Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-22 / 224. szám

I rb-ülés fesz ma Vasadon 14 órai kez­dettel. Napirenden az Állami Biztosító munkája, jelentés a mezőgazdasági szakiskola helyzetéről, valamint tájékoz­tatás a tüdőszűrő-vizsgálat eredményéről. Tervfelmérés t A járási tanács vb mezőgaz­dasági osztálya megkezdte a tsz-ek 1966. III. negyedévi tén­yének felmérését. INNEN-ONNAN Befejeződött az őszi árpa és «2 őszt takarmánykeverék ve­tése a bényei Népfront Tsz- ben. Ütemesen folyik a burgo­nya betakarítása is. Eddig 1300 mázsát takarítottak be. •*­A kávai Haladás Tsz 12 da­rab hízott sertést adott át az Adatforgalmi Vállalatnak. 21 ezer 658 forintot kaptak érte. A napokban 6500 naposcsibe érkezett a tsz-be. A csirkék felnevelésével és leadásával teljesítik évi szerződéses köte­lezettségüket. ★ Vasárnap egész nap vetettek a péteri Rákóczi Tsz-ben. Ugyancsak egész nap kaszál­ták a maglucemát is. Megkez­dődött a háztáji kukorica tö­rése és betakarítása. M0N0R°VntfKI Ufa: vcradónap Monopolt PEST MEGYEI HÍRLAP LÓNK I AD A S A VIII. ÉVFOLYAM, 224. SZÁM 1966. SZEPTEMBER 22., CSÜTÖRTÖK Tartalommal megtölteni a céltalan órákat A monori művelődési otthon távlati tervei ÚTJAVÍTÁS Javítják a jcövesutat község belterületén. A Bénye zúzott kavicsot bitumennel szórják az útra. keverve Elektronikus zenemű: LUNA 9. Egyévi külföldi tanulmány- útjáról visszaérkezett Deb­recenbe Pongrácz Zoltán zeneszerző. Holland ösztön­díjjal az utrechti egyetem elektronikus zenei tanszé­kén folytatott kutatómunkát. Kisebb debreceni stúdiójá­ban — hazánkban az első elektronikus zenei stúdió — generátor segítségével „kom­ponál” — azaz, a generátor által előállított hangképeket magnetofonszalagra rögzíti. Most készül második elekt­ronikus zenei alkotása, amely­nek címe: „Luna 9”. Ez a mű hétperces lesz. Az elekt­ronikus zenei alkotást ősz­szel Debrecenben mutatja be. Szezon elején vagyunk, ta­pasztalatokról még nem lehet beszámolni. Az igények, a le­hetőségek felméréséről, s ter­vekről lehet még csak be­szélni. Egy örvendetes tényt azért meg kell említeni: a monori művelődési otthon­ban nincsenek „üres” na­pok. Hol a zeneiskola nö­vendékei, hol a szőnyeg­szövő tanfolyam résztvevői, vagy a nyelvtanfolyamok, szorgalmas hallgatói népesí­tik be a* otthont. Esténként az ötórai teá­kon a fiatalok szórakoznak, a színházi előadásokra pe­dig még a szomszédos köz­ségek lakosai is eljönnek. A művelődési otthon igaz­gatójának, kengyeli József­nek azonban az a véleménye, hogy a művelődési ház szere­pe nemcsak az, hogy helyet biztosítson né­hány rendezvénynek, ha­nem hogy a község kul­turális centruma legyen, ahová nemcsak táncolni, iszogatni járnak el az em­berek, hanem kikapcsolódni, elbeszélgetni, kulturáltan /.tár­sas életet élni”. Kultúrált szórakozási le­hetőséget biztosítani, és mű­velődési alkalmat teremteni a község lakosságának' — ez lenne a községi művelődési otthon feladata. A művelő­dési otthon igazgatója azt mondja, mindig elszomoro- dik,"'ha esténként' céltalanul' lézengő fiatalokkal talál­kozik. Állnak az utcasar­kon — és nem csinálnak semmit. 14—18 évesek, nem tudják, mit kezdjenek az ide­jükkel. Őket kellene vonzó programmal megnyerni, az ő idejüket kellene kitölteni tartalmas szórakozással. Tervezik, hogy a dzsessz történetéről öt előadás­ból álló sorozatot tar­tanak, négy-öt előadás­ból állna az ideológiai­irodalmi, zeneelméleti so­rozat, s négyből a fil­harmóniai sorozat. Az iskolásoknak az iskolai tananyag kiegészítéseként filmvetítéssel egybekötött vi­va­Lánykérés Napi munkám végeztével megszokott, de mégis fárasztó utazás után baktatok hazafe­lé, és alig várom, hogy ké­nyelemben élvezhessem a ké­ső délutáni és esti órák ott­honi meghittségét. Belépek a kapun és a konyha felőli ol­dalra fordulok, ahonnan ked­venc ételem, a töltött paprika illata áramlik felém .... Feleségem az ebédhez ké­szít elő, mint máskor, de ez­úttal nem vidám kedéllyel és derűs mosollyal, hanem fel­dúlt arccal fogad. Gondolom, a kosztpénz körül lehetnek némi nehézségek és már hú­zom elő a tárcámat, de fele­ségem egy kézlegyintéssel el­intéz és kitör belőle a vissza­fojtott indulat. — Képzeld! Vicának kérője van! — Mi? Mije van? — áZ- mélkodom hirtelenében ér­tetlenül. — Igen, igen, a lányodnak, a hetedikes lányodnak kérő­je van. Nagyon értelmetlenül néz­hettem, mert a feleségem foly­tatta:, — Na, ne nézz úgy rám, észnél vagyok. Igen, a lá­nyunknak, Vicának kérője van, B. Miklós, egy harmadi­kos gimnazista gyerek. — Hát ez óriási! — ordítok fel első meglepetésemben. — Hol van az a lány? Majd be­leélek a fejével! Adok én neki kérőt! — azzal berontok a szobába, ahol a lányom a dí­ványon hasalva regényt ol­vas és ábrándozik. — Beszédem van veled! — szólok rá erélyesen, mire ő felkel és a legártatlanabb és legkedvesebb mosollyal szem­befordul velem. Iparkodom nyugalmat erőltetni magam­ra, leülök az asztalhoz és szemközt ültetem Vicát. — Hát beszélgessünk, kis­lányom, egy kicsit okosan — kezdem a mondókámat. — Hogy is vagyunk azzal a ké­rővel? Hogyan is gondoltátok ti ezt az egész históriát? Gye­rek vagy még és az a Miklós is gyerek ahhoz, hogy kérőnek jelentkezzen. Ne felejtsd el, hogy még csak tizenhárom éves vagy! Remélem, meg­értettél engem. — Tizenhárom, persze. Ér­telek, apukám — felel a kislá­nyom a legangyalibb naivság- gal. — De hidd el nekem, nem baj, hogy tizenhárom vagyok, mert Miki egyáltalán nem ba­bonás.- ty MAI MŰSOR tát rendeznek. A film, lamint az azt követő meg­beszélés egy-egy anyagrész­hez kapcsolódnék, melyet az iskolában már megbeszél­tek. ötletként merült fel egy felnőttklub szervezésének gondolata. Az egyforma érdeklődési kö­rű, körülbelül azonos fog­lalkozású embereknek biz­tosítana társas életet, meg­felelő közösséget. A konkrétumokról is va­lamit. Október 8-án a vi­dám műfaj kedvelőinek Ka­zal László, Angyal János, Balogh Erzsi, Németh Jó­zsef, Tárkányi Tamara sze­reznek majd kellemes per­ceket. A fiatalokat — a kö­zeljövőben — az Illés-együt­tes szórakoztatja majd. S újra Monorra látogat a kecs­keméti Katona József Szín­ház. A felsoroltakon kívül még sok elképzelése, ötlete van a művelődési otthon igazga­tójának. Szeretne egy kis kamara­kórust alakítani, hiszen a dalkultúrának szép hagyományai vannak a községben. A művelődési otthon irodá­jában van egy zászló — mely 1908-as dátumot vi­sel a selymén. A zászló a községi munkásdalköré volt, mely szép elismerést vívott ki magának, 15 serleget hoztak a községbe országos versenyekről. Ahhoz, hogy az ötletből valóság váljék, sok lelkes fiatalra lenne szük­ség. Ezért is, meg azért is, hogy kevesebb legyen a céltala­nul lézengő fiatal — egy ifjúsági klub megalakításá­nak gondolatával is foglal­koznak. (d) A véradásnak immár nemes hagyományai alakultak ki or­szágszerte. Az emberek nagy része már tudja: a vér az élet- benmaradás feltétele. Tudják, mert vagy önmagukon, vagy szeretteiken, hozzátartozóikon tapasztalták: ha kellő időben nincs — megszűnik az élet! Tudják ezt az emberek, s éppen ezért az egészségügyi dolgozók, a Vöröskereszt járá­si szervei most már azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a közeljövőben minden község önmagát kell ellássa vérrel. Hogy ez megvalósítható, s nem irreális célkitűzés, mutat­ja az az egyszerű tény, hogy 1961-ben a véradó napon az egész járás területén 98 liter vér gyűlt össze. Ezzel szemben a tavalyi már 300 literen fe­lül volt, s ez a mennyiség csu­pán járásunk négy községéből: Monorról, Üllőről, Csévha- rasztról és Monori-erdöről ke­rült a véradóállomásra. Az idei véradónapon Monor egyedül „áll ki”, s a Vörös- kereszt járási szervezete sze­retné, ha sikerülne a terve­zett vért önállóan begyűjteni. Mintegy 250 ember önzetlen segítsége kellene, s mint azt az előzetes jelentkezések mutat­ták, nagy szükség lenne az üzemekben, intézményekben, hivatalokban, iskolákban azok­ra az egészséges áldozatvállaló dolgozókra, akikhez még ne 1 jutott el a hívó szó. Vannak emberek, akik ilyer kor — közömbösségből vág kényelemből, de sokszor öi zésből is — vállat rándítv. vagy legyintve azt hangozta ják: ha a saját hozzátartozón ról lenne szó, természetese adnék vért, de idegennek Nos, hogy ez a szemléli mennyire helytelen és káro arra hadd szolgáljon egy ti piósülyi példa. Valaki súlyosa megbetegedett, hat liter vén lett volna szüksége. A csalá egyik tagja azonnal felajánló ta volna saját vérét, de hiáfc — három deci kevés is le volna, de az izgatott állapo amelyben pillanatnyilag vol nem is felelt volna meg a vél vételhez —, s kiderült, nem azonos a vércsoportjuk. A véradást alapos orvo kivizsgálás előzi meg, s akine a fizikuma, az egészségi állé pota nem kielégítő, anna esetleges rejtett betegségét felfedezik, és orvosi tanácsol kai is ellátják az egészségüg; állomás dolgozói — természt tesen ilyen esetben a vérvéte' tői eltekintenek. Félelemre, a| godalomra tehát nincsen ok. Monor község lakosság minden bizonnyal szép példá val jár elöl az idei véradóna pon. (f.) Káván érdemes állathizlalással foglalkozni A mezőgazdaság szocialista átszervezése, a mezőgazdaság­ban a nagyüzemek létrejötte előbb vagy utóbb sürgetővé teszi a gazdaságok profiljá­nak kialakítását, a termelés profilírozását. Azt, hogy egy- egy gazdaság mit és meny­nyit termeljen, több tényező befolyásolja. Például a régi termelési hagyományok, a ta­lajadottságok, a dolgozók szakértelme, piachoz, vasút­hoz való közelség és távol­ság stb. Járásunkban Is lényegében megtörtént 4 gazdaságok pro- filírozása, de még korántsem MOZIK Nyáregyháza: Martin kalandos ifjúsága. Úri: Kék rapszódia. Va­sad: Egy kis csibész viszontagsá- gai. Pillanatkép a vecsési búcsúból. Szabó János felvétele Gyömrői kérdezz-f eleiek a labdarúgó VB-ról Válaszolt: Vitray Tamás Kedves meghívásnak tett eleget Vitray Tamás, a tv nép­szerű sportriportere kedden este, amikoris Gyömrőre lá­togatott. Mintegy 80 érdek­lődő előtt került sor az élmény- beszámolóra, amely kötetle­nül, kérdezz-felelek alapon, „játékos” formában történt. Az egyik legérdekesebb kér­dés így hangzott: — Mi van Barátival? Ki lesz az új ka­pitány? — Az MLSZ hivatalosan is elfogadta a volt szövetségi ka­pitány lemondását. A leg­többen Hidegkúti Nándor ne­vét emlegetik Baróti utódja­ként. Érdekes őrségváltás len­ne ez — mondotta a sportri­porter. Ezután arról beszélt, hogy a VB-döntőt milyen „egyszerű” ünnepség követte. A BBC mintegy 80 perces közvetí­tést adott a bankettről, ame­lyen a VB első három helye­zett csapata vett részt. Az an­gol riporterek rendkívül el­fogultak voltak, amit bizonyít az is, hogy az adás folyamán ango! játékosokat, nagyma­mákat, feleségeket szólaltat­tak csak meg. Még Alf Ramseg-t sem interjúvolták meg. Bár az amúgy is szűk­szavú kapitány nem is bánta mindezt... — Az angol közönség na­gyon ért a futballhoz — foly­tatta Vitray. — Nagyon örül­tek a liverpooliak, hogy a brazil csapat mindhárom mérkőzését ebben a városban játszotta. Nekik szurkolt az egész város. Csak amikor le­győztük őket 3:l-re, akkor álltak mellénk. — Érdekesek az angol lab­darúgópályák. Nincsen futó­pálya, és bizony sok helyen a közönséget csak mintegy fél (!) méter választja el a játék­tértől. Érthető, hogy játéko­saink miért voltak sokáig olyan süketek a brazil meccs után. A jól sikerült beszámoló után Furuglyás Géza, a járá­si művelődési ház igazgatója így búcsúzott a kedves ven­dégtől: Viszontlátásra, kedves Vitray Tamás, ha lehet, mi­előbb — Gyömrőn. (gér) Széppn íiierpprlfck az MSE úttörő- birkózói Aboiirhau Vasárnap rendezték Abony- ban Pest megye 1966. évi úttö­rőbajnokságát. A versenyen az MSE tíz versenyzővel vett részt, közülük kilencen értek el helyezést. Egy versenyző, Ványai sérülése miatt esett ki a küzdelemből. Eredmények: első helyezést ért el: Vass Tamás, Bekker László; második helyezést: Hochstein Zoltán, Zöldi József, Bognár Pál; harmadik helye­zést: Dávid János, Győri Sán­dor, Szekeres Attila, Tőzsér János. —o— fejeződött be. Nem kevés tér nivaló van még ezen a téréi Tsz-eink vezetőinek állat dó problémája, hogy he gyan tudnának még több ji vedelmet biztosítani a tagsá részére. Hogyan lehetne közös alapot tovább növeln gyarapítani. Persze ennek úl ja és módja tsz-enként mé és más. A kávai tsz-szel kapcsolaté ez irányú problémáimat í észrevételeimet szeretném pe pírra vetni. A jövedelem- ne velősének kérdése ebben tsz-ben is állandóan napiren den van. Rendszeres vita ti ma a „hogyan” és „mivel kérdése is. Legutóbb a tsz vt zetősége elé olyan javaslt került, hogy telepítsen mái nást a tsz, és ezzel növelje jövedelmet. A vezetésé hasznos vita után úgy dön tött, hogy a málnatelepítc nem járható út, mert kevés munkaerő a tsz-bén és a köz ségbem is. A málna pedig, fi leg a szedés idején, sok műt kaerőt igényel. A hagyományos növénye termesztése a tsz-ben sajne nem biztosítja az évről évr való nagyobb jövedelme Valami újat kellene keres ni itt is. Sőt, talán nem i kellene újat, hanem inkáb a meglevő kis „magot” kelle ne továbbfejleszteni. Ez pe dig nem más, mint a marha hizlalás. A marhahizlalásra és neve lésre a tsz és a község adottsá gai kiválóan alkalmasak. Va a községben hagyománya a állatnevelésnek, hizlalásnál Legelő van bőven. Jól meg terem a szálas és abrakta karmány. A tsz-tagok értene a jószághoz és szeretik a jó szágot. A marhahizlalás ner igényel sok szállítást. (Tu dott dolog, hogy Káváho messze van a vasút és a pia is.) Problémát csupán az je lent, hogy állati férőhely va kevés a tsz-ben. Ennek meg oldásához kérnek segítséget kávaiak a járási tanácstól, i jövő évi marhahizlalás alap anyagának egy része má megvan. De nézzük az idei tényekei a tsz 1966-os évben 31 marh hizlalására kötött szerződés Ebből a napokban leadott 1 darabot. A 11-ből nyolc ex portra ment, hármat pedi belföldi elsőosztályúnak vet ték át. A tsz a 11 hízómarliá ért 106 ezer 468 forintot ka pott. Érdemes ezen elgondol kozni, érdemes számolgatni. A tények mindenesetre az bizonyítják, hogy a kávai Ha ladás Tsz-ben a marhahizlalá nem ráfizetéses, hanem in kább jövedelmező. A jövő útja szerintem Ká ván a növénytermesztés mel lett az állatnevelés, elsősorbai pedig a marhahizlalás. (M. J.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom