Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-13 / 216. szám
Mtfiífcí 1966. SZEPTEMBER 13., ft.uuu Képeslapok a Szovjetunióból ?miHi Orvnézők és orvhallgatők nyomában Rádió a kályhclyukban, az ágyban és az abrakostarisznyában Televízió a beépített szekré tyben Így kell lovagolni a cár ágyúján — ha valaha nem is ilyen célra készítették szekrényben televíziót. Az ügyeskedőknek nemcsak visz- szamenőleg kell megfizetniük a díjakat, Ihanem a szabálysértési előddók elég borsos pénzbüntetésre is ítélik őket. — Egy előfizetési díjért hány rádiót vagy televíziót lehet működtetni? — Egy ingatlanon, illetve egy lakáson belül a közös háztartásban élőknek rendszerint csak egy rádióengedély-díjat kell fizetniük — mondotta a csoportvezető. — Tehát, ha valamelyik család egy rádió után már fizet, úgy több rádiót is üzemeltethet. Kivételt képez a beépített autórádió. Ha viszont valaki a lakásában nem tart rádiót, de ugyanakkor tranzisztoros készüléket hord a zsebében, az után is fizetnie kell. — Más a helyzet a televíziónál. Elvileg minden televízióvevőkészülék engedélyköteles. Egy kivétel van, ha egy család két készülékkel rendelkezik, de csak akkor használja, ha a másik elromlik. Ez esetben a tartalék készülék után nem kell fizetni. — Mi a he'yzet az albérlőkkel? — Ha az albérlő, vérségi- leg nem tartozik a családhoz, s külön rádiója, vagy televíziós készüléke van, az bejelentésköteles. Azt sem árt tudni, hogy ha valaki a tv-készülékét a hónap első felében vásárolja, úgy meg kell fizetnie a díjat arra a hónapra is. Ha a vásárlás 15-e után történik, arra a hónapra fizetnie nem kell. — Javult-e a fizetési morál az ellenőrzések hatására? — Feltétlen javulást tapasztaltunk. Voltak olyan körzetek, falvak, amelyekben 30 rádióelőfizető volt, és ennek tízszerese az orvhallgató. Ma már fordított az arány. Az erősödő morál, a véletlen, no meg az eredményes vizsgálat állandóan csökkenti a visszaélők számát — mondotta befejezésül az ellenőrzési csoport vezetője. Zs. L. Felépült az ország legnagyobb pálmaháza Megkezdődött hz ország legnagyobb és legkorszerűb- ben felszerelt pálmaházánai* műszaki átadása a Fővárosi Botanikuskertben. Alapjai kereken száz esztendősek, az új épületet ugyanis a második világháborúban elpusztult pálmaház újjáépítésével hoztáh létre. 500 négyzetméterei alapterülete változatlan maradt, de kupoláját 16-ról 2t méteresre magasították. lg* olyan pálmák és más hatalmai délszaki növények is zavartalanul pompázhatnak benne, amelyeket az ország egyetlen más pálmaházában sem lehet elhelyezni. A főváros új pálmaházát í tervek szerint október elején nyitják meg a nagyközönségnek. A háztartásbeli 7 •» x vv: -f mm | Szeptember 30-án egyesül Dabas, Gyón és Sári Október elsejétől Szob és Jpolydamásd, Budajenő és Telki közös tanácsú községek A7. Ukrajna szálló ultramodern harmineemeletes óriás. Elölte, a Moszkva folyó partján, méltóságteljesen áll Xarasz Sevcsenko, a nagy költő szobra 5 äj Még a tavasszal — mint ^ ahogy azt annak idején közölni tűk — külön-külön tartott táji nácsülésükön Dabas, Gyón és í Sári, a három egybeépült 5; szomszédos község kimondot- $ ta, hogy a jövőben egyetlen ^ községgé kíván alakulni, és eh- Sí hez a felsőbb hatóságok hoz- Jj záj árulását kérte. A három ^ községi tanács határozatát a ^ járási, majd a megyei tanács ^ is magáévá tette és pártolólag | terjesztette fel az Elnöki Ta- | nácshoz. Miután most az Elnöki Tanács a három S község egyesítését elrendelte, | semmi akadálya annak, hogy §a községek kívánsága teljesül§ jön^ A háromból alakuló új lcöz- ^ ség neve Dabas lesz és az egye- 5 sített község — a három község eddigi tanácstagjaiból álló tanácsa — alakuló ülését szeptember 30~án tartja. Egyelőre azonban még nem tudni, hogy milyen helyiségben. A dabasi községi tanácsház ülésterme ugyanis távolról sem elég tágas ennyi tag befogadására. Éppen ezért valószínűleg az egyesített községi tanács első ülését a járási kultúrotthon termében tartja. Pest megye államigazgatásában október elsejétől még egyéb változás is lesz. Megszűnik Szob és Ipolyda- másd, illetve a budai járás két községe, Budajenő és Telki önálló tanácsa. Közös tanácsú községekké alakulnak át anélkül, hogy községük különállása megszűnne. CSINOS, BARNA ASZ- SZONY, „kis” kartonruhát visel és kötényt, amit a tiszteletemre levet. Frissen mozog, cigarettát tesz az asztalra, li- kőröspoharat készít és meg is mondja: az én életemben a látogató nagy változatosság. Programja meglehetősen egyhangú. Reggelit készít, iskolába küldi a két gyereket, bevásárol, főz, mosogat. Ez körülbelül délután kettőig tart, aztán a gyerekek elmennek játszani, a férj hat órára ér haza. Van négy szabad órája. Tulajdonképpen ez sem szabad, mindig, mert mosni kell, vasalni kell, gombot fel- varmi, ablakot tisztítani. De nem mindig. És akkor, amikor nem ezt csinálta, horgolt. Horgolt végeláthatatlanul. Telerakta csipketerítókkel a lakást, aztán egyik napról a másikra megunta. És elhatározta, hogy tanulni fog. Bármit. Semmiféle terve nem volt, semmihez különösebb kedve. Csak ahhoz, hogy valami újat fogadjon be. — Gépírásra jelentkeztem — mondja —, most végeztem néhány héttel ezelőtt. Nagyon érdekes volt. Az is változatosság. OTTHON IS GYAKOROLT. Kölcsönkértek e célra egy gépet, esténként, amíg a férj a műszaki könyveivel bíbelődött s a gyerekek már aludtak és nem volt a tévében mozi *>'gy színházi előadás — mert csak azt szereti — gépelt. Egyre jobban kopogott a billentyűkön, egyre gyorsabban. Legjobb lett a tanfolyamon, elismerő oklevelet kapott, megdicsérték. Nézze — mutat egy üzleti levelet, amely így kezdődik: tisztelt uram — egyetlen hiba sincs benne. Szemmellátha- tóan büszke rá. Elkönyveli a kis noteszában, amelybe pontosan felírja a nagyobb kiadásokat, csak a nagyobbakat, s tőle mert nem filléreskedik férje nem kéri számon pénzt. — Nem megy el gépírónőnek? — kérdem tőle. — Nem! — válaszolja határozottan. — A gyerekeimmel akarok maradni, amíg nem lesznek tizennyolc évesek, — Dehát akkor miért? — TANULTAM VALAMIT. És már be is iratkoztam német nyelvtanfolyamra. Jövő héten kezdődik. Őszintén szólva közgazdasági technikumba akartam, de nem vettek fel. Azt mondták, nincs munkahelyem, elsősorban azokat veszik fel, akiknek szükségük van technikumra. Sajnáltam is. Roppant érdekel például a politikai gazdaságtan. Főként azóta, mióta gépírásgyakorlataimat férjem régi könyvéből gépeltem ki. Kérdezgetek is néha tőle, magyaráz. Dehát nem sikerült. Most majd németet tanulok. Az is jó, az is kell. Ne kérdezze, hogy mihez, mert nem akarok sem tolmácsként, sem fordítóként működni. Egyelőre nem. Csak az időt kihasználni. Szép tisztaság van nála. A csipkefüggöny, a terítő vakítóan fehér. — Pletykálni is szoktam néha — árulja el bizalmasan — jóba vagyok néhány szomszédasszonnyal . Azért mondja, nehogy azt higgyem, hogy stréber. Hogy más asszony, mint a többiek a házban. cigarettára gyújt, elmerülten fújja a füstöt. Lát szik: gyakorlatlan dohányos. De ez hozzátartozik a képhez, amit elképzelt magának és megvalósított: ha látogatót fogad, feketét főz, pohárka likőrrel kínálja, cigarettával — Gutenacht— — búcsúzik el. És nevet: — Ezt már előre megtanultam ... Ben de Ibolya \TaV* {Áfdoi i r VCiÄ hönelmfc A uovogyevicsi kolostor parkjában temették el a nagy orosz írót = lurgenyevct —s—á— — Kedves főnök kartárs, nagy kérésem van. — Halljuk. Ki vele. — Szeretném őszintén megmondani a véleményemet Önről. Tíz percet kérek érré a célra. — Készséggel, kedves barátom. De mondja csak: miért éppen ma? Ha jól tudom, tizenhét éve dolgozik a kezem alatt és ilyesmi eddig még csak az eszébe sem jutott. — Eszembe jutott többször is, de nem volt bátorságom hozzá. Ugyebár, tetszik tudni, hogy hét gyerekem . van és két idős anyám, tudniillik, az apám második feleségét is én tartom el. így aztán szükségem volt az állásomra. — Értem. Es most már nincs szüksége az állására? — Nincs, főnök kartárs. Igen kedvező fordulat következett be életemben. — Igazán? Gratulálok. Éspedig? — örököltem. — De hiszen ez pompás dolog! És mennyit? — Másfél millió dollárt, tessék elképzelni. Egy nénikémtől, aki 1896-ban vándorolt ki Amerikába, s azóta egyfolytában spórolt. — Igen tekintélyes összeg. Mihez kezd vele? — Először is megmondom önnek a véleményemet. Aztán veszek egy családi házat a Rózsadombon, kocsit is veszek, meg egy vitorláshajót is. Kutya- tenyésztéssel fogok foglalkozni, de csak kedvtelésből. A kitenyésztett kutyákat nem adom el, mert a pénzre nem lesz szükségem, hanem szabadon fogom ereszteni őket. _ . — Nagyon szép gondolat. Nos, lássuk, mit kíván mondani nekem? — Röviden csak annyit, hogy Ön egy... — Bocsánat, csak egy pillanatra .., Már megérkezett az örökség? — Még nem. De már értesítést kaptam, hogy folyamatba tették az ügyet. Azzal biztatnak, hogy két hét alatt ideér a pénz. A Nemzeti Bank is sürgeti, hiszen, tetszik tudni, hogy devizára szükségünk van. — Persze, persze. No, csak folytassa. — Szóval, röviden csak azt akartam mondani, hogy ön egy ... — Egy pillanat — Ne vegye rossznéven, hogy félbeszakítom, de remélem, tudja, hogy az örökösödési adó igen nagy, azonfelül a dollárt természetesen hivatalos kurzuson fogják számolni, egy részét kezelési költség címén levonják, aztán az átutalási díj sem csekélység, lejön még belőle az ügyvédi költség, az ellenőrzési hányad, a kincstári dézsme, a bélyegilleték és a késedelmi bírság. Persze, így is szép summa marad, csak úgy mondom. Szóval? Folytassa. — Szóval csak azt akartam mondani, hogy ön egy ... — Pardon, még valamit elfelejtettem Az efféle ügyek néha nagyon elhúzódnak. Ismertem valakit, aki tizenkét évig várt a jogos örökségére, tizenkét hosz- szú évig, képzelje. — Csakugyan? — Úgy bizony. Persze, lehet, hogy maga már hat év alatt megkapja a pénzét, csak úgy mondom. Szóval? Folytassa. — Szóval... kedves főnök kartórs... ön egy ... — Egyébként még csak annyit, hogy a kutyatenyésztés nem a legjobb ötlet. A tenyészkutyák igen könnyen megbolhá- sodnak, ne feledje. Nem tudott valami jobbat kitalálni? Nagyon rövid a maga fantáziája, kedves barátom, mindig is ez volt a legfőbb baja. így aztán, persze, a munkáját sem tudja megfelelően elvégezni, nem leleményes, nem találékony, és eltotojázza az idejét. Kutyatenyésztés! Nevetséges. Kész röhej. No, csak folytassa, nem akarom megzavarni. — Talán majd máskor, főnök kartárs... Betelt a tíz perc, amit kértem .., Sok a munka ... majd máskor... — Na, jó. Hát majd jelentkezzék. — Igenis, majd jelentkezem. De egyet azért kérdezhetek, ugye? — Halljuk. Ki vele. i— Hogy tetszik lenni? ! Majdnem hárommillió ra-1 5 dió- és kilencszázötvenezer te- | 5 levízióelőfizető van az ország- 5 ban: mellettük azonban van- j nak olyanok is, akik készülő- ! keik után nem fizetik az elő-1 ! fizetési díjat. Kik ezek? J — Vannak „csavaros észjá- 5 rású” emberek, akik különbö- ! ző fondorlatokkal igyekeznek J „megtakarítani” a rádió-, il- ! letve tv-díjat — mondotta a ^Budapesti Postaigazgatóság $ rádióellenőrzési csoportjának $ vezetője, Nagy Ernő. — Előfordul persze, hogy valaki $ nem ismeri a rendelkezéseket $ ^ és így lesz orvhallgatova, vagy ^ orvnézővé. ^ — A legtöbb rádióhallgató, ^ vagy tv-néző fel sem tételezi, §hogy vannak olyanok, akik a ^ rádió hallgatásáért az egy hó- ^ napra jutó 10 forintot minden ^eszközzel meg akarják takarí- ^ tani. Az is elég valószínűtlen, ^ hogy aki 5—7 ezer forintért ^ televíziókészüléket vásárol. ^ tudatosan orvnéző legyen. ^ Mégis, vannak ilyenek! Ugyan- ^ akkor megállapíthatjuk azt is — folytatta a csoportvezető $ —, hogy ezek az esetek mind- | inkább csökkennek, s főként ^ a rendelkezések félremagya- ^ rázása folytán nem fizetik a ^ díjakat. | — Nyomozásainkkor talál^ tunk kályhalyukban, ágyban, ^ matrac alatt, éjjeliszekrénybe ^ beépítve, sőt, abrakosíarisz- k nyában is rádiót, és beépített —
