Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-17 / 220. szám

1 aludjál, kisbaba (Foto: Gábor) Csapatzászlóval lepte meg a Kossuth-iskola úttörőit a ládagyári KSSI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 220. SZÁM I960. SZEPTEMBER 17., SZOMBAT Októberben a húszezredik is t Szépen fejlődnek a csirkék a Hunyadi Tsz-ben Jó patrónusokat találtak a Kossuth Lajos iskola úttörői a ládagyár KISZ-istáinak sze­mélyében. Tolnai Dezső csúcs- titkár örömmel beszél arról, hogyan született meg a kap­csolat az úttörők és a KISZ- szervezet között. — Klubdélutánjainknak mindig nagy sikere van. Igaz, színes, változatos programot biztosítunk a fiataloknak, akik érdeklődéssel és szeretettel jönnek el. Idestova egy esztendeje, hogy felikerestük Dabis Zo^~ tant, a Kossuth Lajos iskola úttörővezető pedagógusát és azt kértük tőle, hogy jöjjenek el az úttörők a legközelebbi klubdélutánunkra és műsorral tegyék színesebbé, változató-, sabbá a programot. — Az úttörők el is jöttek és nagy sikert arattak az első fel­lépés alkalmával. Azóta itt Voltak minden jelentősebb rendezvényünkön, anyák nap­ján, a nőnapon, a nyugdíjasok megvendégelésén. Négy KISZ tagunkat tiszteletbeli úttörő­nek neveztek ki a gyerekek. — Egészen véletlenül került szóba egyszer, hogy a mi ked­ves úttörőcsapatunknak nin­csen csapatzászlója. Hát ez így nem jól van! — jegyeztük meg a legközelebbi csúcsérte­kezleten és gyorsan elhatároz­tuk, hogy zászlót szerzünk a csapatnak. — A hulladékgyűjtésben igen jól szerepeltek a ládagyár KISZ fiataljai, összejött egy kis pénz — és megrendeltük a szép selyemzászlót. — Eredeti elgondolásunk az volt, hogy az úttörőmozgalom huszadik évfordulóján ünne­pélyesen adjuk át az új zász­lót. Sajnos, későn készült el. Ekkor úgy döntöttünk, hogy az ünnepélyes tanévnyitásra halászijuk az átadást. — Mi kötöttük fel az első vörös zászlószalagot, amelyen ez a szöveg áll: „Az úttörő- mozgalom húszéves évforduló­jára a ládagyár KISZ fiatal­jai”. özvegy Hegedűs Józsefné, a Hunyadi Tsz baromfigon­dozója szakmai önérzetében megbántva meséli a tegnapi ugratást. — Este idelent járt az elnök, Huszár Kálmán és azt kérdezte, hogy van-e a csirkék között legalább hat- vandekás? — Hogy micsoda? Hatvan- dekás? — piszkáltam meg a fülem, mint aki nem jól érti az elnök szavait, s már azonhelyt megfogadtam, • hogy ma reggel pedig méricské­lünk. Még hogy hatvandekás csirke a hetedik hetes eresz- tésben? Hiszen a múlt hé­ten már nyolcvandekás is akadt. — Most jöjjön ide! — in­vitál a derék asszony a bil­lenő mérleghez. — Nézze meg ezeket a súlyokat! Szá­molja össze! Pontosan ki­lencvenöt deka. Pedig nem is válogattunk, hanem az ajtónál elcsíptük az első kis ka kast és azt mértük meg. Nyolcvanöt, nyolcvanhét de- kás akad, amennyit csak akarunk. A Hunyadiban az idén ez a harmadik „adag”. Több mint húszezer baromfi. Ok­tóber elején, de lehet, hogy a derekán leadják és utána jön a negyedik raj, amelyet ha lehet, ptég az idén de­cember végén (ha elhúzódik, az új esztendő első napjai­ban) adnak át a feldolgozó iparnak. — A naposcsibéket Apaj- pusztáról hoztuk. Csodaszép, egyforma jószágok, erőtelje­sek, egészségesek. Eddig osz- szcsen százötven négy csibe hullott el, ami, ha jól szá­molom, még alig éri el a két százalékot. — A második eresztéken nagyon gyenge állatoKat kaptunk, majd hatszáz volt az elhullás és a szokásos három és fél kilogramm csi­betáp helyett három kiló het­venkét dekát használtunk fel. Ez bizony nem jó a gon­dozónak, mert ilyenkor úszik a prémium, amire pedig ugyancsak számítunk. — Négyen vagyunk gon­dozók. Hegedűs Ferenc és Czira Ferenc unokatestvé­reim. Várkonyi József azon­ban nyugodtan lehetne ro­kon, mert ha édestestvér lenne, se lehetnénk meg job­ban. Bábosok Zentárói TŰZVIRÁG Két napon keresztül Ju­goszláviából érkezett ven­dégei lesznek a városnak. A zentai művelődési ház bábos szakkörének tagjai látogat­nak Nagykőrösre. A zentai bábjátszók három előadást tartanak a művelődési ház­ban. Szombaton délelőtt tíz óra­kor, valamint vasárnap dél­előtt kilenc és tizenegy óra­kor házi szerzőjük három- felvonásos bábjátékát, a Tűz- madarat mutatják be. A zentai bábosok a két nap alatt megismerkednek a város nevezetességeivel is. Az előadásra belépőjegy (ára 3 forint) a művelődési házban kapható. Bizony, baj! Gmtflolítioh a ftints sportéletéről Megbecsülés ? A huszonegyes kilométerkő közelében levő autóbusz­megállóhely várótermét egy esztendővel ezelőtt a környék lakói nagy örömmel fogad­ták. Biztosak lehettek a kivitele­zők abban, hogy munkájukat A bales Péntek volt. Piacnap. Mint ilyenkor mindig, nagy nyüzs­gés a város központjában, a szokottnál is több autó, lo­vas kocsi, kerékpár. A kis öregasszony perce­kig várt, aztán nagy óvato­san elindult az úttesten túl­ra. Nagy volt az óvatosság, de míg a döntéstől a cselek­vésig eljutott, hosszú volt az idő. Ó, nem időben, de ah­hoz igen, hogy egy lovas ko­csi a közelébe érjen. Hiába kiabált az öreg kocsis, első­„Szevasz, mini!" Százkilencven centiméteres langaléta várja a sarkon a százhatvan centis szőke csöpp­séget. Kézfogás. A hosszú le­gényke Bealles-frizurája ár­nyékából hosszú, beszédes te­kintetet durrant a lány fitos orrára. Nyelve hegyén suttog­ja a köszöntést. — Szevasz, mini! A kislány megrázza orosz­lán sörényét. Negyvenöt fokot emel a tekintetén, hogy tisztán lássa a fiú mosolyát, majd kurtán nyugtázza az üdvözlést. — Szevasz, Péter. Pedig ha stílszerűen repli- kázik, akkor a minire maxit mond. Mert ha a miniatűrt lehet egyszerűen minire csökkente­ni, akkor a közel kétméteres maximum miért ne lehetne röviden: maxi? HÉTVÉGI SPORTMŰSOR Asztalitenisz: A Kinizsi férfi és női fel­nőtt csapata vasárnap délelőtt 10 órakor Cegléden mérkőzik a megyei bajnokságért a Ceglé­di VSE csapatával. Birkózás: A Kinizsi felnőtt versenyzői szombaton és vasárnap Buda­pesten a Ganz-MÁVAG torna­termében lépnek szőnyegre az országos I. és II. osztályú baj­nokságért. Kosárlabda: A Kinizsi NB-s férfi és női csapata vasárnap délelőtt Bu­dapesten mérkőzik a Bp. HSC csapataival a bajnoki ponto­kért. Megyei férfi és női csa­patunk vasárnap délelőtt 10— 11 órakor mérkőzik a Nagyká- tai Vörös Meteor csapataival a Sportotthonban. A Nagykőrösi Sportiskola női csapata vasár­nap délelőtt Zsámbékon mér­kőzik a Zsámbéki FTSK csa­patával. Kézilabda: A Kinizsi felnőtt és ifjúsági kézilabda csapatai vasárnap délelőtt 10—11 órakor mérkőz­nek a Túrái SK csapataival a sporttelepen. Labdarúgás: A Kinizsi felnőtt és ifjúsági csapatai vasárnap délután Szi- getujfalun lépnek pályára a bajnoki pontokért a Szigetuj- falui KSK csapataival. A II. csapat vasárnap délután Kö- röstetétlenen mérkőzik a já­rási bajnokságért a Köröste- tétleni KSK csapatával. Az Építők csapata vasárnap délután Jászkarajenőn mérkő­zik a Jászkarajenői KSK csa­patával a járási bajnokságért. dorta az ijedt kis öregasz- szonyt. A reggel tisztára kefélt fekete ruha — valahová ké­szült — tele lett porral, s a. néni az orrát is lehorzsolta. Valami meleget érzett az ar­cán, odanyúlt. Vér. Az ütés­nél nagyobb az ijedtség, lá­bai alig bírják töpörödött testének súlyát, aztán vala­ki egy hokedlit kerít szá­mára, s ott ül magába ros- kadva, s ijedten a borzasz- tóságtól, attól, hogy ö mit tett. Körülötte pillanatok alatt tömeg verődik össze. Az em­berek izgalommal tárgyal­ják, ki volt a hibás, ö volt, mutatnak, rá, nem harcia­sán, inkább bizonygatva az igazuk, ö, mert nem hallot­ta a kiabálást. Nagyothall. Tisztán ért minden szót. Az ijedtségtől-e, vagy mert ennyire hangosak a körülöt­te állók? — nem tudja, azt nem tudja, csak egyben biztos, valami szörnyűt idé­zett elő, amiért itt mindenki reá haragszik. Lám, rendőrt is hoznak, már itt is van. Itt és kérdez, hol született, ki az anyja. Jaj, istenem, mi jön még? Talán a keserű gyerekkor, talán a szomorú fiatalság, a nehéz élet jut eszébe, mert még kisebbre húzza össze magát, s még halkabban fe­lel a rendőrnek. — Csak egy kis levegőt hagynának — rimánkodik rezzenetlen szájjal a tömeg­hez és retteg, mert levegő nem jön, egy pohos férfi ha­sán a zakógomb az orra előtt mozog és ő mindebből csak azt érzi, hogy meg fog fulladni, és fél. Nem történt semmi. Az adatokat felvették, a körül- állók eldöntették, hogy a kis balesetnek a tompa fül az oka és elszéledtek. Csak ép­pen arra nem akadt senki, hogy az SZTK-ba kísérje, hogy megvigasztalja, a né­nit és azt mondja: — Nem baj, nem történt semmi... Bányász Hédi nagyon meg fogják becsülni, állandóan tisztán tartják majd az önzetlen társadalmi mun­kások, és arra is ügyelni fog­nak az érdekeltek, hogy a tiszta, szép épületet senki r.e piszkítsa be, ne rongálja meg. Egy esztendeje épült a vá­ró. Nemrég alkalmam volt ar­ra, hogy egy év előtti tévedése­met alaposan felülvizsgáljam, sőt, „jegyzőkönyvi” megrovás­ban részesítsem azokat, akik beszennyezték, összefirkálták, bemocskolták a várótermet. Nagy betűkkel van felírva: „B. ... S. __marha állat.’’ H ogy ki ez a B. S., azt még csak nem is sejtem. De nem irigylem azt, akiről kitudódik ez a firkálás, és a híre eljut B. S.-hez. „Itt töltöttem néhány órát!” — tudósít egy ismeretlen utas, mintha ez lenne a legfonto­sabb dolog várakozás köz­ben. Ennyi, amit arcpirulás nél­kül le lehet írni. A többi nem bírja el a nyomdafestéket. Nem vagyok egyedül a vé­leménnyel, ezt bizonyítja az a néhány sor, amit a hófehér­re meszelt falra írt egy idő­sebb megfontolt utas! Kedves fiatalok! Ezt a várótermet nem azért építették, hogy ti azt összefirkáljátok. Be­csüljétek meg, vigyázza­tok a tisztaságra, hiszen ez a váróterem a tiétek is. Ezt az egyetlen felírást szí­ves figyelmeztetésül otthagy­nám a helyén. A többit sürgő­sen levakartatnám. —si Az őszi napsugárban le­hunyt szemmel élvezték a für- dőzők a medence lágyan simo­gató vizét. A nyugalmat a víz loccsanása törte meg. Egy at­léta termetű sportember ve­tette magát a vízbe. A szen­dergők kitörülték szemük sar­kából az odafröccsent vizet, kis ideig hallgattak. — Mennyire kaptatok ki vasárnap? — törte meg a csendet valaki. — Három ponttal — csak. — Kiestek? A válasz nem volt meg­nyugtató. Megindult a beszélgetés. Té­ma: a sport. Ezúttal nem a vi­rágcsarnok előtt, hanem a strandon. Egyik beszélgető a labdarúgók „dicséretét” így fejezte be: no, nem baj! Az­tán még hozzátette: — Majd nézzük a tévét. A „nem baj” szíven ütött. Hányszor, de hányszor hallot­tam már ezt a sovány vigaszt. Nemcsak Kőrösön divat. Hall­hattuk ezt Szepesitől, hallot­tuk kosármeccsen, úgyszól­ván minden rendezvényen, ha valami akció nem sikerült, vagy éppen súlyos vereségre kellett a vigasztaló szó. Nem baj! Bizony, baj, nagy baj! Baj az, ha valami >nem si­kerül, bárhol az életben, és ha nagy a baj, nem kell a mani- kürolló, lerágjuk a körmün­ket elevenig. Mondja valaki, hogy nem baj az, hogy elmúlt a nyár és egyetlen úszóverseny nem volt Nagykőrösön, de még úszni tanítás sem. Baj, hogy NB li­es kosárlabdacsapataink nem fejlődtek és a kiesés veszélye fenyeget, hogy elsorvadt ököl­vívósportunk, hogy a sporto­lók nem járnak edzésre, hogy a kosarasoknak nincs meccs­labdájuk, hiányosak a felsze­relések és így tovább. Nem utolsósorban bizony baj, hogy a „nem baj”-ok a pálya szélé­ről vagy más vártáról Nagy­kőrösön is nagyon ismertek. Hol bál a hiba ? Rágja-e valaki a körmét amiatt, hogy ekkora város sportja ennyire mélyre süly- lyedt? A helyzetet ma már nyíltan kritizálják. Nemcsak a vízben, de szerte a városban. Tegyük fel a kérdést nyíltan: hogy lehet az, hogy megyei vonatkozásban is reprezenta­tívnak számító sportkörünk, a Nagykőrösi Kinizsi hónapok óta elnökválsággal küzd? Ide kínálkozik a nagy kér­dés : megelégszünk annyival, hogy csupán a tömegsport szintjén mozgó sportkultúrája legyen Nagykőrösnek? Másod­szor: ha már közös erővel nem megy, miért nem veszi át a Kinizsi Sportkört, annak egyedüli irányítását a kon­zervgyár? (A Csepel Autógyár sem szégyelli, hogy önálló üzemi sportköre van.) A kérdést sok rábeszélésre, több napos töprengés után fel­vetettem. Tudom, kényes kér­dés ez, sokaknak bosszantó is. A szándékom természetesen nem a bosszantás. Remélem, lesznek hozzászólások, lesz­nek segíteni akaró, a helyze­tet jobban ismerő helyreigazí­tások. Induljon meg hát az egészséges, nyílt vita a város egyetemes sportfejlő­dése érdekében. Legvégül Karai Ambrus sportköri edzőnek ajánlom a közvéleménykutatással össze­állított NB III-as csapatot: Gömöri — Vass, Csikós I, Ba­ranyai — Pécsi, Szomolányi — Sárai, Szabó, Toricska, Klenc- vics, Kálmán, Tornyi. S. Sza­bó helyén esetleg Kecskés vagy Lányi szerepeltetéséi tartaná jónak a sportszerető közvélemény, de Farkasinszky, Csikós II és Decsi komoly ed­zésre szorulnak, a második csapatban kell bizonyítaniuk. Azért „NB III-as” az ajánlott csapat, mert ezzel a csapattal még az is lehet — szerintünk. Próbálják meg — hátha. Rippel László Joliról ír « Figyelő ? Gazdaságpolitikai hetila­punk első oldalon foglal­kozik étkezésünk változásá­val. Mai táplálkozási viszo­nyaink között az élelmezési szakemberek minduntalan az elhízás veszélyére hívják fel a figyelmet. Jelenleg na­ponta 3000-et meghaladó az átlagos kalóriafogyasztásunk — s ez túlzott. — A szak­emberek ennek 100—150 ka- lóriás csökkentését tartanák szükségesnek. Foglalkozik a lap a be­ruházási prognózissal. A har­madik ötéves terv az álló­eszközök fejlesztésére 250— 260 milliárd forintot, a nem­zeti jövedelem 18—i 9 szá­zalékát irányozza elő. Szó van a lapban a Nem­zetközi Pénzügyi Alap so­ron kő- tkező konferenciá­járól, a Szovjet Állami Bank tevékenységéről, a csehszlovák fogyasztási ipar helyzetéről. Srankó István azokról a százmilliós károkról ír, ame­lyeket a gumiabroncshiány okoz. Tudósítást olvashatunk a brnói nemzetközi vásár éle­téről, amely ezúttal is je­lentős nemzetközi tudomá­nyos találkozók színhelye. Érdeklődésre tarthat szá­mot a lakásigénylésről, az igénylések csoportosításáról szóló egyhasábos lakástájé­koztató, a lap tizedik olda­lán. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Korzikai testvérek Színes, szélesvásznú fran­cia—olasz film. Korhatár nél­kül megtekinthető. Előadások kezdete: fél 6 órakor. Egiháború Magyarul beszélő széles­vásznú francia—olasz—nyu­gatnémet film. Csak 16 éven felüliek látogathatják. Fősze­replők: Lili Palmer, Micheline Mercier és Jean Gabin. Kísérőműsor: 14. Világhír­adó, Nagyapó kutyája. Előadás kezdete: 8 órakor. í

Next

/
Oldalképek
Tartalom