Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-11 / 215. szám

tt»66. SZEPTEMBER 11., VASÁRNAP MEGVKf kffíHap 3 A második ötéves terv vég­rehajtási ideje alatt jelentősen fejlődött a megye mezőgazda­sága. Befejeződött szocialista átszervezése, s közben nőtt a mezőgazdaság termelése. Ered­ménnyel járt a szövetkezetek megszilárdítása, sikerrel vég­rehajtották szövetkezeteink a termelés fejlesztése érdekében hozott határozatokat, intézke­déseket. A megyei pártbizott­ság irányelvei hosszú távra jelölték meg a mezőgazdaság fejlesztésének útját. Nagy se­gítséget nyújtott a Politikai | Bizottság is, amikor megtár­gyalta a megye helyzetét, jó­váhagyta a megyei pártbizott­ság által kidolgozott alapelve­ket, s bátorította a pártmun­kásokat a következetes mun­kára. Az elmúlt öt esztendő alatt a dolgozó parasztok tömegei ismerték meg és tették magu­kévá a párt politikáját. Sike­rült a legfontosabb politikai és gazdasági kérdésekre irányí­tani a figyelmet a megyében, s ezzel gátat vetni az erők szétforgácsolásánalc. A közös munka elindítása, az anyagi érdekeltség kialakítása, a fej­lesztés terveinek kidolgozása, A harmadik ötéves terv fő célkitűzései a megye mezőgazdaságában az üzemi pártszervezetek lét­rehozása, a pártépítés és a pártélet fejlesztése, a vezetők és szakemberek beállítása, majd állandósítása mind-mind egy-egy fontos állomás volt az elmúlt öt esztendőben. A mun­kát segítette, hogy a szövet­kezeti tagok és vezetők több­sége megértette a párt politi­káját. De az is igaz, hogy a kommunisták igyekeztek a munka során közel kerülni a falu népéhez és az értelemre hatni. így volt ez a kenyér­gabona-termesztés fejlesztésé­nek kérdésében is, amikor azért folyt a harc, hogy a ha­zai termésből biztosítsuk az ország kenyerét. A megyei pártbizottság irányelveinek megfelelően ben meghaladta a 650 millió forintot. Jól teljesítették ter­vüket az erdőgazdaságok is. A gépjavító állomások mind job­ban betöltik szerepüket: bíz­tatóan javul a termelőszövet­kezetek gépeinek karbantar­tása. Falvaink községfejlesztésre csaknem fél milliárd forintot fordítottak. Megépült 41 orvo­si rendelő, 57 óvoda, 21 műve­lődési ház, 384 kilométer jár­da stb. Ebben az időszakban valósult meg, hogy nyugdíjat kapnak a termelőszövetkezeti tagok, javult SZTK-ellátásuk, Az idős tsz-tagokon sokat se­gítenek maguk a termelőszö­vetkezetek is. Alapvetően meg­változtak a mezőgazdasági dolgozók életkörülményei. A legnehezebb fizikai munkát, szántás, aratás, cséplés stb., gépesítették a nagyüzemi gaz­daságokban. A kormányhatározat alapján 486 szakember jelentkezett termelőszövetkezeti munkára, s ezek 72 százaléka ma is a termelőszövetkezetekben van. A termelőszövetkezeti parasz­tok munkáját olyan képzett és lelkes kommunista szakembe­rek segítették, mint Kelemen György és Vasa István, akik állami gazdasági igazgatói tisztségük mellett egy-egy tsz vezetését is vállalták. De le­hetne továbbsorolni a neveket, például Magyar Sándor, Ság- hi László, Varga János, Nyúj­tó Ferenc, igazgató elvtársak, Pál Károly, Vaszil László, Ku­li Imre, Dékány István, Szűcs Béla, Szabó Ferenc termelő­szövetkezeti elnökök, valamint többen mások. A pártszervezetek, gazdasági szervező munkájuk mellett erősítették soraikat is. Az el­múlt öt esztendő alatt, taglét­számuk mintegy 2000-rel nőtt. Számokban nem mutatható ki, de értékét tekintve felbecsül­hetetlen az a segítség, amelyet a pártszervezetek többsége jelent ma már a tagság neve­lésében, a gazdasági felada­tok megoldásában, a szocialis­ta munkaverseny szervezésé­ben. A pártmunka erősödése kedvezően hatott a szövetkeze­ti demokrácia, a szövetkezeti élet fejlesztésére is. Városellátó jellegű a megye A második ötéves terv idő­szaka alatt 13 452 hold szőlőt és 13 807 hold gyümölcsöst te­lepítettek a megyében. Jelen­tősen növekedett a zöldségter­melés területe. A megyei párt- bizottság irányelveinek meg­felelően alakultak a termelési körzetek. A kenyérgabona ter­mésátlaga az 1956—1960-as évek 7,4 mázsás átlagáról 10,3 mázsára emelkedett. A kuko­rica termesztésében 15 mázsán felüli megyei átlagok szület­tek. A megye állatállománya meghaladja az átszervezés előttit. 1960. évi felvásárlás mennyiségét 100-nak véve, 1965 végére 147 százalékra nö­vekedett. A második ötéves terv idő­szakában a belterjesség irá­nyába fejlődött a megye mező- gazdasága. A traktorok és a kombájnok száma például megduplázódott. Jelentősen nőtt a munkagépek száma is. A műtrágyafelhasználás 67—70 százalékkal növekedett. Fel­épült ■*451 tehén-, 17 834 nö­vendékmarha-, 44 350 juh- és 5027 hízósertés-férőhely és még sok más fontos gazdasági épü­let. 23 ezer holddal növekedett az öntözött terület, s ma már megközelíti a 30 ezer holdat. A szövetkezetek belterjes irá­nyú fejlődése kedvezően ha­tott a közös gazdaságok meg­szilárdulására. 1961-hez kép-’st a termelési érték 54 százalék­kal, a beruházott vagyon 173 százalékkal, a tehermentes va­gyon 161 százalékkal nőtt. A szövetkezetek vagyona ma már meghaladja a 7? milliárd forin­tot. Csökkent a gyenge terme­lőszövetkezetek száma és a mérleghiány összege. A szövet­kezetek megszilárdulásának, a termelés fejlődésének eredmé­nye a termelőszövetkezeti ta­gok részesedésének emelkedé­se. Az egy tagra jutó átlagos részesedés az 1960. évi 7362 fo­rintról. 1965-re 12 ezer forint fölé emelkedett. Ez azonban még mindig elég alacsony és rendszertelen a kereseti lehe­tőség . Az eredmények értékét csak növeli, hogy olyan emberek kezdtek — mind a vezetők, mind pedig a taaok — a nagy­üzemi mezőgazdaság megte­remtéséhez, akik szövetkezeti nagyüzemet nem vezettek, akiknek nem volt nagyüzemi tapasztalatuk. Dicséret illeti őket azért, mert a nehéz kö­rülmények között is megállták a helyüket, vállalták a kez­déssel járó áldozatokat. Mi­közben vállalták, hogy meg­változtatják környezetüket, megváltoztak maguk is. Azok a dolgozó parasztok, akik né­hány évvel ezelőtt még kis- parcellás gazdálkodásra es­küdtek, ma többségük őszin­te híve a szocialista nagy­üzemeknek. Tudják, hogy bol­dogulásuk alapja a közös munka. A következetes politi­kai munka eredményeként ma már kialakulóban van az egységes paraszti osztály. A falvak fejlődése A tervidőszak alatt jelentő­sen növekedett az állami gaz­daságok termelése Ls, s 1965­íNepga^uctóasuni K. ucu ixigtuiTv. ötéves terve egyenes folyta­tása a második ötéves tervnek. Célja: a szocializmus teljes felépítése. A mezőgazdaság termelését 13—15 százalékkal fejlesztik, ezenbelül a közös gazdaságok termelése 22—25 százalékkal emelkedik. Ezek a célok a megyében is megvaló­síthatók. A megyei pártbizott­ság legutóbbi ülésén úgy ha­tározott, hogy a Hl. ötéves terv időszakában is néhány fő kérdésre kell összpontosítani az erőt. A fő cél továbbra is n termelés növelése, a tsz-tagok életszínvonalának javítása. A szakosítás irányában való fej­lesztés egyre inkább kidombo­rítja majd a megye városellá­tó jellegét. A kenyérgabona termelését továbbra is fejleszteni kell, a lakosság kenyérrel való za­vartalan ellátása ugyanis nép- gazdasági érdek. Ezt veszé­lyeztetik az olyan nézetek, mint például „csökkenteni le­het a kenyérgabona termesz­tését”, vagy az önállóság nö­velése lehetővé teszi a terü­let csökkentését. Ezekkel nem lehet egyetérteni. A kenyérga­bonát meghatározott területen kell vetni és termelni. A párt- szervezetek előtt továbbra is fontos feladat, hogy támogas­sák a kenyérgabona termelé­sét. A szőlő- és gyümölcsül­tetvények területe a megyé­ben 90 400 hold. Ezenbelül az új telepítés 27 350 hold. Az ültetvények értéke megköze­líti a 2,3 milliárd forintot. Az új telepítésű szőlők és gyü­mölcsösök jórészt a III. ötéves tervben fordulnak termőre. A telepítmények szépen fejlőd­tek, s minden remény megvan arra, hogy beváltják a hozzá­juk fűzött reményeket. Rend­kívül fontos azonban, hogy az elmaradt s a termeléssel szo­ros kapcsolatban levő járulé­kos beruházások megvalósul­janak. Egyes üzemi vezetők hajlamosak arra, hogy az új telepítések termőre fordulásá­val elhanyagolják a régi ül­tetvényeket. Az ezeket védő rendeletek, intézkedések ma is érvényben vannak, és min­denütt be kell tartani azokat, A zöldségtermelés a nagy­üzemekben állandósult, és olyan termelési ággá vált, amelynek eredményessége egyre kevésbé függ az időjá­rástól s jelentős bevételt biz­tosít a gazdaságoknak. A me­gyében szeretik és tudják is termelni a zöldséget. A III. ötéves terv a megye számára 30—32 ezer hold zöldségtermő területet irányoz elő. A terü­let növelése, az átlagtermések fokozása mellett feltétlen ja­vítani kell azonban a termelé­si biztonságot. Törekedni kell az áru útjának lerövidítésére. Helyes, ha a termelőszövetke­zetek mindinkább rátérnek a közvetlen értékesítésre. Eláru­sítóhelyeket, üzleteket létesí­tenek. A burgonya, a paradi­csom és egyéb kertészeti ter­mékek értékesítésénél kiala­kult nehézségek azonban csök­kentik a termelési biztonságot. Ezen pedig feltétlenül segíte­ni kell. A termelési biztonság akkor kerül veszélybe, ami­kor a megtermelt, szerződött áru nem kerül felvásárlásra. A termelőüzem gazdasági ká­rát ugyan pótolja a termények átvétel nélküli kifizetése, de az, hogy a termelő szeme előtt semmisüljön meg az áru, mind gazdaságilag, mind poli­tikailag káros. De nem lebe­csülendő az sem, hogy ugyan­azokból az árukból, amelyek kint megsemmisülnek, nincs bőség, és ezért a fogyasztói árak magasak. Az árakat nem egy esetben mestersége­sen tartja fenn a kereskede­lem, ezzel igyekszik a fo­gyasztás mennyiségét kormá­nyozni. A friss zöldbabot meg­vásárolta a MÉK, de takar­mányozás céljára visszaadta a gazdaságoknak, azért, mert a nagykereskedelem nem vette át tőlük. Szinte érthetetlen, hogy ezen a napon a buda­pesti piacokon a termelők 8 forintért is el tudták adni a bab kilóját. Az exportra al­kalmas szilvát csak központi beavatkozásra lehetett értéke­síteni. Ezek olyan jelenségek, amelyekre fel kell figyelni, hi­szen a megyében a III. ötéves tervben a gazdaságok növelik a kertészeti területet. Fejlődik az állattenyésztés is A III. ötéves tervben mind mennyiségileg, mind minőségi­leg tovább fejlődik a megyé­ben az állattenyésztés. Nagy jelentősége van ennek, mert így a tagok folyamatos mun­kához jutnak, a rendszeres pénzbevételek pedig megköny- nyítik az előlegfizetést. A terv­időszak alatt 85—90, 100 férő­helyes tehénistálló épül, 22—24 gazdaságban pedig 300-as te­henészetet létesítenek. A ser­tésállomány a jelenlegi szin­ten marad, míg a juhállomány mintegy 10 százalékkal növek­szik. A baromfitenyésztésben főként a minőségjavításra kell nagy gondot fordítani. Az ál­lattenyésztési tervek azonban csak úgy valósulnak meg, ha a megyében tovább fejlődik a takarmánytermelés, a meglevő takarmányt jól tartósítják és tárolják, továbbá ésszerűen használják fel. Nagy gondot kell fordítaniok a hulladékta- karmányok — kukoricaszár, kertészeti hulladékok, répafej stb. — feletetésére. Az állami gazdaságokban csaknem 400 millió, a termelő- szövetkezetekben pedig több mint 1 milliárd forintot ruház­nak be a III. ötéves terv ide­jén a termelés fejlesztésére. A megye mezőgazdaságának szű­kös munkaerőellátottsága in­dokolja, hogy a megye mező- gazdaságának anyagi és mű­szaki ellátottsága meghaladja az országos átlagot. A nehéz fizikai munkák javarésze gé­pesítésre kerül. A beruházá­sokkal egy időben minden gaz­daságban fontos feladat, hogy jól használják ki a termelő- eszközöket és a berendezése­ket. A termelőszövetkezetek amortizációja ugyanis termelé­si költségként jelentkezik, a termékegységre jutó költség- hányad ugrásszerűen emelke­dik, ez csökkenti a tagok jö­vedelmét. Ezért kell tehát nagy gondot fordítani a gépek, férő­helyek, öntözőberendezések jő kihasználására. Biztosítani kell az* anyagi érdekeltséget A III. ötéves terv úgy való­sulhat meg, ha valamennyi gazdaságban biztosítják a dol­gozók anyagi érdekeltségét. Helyes, ha a termelőszövetke­zetekben a részesedési alapon belül létrehozzák a munkadíj alapot, amelyből folyósítani tudják a helyileg kialakult szintnek megfelelően a tagság havonkénti keresetét. A szö­vetkezeti vezetők tulajdonítsa­nak nagy jelentőséget a pre­mizálásnak, valamint az év végi kiegészítő részesedésnek is, A nagyobb szakmai hozzá­értést követelő munkáknál a megbízatást kössék szakmai képesítéshez, a kiképzett szak­munkásokat foglalkoztassák szakmájukban. A megye ter­melőszövetkezeteiben ma még csupán egyharmadát tudják foglalkoztatni a tagoknak, a további kétharmadát csak idő­szakosan. Üzemenként határoz­zák meg e tagoknak a nagyobb mértékű foglalkoztatását. A következő években foko­zatosan bevezetésre kerül a gazdaságirányítás új módsze­re. A reformnak már eddig is több eleme érvényesül a mező- gazdaságban. (Megváltozott pél­dául a tervezés módszere. A feladatokat mint kötelező terv­számokat, a termeltető felvá­sárló vállalatok kapják meg. Ezek kötnek azután szerződést a termelőszövetkezetekkel. Az 1965—66. évi tapasztalatok kedvezőek. Alig van eltérés a megyében a korábban előállí­tott és értékesített áru meny- nyiségétöl. Burgonyából, hízott sertésből, hízott marhából, va­lamint tojásból növekedett a termelés, csupán a cukorrépá­nál mutatkozik visszaesés. A megváltozott tervezési módszer, valamint a beruhá­zások lebonyolításának válto­zása jelentősen növeli az üze­mek önállóságát. Ezért helyes, ha valamennyi üzem elké­szíti fejlesztési programját, amelyben meghatározza a termelés fejlődésének irá­nyát és ütemét. Az állami gazdaságokban és a vállala­toknál már a II. ötéves terv időszakában is figyelembe vet­ték a gazdaságosságot. A szö- vetkezetekben azonban az ön­költségszámítás az elmúlt években alig-aíig lépett túl a kísérleti állapoton. Előre­láthatólag a reformintézkedé­sek bevezetésével a szövetke­zeti szektorban is könnyebbé válik a kölíségszámítás. Az üzemi önállóság elve helyes, az önállóságot növelni kell. A szövetkezeteknek azon­ban élni is kell ezzel. Hasz­nálják ki a helyi termelési le­hetőséget, a népgazdaság igé­nyelnek figyelembe vételé­vel szervezzék meg termelésü­ket, s a gazdaságokon belül növeljék a szakemberek ön­állóságát, felelősségét. Nem egy gazdaságban azonban rosszul értelmezik az önálló­ságot. Az önállóság alapja a vezetők és a tagok, az üzemek és a vállalatok, az irányító­szervek közötti bizalom. Az | üzemi pártszervezetek fele­lősek azért, hogy a szövetke­zeti gazdaságok mennyire él­nek az új gazdasági reform adta lehetőségekkel. A termelőszövetkezetek többségében zavartalanul ér­vényesül a szövetkezeti de­mokrácia. Néhány szövetke­zetben azonban a vezetők semmibeveszik a szövetkezeti demokráciát. Holott vala­mennyi közös gazdaságban'a tagság joga dönteni a belső élet, a rend és a termelés leg­fontosabb kérdéseiben. Az olyan vezető, aki azt tartja, hogy a magas jövedelem mel­lett a tagság nem igényli a döntés jogát, az téved, s előbb vagy utóbb magába marad és a tagság megvonja tőié bizalmát Csaknem másfél milliárd beruházásokra Egymilliárd 400 millió fo­rintos beruházásra kerül 6or a megye mezőgazdaságában a III. ötéves tervben. Hatalmas összeg ez, de a feladatokat te­kintve ennél még többre len­ne szükség. Mindemellett a legfontosabb gondok ezzel az összeggel is megoldhatók. Nagy lépést kell tenni a tehe­nészetek fejlesztésében és a kertészeti beruházásokban. Külön is foglalkozni kell a százhalombattai és a túrái hő­energia hasznosításával. E tervek hamarabb valósulná­nak meg, ha megfelelő össze­fogás alakulna ki a termelő- szövetkezetek és más gazda­sági, vagy vállalatok között. Szó lehet a budapesti terme­lőszövetkezetekkel való koo­perációról is. A megyében indokolt lenne 150—160 000 máasás szőlőfel­dolgozó kapacitás létesítése. A terv egyelőre csak 100 ezer mázsás kapacitásra biztosít összeget. A III. ötéves terv 1200 holdas szőlőtelepítése mellett, további 2000 hold cse­megeszőlő telepítésére is szükség volna. A megye e feladatok megvalósítására fel­készült. A beruházások során ér­vényesül az a szemlélet, hogy az állami hitelből ott létesítsenek gazdasági épü­leteket, segédüzemeket, ön­tözőgépeket stb., ahol azok költsége gyorsan megtérül. Az export növelését előse­gítő beruházások is ezen elv figyelembevételével tör­ténnek. A termelőszövetkeze­teknek tehát már most fel kell készülniük a beruházá­sok lebonyolítására. Előny­ben lesznek ugyanis azok a termelőszövetkezetek, ame­lyek saját építőrészleggel rendelkeznek, vagy tagjai valamelyik szövetkezeti vál­lalkozásnak. A terv ugyanis az, hogy 1970-re a termelő­szövetkezeti építkezéseken 70— 80 százalékban az építőbri- igádok dolgozzanak. Az lenne az előnyös, ha , az építő­brigádok bármilyen épüle­tet meg tudnának építeni a közös gazdaságokban. Ösz- szefogással kell tehát gon­doskodni arról, hogy a tsz- közi vállalkozás, vagy a szövetkezeti építőbrigád meg­felelő műszaki felkészült-- seggel rendelkezzen. Célsze­rű az állami gazdaságok építőbrigádjait is fenntar­tani, helyenként fejleszteni. Az irányítás reformja újabb követelményeket támaszt a termelőszövetkezeti vezetők­kel szemben. Azok a vezetők szolgálják jól a közösséget, akik felismerik az új hely­zetben is, mi helyes, mi az “előnyös, mi a gazdaságos. Ennek _ megítéléséhez a jö­vőben is támogatást kap­nak a szövetkezeti vezetők, ■de maguknak is gondoskod- •niuk kell arról, hogy az üzemen belül megfelelő se­gítőtársakra tegyenek szert. •A II. ötéves tervidőszakban ■egyrészt az üzemek között, másrészt az üzemeken belül is megindult a specializálá- si folyamat. Feladatok hatá­rozottabban elváltak egymás­tól, és megoldásukhoz spe­ciális szakemberekre, illet­ve szakmunkásokra van szükség. A gyorsabb ütemű fejlődést azonban nemegy­szer az is akadályozza, hogy nincs elegendő szak­munkás. Az idei esztendő a III. öt­éves terv első éve. Bár év­közben sok nehézséget kel- j lett leküzdeni, minden re­mény, megyan arra, hogy a megye mezőgazdasága ered­ményes esztendőt zár. A ter­melés fejlesztése érdekében erőteljesen bontakozott ki a szocialista munkaverseny, és terjed a szocialista brigád- mozgalom. A dolgozóik jobb munkájában, nagyobb helyt­állásában kifejezésre jut tisz­teletük, ragaszkodásuk a párt iránt. A hátralevő hetek, hónapok munkáján azonban nagymértékben múlik, hogy mennyit hasznosíthatunk az eddigi szorgalomból, termés­ből. Betakarításra vár, több mint 200 ezer hold termése, ! csaknem 200 ezer hold őszi kalászost kell idejében és jó minőségben elvetni. Elő­nyös lenne, ha megközelí­tőleg 200 ezer holdon mély­szántást végeznének a gaz­daságokban. Sok még tehát a teendő, nagy erőpróba előtt áll a falvak népe. A mezőgazdaság szocialista átalakításában, a termelés növelésében legtöbb munka, a legnagyobb felelősség a kommunistákra hárult. A III. ötéves terv megvaló­sítása Is nagy munkát, teljes odaadást követel. Éppen | ezért továbbra is hatéko­nyan kell erősíteni a ter­melőszövetkezeti pártszerve­zeteket, újabb káderekkel ellátni a gazdaságokat, biz­tosítani a tagság demokra­tikus jogait, és még több fontos politikai, gazdasági feladatot kell megoldaniuk. Az eddigi eredmények egy­ben biztosítékot nyújtanak arra, hogy a III. ötéves terv céljai is maradéktalanul meg­valósulnak, s ezzel eddig so­ha nem látott szintre emel­kedik a mezőgazdaság, a szö­vetkezeti parasztok és dol­gozók életmódja. Az MSZMP Pest megyei Bizottsága szeptember 8-án tárgyalta meg a III. ötéves terv irányelveit. Cikkünk a megyei pártbizottság ülésén elhangzott beszámolónak és az ott hozott határozatnak rövid összegezése. * l > t

Next

/
Oldalképek
Tartalom