Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-30 / 231. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 231. SZÁM 1966. SZEPTEMBER 30., FENTEK • ó.v*'f/rtíltiszsitks»A ti/fitt Bátor, nyílt bírálat, mély felelősségtudat ieliemezte a taggyűléseket Pártalapszervezeteinkben a kommunisták nagy aktivitás­sal és mély felelősségtudattal készülnek a párt soron követ­kező, IX. kongresszusára. Alapszervezeteinkben a beszá­molók és a vezetőségválasztó taggyűlések lényegében befe­jeződtek. A végzett munkát nagy hozzáértéssel, elemző módon értékelték. Valamennyi tanácskozáson sok szó esett arról, hogy megoldásra váró feladataink fokozott követel­ményeket állítanak a pártszer­vezetek tagjai elé. Erre poli­tikailag, szervezetileg, esz­meileg jól fel kell készülni. Sok szó esett a vezetés szín­vonalának kérdéséről, a káde­rek tervszerű neveléséről, kép­zéséről, a velük való törődés­ről. A kollektiven összeállí­tott beszámolókban kellő súlyt kaptak a pártcsoportok, ame­lyek a pártszervezetek nagyon fontos láncszemét alkotják a műhelyek vagy üzemrészek munkáskollektívái és az alap­szervezet kapcsolatában. A munka személyekre szóló ér­tékelése a várakozásnak meg­felelő aktivitást váltott ki a párttagság között. A hozzászólások nagyon határozottak, bátrak, szen­vedélyesek és nyíltak vol­tak. Valamennyi helyen sikerült biztosítani a vita pártszerű, szabad légkörét. A jövőre is nagyon biztatónak tartjuk, hogy a párt belső élete, a párthatározatok következetes végrehajtása az új vezetőségek feladatainak is a középpont­jába kerül. A Központi Bizottság hatá­rozata a pártdemokrácia je­lentős kiszélesítését tette lehe­tővé. A jelölő bizottságokat már az augusztusi taggyűlé­sek megválasztották. Egy hó­napon keresztül végezték ösz- szességében nagyon eredmé­nyesen munkájukat. E munka a párttagság osztatlan helyes­lésére talált. Ezzel a jelölő bi­zottságok elnyerték a tényle­ges, méltó rangjukat A párttagság, az esetek zö­mében helyesen kijavította azokat a káderkiválasztási hi­bákat, amelyeket mi nem vet­tünk észre. Az előzetes káder­elképzelések eléggé megfontol­tak, alaposak voltak, mert zö­mében a párttagság megerősí­tette az előzetes elképzelése­ket. Az előkészítés alapossá­gát, a párttagság fegyelmét mutatja az is, hogy tag­gyűléseinken a megjelenés 90 százalék felett volt. Alapszervezeteinknél a ve­zetőségválasztó taggyűlések után újra kell választani vala­mennyi pártcsoport vezetőjét. Ezzel az alapszerveknél befe­jezést nyer a választás. Kez­detét veszi az új vezetőségek felelősségteljes munkája. Az új vezetőségek akkor cselekszenek a leghelyesebben i és legcélszerűbben, ha azt az I aktivitást, lendületet, amely | most jellemzi a pártszerveze­teket, továbbviszi k és az el­hangzott javaslatok körülte­kintő. gyors megvalósításához hozzákezdenek. Hegedűs László, a városi pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője Ma: lanáesülés Ma reggel 9 órakor a műve­lődési házban ülést tart a vá­rosi tanács. Szűcs Zoltán tanácselnök beszámol a legutóbbi tanács­ülés határozatainak végrehajtá­sáról, majd a jelenlevők meg­tárgyalják az idei oktatási év feladatait. Szó lesz a jövő évi városfejlesztési alap költségve­tésének összeállításáról is. Saombtiian nyílik Holnap kezdődik váro­sunkban a múzeumi hónap eseménysorozata. Délután 4 órakor Sasi György nyitja meg a helytörténeti kiállí­tást a városi múzeumban. I ..... ! V ALÓBAN? Papp Ferenc felv. Miről ír a Figyelő ? A Figyelő első oldalán a tisztviselők munkaeszközei­nek fejlődésével, az ügyvi­teli gépesítés jelenlegi hely­zetével foglalkozik Sebes­tyén Tibor. Hazánkban az ügyvitel gépesítése a fejlett ipari országokhoz képest né­SPORT KOSAtlLAiiitA. mi késéssel, az 50-es évek első felében indult meg. Az elmaradást elsősorban az okozta, hogy az irodai mun­kákat bizonyos lebecsülés­sel kezelték a produktív munkával szemben. Foglalkozik a lap a gaz­dasági mechanizmus részle­tes működési szabályaival Döntés és kockázatvállalás címen. Szó van a lapban a TIT közgazdasági ismeret- terjesztéséről, az 1966-os építkezésekről, a szovjet gaz­dasági reform helyzetéről és problémáiról. Végül a Legfelsőbb Bíró­ság munkaügyi ítéleteiből közöl néhányat a Figyelő. Hatezer üveg -120 ezer forint bevétel Csillogó kirakat, ízléses, szép áruk. Akaratlanul is megállunk az üveg- és por­celánbolt előtt. Belépve vevőt pillanat­nyilag nem látunk — így kis­sé bizonytalanul kérdezzük Héjjas Dezső üzletvezetőtől: — Milyen a forgalom az üvegek, porcelánok és mű­anyagok boltjában? — Büszkén mondhatjuk, a legjobb a megyében — eb­ben az üzletágban — hall­juk meglepetve a választ. — Havi bevételünk 100—120 ezer forint. Nemrég túltelje­sítettük a harmadik negyed­évi tervünket. Igaz, ehhez nemcsak a nagykőrösi, de a környékbeli vásárlóink is hozzájárultak. Nagyon so­kan keresték fel üzletün­ket Ceglédről, Kecskemét­ről, sőt Szolnokról is. — És ki tudják elégíteni az igényeket? — Nagyjából igen. Főleg műanyagokból. Ezekből szin­te korlátlan mennyiséggel állunk a vásárlók rendel­kezésére, akik — örömmel tapasztaljuk — ma már egyál­talán nem idegenkednek a műanyagoktól. Néhány évvel ezelőtt még más volt a hely­zet ... — Hiánycikk ... ? — Akad. Boros, vizes, likő- rös készletek például. Sőt poharak, jénai edények is ... Ezekből a használati cikkek­ből a jelenleginél jóval töb­bet tudnánk eladni. De nem kapunk eleget!... Persze, ez nemcsak minálunk problé­ma. — Milyen volt a nyár? Mennyit adtak el például — befőttes üvegekből? — Májustól szeptemberig, azaz a főszezon ideje alatt, megközelítőleg 6 ezer dara­bot. A négy-ötliteresek épp olyan kelendők voltak, mint a fél-, egy- vagy másfél li­teresek. A hét végén várunk egy újabb szállítmányt. Mint­egy 2 ezer darab befőttes üveget. Gondolom, a házi­asszonyok nem kis örömé­re. A szezon — a befőzés — ugyanis még nem ért vé­get. ... Még folytatnánk a be­szélgetést, de közben vevő érkezik. Rövid válogatás, majd poharak, vázák, ap­róbb műanyagtárgyak kerül­nek a kosárba. — Ajándék... ? — Nem, nem ajándék ... Otthonra veszem... az el­törött darabok pótlására — mondja a vásárló fiatalasz- szony, aki — nem tudjuk, milyen megfontolásból — nem hajlandó elárulni a ne­vét. A kasszánál viszont — és itt már igazán nem fontos a név — újabb összeggel gyarapodott a bevétel. A „ne­gyedik” negyedévi... (pintér) PESTEN SEM VOLT ■t-S-SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSXSSSSSSSf///SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS S Kőrösön kapott kályliaajjtót \ közkoldnsháztól a mai kórházig NÖI NB II Kinizsi—BVSC 42:40 (16:18). Nagykőrös. Vezette: Tarcsa- falvy, Mosonyi. A Kinizsi Bertalan, Molnár- né, Abrahám, Páhán, Komá­romi kezdő ötössel lépett pá­lyára. A hazaiak 0:2-ről 6:2-es vezetéshez jutottak már az el­ső percekben; amit a vendégek távoli dobásokból egyenlítet­tek. Innen a félidőig kiegyen­súlyozott volt a játék, egyik csapat sem tudott több pontos vezetéshez jutni, 12:12, majd 16:16-ról a félidő végére a vendégek jutottak kétpontos vezetéshez. A második félidőben folyta­tódott a kiegyensúlyozott küz­delem. A pontarány gyakran volt egyenlő. 24:24, majd 26:26-ról a Kinizsi 32:26-ta el­húzott. Ezt a hatpontos előnyt a BVSC védelmi hibákból egyenlítette (32:32). Két és fél perccel befejezés előtt 37:37 volt a mérkőzés állása. Izgal­mas hajrában Komáromi és Páhán négypontos vezetéshez juttatta a Kinizsit, a BVSC is­mét védelmi hibából az utolsó másodpercben még szépített. A Páhán Évával megerősí­tett Kinizsi a szerdainál lé­nyegesen jobb teljesítményt nyújtott. Ez főleg a befejezé­sekben nyilvánult meg. De a csapat minden játékosa nagy akarással küzdött a győzelem kivívásáért s ez dicsérendő. Kosárdobók: Komáromi 22, Páhán 11, Molnárné 4, Ábra- hám, Bertalan 2—2, Istári 1, il­letve Bodor 10, Bordás 6, Pa- czalos 7, Mihalek 6, Szántó 5, „ Vargáné 3. § TFSE—Kinizsi 52:21 (33:14).\ . Nagykőrös. Vezette: Bánkig és Szarka. Hétközi mérkőzés. A TF i bajnokságra törő csapata jól ^ játszott, a Kinizsi tartalékos % csapata ellenében nem volt$ nehéz a nagy pontarányuk 1 "őzelem kivívása. % III. Nem valósult meg egyik terv sem, mert nem volt a jószándékhoz anyagi erő. Ak­kor még országunk a romok eltakarításánál és az újjáépí­tésnél volt. A dolgozók mil­lióit az infláció (pénzromlás) szörnyűségei fojtogatták. Mint a mi városunk, ilyen hely nagyobb beruházásokra nem gondolhatott. Maradt a szük­ségkórház egészen addig, míg a tanácsi kórház meg nem alakult. A központi ren­delőintézet, a kórházi osz­tályok kialakulásáig hosszú idő telt el. Amíg egészséges az ember, addig más a szemlélete e fe­lé a nélkülözhetetlen intéz­mény felé. Amikor rászorul, azon hálálkodik, milyen jó, hogy van. Ma már nem kell Kecskemétre, Ceglédre, Bu­dapestre menni a betegnek, vagy sietve odavinni, mikor itthon is segítséget nyújthat­nak neki, a kivételes esete­ket kivéve, vagy szakember, melyet a betegség igényel. Amikor a beteg beballag, vagy beviszik a sebészetre, vagy a belgyógyászatra és megüti az orrát a kórház szaga, maga felett érzi épü­letet, gyanakvó pillantásokat vet a műszerekre, szépséges és fehér ruhában jövő-menő nővérkéket sem a menny an­gyalainak látja, s csak akkor nyugszik meg, amikor a be­tegek között ismerősöket ta­lál. Ha az orvosok között ke­rül ismerős, már fokozódik a bátorság. A tárgyilagos beteg meg­állapíthatja, hogy mindazo­kat az eszközöket és módokat igyekszik nyújtani a kórház, amit az orvosi szaktudomány a jelenlegi állásán nyújthat. Vannak még nehézségek, az a bizonyos fokú szükségálla­potból merül föl. Kórház cél­jaira szolgáló épületeink nem kórháznak épültek. A sze­mélyzet fiatalokból és né­hány idősebb személyből áll. Az orvosok jelentős része is fiatal. Kinek előítéletei van­nak a fiatalokkal szemben, itt más véleményt alkot. Fél hattól este 6 óráig minden menetrend szerint történik. Napközben a férfi népnél megjelenik a borbély, a pos­tás hozza az újságot. A láto­gatási napok alkalmával jön­nek a beteg vendégei. Ilyen­kor milyen sokan jönnek. A sebészeten töltöttem 13 napot. Azzal a tudattal men­tem, hogy az orvos keze és cérnája megszabadít a ba­jomtól, de a gyógyulást a természet nyújtja. Mindig a kecskeméti „Pisze Doktor” jutott eszembe, kit egyszer az egyik betegének aggódó felesége megkérdezett. Drága doktor úr, möggyógyul az én apjukom? A Pisze Doktor kissé elgondolkodott és any­« Kosárdobók: Abrahám 7, Molnárné 5, Kollár 4, Szellő 3, Bakonyi 2. A TF legjobb do­bói: Markovits 17, Kiss 9. nyit mondott, „vagy mög-' gyógyul vagy a fene mög- öszi”. Nagy igazságot mon­dott, ha népies volt is mon­dása. Egy orvos sem tudja bizonyosan, hogy meggyó­gyul a betege, vagy nem, mert mindig jöhet közbe va­lami. Az orvos segítséget nyújt, a rendelkezésre álló gyógyszereket, gyógymódo­kat, eszközöket alkalmazza, segítségével a szervezet ren­des működése helyreáll. Ak­kor mondják, hogy meggyó­gyul a beteg. Előfordulhat, hogy minden igyekezet hiá­bavaló és a beteg nem gyó­gyul meg. A gyógyulásnak az orvos is, a beteg is örül. 150 év sem telt el, s mily nagy a fordulat. A körösi el­hagyott szegény, a koldus talált csak az ápoldában gyó­gyulást, vagy jobblétre szen- derült. Ma a közkórház min­den ember ápoló helye. A közkoldusházban a reformá­tus templom harangozója ki­áltott be a sok kadarbortól rekedt hangon, a jajgató be­tegre, hogy „csöndesebben! £Te rémissze el a többi bete­göt”. Ma a Tanácsi Közkór­házban türelmesen ápolják a megrokkant egészségű ke­nyérevőt. Még az igen sze­szélyes és a fájdalmakat ne­hezen tűrő férfi népségű nő­vértől kapja. Tetszik neki, ha egy kellemes csengésű női hang kérdezi meg tőle, hogy mi a panasza. A nők eseté­ben, hogyan hatnak ezek az emlegetett kedvességek, azt csak a női betegek tudják. Dr. Balanyi Béla Vége. mit Utunk ma a moziban? Házasság olasz módra. Edu­ardo de Filippo színművé­nek színes, szélesvásznú olasz—francia filmváltozata. Csak 18 éven felülieknek. Kísérőműsor: Gusztáv nem vesz autót. Előadás kezdete: fél 6 és 8 órakor. osztályvezető azután elkészí­tette a kivitelezési rajzokat, Szabó István a tanács lakatos­mestere megcsinálta az öntési formát és Todola mester Vá- radi László segédmunkással a múlt héten már hozzáfogott a piactéren a pompás csiszolt műkőasztalok készítéséhez. Egyelőre 33 darabot készí­tenek. (kopa) A piacon: Műkő árusítóasztal nyékét. Meg Pestre is felutaz­tam és a főváros legnagyobb vasboltjában is megpróbálkoz­tam. Mindenütt azzal „fizet­tek” ki, hogy sajnos, nem kap­ható. — Ceglédi ismerősöm biz­tatott, hogy próbálkozzak Nagykőrösön. Nem sok re­ménnyel hívtam fel a 65-ös te- lefohszámot és nagy megle­petéssel hallottam a választ: tessék átjönni, kérem, van. Ezért jöttem Nagykőrösre. (—sí) — Bocsánatot kérek, merre találhatom a vasboltot? Ezzel a kérdéssel állított meg Józsa Jánosné és kérdé­sét gyorsan kiegészítette azzal, riogy idegen a városban. Ezt különben egész viselkedéséről meg lehetett állapítani. Aztán megmagyarázta: — Hiánycikk, kérem a cserép­kályhához szükséges ajtó. Hiá­ba van meg a csempe és min­den szükséges anyag, a mes­ter nem foghat a kályha össze­állításához, mert nincs ajtó. — Megjártam az egész kör­A piac egy részén tavasszal felállított asztalokat nagy megelégedéssel fogadta az el­adó, a vevőközönség is. A to­vábbi asztalok készítése azon­ban megakadt. Egyrészt, mert ezek az asztalok túl költsége­seknek bizonyultak, másrészt anyagbeszerzési nehézségek is felmerültek. Ekkor praktikus ötlete tá­madt Csendes Ferenc műsza­ki osztályvezetőnek. A piacté­ri árusítóasztalokat műkőből kellene elkészíteni. Azok vi­szonylag olcsók, szépek, tar­tósak s könnyen tisztíthatók lesznek. Az ötlet megvalósítását elő­segítette, hogy a járdalapok, járdaszegélyek és más beton­munkák készítésénél egy év óta a tanácsnál dolgozik Todo­la Kálmán műkőkészítő mes­ter, aki a műkőasztalok elké­szítését vállalta. A műszaki

Next

/
Oldalképek
Tartalom