Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-21 / 223. szám

Mar mere i

1966. SZEPTEMBER 21., SZERDA

Borisz Jegorov az űrbiológiai kongresszuson

Borisz Jegorov szovjet űrhajós orvos Moszkvából Genf- be érkezett, hogy részt vegyen az európai űrbiológiai kongresszuson. Jegorov 1963. októberében, a Voszhod 1. űrhajó fedélzetén Vlagyimir Koma- rovval és Konsztantyin Feok- tyisztovval együtt teljesített sikeres küldetést.

CeriHa-erőIr a dzsungelben?

Fegyveres összetűzések

Indonéziában

A Reuter hírügynökség jelentése szerint Djakartától 650

kilométernyire keletre heves összetűzések voltak. Muljadi alezredes, közép-jávai ezredparancsnok állítása szerint

MEGNYÍLT AZ ENSZ

21. ÜLÉSSZAKA

(Folytatás az 1. oldalról)

helyzetről és szó lesz a leszerelés problémájáról is.

Feltehetően már pénteken a délnyugat-afrikai kérdést is napirendre tűzik, mert számos afrikai állam azt kívánja, hogy a Dél-afrikai Köztársaságtól vonják meg azt a megbízatást, amelynek értelmében Délnyugat-Afrikát kormányozhatja.

New Yorkban már megkezdődtek a diplomáciai tanácskozások,

Rusk amerikai külügyminiszter hétfőn Mende nyugatnémet alkancellárral, valamint Has- luck ausztráliai és Fanfani olasz külügyminiszterrel tárgyalt

A várható közgyűlési fejlemények közül a Reuter-hír- ügynökség kiemeli még, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter valószínűleg csütörtökön vagy pénteken mond beszédet.

Gromiko New York-i tartózkodása idején találkozik Rusk amerikai külügyminiszterrel is és a megfigyelők számos nemzetközi probléma, elsősorban a vietnami kérdés megvitatását várják tőle.

katonái „fegyveres kom* munistákkal” csaptak öszsze,

rövid ideig tartó, de heves tűzharcot vívtak velük. Mint a Reuter kiemeli, hónapok óta első ízben hangzott el nyilvános bejelentés ilyen fegyveres harcról.

Muljadi közölte, hogy néhány foglyot ejtettek, de

ellenfeleik nagy része visz- szavonult a dzsungelbc.

nz alezredes szerint a vele szemben álló erőket Supardjo volt dandártábornok irányítja, akit a djakartai hatóságok most azzal vádolnak, hogy tavaly — mint a hadsereg stratégiai erőinek helyettes fő- parancsnoka — közreműködött Untung alezredes puccskísérletének megszervezésében.

London protokolláris kapitulációja Salisbury előtt

London és Salisbury „protokoll-csatája”

a brit kormány kapitulációjával végződött,

Megkezdődött a „Vltava”-hadgyakorlat

(Folytatás az 1. oldalról)

tok, később könnyű harci járművek, köztük páncélozott önjárólövegek, aknavetők le- dobását. Közben megszólaltak a légvédelmi ágyúk, látni lehetett a bombák becsapódását jelző tüzet, füstfelhőt, az

A cukorrépa négyféle haszna Tápiógyörgyén

(Folytatás az 1. oldalról)

munkájuk van napjainkban, vagy irigyeljük őket nagy jövedelmükért, a négyféle haszonért? Inkább gratulálunk nekik; jól választották meg, hogy mit termeljenek.

— m. s. —

atomcsapást jelképező gombaalakú füstfelhőt.

Hamarosan hatalmas szállítógépek tűntek fel a légtérben,

ezek nagy részét korszerű, nagy hatótávolságú AN—12 típusú repülőgépek alkották.

Megkezdődött az ejtőernyős deszantok, majd harcászati eszközök, járművek ledobása, mintegy 600 méter magasságból.

Az ejtőernyős deszantok a földetérés után közvetlenül lendületes támadást indítottak,

felvették a harcot a feltételezett ellenség földi erőivel. Ezt követően a deszant-beve- tés körzetébe további szállító repülőgépe gységek érkeztek, s a földetérés körzetének légterében erős légi harc bontakozott ki.

\

amikor hétfőn este Lord Graham, a $mith-rezsim külügyminisztere a salisburyi repülőtéren hivatalosan fogadta Herbert Bowden brit nemzetközösségügyi minisztert és Sir Elwyn Jones fő- áilamügyészt.

A fehér telepes rezsim függetlenségi deklarációja óta először történt meg,

hogy őfelsége kabinetminisz- tere találkozott és kezet szorított a brit korona ellen fellázadt, és a brit parlament által törvénytelennek nyilvánított rhodesiai kormány miniszterével.

Ritkán fordult még elő, hogy egy kormány ilyen komédiába keveredett volna,

mint amilyet Bowden és Jones kénytelen most folytatni Rhodesiában, — állapítja meg a Daily Telegraph keddi vezércikkében. „lan Smith — folytatja a lap — világosan kijelentette, hogy csak olyan feltételekkel járul hozzá a látogatáshoz, amelyek teljesítése egyértelmű kormányának elismerésével.

Állítsátok meg a világot a lejtőn!..."

A legtöbb francia lap párhuzamot von U Thant drámai jelentése és a pápai enciklika között. A Le Monde vezércikke U Thant- nak az ENSZ közgyűlése elé terjesztett jelentését kommentálva megállapítja, azon végigvonul a gondolat, hogy az ENSZ egyre tehetetlenebbnek mutatkozik egy olyan időpontban, amikor a világnak jobban, mint valaha, szüksége lenne rá, hogy elkerülje a megsemmisülés veszélyét, amellyel a termonukleáris fegyverek fenyegetik. A lap szerint a jelentés, amely a főtitkár politikai végrendelete, mielőtt elhagyja az ENSZ-t, ünnepélyes figyelmeztetés minden országnak, hogy „állítsák meg a világot azon a lejtőn, amely csak katasztrófához vezethet”. Az, hogy Vietnamban, ismételt erőfeszítései ellenére is folytatódik az eszkaláció, kétségkívül véglegesen meggyőzte, hogy talán a lemondás az egyetlen eszköz, amely az ENSZ valamennyi tagját, a kicsiket és nagyokat egyaránt a vietnami nép iránti felelősségük tudatára ébreszti, így aztán visszavonulása, akár tetszik, akár nem. arra kényszeríti az ENSZ-köz- gyfllés 21. ülésszakát, hogy foglalkozzék a vietnami problémával. Nem véletlen — hangsúlyozza a lap —, hogy VI. Pál pápa is ugyanakkor kívánt közzétenni egy drámai figyelmeztetést, amikor a közgyűlés megnyílik. A párhuzam

U Thant jelentése és a pápai üzenet között nyilvánvaló.

A Combat vezércikke megállapítja, U Thant az ENSZ- ben képviselt nemzetek vezetőinek Ielkiismcretéhez szólott, VI. Pál pedig az emberek leikiismeretéhez.

A L'Humanitéban Yves Moreau megállapítja, hogy a VI. Pál pápa enciklikájá- ban a véres ázsiai konfliktus miatt érzett aggodalomban az egész civilizált emberiség osztozik. A pápának az az igyekezete viszont, hogy ne határozza meg pontosan a felelősséget, időszerűtlen.

Washington már sietve fel is használta a maga javára, azt állítva, hogy a „pápai felhívás inkább a kommunistáknak, mint az amerikaiaknak szól”. Az enciklika szövege ugyanis, „a hadviselőkhöz”, „a nemzetek vezetőihez” szól. Miért kell hát így, ugyanazon elnevezéssel egybefoglalni az agresszort és áldozatát? — kérdi a lap, majd befejezésül megállapítja, az enciklika imádkozni hívja fel a katolikusokat, de aláhúzza annak a szükségességét is, hogy „fokozni keli minden lehetséges erőfeszítést a béke érdekében”. Ezt tartjuk a magunk részéről is fontosnak ebben a pápai dokumentumban, amely lehetővé teszi, hogy kommunisták és keresztények, hívők és hitetlenek együtt küzdjenek azért, hogy megállítsák az amerikai agressziót Vietnamban.

PÁRIZS

Spanyol írók szabadságáért

Híres francia írók — közö-t-, tűk Jean Paul Sartre és Louis Aragon — hétfőn aláírásukkal ellátott nyilatkozatban követelték három spanyol írótársuk: Alfredo Sastre, Armando Lopez és Dionisio Ridruejo szabadon bocsátását a Franco- hatóságok börtönéből.

úgy, mint évfolyamtársai, ezt is rendbenlevőnek tartotta, hiszen ezek az asszonyok és gyerekek „vörösök”, akiknek elpusztítására parancsot adtak ki.

Gyűlölte őket a pilótahallgató? Nem, a repülőtiszti iskolán Rowers elfelejtett gyűlölni. Arra oktatták, hogy ne érzelmeinek engedelmeskedjen, hanem minden körülmények között őrizze meg hidegvérét. Ű vadász, akinek el kell ejtenie a zsákmányt. Ha a vadászat vörösökre folyik, akkor azokat. A vadász nem gyűlöli a vadat, de megöli, mert ez a foglalkozása, ebből él.

Rowers kiváló eredményeket ért el a kiképzésben. Az iskola vezetői szerint ez a hallgató a legjobbak közül való volt, akik a hajlamuknak, rátermettségüknek leginkább megfelelő foglalkozást választotta. Rowers jutalmul hamarosan engedélyt kapott rá, hogy látogassa az iskola bárját. Azontúl estéit rendszerint ott töltötte, s mértékkel, de azért megfelelő ütemben fogyasztotta a whiskyt és a gint. A bárban lányok is akadtak — az U. S. Air Force parancsnoksága igazán körültekintően gondoskodott a jövő repülőtisztjeiről.

Rowers ezen a téren sem vetette meg a kínálkozó lehetőségeket, azokat, amelyekhez szerencsés megjelenése, no, meg a hadtápszolgálat mindenre kiterjedő gondoskodása következtében jutott.

Különösen egy szőke, karcsú lánnyal kötött szorosabb ismeretséget. A lányt Elisa- bethnek hívták, s mértéktelenül fogyasztotta az italt. Egy fél órával azután, hogy megjelent a bárban, már tántorgott, Rowers ilyenkor nem menekülhetett előle. A lány beleült az ölébe, átkulcsolta a fiú nyakát.

— Szép fiú, jó fiú vagy — kezdte véget nem érő monológját, amelyet csak időnként szakított meg a jelenetet színházi előadásként néző kiképző tisztek és növendékek durva röhögése. — Épp olyan vagy, mint Dwight volt... Dwight azt ígérte, hogy feleségül vesz... Érted! Az egyetlen fiú volt a világon, aki hajlandó volna egy ilyent is feleségül venni... Dwight nincs, Dwight-ot a kukacok eszik ...

Rendszerint ilyenkor tört ki az első röhögés.

— A te Dwight-od elég nagy marha lehetett, ha az oltár elé akart vezetni. Bizonyára whiskyt töltött a tartályaiba benzin helyett...

Betty hisztérikusan sikoltozott:

— Nem igaz, nem igaz! Dwight okos fiú volt! És erős! Ha élne, most leüthetne benneteket, mint a kutyákat! De nem él! Meghalt... Soha nem vesz engem feleségül...

Betty zokogni kezdett — könnyei ráfolytak Rowers növendék zubbonyára. A lány belekezdett százszor ismert, ezerszer unt, és milliószor kiröhögött történetébe. Dwight kereskedősegédként dolgozott a városkában, s el akarta venni feleségül Bettyt, aki már 16 éves korában megjárta Hollywoodot, hogy karriert csináljon. A karrierből természetesen nem lett semmi. Mindössze néhány statisztálásig jutott csak el, no, meg a filmváros néhány ötöd- és hatodrendű alkalmazottjának ágyáig. Betty, akit nem vértezett fel valami éleslátással sem a természet, sem az amerikai nevelés, amikor útnak indult Hollywoodba, csupán néhánv alapvető dologgal volt tisztában. Először: akié a dollár, azé a világ. Másodszor: akit felfedeznek, aki világhírű filmszínésznő lesz. azt aranynyal fizetik. Harmadszor: nem a gólya hozza a gyereket,

nem is káposztában találják, Negyedszer: a karrier a férfiaktól függ, akiknek a kedvében kell járni.

Betty azonban soha nem jutott el odáig, hogy olyanoknak járjon a kedvében, akik a filmvilág igazi hatalmasságainak számítottak. Szerződés nélküli segédrendezők és filmstábbeli könyvelők vitték őt haza magukkal, egy vacsorával és több ígérettel jutalmazva a lány szolgálatát. A vacsora után Betty hamar megéhezett, s arra is hamarosan rájött, hogy mit érnek az ígéretek. Három filmben statisztált mindössze. Korántsem arannyal fizettek — de hát vajon miért fizettek volna a „Sexbomba” című filmben statisztáló kétezer lány közül egynek is napi két és fél dollárnál többet? Vagy igazán nem ért meg ennél a díjazásnál magasabbat az a szerep sem, amelyet Betty az ölj te, ha élni akarsz című filmben „játszott”, ahol több század magával a gyilkos üldözését bámuló tömeget „alakította”.

Ha éppen valamiféle ígéret volt a tarsolyában, csigalassúsággal múltak a napok egészen addig, amíg kiderült, hogy ez az ígéret sem különbözik a többitől. Ha pedig ígéretet sem kapott, villámse- besen rohant az idő, mennek a napok, múlik a fiatalság, múlik a szépség, a karrier alapja.

Három esztendő múltán Betty valóban szerződést kapott. De nem a Paramounth- nál, nem is valamelyik nagy filmvállalatnál. Az U. S. Air Force hadtápszolgálat szerződtette taxigirlnek. Betty különösebb töprengés nélkül írta alá a szerződést. Erkölcsi gátlásai már régen nem voltak — Hollywoodban kevesen maradtak tisztán a szerencsevadász lányok közül. És már torkig volt az éhezéssel, a nyomorral. Ha az U. S. Air Force aiánlata változó lovagokat is jelentett, állandó megélhetéssel kecsegtetett.

(Folytatjuk)

■v

i

1

zonysága szerint — csak úgy mellékesen legéppuskáztak, aligha jutott valamelyik hallgató eszébe is. Azt sem latolgatták, mennyivel hozza közelebb a földeken dolgozó idős parasztok életének kioltása a győzelem napját. Sem Rowers, sem társai nem latolgatták azt sem, hogy a B—29-esek vajon miért felerészben napalmbombákkal megrakodva indulnak bombázó kőrútjaikra?

Rowers jól ismerte a napalmbomba hatását, hiszen alaposan megismertették ezzel a fegyverrrel is a repülőtiszt növendékeket. A napalm, ez a benzintartalmú anyag odatapad az emberi testre és irtózatos égési sebeket éget rá. Szörnyűséges égéseket és fekélyeket hoz létre, vastag és csúf hegeket éget a testre. Ezek a hegek fel-feltöredez- nek és újra fertőződnek. A sebek mindinkább összehúzódnak és ezzel újabb eltorzulásokat idéznek elő. Az arcra égett seb kifordítja a szemet. A sebesült kéz olyanná válik, mint egy görbült karmú madárláb. A napalm célja, hogy szörnyeteg arcú és madár kezű, összeégelt és gennyező élőhalottakat csináljon az emberekből, olyanokat, akiknek az élet merő szenvedés és boldogtalanság, rosszabb a halálnál. Azt is tudta már, hogy a fronton a koreai és kínai katonák már réges-rég megtalálták a napalm elleni védekezés módszerét, fgy hát a napalm használatának legfőbb és kizárólagos feladata a polgári lakosság terrorizálása, csonkítása és égetése maradt. A napalmbomba célpontjai a koreai gyermekek és asszonyok. Rowers azonban éppVIII.

s

5 Felgyulladt a villany, véget ^ ért a filmvetítés. Joy ezredes, ^ a pilótaiskola parancsnokának ^ arcán olyan öröm sugárzott, ^ mintha ő lett volna a film- ^ vásznon szereplő pilóták pa- | rancsnoka.

^ — Láthatjátok, fiúk, ilyen

^ repülőket képez ki a mi isko- ^ Iánk. Boldogok lehettek, hogy ^ ilyen munkát kaptok. A gya- ^ logos meg a tengerész állan- ^ dóan veszélyben van. kockáz- i tatja az életét. Ti pedig szin- § te kéj utaztok odafenn a leve- $ góbén. És a dohányotok nem- ^ hogy kevesebb, hanem több, ^ mint az övék. Hiába, a mi ^ munkánkra csak a legjobbak 5; képesek.

^ Francis Rowers szakmát la- ^ nult az amerikai állam költ- ^ ségén. Szakmát, amelyben a ^ teljesítményt a felégetett, le- ^ bombázott házak számával, emberek halálával mérik. A í harcászati foglalkozásokon, is- ^ kolapadban térképeken öltek. ^ Egy-egy gyakorlat során több ^ ezer volt az áldozatok száma ^ — persze, csak papíron. Hogy ^ a gyakorlatban hogyan zajla- i nak majd le azok a páratla- § nul eredményes, céljukat min- $ dig elérő bombatámadások, ^ amelyeket Joy ezredes veze- tett, csak a későbbiek során ^ derül majd ki. De arra min6 denesetre alkalmasak voltak, & hogy a hallgatók hozzászokja- í nak a gyilkoláshoz. Megszok- ^ ták, hogy katonák, akik azért ^ kapják a zsoldjukat, hogy ^ megöljék azokat, akiknek ^ megölésére parancsuk van. Az,

4 hogy miért volnának Amerika i ellenségei azok a patakban

5 fürdő koreai gyerekek, akiket ^ a vadászpilóták — az eredeti s dokumentumfelvételek bimarha-állomány a háztáji gazdaságokban.

Ennek volt egyik tényezője, hogy a nagy szakértelemmel rendelkező szövetkezeti gazdákat el tudták látni szarvas- marhatenyésztéshez annyira! szükséges tömegtakarmánnyal, i A répafej például a tömegta- i karmányok 20—30 százalékát j adja.

— A répafej is csak abban; az esetben jó takarmánynak,; ha idejében behordják. Mi a i répa szállításával egyidőben'• hazavisszük a tagnak a répa- j fejet is.

A répafej a második bőr a rókáról. És a harmadik?

— A gyártól visszakapott répaszelet kétharmad részét a tagok kapják. Ennek értéke be van számítva a munkabérbe. Itt nagyon egyszerű a dolog.

Ki mennyi cukorrépát ad át vállalt területéről, annak arányában részesül a répaszeletből.

A négyszáz hold rengeteg munkát ad a tsz tagságának. Naponta 100—120 asszony szorgoskodik a répaföldeken. A vezetőség megmondja, hogy melyik tábla kerül sorra — mert minden nap csak annyit szednek, amennyit el is tudnak szállítani — a brigádon belül, már a tagok maguk határozzák meg, hogy ki mikor kezdheti a munkát.

— Hol tartanak a betakarítással?

— Túl vagyunk a 130 holdon — válaszolja az elnök. — Augusztus 25-én kezdtük. Előszállításra kötöttünk szerződést a cukorgyárral.

A gyár a korai szedést premizálta.

Az igaz, hogy a cukorrépa októberben még hízik, súlyosabb lesz, de mi ilyen nagy terü'e- ten nem kockáztathatunk. Október végéig ki akarjuk szedni, rendbe akarjuk tenni.

És itt a negyedik haszon, vagy ha úgy tetszik, negyedik bőr:

— A cukorrépa elég jó elő- Veteménye az őszi gabonáknak.

Ahol korábban kikerül a földből, ott búzát vetünk.

Ahol későbben, ott mélyszántjuk, s tavasszal sörárpát vetünk oda.

Ezek után sajnáljuk a tápió- györgyeieket, hogy ilyen sok