Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-08 / 212. szám

na f «teert« ő/őírittp 1966. SZEPTEMBER 8., CSÜTÖRTÖK Miért kevés az alkatrész? Az alkatrész immár, ki tűdja, mióta — krónikus hiánycikk. Évről évre ismétlő­dik a jelenség: szállítóeszkö­zök, ipari termelő berendezé­sek, mezőgazdasági gépek szá­zai állnak kihasználatlanul a munkaidényben, mert a hibás alkatrész pillanatnyilag nem kapható. De nemcsak a dolgo­zó ember, a termelő bosszan­kodik az alkatrészhiány miatt, fogyasztói mivoltunkban is gyakran találkozunk ezzel a problémával, amikor háztar­tásunkban kell valamit pótol­ni, javítani. _Az alkatrész-ellátás zökke­nőinek, egyes alkatrészek hiá­nyának okát sokféleképpen magyarázzák. Volt idő, metodikát amikor a tervezési tekintették vétkes­KONYVESPOLC BARTUS—KILÉNYI: Mindenki jogi kézikönyve A gazdasági vezetés reform­ja, az új gazdasági mecha­nizmus bevezetésének folya­mata a szocializmus építé­sének csaknem minden terű- létén fokozottan előtérbe ál­lítja a jogi tevékenységet. A szocialista termelési viszo­nyok alapján létrejött új tí­pusú, szocialista jog alap­vető feladatából — a szo­cialista gazdaság fejlődésé­nek elősegítéséből, a szocia­lista erkölcsi tudat kialakí­tásából — következik ez, és abból is, hogy a gazdasági vezetés szükséges reformját a szilárd törvényesség, a szé­lesedő demokratizmus alap­ján akarjuk megvalósítani. . A jogi tevékenység előtér­be kerüléséről, a jogi szabá­lyozás egyes kérdéseiről már eddig is számos felelős nyi­latkozat hangzott el. Két­ségtelen tény az is, hogy a dolgozók — társadalmunk minden rétege — körében, különösen az utóbbi évek­ben igen nagy érdeklődés mutatkozott meg a jogi is­meretterjesztés iránt. Ez utób­bit igazolják a TIT buda­pesti és vidéki szervezetei által szervezett és megtar­tott jogi tárgyú előadások nagy száma és az irántuk megmutatkozott meglepően széles körű érdeklődés, vala­mint a napi- és hetilapokhoz, a' rádióhoz és a televízióhoz érkezett jogi témájú, vagy jogi kérdéseket érintő leve­lek nagy száma is, amelyeket az olvasók, a rádióhallgatók, illetve a tv-nézők küldtek a szerkesztőségekhez. Mindezek előrebocsátása Után ismertetjük dr. Bartus Imre—dr. Kilényi Géza: Min­denki jogi kézikönyve című, igen érdekes és sok vonat­kozásban értékes kötetét, amelyet a Kossuth Könyv­kiadó jelentetett meg. A ki­adó előszava szerint a könyv elsősorban „a lakosság leg­szélesebb rétegeinek érdek­lődésére tart számot” és „a mindennapi életben tömege­sen előforduló legfontosabb jogi kérdésekben ad felvilá­gosítást”. A könyv anyagát a szerzők a különféle for­mákban megnyilvánult igé­nyek elemzése alapján a nép­szerű közérthetőség és át­tekinthetőség szándékával ír­ták meg, illetve állították össze. A „Mindenki jogi kézi­könyve” tizennégy fejezetre bontva tárgyalja a legfonto­sabb jogi kérdéseket. Ismer­teti az államigazgatási eljá­rást; az eljárás megindulá­sát, az első fokú határoza­tot, a fellebbezés módját, a jogerős határozat bíróság előtti megtámadásának le­hetőségét, a panaszeljárást és a meghozott államigazgatási határozat végrehajtását. Ezt követően a legfontosabb la­kásügyi tudnivalókat foglal­ja fejezetbe a kötet. Az a kiadói megjegyzés, hogy a kötet anyaga a mindennapi életben leggyakrabban elő­forduló kérdésekre akar vá­laszt adni, talán e fejezet­ben tükröződik a legjobban: a legfontosább lakásügyi tud­nivalók a kézikönyv terje­delmének effv negyedét fog­lalják el. E fejezet a lakás fogalmának meghatározásá­tól a lakásigénylés eljárási szabályain át a csereszerző­dés megkötése és jóváhagyá­sa, a lakbér mértéke, a bér­beadó és bérlő kötelessé­gei. a bérleti jogviszony kü­lönböző kéadései, a szolgá­lati lakásokra vonatkozó ren­delkezések, az önkénves be­költözőkre és a jogcím nél­amíg az iparban szűk az al­katrészgyártó kapacitás. Saj­nos eddig, merev árrendszer és a termelékenységi mutató együttes hatása arra is ösztö­nözte a vállalatokat, hogy ne növeljék az alkatrészgyártás arányát, mennyiségét, mert a saját szükségletet meghaladó alkatrésztermelés rontja a ter­melékenységi mutatót. Kétségtelen, hogy a pótal­katrész-ellátást lehet jobban is tervezni, a szükségleteket gon­dosabban felmérni, ettől azon­ban még nem lesz több alkat­rész. Elsősorban az alkatrész- gyártást kell bővíteni, ösztö­nözni. A Kohó- és Gépipari Minisztérium az 1965. évi rész­leges árrendezést már ebben a szellemben hajtotta végre. An­nak érdekében, hogy az alkat­részek központosított gyártá­sára kijelölt vállalatok áraival senki se tudjon konlcurrálni, s hogy az elaprózott alkatrész- gyártás ne legyen többé kifi­zetődő, valamennyi híradás- technikai alkatrész, továbbá a gépi szerszámok, a forgácsoló szerszámok s még néhány al­katrész árát leszállították, az alkatrészgyártásra kijelölt vál­lalatok tényleges önköltségét véve alapul. Az árrendezést a pótalkatrész-gyártás hatéko­nyabb ösztönzésére is felhasz­nálták. A gépipari termékek nyereségét ugyanis 1965 ele­jén nullszintre állították, míg a pótalkatrészeknél meghagy­ták a kialakult nyereséghá­nyadot. Ennek következtében a gépiparban ma a pótalkat­rész-gyártás és ellátás problé­májának gazdasági módsze­rekkel történő megoldása te­hát megkezdődött. Az ötvenes évek kezdetétől folyamatosan kialakult helyzetet persze né­hány intézkedéssel aligha le­het rövid időn belül visszá­jára fordítani. Most már nem az ösztönzőkön, hanem a ka­pacitások korlátozott voltán múlik az ellátás. A gazdasági módszerek alkalmazása nemcsak a gyár­tás területén célszerű. A ter­melőeszközök üzemeltetésé­hez, a fogyasztási javak hasz­nálatához szükséges pótalkat­részek biztosítása népgazdasá­gi érdek. Ám az is népgazda­sági érdek, hogy a gépeket gondosan kezeljék, s erre ösz­tönözzön a pótalkatrészek ára is. Az árreform során mérle­gelni kell majd, meddig kifi­zetődő népgazdasági szinten a felújítás és a nagyjavítás s ez szolgálhat majd alapul a pót- alkatrészek árának megállapí­tásához, ami nagy vonalakban a népgazdaság pótalkatrész­szükségletét is meghatározza. Garamvölgyi István r********************************************t nek: az alkatrész-ellátási ugyanis általában a bázisada­tok és a tervidőszakban vár­ható növekedés figyelembe vé­telével tervezik. Az alkatrészhiányért sokan az importot hibáztatják. Isme­retes, hogy egyes területeken — pl. a közúti szállítás, a me­zőgazdaság gépesítése — a fő beszerzési forrás áz import. Kifogás tehát akad bőven. S noha azok egyes esetekben perdöntő bizonyítékokat szol­gáltatnak atekintetben, miért nem kapható valamilyen al­katrész, csak magyarázzák a hiányt, s nem tárják fel an­nak mélyen fekvő gyökereit. Az igazság az, hogy népgazda­ságunkban az alkatrészgyár­tás mindmáig az ipar szűk ke­resztmetszete. Téved, aki azt hiszi, hogy csak az üzemelte­tők küzdenek alkatrész-prob­lémákkal; ugyanezek a gon­dok a termelés fázisában is gyakoriak. A csavar például igazán egyszerű alkatrész, mégis gyakran előfordul, hogy csavarhiány miatt fennakad a termelés. A gépipar nemzetközi fejlődését a leg­utóbbi évtizedekben egyebek között az jellemezte, hogy a specializálódás jegyében az alkatrészgyártás és a szerelés, a gépgyártás két fő folyamata különvált. Az üzemek egy ré­sze csak alkatrészt gyárt, amíg a másik típusú üzem túlnyomórészt vásárolt alkat­részekből szereli össze, építi fel termékét. Magyarországon sok tényező — pl. a mennyi­ségi szemlélet, a termelési költségektől elszakadt árak, a különféle mutatók fetisizálása — másmilyen irányba terelte a gépipari termelés belső fej­lődését. A minisztériumi gép­ipar az átszervezés előtt mint­egy 200 vállalatból állt, ame­lyek közül mindössze 9 gyár­tott kizárólag alkatrészt s 8— 10' olyan vállalat volt még, amelynek termelésében az al­katrész dominált, míg a válla­latok többsége — kb. 180 üzem — maga állította elő a kész termékekhez szükséges alkatrészeket. A vállalatössze­vonás ezt a kedvezőtlen hely­zetet alig módosította: most nem 130 üzem, hanem 40—50 nagyvállalat gyártja külön-kü- lön az alkatrészeket, s csak egynéhány terméknél — pl. szerszámok, kötőelemek, mű­szer- és híradástechnikai al­katrészek — került sor a gyártás központosítására, al­katrésztermelésre szakosított üzemek létrehozására. Az üzemeltetők pótalkatrész-ellátását még a hazai gyártmányoknál sem le­het mindaddig biztosítani, Jó bor — rossz cégér Bonn Ottó felelős kiadá­sában reklámfüzet jelent meg a minap. A füzetecske az atlétikai Európa-baj- nokság alkalmából látott napvilágot, s több nyelven tájékoztatja az idegent ar­ról, hogy hol találnak Bu­dapesten cigányzenés étter­meket és dzsessz-zenés bá­rokat. Vendégeink figyel­mébe ajánlotta a múzeu­mokat, áruházakat, a Kon­sum Turist boltjait, a Nép­stadiont, közli az ÉLEKT- ROIMPEX címét és Quali- ton hanglemezeket ajánl vételre, termékeit reklá­mozza a kiadvány lapjain a TRANSELEKTRO, a TANNIMPEX és a „ CHE- MOLIMPEX. No és ... Két másik exportvállalat is fel­hívja árucikkeire a vásárló figyelmét. E két exportvál­lalat ízléses hirdetéséről külön kell szólnunk. „Erhalten Sie ihre schlanke Linie” — mondja égy kedves dundi hölgy, a MEDIMPEX reklámján. A kedves hölgy poharat tart a kezében, a pohárban pe­dig keserűvizet, amit nem akárkinek, nein másnak neve fémjelez, mint a tö­rökverő Hunyadi Jánosé. A MONIMPEX reklám­ján szintén egy Ifjú hölgy látható, lenge éji öltözet­ben, helyesebben ... Félre a szemérmet! írjuk le, amit látunk: feneke kilóg a pap­lan alól, keblei kibuknak hálóingéből és ő csak ül csüggedten, tenyerébe haj­tott fejjel. Miért? A kép sarkában ott ül — bizonyá­ra férje — egy roskatag, szerencsétlen, kopasz és ráncos öreg — lába kes- hedten lóg ki a hálóingből és tölt egy pohárba az EG­RI BIKAVER-ből. S meg­van ugye a válasz. A hölgy számára egyetlen remény maradt: a kitűnő egri bor. Reméljük, az öreg férj­nek is használ... Reméljük, hogy vendé­geinknek ízleni fog Hunya­di János akinek tiszteleté­re délben a harangok szól­nak. S reméljük, hogy a jövő­ben ízlésesebb hirdetések­kel hívja még fel áruira a világ figyelmét a MON­IMPEX és a MEDIMPEX. — np — Vasútépítő géplánc pályaépítésnél A Szerencs és Nyíregyhá­za közötti új vasúti pálya építésénél dolgozik a Ma­gyar Államvasutak legkor­szerűbb és legnagyobb pá­ly aépítő géplánca. A 15 egységből álló géplánc öt és fél kilométer hosszúságú sza­kaszon működik. (MTI foto — Kácsor László felvétele) >y>///////////////w//////////y/A//////iw////////////^^^ rsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss* Lecke türelemből A szép könyvboltoslúny és az ifjú levéltáros a Városligetben sétált. A fia­talember bámatosan és csökönyösen kérlelte a társát, hogy térjenek már le ia forgalmas utakról, keressenek csöndes helyet, ahol elmondhatná, szivének minden keservét. Mert, lm egyszer meghallgatná, nyomban fölis­merné, merre vezet a boldogság útja. Es nem tévelyegne holmi maszek gyü­mölcs- és zöldségkereskedők társasá­gában, akik könnyen szerzett pénzük­kel, autójukkal szédítik a tapasztalat - lanokat; a szerelmet is éppen úgy akarják megvásárolni, mint a sárgaré­pát. A szép lánynak az volt a szokása, hogy ha nem óhajtott nyilatkozni, tüstént nagy szőke haját igazgatta. Most is talált a frizuráján valami el­rendezni valót, gyorsan odanyúlt és elmélyülten táncoltatta mind a tíz uj­ját. — Türelem, türelem — mondogat­ta a lehető leggyengédebben. — Türelem! — kiáltott föl az ifjú elkeseredetten, — Majd úgy járok vé­gül, mint a nagy Lógosz Hóbortosz! A gyönyörű hajadon szórajiozottan megkérdezte, ki volt az imént megne­vezett pasas és mi történt vele? A boldogtalan levéltáros elmondotta, hogy Lógosz Hóbortosz az antik és napsütéses Trója városának hírek böl­cse volt. Reggeltől délig a Naploposzok terén ült a Hóhányó-szobor talapzatának a lépcsőjén, s ott a türelemről, meg a higgadt szemlélődés sugalmazta lát­noki erőről tanított. Amíg egyszer elé­be járult a legkedvesebb tanítványa. Hódolattal üdvözölte a bölcset, letér­delt elé, megfogta annak lábfejét és gondosan csavarni kezdte. Hóbortosz egy ideig tűrte. De amikor már nagyon sajgott megkínzott vég­tagja, lágyan megszólalt: — Ne te­kerd a lábamat, fiam, mert el fog tör­ni! — A tanítvány azonban nem en­gedelmeskedett, hanem újabb erőt gyűjtve folytatta a bölcs öreg lábának a gyötréeét. Amaz nyájasan szemlélte legkedvesebb gyermekének izzadó ko­bakját, majd kisvártatva ismét kinyi­totta a száját: — Mondom, ne< tekerd a lábamat, fiam, mert el fog törni! — Am a fiú nem hallgatott rá, buzgólko- dott tovább, már a fogát is csikorgatta. Hóbortosz még néhányszor felszólította öt, de mindenkor halkan, szeretettelje­sen, indulatoskodás nélkül. A hű tanít­vány pedig erőlködött, csavart, picit szitkozódott is, amíg egyszerre csak nagy reccsenéssel valóban több darabra szakadt a bölcs lába. Akkor a vén picit elszomorodva, ám nem kevés diadallal megjegyezte: — Ugye, megmondtam, kedves fiam, hogy el fog törni!... A szépségeis lány jól szórakozott a történeten és váratlanul azt javasolta a társának, hogy rendezzenek ők is va­lami jóízű mókát. A fiatalember cs'ön- <des mélázáisát beleegyezésnek vette, mert nyomban hozzáfogott, pontosan a cirkusz bejárata előtt, ahol a szürkület­ben az esti előadás megkezdésére gyü­lekeztek az emberek. Megállt, fölsikol- tott és hangosan zokogni kezdett: — Jaj, a gyémántos gyűrűm! Leesett a drágaköves, kis ékszer! Az ifjú levéltáros meredten megállt. Rémülten gondolt arra, hogy mi lesz ebből, mert a gyönyörű gyermeknek az ujján még sárgaréz függönykarikái sem látott soha. Azonban nem szaladhatott el, mert a kecses alak máris lehatolt és a sötét földet tapogatta sírva, sopánkod­va. Közben többször is kiáltott: — Iste­nem! Lepottyant a gyémántos, bis gyűrűm! Rövidesen több százan mászkáltak négykézláb a környéken. A fiatalember, aki méltóságán alulinak tartotta, hogy ebben a gyerekes komédiában részt ve­gyem, de faképnél sem hagyhatta ked­vesét, keserűen latolgatta: vajon az araszolva csúszkálok közül hányán ke­resik a lány jajongásától megindulva tt nem létező drágaságot, és mennyien dugják azért az orrukat a porba, hogy óvatlan pillanatban zsebre vágják és elódalogjanak vele. Aztán riadtan arra gondolt, ha kide­rül a komisz tréfa, a csalódott tömeg ízekre tépi őket. Félni, majd rettegni kezdett, később félájultan roskadozott már a lába előtt kavargó hátak és üle- pek fölött. Amíg a szépséges könyvbol- toslány fölujjongott. — Megvan! En találtam meg! — Rémülten tapasztalta: a gyermek fölemelkedik és megmutat­ja az élcszert. — Nagyon köszönöm! — rebegte édesen. — Igazán kedvesek voltak mindannyian. A csalódott és összekoszolódott kezii részvevők sorfala között sietve távoz­tak, miközben a kisasszony az ujjúra húzta a szikrázó kovű kis gyűrűt. Az ifjú levéltáros kérdezni akart valamit. De a lány megelőzte. Gyöngédén szólt: — Ugye, igazam volt? A türelem meg­hozta a gyümölcsét. Most keressen egy félreeső padot! És ott annyit beszélhet a szerelméről, amennyit csak tud. Hajduska István kül visszamaradt szemé­lyekre vonatkozó rendelkezé­sek, a lakásügyi végrehajtási eljárás kérdéseivel, valamint a lakásügyi fogorvosiatokkal foglalkozik. Mindezek után következnek az építési en­gedély — építésügy, a be- és kijelentkezés, személyi iga­zolvány és az útlevél jogi kérdéseivel, valamint a köz­lekedés szabályaival foglal­kozó fejezetek. A kötet ezután a különböző szerződésekkel, a birtokvéde­lemmel, a vásárlással kapcso­latos jogi tudnivalókkal fog­lalkozik, majd a családjogi vi­ták elbírálásával és az örök­lés különböző kérdéseivel kap­csolatban ad hasznos tanácso­kat. A kötet következő feje­zete a legfontosabb munkajogi kérdések sorában a munkavi­szony keletkezéséről és meg­szűnéséről, a dolgozóknak já­ró szabadságról, a fegyelmi fe­lelősségről, valamint a dolgo­zók kártérítési felelősségéről, a munkaügyi viták elintézésé­ről ad áttekintést. • A következő fejezetek a bűncselekményekkel, az ezzel kapcsolatos büntető eljárással, valamint a szabálysértési eljá­rással foglalkoznak. Az olvasó megismerkedhet büntetőjo­gunk legfontosabb alapelvei­vel, a büntetési nemekkel, a gyakrabban előforduló bűn­tettekkel és a büntető eljárás legfontosabb szabályaival. A szabálysértési eljárásokon túl ismerteti a fejezet az alkoho­listák elleni intézkedéseket is. Ezt követően a társadalmi bí­róságokkal kapcsolatos isme­reteket tartalmazza a kötet. A Mindenki jogi kéziköny­vét végül jogszabálymutató és az áttekinthetőséget elősegítő betűrendes tárgymutató zárja. A könyv tehát valóban a legfontosabb, az életben nagy számban előforduló jogi kér­désekre ad választ, és ez a jószándékon túl a szerzők ala­pos, körültekintő munkáját mutatja. Az „oldott — for­ma” — amelyen az értendő, hogy a könyv szerkezeti elkü­lönítés és a különböző tör-; vényhelyekre, paragrafusokra > hivatkozás nélkül ismerteti az j egyes jogszabályok előírásait j stb. — azonban a megenged-! hetőnél valamivel nagyobb en- ! gedményeket tesz a közérthe-! tőség kedvéért. Nézetem sze-: rint ezt a közérthetőséget nem j zavarta volna — fordítsuk] vissza az előszóban az „ol-] dott formát” indokló magya- ] rázatot —, ha a szerzők a 1 jobb áttekinthetőség és vi- i iszonylag teljes kép kedvéért is i >3 jogágazati elhatárolást szer­kesztési elvvé teszik (állam- : igazgatási jog. polgári jog, csa- ] ládi jog, büntető jog. munka- ] jog stb.) és bemutatják, hogy az egyes jogágak hol helyez- j kednek el a szocialista ma- j gyár jogrendszerben. Nem lett l volna haszontalan — éppen ] azért, mert a könyv nem jo-! gászok, hanem a közönség i számára készült — olyan be- j vezetővel ellátni a kötetet, j amelv az alapvető jogi fogai-1 makkal (pl.: a szocialista jog] fogalma, tárgva. a jogszajsá-1 Ívok és az erkölcsi szabályok ] viszonva. a magyar jogrend-: szer áttekintése, a jogforrások, j a jogszabályok egymás fölé-] és alárendeltsége, a szocialista ] törvényessé»! ismerteti meg ] az olvasót. Jgen hasznos lett] volna az is, ha a kötet az ér- ] tékes jogszabály- és tárgv- i mutató mellett a fontosabb ési gyakoribb ügyekkel össze fii»- ! gésben iogeseteket. iratminta-] kát is b°mutat. Fzek hiánya ] szembetűnő egy ilyen kézi- ] könyvnél. Dr. Dér Ferenc 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom