Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-25 / 227. szám
Mar a jövőről beszélnek a dinnyések — Kutya esztendő volt az idei! — csóválja a fejét Kovács Vilmosné, a dinnyés éle- .tepárja. — Tavaly sem dicse- Jkedtek a termelők, de az idei, !az nagyon „levágott” mindén dinnyést! — Gyakran panaszoltuk, ,-hogy késett a víz miatt a • munka. Aztán jött az eső meg 'a hideg. Mindkettő nagy ellensége a dinnyetermelésnek. ^Sokat mondok, ha húsz forint vjut egy napra. A dinnyés nincsen itthon, .pedig a város felől már a •ievesnóta hangját hozza a szellő — a harangszót. — Hát Kovács bácsi? — Munkába ment, majd én -viszem neki az ebédet. Kitelt az esztendő. Az idei dinnyevföldet már fel is szántották. (Az irodán meg tudnák mon- ,dani, hogy mit vetnek bele. — Jövőre hol lesz a diny- .nyeföld? — Ha megérjük, a régi tanítóföldeken. Az uram most ott van. Mór építik a kunyhót. Az asszony hangja megtelik ■bizakodással. — Hogy mire a tavaszon -visszajövünk, álljon már a .rendes hajlék. Remélem, nem fhoz ránk szégyent a követke- ,2ő szezon, és szép, csudaízű (gyümölccsel lephetjük meg a piacon a dinnyekedvelőket! (—r.—) PEST MEGYEI HÍRLAP KÜ LÖN&IAPAS A X. ÉVFOLYAM, 227. SZÁM 1966. SZEPTEMBER 25., VASARNAP Januártól szemcsés tápot gyártanak Napi 9 tonnával több a ceglédi takarmánykeverő .) A karbantartás idejére is folyamatos ellátást ígérnek A ceglédi takarmánykeverő üzemben egyenletes ütemben folyik a munka. A betakarítás után a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok saját takarmánykészleteiket hozzák cserére, s viszik a különféle tápokat, koncentrátumokat. — Az üzem napi teljesítménye a kezdeti 72 tonnáról 81 tonnára emelkedett — mondotta Acs József üzemvezető. — Napi termelésünk továbÉPÜL AZ ÚJ ÜZEMRÉSZ A ceglédi téglagyárban készül az új szárítóépület, mely növeli az üzem termelékenységét. Foto: Tomcsányi Szerdán kezdődik fiz oktatás azoknak a felnőtteknek, akik a dolgozók általános iskolájára jelentkeztek. A Mészáros Lőrinc iskolában (a posta mellett) délután négy órakor kell jelentkezni a hallgatóknak. Ebben az időpontban még lehet beiratkozni! A»/«#/*/újítsak , figyelem ! A vas- és fémipari dolgozók nyugdíjas bizottságának helyi csoportja 1966. szeptember 28-án délután 3 órakor tartja szokásos összejövetelét, a Vasutas Otthon klubhelyiségében, Cegléd, Teleki u. 12. szám alatt. GYORSFÉNYKÉP — Fiú, vagy lány? — Fiú. Harmadikos gimnazista. Jó tanuló, éles eszű gyerek. — Azt hittem, hogy lány... — Ugyan. Különben is, akármilyen hülyegye- rek-frizurát hordjon, és körbesze- gecselt nadrágot, azért olyan tagja lesz a társadalomnak, aki majd termel. De nem erről van szó. Miért érdeklődsz utána? — Csak. Tulajdonképpen meghökkentett a külseje, ennyi az egész. — Tényleg érdekes figura. Beszélj vele nyugodtan németül... — Külföldi vendég? — Fenét. Bennszülött. De jó nyelvérzéke van, és szereti a nyelveket. Oroszul is szépen beszél. Idegen nyelvű könyvet olvas. Br echte t. Lermon- lovot, Rozsgyeszt- venszkijt. De ha a városról kérdezősködnél tőle, kiderülne, hogy elég jó idegenvezető ... A főtér parkjában ült, txtgy negyedmagával a pádon. Traccsol- tak, és ő vitte a prímet. — Hát, ahogy ezek előadták a Brecht darabot, az Anyát — meg kell a szívnek hasadni! Jani legyek, ha az első részt megértettem. Mondtam is Rákinak már a második besötétedés- nél, mikor eltűnt a színpad, hogy sürgősen olajra lépünk. Aztán annál a jelenetnél, mikor a sztrájko- lók közül Szmil- gint egy lövés ki- nyiffantotta, akkor kezdett jó lenni! De közel se olyan jó, mint Brecht Koldusoperája, vagy a Jó embert keresünk. Ez is rázós volt, de nem kőmáliam annyira. Tudjátok, mi maradt meg? Az a sztrájkjelenet. Baromi döbbenetes volt, még szusszanni se mertem. Mint valami festmény, ami színpadra kerül, és megszólal. Értitek? Olyan „er- mitázsbeli” drámai jelenet.. -. — És a zene? A mjuzik? — Nem ugrott ki vele a Hans Eisler, az tuti. Majdnem úgy hangzott, mint a Koldusoperáé. De persze, nem mindig. Na, mikor a nézőtéren hátul • megszólalt lemezről a Warsawian- ka, az az induló, az megint adott valamit. ★ Ott nyújtóztak a pádon az őszi napfényben. A pad mellett kupacba rakva a táskák: aktatáska, sportszatyor, Aeroflot-tasak. Ültek és vitáztak. Lám, csak lám: ez is jellemző rájuk. (eszes) bi emelésére lesz szükség, mivel ilyen eredmény mellett nem tudjuk kielégíteni szerződéses partnereink igényeit. Ezért a novemberi karbantartás idején ismét növeljük a kapacitást, s reméljük, bogy utána már a napi három műszak alatt elérjük a tízvagonos termelést, s ezzel a mennyiséggel egyelőre elláthatjuk a gazdaságokat. — Ügy tervezzük, hogy januártól megkezdjük a granulált táp gyártását is. Ez azt jelenti, hogy olyan berendezést szerelünk fel, amelynek segítségével a dercét szemcséssé tehetjük, s így a felhasználás során — különösen a baromfitenyésztésben — csökken a kárbavesző mennyiség. — Az egyhónapos novemberi üzemállásra jól felkészül vállalatunk, így a gazdaságok erre az időre is folyamatosan megkapják a szükséges készítményeket. Négy társüzem látja el a területileg hozzájuk közelebb eső termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat, s már a jövő hónapban előszállításokat végeznek. A ceglédi járásiak vasúton kapják a keveréket, kivéve az albert- irsaiakat és a ceglédbercelie- ket, akik közvetlenül vontatókkal, gépkocsikkal kapják Monorról a takarmányt. — Féléves tervünket 102,5 százalékra teljesítettük, s egyébként is jól haladunk az éves tervteljesítéssel is. Ezekben a napokban éves tervünket mintegy 85 százalékban teljesítettük, s ez azt jelenti, hogy december végére a tervezett 1830 vagonnyi mennyiség helyett körülbelül 2100 vagonnyi takarmánykeveréket készítünk — mondotta az üzemvezető. Egyre több a zeneiskola növendéke Ipari tanulók a rézfúvós tanszakon SZÜRET IDEJÉN A városi zeneiskolában is megkezdődött az új tanév. A tanulólétszám az idén változatlanul magas, 618 rendszeres látogatója van a foglalkozásoknak. Az előképzőbe járó legkisebbek száma meghaladja az ötvenet, s a zenei általánosnak 154 növendéke van. Béres Károly, az iskola igazgatója elmondotta, hogy az idén megjelentek az első osztályos diákok új zeneiskolai tankönyvei. A zeneoktatásra szintén kiterjed az iskolareform, a pedagógusok igen elégedettek az új tankönyvekkel. Az ízléses, szép kivitelű könyvek pedagógiailag jól hasznosíthatók, módszertani felépítésük jó. Jövőre a másodikosok is új könyveket kapnak, s hat év alatt az öszes évfolyam tankönyveit újakra cserélik. Megváltoztak az eddig használt nyomtatványok is. Más lett a tanári naplók beosztása, s ami még új a zeneiskolák történetében, megjelent az ellenőrzőkönyv, amely talán nagyobb örömet jelent a nevelőnek és a szülőnek, mint a diáknak. A kis füzetben a tanuló személyi adatain kívül helyet kap a pedagógusok fogadóórája, az órarend, a tandíjbefizetés, a mulasztások igazolása. A kis könyv a főtárgyi órák leckefüzete egyben, ahová a szaktanár beírja, milyen feladatot kapott leckéül a növendék. Nem lehet „ellógni” az oktatásról, hiszen minden egyes foglalkozást tanári kézjegy és bélyegző igazol az ellenőrzőben. A diák tanulmányi előmeneteléről minden hónapban tiszta képet kap a szülő, ugyanis a hónap végén osztályozzák a tanuló végzett munkáját. Megszűnik tehát a gyerekek zeneiskola ürügyén előforduló csavargása, s az iskolai munka is sokkal ellenőrizhetőbbé válik a szülők számára. Ehhez már csupán az szükséges, hogy a szülök valóban figyelemmel kísérjék gyermekük iskolai munkáját — örvendetes, hogy a rézfúvós tanszakot — több éves pangás után — az idén ismét reménytkeltően tudtuk indítani. Elsősorban az ipc.ritanuló- iskola igazgatójának tartozunk ezért köszönettel, aki diákokat ad a tanuláshoz. A hangszereket és az oktatást a zeneiskola nyújtja, s így remélhető, hogy végre megszületik a város régóta hiányzó fúvószenekara. — Természetesen, csak az oldaná meg véglegesen a problémát, ha ezek a fiatalok akkor is a városban dolgozhatnának, amikor elvégezték az iskolát és kitanulták a szakmát, mert a további gyakorlásnak, felkészülésnek ez volna az alapja — mondotta Béres Károly igazgató. Tomcsányi Sándor felvétele Itthon nem kell Ceglédi „civil“ az Esperanca szövegírója Szirtes Jánosnak hívják. A Talajjavító Vállalat anyag- gazdálkodásának vezetője. A neve ismerős — ő maga ismeretlen... ★ Amikor a Növi Sad-i rádió tavaly Cegléden vendégszerepeit, a konferanszié úgy jelentette be a két számot, hogy azoknak a szövegét ceglédi ember: Szirtes János irta. — Tulajdonképpen az ország határán túl ismernek. Főként azon a területen, amit a Növi Sad-i rádió adása besugároz. Számaim népszerűek nemcsak a rádió műsorán, hanem hanglemezeken is. Harminckét számom felvételeit forgatják. Eddig hét hanglemezem jelent meg, közöttük szerepel például az Esperanca, ezt több ízben kiadták. A dalokat hét énekes adja elő. — És milyen anyagi része yan ennek a kapcsolatnak? — Semmilyen! Soha egy fillért nem kértem és nem is kaptam számaimért! Mondhatnám, inkább csak érdekes passzió, sőt korszerű kifejezéssel élve: hobby számomra a szövegírás. — Miért csak idegenben ismernek? Őszintén megmondom: mintegy húsz éve írok szöveget. Magától értetődik — először itthon próNem szamárság! Ne vegyék kérem tolakodásnak — Zsuzsi volnék o ceglédi Táncsics Tsz-ből. Nem szamárság, amit iázni akarok, mert én vagyok a birkanyáj első személyisége. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy közvetlen elöljárómat, Szakter András juhászt kutyába sem veszem. Ellenkezőleg! Bogárfekete pulijával együtt tisztelem, becsülöm. Ugyanis nagyrészt ö teremtett itt valamirevaló juhászatot a termelőszövetkezet részére. Kétszáztíz fejős birka társaságában bolyongunk a legelőn. Tudom, néha szidják szürke ábrázatomat, hogy becsábítom őket a siló- kukoricába, vagy más, tilos helyekre. Szolgáljon viszont mentségül a hatvanöt hektoliter tej, amit a tervezett ötven helyett fejhettek tőlük. Igaz, gyapjúval fukarabbak voltak, de a felemelt beváltási ár révén forintértéke így is szépen lett. No és a bárányszaporulat, ami tizenhárom forintot hozott kilogrammonként?! Ha mindezt összeszámoljuk, kiderül, hogy a birkák egy év alatt bőségesen megkeresik árukat és a továbbiakban mint „ingyenmunkások” gyarapítják a tsz vagyonát. Kívánságképpen hadd ordítsam el a vezetőségnek, ha már ilyen jó hasznot látnak a juhászaiból, ne sajnálják úgy az abrakot tőlünk! Saját szamárfülemmel hallottam, hogy milyen kérés-könyörgésre adnak szemestakarmányt! Rövidesen férjhezme- nendők lesznek a birkák és az abrakfejadag felemelését szeretnék nászajándékul. Ha megkapják, jól fejlett bárányszaporulattal, zsírosabb tejjel és súlyosabb gyapjúval szolgálnak jövőre! Ugye, hogy megérné? A magam részéről még nem döntöttem, hogy pártában maradok-e. Gondolom, az én fajtám szaporítása sem egészen szamárság. 1-így á-ámü! (jakab) bálkoztam. Udvarias elhárításon kívül egyebet nem kaptam. Most is él bennem a kérdés: talán használhatatlanok a szövegeim? Az ellenkezőjét bizonyítják a külföldi sikerek ... — Milyen számokhoz írt eddig szöveget? — Cabrera világszámának, az Esperanca-nak magyar szövegét én írtam. Gabriel Ruiz, brazil zeneszerző: Amor, amor című száma a szövegemmel lett népszerű Jugoszláviában. Lazaro olasz muzsikus: Hű gitár című számát, Gerenfield: A szerelem furcsa talány című szerzeményét szintén az én szövegemmel dalolják. — Berki Klárától, a Növi Sad-i rádió népszerű tánc- dalénekesétől most kaptam négy számot — három szerb és egy francia táncdalt —, hogy sürgősen írjam meg számára a szövegét, mert a rádió együttese november 1—14-e között az ŐRI meghívására hazánkban vendégszerepei és a művésznő ezt a négy számot szeretné énekelni. — Miért nem ismertebb a „hobby”-nak nevezett munkássága itthon? — A Magyar Rádió sok külföldi számot forgat. Én is küldtem a megjelent lemezeimből, de nem volt szükségük rá. Pedig 1965. október 10-én Berki Klára a Kossuth-rádió „Vasárnap délelőtt” című zenei műsorában az Esperancát és a Szerelem egy furcsa talány című számokat énekelte. A bemondó ekkor említette a nevemet is, mint a dalok szövegének szerzőjét. Az idén tavasszal a televízió közvetített a budapesti társas- táncversenVről, amelyen az Egy nyári estén kezdetű számomat mutatta be a művésznő. Előtte a Madách Színházban a budapesti ifjúsági napok alkalmából a Társ nélkül, martamban járok című dalt énekelte, melynek a szövegét szintén én írtam ... Hazafelé az úton Jegalább tízszer feltettem magamban a kérdést: Tényleg: miért nem ismertebb itthon a neve? Vajon miért? (rossi) A világ legrégibb zászlókönyve Az 1669—70-ből származó holland zászlókatalógus a világ legrégibb zászlókönyveként ismeretes. Most megjelen* egy amszterdam' könyvkiadónál facsimile kiadásban. A művet, amely hosszú ideig rejtőzött valahol, felfedezése után óriási műgonddal restaurálták, felfrissítették az elhalványult színeket, utána rajzolták az írást és azonosították az időközben ismeretlenné vált lobogók nemzeti hovatartozását. Ehhez a munkához nagy segítséget nyújtottak régi „z,ászlótérké- pek”, amelyeket hajósok számára készítettek, hogy könnyebben megkülönböztethessék a tengeren: ki a barát, ki az ellenség. I ii /
