbbra is három nagy kérdéscsoport köré koncentrálódik. Kivétel nélkül minden felszólaló foglalkozik a vietnami háborúval, a leszereléssel és a gyarmatok, illetve a gyarmati sorból csak nemrég felszabadult országok problémájával. A vietnami kérdés állott George Brown angol külügyminiszter keddi felszólalásának központjában. arnelye teni kői. elő. A ja újabb gén, hívása. Péter Jár ter, a kö~ magyar küld kedden megbes Dugerszuren m miniszterrel. Pété den találkozott M zics jugoszláv terrel is. Magyar-lengyel belkereskedelmi tárgyalások Hétfőn Tausz János magyar és Edward Sznajder lengyel belkereskedelmi miniszter vezetésével megkezdődtek a magyar—lengyel belkereskedelmi tárgyalások, továbbá a piaci kapcsolatok kiszélesítéséről és a tapasztalatcseréről szóló megbeszélések. Kedden délelőtt Stefan Jed- rychowsky, a lengyel Állami Tervhivatal elnöke fogadta Tausz János belkereskedelmi minisztert, és dr. Sághy Vilmost, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesét. A közel kétórás megbeszélésen érintették a két ország belkereskedelmi kapcsolatának időszerű kérdéseit. Tausz János kedden, a déli órákban megnyitotta a varsói magyar kereskedelmi és vendéglátóipari kiállítást. nagyrabecsült“ Pfitzér az SS tagja volt Albert Pfitzer, akit Erhard a kancellári hivatal új vezető- i jenek szemelt ki, kedden bejelentette, hogy ,,nem vállalja el a megbízást”. Az 54 éves Pfitzerről ugyanis bebizonyosodott — és maga is elismerte —, hogy valamikor az SS tagja volt. Ez akkor derült ki, amikor Erhard lemondott tanácsadójának, Ludger Wesi- rleknek az utódlása szóba jött. Erhard kancellár tudomásul vette Pfitzer bejelentését, hozzáfűzve, hogy változatlanul „nagyrabecsüli emberi és hivatásbeli értékeit”. hogy elfogatása esetén a Szovjetunióban megkínozzák? — Nem emlékszem, hogy mondták volna, de ezt »vártam. — No, és mi történt? Meg- kínozták? — Nem. — Hogyan bántak önnel a nyomozó hatóságok? — Igen jól bántak velem. A tárgyalóteremben helyet foglaló amerikai tudósítók — Rowers felismerte őket a ruhájukról — bosszúsan csóválták a fejüket. Nem ilyen választ vártak, ezt nem lovagolhatják meg tudósításaikban. Rowers azonban most nem azt akarta mondani, amit Amerikában várnak tőle. Lám, az ország, amelynek mindenható erejében úgy bízott, most tehetetlen. Az ő sorsa az itteniektől függ. És nem sok kíméletet várhat tőlük. Rowers még a cellában, a tárgyalás előtt higgadtan átgondolva a várható eseményeket, tárgyilagosan megállapította magában, hogy fordított esetben az amerikaiak nem lennének kíméletesek. Eszébe jutott McGrath, eszébe jutottak azok, akiket azért üldöztek, mert néhány rokonszenves mondatot ejtettek a Szovjetunióról. Vajon mit tettek volna azokkal, akik légikémként érkeztek volna? Az első tárgvalási nap délig tartott, aztán Rowérset átvitték egy szobába. — Mindjárt viszontláthatja a családját — mondta neki az ügyész, aki szintén elkísérte. És máris nyílt az ajtó. Rosa lépett be rajta, csinosan, illatosán, ápolton. Aztán az idősebb Rowers — a tárgyalóteremben elég messzire ült tőle, s így a fia nem vehette jobban szemügyre, most azonban meglepve állapította meg: az öreg jobban néz ki, mint valaha, valósággal sugárzik. Rosa megcsókolta a férjét. Az őröknek nem volt ellenvetésük, de árgus szemekkel figyelték, nehogy valamit átadhasson neki. A pilóta — kedvezni akarva őreinek — gyorsan el is tolta magától a feleségét. Amikor az apja kezet nyújtott neki. Rowers az őrökre nézett, hogy elfogadhatja-e apja kezét. Egyikük — egy hadnagy, aki az őrök parancsnokának látszott — alig észrevehetően bólintott. Az idősebb Rowers sokáig rázta a fia kezét. — Haza várunk fiam! — mondta neki. Francis eícraékenyült. — Igen apám — mondta. — Ila mindennek vége lesz, hazautazom. Az őrség parancsnoka mutatta, hogy csak nyugodtan üljenek le. Rosa amerikai cigarettával kínálta a férjét. Rowers rágyújtott. — Csaknem mindennap jön néhány riporter — mondta az idősebbik Piowers. — Már rendbe is hozattuk a házunkat, hogy ne kelljen olyan szegényesen fogadnunk őket. A legnagyobb lapoknak is nyilatkoztam. Híres ember lett belőled. Rosa beszámolt a folyószámla állásáról, s arról, hogy már meg is érdeklődte: mi történik a visszatartott dollárokkal? Beszélt az ügyvédjükkel, akinek az az álláspontja, hogy az összeg feltétlenül jár. Vagy Francis Rowersnek, vagy örököseinek. Rowers elsápadt. Milyen hideg üzleti séggel veszik számításba azt, amire ő gondolni sem mer: halálos ítélet is lehet a kaland és a tárgyalás vége. Rosának mindez csak jogi kérdés: ha a férjét kivég- zik, ő az örökös. — És képzeld, darling — folytatta tovább az asszony —, mindenki olyan jó hozzám. A szomszédok felváltva visznek el víkendre, hogy kicsit kikapcsolódjam, felejtsem el, hogy téged mennyit kínoznak ... — Egy ujjal sem nyúltak hozzám — mondta ingerülten Rowers. Ez volt az első eset, amikor nem nézett az őrség parancsnokára. — Az ügyvéd azt is mondta — folytatta Rosa —, hogy visszatarthatják a pénzt, ha te nem felelsz meg az eskü támasztotta követelményeknek, vagyis többet mondasz, mint amennyit kell... (Folytatjuk.) kérdéseire kellett válaszolnia, elátkozta azt a percet, amikor ilyen áron akart huszonötezer dolláros emberré válni. S bár látszólag könnyedén, minden fáradság nélkül válaszolt a kérdésekre, belül fáradt, nagyon fáradt volt. Nem így képzelte el a világhírt. — Hogyan érezte magát az út során? — kérdezte az ügyész, akinek a bíróság elnöke átadta a kérdezés jogát. — Fizikailag jól, de idegeskedtem, s féltem — válaszolta némi megfontolás után Rowers. — Mitől? — Attól, hogy a Szovjetunió felett vagyok! Ezt mondta. Hazudott. Amikor gépével húszezer méter magasságban repült szovjet terület felett, nyugodt volt, nagyon nyugodt. Mert azt hitte, semmi sem történhet. Most, utólag már tudja, hogy nyugtalanságra, idegességre több mint elegendő oka lett volna. S azt is tudja, hogy az amerikai fennhéjázás egyáltalán nem válna hasznára ez előtt a bíróság előtt. Az ügyész tovább faggatta. — Találtunk önnél egy mérgezett tűt — mutatott az ügyész a bűnjelek között a tárgyra. — Hogyan került ez önhöz? — Parancsnokomtól, Khel- ton ezredestől kaptam, mielőtt felszálltam volna, hogy öngyilkosságot kövessek el esetleges elfogatásom után, ha nem bírnám a kínzásokat. — ön parancsot kapott, hegy kudarc esetén használja a tűt? — Kifejezett parancsot nem íaptam — mondta Rowers, s 5Z ismét nem volt igaz. — Rám bízták, hogy használom-e i tűt, vagy sem. — önnek azt mondották, őket — a vádlottak padjáról száttekintve — a közönség soraiban. A terem zsúfolt volt, a legtöbb érdeklődő kezében jegyzetfüzet, golyóstoll. Az egész világsajtó elküldte képviselőit. Berregtek a filmfelvevő gépek, kattogtak a televíziós kamerák, amikor a bíróság elnöke feltette Rowersnek a szokásos kérdést: — Vádlott, megértette a vádat? — Igen! — Bűnösnek érzi magát? — Igen. A pilóta szép sorjában elmondott mindent Nem hallgatta el, mi. s hogyan történt, mint ahogy előzőleg, a nyomozás során sem tagadta meg a vallomástételt. Hogyan is tehette volna? Lelőtték egy idegen ország fölött, egy felségjelzés nélküli repülőgéppel, amelynek különleges fényképező berendezése különböző katonai objektumok légiképét rögzítette. Megtalálták nála a fegyvert, a pénzt, a különböző nyelvű feliratokkal ellátott kendőt Ott feküdt a bíróság asztalán, ahol a bűnjeleket elhelyezték, a mérgezett tű is. Rowers nem használta, s nem bánta meg. Félt, nagyon félt a börtöntől — hiszen nem babra megy a játék —, de mindent túlélhet. He megejti magán a végzetes karcolást, akkor már halott. Haszna lenne belőle másoknak, de Rowers most úgy érezte, hogy kihasználták, rútul becsapták — nem tartozik felelősséggel senkinek, csak saját magának. Amerika, messze volt, nagyon messze. S közel a szovjetek ereje, amelyet — most értette meg — nem ismert, s ezért lebecsült. Ezekben az órákban, amint egy szovjet hadbíró tábornok XXVI. Örökkévalóságnak tűnt, amíg az ejtőernyője kinyílt. Megismerkedett a halálfélelemmel. És még a kissé sárgás ejtőernyőn a föld felé lebegett, amikor elhatározta: nem fogja használni a mérgezett tűt. Két egyenruhás ember fogta el. Géppisztolyt szegeztek rá, s kiabáltak valamilyen — Rowers előtt — ismeretlen nyelven. Amikor a pilóta a tarkójára kulcsolta a kezét, tovább kiabáltak. Rowers csak nehezen értette meg: azt követelik tőle, emelje magasba a két karját. Hiába, itt mások a szokások. Amikor Rowers engedelmeskedett, megmotozták, majd kihámozták a pilótafelszerelésből. Valamilyen köpenyt adtak az alsóruhás pilótának. Aztán egy gépkocsihoz vezették, s intettek neki, hogy szálljon be. Mielőtt elindultak volna, megmutatták a sofőrnek a Ro- wersnél talált selyemkendőt. A gépkocsivezető előszpr nevetett, amikor elolvasta a szöveget. Aztán hirtelen elfogta a méreg és kiköpött. Ez volt az egyetlen inzultus, ami Rowerset érte. A kocsi behajtott egy épület udvarára. A pilótát tágas szobába vezették. Ott őrizték ketten is, egy szót sem szólva hozzá, amig érte nem jönnek Moszkvából. 11. A tárgyaláson Rowers a legjobb civil ruháját viselte. Sötétkék, jólszabott öltönyt: hozzá fehér inget és ezüstszürke nyakkendőt. Rosa hozta magával Amerikából, aki Moszkvába érkezett férje tárgyalására. Egyelőre azonban a pilóta sem vele, sem az apjával nem beszélhetett De látta
