Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-09 / 187. szám

Egy interjú nyomán a monorí Vigadó Étteremben NEM ELÉG A REKLÁM Több mint fél év telt el, hogy egy interjút készítettem a monori Vigadó Étterem új vezetőjével, Tolcsvai Bélával. Akkor búcsúzáskor azt mond­ta: „Legyen máskor is szeren­csém .. — Nos, hát akkor élek az al­kalommal: kérek egy újabb interjút! — Parancsoljon velem. — Fél évvel ezelőtt a szak­mai színvonal emeléséről és feltételeiről beszélgettünk. Ho­gyan látja most ezt a kérdést? — Ami a vendégekkel való figyelmességet és a kulturált szórakozást illeti — léptünk előre. A törzsvendégek meg­szokták, hogy rendesen öltöz­ködjenek és illőképpen visel­kedjenek. Hosszú hónapok óta nem történt virtuskodás, rend­bontás. Csak a legjobbat tu­dom mondani törzsvendé­geinkről. Fontos feladatnak te­kintjük a személyzet szakmai tudásának fejlesztését és a vendégekkel való bánásmód színvonalának emelését. Dol­gozóink legtöbbje tapasztalt vendéglátóipari szakember! — S ami a szakmai színvo­nal tárgyi feltételeit illeti, tör­tént-e ezen a téren fejlődés? — Habár „osztályzatunk” arányban van étterem III. osztályával, ezen a területen van „lemaradásunk”. Sajnos, nem kaptam meg azt az anya­gi segítséget, ami terveim megvalósítását meggyorsította volna. Nem, ne értsen félre — vállalatom nem Ígért könnyel­műen, én terveztem terven fe­lül! — S ezek az elhasznált, sza­kadozott térítők és az ülőbúto­rok kopottsága — ki mellett bizonyítanak? — Hát igen, erről beszélget­tünk fél évvel ezelőtt — meg egy presszógépről és egy hűtő- vitrinről. Eddig még nem volt rá keret! — A közétkeztetés általában jó. viszont nem elég választé­kos. Mi ennek a magyarázata? — Igyekszünk nyersárú ren­deléseinkben ezt a szempontot mindig kihangsúlyozni, hiszen ismerjük vendégeink észrevé­teleit. Mennyiségileg nincs is probléma a húsellátással — választékosságán azonban — tudjuk — van javítani való. „Konyhailag” próbálunk is ezen változtatni, de olykor — rajtunk kívül álló okok (anyagbeszerzési problémák) miatt — nem tudunk megbir­kózni a feladattal (például borjúhúst elég ritkán kapunk!) — Összegezne: Hogyan ítéli meg az ön vezetése alatt álló étterem fél évi mérlegét? — Mindenféleképpen pozi­tiven, még akkor is, ha ter­veimet nem tudtam maradék­talanul megvalósítani. De nem is tűztem ki ilyen rövid ter­minust! — Távolabbi tervei? — Inkább közelebbi van! Nagyon szeretném, ha az étte­rem kétirányú színes neon cégtáblát kapna, amely felhív­ná a községen keresztül utazó bel- és külföldi vendégek fi­gyelmét éttermünkre. Ez jó reklám is lenne! — Valóban?! (HJ) Az eddigi forgalom: 136 ezer forint A maglódi fmsz 1. számú jelvásárlási boltja előtt nyíl­takkal teli ketrecek és sárga­barackkal megrakott ládák so­rakoznak. A helyiségbe lépve pedig mákgubóval tömített zsákokba ütközik először az ember. Komoly mérvű lehet itt a forgalom, melyről részlete­sebben tájékoztat most ben­nünket egy rokonszenves fia­talasszony, Nagy Jánosné, az üzlet vezetője: — Valóban mozgalmas az életünk, mely elsősorban pro­filágazatunkból, a felvásárlás­bokat is, melyekért 60 deka­grammon felül 34 forintot és két kilogramm eledelt juttat­nak a tenyésztőnek. Nagyobb szárnyasakból, így kacsából 72 darabot, libából pedig 300 db- ot vettek eddig át. Felvásárol­tak 700 kg vágócsirkét is. Az állatokat egyébként a Kecske­méti Barneváll veszi át érté­kesítésre. — 8800 darab igen jó minő­ségű tojást is átvettünk a ter­melőktől — mondja továbbiak­ban Nagy Jánosné. — De szá­mottevőek a zöldárufelvásár­ból következik. Hadd kezdjem mindjárt az élőállatokkal. A mai napon szép számmal vásá­roltunk fel házinyulakat, me­lyeket községünkben különö­sen szívesen tenyésztenek. Bi­zonyítja ezt az is, hogy a ter­vezett 500 darabbal szemben 1450 darabra van szerződé­sünk. Eddig 396 db-ot hoztak be tenyésztőink 16 960 forint ellenértékben. Egyébként igen kedvező feltételű a házinyúlte- nyésztés, hiszen 2,60 kilo­grammon felül szerződés ese­tében 17,50 forintot, anélkül pedig 14,50 forintot fizetünk kilogrammonként. Az előbbi esetben viszont nyulanként 3 kg takarmányt is kap a te­nyésztő, amelyet különböző ap­róállat etetésére tud kitűnően felhasználni. Jelentős mennyiségben vásá­rolnak fel szerződéses galam­Tiss ttt síitf Monoron a József Attila út igen szép és jó, a forgalomnak megfelelő, sőt, városi jellege is van, ugyanis alácsatorná­zott. Amikor nagyobb mennyi­ségű eső esik, a víz rengeteg hordalékot hoz magával, e hordaléknak egy része a csa­tornába megy, másik része pedig megmarad az úttesten. E hordalékot az úton össze- seprik, összerakják kupacok­ba. Ez eddig szép és jó. A ku­pacok azonban ott marad­nak, megvárják az új esőt, vagy a szelet, ami újból szét­hordja. Nem tudom, miért ér­demes a hordalékkal dol­gozni, ha nem szállítják el. Javasolnám az illetékeseknek, hogy jó lenne teljes munkát végezni, hiszen először is az ott lakók kérésének, másod­szor pedig az egészségügyi kö­vetelményeknek tennének ele­get T. I. lási tételeink is. 53 ezer csomó zöldhagymát, 600 fej salátát és egy mázsa sóskát vettünk át a maglódiaktól, melyeknek kisebb részét a községben, na­gyobb részét pedig a Budapes­ti Nagykereskedelmi Vállalat­nak átadva értékesítettek. Eredményes a gyümölcsfelvá­sárlásunk is. 150 kg földiepret és 85 mázsa sárgabarackot vettünk át termelőinktől ez ideig — az utóbbiból például egy napon, július 24-én tizen­nyolc mázsát szállítottak be hozzánk. Felvásárolt még a bolt 28 mázsa mézet, hat mázsa bod- zavirágot, valamint nagyobb mennyiségű mákgubót és ba­rackmagot is. A bevezetőben komoly mérvű forgalomról be­széltem. Nos, e megállapításo­mat egyetlen számadattal alá­támaszthatom: a maglódi bolt eddig összesen 136 ezer forint értékű árut vásárolt fel a he­lyi lakosságtól, ami meglehető­sen szép summának számít! Velkei Árpád MOHOMIDÉKE P EST M.EGVEI HÍR LA P Li.Q N K I A P A S A VIII. ÉVFOLYAM, 187. SZÁM 1966. AUGUSZTUS 9., KEDD SOKA T ÍGÉR PILISEN A NYÁR Már a jövő évi kenyérgabonának készítik elő a talajt Térdig ér a bozótos burgo­nyaszár, s amikor a tsz elnöke kitép egy bokrot, bögrenagy gumók hullanak lábaink elé. Kitépi a másikat is, az ered­mény ugyanaz. Összeszedjük a két bokor termését és amikor lemérjük, meglepő az ered­mény: három kiló! Az apra­ját pedig nem is nyaláboltuk fel. Jól f'zet az arnzell a pi­lisi Hunyadiban. — Kétszáz vagon étkezési burgonya termésre számítunk — mondja Lenthár Kálmán, a tsz elnöke — hétfőn már kez­detét veszi a szedés. A termést átadjuk a MÉK-nek, hogy ott se le­gyen hiány, ahol feltört a pusztító víz. Persze a helyi ellátás kielégí­téséről sem feledkezünk meg. Szedik már a paradicsomot is. A kecskeméti kétszer tör­pe pirosló termése kosarakba, vödrökbe kerül, onnan pedig formás rekeszekbe. Válogatás, díszítés után már indul is a messzi útra. Eddig tíz teli va­gon hagyta el az országhatárt. Pedig még csak a „szezon” elején tartanak. A 40 százalé­kos részesedés jókedvet te­remt, szedik is százan—százöt­venen, persze sokszor roppan, nyilallik még a derék, amíg 60 hold termését leszedik, összegyűjtik a szorgalmas ke­zek. A terméskilátások is jók, enyhén becsülve 150 má­zsát megad holdanként. A dinnyeföldön is sárgul már az illatos ananász, re­csegve roppan ketté, s bugy- gyan ki a piros bél a sugár­bébi zöld héja alól. De kezd már sötéten fényleni a kosár- nagy Marsovszki is ... A so­rok között vígan gurul a meg­rakott vontató, viszi a MÉK- nek, a helyi boltokba, a jövő héten már Üllőn is a pilisiek híres dinnyéjét méri vala­mennyi bolt. Jut a száz mázsából, mert annyira taksálják a szak­értő szemek a várható holdankénti termést. Aztán a holdak száma is hat­van. Az aratást már befejezték, s a kombájntól egyenest a Ter­ményforgalmihoz indultak a megrakott vontatók. Huszonnégy vagon ke­nyérgabona átadása volt a vállalás, de a Hunyadi Tsz megtoldotta még ti­zeneggyel. hadd sülhessen több finom, foszlós kalács. Négy százhetven hold kuko­ricán kar vastagságú csövek lógatják hervadó, száradó ba­juszukat. Gazt, gyomot sehol nem látni a sorok között, két­szer kapálták a tagok. Nem is lesz elég a góré meg a padlás a sok kukoricának. Lomhán mozog az új lánctalpas, az eketesten meg csillog a festék, ahogy a jövő évi kenyérgabo­nának készíti elő a talajt. Mert az igazi jó termés­nek most kell megvetni az ágyát...! A tarló már az utolsó szálig alábukott, ez a traktor már a vetőszántást végzi. Jókedvű a csendes szavú el­nök, elégedett, ahogy a határ­ból hazatér. Persze, van is, miért! Kiss Sándor VB-ÜLÉS T tartanak ma Bényén és Tápió- sülyben 14, Maglódon és Pili­sen 16, Péteriben 18 órai kez­dettel. Napirenden a tanács­ülések anyaga. KÉT KÜLONBUSZ A hét végét a Balaton mel­lett töltötték az üllői Kossuth Tsz tagjai. Két hatalmas busz szombaton indult el a Balaton körüli útra. Üllői mozaik Színvonalas előadást tar­tott Hernádi István Üllőn, a Hazafias Népfront ülésén a békemozgalomról. Az ülésen megtárgyalták a tömegszerve­zetekkel kapcsolatos kérdése­ket is. ☆ Az OVOT által épített mun­kásszállásokat megvásárolta Üllőn a községi tanács, ahol a jövő év folyamán óvodát lé­tesít. Ezzel megoldódik a dol­gozó szülők gyermekeinek biztonságos elhelyezése is. Monor-Sturovó 2:1 (2:1) Sportszerű mérkőzés - gyenge játék Építkezések Bényen i / hiúi. bekötő utak9 egéssséghúz Bénye főterén, a tanácsháza előtt arra lesz figyelmes az ember, hogy jobb oldalt föld­hányás, sóder, vasak vannak. Hirtelen azt hiszi az ember, hogy lakásépítés folyik itt. Közelebb menve a helyszínen, látjuk már, hogy nem ház épül itt, hanem híd. A régi Gyuzsik-híd felén épül egy modern, korszerű vasbeton- híd. A község lakosságának igen fontos érdeke fűződött ahhoz, hogy a régi, elavult, elkorhadt híd helyett egy új, a mai kö­vetelményeknek megfelelő híd kerüljön a községet ke­resztül szelő patakocskára. A község lakosságának mintegy negyedrésze naponta közleke­dett ezen a hídon. Érthető, hogy a tanácsülés szívesen megszavazta a községfejlesz­tési alapból a híd megépíté­sét. Ezzel egy időben rövid be­kötő utat is építenek, mely a Pilisi utat és a Szabó Dezső utcát összeköti a fő utcával. MAI MŰSOR MOZIK Gyömrö: Szárnyas Fifi. Maglód: Riói kaland (széles). Monor: Mi húszévesek. Pilis: Alain és a né­ger. Tápiósüly: Szigorúan titkos, üllő: Cicababák (széles). Vecsés: A flotta hőse. Az építkezések összes költsége félmillió forint. Egy másik újdonság a köz­ségben, hogy rövidesen át­adásra kerül az egészségház. Ezt az épületet is a község- fejlesztési alapból építették és saját építőbrigád volt a kivi­telező. Az új egészségházban helyet kap a csecsemőrendelő és a fogorvosi rendelő is. Az egész építkezés 170 000 forintba került. Megszépített környezet, ked­ves fogadtatás várta Monoron a csehszlovák sturovói labda­rúgókat. A pálya megnyírva, az öltözők kimeszelve, s nem hiányzott a piros-fehér-kék csehszlovák nemzeti zászló sem, amelyet vidáman lobog­tatott a szél-. A játékról már nem lehet ilyen szép képet festeni. A valóság az volt: a monoriak „járási” színvonalon futbal­loztak, a vendégek meg fá­radtak voltak a szombati pi­lisi erőpróbától. (6:l-re kapott ki a sturovói együttes.) A monori labdarúgók nemcsak gyengén játszottak, hanem rossz felfogásban is! Álmos, idényeleji s csapkodó játék folyt: a támadások, las­san gördültek a pályán, alig volt valamire való, kecsegtető akció. A megyei éllovas adós maradt azzal a játékkal, ame­lyet előkelő helyezése alapján joggal elvárt tőle a monori sportközvélemény. Most már nem marad más hátra, mint az, hogy az októberi vissza­vágón — jó játékot, eredmé­nyes szereplést nyújt a mono­ri együttes! Az első gólt a sturovóiak rúgták. Kajli pontatlanul a kapu elé rúgta a labdát (első hiba), ahol K. Nagy fölöslege­sen könnyelműsködött (máso­dik hiba!). A megszerzett lab­dát Vrbán, a vendégek leg­jobb játékosa Kalocsa hasa alatt a jobb sarokba lőtte. A monoriak a 25. percben egyenlítettek. Koczor, Lászlót szöktette, aki szép egyéni ak­ció után a léc alá vágta a labdát. A mérkőzés talán egyetlen szép támadásából született a monoriak második, egyben győzelmet jelentő gól­ja. Petries, László adogatás után Petries a hálóba gurí­tott, 2:1. A második félidőben, Baj­kai kapufáján kívül, említés­re méltó esemény nem tör­tént, maradt a „keserves” 2:l-es monori győzelem. A hazaiak közül K. Nagy, Simonovits, Koczor és László dicsérhető. A sturovóiaknál Vrbán és Kuklis tűnt ki. Ripp nagyvonalúan bírásko­dott. <h.) PARADICSOM Folyamatosan szedik a pa­radicsomot a gyömrői Petőfi Tsz-ben. A leszedett piros bo­gyókat a fővárosi konzerv­gyárnak szállítják. Tavaly száz vagont adtak le, az idén sem adják ennél lejjebb. Biz­tosíték erre az, hogy a brigád minden tagja szorgalmas, ki­veszi részét a munkából. A vecsési 4 pont Dagad a Kalász-ügy Monoron játsszák kockáját mutatja a Mi húszévesek című filmet, be képünk. Ugyanezt Pilisen láthatják. melynek egyik filmet 20—2l-én 1965. november 13-án, Ka­lász igazolásával más ját­szott a Traktorgyár csapa­tában — és a vecsésiek számára kérte a 4 pont visz- szaadását. Ugyanebben a ha­tározatban a BLASZ fegyel­mi bizottsága a Traktor­gyár vezetőit fegyelmi íté­letekkel marasztalta el. Meg­van tehát a bűnös! Azaz — csak azt gondolnánk. A PLSZ egyszerűen nem vette figye­lembe a BLASZ-vizsgálat anyagát. Maga az egész óvási ügy hemzsegett a szabálytalan el­járásoktól. Miért nem kérte ki a PLSZ az MLSZ véleményét az átigazolásról, amikor er­re rendelet van? Az ő fe­lületes munkájuk miatt egy csapatot büntetnek? Mi jogon elnökölt, a fair play eljárásnak nem nevez­hető módon Kapuvári Ká­roly gödöllői lakos a gödöl­lői gyár dolgozója a II. szá­mú fegyelmi bizottság ülé­sén? Igaz, hogy később Ba­logh Lászlóval helyet cse­rélt, de mind ezen, mind pedig az augusztus 1-i ülé­sen, ami zárt ajtók mögött zajlott le, részt vett? Mi jogon vezették félre a Pest meayei Hírlap tudósí­tóját, Fekete Józsefet az augusztus 1-i ülés után? Miért mondták neki azt, hogy határozatot csak augusztui 3-án hoznak, holott a 2-án, megjelenő közlönyben mit megjelent a döntés? Mi jogon vádolták a PISZ vezetői a BLASZ-t azzal —‘ szemtanúk előtt —, hogy ;sz- szepaktált a vecsésie’ .tel; Ezen az alapon és az e digi minden logikát meghazv toló döntések figyelembev telé­vel mi is vádolhatj k a PLSZ vezetőit részre’- ajlás- sal. Az igazság eddig el’ ukott. De nem véglegesen. Tovább kell vinni az ügyet, ha kell egészen az MTS elnökéig. Hiába jelent meg a határozat után, további fellebbezésnek helye nincs — a PLSZ ve­zetői ezt már a III. tár­gyalás után is kijelentették — de az igazságot rendele­tekkel elhallgattatni nem le­het. Merjük remélni, hogy az igazság, ha egy kicsit meg­hurcolták is — de előbb- utóbb igazság lesz. Ezt kí­vánja a szocialista sporter­kölcs — ezt kívánja az igaz- sá eérzet. És még valami: ha megta­lálták a bűnöst a Traktorgyár vezetőiben — két bűnöst a PLSZ vezetői sem találhat­nak ki. Bárhogy is akarják. Szalont»! Attila Az óvási ügy ismét felszín­re került. A PLSZ augusz­tusi hivatalos lapjában je­lent meg a hír — a vecsé- siek fellebbezését elutasítot­ták. Nézzük meg, mi is tör­tént eddig a Kalász-ügyben? A Vecsés—Monor 1:0 és a Vecsés—Gödöllő 2:1 mérkőzés két pontját Kalász jogosu­latlan játéka miatt a mono- riak, illetve a gödöllőiek kapták. A vecsésiek felleb­beztek. Jelentkezett az a já­tékos, aki Kalász igazolá­sával november 13-án ját­szott, beismerő vallomást tett a Traktorgyár intéző­je, edzője. A PLSZ ennek el­lenére II. fokon is elutasí­totta a fellebbezést — és csak III. fokon adták visz- sza a két büntetőpontot és Kalász József játékjogát. Magától vetődik fel a kérdés, ha olyan biztosak voltak a Pest megyei LSZ vezetői a vecsésiek bűnösségében, miért adták vissza Kalász játék­jogát? Ezt egy kis beismerő vallomásnak is fel lehetett fogni a részükről. A további fellebbezés ha­tására bekapcsolódott a BLASZ fegyelmi bizottsága is a munkába és széles kö­rű vizsgálatot indított. Jú­lius 12-én kelt határozatá­ban a BLASZ fegyelmi bi­zottsága megállapította, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom