Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-07 / 186. szám

Építőipari fiatalok /» ongressattsi tnunkaversenye A KISZ Központi Bizott­sága, az Építésügyi Miniszté­rium, az építők szakszerveze­te, a Vas megyei Építőipari Vállalat KISZ-szervezetének kezdeményezését jóváhagyva, országos munkaversenyre hív­ta ki az építőipari fiatalokat, az MSZMP IX. kongresszusa tiszteletére. A verseny feltételeit a kez­deményező vállalat ifjú szak­munkásai és KISZ-esei állítot­ták össze. A KISZ éves akció- programja és az ország vala­mennyi építőipari KlSZ-szer- vezetével ismertetett szempon­tok alapján. A versenyen minden ÉM Főigazgatósághoz tartozó alap­szervezet munkáját értékelik, és a legjobbakat értékes juta­lomban részesítik. A miniszté­rium mintegy hatszázezer fo­rintot fordít a legjobb kollek­tívák ifjúmunkásainak jutal­mazására. Az értékelés 1967 első hó­napjaiban zajlik. A jutalma­kat ünnepélyes keretek között 1967. március 21-én, a KISZ megalakulásának évfordulóján adják át a nyerteseknek. (— es) PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS E3 CEO X. ÉVFOLYAM, 186. SZÁM 1966. AUGUSZTUS 7., VASÁRNAP Augusztus 20-ra: elkészült a város ünnepi programja Megkezdődtek az előkészü­letek városunkban augusztus 20. megünneplésére. Alkot­mányunk törvénybe iktatásá­nak 17. évfordulójára opera­tív bizottság állította össze a programtervezetet. Az idén is bekapcsolódnak az ünnepségek szervezésébe és lebonyolításába a különbö­ző társadalmi szervek is. A Hazafias Népfront, a szak­Egy kiállítás margójára öregkorban fiatalnak ma­radni — kevés embernek si­kerül. A művésznek, az alko­tónak viszont egyedüli adott­sága. Közel öt évtizeden át hű szerelmese maradni a színek­nek, az ecsetnek — a művé­szek közül is keveseknek ada­tik, főleg, ha az önkifejezés­hez vezető út szinte járhatat­lan. És ilyen, szinte járhatat­lan .út vezette vissza Prohász- ka József festőművészt az el­hagyott, de mégis a legna­gyobb szerelmeshez — az ecsethez. Kegyetlen és hosszú az út, míg a művész eszközeinek, formáinak megismerésén ke­resztül eljut az önkifejezés misztériumához. Találkozni önmagámmal, felismerni a kö­rülöttem levő világ törvényeit önmagámban, s ezt a társada­lom számára is az érzékeken keresztül ismertté tenni, hogy mások is felismerjék a boldo­gító törvényt: „ez a világ miénk, embereké!” Elmonda­ni az embereknek az elmond- hatatlant, kifejezni a kifejez- hetetlent, önmagunknak tü­körképet mutatni — csak a törvény ismeretével lehet. Prohászka József közelít a törvényhez. Van Gogh mond­ta: „Megkísérlem, hogy a tá­jat ugyanazokkal az érzelmek­JVapirenden * _ a z Állami Biztosító munkája A közelmúltban a ceglédber- celi tanács vb-ülésén számolt be az Állami Biztosító járási kirendeltségének vezetője a község területén kötött bizto­sításokkal kapcsolatos tenni­valókról. A vb-ülés megállapította, hogy a biztosító jó munkát végez, s ezért elismerését fe­jezte ki, s köszönetét mondott az Állami Biztosító dolgozói­nak. Augusztus végén az abonyi tanács végrehajtó bizottsága tűzi napirendre a biztosító munkájának ismertetését. A biztosítónak jó a kapcsolata a községi tanácsokkal, és a szo­ros együttműködés sok segít­ség forrásává válik. kel ruházzam fel, mint az em­beri figurákat”. Ez a művésze­ti koncepció érvényesül Pro­hászka útkereső tájképeiben. A Tisza-parti táj, a vásárhelyi házak, a jól ismert ceglédi há­zak és utcák ábrázolásán át- sugárzik az Alföld, a magyar táj festőjének egyéni látás­módja —, féltve őrzött álmait álmodja ma vissza vásznaira, ör magában a mai kor embe­rét, a mai kor látásmódját ke­resve, még nem kiteljesedve, de igényesen megközelítve. Mária és gyermeke című al­kotása első pillantásra merev bizánci és szláv ikont idézi, de közelebbről a Madonna szeme álmodozó fiatal leányanyáé, a gloria motívumainak magya­ros ornamentikája a magyar nép régi magyarosított mitikus világára emlékeztet. A-. Ci­gánylegény harsogó színei nyers természetességet, irányí­tatlan ösztönvilágot idéznek. Az Libán Erzsébethez című kép mentes minden biblikus ábrázolásmódtól. A szokatla­nul világos, szinte álomvilágot idéző színkeverékek a fiatal, gyermekét váró, titkos sejté­sekkel teli, az emberi örökké­valóságot átélő fiatal nő port­réja. A magyar táj mai, szuggesz- tív átélését és művészi mon­danivalóval való telítettségét idézi a Tavasz a Tiszán, A vá­sárhelyi Tóaljban, a Tanya a Pesti út mellett, a csodálatos Csendélet vasfazékkal, a ke­retből szinte kihajló Dáliák. Büszkék lehetünk, ceglédiek, hogy a művészetben önmagára talált, újra megfiatalodott, Prohászka József hazatért városába, s alkotásaival, ön­magát szenvedélyesen kereső műtlészi igényességével sokré­tűen gazdagítja Cegléd város nehezen kialakuló kulturális arculatát, Cegléd városét, amely oly nehezen fogadja magába kevés számú művé­szét, alkotóját. Vajon közületeink, intézmé­nyeink gondolnak-e arra, hogy egy-egy kép megvásárlásával elsősorban nem a művész hír- ^ nevét erősbítik, hanem saját S művészetértésüket és szerete- $ tűket igazolják. A művészet- ^ értő közönség már felfedezte a ^ Kossuth Múzeum kiállításán § szervezet, a nőtanács, a KISZ- isták készítik elő az ünnepet. Ebben az évben Cegléden kerül sor Pest megye központi ünnepsé­gére, ahol Szelecki Mihály, a váro­si pártbizottság első titkára mond majd bevezetőt. Az ünnep már augusztus 19-én megkezdődik. A terme­lőszövetkezetek küldöttségei felkeresik a város üzemeit, és munkás—paraszt találko­zókra kerül sor. Ebben az időpontban több termelőszö­vetkezetben ünnepi közgyű­lést tartanak, amelyen a ve­zetőség beszámol a gazdaság eredményeiről is. Húszadikán reggel hét óra­kor zenés ébresztő köszönti a lakosságot. A zeneiskola előtt sorra kerülő nagygyűlés­re a Kossuth téren gyülekez­nek a ceglédiek. Tíz órakor kerül sor az ünnepi beszédre, majd — a hagyományokhoz híven — az új kenyér átadá­sa következik. Az ünnepségre a járás községeiből is több ez­ren jönnek el. Délután három órakor a Szabadság téren, a Kossuth- szobor előtt felállítandó szín­padon esztrádműsort rendez­nek. Este a Kossuth művelő­dési ház színháztermében mű­soros divatbemutatót tartanak, énekesek fellépésével. Este a KGV Dózsa művelődési ház­ban aratóbált rendeznek. Táncmulatság lesz a városi művelődési házban is. Az ünnep sportműsorában kézilabda bajnoki mérkőzésre kerül sor Nagykőrös, Abony, Albertirsa és Cegléd csapatai között. Az Építők tekepályá­ján az Alkotmány Kupáért mérkőznek. A Ceglédi Vasutas SE pályáján kispályás labda­rúgó-mérkőzéseket tartanak. Röplabdában is négy csapat méri össze erejét. Egyéni és csapat sakkbajnokságot is rendeznek. Az ünnep délutánján pa­raszt—munkás találkozók­ra kerül sor. Az üzemek dolgozói látogat­nak ez alkalommal a terme- lőszövetkez.etekbe, ismerked­ve a tagsággal és a szövetke­zetek életével. A hosszú ideje épülő csatornahá­lózat építői már a Széchenyi, úton dolgoznak. Felvé­telünk a Széche­nyi út és a Szol­noki út találko­zásánál készült, ahol a lefektetett csatorna . felett géppel döngölik a földet. A trafik épüle­te mögött építik meg a szennyvíz átemeléséhez szükséges átemelő telepet, amely to­vábbítja a csator­nák tartalmát. A csatornázási munkálatok még jó ideig elhúzód­nak, mivel a vá­ros több részén fektetnek még le m csatornákat — a korszerű közmű­vesítés égjük lé­péseként. (juhász) Épül a csatorna ŐRÖM A STRANDON- / wí Ál ■ '¥ A - 1 mm 1 ' k 1 \ ,, ■ ■ * Á : FEL ÉVSZÁZAD UTÁN újra a tanítványok között Ötven esztendeje annak, hogy Kisfaludi László, a számos ismerős kedves, nép­szerű Laci bácsija — távira­tot kapott Pöstyén község elöljáróságától. A magisztrá­tus arra kérte a fiatal ta­nárt, hogy a leendő közép­iskola megszervezésére jelent­kezzen sürgősen Pöstyénben. — A legelső vonattal utaz­tam — emlékezik Laci bácsi. — A jelenleg már európai hírű fürdőváros akkor még csak ötezer lakosú község volt. Szerény parasztházat jelöltek meg az iskola szá­mára és huszonöt elsőosz­tályos növendékkel kezdtük meg szeptemberben a taní­tást. A második, illetve har­madik osztályba különbö­zeti vizsgával felvettünk olyan tanulókat is, akik az elemi iskola felső tagozatára jártak. Hamarosan terjesz­kedni kellett, és ekkor vet­tük igénybe a szomszédos parasztházat is a tanítás céljára. Ebben az időben már kilenc osztály működött. — Nagyon szerettem Pös- tyént, a kötelesség mégis el- szólított. Ide kerültem Ceg­lédre, s negyvenhét eszten­dei szolgálat után mentem véglegesen nyugalomba. Rö­vid pöstyéni tartózkodásom alatt sok kedves barátot szereztem, és ezek a kap­csolatok a hosszú ötven esz­tendő alatt sem szürkültek meg. Állandóan levelezek ottani ismerőseimmel és az évek során egész szekrény­•WfSSSrrSSfSSSSSfSSSSSSfSMmSSSSSSSSSSfSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSrmSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/i fiókra való levél gyűlt ösz- sze. — Nem lepett meg, amikor május derekán kedves meg­hívást kaptam a pöstyéniek- től, a meghívóval egy időben még néhány levélben invi­táltak az ismerősök, egy­kori tanítványok is. — Július 17-én indultunk feleségemmel, aki szintén ta­nára volt az ötven év előtti iskolának. Reggel hét óla­kor indultunk a lengyel expresszel és már délután egy órára megérkeztünk Pös- tyénbe. Az állomáson volt tanítványaink, ismerősök, ba­rátok vártak bennünket. — Este a város egyik leg­előkelőbb hoteljének külön­termében ünnepi műsort tar­tott a Kisfaludi kör, amelyet huszonnyolc egykori tanítvá­nyom alapított tiszteletemre. Nem tudom, hogy melyik tab­lóról nagyították ki a fény­képemet, amely, mint el­mondották, a kör minden ta­lálkozóján a fő helyen van, — Hosszú pedagóguspályám legszebb és legszínesebb ta­lálkozójára érkeztem Pös- tyénbe. A javakorban levő egykori tanítványaim még azzal is megleptek, hogy el­énekelték ötven év előtti kedvenc nótámat: SzereU ném, ha minden álmom .. • — Két feledhetetlen hetet töltöttünk a városban, amely az ötven év alatt gyönyörű fürdőhellyé fejlődött. Az egy­kori község helyén eltűn­tek a földszintes házikók, és FAGYI megtekinthető alkotásokat. Márky Péter s A Szabadság moziban hétfőtől szerdáig a Szakadék felett című szovjet filmet vetítik. Az ablakunk alatt vagy öt-hat kislány és két kisfiú játszadozott. Eleinte oda sem fi­gyeltem, megszokottá vált, hogy a kis társa­ság igencsak minden délután itt szokott gyü­lekezni. A programban társasjáték, baba- és meséskönyv-bemutatás szerepel, de legtöbb­ször énekelni szoktak. Persze, slágereket. Szó van itt aztán a tv-ben megjelent filmekről is, és a kis kritikusok komoly hangon méltatják Monte Christó kalandjainak egy-egy izgalma­sabb részletét, és sorba szedik a nemrég el­hangzott slágerfesztivál énekeseinek eredmé­nyeit. Ezen a délutánon éppen a Zúg az őszi szél-t énekelték nagy lelkesedéssel, és még nagyobb erővel, amikor egy pillanatra, a dal közepén elhallgattak. Kinézek az ablakon, s látom, hogy a kis Jutka közeledik a társasághoz. — Szia, Jutka — fogadják. — Hát megjöt­tél? — Meg, még tegnap este — feleli és beül a körbe. — Hol is voltál? — kérdezi a legkíván­csibb kislány. — Hát a Szovjetunióban — feleli Jutka olyan természetes hangon, mintha csak itt lett volna egy közeli városban. A kis arcokon semmi csodálkozás jele s nem mutatkozik. Hat ott volt — s mint ké- ^ sőbb kiderült, a kis társaság tagjai közül már \ nem egy járt külföldön. — Mit láttál? ^ — Sok mindent, és sok szépet. Csak, tud- § játok, ott nem olyan a fagyi, mint itt, hanem^ valamilyen krémet fagyasztanak, de az is § nagyon finom. ^ — Érdekes — veszi át a szót a kis Imre. — i Mi tavaly Pozsonyban voltunk, és ott sem ? olyan a fagyi, mint nálunk. | A szomszédék fia, a tízéves Lacika, aki § közismerten nem bírja elviselni, hogy bárki ^ is „felette” legyen, nagyfölényesen feláll, és ^ csak úgy, félvállról odaveti: — Mi is me- § gyünk jövőre külföldre, azt mondta az apu- § kám — és himbálódzva tovább áll. És a gyerekek közül senki sem szalad utá- $ na, hogy hová? — vagy, de jó neked! Ben-§ nem több az izgalom, mint bennük. S ahogy ^ nézem őket, ezt is olyan természetesnek vet- ^ ték, mint Jutka külföldi utazását. — Men- ^ nek, hát mennek. Más is ment már és még ^ menni is fog — olvasom le arcukról. Kezemben megáll az ablaktörlőrongy. ^ Eszembe jut nagyapám, aki akkor régen —^ a háború idején — „világjárt” ember volt. j! Ünnep volt, ha leült közénk, és mesélt ne- j: künk a „nagyvilágról”. És akkor később ^ aludtunk el, s azon az éjjelen arról álmod- ;■ tunk, hogy egyszer majd mi is olyan „világ- \ járt” emberek leszünk. 5 Cs.-né S :supa modern, hét-nyolc- ímeletes házak büszkélked­nek. Kedves epizód volt; amikor régi tanítványaim- :r...l felkerestük azt a paJ rasztházat. amelyben az is­kola első tanévét megnyi­tottam. — Hogy milyen volt ez á két hét? Talán csak annyit, nogy ve1 ósággal kézről kézre adtak bennünket. Végül már aem tudtunk elfogadni ebéd- zagy vacsorameghívást sem. — Ezzel a látogatással nem búcsúztunk el örökre Pös- ■yéntől. Vasárna" délután ér­keztünk haza és a követke­ző két napon már három le- zelet kaptunk ottani barn­áinktól. Rossi Károly — A Vahs folyón átadták rendeltetésének az új vízi­erőművet. A folyó medrét 1628 méter hosszú, négyeme­letes ház magasságát elérő alagútba terelték. A duzzasz­tógát építésével kapcsolatos munkák terjedelme megha­ladta a bratszki vízierőmű­vét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom