Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-18 / 221. szám

rL3* HECYEI rfCírlap 1966. SZEPTEMBER 18., VASÄRNAP Egy hét a világpolitikában A SAIGONI „MENTASSZONY” — UTAZÄS UTÁN, UTAZÄS ELŐTT — VÁLSAGÉRTEKEZLET LONDONBAN — BALJÓS JELEK INDONÉZIÁBÓL „Túl szép a menyasszony” — még Washingtonban is ez volt az első visszhang a dél-vietna­mi választások nyomán. A sai- goni rendszer ugyanis alapo­san megnyomta a ceruzát: olyan választási részvételt je­lentett, ami egyenesen lehetet­len, ráadásul már akkor kö­zölte a számadatokat, amikor azok még be sem érkezhettek. Nem csoda, ha az amerikai tu­dósítók kissé mélabúsan je­gyezték meg: 25—30 százalék­kal kevesebb, jóval több lett yolna... Ez a különös közjáték ismét fellebbenthette a „saigoni menyasszony” fátylát, amire egyébként nem volt már kü­lönösebb szükség. A világköz­vélemény ugyanis eleve meg­alkotta a maga véleményét er­ről a szavazási bohózatról. Igaz, a rendezők mindent el­követtek, hogy a díszletek rendben legyenek. Az előpar- lament, az alkotmányozó gyű­lés 117 képviselői helyéért 530 jelölt versengett, a hivatalos jelentések 5238 választási he­lyiségről tettek említést — mennyi volt valójában, nem tudjuk. Ám még a formai je­gyekkel is baj volt: a szava­zás napján szirénák ébresztet­ték Saigont, 37 halottja és számtalan sebesültje volt a választási terrornak. A saigoni választásokat — nem titok — azért sugallták gz amerikaiak, hogy csökkent­sék a rezsim belső feszültsé­gét, s a világ elfogadható ké­pet kapjon szövetségesükről. Egyik célt sem sikerült elérni­ük. Kitűnt viszont, hogy Dél- Vietnamban van igazi válasz­tás, csakhogy sajátos módon zajlik: a DNFF keretébe tar­tozó harcosok fegyverekkel, harckészségükkel szavaznak a nap minden órájában. A vá­lasztások időpontjában és az­óta különösen megélénkültek a szabadságharcosok akciója A nemzetközi politikában Sem ért el különösebb hatást. Washington és Saigon „válasz-1 tási csodafegyvere”. Az Egye- § sült Államoknak változatlanul^ éreznie kell a vietnami hábo- § rúból fakadó elszigeteltséget. ^ Mindenekelőtt ez bonyolítja az ^ U Thant lemondásával az ^ ENSZ-ben kialakult helyzetet^ is. A burmai diplomata való- $ ban lelkiismereti kérdést esi- ^ nált az ügyből, láthatólag nem ^ akart az ENSZ apparátusának^ élén maradni, ha az amerikai- ^ ak nem hallgatnak tanácsaira. ^ Tovább gyűrűznek a'Kambod- ^ zsai De Gaulle-beszéd hullá- ^ mai is, jóllehet az elnök ezen* a héten ismét visszaérkezett § Párizsba. Erről az Egyenlítő- ^ hosszúságú, több mint négy- $ venezer kilométeres útról ne- $ íiéz lenne egysíkúan kommen- ^ tárt írni. A vietnami kérdés-§ ben elfoglalt álláspont és a ^ békés egymás mellett élési tö- ^ rekvések pozitívumai mellett $ ©tt vannak a neokolonialista ^ politika, valamint az atom-$ csend újabb megtörésének ne- ^ gatívumai. Mindent egybevet-^ ve azonban államférfiúi böl- ^ csességre és bátorságra vall. ^ hogy a délkelet-ázsiai válság^ ügyében De Gaulle kifejezésre* juttatta a franciák millióinak ^ aggodalmát, és igen határozót- $ San állást foglalt az amerikai ^ beavatkozással szemben. § e I I Párizs utazás után — és uta- ^ zás előtt áll. A francia külügy- ^ miniszter, Couve de Murville* és Debré pénzügyminiszter'(tu-^ lajdonképpen a gazdaságig ügyek csúcsminisztere) Was- ^ hingtonba készül. A kényes na-^ pirenden olyan ellentétcsomók | szerepelnek, mint a vietnami § probléma, a dollár pozícióját | veszélyeztető francia arany- § Vásárlások, és az amerikai tá- ^ maszpontok elköltöztetése ^ Franciaországból... § * | A brit oroszlán az elmúlt § napokban azzal volt elfoglal-^ va, hogy — időszerűsítve a ^ közmondást — saját sebeit^ ápolgassa. Növekvő nehézségek^ á gazdasági életben, elbocsátá- ^ sok az' iparban, csaknem sza-% kadás a szakszervezeti mozga­lomban, végül pedig válság a Nemzetközösség csúcsértekez­letén. A krízis közvetlen oka a rhodesiai helyzet volt. Ang­lia — korábbi ígéreteivel el­lentétben — nem akarta és nem tudta felszámolni a Smith-féle telepesrendszert. A Commonwealth belső bajai azonban még ennél is mélyeb­ben gyökereznek. A hagyo­mány és a gazdasági kapcso­latok ellenére ezeknek a nem­zeteknek ma már mind keve­sebb köze van egymáshoz, s sokan már azt kérdezték: va­jon a mostani londoni konfe­rencia a Nemzetközösség utol­só csúcsértekezlete lesz-e? A jelek szerint a kompromisz- szumkeresők annyiban sikerrel jártak, hogy a nagy robbanást sikerült megakadályozniok. De az ellentétekből adódó gyúlé­kony anyag, változatlanul ott van a Nemzetközösség épüle­tében. A rhodesiai kérdés, s a többi válságproblémák egyre inkább elmérgesednek. A Com­monwealth belső viszályait te­hát nem simították el, legfel­jebb prolongálták — talán még nehezebb viszonyok kö­zé. MOSZKVA 25. születésnapját ünnepli a Szovjet Gárda Szeptember 18-án lesz 25 esztendeje, hogy megalakult a Szovjet Gárda. Ezen a napon — 1941-ben — négy lövész­hadosztály először kapta meg ezt a kitüntető címet a Moszk­va mellett vívott hősi harcok­ban szerzett érdemeiért. A Nagy Honvédő Háború döntő ütközeteiben — Moszk­Indonéziából baljós hírek érkeznek. Az „évfordulót” — vagyis október elsejét, amikor tavaly az elvetélt államcsíny­kísérlet és a jobboldal hata­lomátvétele lezajlott — a jobb­oldal újabb terrorista megmoz­dulásokra akarja felhasználni. A jelentések szerint éppen eb­ben az időpontban kezdődne meg Subandrio volt miniszter­elnökhelyettes és külügymi­niszter pere. Mivel Subandrio Sukarno elnök közvetlen poli­tikai környezetéhez tartozott, vajon a hadbírósági tárgyalás az államfővel történő közvet­len leszámolás előjele lenne? Réti Ervin va alatt, Sztálingrádnál, Sze- vasztopolnál, a leningrádi blo­kád áttörésénél, a kurszki ka­nyarban — gyorsan nőtt a gárdaegységek száma. A hitle­risták ellen 1943-ban már egész gárdahadseregek küz­döttek. A nevezetes évforduló al­kalmából a Szovjetunióban emlékérmet bocsátottak ki. Kegyetlen elnyomás Djiboutiban (Folytatás az 1. oldalról) tudni azonban, mi lesz a sor­suk, mert a .Szórnál i Köztársaság kormánya sem hajlandó befogadni őket. A L’Humanité közli a Francia Szomálipái't ellenzéki pártok egyeztető bizottságának nyi­latkozatát, amely kijelenti, hogy a rendfenntartó erők ál­tal alkalmazott módsze­rek kegyetlenek, zaklatóak és embertelenek. Hivatkoznak a bottal és pus­katussal való ütlegelésre, a lakosság kifosztásának esetei­re. Férfiakat, nőket és gyer­mekeket vadállatokként karámba zárnak. Azt lehet gondolni — hangzik a nyilatkozat — hogy a lakos­ságot ezzel szándékosan inge­relni és elkeseríteni akarják. Etiópia különben hét végén bejelentette, hogy ősi jogok alapján igényt tart Franda Szomálipart területére. Gyújtóbonbás merényletek Déi-Rhodesiában Afrikai ellenállók gyújtó­bombát dobtak fehér tele­pesek üzleteire és egy fő­városi szállodára pénteken, a késő esti órákban. A gerillák benzinnel töl­tött palackot robbantottak Salisbury egyik külvárosá­üz­ki­ban, Highfieldben egy letsomál s négy üzlet gyulladt. Nem egészen egy órával később benzinpalack hullott egy szálloda teraszára is a városközponttól II kilomé­ternyire. , PRAKTIKUS Johnson elnök a válasz­tási hadjáratban golyóbiz­tos és hangszigetelt gépko­csit használ. A Fehér Ház­hoz közelálló körökben szombaton elmondották, hogy az elnök ennek elle­nére mindig kapcsolatban van a tömegekkel. A kocsi­ba ugyanis olyan ötletes berendezést szereltek, amelynek segítségével mik­rofonon közvetíthetik a külső zajokat a párnázott kocsitérbe. Amikor Johnson lelkes éljenzést hall, leállíttatja a kocsit és kézszorongató, bé­bisimogató rövid körutat kezdeményez. Ha azonban a fogadtatás nem barátságos, a mikro­font egy kézmozdulattal ki­kapcsolja és a tüntető tö­meg füttyszava nem jut el füléig — jelenti a Reuter- iroda. BECS Franz Jonas meglátogatta a magyar kiállítást A bécsi őszi nemzetközi vá­sár magyar kiállítását a na­pokban meglátogatta Franz Jonas köztársasági elnök, Fritz Bock alkancellár, Bruno Marek, bécsi polgármester és Bruno Pittermann volt alkan- cpllár, az Osztrák Szocialista Párt elnöke. A vendégeket Surányi László, a bécsi ma­gyar nagykövetség ügyvivője, Erdei István kereskedelmi ta­nácsos és Szabó Imre, a ma­gyar pavilon igazgatója fogad­ta. Kongresszusi versenyben (Folytatás az 1. oldalról) tel. De jó néhány kockát elfo­tózhatnának a vállalt 20 ezer négyzetméter filmből is. Ám minden métere dollárrá ala­kul. Érdemes hát az után ér­deklődni a Forte vezetőitől; milyen receptet használnak ahhoz, hogy sok napi gond- juk-dolguk mellett még erre is képesek legyenek. — A legkézenfekvőbb mód­szert választottuk. Egy-egy tí­pusból az eddiginél többet ön­tünk, hosszabb ideig dolgo­zunk vele. Mondani sem kell, hogy kevesebb váltás, kisebb időveszteséget jelent. S keve­sebb vész el az anyagból is. — Hivatalosan fogalmazva: csökken a selejt. — Látszólag nem is nagyobb mennyiséggel, mindössze 4 százalékkal. De ennek a kis számnak az értéke, nem keve­sebb, mint 26 ezer dollár! Azt is megmondjuk őszintén, hogy eredetileg kevesebbre vállal­koztunk. Csakhogy látnunk kell, a legkisebb változás eredménye is milyen megdöb­bentő! Ha papírgyártásunk) selejtje csak másfél százalék­kal fogyatkozik, ezzel hosz- szabb utat boríthatnánk be, mint Budapest—Vác. T. Gy. A megyei operatív bizottság ülése (Folytatás az 1. oldalról) gyelmezteti a termelőszövet­kezeti vezetőket: a kukorica általában egy­két héttel későbben érik a megyében, mint az előző években. Készüljenek fel ezért erre, szervezzék jól a munkát, állít­sák munkába a betakarító gé­peket, hogy a kukorica után vetésre kerülő búzákkal ne késlekedjenek. Gondoskodja­nak megfelelő tárolótérről is, mert előreláthatóan a termés egy részét ma­gas víztartalommal kell betakarítani. Több figyelmeztetés érkezett a megyéből: a szüretet azért kel­lett megkezdeni, mert a rothadás nagy károkat okoz benne. Cegléden és környékén is, fő, ként ezért kezdték meg a szö­vetkezeti gazdaságok a szüre­tet. Az őszi mezőgazdasági műn, kák meggyorsítására megfelelő határozatot hozott az operatív bizottság. >/////////. f/s/s//ssssssy//ssssss/sss/sy/ssssssfssss/sssssssss/sjss/s/ss//sssssssssssssssssssssssssssssss/-fssssss//sffssrssssssssssssssssssss/ssss rsssssssss/sss/sss/ssssss/sssssssssss/s/s/ssss/ssss/ssss/sss/sssssssssssf/sys* tőségeket és a légierők szolgá­latába állnak. Hallgassátok fi­gyelemmel az urakat, s aztán aki kedvet érez, jelentkez­azg a hőstettről készül, ö azonban visszautasítja a filmszerepet, mondván, hogy egyelőre visz- szavonul farmjára —, amelyet éppen az imént kapott az el­nöktől — és ott piheni ki az izgalmakat. Rose viszont elfo­gadja az ajánlatot, csak azt köti ki, hogy egy hónap alatt fejezzék be a felvételeket, mert akkor lesz az esküvő. Mi sem természetesebb annál, minthogy a filmproducer eb­be is belemegy, s mindjárt száz-százezer dolláros csekket nyújt át mindkettőjüknek elő­legül a szerződésre, illetve a „Rowers-story” megfilmesíté­si jogáért... Rowers addig-addig álmo­dozott esténként, amig elaludt. Reggel kába fejjel ébredt, s nyoma sem volt már az esti képzeletbeli hősnek. Sietett az iskolába, de előbb a reggelinél még végigrettegte, vajon apja nem kezdi-e el megint az utób­bi időben egyre gyakoribb té­mát — mihez lásson Francis az iskola elvégzése után. A fiú az iskolában sem érez­te jól magát. Az órák alatt szinte le nem vette szemét Roseról, aki azonban ügyet sem vetett rá. Most már min­denki Nick girljének tekintet­te a lányt. Francis néhányszor megpróbált közeledni, de a lány nemcsak elutasította, ha­nem — és ez nagyon fájt a fiúnak — a háta mögött becs­mérlően nyilatkozott róla: — Azt hiszi, hogy a széles vállával mindenkit megkap­hat! Éhenkórász! Huszonötezer dolláron alul nem állok szóba senkivel! Huszonötezer dollár! Évi hu­szonötezer dollár! Mr. Rubin „huszonötezer dolláros ember” volt — vagyis évi huszonöt- ezer dollárt keresett. Nick ap­jának — egy közepes üzem tu­lajdonosának — évi hatvan­ezer dollár volt a jövedelme. Vajon hogyan juthat be közé­jük? Vajon mikor indulhat hátrány nélkül a Rose ke­gyeiért folyó versenyben? S ettől kezdve Francis Ro­wers álmodozásaiban egyre nagyobb szerepet kezdett ját­szani a pénz. Most már maga elé képzelte a jelenetet is, amikor az ezredirodán min­den elsején átveszi a három­ezer dolláros csekket, a fize­tését. S amikor lelövi az „atombombát szállító orosz gépet”, akkor az elnök nem­csak köszönetét küldi és far­mot adományoz, hanem hat­számjegyű csekkel fejezi ki Amerika és az egész emberi­ség háláját. A dollárezrek azonban egye­lőre sehol sem voltak, viszont már csak néhány hónap volt hátra az iskola befejezéséig. Az idősebb Rowers egyre gyakrabban vette elő fiát és nyaggatta azzal, hogy ml lesz majd belőle az Iskola befeje­zése után. Világosan tudtára adta: főiskoláról, egyetemről szó sem lehet. Nem olyanok az anyagi viszonyaik, hogy ilyesmire gondolhassanak. Ro- wersnek minél előbb pénzt kell keresnie, valamihez kezdenie kell. A fiú még mindig nem mert előállni tervével. Józan per­ceiben maga is komolytalan, gyermekes tervezgetésnek tar­totta az egészet, hiszen a la­pok tele voltak olyan történe­tekkel, amelyek jó minősítésű világháborús pilótákról szól­tak, akik valamiféle alacso­nyabb rendű munkából tenge­tik életüket, mert nem tudnak elhelyezkedni egyetlen légi- társaságnál sem, nagy felesleg mutatkozik pilótákban. A hadsereg pedig igen válogatós. A véletlen sietett Francis segítségére. Egy napsütéses kora tavaszi napon DeBoer tanár kíséretében két egyen­ruhás férfi jelent meg Fran- cisék osztályában. DeBoer be­mutatta őket: —• Boys! A légierők elküld­ték hozzánk képviselőiket, hogy olyan erős, egészséges fiatalembereket keressenek, akik alkalmasak arra, hogy megragadják a kínálkozó lehe­zék... A szülők megdolgozá­sa a mi dolgunk ... Oké? Először egy filmet vetítettek a diákoknak, amely a repülő­élet szépségeit mutatta be. Negyed óráig tartott az egész, s amikor a film befejeztével kivilágosodott a terem, Fran­cis úgy érezte, hogy a tizenöt perc alatt a valóságban látta mindazt, amelyről annyit ál­modozott. A film bemutatta, milyen nagyszerű dolguk van az U. S. Air Force katonáinak. Nyitva van előttük az egész világ. Japánban éppúgy, mint Nyugat-Németországban, Tö­rökországban és a Hawaii-szi­geteken pompás lakások, bá­rok, ragyogó nők és természe­tesen magas fizetés várja a pilótákat. A film úgy fejező­dött be, hogy lökhajtásos re­pülőerődök egész sora zúgott fenn a levegőben, a zenekar a Tipperaryt játszotta, s egy férfias, katonás hang izzó han­gon harsogta: — Amerika fiai! Vár benne­teket a légierő! Megismerheti­tek a világot, bankbetétet gyűjthettek a leszerelés után­ra! Megalapozhatjátok jövő­töket, ha jelentkeztek a légi­erő toborzótisztjeinél! Francist nem kellett sokáig győzködni, a legszívesebben azt látta volna, ha a filmvetí­tés után azonnal végeszakad a toborzásnak, de a két kato­natiszt nem elégedett meg csupán a film le vetítésé vei. Előadást tartottak: szóban megismételték mindazt, amit a film mondott. Azután foly­tatták : — A középiskola elvégzését követően munka után néztek, üzletet akartok nyitni, vagy főiskolára menni. Márpedig nagyon jól tudjuk, hogy ha el­helyezkedésre. vagy üzleti vál­lalkozásra kerül a sor, nagy a versengés. Majdnem minden esetben főiskolai végzettséget követelnek. Ennek a képesí­tésnek az elnyerése azonban nagyon költséges, ha csak nem a hadsereg útján szerzi meg az ember ... (Folytatjuk) VI. ( 5 Elképzelte magát, amint va* J dászgépével ott kering New ^ York felett, olyan magasság­iban, ahonnan már a hatalmas ^ felhőkarcolók sem látszanak. $ Körülötte óriásfelhők gomo- $ lyognak. Minden szürkéskék, 5 nem lát semmit, pedig az el- 1 lenség közeleg. Minden ideg- | szálával a fülhallgatón át hoz- Jzá érkező jelentéseket, paran- ! csókát, figyeli. j — Északkeletre vörös tá- ímadó repülőgépek! Atomtáma- i dússal fenyegetnek! Rowers (főhadnagy, semmisítse meg a ! célt! ! És keményen megmarkolja ! a kormányt, s a megadott * irányba indul. Az oroszok ! egész sereg repülőgéppel tá- ! madnak. De ő nem törődik a ! veszéllyel, épp úgy, mint... ! mint... (azelőtt ilyenkor azt [gondolta, hogy mint McGrath [1944 júliusában a csatorna fe­jlett) Gerald Mohr, a Közel a «végítélethez című Paramount- j filmben, aki egymaga száz tá- ; madó vörös repülőgépet lőtt j le, vagy mint az a televíziós í színész, aki a szombat esti j adásban egészen belopózott ; Oroszország közepébe és ott : robbantotta fel az oroszok ! „szuper atombombáját”, ama- j lyet „Washingtonnak szántak”. ; Egyszóval ő, Francis Rowers, «szembeszáll a támadókkal. Ha ! nem elég ügyes és bátor, ak- ! kor nemcsak ő hal meg, ha- ! nem a vörösöknek sikerül le- ! dobniuk az atombombát New j Yorkra, és az egész város — a « helyi újság vezércikkének sza- | vai szerint — úgy néz majd ! ki, mint egy „tucatnyi üres > konzervdoboz, amelyen keresz- i tülment egy teherautó kara- | ván”. De ő nem hibáz. Haiá- [los biztonsággal siklik egy gép [felé, amelyet mindkét oldalról több tucat repülőgép vesz kö­rül. Az orosz gépek balról, jobbról, alulról, felülről tá­madják őt, de mindig kisiklik gépágyújuk fonalkeresztjébcl. Aztán ő elsüti gépágyúját. A repülőgép hirtelen lángba és füsttengerbe borul, s zuhanni kezd lefelé, magával ránt még két repülőgépet. A többi re­pülő hanyatthomlok menekül, ő pedig, Rowers, mint aki jól végezte dolgát, leszáll a repü­lőtéren. Ott a parancsnok fut­va megy elé: — Gratulálok, százados! Az elnök személyesen köszöni, amit tett! Ö előbb rágyújt egy cigaret­tára, s csak azután fog kezet a parancsnokkal, aki izgatott, szaggatott mondatokban me­séli el, hogy Rowers nem té­vedett, azt a repülőgépet lőt­te le, amely fedélzetén az atombombát szállította. A kézfogást újra és újra meg kell ismételni, mert köz­ben odaérkeztek a fotóripor­terek, akik újra és újra elkat- tintják gépeiket. A fényképek a legközelebbi kiadás első ol­dalára jönnek, köztük az is, amelyen a hős menyasszonya, vagyis Rose Rubin boldogan borul vőlegénye nyakába. A fényképeken kívül hosszú ri­port következik, amely tartal­mazza majd a hőstett leírásán kívül Rowers, Amerika első számú megmentője személyes „storyjait” is. A riporterek, teríszetesen megkérdezik, hogy ki a kedvenc filmszínésze, m:t szokott ebédelni, s mi a véle­ménye Marilyn Monroe lábai­ról. Az utolsó kérdésre így válaszol: — Oké! De Roseé szebb! Mire a Paramount filmvál­lalat jelenlevő képviselője mindjárt felajánlja, hogy Rose és ő játssza el a főszerepet abban a filmben, amely majd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom