Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-06 / 185. szám

MECYkf </fiHao 1966. AUGUSZTUS 6., SZOMBAT SZEGED FAUST A szegedi szabadtéri játé­kokon augusztus 7-én, 9-én, 11-én és 13-án mutatják be Gounod: Faust című operáját, neves külföldi vendégművé­szekkel a főbb szerepekben. Margit Virginia Gordoni, Faust Juan Oncina, Mefiszto Carlo Cava lesz. A vendégmű­vészek a héten már együtt vettek részt a próbákon ma­gyar partnereikkel. SALGÓTARJÁN Monumentális három figurás emlékmű Salgótarján leendő város- központjában az új főtéren monumentális, háromfigurás felszabadulási emlékművet ál­lítanak fel. A» emlékművet, Somogyi József szobrászmű­vész alkotását, a terv szerint november 7-én leplezik le. A nyers fizikai erő helyett KŐSZEG Ifjúsági napok Az idén augusztus 6—28. között rendezik meg a már ha­gyományos kőszegi ifjúsági napokat. A gazdag esemény- sorozatra nemcsak az ország különböző részeiből, hanem a környező országokból is «rámos vendéget várnak. 11 NAPOS VENDÉGSZEREPLÉS A békéscsabai Balassi Nem­zetiségi Együttes pénteken 11 napos csehszlovákiai vendég- szereplésre indult. Fellépnek Pozsonyban, Kassán, Komar- nóban és a Tátra több váro­sában. VAS lakberendezési kiállítás Lakberendezési kiállítás nyílt az OKISZ bemutató ter­mében. A kiállításon ková­csoltvasból kulcstartók, gyer­tyatartók, tükrök, polcok, vi­rágállványok, lámpák, falra akasztható állat- és mesefigu­rák, bárszekrények, sőt kü­lönböző alkatrészek, teljes be­rendezések is láthatók. Vala­mennyi a Lánc- és Kovácsolt- áru Ktsz termékei. A kiállí­tás szeptember 1-ig lesz nyit­va. Mecseki vadóc A Baranya megyei Szíkvíz- és Szeszipari Vállalat „Mecse­ki vadóc" néven gyengén al­koholos, szénsavas ital készí­tését kezdte meg. A kellemes ízű ital vadkörte, somszörp, valamint meggy-, őszibarack- és császárkörte-likőr keveré­kéből készül, átmenet a tö­ményszesz és üdítő ital kö­zött. A „Mecseki vadóc” Har- kány-gyógyfürdőn és Pécsett már vásárolható. A közelmúltban a televízió is bemutatta Mrozek lengyel szatíraíró szellemes és elgon­dolkoztató művét, amely ar­ra a meghökkentő ötletre épült: mennyi huzal és távíró­oszlop takarítható meg, ha he­lyette sorbaállított emberek szájról szájra adva továbbít­ják a táviratokat. A szatíra műfajából adódó végletes túl­zás mögött olyan gondolati mag rejlik, amelyből fontos és aktuális gazdasági követ­keztetések adódnak. Nevezete­sen: mi az előnyösebb az or­szágnak, az-e, ha sok ember fizikai munkával emeli, továb­bítja az üzemekben a terheket, vagy ugyanezt helyettük kor­szerű gépek végzik, más szó­val: „megtakarítás”-e, ha eze­ket a gépeket nem, vagy csak kis számban állítjuk üzembe? A válasz nem kétséges, hiszen nyilvánvaló, hogy a korszerűség itt is, mint a nép­gazdaság bármely más terü­letén, előnyösebb az avult, jobbára a nyers fizikai erőre alapozott módszernél. Érdemes azonban részleteire bontani ezt az általános igazságot: a tények rendkívül érdekes ké­pet tárnak elénk. Az elsőszámú kérdés, amely­re éppen a tények, számok nyelvén várható megbízható válasz: milyen méretű problé­máról van itt szó, tehát meny­nyiben érinti a népgazdaságot az üzemeken belüli szállítás, szakmai szóval: az anyagmoz­gatás korszerűtlensége? Kezdjük a sort egyetlen, de meghökkentő adattal: össze­sen több mint egymillió em­ber (tehát az ország keresői­nek csaknem a negyede!) géz népgazdaságunkban anyag- mozgatói, szállítói, raktározá­si munkát. Az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság egy felmérése szerint az iparban a termelésre fordított munka­időnek mintegy negyedét az anyagmozgatás tölti ki! Átla­gosan ez emészti fel a terme­lési költségek 25—30 százalé­kát. Élesedik a kép, ha a Köz­ponti Statisztikai Hivatal egyik vizsgálatára hivatko­zunk, amely a minisztériumi iparban dolgozó munkások te­vékenységét elemezte. A vizs­gálat alapján kitűnik, hogy a munkásoknak csupán 56 szá­zaléka dolgozott a felmérés időpontjában úgynevezett alaptevékenységi — tehát az új értéket közvetlenül előállító — munkakörökben. A teljes munkásállománynak csaknem a fele — 44 százaléka — kü­lönböző kisegítő munkát vég­zett, s ezen belül e létszámnak jóval több mint a harmadát anyagmozgatással, szállítással foglalkoztatták. Egészében a teljes minisztériumi ipar mun­káslétszámának 17,5 százaléka — néhány ágazatban ennél is jóval több — ilyen munkát végzett Különös figyelmet érdemel a KSH vizsgálatának az a részlete, amely közelebbről elemezte az anyagmozgatás gépesítettségi színvonalát. Ki­közös vállalat, amely korsze­rű szállítóberendezéseket ad el a mi üzemeink számára is, de természetesen az igények teljes skáláját- ez a vállalat sem elégítheti ki. A gondok sorában említendő az is, hogy a jelenleg érvényes átlagbér­ellenőrzési módszer aligha ösztönöz a rendszerint ala­csonyabb bérű anyagmozga­tók, segédmunkások munka­helyének felszabadítására, hi­szen ez — természetesen — „nem javítja” az üzemek bér­átlagát. Tábori András FÜGESZÜRET A Mecsek déli fekvésű, meleg lankáin megérett a táj érdekes, ritka gyümölcse: a füge. Az idei különleges időjárás — a szokatlanul meleg tavasz és az esős nyár — rekordter­mést érlelt meg a fákon, s olyan édessé tette a gyümöl­csöket, amilyenre nem volt példa mostanában. A napokban megkezdődött az „édesszüret” a pécsi ker­tekben, szőlőkben és udva­rokban: több száz fáról sze­dik a körte alakú, barna bőrű, piros belű gyümölcsöket. A különösen jó fekvésű he­lyeken nyolc-tíz dekás fügék is vannak az ágakon — ennél nagyobb gyümölcsöket a Földközi-tenger partvidékén sem szüretelnek. A pécsi háziasszonyok a mézédes termésből bort er­jesztenek, vagy befőttet készí­tenek. A szakemberek azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy — természetesen megfe­lelő kísérletek, vizsgálatok után — nagyüzemi fügeül­tetvényeket létesítenek a Me­csek és a dél-baranyai dom­bok lankáin, s a termést kon­zervgyárak dolgoznák majd fel. * %! kettő... •.. SZÁMOL A FÜRDÖMESTER, MIKÖZBEN MU­TATJA A TEM­PÓT A KÖTÉL VÉGÉN KAPÁ­LÓZÓ BAJNOK­JELÖLTNEK. EZ- IDÉN MINDEN NAGYOBB STRANDON TANFOLYAMO­KAT TARTA­NAK, HOGY BÉRLETTEL, VAGY NAPI JEGGYEL — KI I.IILYEN HAMAR ITUD — MEGTA­NULJA HASÍTA­NI A HULLÁMO­KAT. ^ hsszeszólalkoz°tt a főagronómussal, és bi- ^ . zony, durvább volt, mint ahogy az igaz­■ $; ság és becsület megengedte volna. Most már * ^ érzi, tudja, bánja, de hiába. Eső után késő a ■ § köpönyeg. S ráadásul leváltották. A tehené­■ s széfből áttették a mezőgazdaságba. Kapál­■ ^ hatja a cukorrépát, de annak is a forgóját, ahol a gép kőkeménnyé tapodta, vágta. Vagy ' ^ villázhatja a szénát, rághatja a sárgarépát... ' De nem rágja, ö, nem úgy született, hogy ^ hagyja magát. Most itt ül az állomás váróter­emében, várja a vicinálist, és megy a városba. •S^Veíe aztán nem babrálnak ki...-s Tűnődik, gondolkozik, s néha vigyorgásra ’ § rándul a szája, kicsi híja, hogy el nem röhögi ■ \ magát. Aztán nagyon is megkomolyodik. Ta­■ ^ Ián mégse becsületes dolog, hogy egyszerűen- ^ csak úgy, otthagy csapot, papot... Legalább ■ \ a kicsi asszonykától elköszönhetett volna! De ■ ^ majd ír neki, hogy... hagyja a fenébe azt a , ^ hólyagot, vagy, hogy csak ő csinál ebből az ■ | egészből nagy ügyet. Ezt a fiatalembert, aki itt a váróteremben ’ ^ ül magánosán, Baka Imrének hívják. Huszon- ' négy éves. Az történt, hogy Pintyéné, a fejö- ' ^ asszony, bevitt az irodába egy nagyon érde- ’ ^ kés, sőt, izgalmas női fehérneműt, hogy ott : ^ találta a szálláson. Le volt takarva vele az 1 ^ asztali égő. Neki nem kell, de nem is tudja, hogy kié. Mindenki más tudhatta, mert nagy "Saz állami gazdaság, sok.az.. alkalmazott, és ' g elég Tpontos és szakszerű mosoda is műkö- '§dik, de meg kell jelölni monogrammal, vagy ’ § kezdőbetűvel a fehérneműt. Az egész iroda ’ ^ pár pillanat múlva derült, hiszen, ez a ruha- ’ ^ darab a Kóró Andrásnéé, a zoo-technikus ^ feleségéé! (.S Baka Imrét pár nap alatt leváltották, s . ^ most indul a város felé, hátha ott lesz a le- . váltás nélküli jó világ ... Óráját nézi. A vonat érkezéséig még jó i-5 húsz, vagy huszonöt perc... Ha ugyan nem késik, a fene egye meg... ' A váróterem ajtaja nyitva, s bent árnyék 3S$ '•és hűvösség, de kint ragyogó a nyári ég.- ^ Messze a falu tornya látszik, itt a betonon ^ egy kis elcsorgatott tej, vagy tejfel. A legyek ^ ellepik a betont, aztán felröppennek, megint ^ jönnek, s közben habzsolják a csörgést. S S már azt nézi. Milyen érdekes. Most egy nagy, ■g csaknem félökölnyi béka ugrál befelé a vi- ?g lágosságról. Kissé balfelé ugrik, aztán jobb- 1^felé, és a csorgástól jó arasznyira megáll. ■ g Tokáját gyorsan meglebegteti, szóval nyeli az- g éhkoppot, aztán csak egy parányit illeszkedik "g előrébb és száját kitátja. Ebben a pillanat- -g ban a szélső légy nem is repül, hanem egy­g szerűen belépattan a szájába. ,S utána a má- s g sik, harmadik, mintha zajtalan kis gépfegyver i|íőné ki őket. A béka továbbmegy, és ö pilla- ,■ g natok alatt beszívja az egészet. Mintha hip- I g notizálta volna a legyeket. í g — így szokta — áll meg egy idősebb ember ^g az ajtóban. Pillanatokig az is a békát nézi, _g aztán szatyorját leteszi a padra, majd mellé­kje ül. S közben tovább mondja: — Ehető. rS Kilója harminc forint. Kivitel. A franciák is _g nagyon szeretik. g — Mit? — kérdezi Baka Imre meghökken- g ve. g — Hái ezt a ... békát. Mocsári békát. A g békacombot. Tudja, magam is nagyon szere- g tem, rántva ... —* magyaráz, s közben a két g keze ide-oda jár: g Bakó Imre a békát nézi, a békát, ami egyet g fordult a betonon, és szinte büszkén ugrál ki- g felé, miután rendet csinált. S Baka Imre a ^ tegnapi és tegnapelőtti derengő estékbe és g hajnalokba hallgatózik, amikor is felzendül g tavasztól ősz feléig az ezer és ezer skálán g hangzó zene, amint a békák ezrei és százezrei g rákezdenek. Gólyák, gémek, sasok és más g madarak eszik őket, eszik, de annyi van a g mocsarakban, tavakban, hogy mindet nem le- g hét megenni. Méghogy harminc forint kilója. g Méghogy szeretik a franciák. Hallott már er- g ről, hallott, de ilyen közvetlen közelről még g soha. g — Hát a . .. magyarok miért nem szeretik? g — Miért szeressék? Jobb a hal, mint a bé- g ka... Ámbár, a városban is van olyan ven- g déglö, ahol a békacomb van az étlapon és, g ha külföldiek jönnek, izééé... — A szó el- \ nyúlik, mert a vonat csattogva befut az állo- \ másra. Az idegen ember hirtelen felkapja a g szatyrot. Baka Imre ellenben tétován ácsorog g az ajtóban, s nézi, hogy a mozdonyból alul is g felül is, szinte mérgesen lökődik ki a gőz. g Méghogy harminc forint kilója, méghogy öt telték által a mezőgazdaságba. Persze, egyál­talán nem biztos, hogy Kóró Andrásné utána jönne a városba, hiszen melyik asszony az. aki minden körülmények között állja a sza­vát, vagyishát... A vonat indul, s Baka Imre is indul — visszafelé. A világon semmi sem fenékig tejfel, vagy­*• is meg kell fizetni a tandíjat, bármilyen új munkához kezd hozzá az ember. Csütörtö­ki napon történt, délután egy óra tájban, amikor Bakó Imre biciklivel, s a biciklire kötött vesszökosárral ment a város felé. A kosárban tizenöt, ha pontosan mérik, tán ti­zenhat kilogramm kecskebéka, s a zsebben egy levél cégjelzéssel, amelyben az áll, hogy mától kezdve bármennyi mennyiségben átve­szi ez és ez a cég a békát harminc forintért kilónként. Tízszer harminc, az háromszáz... hatszor harminc az... száznyolcvan... négyszáz­nyolcvan ... ha... tizenhat kiló ... Abbamarad a számolás és gondolkodás, mert egy falu közepén járt már ekkor, és an­dalítóan hallik, hogy hivogatóan csobog az artézi kút. Megáll, lelép a bicikliről, s egy akácfának támasztja. Megy a kúthoz, s köz­ben zsebkendővel törölgeti az arcát, homlo­kát. Kutya meleg van. Eléggé néptelen az utca, hiszen dologidő járja széliében. Csupán az apróbb gyermekek hancúroznak valamivel odább, rongycsomó­ból labdát göngyöltek, kötöztek, azt rugdos­sák. Félszemmel sandít rájuk. Iszik, aztán rágyújt, s az árnyék felé húzódva fújja a füs­töt. Egy szippantás, még egy, még, még, de ek­kor már valami olyasmit sejdített, hogy baj van, igen nagy baj, s szinte félt oldalt fordí­tani a fejét, ahol a gyermekek ordítoztak, ugráltak: — Itt is van egy! Itt is! Elébe! Hóha, hó! fsak akkor ijedt meg így, amikor egyszer a Ráró bika megvadult, mert az állator­vos mesterséges megtermékenyítés előzetes ügyében kerülgette. A bicikli eldőlt, a kosár lefordult, a celofán kipukkant, és a tizenhat kiló béka sugarak alakjában szóródott szét. De olyan is akadt, amelyik errefelé jött, mert megszagolta, vagy meghallotta, hogy itt cso­bog a víz. — Gyertek már, fiúk, gyertek már..'. ■— kiáltja csaknem rimánkodva, aztán idekap, odakap... A gyermekek jöttek, s diadalmasan ordí­toztak, mikor sikerült valamelyiket elkap­niuk. Nagynehezen összeszedtek vagy tíz ki­lónyit. Ez is valami. Háromszáz forint... S nem is olyan soká, tán jó három hét múlva, már motorbiciklivel száguldozott a városig meg vissza. Hogy az oldalkosárban mi van, inkább csak sejtették, mint tudták némelyek. Csupán egyszer ült a háta mögött egy nő, de azt is jóval az állami gazdaság központján túl ültette fel. A fiatal nő elhe­lyezkedett, s nagyon bájos mozdulattal és puhán ölelte át a derekát, s fejét a harmadik, vagy negyedik kilométernél gyengén ráhaj­totta a vállára. Két hír járja mostanában a falut. Az egyik, hogy Baka Imre motorbiciklit vett, a másik, hogy Kóró Andrást otthagyta az asszony — gépírónő az állami gazdaság központjában — és albérletbe ment egy özvegyasszonyhoz. Válni akar, és ha a'válás meglesz, hozzámegy Baka Imréhez. Kóró András nem vesz be mindent olyan könnyen. Mert hát... hogyan is lehetne bé­kából motorbiciklit venni, sőt, amint hallja, most meg házat akar építeni? Halból igen. De békából? Mondja ezt a bolondnak. Egy szép, koromsötét éjszakán messze nyúló fény feküdt a távoli tavak felett. A halászmester felkeltette Bagit, az itteni éj­szakást: gyerünk, megfogjuk az orvhalászo­kat. Minél közelebb érnek, annál inkább zaj­talanul, lábujjhegyen mennek, és íme, mit látnak. V akító fényesség, itt is, odább is, apró me­redt fény csillog belé a messzeség be. Víz csobog a gumicsizmák alatt, sok béka, özön béka áll mozdulatlanul, belémeredve a fénybe. Nem tudnak megmozdulni. Egyen­ként, páronként potyognak belé az egymást váltogató kosarakba. — Ügyes ez a Baka... — suttogja Bogi­nak a halászmester, s a fényen túl próbál tájékozódni. Ott a kosaraknál babrál még va­laki, de az mintha nem is férfi, hanem nő- személy lenne. derült, hogy az e munkakört betöltők mindössze 15 száza­léka végezte munkáját gépek segítségével. Néhány iparág­ban — például a fémtömeg­cikk, a textil- és a textilruhá­zati iparban — ez az arány még rosszabb, a három száza­lékot sem éri el. Kiegészíthet­jük mindezt azzal, hogy kü­lönösen a gépiparban okoz nagy gondot a gyártáshoz szükséges anyagok szállítása, mozgatása. Jellemző, hogy nemzetközi méretekben is, a gépipar úgynevezett anyag- mozgatási többszöröse igen magas — átlagosan 50 — ami azt jelenti, hogy ennyiszer kell az anyagot a gyártási el­járás során megmozgatni. Ugyanez a másik oldalról nézve: a kohó- és gépipari üzemeinkben átlag 1 tonna készáruhoz 60—80 tonnányi, olykor ennél is több anyag szállítására van szükség. Világosan kiderül mindeb­ből, milyen jelentősek a tar­talékaink, az anyagok korsze­rű szállításával kiaknázható lehetőségeink. Tegyük hozzá: nemzetközi vizsgálatok, ta­pasztalatok szerint is, a gyár­tástechnológiának ez az az ága, ahol viszonylag kis költ­séggel jelentős megtakarítá­sok érhetők el. Természetes kérdés ezek- után: mit tettünk a tartalé­kok feltárására, az anyagmoz­gatás gépesítése érdekében? Különösen az utóbbi hóna­pokban nem is keveset! A múlt évben jelent meg a Terv­hivatal elnökének, a pénzügy- miniszternek és az OMFB el­nökének közös utasítása, amely — a kormány Gazda­sági Bizottságának határozata alapján — lehetővé tette, hogy a vállalatok külön, elő­nyös feltételekkel finanszíro­zott hitelt kapjanak az anyag- mozgatás gépesítésére, illetve az ezzel összefüggő szervezési munkákra. Ez az utóbbi lehe­tőség különösen fontos és el­tér a beruházási hitelek álta­lános szabályaitól, mert nem­csak gépbeszerzést engedélyez, hanem minden olyan intézke­dést — tehát a korszerű szer­vezés költségeit is —, amely emeli az anyagmozgatás szín­vonalát. A hitelt öt év alatt kell visszafizetni, de ha a fel­vett kölcsön valóban eredmé­nyesnek bizonyul, s megtaka­rítást hoz, az illetékes bank a hitel 20 százalékát elenged­heti. Jelentős előny az is, hogy öt évig a vásárolt berendezés eszközlekötési járuléka is be­leszámít a törlesztésbe. Az új hitelkonstrukció természetesen rendkívül fon­tos lépés, de emellett még megoldásra vár a korszerű anyagmozgatás egész sor fel­adata. Kézenfekvő és elsőszá­mú gond: hiába áll rendelke­zésre hitel, ha kevés a besze­rezhető anyagmozgató gép berendezés. A hazai gyártás ma még korántsem elégíti ki ! az igényeket — jellemző, hogj sok üzemben költséges házi „barkácsolással” kénytelened ilyen gépeket előállítani. Nag> reményekre jogosít az INT- RASZMAS bolgár—magyax

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom