Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-02 / 181. szám

Művelődési ház. X. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM 1966. AUGUSZTUS 2., KEDD /J év ultin /.v „Utókongresszns^ városuHliban Mtulluud. uvusb. bnlt/úr. juptín. Icufftpcl. cschsalnvuk, vsat voutléspvkvi rúrntsk a kt'irösi ess pvruníisiák MIT LÁTUNK A MOZIKBAN ? Vanina Vanini. Stendhal regényének színes, széles­vásznú olasz—francia film- változata. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. Év végéig megtörténik a födémcsere Hosszú huzavonára tett pon­tot az a helyszíni szemle, amelyen a művelődési ház esedékes födémcseréjét terve­ző és kivitelező vállalatok szakemberei, valamint a mű­velődésügyi osztály képviselői vettek részt. Ezen a megbeszélésen ki­derült, nincs szükség a tánc­terem plafonjának áíszakítá- sára, van más megoldás is. Ez a megoldás abban rejlik, hogy vasgerendákat építenek be a födémbe, amely így meg­erősítve már elbírja a terhe­lést. Emellett nagy megtakarí­tást is jelent, mert nem kell újból villanyt szerelni és más szakipari munkákat elvégez­ni. Az építkezést a Ceglédi Épí­tőipari Vállalat szakemberei végzik majd. S most már remélhetőleg nem kell hónapokat várni a munkák megkezdésére. Ez an­nál is inkább fontos, mert közeleg az ősz, a népművelési szezon indulásának ideje, s ezek a helyiségek adtak ott­hont a nagyobb rendezvé­nyeknek, táncos összejövete­leknek. Mától csuk cissf/it :it Mától kezdve csak yümő- kórvizsgálaton átesett vágó­marhákat vesz át az Átlat- forgalmi Vállalat. Változás, változás mindenütt Párizsi magyar — Nagykőrösről Már véget ért Pécsett az ifjú eszperantisták világkong­resszusa, és megkezdődött Bu­dapesten az a világkongresz- szus, amelyre hazánkba érke­zik a világ minden tájáról több, mint ötezer ember. Az teszi családdá őket, hogy mindannyian — anyanyelvűk mellett — dr. Zamenhof nyel­vén, az eszperantón is meg­értik egymást. Kihrer Anti bácsi már a kongresszus információs iro­dáján szorgoskodik, de már megérkezett Budapestre a vi­lágkongresszus két másik nagykőrösi résztvevője flr. Szabó Károly és Bánfi Sándorné is. Mindketten lel­kes eszperantisták és az esz­perantó közvetítésével hasznos levelező barátságot tartanak fenn külföldi barátaikkal. A kongresszusról beszél­gettünk elutazása előtt dr. Szabó Károllyal, a városi ta­nács igazgatási osztályának vezetőjével: — A gazdag programnak szinte órákra kidolgozott me­netrendje van — mondta. — Találkozók, színes előadá­sok; egy egész napot különbö­ző kirándulásokra áldozunk. A külföldiek hazánk szépsé­geivel ismerkednek és estén­ként bolgár, lengyel és cseh­szlovák színjátszó csoportok eszperantó nyelvű színházi előadásokkal szórakoztatnak. Balatonon, szépséges főváro­sunkban, a szegedi ünnepi játékokon, nagy vidéki városainkban. Rengeteg barátunk fog meg­ismerkedni hazánk természeti szépségeivel, embereivel. — Önként kínálkozik a kér­dés: vajon a nagykőrösi esz- perantisták várnak-e vendé­geket? — Természetesen, sőt. hozzá tehetem, igen szép számmal — mondotta dr. Szabó Ká­roly. — Bánfi Sándoréknál holland, japán, bolgár és cseh­szlovák vendégek jelentették be érkezésüket. — Kecskeméti Mária az egyetlen Nagykőrösről, aki részt vesz a budapesti eszpe­rantó gyermekkongresszuson. Az ő vendége egy tizenhárom éves cseh kislány lesz néhány napon át. — Bobán Ambrusék egy svéd házaspárt hívtak meg otthonukba. Kiri Évához egy lengyel kislány jön, aki jelen­leg még Pécsett van, az ifjú­sági kongresszuson. — Németh Lászióné, a Kos­suth általános iskola pedagó­gusa tizenöt év óta levelező barátságot tart fenn egy krak­kói tanárnővel és most nyí­lik a személyes ismerkedésre alkalom. — Bodó Gáborné is Pécsett van jelenleg és nagy izga­lommal készül két vendége fogadására. Mindkettő a Szovjetunióból érkezik: egy orosz és egy észt levelezőpart­ner. — Sorolhatnám azonban még tovább a Lengyelország­ból. Ausztriából, Csehszlová­kiából, Jugoszláviából, sőt, a tengeren túlról érkező ven­dégeket, akiket szívélyes szeretellel fogadunk városunkban. — önökhöz is érkezik ven­dég? — Miért maradnák ki ép­pen én? Évek óta levelezek Nikololinka N. Ficovával, aki most férjével érkezik a világ- kongresszusra és néhány na­pon keresztül nálunk vendé­geskedik. A napokban Illés Gyulát, a Szabadság Termelőszövetke­zet vezetőségi tagját megláto­gatta féltestvére, Kuthy Sán­dor párizsi szabászmester, aki 1932 óta él Franciaországban. Kuthy Sándor fiatal korá­ban kereskedősegéd volt Nagykőrösön, s mint már megírtuk, az ezerkilencszáz- harmincas évek elején világ­körüli útra indult. Bejárta a fél világot, s többek között kitanulta a szabómesterséget, és Párizsban telepedett le. Ott alapított családot, francia állampolgár lett, de amikor csak teheti, hazalátogat. — Mit szól a mostani Nagy­köröshöz? — Évről évre elismeréssel és csodálkozással nézzük Nagykőrös és az ország nagy fejlődését. Nagykőrösön is egymás után emelkednek a nagy, emeletes házak a régi ütött-kopott romházak he­lyén. Nagyvárosi jellegű üz­letek, eszpresszók, vendéglők fogadják az idegent. Idejövet nagyon tetszett a romantikus, boltíves, Cifrakerti csárda. Jóleső érzés volt látni, hogy mindenfelé építik az utakat és a járdákat. — Örömmel halljuk azt is, hogy megsokszorozódott a kö­zépiskolai és a főiskolai ta­nulók száma. És hogy a fel­nőttek is tanulnak. Meg, hogy az iskolásokat a Balatonra s egyéb üdülőhelyekre viszik. Az én gyermekkoromban ilyesmiről nem is álmodtunk. — Mondjon valamit a pá­rizsi életről és az ottani meg­élhetési viszonyokról? — Sokat kell dolgozni, haj­szolt az élet. Többet kere­sünk, mint itt keresnek, de sokkal drágábbak az élelmisze­rek és a lakás. Gondoltam már arra is, hogy hazaköltö­zöm, de a családi kapcsolatok odafűznek. — Sokan vagyunk ott ma­gyarok. Csak Párizsban vagy 30 ezeren. Több egyesületünk van. A legnagyobb a százesz­tendős párizsi Magyar Ház, melynek vezetőségi tagja va­gyok. Vasárnaponként ott jö­vünk össze. Van orvosi rende­lőnk, segélyező csoportunk, színjátszó- és táncegyütte­sünk. Járnak közénk a fran­cia fiatalok is, szívesen tanul­ják és járják a magyar tán­cokat. A búcsúzásnál Kuthy Sán-. dór, egy gondolkozásra érde­mes megjegyzést tett: — Csak egy nem tetszik ne-, kém a mostani Nagykőrösön. Nemcsak hallottam, hanem magam is meggyőződtem róla, hogy az emberek nem jönnek ki egymással. (kopa) ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Boros János és Vigh Rozália: Edit, Vincze László és Haj ma Klára: Klára, Merclik Fe^ renc és Körtvélyesi Terézia: Fe­renc, Sóber László és Kicsi Julian-r na: Gábor, Erdei József és Kár das Eszter: Irma, Regdon Lászlq és Fehér Ilona: Tibor, Rácz Sánr dór és Simon Erzsébet: Erzsébet nevű gyermeke. Névadó ünnepség: Csókás Ferenc és Nagy Irén: Ferenc nevű gyerr meke. Házasságot kötött: Szuhonyik János és Sebők Ilona, Tuliusz László és Szendi Mária, Zsufa Béla és Németh Judit, Simor Nagy József és Bálint Mária, Csáki Pál és Gál Irén, Fakas István és Deák Julianna, Dobos Ferenc és Toldi Zsuzsanna, Fokti László és Kris- ton Terézia, Tin esz Mihály és Tö- röcsik 7rzsébet. Meghalt: Danka József, Marton Ambrus, Kisprumik József, Kísérj Zsigmondné Halmi Borbála. Kötöztek, válogattak, kérdeztek Befejezték nyári gyakorlatukat a gimnázium szőlész-borászai — A világkongresszus augusztus 6-án zár, de ezzel a találkozó még nem ér véget, sőt, ezután kezdődik a ked­vesebb része. A külföldi ven­dégek elszélednek az ország­ban. A magyar eszperantisták vendégül látják őket néhány napra és ki-ki a maga mód­ján gondoskodik a vendégek szórakoztatásáról. Sok eszpe- rantista meg fog fordulni a Szakadó esőben beszélt a nyárról, a napsütötte villányi lankákról Papp László tanár, a gimnázium szőlész-borász szakosztályának osztályfőnöke. A harmadik E osztály az idei nyári gyakorlatát a Dózsa Termelőszövetkezetben, az ál­lami gazdaságban és a Rá­kóczi Termelőszövetkezetben végezte. A Dózsában kötöztek, lcara- szoltak, végezték a szőlő nyári ápolási munkáit — és megad­ták a helyüket, néha jobban mint a felnőttek. A Dózsa után az állami gazdaságban gyümölcsgyákorlaton vettek részt. Itt exportra válogatták a barackot. — Ez két okból fontos — tá­jékoztat a tanár úr —, részint, mert megismerik a szabvá­nyokat, hiszen azok szerint kellett a gyümölcsöket osztá­lyozni, másrészt a gyakorlat­ban is megismerkedtek a kö­vetelményekkel, s ez az export gyümölcsnél a legszembetű­nőbb. Az állami gazdaságban végzett gyakorlat után a Rá­kóczi Termelőszövetkezetben a paradicsom szedésénél, csoma­golásánál ismerkedtek meg a gyakorlatban is azzal a mun­kával, amelynek részesei, és esetleg irányítói is lesznek az érettségi után. Itt összehason­lítást tehettek a cseh, a német és a máshonnan származó paradicsomok között. Az egyhónapos gyakorlatot ötnapos tanulmányi kirándu­lással fejezték be. Meglátogat­ták a dél-magyarországi vi­lághíres szőlőkultúrákat, meg­ismerték azok termesztési módját, amelyek — az éghaj­lati különbözőségből termé­szetszerűleg következik ez — mások, mint a mi szőlőfaj­táinké. Itt ismerkedtek meg a nálunk kevésbé ismert és rit­kábban előforduló betegségek­kel is. S itt érte nagy öröm a tanár úrat, amiről ő leplezetlen büsz­keséggel mesél: a diákok olyan okos és már szaktudást bizonyító kérdéseket tettek fel a vendéglátó főagronómusnak, hogy az a legnagyobb elisme­rés hangján nyilatkozott ké­sőbb. Az idei tanulmányi kirándu­lás sikerén felbuzdulva meg­valósítható ötlete támadt az osztálynak. Érettségi után Bul­gáriában szeretnék tanulmá­nyozni a déli szőlő- és gyü­mölcskultúrák sajátságait. S így, már „világot járt” szak­emberként menni, friss bizo­nyítvánnyal a zsebükben a nagykőrösi termelőszövetke­zetekbe — ahol már várják a munkájukat. Toldisok a Balaton mellett A nyári gyakorlat után mintegy két hétig élvezhették a Toldi Miklós Élelmiszeripa­ri Szakközépiskola diákjai a Balaton minden kényelmét, s természetesen a vizet, a szik­rázó napsugarat. Fő állomás­helyük Szántódon volt, innen látogatták végig a tó neveze­tességeit. Első útjuk Tihanyba vezetett, itt az apátságot néz­ték meg, sok ide látogató kül­földivel egyetemben. Ellátogattak Keszthelyre és Hévízre is, gyönyörködtek a Festetich kastély máig is ép­ségben őrzött műkincseiben, antik bútoraiban. Ittak a borsos árú badacso­nyi szürkebarátból, amiből is mindjárt kiderült, hogy — természetesen — nem hagyták ki Badacsonyt sem. Nem hiá­ba készülnek ők az ízek mes­tereinek. Szántódra visszatérve a ki­fáradt toldis vándorokat jó kiadós vacsora és a langyos Balaton fogadta — amit ké­peink is bizonyítanak — s így nem csoda, hogy tizennégy nap után még a legedzetteb­beknek is megsajdult egy ki­csit a szivük, amikor estefelé utoljára látták az aranyhidat a tavon. Kép, szöveg: Fleischmann Kalács ez, kérem, kalács Délután négy órára járha­tott az idő. Én bizony isten nem is vettem észre, hogy va­jon fogat, vagy gépjármű hoz­ta a boltokba a frissen sült kenyérkét. Annyit láttam csak, hogy a boltok környéke bené­pesedik és főként azt, hogy milyen sokan viszik a hónuk alatt a hófehér vekniket. Megkérdeztem néhány em­bert, mi a véleménye erről a kenyérről. A legszebben egy idős néni felelt, amikor azt mondta áhítattal: — Kalács ez, kérem, kalács. De volt olyan, aki megnyug­tatott, hogy ennek a kenyér­nek senki- sem metéli le a hé­ját, hiszen ennek minden fa­latját meg lehet enni jóízűen. — Libazsírral megkenve na­gyon finom! — nyugtat meg egy pápaszemes ember. — Cserekenyér! — határoz­za meg pontosan egy fiatal asszony. — Bocsánat, ingyen sehol nem adnak kenyeret. Minden esetben cserélünk a boltban. Mi adjuk a pénzt és cserébe kapjuk a kenyeret. Mosolyog, türelemmel ma­gyaráz. — Nem jól tetszik érteni. Ezt a kenyeret lisztért cseré­lik és még meg kell fizetni a sütést. — Mennyi lisztet adott ezért a háromkilós kenyérért? — Semennyit. Fizettem ti-* zenhárom forintot és megkap-* tam ezt a kenyeret, aminek a súlya két kiló nyolcvan deka, — Vagyis nem kell lisztet vinni? — Nem bizony! Én azt hi*, szem, hogy a tizenhárom fo* rint kifutja a két kiló nullás liszt árát meg a sütést — és ezzel kész. Próbálom leegyszerűsíteni a dolgot. — Vagyis ilyenformán új tí­pusú kenyér került forgalom­ba, amely nullás lisztből ké­szül, és a jelek szerint nagyon ízlik az embereknek. — Lehet! — bólint az asz- szonyka, de annyival még megtoldja: — Én nem bánom, akárhogyan nevezik. Ha tet­szik, hát legyen cserekenyér. A fontos az, hogy a gyerme­keim alig várják otthon. SPORT Nagykőrösi Kinizsi—Abony 3:1 (2:1). Nagykőrös. Barátságos. V.: Hídvégi. Eső után vizes, csúszós pá­lyán a következő összeállí­tásban játszott a körösi csapat: Gömöri (Vadnay) — Vass, Lányi, Kecskés II (Ju­hász) — Toricska, Farka- sinszki — Jeszenszki (Tor- nyi), Kecskés III, Pécsi, Kle- novics, S. Szabó. A nehéz talajon jó játék nem alakulhatott ki, de az edzés célját szolgáló jó moz­gás volt. Mindegyik játékos nagy kedvvel mozgott és igyekeztek a mostoha körül­ményekhez jól alkalmazkod­ni. Az abonyiak jó edző­társnak bizonyul* k. Góllö­vők: Klenovics, Tornyi és Toricska 11-esből. Szerdán Kecskeméten a Légierők csapata ellen ját­szik a Kinizsi és vasárnap Albertirsán már bajnoki mér­kőzés lesz. A Kinizsi II va­sárnap Abonyban játszik visszavágó mérkőzést. P. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom