Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-17 / 220. szám
1966. SZEPTEMBER 17., SZOMBAT r*«r me evei Tolvajok - papírral Nem állítom, hogy világot rengető ügy, de oktondiság lenne legyintéssel elintézettnek venni. Volt idő, hogy a kelleténél több szó esett róluk: a táppénzcsalókkal újságcikkek, gúnyrajzok foglalkoztak, értekezleteken hangzott el a nevük. Most meg: ha rajtakapják a beteglappal ügyeskedő tolvajt — mert a közösség zsebébe nyúlkál, onnét húzza ki jogtalanul a forintokat —, azt mondják rá, „pechje volt”. Ha meg nem kapják rajta, úgy is jó, ebbe még „nem megy tönkre az állam”. Legalábbis így vélekednek azok. akik tudják ugyan, hogy egyik-másik társuk nem járt el tisztességesen, de szemet hunynak felette. Hazánk lakosságának 97 százaléka részesül társadalom- biztosításban: elenyésző hányad próbálkozik táppénzcsalással. A 25-ös Építőipari Vállalat mintegy 580 ipari tanulója között is csak egy akadt, J. József, aki beteglapját meghamisítva, megpróbálta tíz nappal megtoldani beteg- szabadságát. Rajtavesztett. Mert általában rajtavesztenek. És mégis: mindig vannak, akik megpróbálják. A megyei társadalombiztosítási alközpont tevékenységének csak igen kis részét köti le a táppénzcsalók leleplezése: az energia nagy része szerencsére az ellátás javítására. a társadalombiztosítási szolgáltatások időbeni megadására jut. Vannak otromba hamisítók, s vannak nagyon ügyesek, de ez csak a tolvajság hogyanián módosít, magát a tolvajságot nem változtatja erénnyé. Mégis: a papírral tolvajkodók felett sokszor szemet hunynak azok, akik megkeresik a tolvajnak a forintokat. Mert a táppénz: a társadalom segítsége a beteg embernek. De ha dolgozni rest, s ezért csalni is képes ember kapja c forintokat, minket csap be vele. Ezért furcsa, hogyha feszengve, kicsit kínosan is. de nem egy munkahelyen tudomásul veszik, amikor valaki bejelenti: „holnaptól beteg leszek”. Mindenki tudja, hogy7 álbetegség ez, mert házat épít az illető, szüretelni megy, rokonokhoz utazik s így tovább, de senki nem szól ellene. Kínos lenne — mondják. Kínos? No hiszen, turkálna csak lakásunk értékeiben a tolvaj, de hangosan kiáltanánk a fogják meg-et! A közös pénze már nem a miénk? Pedig: mi keressük meg! Nem magát a tolvajt kell csak fülöncsípni, hanem tetten kell érni a tolvajnak segítő szemhunyást, közömbösséget is. amikor a „jópofa” a munkatársak nevetése közben meséli el, hogyan csapta be az orvost, s hogyan ropta a táncot hajnalig — táppénzért... Mert furcsa, fonák, érthetetlen engedékenység ez: olyanok hagyják, hogy forintokat vegyenek el tőlük, s társaiktól, akik hetekig vitatkoznak, veszekednek tízfilléres, húszfilléres órabéremelésért. akik odahaza még a görbe szöget is kiegyenesítik, hogy újra felhasználhassák. A jövő jól mutatja, hogy a közelmúltban kiderített táppénzcsalások elkövetői között egyetlen egy szocialista brigádtag sem volt. Mert vannak már — s mind nagyobb számban vannak — olyan közösségek, ahol a tisztesség, a megbízhatóság olyan természetes, mint az, hogy lélegzik az ember. És éppen e közösségeknek kell szívós munkával úgy alakítani a munkahelyek légkörét, a többiek felfogását. hogy hozzájuk hasonlóan mindenki számára a becsületesség, a megbízhatóság természetes legyen. M. O. CSALÁDI ÖRÖMÖK - CSALÁDI GONDOK Minden szülő tudja, menynyi vásárolni való van ilyenkor, tanévkezdetkor. Megnövekszik az üzletek forgalma, s nemcsak a taqfizer- boltoké, hanem a többié is. Kiderül, hogy a gyerek kinőtte a tavalyi tornacipőt, az iskolakötény megkopott, kellene valami erősebb ruha is, ami nem kopik úgy a padban, meg sok más egyéb. „Nesze, fiam uzsonnára ...” „Fizesd be a kü- lönóradíjat...” — így megy ez napról napra, különösen tanévkezdetkor. Es a szülő zsebbe nyúl... de nemcsak a szülő, az állam is, a társadalom is. Mert jövőnkről, a nemzet jövőjéről van szó. Akárhogy mondjuk: a lényeg mégiscsak ez. Vajon mindenki látja-e? Hírlapi cikkek sokasága foglalkozott már a népesség, a népszaporulat problémáival.' S eközben a mérleg nyelve még mindig egyenlőtlenül billen: társadalmunk egy része, a gyermekesek — a jelentős állami támogatás ellenére is — sokkal nagyobb áldozatot vállalnak a közös jövőért, mint mások, a gyermektelenek vagy az egygyermekesek. Mélyebben nyúl a zsebbe, többről mond le. Mert bizony költeni kell a gyerekre. Hogy mennyit is? Természetesen nem egyformán, de az átlagok kialakultak, amint azt a Központi Statisztikai Hivatal most megjelent ügyes füzetében olvastam. A címe éppen ez: „Mennyit költünk a gyerekekre?” Jó lenne erre a füzeteimben feltett kérdésre egyetlen szóval felelni, hogy sokat vagy nem sokat, eleget vagy nem eleget. A dolog azonban nem ilyen* egyszerű, mert, a kérdés magva nem ez. A döntő az, hogy a tárKongresszusi versenyben Gépesített adminisztrátorok 50 millió - ingyen — Jókor érdeklődnek, így elsők között mondhatom el az újság olvasóinak, hogy a kereskedelemben úttörők lettünk. Először motorizáltuk az adminisztrációt. A Pest, Komárom, Nóg- rád megye FÜSZÉRT-igazga- tója új adminisztrátorokat jelent be. Mondhatnánk: eszményiek. Nem feketéznek, nem igénylik a nap legfrissebb históriáit; gombnyomásra engedelmeskednek. •Az ügyvitel gépesítéséről Van szó. A villanymotorral működő rendkívül ügyes számoló-kalkuláló készülékek először veszik át az ember szerepét, kereskedelmi vállalatnál. — Mindezt a kongresszusi Versengés során határoztuk el. Három fiókban vezetjük be, így a Buda vidéki, váci és tatabányai körzetben. Vállalkoztunk arra is, hogy az eljárást megismertetjük más szakmabeliekkel. — Mi a haszna? — A vásárlók igényeinek jobban megfelelő, egyenletesebb áruelosztás. Jobban gazdálkodhatunk a rendelkezésre álló készletekkel. Rendkívül gyorsan kiderül ily módon, hogy amiből az egyik helyen hiányt jeleznek, abból a másik helyen fölösleggel rendelkeznek. Végső soron kevesebb ember lát el az eddiginél fontosabb feladatokat, pontosabban. — Mit írhatunk még a vállalat javára? — Az idén 50 milliós értékkel több árut keli célhoz juttatni. Szállítóink vállalkoztak arra. hogy a nagyobb tételt, változatlan költséggel fuvarozzák az üzletekhez. Ez ugyan közvetlenül nem érinti a vásárlót, de köztudott, hogy az olcsóbb és eredményesebb munka gyümölcseit végső soron minden állampolgár élvezi. T. A megyei népművelési tanács ülése Ma délelőtt tíz órai kezdettel tartja ülését a vármegye- házán a Pest megyei Népművelési Tanács. Az értekezlet tárgya: az Országos Népművelési Tanács ötéves irányelveinek vitája. Vitaindítót tart Hargitai Károly, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője, a megyei népművelési tanács titkára. Az értekezlet fontos állomása lesz az elkövetkező évek népművelési munkájának. sadalom tagjai mennyit költöttek, mindenki eleget költött-e a gyerekekre? így már más a felelet. Abból a közismert és kézenfekvő tényből indulhatunk ki, hogy a gyermekes, főként a sok gyermekes családok anyagi helyzete eltér a gyermektelenekétől. Hiába nagyobb a gyermekes háztartások összes jövedelme, de a nagyobb családlétszám miatt mégiscsak kisebb az egy főre jutó ősz- szeg. S hogy mennyivel, arra választ ad a füzet, amelynek szerkesztői a megfelelő országos adatokat és a háztartás- statisztika anyaggyűjtés keretében megfigyelt négyezer család helyzetét vették figyelembe. A négygyermekes háztartások egy főre jutó jövedelme például általában fele a gyermektelen háztartásokénak, s ezzel összefüggésben — az 1965. évi adatok alapján — a négy és többgyermekes háztartásokban élő felnőttek fogyasztása csak a fele, a gyerekeké pedig kétharmada az egygyermekes háztartásokban élők fogyasztásának. Ennek tanulsága a legfontosabb: a sok gyermeket nevelő szülők a saját fogyasztásuk jelentős korlátozása, tehát sok lemondás árán is igyekeznek gyermekeiknek minél jobb életkörülményeket biztosítani, de ennek ellenére lényegesen kevesebbet nyújthatnak számukra, mint például az egygyermekes háztartásokban. Mindezek ismeretében jogos a kérdés: indokolt-e, hogy továbbra is ekkora legyen a különbség a gyermektelen és a többgyermekes családok életszínvonala között? Indokolt-e az idegenkedés a gyermektől? Indokolt-e azok igénye, akik a nagyobb állami támogatást sürgetik? Aminthogy a kérdés sem egyértelmű, a felelet'sem lehet az. Mert nézzük például az állami támogatást. Nem nagy-e az az áldozat, amelyet eddig is hozott az állam, az utóbbi évtizedben fokozottan? Hiszen csupán a családi pótlék összege 1964- től évi 1,4 milliárdról 2,5 milliárd forintra emelkedett. (A nemzeti jövedelem 0,9 százalékáról 1,0 százalékára!) S ezzel egyidőben bölcsődei, óvodai és iskola napközi ellátásra az állam évente több mint 1,1 milliárd forintot fordított. Ez a tény a szocialista állam, a kormány nagy erőfeszítését mutatja annak érdekében, hogy segítsen a gyermeknevelésben, minél több gondot levegyen a szülő válláról. Jelenleg Magyarországon a munkásoknál és alkalmazottaknál a gyerekekkel összefüggő összes költségek egy- harmad részét az állam fedezi. Az állam áldozatkészségét tehát semmiképpen sem becsülhetjük le, mégis: többre van szükség. A családi pótlék önmagában igen számottevő emelése ellenére sem javult számottevően az érintett munkás és alkalmazotti családok életszínvonala. A gyermekintézmények hálózata is egyre inkább szűknek bizonyul a megnövekedett igényekkel :szemben, pedig óvodai ellátásban így is már a gyerekek 45 százaléka részesül. Mindezt figyelembe véve, mit mondjunk azoknak, akiit idegenkednek a gyermektől? Adjunk igazat nekik? A kérdés megintcsak nem ilyen egyszerű. A családi örömöket nem lehet forintokkal, vagy bármilyen más anyagi javakkal mérni. Azt a megfizethetetlen jóérzést, amit a családi szeretet, a gyermeki ragaszkodás, az élet folytatása nyújt. Mennyi mindenért kárpótol ez! Támaszkodhatunk-e csupán erre? Szocialista társadalom elfogadhat-e ilyesféle megoldást? Nyilvánvalóan azoknak kell igazat adnunk, akik Válaszfal - műanyagból A Zsámbéki Műanyagfeldolgozó Vállalat legújabb termékei közé tartozik a fémvázas, műanyag fonatból készülő elválasztó fal, amely kitűnően beválna kislakások térelválasztásához is. Ám egyelőre az üzleti forgalomban a színes, tetszetős válaszfalak még nem kaphatók. (Foto: Gábor) vállalták a több gyermekkel járó vesződséget, gondokat, de most azt szeretnék, hogy kevesebb teher legyen a vállukon. Az illetékeseknek meg kell keresniük a még nagyobb támogatás módját, s emellett ki-ki lehetősége szerint vállaljon többet magára a közös társadalmi felelősségből. Sokféle javaslat elhangzik, és sokféle lehet a megoldás módja is. Nem arról van szó, hogy a gyermek- nevelés műiden terhét a társadalom vegye át, de meg kell keresni a módját, hogy nagyobb támogatásban, s jogos előnyben részesüljenek azok, akik e társadalmi méretű gond megoldásából többet vállalnak magukra. Szemléleti változásnak is együtt kell járnia ezzel, mert a sok gyermekes családok gondja gyakran nem is elsősorban anyagi természetű. A dolgozó anyák helyzete például nem annyira anyagi támogatást, mint inkább megértő segítséget igényel. Társadalmi méretekben kell kialakulnia a kétségtelenül bonyolult és szerteágazó kérdés helyes megítélésének. Alapvető emberi igazságérzettel kell találkoznia annak a gondolatnak, hogy fokozott megbecsülés — erkölcsi és anyagi — legyen része azoknak, akik becsületes munkájuk mellett vállalják a gyermeknevelésből, különösen a több gyerek neveléséből adódó felelősséget, a nemzet fenntartásának áldozatos felelősségét. A szocialista társadalom már eddig is sokat, nagyon sokat tett a több gyermekes családok érdekében. Többet, mint azelőtt bármely más rendszer, hiszen ez létéből s elvi alapjaiból következik. Azzal egy időben azonban, hogy pártunk és kormányunk továbbra is keresi a több gyermekes családok anyagi megerősítésének, a do'gozó anyák életkörülményei további javításának útjait, mindenkire hárul valami tennivaló. Mert e kérdés csakis a legszemélyesebb, az egyes embert átható megértéssel, s széles körű társadalmi felelősségérzettel oldható meg. Lökös Zoltán Megyei tanácselnökök értekezlete a Parlamentben Pénteken a Parlamentben befejeződött a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanácsok elnökeinek kétnapos értekezlete. A tanácskozáson első napirendi pontként Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja időszerű kérdésekről tájékoztatta a megjelenteket. Részt vett az ülésen Vess Istvánné, az országgyűlés elnöke és Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára. Napirenden az ifjúság helyzete Együttes párt- és KISZ végrehajtó bizottsági üléseket tartanak Ezekben a hetekben országszerte együttes üléseket tartanak a megyei, a budapesti, valamint a fővárosi kerületi párt- és KISZ végrehajtó bizottságok. Ezt követően — az MSZMP IX. kongresszusát előkészítő -küldöttértekezletek után — hasonló tanácskozásokra kerül sor a járásokban, a városokban, a nagyüzemekben, az egyetemeken, valanünt a nagyobb intézményekben is. Az összejöveteleken a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának legutóbbi állásfoglalása alapján a KISZ feladatairól tárgyainak. A napirendre tűzött dokumentum a 10. születésnapjára készülő KISZ eddigi tevékenységének tükrében elemzi az ifjúsági szövetség eredményeit, tennivalóit és a fiatalok helyét a társadalomban. Könyv Isaszegröl A Pest megyei Múzeumi Füzetek sorozatban érdekes tanulmánykötet került Ifi a váci nyomdából. Tihanyi László, a kötet szerzője, Isaszeg múltjáról ad érdekes történelmi áttekintést. A gödöllői járásnak ez a hagyományokban gazdag községe elsősorban a negyven- nyolcas szabadságharc idején jeleskedett. A kétíves kötet bevezetőjét Ladányi István, a megyei Népművelési Tanácsadó vezetője írta. A könyvet tizenhat művészi fotó teszi még gazdagabbá, szemléletesebbé. Szeptemberi anzix Veszprémből Veszprémből, rég el porladt királyasszonyok hajdani városából küldöm üdvözletemet a mi megyénk szépséges Dunakanyaréba. Két napsugaras szeptemberi napot töltöttem az évezredes műemlékkel zsúfolt és ugyanakkor a hatalmas arányú fejlődés nemes lázában égő város falai között, és most, amikor búcsút kell vennem tőle, két parányi emlékemet szeretném magam előtt ha- zaküldeni. Az egyik negatív, a másik pozitív, de mindkettő igen tanulságos. Soljat kóboroltam a girbe-görbe, hol meredeken emelkedő, hol merészen lejtő, macskaköves utcák labirintusában, ahol elég nehezen igazodik el a látogató. Egyetlen kalauzom a színes és igen pontos térkép volt, de alig vehettem valami hasznát Mintha Veszprém titkolná utcái nevét. Utcai névtáblát alig látni, de ahol mégis van, az is igen parányi, és a rajta lévő betűk legtöbbször a friss " meszelés fátyla alá rejtőzködnek elolvas- hatatlanul. A bennszülött veszprémiek, akiktől olykor kénytelen - kelletlen megtudakoltam, mi is a neve az utcának, ahol éppen téve- lyegtem, restell- kedve ismerték be, hogy azt bizony ők maguk sem tudják. Azt hiszem, ezen a kis fogyatékosságon — ami különben nemcsak veszprémi specialitás —, könnyen lehetne és érdemes is segíteni. De azért ha a veszprémi utcák hangulata anonim is, elbűvöli az embert. Ezeket a sorokat az ódon Bakony Szálló széles, korszerű teraszán írom, amely a hajdani Püspökkertből kialakított megkapóan szép Lenin ligetbe nyúlik. Ebben a kora délutáni órákban rajtunk kívül még más vendége nincs is a terasznak. Előttünk párolog az illatos fekete. Egy perccel ezelőtt tette elénk elegáns mozdulattal a fiatal, fehérkabátos pincér, majd halk, kedves hangon megszólalt: — Kellemes beszélgetést kívánok. A vendéglátóipari udvariasságtól eléggé elszoktatott szívünket, szelíd simo- gatásként érte ez a kedvesség, — amely az őszi Pannon város egyik legbájosabb jellemzője —, mert hiszen ma már akkor is meglepődünk, ha valamelyik otthoni kávéházban, vendéglőben, vagy cukrászdában fogadja valaki köszönésünket. Magyar László
