Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-09 / 187. szám
nsr ME CVS» srtfMoD 1966. AUGUSZTUS 9., KEDD FILMEKRŐL Chaplin kavalkád Charles Chaplin a hallhatatlan nagy nevettető még életében elérte a „klasszikus” jelzőt. Nincs még egy név a film történetében, akinek nagysága, művészi sokoldalúsága, humanitása olyan sziporkázó lenne, mint a ma 77 éves művészé. A most bemutatott Chaplin kavalkád című összeállításhoz két érdekesség is kínálkozik apropóul. Az egyik egy filmes szenzáció: Chaplin tíz évi szünet után, számtalan fogadkozás ellenére ismét forgat, új filmjén dolgozik (amennyit erről nyilatkozott az az, hogy új filmje, „A hongkongi grófnő” szintén vígjáték lesz Sophia Lor énnél a főszerepben.) A másik érdekesség szerényebb, de elgondolkodtatóbb: a Chaplin kavalkád filmjei — ötven évesek. Hogy ez milyen matuzsálemi kort jelent, arra ösz- szehasonlításul egy adat: a film, a mozgókép összesen 71 éves. A Chaplin ltavalkád bur- leszk jelenetei ma is mulattatnak, élnek. Ez a látszólag szokványos megállapítás rögtön súlyt kap, ha arra gondolunk, hogy a félévszázad alatt, ami készítésük óta eltelt, nemcsak a technika, hanem az ízlés, a közönség is megváltozott. Ha ezek a jelenetek ma is megnevettetnek és elgondolkodtatnak, akkor kell bennük lenni valami mélyebb, átfogóbb tartalomnak, ami közös a ma emberével is. Ez a tartalom Chaplin művészetének humanizmusa. A chaplini humanizmus ma már közkincs, rangos helye van a század művészetének maradandó értékei között. A Chaplin kavalkád hat burleszk jelenetből áll, melyek a művész korai korszakából valók. Nagyon alkalmasak ezek a filmek arra, hogy megfigyelhessük a későbbi nagy filmek (Aranyláz, Modern idők, Diktátor) elemeinek születését, Ezekben a jelenetekben még nincs ugyan meg az a művészi mélység, ami a későbbi Chaplinnek a legnagyobb értéke, de megvan már minden részlet, amiből később a zseniális egész összeáll. Mindenkori hőse Charlie, itt lép be óriási cipőivel, sétapálcájával a filmtörténetbe. Az örök kispolgár ő, aki értetlenül áll a számára idegen világban. Kétségbeesve és groteszk igyekezettel próbál valamiben megkapaszkodni, de számára ez a világ kiismerhetetlen. Az egyik részletben például Charlie éjjel pityókásan megy haza. Útja valóságos kálvária. Minden tárgy összeesküszik ellene, szinte üldözi. A lakás berendezései fúriákká változnak. Szőnyeg, mintha akaratlan csúszna el alatta és az óra ingája is bokszolói precizitással üti fejbe. A lakás már csatatér az egyszemélyes háborútól és Charlie kétségbeesve küszködik, hogy féken tartsa a tárgyakat. Küszködése ellenállhatatlanul mulatságos és egyben nagyon rokonszenves is. A néző részvétet érez iránta és szurkol neki, hogy időnkénti „lázadásai” a tárgyak az egész eltárgyiasult világ ellen sikerüljön. A rendező Chaplin által elképzelt jelenet a színész Chaplin művészetétől válik teljessé. Amit csinál, az az előadói realizmus művészete. Akármilyen irreális, megfoghatatlanul őrült is az, amit látunk, mégis hajlamosak vagyunk, hogy elhiggyük. Ebben Chaplin a mesék realitásával rokon. Mozdulatai, részletjelenségei annyira tökéletesen élőek, hogy ezektől a hihetetlen mese is elképzelhetővé, illetve — ami több — átél hetévé válik. A néma burleszkfilmek ma világszerte megújulásukat ünnepük. Egymásután és egyre nagyobb sikerrel mutatják be őket. A Chaplin kavalkád filmjei is lényegesen többet jelentenek ma, mint filmtörténeti kuriózumot. A nevette- tés művészetének klasszikus darabjai ezek, a bennük rejlő igaz művészet biztosítja mara- dandóságukat. Elek János KÖNYVESPOLC Lackó Miklós: Nyilasok, nemzetiszocialisták Nincs sötétebb, szégyenletesebb korszak a magyar nép történelmében, mint a Horthy-fasizmus évei, s abban is a hitleráj magyar lakájainak fellépése, majd hatalom- átvétele. A szerző ezt a korszakot választotta könyve témájául: jelentős hiányt szüntetett meg, mert eddig — néhány résztanulmánytól eltekintve — nem jelent meg átfogó mű az 1935—1944 közötti évekről, a nyilas mozgalom kibontakozásáról, fénykoráról és bukásáról. Jelentős munka tehát a könyv, s színvonalában is e TV-FIGYELO Könnyű, nyári hétvége hangversenyükről. A Golden Gate-együttes mindent tud, amit ebben a műfajban tudni kell, énekben, előadóművészetben egyaránt. — P — kategóriába tartozik: Lackó Miklós a tényanyag egészére támaszkodva elemzi azt a „táptalajt”, amelyen tovább- tenyésztődött a magyar nemzetiszocialista mozgalom baci- lusa, hogy végül felfalja azokat is — Horthyt és környezetét —, akik hallgatólagosan eltűrték szervezkedésüket, majd meghátráltak előlük, illetve a nyilasokat támogató németek elől. Az igényes anyaggyűjtés, a szigorú tudományos megalapozottság, a népszerű, olvasmányos feldolgozással kötött szövetséget, jó példájaként annak, hogyan lehet a nagyközönséghez szólva feldolgozni közelmúlt történelmünk egy- egy fontos szakaszát Áz őszinteség, a látszatra kényes kérdések megválaszolása — így például a nyilas párt „proletár” bázisának elemzése — rokonszenvessé avatja a j művet: a benne levő anyag j pedig nagy haszonnal forgat- j ható, sokakat érdeklő könyvvé. (Kossuth Könyvkiadó.) (m. o.) ' Randevú Szegeden Háry újabb sikere Félezer Pest megyei a Dóm téren Feszült várakozás lopott ismét csendet szombaton este a szegedi Dóm térre: hétezer szempár figyelte a lenyűgöző tömegjelenetet. Egyszer csak valaki a nézők közül izgatottan kiáltotta, jönnek a franciák! Tarka ruhás gránátosok özönlöttek el a csatateret, nehéz, nagy mozsárágyú dörrent, s a közönség szive ezekben a percekben együtt dobbant Johannes Háryval. Aztán feltűnt Napoleon is, de mihelyt megpillantotta a magyarok daliás óbesterét, ijedtében a földre rogyott. Taps csattant és máris újabb bájos jelenet következett. Kodály Zoltán Háry Jánosának legújabb, szabadtéri átdolgozása, ezen az e-tén nagy sikert aratott. Melis György — aki Háryt alakította, de Komlóssy Erzsébet Ör- zséje, Tompa Sándor Ferenc császárja és Bodrogi Gyula Napóleonja is mély átéléssel jelenítette meg az érdekes szerepet Igen, mert a leghá- lásabb nézőközönségnek játszottak, az ország különböző részéből összejött, túlnyomó részt szövetkezeti gazdáknak. Közöttük a széksorokban ott ültek a Pest megyeiek is, kerek ötszázan, Kákáról, Abony- ból, Aszód és Vác környékéről. A mesés kalandok, a látványos, mozgalmas produkció, bizony nagyon tetszett a Pest megyeieknek is. Hagyomány már, hogy az Állami Biztosító az önsegélyező csoportok szervezésében a szegedi főszezonban kirándulásra viszi tagjait, a Ti- sza-parti városba. Tavalyelőtt a Cigánybárót láthatták a szövetkezeti gazdák, a múlt évben a Bánk bán ugyancsak lenyűgözően szép, szabadtéri változatát ismerhették meg. Most, az elmúlt évekhez hasonlóan, ugyancsak feldíszített különvonat vitte a Nyugati- pályaudvarról Szegedre az önsegélyező csoportok tagjait A szövetkezeti gazdákon megnyomták a ceruzát a számolópapíron. Akadt szövetkezeti gazda, akit „csak” nyolctíz forinttal csaptak be, de másoknak még ennél is többet számoltak. Ez bizony rossz szolgálatot tesz a vendéglátóiparnak, de különösen az Utasellátónak. Még ez a kellemetlen esekívül ktsz-, gépállomási, és állami gazdasági dolgozók is részesei lehettek a kirándulásnak. Az út, egyetlen szépséghibáját az Utasellátó okozta, amelynek a különvonaton szolgálatot teljesítő „leleményes” alkalmazottai igencsak KEMECSE Tompa Mihály versét tartalmazó sírkőtáblák Tompa Mihály sírversét tartalmazó kőtáblákkal gazdagodott a nyíregyházi múzeum gyűjteménye. A négy darab, 53x53 centiméter nagyságú táblát Molnár Bertalanná kemecsei lakos ajándékozta a múzeumnak. Az ő portáján bontották le azt az obeliszket, amelynek oldalait díszítették e táblák. A síremléket Mikecz Juliannának emelték 1846-ban, de a temető már több mint 60 évvel ezelőtt megszűnt, helyét is beépítették azóta. meny sem árnyékolhatta bé a kétnapos kirándulást. Látnivaló akadt bőven, hisz a motorcsónak-bajnokságtól kezdve, az orgonabemutatóig számtalan kiállítást tekinthettek meg a részvevők. Sokan felkapaszkodtak a meredek lépcsősorokon, a dóm tornyaiba, voltak, akik megmártották magukat a Tiszában, és mód kínálkozott Szeged mozgalmas éjszakai életének megismerésére is. Szeged, az ünnepi játékok napfényes városa, évről évre többet tesz vendégeiért, az idegenforgalom fejlesztéséért. Erről győződhettek meg a Pest megyeiek is, akik sok-sok kedves emlékkel térhettek haza. S. P. Vegyél fel tiszta inget Hiába, vannak érthetetlen pillanatok az életben, mint ez is. Nevetséges — kuncogott magában — hogy minden különösebb ok nélkül, anélkül, hogy a felesége bármit is változott volna, egyszerre szépnek találta. Gondolkodni és emlékezni próbált: mióta látja szépnek? Egy perce? Tíz? Tíz perce semmiképpen sem. Hát nem érdekes? — Annus! Hallod! Tudod, hogy most tetszel nekem? — kiabálta át a konyhába, az utolsó szót kissé leejtve, mert mondat közben rádöbbent, hogy olyat mond ki, amit voltaképpen nem is akart, amit nem is gondolt végig Kicsit zavarba is jött. Ki tudja hány év óta először: a felesége előtt. Az asszony felkapta a fejét, aztán nagyot sóhajtott és csak ennyit mondott: — Vegyél fel tiszta inget! — s zörgött tovább a mindig fényes tűzhely és az örökké nyikorgó konyhaszekrény közölt. Pócz akaratlanul a kissé már megviselt sezlonra nézett. Ott hevert a tiszta ing. Aztán nagyot nyelt és dühös lett. Először magára, mert hajlandó volt egy tűnő pillanatért áruba bocsátani álmait: aztán a feleségére, aki ott kopog a konyhában, soha meg nem szűnő, idegesítő zörgéssel. Vegyél fel tiszta inget. Lám, a világot csak két részre tudja osztani — morfondírozott Pócz — a szennyes és tiszta ingek világa. Mást nem ismer. Számára a kettő között csak olyan átmenet létezik, amíg a piszkos ingből tiszta lesz. Kimosott magából mindent, s ami még van benne, azt rendre bevasalja az ing keménységébe, a kézelő, az ingnyak feszességébe. S az utóbbi időben mintha rosszul is vasalna már. Megnézte még egyszer a feleségét. Nem, egyáltalán nem látta már szépnek. Sőt, kimondottan csúnyának vélte. A konyhai árnyak még jobban megnyújtották vékony, hegyes orrát, nagyra növelték hasát, s a kezdődő ráncok az árnyék jóvoltából leleplezték a holnapi és kegyetlen önmagukat. Pócz ült és gyűlölködve figyelte a feleségét. Itt élnek. Szoba, konyha: hat fal és egy válaszfal. Este, reggel, este, reggel, tél és nyár és megint tél, és évek, és élnek együtt. Nem is napok jelzik az idő múlását. Nem. A tiszta ingek és a szennyessé vált ingek metronómja. Pócz Márton ült a szobában, és még azt csinálta, hogy sajnálta önmagát. De a tiszta inget nem vette fel. A másik: Póczné már negyedórája azon töpreng, hogy mi legyen a gyerekkel. És lelkiismeret- furdalása is van. De mit tehetett mást. Belenyomott egy kúpot és elengedte az iskolába. A láz lement, de lehet, hogy komoly a baj. Hogyan maradjon itthon a gyerekkel. Már nincs szabadsága és a pénzre szüksége van, fizetés nélkülire nem mehet. Ez a lakás nem lakás, másik kell, és ahhoz pénz kell. Keze-lába gépiesen dolgozik, jár-kel a sötétedő konyhában, végzi dolgát, amelynek eredményét szinte le sem lehet mérni, ki sem lehet mutatni. De ha nem végzi el, hirtelen kibírhatatlan szennyé és felfordulássá sűrűsödik. Mosni is kellene. Jó lenne a mosógép, de előbb, mindennél előbb, a lakás. Olyan az most számára, mint a fáradt éjszakai vándornak az erdő fái közül kivillanó távoli fény. Erőt ad. Reményt. És célt. ... És éjfél lesz, megint éjfél, mire végez a mosással. Csinálhatná holnap is. De mindig, évek óta mindig kedden mos. Ezen nem lehet változtatni. Ez a ház rendje. És rend nélkül hová jutna az ember? A havi 600 forinton, amit minden negyedikén visz a takarékba, a keddi mosáson, a hétfői vacsorán, aminek vasárnap délről kell megmaradnia, ezen és a többin épül fel a rend. Bent felnyöszörög az öreg fotel. — Csak ül és ül... istenem, milyenek is a férfiak ... Ilyenek mind? — Annus! Hallod? Tudod, hogy most tetszel nekem? — és Póczné megtorpan egy pillanatra. A mondat első fele hirtelen, mint a forróságtól fuldoklót a hűvös szél, olyan váratlanul simította végig. Majdnem elmosolyogta magát. Aztán eljutott a tudatáig a nekem is, ez az elnyújtott, gúnyoros szó, amely azonnal és tökéletesen megváltoztatta a mondat értelmét. Benn ül és nincs más gondja, dolga, minthogy lesse őt és várja, mikor lesz a vacsora, mikor teszi ki a tiszta inget ... Igen, a tiszta inget!... — Vegyél fel tiszta inget. Csúszott ki a száján a háziasszony gondossága. Legszívesebben visszaszívta volna. Ezek az ingek, most úgy érezte, hogy ezek az ingek valamiféle szimbólumot jelentenek. Elröppent éveinek szimbólumát, az évekét, amelyeket belemosott a szennyes ingekbe, s amely nyomán azok tisztán kerültek a testre. Belemosta a kedvét, keze puhaságát, a kivasalt ingek ráncai orvul átlopakodtak az arcára. .. ... De o gyerek jöhetne már... És kopogott tovább a tűzhely és a konyhaszekrény között, majd be, a tenyérnyi kamrába Az ingeket készítette elő a mosáshoz... Az egyik: Pócz Márton bent ült a szo- \ bábán. Azt csinálta, hogy ült. \ És nézett. A nyitott ajtón át a I feleségét, aki soha meg nem ' szűnő zörgéssel, papucsai köp- : panásaival tett-vett, a mindig fényes tűzhely és az örökké ! nyikorgó konyhaszekrény kö- \ zött. Pócz nem tudta miért, de most szépnek látta a feleségét. Már régen látta szépnek és ;őszintén szóivá még régebben volt gondja arra, hogy valóban szép-e a felesége. Egy idő után \ az ember tudomásul veszi a \ feleségét: Van. S emiatt volta- \ képpen nincs is. j — Érdekes — tűnődött Pócz egy pillanatra — voltaképpen tehát akkor van, amikor nincs. Érdekes — s elégedetten■ vette : tudomásul, hogy lám, a felesé- \ ge most tetszik neki, pedig itt j van előtte. Megszokottan. A j kopogó papucsban, az egyetlen ; és mégis mindig tiszta slafrok- : ban. j — Nem slafrok, pongyola! — Jó, legyen, pongyola — ; szoktak vitázni és most el kell | ismernie, hogy valóban nem ! slafrok, hanem egy szép nő- I höz iobban illő pongyola. \ Ült és nézte a feleségét. \ Közben azon gondolkodott, va- : jón miért tetszik most neki? Könnyű, nyári hétvégi programok — ez jellemezte a televízió szombati, vasárnapi műsorait. Ezúttal ötödször találkoztunk Monte Christo grófjával. Most is, mint az előző folytatásokban, az tetszett leginkább, hogy végre nem egy „szépfiú Dantest” látunk viszont, így könnyebben elhisz- szük neki különös kalandjait. Az Olasz Televízió könnyűzenei műsorá, a Studio Uno egészítette ki a szombat esti programot. Bemek előadóművészek — Mina, Milva, a Kessler-nővérek, valamint Adriano Celentano — kellemes, szórakoztató egy óra, ennyi volt, nem több. Kitűnő tolmácsolásban — Ilosvay Katalin és Ascher Oszkár — hallottunk két Ba- bits-verset, az évforduló alkalmából. Babits költészete ez alkalomból talán nagyobb teret érdemelt volna. Vasárnap délután láthattuk az Egyutcás város című szovjet filmet. Ha nem is tartozik a legrangosabb szovjet filmalkotások közé, érdekes volt és elgondolkoztató. Érdemes volt bemutatni. Az est főműsorát Tamási Áron: Énekes madár című művéből készített televízió- játék adta. A népmeséi ihletésű, költői vígjáték egy tiszta és erős szerelem küzdelmének és győzelmének történetét mondta el kitűnő színészek avatott tolmácsolásában. Kiss Manyi, Mészáros Ági, Halász Jutka, Zenthe Ferenc, Avar István és Cs. Németh Lajos remek komédiázó kedvvel vitte színre a közelmúltban elhunyt Tamási Áron értékes hagyatékát. örökzöld melódiák, mai slágerek — ezt a címet kapta a Golden Gate-együttes műsorának második része. Csak az felismerés hangján szólhatunk
