Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-10 / 214. szám

1966. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT wt.sr MíGttt hírlap KINEK SEGÍT? Ez a kérdés mostanában kü­lönösen sokszor elhangzik, ha közéletünket, szocialista építő­munkánkat — vagy akárcsak meglevő létesítményeink pusz­ta fenntartását gátló, akadá­lyozó intézkedésekbe, elavult rendeletekbe botlunk. Mert sok ilyen skatulya, gátló retesz áll útjába azoknak, akik a kö­zösség javára megkívánnak ol­dani valami fontosat. S nem véletlen, hogy a türelmetlen­ség talán nagyobb, nehezebben fékezhető most, amikor már napirendre került a gazdaság­irányítási mechanizmus re­formja és a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága által kidolgozott, a szük­ségleteinket hűen tükröző, ész­szerű irányelvek egyre széle­sebb körben válnak Ismertté. Igen, kinek segítenek a régi, elavult, az előrehaladást gátló intézkedések? Például az is, amelyről sok szó esett a me­gyei tanács egyik végrehajtó bizottsági ülésén. Nevezetesen: az a rendelkezés volt a beszéd tárgya, amely a helyi tanácso­kat szabályozza a különböző közületi munkálatok elvégez­tetésében. Az Építésügyi Mi­nisztérium által hozott intéz­kedés néhány éves érvényessé­ge óta, igen visszás, felemás helyzetet teremtett a költség- vetési összegek felhasználása terén. Ugyanis a rendelkezés betartói számára lehetetlenné tette jelentős, fontos, az ese­tek többségében sürgős — fel­újítási munkálatok elvégezte­tését. Hogyan? Hát lehet nálunk egy rendelkezésnek ilyen cél­ja? Túlzás lenne állítani, hogy a szóbanforgó intézkedés ezzel a célkitűzéssel látott napvilágot, amikor kimondta: a termelő- szövetkezetek házi építőbri­gádjai felújítási munkákat a tanácsok számára csak tízezer forint értékhatárig végezhet­nek. Ám egy rendelkezés a gyakorlati végrehajtás során Vizsgázik. S ez, bármennyire is jószándékkal született — nyu­godtan mondhatjuk —, nem igazodott a valóságos helyzet­hez, azt figyelmen kívül hagy­ta s emiatt sok bonyodalom­SSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ nak lett okozója. A megyei végrehajtó bizottság említett ülésén ezt többen megerősítet­ték, a Budai Járási Tanács el­nöke pedig még példákkal is alátámasztotta. fme, milyen helyzetet alakít­hat ki egy rossz rendelkezés: miután a helyi tanácsok a fel­újításokat — hiszen azok nem­egyszer százezres összegeket is meghaladnak — nem végeztet­hetik a községükben, vagy a környéken levő termelőszövet­kezetek építőbrigádjaival, kénytelenek magánkisiparo­sokra bízni egyes munkákat. Mert ugye. állami építőipari vállalat, de még kisipari szö­vetkezet sem tudna ilyen igé­nyeket teljesíteni, lévén sok nagyobb s fontosabb munká­ja. A kisiparosok azonban — a tsz-építőbrigádokkal ellen­tétben — végezhetnek felújítá­Nyitás: szeptember 15-én Kívül-belül újjávarázsolva, megszépülve nyílik meg szep­tember 15-én a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vál­lalat 0205-ös számú érdi ve­gyes-ruházati boltja. A csak­nem 300 ezer forintos költ­séggel átalakított, korszerű bútorzattal berendezett üzlet a jövőben a felső konfekció, a méter- és divatáru gazdag választékával várja a vevő­ket. Anyagmozgatás okozza a legtöbb balesetet KULCSÁTADÁSIG „BONYOLÍT' MEZŐBER - a termelőszövetkezetek új beruházó vállalata sokat közületek számára, még­hozzá 50 ezer forintos érték­határig. Nos, cgy-egy maszek építő­mester egy időben több ilyen munkát is vállal. Mondani sem keli — egymaga nem len­ne képes a sürgős, s erejét is meghaladó feladatok megva­lósítására. Ezért embereket fo­gad. Az kézenfekvő, hogy hoz­záértőket. Ezek pedig, ha nem járnak dolgozni a nagyon is munkáshiánnyal küszködő álla­mi építkezésekre, éppen a tsz- ek cpítőbrigádjaiban lelhetők meg. önmagába visszatérő kör: a kisiparos tehát őket hívja segítségül. S ők jönnek is, munkaidejük letelte után, vagy szabadságot vesznek ki, s beállnak jó bérért a maszek­hoz tanácsi épületeket tataroz­ni. Furcsa, a humor határát kö­zelítő helyzet. Azt bizonyítja; nagyon is szükséges, előidéző­jének. a rossz rendelkezésnek a megváltoztatása. Ilyen érte­lemben foglalt állást és for­dult illetékes fórumokhoz, a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága is. , Reméljük, nemhiába. Hetesi Ferenc Pál Október 1-én alakul a me­zőgazdaság önálló beruházó vállalata: a MEZÖBER. Jel­legéről, feladatairól az aláb­biakat mondották a Föld­művelésügyi Minisztérium be­ruházási igazgatóságán: — A MEZÖBER lesz az első olyan vállalat a me­zőgazdaság területén, amely anyagi alapjai te­kintetében már a terve­zett új gazdasági mecha­nizmusnak megfelelően működik. Költségvetése nem lesz, ha­nem kizálólag megbízásai­nak díjaiból tartja majd fenn magát. Létrehozását a mezőgazdasági üzemek, fő­ként a termelőszövetkezetek nagyobb önállósága tette szükségessé. Ezentúl ugyanis, mind több lesz az olyan nagy értékű, speciális, komp­lex beruházás, amelyet ma­guk a beruházó üzemek nem tudnak lebonyolítani. Az ilyen jellegű beruházásokat eddig kényszerűségből. az igazgatási apparátus végez­te. ’ Ezentúl kizárólag a ter­melőszövetkezetek dön­tik el: beruházásuk bonyolításáról saját maguk gondoskodnak-e. A MEZÖBER elsősorban a szőlő-gyümölcs ültetvények járulékos létesítményeivel foglalkozik. Fontos feladata lesz a termelőszövetkezetek érde­keit szolgáló bekötő utak épí­tésével kapcsolatos beruházó A termelőszövetkezetek na­gyobb beruházásait, az új vállalat, a gazdaságossági számításoktól kezdve, a mű­szaki, pénzügyi és jogi elő­készítésen keresztül egészen a „kulcsátadásig” bonyolítja. Az „amatőr súlyemelők“ alkonya a MÁ Ma: 6—12 ember — 1968-tól: gépek A probléma örök. Évezredek teltek el, amíg az ember „fel­találta” az emelőt. S megint ezer évek a mai toronydaru­kig. A primitív ember talán ösztönösen, a ma embere tu­datosan tör a cél felé: megsza­badítani az embert a fizikai munka nehezétől. S lám, nem­csak a probléma örök: az új és újabb gépek születése is örök időkig tart, ameddig az ember. S mégis vannak, a gépek mai korszakában is, terhes fi­zikai munkák, melyek végzése közben a megszakadásig fe­szülnek az izmok, s olykor azt hiszi az ember: megpat­tan a gerinc. . Napjainkban is sürgető probléma hát — megsza­badítani az embert a fi­zikai munka legnehezebb­jétől. Ilyen nehéz munkát végez az a hat-tizenkét ember is. aki a vasúti vágányhídmérle­gek hitelesítésénél emeli a húszkilós rézöntvényeket — nyolcszázat, esetleg kétezret oda és vissza, s nem is akár­milyen ütemben. Nehéz hát e munkafolyamat, megérett ar­ra, hogy gép váltsa fel Itt is a nyers emberi erőt. Mikor? — Kísérleti jelleggel már 1958-ban kialakítottunk egy villamos- és benzinmotorral működő próbasúly mozgató szerkezetet. Ez az „emelő” je­lenleg is használatban van, de nem oldotta meg véglegesen a problémát. — Az új, a tökéletesebb: a hitelesítést végző pró­ba k o c s i tervei viszont most készülnek a Vasúttervező Vállalatnál — magyarázza Belesik János MÁV főtanácsos. Ebbe a pró­bakocsiba már beépítik a pró­basúlyokat, s azok a kívánal­maknak megfelelő helyzetbe mozgathatók — gépi erővel. A beépített valamennyi alkat­rész hitelesítve lesz, s azok­hoz nem lehet majd hozzá­nyúlni. A próbakocsi proto­típusának gyártása rövidesen megkezdődik, s valamennyi vasútigazgatóság kap majd belőle egyet — mondotta a főtanácsos. Alkonyodik már az izom­szakító emelésnek a MÁ V-nál, a gép reggele viszont 1968-ban virrad — Piliscsabán és má­sutt is az országban. (ferencz) Az új pavilonban Budakeszi hatá­rában az Orszá­gos Korányi TBC Intézetben — mint közöltük — a napokban adták át rendeltetésének az új 3 emeletes, ISO ágyas mellkas- és csontsebészeti pavilont. Az új létesítmény építése és be­rendezése körülbelül 30 millió forintba került. A négy­ágyas szobákban elhelyezett betegek korszerű ellátására röntgen- és légzésfunkciós laboratórium, bronchológia és fizikoterápia szolgál. A képen: Modern műszerekkel vizs­gálják a légzésfunkciós laboratóriumban a betegek oxi­génfelhasználó képességét. egyik-másik mérlegnél — s melyről nemrégiben néhány sor aláírással képünk is je­lent meg lapunkban, amint éppen ezeket a súlyokat rak­ják a hídmérlegre a piliscsa­bai állomáson az „önkéntes súlyemelők”. Miért? Meddig? A kérdést fel se tettük ak­kor, csupán a levél után, me­lyet magyarázatul és „kiegé­szítésül” küldött szerkesztő­ségünkbe a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium for­galmi és kereskedelmi szak­osztálya. S mert e levél meg­írása is jelzi — nálunk ma már magyará­zatra szorul, ha valahol még a munkások a fizikai erejüket' túlságosan igénybevevő terheket kénysze­rülnek emelgetni, tettük fel a kérdést: miért és meddig? — A vágányhídmérlegek időszakos vizsgálata és hatósá­gi hitelesítése törvényes elő­írás alapján kötelező. A pon­tosság miatt — hangzott a vá­lasz az első kérdésre. Ez1 a hitelesítés úgy törté­nik, hogy a hídmérlegeket — felváltva mind a négy sar­kán, majd közepén is — meg­terhelik húszkilós rézöntvény- súlyokkal. Egy ilyen hitelesí­tés során 800—2000 próbasúlyt moz­gatnak meg az emberek Ezek a szavak viszont beta­nult, szabatosan megfogalma­zott védekezésnek tűnnek, né­hányszor már bizonyára el­mondta különböző fórumok előtt. Natasa: — Nem tudná megmondani, milyen volt embernek az apám? — De hiszen már megmond­tam: őszinte. Nyíltan, egyenesen beszélt, nem köntörfalazott és nem is akart kibújni a követ­kezmények alól. Részletekre nem emlékszem, régen volt, megromlott a memóriám. Ké­rem, már 76 éves vagyok. Ez az utolsó mondata úgy hangzik, mintha két karját tartaná maga elé védekezőn. — Ha kérdezne valamit, ak­kor talán eszembe jutna ... — fordul aztán megint Natasá­hoz. — Nem kevert bele máso­kat? Nem vallott a társai el­len? — Nem! — egész beszélge­tésünk során most először emeli fel Papp Sándor a hangját. — Egyáltalán nem! Elköszönünk. Megyünk az­után Indiában, a dombon vé­gighúzódó Erzsébet királyné sétányon, alattunk villany­mozdonyok dübörögnek, áram­szedőjük szikráztatja a veze­téket. — Nagyon kínos volt ez a ta­lálkozás? — kérdezem Nata­sát, Nem ad választ. Kis hall­gatás után azonban: — Most végre meggyőződ-; tem róla, hogy amilyennek; mindig gondoltam, pontosan; olyan volt az apám. Talpig; ember, erős, és nyíltszívű, bá-| tor. És jó, nagyon jó, harcos] kommunista. Lépteit meggyorsítja, várja i otthon a két gyereke, meg a] férje, viszi haza magával az; édesapja múltját. , ; Szokoly Endre ! nosztrán megszülte a fegyház- ban. — A legidősebb Pálinkási gyerek lány volt — beszéli Natasa. — Akkor még csak ti­zenhat éves. Ő lett az én édes­anyám. A katonai nyomozónál Megint Pécelen járunk, túl a síneken, Indiában, a falu villanegyedében. Papp Sán­dort keressük, aki 1919 au­gusztusában a kommün után Katona Györgyöt letartóztatta. Háza mögött az udvarban ta­lálunk rá, fát fűrészel. Hajlott a háta, nagyon öreg. — A hölgy édesapjáról sze­retne hallani öntől — amint az asztal mellé ülünk, azonnal frontális támadással kezdem. — Lánya ugyanis Katona Györgynek. Natasára néz, bókol feléje a fejével, de már beszél is köz­ben: — Én kérem akkor 139 em­bert tartóztattam le, hallgat­tam ki, de közülük csak kettő volt őszinte, nem hazudott egy szót sem. Az égjük az ön édes­apja volt. Ha tudott volna róla, hogy jövünk, ha lett volna ideje meghányni-vetni, hogyan be­széljen, akkor kételkednék abban, amit most mondott. Natasára nézek. Arca merev, nem lehet arról leolvasni, mit is gondol. — Akkor még aktív szolgálat­ban álltam, — szólal meg most már kérdezés nélkül Papp — a hadtesttől felszólítottak, hogy nyomozzak a helybeli vezetők után és tartóztassam le őket. Megmondom, szívesen elvállaltam, mert csak 18 de­cemberében költöztem Pécelre, rokonom nem volt itt, jófor­mán ismerősöm sem, személyes sérelem pedig nem ért. Bíz­tam tehát magamban, nem leszek elfogult rek zárolására. Végrehajtottuk csendben, rendben. írást ad­tunk és ahogy kellett, mindent Pestre küldtünk. Onnan meg egy napon vöröskatonák jöt­tek, gyalogosok, sőt egy üteg tüzérség is, körülfogtak, le­fegyvereztek minket, csak az­után mondták meg, feljelentés érkezett ellenünk. Azonnal tisztázódott, csúnyán megrá­galmaztak bennünket, mire a katonák parancsnoka közölte, hogy Tarnay MÁV főfelügyelő küldte a feljelentést. Rémhír- terjesztés miatt forradalmi törvényszék elé állítottuk. Tagja voltam a bíróságnak, elnöke pedig az apád és Tar- navt halálra ítéltük, de már másnap megváltoztattuk élet­fogytiglanira az ítéletet. Emiatt szintén vád alatt áll­tunk, meg a levágott gyűrűs­ujjak meséjét is felelevenítet­ték. Mikes Jánost öt. Katona Györgyöt tizenöt évi fegyház- ra ítélték. Sopronkőhidára vitték őket. — Egyszer azután riadó volt, napokig nem hagyhattuk el a cellánkat. Később meg­tudtuk, szökés történt, mégpe­dig Katona Gyurka menekült el a fegyház tetejéről, annak a javításán dolgoztatták. Natasa emlékezetéből fel­idézi, hallott az apja szökésé­ről. Utánalőttek, már túl az osztrák határon, összeesett. Eszméletlenül került kórház­ba, felépülése után emigráns elvtársaktól kapta meg Pálin­kási Árpád bécsi címét. Pálin­kásinak az volt a pártmunká­ja, hogy segítse, aki 1922-ben még átjut a határon magjTar kommunista. Itthon műbútor­asztalos-mester volt Rákoshe­gyen és beválasztották az ot­tani direktóriumba. Maga is börtönből szökött, a felesége meg öt gyerekkel utána, mi­után a legkisebb fiát Máriá­juk Zachámét — csodálkozva néz Natasára. — És hogyan lettünk kom­munisták mi, a patrícius csa­lád gyermekei?! Nincs ebben a mondatban semmi hivalkodás, még ha ol­vasva úgyis hatna. A hang­súly, ahogy mondja, inkább megrovó és magyarázó egy­ben. Azt akarja kifejezni, hogy nem lehet csak a szegé- njTek kiváltsága hinni a kom­munista igazságban. A péceli nagy per Rákoscsabára igyekszünk Mikes Jánoshoz, a 19-es péceli vörös őrség parancsnokához. Gyermekei családjával együtt szép, új házban él. — A Gyurka lánya?! — ámuldozik, lelkendezve öleli, csókolja Natasát. Beszél aztán a három hétig tartó monstre perről. Maga is ott ült a vádlottak között. Megvan még a vádirat, előke­resi, odaadja. „Vádirat a gyilkossággal és egyéb bűncselekményekkel vá­dolt Katona György és társai elien indított bűnügyben — olvasható a málladozó papír- köteg első oldalán. Aztán lej­jebb: „Vádat emelek Katona György 1897-ben született, büntetlen előéletű, péceli la­kos, kőművessegéd, volt di­rektóriumi tag ellen többrend­beli gyilkosság, lázadás, rab­lás, lopás, személyes szabad­ság megsértésének bűntette miatt...” — Gyilkosság?! — mondja keserű gúnnyal az öreg Mikes. — Nem öltünk meg mi senkit, de éjszaka ránk sokszor lőt­tek, nappal nem mertek, ren­det tartottunk, féltek tőlünk az ellenforradamárok. Rab­lás?! Rendelet jött az éksze­tuniik, hogy a balesetek negyven-ötven százaléka még mindig anyagmozgatás köz­ben történik. Az építőipar­ban, a helyi iparnál, de egyes vasas üzemekben sem kielégítő a különböző munka- folyamatok géoesítése. A műhelyek általában túlzsú­foltak, nincs megfelelő ra­kodótér s a biztonsági elő­írásokat sok helyütt immel- árnmal tartják be. A szakszervezetek munka- védelmi felelősei mind na­gyobb hozzáértéssel igyekez­nek betölteni feladatukat. Az elmúlt időszakban 241 mű­szaki ellenőrzést tartottak és *52 esetben ad lak ki üzembe helyezési engedélyt. Tizenkét üzemrészben, ahol életveszély fenyegette az ott dolgozókat, leállították a ter­melőmunkát és a baleseti előírások be nem tartása miatt hatszor indítottak el­járást egy-egy üzem veze­tője ellen. MEZŐGAZDASÁGI UH ÍR Elkészült az első komplett leltár a termelőszövetkezeti majorokról. Első ízben vet­ték az egész országban pon­tosan számba a termelőszövet­kezetek állattartó telepeinek felszereltségét. A majorlel­tározás anyagának gépi fel­dolgozását most kezdték meg a Földművelésügyi Miniszté­riumban. A mintegy 2 700 000 adatot tíz féle variáció szerint csoportosítják, hogy a felmé- ; rés tapasztalatai több szem­pontból hasznosíthatók le­gyenek. A jelenlegi ellátott­ság pontos ismerete alap­ján állapítják majd meg. hogy még milyen mértékű út­építésre, villamosításra, köz­művesítésre, illetve mennyi technológiai berendezés gyár­tására és forgalmazására van szükség. Meghatározzák a pon­tos összefüggést az üzem fel­szereltsége és a gazdálkodás jövedelmezősége között. En­nek ismerete hasznos tám­pontot nyújt mind az irányító szervek, mind a termelőszö­vetkezetek számára a beruhá­zások optimális mértékének megállapításához. A Szakszervezetek megyei Tanácsa legutóbb kiadott je­lentését elégedetten tanul­mányozhatjuk. A grafikonok örvendetes javulásról szá­molnak be: a balesetek to- | kozatos csökkenése 1964 óta j állandósult. Ez év első fe- j lében 3,4, a kiesett munka- j napok száma pedig 2,9 szá- I zalékkal esésként, i Az okokat vizsgálva ki-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom