Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-14 / 217. szám
Az Angyal utca Az Angyal utca, a szépen kiépített Bartók Béla útról hajlik le az úgynevezett Török kúlnál, s a Dézsma utcában végződik, csaknem a Művésztelep bejárata előtt. A Bogdányi utcával halad párhuzamosan, gyönyörű a kilátás az utcából az egész alsóvárosra, szigetségre, sőt a nagy Dunára. A rövid, néhányszáz méteres utca azonban szégyenletes állapotban van. Mintha itt nem lenne érvényben a város tisztasági tanácsrendelete, térdig járunk a gazban, amely minden szemét gyűjtője is egyben. S bár szemeteskocsi járja ezt az utcát is, itt-ott utcára vetett bomlasztó, rohadt szemétkupacok láthatók, trágyadomb félig utcán, félig udvarban, a Középhegy utcai lebontott életveszélyes ház helyén ott az építési hulladék, kő, tégla, malter, az utca porával és gazzal keverten. Az utca, mondom, oly szép, azt nem kerülik el a városlátogató idegen csoportok sem. Csak néhány érzékeny szabálysértési bírság kiszabása lenne szükséges ahhoz, hogy két hét alatt egyik legszebb utcánkká váljék. A Szakma ifjú mestere címért Budakalászi beszámoló a „Ki miben tudós? vetélkedőről A KISZ országos központja indította azt a nemes versenyt, melynek keretében ifjú szakmunkásaink vetélkedhetnek egymás között a Szakma ifjú mestere megtisztelő cím megszerzéséért. A szentendrei járási KISZ-bizottság szervezésében a Budakalászi Lenfonó és Szövőipari Vállalat gyártelepén folyt le az esztergályos verseny keretében a járási vetélkedő. A megyei KISZ részéről Dánfi Sándor, a járási KISZ- titkár, Simon János, a kocsigyár, a kéziszerszámgyár és a töltőtollkészítők szakmai képviselői voltak a szakértő bírálóbizottság tagjai, akik próbára tették a jelentkező esztergályos ifjak szakmai tudását, mind elméleti, mind gyakorlati téren. Jó volt hallani az elméleti „vizsga” nehéz kérdéseire adott gördülékeny válaszokat. A gépek, esztergapadok mellé álltak a jelöltek és 51—56—65 perc alatt készítették el a Két igaz történet Az egyik fiút nevezzük Jancsinak, a másikat Pistinek. Mindketten tizenhat évesek, s ebben a soha vissza nem térő, gyönyörű serdülő korukban nem szürke egyhangúságban peregnek . napjaik----.Tele v annak színekkel, fordulatokkal. Igaz, hogy otrombán csúnya színekkel és felháborító fordulatokkal. Jancsi édesanya jóval lakik, aki azonban most éppen lopás miatt egyéves börtönbüntetését tölti. Apja is itt lakik Szentendrén, apjának azonban nem kell Jancsi, mivel őt már ötször meglopta. Nagyanyja is itt lakik, azonban neki sem kell Jancsi, mert tőle is lopott már. Jancsi tehát nevelőapja gyengédségét élvezi. Pisti lopás miatt már 1964- ten állott bíróság előtt. Akkor bírói megrovásban részesült, most a budapesti Esze Tamás Nevelőotthon gondozottja. 1965. szeptemberében azonban megszökött az intézetből, hazajött, de szülei elé nem mert kerülni. Jóbarátját, Jan- (Esit kereste meg, aki elvitte őt i széles szentendrei határba, űdor László víkendházához. Dtt leverték a lakatot és ott Éjszakáztak. Másnap motoroz- íi támadt kedvük, Ferenczy Sándomé verandájáról ellopok a motorkerékpárt, két óra hosszat veszélyeztették tulajdon és mások testi épségét, a motort egy kicsit össze is törjék, de nem fáradoztak azzal, hogy a verandára visszacipeljék, hanem a tulajdonos háza előtt az árokba dobták. Ezékután városi sétára indultak. Először Kőszegi Lajos Kossuth Lajos utcai boltját törték fel, ötvenhárom forint készpénz, egy szürke kabát és egy sárgedinnye volt a zsákmány. Jancsi édesanyjának szállásadójától négyszáz forint készpénzt loptak el, s elsétáltak a Pannónia úti 4. számú óvodába. Az óvoda akkor az árvíz miatt szünetelt, szellőztetés céljából a leeresztett redőnyök mögött nyitva voltak az ablakok, így aránylag könnyen bejutottak, sőt többször is belátogattak oda. Négyszázhatvankét forint kár volt itt megállapítható. Az elrabolt holmit később eldobálták. Idén áprilisban Szabó Já- nosné pincéjében leszerelték a kerékpár hátsó kerekét, majd Sántái Gyuláné pincéjében is ugyanezt tették. Miért? Nem tudni, mert a leszerelt kerekeket összetörték, s a helyszín közelében hagyták. Magánlaksértés, folytatólagosan elkövetett lopás, több- rendbeli lopás, jogtalan használat bűntette miatt kerültek végül a Pestvidéki Járásbíróság elé, mely gyermekkorukra tekintettel, mindkettejüket próbára bocsátotta. A bírói ítélet szerint a próbaidő alatt kötelesek állandó munkát vállalni, tartózkodniok kell a csavargástól, s esti tagozatban el kell végezniük az általános iskola nyolc osztályát. Mert egyiküknek hat, a másiknak négy elemije van csupán. ★ Két rendbeli lopás miatt ugyancsak próbára bocsátotta a bíróság azt a kisfiút, aki ma egvik gyárunknak megbecsült dolgozója már. Amikor a fiút — magaviseletének ellenőrzése végett — a gyámhatóság édesanyjával maga elé idézte. — az anya sírva mondta el, hogy másik 13 éves fia állandóan csavarog, nem hajlandó iskolába menni, most sincs otthon — három napja, fogalma sincs, merre jár. Egyik viharos éjjel találtak rá FeLső-Pismán mélységeiben, ahol csipkebokrokban, lucsok- ra ázva éjszakázott. A gyámügyi előadó és az ifjúságvédelmi bizottság igyekezik helyes útra terelni a gyermeket. hogy majdan becsületes felnőttekké válhassanak. Olyanokká, akik gyermekek nevelésére is alkalmasak. Mert. hosv arra nem minden szülő alkalmas, bizonyítja Jancsi. Pisti és még jónéhány szentendrei gyermek esete is. II. L. meglepetésre kapott „kúpfogas kerék” mesterpéldányát. A gyakorlati próbán az időt, a külcsint és a megadott méreteket osztályozták, s így dőlt el az első, második, harmadik és további helyezés. Háromórás lámpalázas küzdelem után született meg az eredmény. Első helyezett Makra Miklós Budakalászról, a második a szentendrei Németh Ferenc, a harmadik a po- mázi Tóth János. A negyedik szintén szentendrei, Turáni Jenő, és az ötödik Szigetmonostorról Kapornál József. Mindegyikük oklevelet nyert, az első három az üzemi KISZ-től könyvjutalmat is kapott. Makra Miklós a megyei döntőbe is bejutott, ahonnan, reméljük, továbbjut az országos döntőbe. Horváth Levente Orvosi ügyelet, s az érem másik oldala Újból — a Gőzhajó utcáról Irtunk már a nagyon szépen felújított, meredek és kanyargó Gőzhajó utcánk közveszélyes közúti forgalmáról. Az egykor macskaköves, öreg angyalhegyi utca az évekkel ezelőtti felújítás során még járdát sem kapott, ami nem lenne hiányosság, ha el lenne zárva a gépkocsi- és motoros járműforgalomtól. Vagy, ha ez nem lehetséges — bár nem tudom, miért nem lehetne — legalábbis egyirányú közlekedés lenne csak az utcában, mert az ott lakókra, felnőttekre, s elsősorban gyermekekre. állandó életveszélyt jelentenek az ott fel és le száguldó gépjárművek. A Gőzhajó utca 2. számú háznak, az egykori öreg postahivatalnak a lakói elmondják, és papírokkal bizonyítják, hogy ebben az évben háromszor vettek fel pénzt az Állami Biztosítótól, betört utcai ablakokért, A károk mindegyikét gépjármű okozta. Szakértői utóvizsgálat után — gondoljuk — különösebb hátrány nélkül el lehetne zárni e veszélyes utcát a járműforgalomtól. Jegyzetfüzet És ismét a kenyér ...! Nem restellek ismét a kenyerünkről írni, mert az egyik este egy idős férfi tette lakáCeinent — csak 50 kilótól A Dumtsa Jenő utca sarkán lévő festékboltba siettem — cementért. Ott azonban közölték velem, hogy cement a mi szép városunkban csak a TÜZÉP-telepen kapható. Már ezt is kifogásolni merészelem, mivel forgalomtól erősen kieső távolságban lévő nagyobb szabású telepről van szó, de oda is elbaktattam, mivel sürgetett a munka. S ott ért aztán az elképedés! Kijelentették, hogy cementből 50 kilógramm a legkisebb mennyiség, amit megvásárolhatok. De, mint jól tájékozottak, siettek közölni, hogy a festék- boltban kis tételben is kapok. Arról azonban már volt tapasztalatom, hogy ők nem foglalkoznak cementtel. Sok szaladgálás után kölcsön kaptam tizenöt kilót, s most arról elmélkedem: hogyan fogom visszaadni ezt a kölcsön kapott cementet? S arra is gondolni merészelek, hogy a festékboltban mégiscsak kellene kis tételekben árusítani a cementet, mint korábban szokásban volt. Aláírás som asztalára azt a kiló friss kenyeret, amelyet aznap vásárolt egyik népboltunkban. Hogy melyikben, az nem érdekes, hiszen nem ott sütötték, hanem a Sütőipari Vállalatnál. Csak azt tudom ajánlani, hogy másnap reggel azonnal mutassa be valamelyik hatósági orvosunknak, mert a kenyér címén kiszolgáltatott ragacsos, csirizes valami mindennek nevezhető, csak kenyérnek nem! S hogy ilyen kenyeret esznek dolgozóink, akik nincsenek olyan előnyös helyzetben, mint a Budapestre bejárók, hogy onnan hordják haza napi kenyerüket — ez bizony szégyene a Sütőipari Vállalatnak. Sem korszerűtlen helyiség, sem sütő munkaerő, semmi sem indokolja, hogy ilyen kenyeret süssenek. Számtalan panasz jutott már el hozzánk is az orvosi ügyelettel kapcsolatban. A türelmetlen beteg, vagy hozzátartozója — ez részben érthető is — csak szubjektiven képes ítélni, s csaknem minden esetben az orvosban látja a hibát. A panaszok zöme akkor hangzik el, ha a vasárnapi ügyeletet dr. Damyi Sarolta körzeti orvos látja el. Késve érkezik, nem található otthon, — mondják. De nézzük csak meg az érem másik oldalát is. A vasárnapi ügyeletkor — szombat déltől hétfő reggelig — tizenháromezer ember orvosi ellátása van az ügyeletes orvosra bízva. Nem, nem tévedés ez a szám, mert Pilis- szentlászló is ide tartozik. Az orvosnőnek egyetlen közlekedési eszköze — a kerékpár. Természetesen, ha egy távolabbi helyre kihívják — akár csak a László telepre — hosz- szú időbe telik, míg onnan visszatérhet. Persze, ugyanez fennáll a többi orvosnál is, legfeljebb nekik gyorsabb egy - egy „forduló”, mert autóval rendelkeznek. A kihívások indokoltságával nem kívánunk itt foglalkozni. De mindenesetre leszögezzük: az orvosi ügyelet életveszélyes állapotú embertársaink megmentését hivatott szolgálni. Azért van, még ünnepnapokon is, külön rendelés a járóbetegek számára, hogy azzal se az ügyeleti időt terheljék! Mindezektől függetlenül, ügyesebb szervezéssel a hiányosságokon lehetne segíteni, Ha például egy-egy vállalat, vagy a tanács, időnként — minden negyedik vasárnapról lenne szó — felváltva kisegítené az orvosi ügyeletet egy- egy gépkocsival. Nem beszélve arról, hogy az egészségügyi csoportnak is van gépkocsija! Csak egy kis jóakarat kell hozzá, és az „objektív nehézségek” is megoldhatók lennének. Próbáljuk meg! Tizenháromezer emberről van szó! ISMERŐSEINK: A vecsési tuzoltózenekar Tanulhatnánk a vecsési túzoltózenekartól. Elsősorban zene iránti lelkesedést, közösségi összefogást és minden áldozatra kész társadalmi munkavállalást... A vecsési túzoltózenekar nem ismeretlen Szentendrén. Már az idei kulturális napok keretében több ízben szerepeltek városunkban a Duna-parton. és a város más pontján adott térzenék alkalmával. Legutóbb szeptember 4-én voltak nálunk. A térzene egyik szünetében elbeszélgettünk a zenekar „ügyintézőivel”: Hollóst Sándor parancsnokkal, Haláp Ferenc szervezési vezetővel és Am- gusztin Józseffel, a vecsési tűzoltótestület elnökével. Elmondták, hogy zenekaruk 1958-ban alakult. Néhány „magán”-hangszeren kívül kezdetben semmijük nem volt. Társadalmi munkák során szerzett összegből fokozatosan „felszerelték” magukat A mintegy 50 tagot számláló zenekar, amelynek karnagya Dobrovitz József, Pest megyében a BM kiemelt zenekara és rendszeresen közreműködik minden nagyobb megyei kulturális rendezvényen. — Célunk: a fúvószene népszerűsítése megyénkben, es egyben -a zenekultúra terjesztésé. A zenét mi társadalmi munkában „adjuk”, nem vagyunk profik — mondják. Társadalmi munkában különben klubhelyiséget is építettek maguknak. Az utánpótlás biztosítva van számukra: van már eg-’- jól működő úttörőzenekaruk is. — Nagyon szeretnénk, ha sikerülne Szentendrén is létrehozni egy zenekart a helyi túzoltótestület keretein belül. Mi minden tőlünk telhető támogatást megadnánk a létesülő új zenekarnak. Csak hívjanak, és mi segítünk. Megfontolandó javaslat. Kiről és mikor nevezték el városunkat Szentendrének? SZABÁLYSÉRTÉSI HÍRADÓ A városi tanács szabálysértési előadója, ezúttal a Horgászegyesület feljelentésére, több tanú meghallgatása után, egy huszonhárom éves szentendrei fiatalembert volt kénytelen ezer forint pénzbírsággal sújtani, akinek kimutatható foglalkozása nincs. A Duna- partot járja horgászbotjával — legutóbb nyolcszáz forintra bírságolták ugyan e törvény- sértésért — és most ismét büntetni kellett Amennyiben a bírságot megfizetni nem tudja, húsznapi elzárás alatt ideje lesz törvényeink tiszteletéről elmélkednie! S mert huszonhárom éves korban a mi társadalmunkban egy ilyen egészséges ifjú ember nem lehet „alkalmi munkás” — a hatóság a rendőrkapitányságot is értesítette. A horgászat különben szép időtöltés, mindenki gyakorolhatja — aki néhány forint ellenében horgászjegyet vált... ★ Egy „özvegyi jogú” kőműves kisiparost is háromszáz forint bírsággal kellett sújtani, a megrendelő építtetőt pedig százötven forinttal, mert az építési engedély feltételeitől eltérő módon építették meg a házat. Tervrajz, építési engedély előzetes beszerzése nem üres papírformula! S ezt elsősorban az állandóan építéssel foglalkozó kisiparosnak kell tudnia. Városunkban többen ismerik Apolczer Júlia Szentendre település-földrajza című doktori értekezését (1938), amely megvan a szentendrei járási könyvtárban és mások birtokában is. — Apolczer az adatokat Szofrics művéből meríti és szerinte is a „Kloster Sanct Andreas”-ról nevezték el városunkat Szentendrének. (A kolostor kérdésével külön cikkben foglalkozunk majd részletesen.) A Szentendre helységnév tisztázásánál a legendák, száj- hagyományok, mende-mon- dák mellőzésével a hiteles levéltári okiratok adataira kell figyelmünket fordítani. — Városunk középkori múltjából azonban kevés ilyen oklevéltári adat maradt fenn. Egyik fontos adat 1146-ból származik, amikor II. Géza király megerősíti Fulco nevű telepesnek a pannonhalmi apátság részére tett hagyatékát. Az oklevelet a veszprémi püspöknek Szentendrén, a Duna mellett levő udvarházában állították ki — „in Curia episII. copali S. Andreae secus Da- nubium”. (Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Bp. 1930. 73. sz. — Bártfai Szabó László: Pest megye okleveles emlékei. 1938. 3. 1.) Ennek tanúbizonysága szerint Szentendre a veszprémi püspök Duna melletti birtokának központja lehetett. Ezt a birtokot a veszprémi püspök már 1002- ben kapta, amint ezt egy hiteles okirat bizonyítja. (Hazai okmánytár VI. kötet x. — Szentpétery i. m. 73. sz.) — A veszprémi püspökséghez tartozó településnek említi egy okirat 1196-ban is. (Fejér György: Codex Diplomaticus Hungáriáé. II. 302. 1.) Szentendre a veszprémi püspökség birtoka volt 1318- ig, amikor István püspök cserébe adja I. Károly királynak Zala megyei birtokáért. (B. Szabó i. m. 33. 1. — Bo- rovszky S. Pest megye monográfiája. — Pest megye műemlékei. I—II. k.) A rendelkezésünkre álló kevés emlékanyagból is kitűnik, hogy Szentendre volt a helység neve ennek a településnek már az Árpád-házi királyok idejében, a XI. vagy XII. században 1002—1146. között. A veszprémi püspökségnek is része lehetett a névadásban, hiszen több, mint 300 évig birtokába tartozott ez a helység, amely már 1226- ban főesperesi központ volt Pilis vármegyében. (Jankovics Miklós: Buda környéki plébániák középkori kialakulása. Bp. Régiségei XIX. 58—59 1. Horler—Kuthy: Szentendre 19. 1.) Az a Szent Endre, akiről városunkat elnevezték, nem lehetett más, mint András apostol. Az Endre név már az Árpád-korban elterjedt változata volt az András névnek. (Révay: Lexikon.) Szentendre, mint Árpádkori magyar település az egykori Ulcisia castra terüleién kilenc évszázados, viharos történelmi múltra te-' kin the t vissza és megtartva ősrégi nevét, most erőteljes lendülettel halad előre a fejlődés útján. Vajda István
