Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-21 / 223. szám

Mar mere i 1966. SZEPTEMBER 21., SZERDA Borisz Jegorov az űrbiológiai kongresszuson Borisz Jegorov szovjet űr­hajós orvos Moszkvából Genf- be érkezett, hogy részt vegyen az európai űrbiológiai kong­resszuson. Jegorov 1963. októ­berében, a Voszhod 1. űrha­jó fedélzetén Vlagyimir Koma- rovval és Konsztantyin Feok- tyisztovval együtt teljesített sikeres küldetést. CeriHa-erőIr a dzsungelben? Fegyveres összetűzések Indonéziában A Reuter hírügynökség je­lentése szerint Djakartától 650 kilométernyire keletre heves összetűzések voltak. Muljadi alezredes, közép-jávai ezred­parancsnok állítása szerint MEGNYÍLT AZ ENSZ 21. ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról) helyzetről és szó lesz a lesze­relés problémájáról is. Feltehetően már pénteken a délnyugat-afrikai kérdést is napirendre tűzik, mert szá­mos afrikai állam azt kívánja, hogy a Dél-afrikai Köztársa­ságtól vonják meg azt a meg­bízatást, amelynek értelmében Délnyugat-Afrikát kormá­nyozhatja. New Yorkban már megkezdődtek a diplomá­ciai tanácskozások, Rusk amerikai külügyminiszter hétfőn Mende nyugatnémet alkancellárral, valamint Has- luck ausztráliai és Fanfani olasz külügyminiszterrel tár­gyalt A várható közgyűlési fejle­mények közül a Reuter-hír- ügynökség kiemeli még, hogy Gromiko szovjet külügy­miniszter valószínűleg csütörtökön vagy pénte­ken mond beszédet. Gromiko New York-i tartóz­kodása idején találkozik Rusk amerikai külügyminiszterrel is és a megfigyelők számos nem­zetközi probléma, elsősorban a vietnami kérdés megvitatását várják tőle. katonái „fegyveres kom* munistákkal” csaptak ösz­sze, rövid ideig tartó, de heves tűz­harcot vívtak velük. Mint a Reuter kiemeli, hónapok óta első ízben hangzott el nyilvá­nos bejelentés ilyen fegyveres harcról. Muljadi közölte, hogy né­hány foglyot ejtettek, de ellenfeleik nagy része visz- szavonult a dzsungelbc. nz alezredes szerint a vele szemben álló erőket Supardjo volt dandártábornok irányítja, akit a djakartai hatóságok most azzal vádolnak, hogy tavaly — mint a hadsereg stratégiai erőinek helyettes fő- parancsnoka — közreműkö­dött Untung alezredes puccs­kísérletének megszervezésé­ben. London protokolláris kapitulációja Salisbury előtt London és Salisbury „proto­koll-csatája” a brit kormány kapitulá­ciójával végződött, Megkezdődött a „Vltava”-hadgyakorlat (Folytatás az 1. oldalról) tok, később könnyű harci jár­művek, köztük páncélozott önjárólövegek, aknavetők le- dobását. Közben megszólaltak a légvédelmi ágyúk, látni le­hetett a bombák becsapódását jelző tüzet, füstfelhőt, az A cukorrépa négyféle haszna Tápiógyörgyén (Folytatás az 1. oldalról) munkájuk van napjainkban, vagy irigyeljük őket nagy jö­vedelmükért, a négyféle ha­szonért? Inkább gratulálunk nekik; jól választották meg, hogy mit termeljenek. — m. s. — atomcsapást jelképező gomba­alakú füstfelhőt. Hamarosan hatalmas szál­lítógépek tűntek fel a légtérben, ezek nagy részét korszerű, nagy hatótávolságú AN—12 típusú repülőgépek alkották. Megkezdődött az ejtőernyős deszantok, majd harcászati eszközök, járművek ledobása, mintegy 600 méter magasság­ból. Az ejtőernyős deszantok a földetérés után közvet­lenül lendületes támadást indítottak, felvették a harcot a feltétele­zett ellenség földi erőivel. Ezt követően a deszant-beve- tés körzetébe további szállí­tó repülőgépe gységek érkez­tek, s a földetérés körzetének légterében erős légi harc bon­takozott ki. \ amikor hétfőn este Lord Gra­ham, a $mith-rezsim külügy­minisztere a salisburyi re­pülőtéren hivatalosan fogad­ta Herbert Bowden brit nemzetközösségügyi minisz­tert és Sir Elwyn Jones fő- áilamügyészt. A fehér telepes rezsim függetlenségi deklaráció­ja óta először történt meg, hogy őfelsége kabinetminisz- tere találkozott és kezet szorí­tott a brit korona ellen fellá­zadt, és a brit parlament által törvénytelennek nyilvánított rhodesiai kormány miniszte­rével. Ritkán fordult még elő, hogy egy kormány ilyen komédiába keveredett vol­na, mint amilyet Bowden és Jo­nes kénytelen most folytatni Rhodesiában, — állapítja meg a Daily Telegraph keddi ve­zércikkében. „lan Smith — folytatja a lap — világosan kijelentette, hogy csak olyan feltételekkel járul hozzá a látogatáshoz, amelyek teljesí­tése egyértelmű kormányának elismerésével. Állítsátok meg a világot a lejtőn!..." A legtöbb francia lap pár­huzamot von U Thant drá­mai jelentése és a pápai enciklika között. A Le Monde vezércikke U Thant- nak az ENSZ közgyűlése elé terjesztett jelentését kommentálva megállapítja, azon végigvonul a gondo­lat, hogy az ENSZ egyre tehetetlenebbnek mutatko­zik egy olyan időpontban, amikor a világnak jobban, mint valaha, szüksége len­ne rá, hogy elkerülje a megsemmisülés veszélyét, amellyel a termonukleáris fegyverek fenyegetik. A lap szerint a jelentés, amely a főtitkár politikai végren­delete, mielőtt elhagyja az ENSZ-t, ünnepélyes figyel­meztetés minden ország­nak, hogy „állítsák meg a világot azon a lejtőn, amely csak katasztrófához vezet­het”. Az, hogy Vietnam­ban, ismételt erőfeszítései ellenére is folytatódik az eszkaláció, kétségkívül vég­legesen meggyőzte, hogy talán a lemondás az egyet­len eszköz, amely az ENSZ valamennyi tagját, a kicsi­ket és nagyokat egyaránt a vietnami nép iránti fele­lősségük tudatára ébreszti, így aztán visszavonulása, akár tetszik, akár nem. arra kényszeríti az ENSZ-köz- gyfllés 21. ülésszakát, hogy foglalkozzék a vietnami problémával. Nem véletlen — hangsúlyozza a lap —, hogy VI. Pál pápa is ugyanakkor kívánt közzé­tenni egy drámai figyelmez­tetést, amikor a közgyű­lés megnyílik. A párhuzam U Thant jelentése és a pápai üzenet között nyilvánvaló. A Combat vezércikke meg­állapítja, U Thant az ENSZ- ben képviselt nemzetek ve­zetőinek Ielkiismcretéhez szólott, VI. Pál pedig az emberek leikiismeretéhez. A L'Humanitéban Yves Moreau megállapítja, hogy a VI. Pál pápa enciklikájá- ban a véres ázsiai konflik­tus miatt érzett aggodalom­ban az egész civilizált em­beriség osztozik. A pápá­nak az az igyekezete vi­szont, hogy ne határozza meg pontosan a felelőssé­get, időszerűtlen. Washington már sietve fel is használta a maga javára, azt állítva, hogy a „pápai felhívás inkább a kommunistáknak, mint az amerikaiaknak szól”. Az enciklika szövege ugyanis, „a hadviselőkhöz”, „a nem­zetek vezetőihez” szól. Miért kell hát így, ugyanazon elnevezéssel egybefoglalni az agresszort és áldozatát? — kérdi a lap, majd befeje­zésül megállapítja, az en­ciklika imádkozni hívja fel a katolikusokat, de alá­húzza annak a szükségessé­gét is, hogy „fokozni keli minden lehetséges erőfeszí­tést a béke érdekében”. Ezt tartjuk a magunk ré­széről is fontosnak ebben a pápai dokumentumban, amely lehetővé teszi, hogy kommunisták és kereszté­nyek, hívők és hitetlenek együtt küzdjenek azért, hogy megállítsák az ameri­kai agressziót Vietnamban. PÁRIZS Spanyol írók szabadságáért Híres francia írók — közö-t-, tűk Jean Paul Sartre és Louis Aragon — hétfőn aláírásukkal ellátott nyilatkozatban köve­telték három spanyol írótár­suk: Alfredo Sastre, Armando Lopez és Dionisio Ridruejo szabadon bocsátását a Franco- hatóságok börtönéből. úgy, mint évfolyamtársai, ezt is rendbenlevőnek tartotta, hiszen ezek az asszonyok és gyerekek „vörösök”, akiknek elpusztítására parancsot adtak ki. Gyűlölte őket a pilótahall­gató? Nem, a repülőtiszti isko­lán Rowers elfelejtett gyűlöl­ni. Arra oktatták, hogy ne ér­zelmeinek engedelmeskedjen, hanem minden körülmények között őrizze meg hidegvérét. Ű vadász, akinek el kell ejte­nie a zsákmányt. Ha a vadá­szat vörösökre folyik, akkor azokat. A vadász nem gyűlöli a vadat, de megöli, mert ez a foglalkozása, ebből él. Rowers kiváló eredménye­ket ért el a kiképzésben. Az iskola vezetői szerint ez a hallgató a legjobbak közül való volt, akik a hajlamuk­nak, rátermettségüknek legin­kább megfelelő foglalkozást választotta. Rowers jutalmul hamarosan engedélyt kapott rá, hogy látogassa az iskola bárját. Azontúl estéit rendsze­rint ott töltötte, s mértékkel, de azért megfelelő ütemben fogyasztotta a whiskyt és a gint. A bárban lányok is akadtak — az U. S. Air Force parancsnoksága igazán körül­tekintően gondoskodott a jö­vő repülőtisztjeiről. Rowers ezen a téren sem vetette meg a kínálkozó lehe­tőségeket, azokat, amelyekhez szerencsés megjelenése, no, meg a hadtápszolgálat min­denre kiterjedő gondoskodása következtében jutott. Különösen egy szőke, kar­csú lánnyal kötött szorosabb ismeretséget. A lányt Elisa- bethnek hívták, s mértéktele­nül fogyasztotta az italt. Egy fél órával azután, hogy meg­jelent a bárban, már tántor­gott, Rowers ilyenkor nem menekülhetett előle. A lány beleült az ölébe, átkulcsolta a fiú nyakát. — Szép fiú, jó fiú vagy — kezdte véget nem érő mono­lógját, amelyet csak időnként szakított meg a jelenetet szín­házi előadásként néző kiképző tisztek és növendékek durva röhögése. — Épp olyan vagy, mint Dwight volt... Dwight azt ígérte, hogy feleségül vesz... Érted! Az egyetlen fiú volt a világon, aki hajlan­dó volna egy ilyent is felesé­gül venni... Dwight nincs, Dwight-ot a kukacok eszik ... Rendszerint ilyenkor tört ki az első röhögés. — A te Dwight-od elég nagy marha lehetett, ha az ol­tár elé akart vezetni. Bizonyá­ra whiskyt töltött a tartályai­ba benzin helyett... Betty hisztérikusan sikolto­zott: — Nem igaz, nem igaz! Dwight okos fiú volt! És erős! Ha élne, most leüthetne ben­neteket, mint a kutyákat! De nem él! Meghalt... Soha nem vesz engem feleségül... Betty zokogni kezdett — könnyei ráfolytak Rowers nö­vendék zubbonyára. A lány belekezdett százszor ismert, ezerszer unt, és milliószor ki­röhögött történetébe. Dwight kereskedősegédként dolgozott a városkában, s el akarta ven­ni feleségül Bettyt, aki már 16 éves korában megjárta Hol­lywoodot, hogy karriert csi­náljon. A karrierből természe­tesen nem lett semmi. Mind­össze néhány statisztálásig jutott csak el, no, meg a film­város néhány ötöd- és hatodren­dű alkalmazottjának ágyáig. Betty, akit nem vértezett fel valami éleslátással sem a ter­mészet, sem az amerikai ne­velés, amikor útnak indult Hollywoodba, csupán néhánv alapvető dologgal volt tisztá­ban. Először: akié a dollár, azé a világ. Másodszor: akit felfedeznek, aki világhírű filmszínésznő lesz. azt arany­nyal fizetik. Harmadszor: nem a gólya hozza a gyereket, nem is káposztában találják, Negyedszer: a karrier a fér­fiaktól függ, akiknek a kedvé­ben kell járni. Betty azonban soha nem ju­tott el odáig, hogy olyanok­nak járjon a kedvében, akik a filmvilág igazi hatalmassá­gainak számítottak. Szerződés nélküli segédrendezők és filmstábbeli könyvelők vitték őt haza magukkal, egy vacso­rával és több ígérettel jutal­mazva a lány szolgálatát. A vacsora után Betty hamar megéhezett, s arra is hamaro­san rájött, hogy mit érnek az ígéretek. Három filmben sta­tisztált mindössze. Korántsem arannyal fizettek — de hát vajon miért fizettek volna a „Sexbomba” című filmben statisztáló kétezer lány közül egynek is napi két és fél dol­lárnál többet? Vagy igazán nem ért meg ennél a díjazás­nál magasabbat az a szerep sem, amelyet Betty az ölj te, ha élni akarsz című filmben „játszott”, ahol több század magával a gyilkos üldö­zését bámuló tömeget „alakí­totta”. Ha éppen valamiféle ígéret volt a tarsolyában, csigalas­súsággal múltak a napok egé­szen addig, amíg kiderült, hogy ez az ígéret sem külön­bözik a többitől. Ha pedig ígéretet sem kapott, villámse- besen rohant az idő, mennek a napok, múlik a fiatalság, múlik a szépség, a karrier alapja. Három esztendő múltán Betty valóban szerződést ka­pott. De nem a Paramounth- nál, nem is valamelyik nagy filmvállalatnál. Az U. S. Air Force hadtápszolgálat szerződ­tette taxigirlnek. Betty külö­nösebb töprengés nélkül írta alá a szerződést. Erkölcsi gát­lásai már régen nem voltak — Hollywoodban kevesen ma­radtak tisztán a szerencseva­dász lányok közül. És már torkig volt az éhezéssel, a nyomorral. Ha az U. S. Air Force aiánlata változó lovago­kat is jelentett, állandó meg­élhetéssel kecsegtetett. (Folytatjuk) ■v i 1 zonysága szerint — csak úgy mellékesen legéppuskáztak, aligha jutott valamelyik hall­gató eszébe is. Azt sem latol­gatták, mennyivel hozza köze­lebb a földeken dolgozó idős parasztok életének kioltása a győzelem napját. Sem Rowers, sem társai nem latolgatták azt sem, hogy a B—29-esek vajon miért felerészben napalm­bombákkal megrakodva indul­nak bombázó kőrútjaikra? Rowers jól ismerte a na­palmbomba hatását, hiszen alaposan megismertették ez­zel a fegyverrrel is a repülő­tiszt növendékeket. A napalm, ez a benzintartalmú anyag odatapad az emberi testre és irtózatos égési sebeket éget rá. Szörnyűséges égéseket és fekélyeket hoz létre, vastag és csúf hegeket éget a testre. Ezek a hegek fel-feltöredez- nek és újra fertőződnek. A se­bek mindinkább összehúzód­nak és ezzel újabb eltorzulá­sokat idéznek elő. Az arcra égett seb kifordítja a szemet. A sebesült kéz olyanná válik, mint egy görbült karmú ma­dárláb. A napalm célja, hogy szörnyeteg arcú és madár ke­zű, összeégelt és gennyező élőhalottakat csináljon az emberekből, olyanokat, akik­nek az élet merő szenvedés és boldogtalanság, rosszabb a halálnál. Azt is tudta már, hogy a fronton a koreai és kí­nai katonák már réges-rég megtalálták a napalm elleni védekezés módszerét, fgy hát a napalm használatának leg­főbb és kizárólagos feladata a polgári lakosság terrorizálása, csonkítása és égetése maradt. A napalmbomba célpontjai a koreai gyermekek és asszo­nyok. Rowers azonban épp­VIII. s 5 Felgyulladt a villany, véget ^ ért a filmvetítés. Joy ezredes, ^ a pilótaiskola parancsnokának ^ arcán olyan öröm sugárzott, ^ mintha ő lett volna a film- ^ vásznon szereplő pilóták pa- | rancsnoka. ^ — Láthatjátok, fiúk, ilyen ^ repülőket képez ki a mi isko- ^ Iánk. Boldogok lehettek, hogy ^ ilyen munkát kaptok. A gya- ^ logos meg a tengerész állan- ^ dóan veszélyben van. kockáz- i tatja az életét. Ti pedig szin- § te kéj utaztok odafenn a leve- $ góbén. És a dohányotok nem- ^ hogy kevesebb, hanem több, ^ mint az övék. Hiába, a mi ^ munkánkra csak a legjobbak 5; képesek. ^ Francis Rowers szakmát la- ^ nult az amerikai állam költ- ^ ségén. Szakmát, amelyben a ^ teljesítményt a felégetett, le- ^ bombázott házak számával, emberek halálával mérik. A í harcászati foglalkozásokon, is- ^ kolapadban térképeken öltek. ^ Egy-egy gyakorlat során több ^ ezer volt az áldozatok száma ^ — persze, csak papíron. Hogy ^ a gyakorlatban hogyan zajla- i nak majd le azok a páratla- § nul eredményes, céljukat min- $ dig elérő bombatámadások, ^ amelyeket Joy ezredes veze- tett, csak a későbbiek során ^ derül majd ki. De arra min­6 denesetre alkalmasak voltak, & hogy a hallgatók hozzászokja- í nak a gyilkoláshoz. Megszok- ^ ták, hogy katonák, akik azért ^ kapják a zsoldjukat, hogy ^ megöljék azokat, akiknek ^ megölésére parancsuk van. Az, 4 hogy miért volnának Amerika i ellenségei azok a patakban 5 fürdő koreai gyerekek, akiket ^ a vadászpilóták — az eredeti s dokumentumfelvételek bi­marha-állomány a háztáji gazdaságokban. Ennek volt egyik tényezője, hogy a nagy szakértelemmel rendelkező szövetkezeti gaz­dákat el tudták látni szarvas- marhatenyésztéshez annyira! szükséges tömegtakarmánnyal, i A répafej például a tömegta- i karmányok 20—30 százalékát j adja. — A répafej is csak abban; az esetben jó takarmánynak,; ha idejében behordják. Mi a i répa szállításával egyidőben'• hazavisszük a tagnak a répa- j fejet is. A répafej a második bőr a rókáról. És a harmadik? — A gyártól visszakapott répaszelet kétharmad részét a tagok kapják. Ennek értéke be van számítva a munkabérbe. Itt nagyon egyszerű a dolog. Ki mennyi cukorrépát ad át vállalt területéről, an­nak arányában részesül a répaszeletből. A négyszáz hold rengeteg munkát ad a tsz tagságának. Naponta 100—120 asszony szorgoskodik a répaföldeken. A vezetőség megmondja, hogy melyik tábla kerül sorra — mert minden nap csak annyit szednek, amennyit el is tud­nak szállítani — a brigádon belül, már a tagok maguk ha­tározzák meg, hogy ki mikor kezdheti a munkát. — Hol tartanak a betakarí­tással? — Túl vagyunk a 130 hol­don — válaszolja az elnök. — Augusztus 25-én kezdtük. Elő­szállításra kötöttünk szerződést a cukorgyárral. A gyár a korai szedést premizálta. Az igaz, hogy a cukorrépa ok­tóberben még hízik, súlyosabb lesz, de mi ilyen nagy terü'e- ten nem kockáztathatunk. Ok­tóber végéig ki akarjuk szed­ni, rendbe akarjuk tenni. És itt a negyedik haszon, vagy ha úgy tetszik, negyedik bőr: — A cukorrépa elég jó elő- Veteménye az őszi gabonák­nak. Ahol korábban kikerül a földből, ott búzát vetünk. Ahol későbben, ott mélyszánt­juk, s tavasszal sörárpát ve­tünk oda. Ezek után sajnáljuk a tápió- györgyeieket, hogy ilyen sok

Next

/
Oldalképek
Tartalom