Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-29 / 230. szám

/MT «EC«I 1966. SZEPTEMBER 29., CSÜTÖRTÖK Walter Ulbricht Zágrábba érkezett Walter Ulbricht, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke, az NSZEP Központi Bizottságá­nak első titkára, aki hivatalos látogatáson Jugoszláviában tartózkodik, szerdán reggel Belgrádból Zágrábba érkezett. Megnyílt a szovjet újságíró-kongresszus Szerdán délelőtt a Kreml színháztermében megnyílt a szovjet újságírószövetség má­sodik kongresszusa. A részve­vők 43 000 lap munkatársát, hírügynökségi, rádiós- és tele­víziós újságírót képviselnek. A szerdai ülésen a kongresszus megválasztja a szovjet újság­írószövetség vezető szerveit és megállapítja a napirendet. A kongresszuson a MUOSZ képviseletében Komját Irén, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének alelnöke vesz részt Tilos a marxizmus tanulmányozása További jobbratolódás Indonéziában Rmerika segélyeket folyósít Malik külügyminiszter meg­állapodott az amerikai kor­mánnyal, hogy az Egyesült Államok további rendkívüli élelmiszersegélyt, gyapotot és gépalkatrészeket küld Indoné­ziának. Ezenkívül folytatják indonéz szak­emberek kiképzését Ame­rikában. Malik kedden fejezte be tár­gyalásait Rusk külügyminisz­terrel, s washingtoni tartózko­dása során Johnson elnökkel is találkozott. Előzőleg az amerikai kül­ügyminisztérium nyilatkozat­ban jelentette be, hogy Indonézia új kül- és gaz­daságpolitikája megnyitot­ta az utat a rendszeres amerikai segély felújítása felé. Amerikai részről ezt akkor fa­gyasztották be, amikor úgy ta­lálták, hogy Sukarno elnök politikája következtében Indo­nézia „balra tolódott”. ★ Az Antara hírügynökség je­lentése szerint Machmud tá­bornok, Djakarta katonai kör­zetparancsnoka, a saját illeté­kességi területén belül „meg­tiltotta a marxizmus—leniniz- mus minden formájának és megnyilvánulásának oktatását és terjesztését. „Ezenfelül” ideiglenesen felfüggesztette a kommunista tanok tanulmá­nyozását a felsőoktatási intéz­ményekben mindaddig, amíg ebben a kormány és a képvi­selőház nem határoz véglege­sen.” „A partneri viszony görbéje lefelé mutat... Egy magyar asszony felismerte Franz Novak Megszakadt a diplomáciai kapcsolat Kongó és Portugália között A kinshasai Kongó képvise­lőháza szerda délután egyhan­gúlag határozati javaslatot fo­gadott el, amely ünnepélyesen proklamálja a diplomáciai kapcsolat megszakítását Por­tugáliával. KONGO KERESLRE Holnap összeül a Biztonsági Tanács PortitißtiIitt Afrika békéjét fenyegeti Hivatalosan bejelentették: pénteken, magyar idő szerint 20 órakor ül össze a Biztonsá­gi Tanács, hogy megvitassa azt a kongói (Kinshasa) pa­naszt, amely szerint Portugá­lia afrikai területein, Angolá-, ban és Cabindában a kongói! kormánnyal szembenálló zsol- i dósoknak nyújt menedéket. Aí kongói kormány a Biztonsági I Tanács összehívását kérve,! már múlt csütörtökön rámuta- 5 tott, hogy Portugália magatar-> fásából adódó helyzet egész; Afrika békéjét fenyegeti. Pénteken még Fedorenko, a ! Szovjetunió képviselője elnö- ! köl a Biztonsági Tanácsban.! ! —■ - .............- .. . ■ ———_ % f j C sőmbe útlevele érvénytelen Moise Csőmbe, a volt katan-! gai diktátor, majd kongói mi- i niszterelnök útlevelét érvény- i telenítették — jelentette be ai kinshasai Kongó párizsi nagy-: követsége. A nagykövetség; közölte, hogy kormányának j utasítására hivatalosan tájé-! koztatta a francia kormányt • Csőmbe útlevelének érvényte- j lenítéséről. Csőmbe jelenleg Madridban i van. A Kinshasában e héten i lezajlott tüntetések szoros kap- ; csolatban állottak azzal a le- i leplező értesüléssel, hogy; Csőmbe zsoldos kiképző, illet- i ve toborzó tábort állított fel ] és pénzelt. A leleplezés után a • kongói kormány bejelentette, | hogy Csőmbe ellen távollété- ! ben hazaárulás vádjával bírói : eljárást indítanak. • t J" " v PAPEETE > i Újabb francia atomrobbantás Vasárnap végrehajtják a i francia nukleáris kísérletsoro-: zat hatodik robbantását a; dél-csendes-óceáni Moruroa i korallszigeten — közölték hi-1 vatalos körök. A szériának ez lesz a legnagyobb robbanó­erejű nukleáris szerkezete. Tisztségét szombaton, október 1-én adja át Lord Cárodon brit küldöttnek, a Biztonsági Tanács soronkövetkező elnö­kének. Franz Novak, Eichmarm egy­kori közvetlen munkatársának most folyó bécsi perének szer­dai tárgyalásán a tanácselnök bejelentette: magánvádlóként bekapcsolódott a perbe Hauel Lenke. Az asszonyt és családját 1944-ben letartóztatták és a kistarcsai internáló tá­borba szállították. Egy nap SS-ek jöttek a tábor­ba, a fogva tartott zsidókat bántalmazták, majd vagonok­ba terelték és Auschwitzba szállíttatták, a magánvádló így vesztette el férjét és két gyermekét. A magyar sajtóban közölt képek alapján Hauel Lenke felismerte Novakban azt az SS-tisztet, aki Kistar- csán a zsidókat bevagoní- rozta. Ella Lingens bécsi miniszte­ri tanácsos, akit a zsidóknak nyújtott segítség miatt tartot­tak fogva Auschwitzban, be­számolt arról, hogy milyen szörnyű körülmények között érkeztek a Novak által össze­állított emberszállítmányok a halál táborba. Nürnberg évfordulója A nürnbergi perben hozott ítéletek kihirdetésének 20. évfordulója (október 1) al­kalmából az NDK-beli an­tifasiszta ellenállók bizott­sága nyilatkozatot tett köz­zé. „A nürnbergi ítélet meg­jelelt a népek ama követe­lésének és akaratának, hogy a náci gaztettek végrehaj­tóinak meg kell bűnhődniük és hogy ilyenfajta bűnök megismétlődését soha többé nem szabad megengedni” — hangzik többek között a nyi­latkozat Az NDK-beli anti­fasiszta ellenállók ezenkívül felhívják a világ közvélemé­nyének a figyelmét arra, hogy volt fasiszta bűnösök ma Nyugat-Németországban zavartalanul élik világukat, s hogy a Német Szövetségi Köztársaságban egyre sza­porodnak az újabb fasiszta jellegű bűntettek. Kedden este hosszas tár­gyalások után, az eredeti­leg kitűzött időpontnál hat órával később végül is meg­született az amerikai— nyugatnémet közös közle­mény. Johnson elnök és Erhard kancellár ugyan már délben befejezte hi­vatalos megbeszéléseit a Fe­hér Házban, de a nyugat­német—amerikai miniszteri csoport eközben eredmény­telenül igyekezett közös nevezőre jutni a sokat vi­tatott államközi kompen­zációs fizetések ■ kérdésé­ben. A megegyezés hiánya fö­lött érzett csalódás tükrö­ződik a nyugatnémet saj­tóban. A „Die Welt” teg­nap reggeli vezércikke így ír: „Az Erhard—Johnson ta­lálkozó több tekintetben fordulópont volt. Forduló­pont volt a nyugatnémet— amerikai viszonyban és a NATO-kérdésben is. Ne le­gyenek Illúzióink, ezután a találkozó után egyik sem lesz többé ugyanaz, mint volt. Továbbra is fennáll majd a NATO és tovább­ra is lehet nyugatnémet— amerikai szövetségről be­tí szelni, azonban a NATO revíziója, amelyet már a Franciaország által kivál­tott válság szükségessé tett, most parancsolóvá vált. Többről van szó, mint arról, hogy pénzügyi ne­hézségeket kell elsimítani. A szövetség stratégiáját, erőviszonyait és pénzügyeit meg kell reformálni. A változás szele fújta meg a nyugatnémet—amerikai viszonyt is. A két ország érdekei közösek maradnak ugyan, de a partneri vi­szony görbéje lefelé mutat. Csodának kellene ahhoz tör­ténni, hogy feltartóztassuk a Nyugat-Németországban le­vő amerikai csapatok lét­számának csökkentését. Amerikán a sor, hogy el­döntse, mivel tartozik vi­lághatalmi pozíciójának. Az Erhard és Johnson közötti találkozó mely nyomokat fog hagyni. Néhány év múlva azt fogják monda­ni, hogy 1966 szeptembe­rével új fejezet kezdődött Amerika és Nyugat-Európa viszonyában” — fejeződik be a Welt vezércikke. Erhard kancellár külön­ben tegnap visszaérkezett Bonnba. Szélesebb együttműködés Kelet-Európával A francia minisztertanács szerdai ülésén, amelyet De Gaulle tábornok elnökletével az Elysée-palotában tartottak meg, Joxe államminiszter be­számolt az elnök júniusi szov­jetunióbeli útján aláítt meg­állapodások végrehajtásáról. Közölte, hogy megalakulóban van és hamarosan megtartja első ülését a június 30-i egyez­ménnyel létrehozott két ve­gyes bizottság. Közölték azt is, hogy Alain Peyrefitte, a tudo­mányos kutatások és atom­energia-kérdések minisztere szeptember 29-től október 11-ig látogatást tesz a Szovjet­unióban. Peyrefitte Moszkvá­ban a Secam színes televízió, a műszaki és tudományos együttműködés kérdéseiről és a nukleáris és űrkutatásban való együttműködés távlatai­ról kíván tárgyalni. Charles de Chambrun kül­kereskedelemügyi államtitkár beszámolt a most véget ért romániai és bulgáriai utazásá­ról. Felhívta a francia ipar- vállalatok vezetőinek figyel­mét a kelet-európai lehetősé­gekre. feltételek mellett és módon... Ha elfogadja az ajánlatunkat, azonnal aláírhatja a szerző­dést Rowens rendkívül meglepő­dött — Kér-désem lenne... — kezdte volna. A férfi gúnyosan vágott közbe: — Mr. Rowers, mivel biztos vagyok benne, hogy elfogadja ajánlatunkat, máris megtaní­tom önt a mi foglalkozásunk első aranyszabályára: „Az em­ber nem fecseg, és nem kér­dez”. A fecsegés tíz év bör­tönt, vagy tízezer dolláros pénzbüntetést von maga után, a kérdezés pedig teljesen fe­lesleges, mert a másik, amit szükséges tudnia, elmond, kér­désekre viszont nem felel... — Akkor csak egyetlen egyet: lehet szó gondolkodási időről? — Hogyne! Magunk is súlyt helyezünk rá, hogy embereink megfelelő megfontolás után lépjenek szolgálatunkba. Most tíz óra van, tizenegy órakor itt találkozunk! És természetesen vegye figyelembe, hogy mivel a CIA egyik tisztje tárgyalt önnel, a kettőnk között el­hangzottakra már vonatkoz­nak a törvény előírásai. Vagy­is ha elárulja beszélgetésün­ket, a bíróság tíz évi börtönre vagy tízezer dollárra ítélheti. Oké? Rowers egy óra múlva alá­írta a szerződést. Eszerint Francis Rowers vállalta, hogy az előkészítő tanfolyam elvég­zése után, különleges felderí­tő feladatokat végző, magasan repülő gépeken kémfeladato­kat hajt végre — havi 2500 dollárért. Tizenkétszer kétezerötszáz az évi harmincezer. Lám, har­mincezer dolláros ember lett belőle! Rosa nem bánkódott túl­ságosan, hogy nem követheti férjét új munkahelyének vá­rosába. Rowers valóban nem volt szórakoztató férj, s jólle­het, felesége a maga módján szerette, jobban érezte magát odahaza, a szülei környezeté­ben, mint Rowers mellett. An­nál is inkább, mert Mrs. Ro­wers már szívből unta Bad Waídot, és egész Nyugat-Né- metországot. Tipikusan ame­rikai lány, aki az amerikai kontinensen kívül úgy érezte magát, mint a szárazra vetett hal. Nem elégítette ki az a szűk társaság, amelyből a tá­maszpont társadalmi élete ál­lott. Amerikaiak voltak azok is, szó se róla, s a parancs­nokság — amint a légierőket népszerűsítő prospektusok Ígé­rik — valóban mindent meg­tett, hogy amerikai módon él­hessenek, dehát Amerika még­is más, s nem helyettesíthető egy európai kisváros mellett felépített „Anierikácskával”. Rowerst sem bántotta túl­ságosan, hogy hosszabb időre el kell szakadnia a feleségétől. Magának élő ember, „ahogy esik, úgy puffan” gondolkozá­st aki mindennél jobban irtó­zott attól, hogy egyszer meg kell harcolnia a sors kegyeiért, örömmel töltötte el, hogy amint annak idején a középis­kola elvégzésekor, most, a lé­gierőkkel kötött szerződése le­jártakor is kegyeibe fogadta Fortuna, s magától megoldód­tak összes gondjai. S ráadásul milyen szerencsésen! Több mint háromszorosára növeke­dett a fizetése, ráadásul pedig a munkája sem szaporodott meg, sőt. Rowers nem sokat töpren­gett azon, hogy Bad Waldban valamennyi más repülőinek mégis csak meghosszabbítot­ták a lejárt szerződést. Fel­ajánlották neki is, hogy maradjon a légierőknél, de akkor már aláírta az új meg­állapodást! Már nem választ­hatott, de ha megtehette vol­na, akkor is alighanem a CIA- nál felkínált állás mellett ma­rad. „Végtére, ki az a bolond, aki 2500 dollárt kereshet, s inkább a 800 mellett marad?” (Folytatjuk.) Egy percig sem kell majd szé­gyenkeznie. 7. Rowerséknak valóban nem kellett sokáig nyugtalankod­niuk. Másnap a parancsnokság irodájába hivatták Francist, ahol Sam egy ismeretlen férfi társaságában várt rá. Amikor Sam bemutatta őt Franciénak, az idegen érthetetlenül mor­mogta a nevét Sam így szólt: — Ez az úr munkát / kínál neked, róla beszéltem ... Tár­gyaljatok csak nyugodtan, ne­kem dolgom van. Előbb az idegennek nyújtott kezet, majd Francisnak és így búcsúzott: — Sok szerencsét! Nem lehetett tudni, hogy a jó kívánság az ismeretlennek, vagy Franciénak szól. Az idegen nem kertelt so­kat Megmutatta igazolványát — a Central Intelligence Agency, a CIA tisztje volt. És aztán a tárgyra tért: — Mr. Rowers, ön kiválóan képzett repülő. Tudomásunkra jutott, hogy az U. S. Air Force most nincs abban a helyzet­ben, hogy önt foglalkoztassa. El tudom képzelni, hogy ez kellemetlenül érinti önt. Vi­szont be kell vallanom, hogy főnökeimet és engem is sze­mély szerint örömmel tölt el a dolgok ilyen alakulása. Kivá­lóan képzett repülőkre van szükségünk, speciális feladatok ellátására. Ezek a feladatok rendkívül fontosak Amerika biztonsága számára. Ennek megfelelően havi 2500 dolláros fizetést folyósítunk önnek, a titkosszolgálatban szokásos gatottan csöngetett be Ro- wersék lakásába. — Ne haragudj, hogy ilyen későn, bejelentés nélkül jö­vök, De nem várhattam... Most hallottam, a te szerző­désedet sem hosszabbítják meg. Az „öreg” felhívta tele­fonon Washingtont és pulyka­vörös lett a méregtől. Harcolt érted, de nem járultak hozzá. Mondd, nincs neked valami­lyen ellenséged? — Nincs! — felelte Rowers. És csakugyan, magában sorra- vette, hogy kikkel akadt dolga életében. Nem jutott senki az eszébe, aki neheztelne rá. Ter­mészetesen sem McGrathet, sem Nicket nem vette számí­tásba. El is feledkezett már róluk — régen is volt, amikor az iskolai tanórákon feszülten figyelte az angol nyelv és iro­dalom tanárának szavait, a Nickkel történt beszélgetést pedig egy hét alatt elfelejtette. Szerencsétlen fickó, ennyi az egészt Sam bíztatta Rowersí: — Nem baj, öregem, nekem vannak barátaim. Megpróbá­lok valami munkát szerezni! Rosa, aki mindeddig ellen­ségesen figyelte a férfit, ki­nyitotta a bárszekrényt és italt tett az asztalra: — Igyon egy pohárkával velünk, uram. Hálásan kö­szönjük a támogatást. Sajnos, az én férjem nem vállalhat mindenféle munkát. A tiszti rang, ugyebár, kötelez..; Sam bíztatóan nevetett: — Egy percig se nyugtalan­kodjék, asszonyom. Termé­szetesen olyan munkára gon­doltunk barátaimmal együtt, amely férje szakmájába vág! XV. i : Sam nevetett: : — Vörös az éppenséggel : nem vagyok! Igazi amerikai- i nak vallom magam, de az a | véleményem, reálisan kell ér­> tékelnünk ellenségeinket, hogy > legyőzhessük őket. Nem sza- < bad megelégednünk puszta «szólamokkal, alaposan tisztába «kell jönnünk velük. Részlete- ! sen ... ! Sam csak egy dologról be- j szélt gyakran és szívesen. Ar- : ról, hogy milyen nehéz ezek- ! ben az időkben egy pilótának i elhelyezkednie. A légierőknél i nem hosszabbítják meg a > szerződéseket, a polgári légi- «társaságok pedig dugig vannak j emberekkel. Bírálta is a légi- j erők parancsnokságát: ! — A mi pilótáink legna­Sgyobb baja, hogy semm.hez ! nem értenek. Repülni tudnak, : és kész. Ha aztán kikerülnek a ! légierőktől, akkor mehetnek, ; amerre látnak. Ez a nagyfe- | jűek bűne. Az oroszoknál ez > egészen másképpen van. Ök > minden tisztet elhelyezne * ... ! Rowers csodálkozott: : — Te ennyire ismered az ! oroszokat? ! Sam kétértelmű mosollyal ! mondta: j — Mondtam már a múltkor, ! hogy alaposan meg kell is- j mernünk ellenségeinket, hogy j legyőzhessük őket... i Kitűzték a napját is annak, ! amikor a parancsnokság sze- ! mélyzeti tisztje közli a piló- | tákkal, hogy kinek a szerződé- 5 sét hosszabbítják meg. Négy 5 nappal korábban Sam — aki (eddig csak a bárban taiálko- í zott Francissei — késő este iz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom