Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-31 / 205. szám

1366. AUGUSZTUS 31- SZERDA Háztáji nagyban Táp vagy nem táp?! • Mézpincészetek ° Mit hoz a liba? Lakásépítés — akadályokkal | A szentendrei Duna-parton | a 25-ös Építőipari Vállalat a múlt évben kezdte meg annak | a két, egyenként 14 lakásból § álló lakóháznak az építését, § amelyet még tavaly be kellett § volna fejeznie. A munkát a^ vállalat felvonulása után le- k lassította az, hogy az épület-1 elemgyár nagy késedelemmel ^ szállította helyszínre az idő- ^ ben megrendelt, előregyártott § blokkokat. Az épületelemek le- | szállítása után nagy lendület- § tel folytatták a munkát, ^ amelynek üteme azonban az ^ idén újból lelassult. A válla-^ lat ennél a munkánál a szűk- $5 ségesnél lényegesen kevesebb ^ munkást alkalmazott, s ez az^ oka annak, hogy az épületek § idei befejezése is bizonytalan- í ná vált. A megyei tanács beruházási ^ hivatala most felszólította a ^ vállalatot a munka ütemének i meggyorsítására, mert az épü-i lő lakásokra Szentendrének 5 sürgősen szüksége van. 5 CSOKOR A NYÁRBÓL Mozgó bélyegkiállítás | Az Egyesült Nemzetek pos-| taigazgatásának mozgó bé-í lyegkiállííása 18 országot s érintő körútja során Buda- S pestre érkezett. A Városliget- § ben felállított kiállítást ked-$! den délelőtt dr. Wurm Ferenc^ postaszakosztályvezető és Re-\-----­-- * M ég szerencse, hogy nem a celsiusokat kell csokorba gyűjteni. Igen szegényes lenne: az ingyen mezei virághoz sem hasonlíthatnánk. Még szerencse, hogy illatos, pom­pázó jelei réten, mezőn, kertben gazdagon bontogatják pompájukat. (Foto: Gábor) né Gaward, az ENSZ posta- igazgatásának osztályvéze- tője nyitotta meg. A megnyi-fc tón felolvasták V Thant ENSZ-főtitkár táviratát. íj Miben lesznek önállóak a vállalatok? a Kecskeméti Baromfiipari Vállalat. A magyarázat: „Bi­zonyára hallotta az elvtárs, hogy milyen zűrzavarok voltak annál a vállalatnál”. Egyszó­val ez sem a nincsen miatt tör­tént. Így mutatkozik meg minden botlás, hibás elgondolás, a kis földművesszövetkezetek gaz­dálkodási könyveiben. — Nem kell azért félteni a dömsödieket — mondja az igazgatósági elnök —, szorgal­mas, találékony nép. A nép —, azt hiszem —, mindenütt szorgalmas, ahol jó a vezetés, s rávezetik, hogy a szorgalmával milyen lehetősé­gek állnak előtte. Itt van mindjárt a méhészet. A községben életre hívtak egy 40 tagú szakcsoportot. Meg­szervezik a méztermelést, ugyanakkor a hozzáértést is biztosítják; szakmai képzést nyújtanak. Az eredmény cso­dálni való. Számon tartanak 300 méhcsaládot, s termelnek évente 500 mázsa mézet, amely­ből az idén 400 mázsát vesz át a földművesszövetkezet Min­den dömsödi lakóra hét és fél kiló méz jut az évi termelés­ből. A méhészek tavasszal in­dulnak Bács megyébe, s végig követik az akácvirágzást, egé­szen fel Nógrádig. A méz egy részét fémhordókban tárolják, ilyenformán valóságos „méz­pincészetek” vannak a falu­ban. A jövedelemről. A földmű­vesszövetkezet kereskedelmi osztályvezetője maga is mé­hész, tőle szereztem adatokat: •— Nekem 20 családom van, ez nem sok: így is gyűjtenek vagy 6000 forintot. Nagyobb állomány, természetesen na­gyobb jövedelem ... Az állam nagy támogatást nyújt. Első a 40 százalékos szállítási kedvez­“f£?-, .• A,n?g?„ fa# jutónként 1.7 forint, de ha szer­ződik Valaki 19, s há'mégfefel a szerződési feltételeknek, kap még kilónként 40 fillért. — Jó üzlet. — Igen — mondja a mé­hész —, csak érteni kell hoz­zá, erre jó a szakcsoport. A szomszédos Kiskunsági Állami Gazdaságnak is volt méhésze­te. s ahogy hallom, most fel­számolták. A napokban talál­koztam valakivel a gazdaság­ból, aki azt kérdezte tőlem: „Tudod, mennyibe került ná­lunk egy kiló méz? 120 forint­ba!” A 19 forintos méz ... Zöldségből, gyümölcsből az idén 141 vagon a felvásárlási tervük. Meglesz. A MAVAD- nak elküldték már 22 mázsa éticsigát, 10 mázsa kecskebé­kát. Ez itt csak úgy mellékes, kuriózum; amúgy valuta..,. Működik ezenkívül egy ered­ményes nyúltenyésztő szak­csoport is. Tagadhatatlan azonban, hogy a baromfifelvásárlás visszaesése érzékeny pontja a földművesszövetkezetnek. Ilyeneket mondanak: Ha van táp, ha nincs, mégis meg­éri valójában a termelőnek. Már szerveztek versenyt, ki­tüntetik, jutalmazzák a leg­jobb tenyésztőket. Most ba­romfitenyésztő szakcsoportot akarnak alakítani. Az igazga­tósági elnök az egyik legjobb tenyésztőjüket említi. — Itt laknak az út mellett, a tanyán Balogh Lászlóék. A férfi brigádvezető a termelő- szövetkezetben, az asszony háztáji állatokkal foglakozik, A szó szoros érteimében nagy­ban. 1064-ben felnevelt 400 pulykát, felvállalt 1000 csir­két, amiből 400-at eladott, 600- at meghagyott törzsállomány­nak, ilyen módon leadott 27 ezer darab tojást. A pulykáért kapott 40 ezer forintot, a to­jásért 30 ezret, plusz a csir­kék ára... Jó, ebből lejönnek a költségek... A napos jószá­gok ára, a takarmány, bár a szerződés értelmében kapott 20 mázsa kukoricát is, 220 fo­rintos állami áron ... Sum­mázva: keresett egy esztendő alatt, nagyon szűkén számítva — 50 ezer forintot. .. És! Mi­vel megnyerte a tenyésztési versenyt, egy hetett tölthetett a Szovjetunióban .. . Javaslom, hogy menjünk ki erre a tanyára. — Semmi akadálya. Hatalmas udvar, gazdasági épületek, s egy kis földhánj'ás- szerű emelkedőn a tanya. A hűvös szobába tessékelnek; Itthon az asszony is, a férje is. Már járt náluk újságíró, hogyne. A baromfitenyésztő száklaptól; lefényképezték Ba- loghnét egy kosár tojással. — Nos, mi újság a portán? — Nem jó — kezdi az asz- szony —, az igazgató elvtár- sék tudják — int a kísérőmre. — Tavaly valami vész ütött a tyúkokba, el kellett adni őket. most két koca’ól csak kilenc malac maradt. Nincs is csak vagy 250 tyúkom és vagy 40 pulyka .. . A'fOTjeus'azt emlegeti,' Üb|y amióta kukoricáért adják a baromfi tápot... — Szóval lemondanak a nagybani tenyésztésről? Kis csend. — Azt azért nem — mondja végül a férfi — jövőre azért csak szeretnénk megint vagy 400—500 tojót. Hanem — szív egyet a cigarettáján — most a liba volna jó. A liba. De csak akkor, ha egykorú állományt kapna az ember és időben. Időben! Kora tavasszal. Libá­ból vagy 400—500-at. Egy kis­liba 30 forint. Egy kövér liba 180 forint. Kap az ember, a j szerződéssel, libánként 15 kiló j kukoricát állami áron: ezen meghízik, Ha korai a liba, le­het háromszor kopasztani: az első kopasztáskor ad 8 deka tollat, a másodiknál és a har­madiknál egyformán 15—15 de­kát. Egy kiló tol! 200 forint... Lehet számolni. Mindent ösz- szeadva. kivonva: 500 liba hoz vagy 90 eze~ forint jövedel­met ... És kell hozzá két sze­mély: egv asszony meg egy gyerek, aki őrzi ... Csak tátom a szám ... Dékiss János A gazdasági mechanizmus reformja lényegesen megvál­toztatja a vállalatok helyze­tét,' mőküdésüic-fettéi-eleití' At üj ■ gazdasági viszonyok szük­ségessé és lehetővé teszik a vállalatok Önállóságának, dön­tési hatáskörének és felelőssé­gének növelését. Itt azonban nem a jelenlegi önállóság és hatáskör egyszerű mennyiségi fokozásáról van szó, hanem arról, hogy a vállalatok ön­állósága és felelőssége új tar­talommal telítődik. A vállalatok tulajdonosa a szocialista állam, vezetőit — az igazgatókat — az állam ne­vezi ki. A vállalatok önálló­sága az új mechanizmusban sem abszolút korlátok nélkü­li önállóság, hanem olyan cse­lekvési szabadság, amelynek kereteit és alapvető irányza­tait az állam szabja meg, összhangban a népgazdasági terv célkitűzéseivel. A válla­lati önállóság éppen olyan irá­nyítási eszköz a gazdasági ha­tékonyság. o racionális gazdálkodás és ennek révén a társadalmi méretű gyarapodás szolgála­tában, mint a gazdasági me­chanizmus más eleme. Ezért vábbá a szellemi kapacitások felhasználásáról. A vállalat — ennek megfelelően — a jövő­ben maga alakítja ki terveit, főleg a folyó termeléssel kap­csolatban, de fokozatosan mód nyílik arra is, hogy a közpon­tilag szabályozott határok kö­zött a fejlesztés és a bővítés terveit is maga alakítsa ki. Mindenekelőtt tehát a helyi termelési ■ és üzletpolitika ki­alakítására vonatkozik a válla­lati önállóság. Végeredményben tehát a vállalatok maguk döntik el, hogy tevékenységi körükön belül milyen választékot biz­tosítanak és mennyit kínálnak eladásra, illetve a folyó termelés meg­valósítása érdekében mikor ás milyen vállalattal létesítenek kooperációs vagy üzleti kap­csolatot. Az eladók és a vevők szabadon állapodhatnak meg a szállítás feltételeiben. Meg kell jegyezni, hogy a válla­lát maga határozhat arról is, hogy közvetlen eladásra, tehát rendelésre termel-e, vagy egy későbbi, kedvező piaci lehető­séget remélve, rendelés nélkül, raktárra. A vállalat fejlesztési alapjá­ból (és amortizációiból) kicse­rélheti elavult állóeszközeit és fejlesztheti, bővítheti álló- és forgóalapjait. A vállalat maga dönti el, hogy avult berende­zéseit felújítja-e, vagy inkább újakat vásárol. Ugyancsak a vállalat hatá­roz arról, hogy a részesedési alapból kifizetésre kerülő bér- kiegészítéseket milyen arány­ban osztja szét a dolgozók kö­zött a vállalat össztevékenysé- gére gyakorolt befolyásuk mértékétől függően. A fentiekben vázolt önálló­ság csak akkor érvényesülhet a népgazdasági érdekekkel összhangban, ha a vállalat rész­ben maga viseli a gazdálko­dással járó kockázatok anyagi következményeit is. Ennek forrása a vállalatnál maradó nyereségből képzett tartalék- alap. Hangsúlyozzuk, hogy ez csak az ésszerű kockázatok vá’lalására szolgál és nem le­het fedezete a rossz vezetésből származó veszteségnek. Dr. Varga György az. állam meghatározza — a közvetlen tulajdonosi jogokból fakadó ténykedésén túl (vália- • latok aljfpH&sär ittégfeünteté- se, összevonása stb.) • «- azok. kát a szabályokat is, amelyek alapján (és amelyeknek meg­felelően) az állam és a válla­lat „osztozkodik" a tiszta jö­vedelmen, továbbá azokat az elveket, amelyek alapján a vállalatok a maguk részét fel­használhatják. Szólni kell arról is, hogy a vállalatok önállósága, döntési hatásköre nem egyszer s min­denkorra adott. A kör az álta­lános gazdasági helyzet, a piaci viszonyok és feltehető­en az ágazati sajátosságoktól függően is változik. A refor­mot követő időszakban az önálló döntések (és az ezekhez szükséges esz­közök) köre, a vállalatok vá­lasztási szabadsága valószínű­leg korlátozottabb lesz, mint j később, amikor a piac — ép­pen a reform hatására — mentes lesz a nagyobb feszült­ségektől. Az önállóság hatá­rait, illetve korlátáit tehát minden esetben a népgazda­ság helyzetének \komplex éppen abban mutatkozott, j hogy legyőzte magában mind-$ ezt és vállalta azt, amit hite \ szerint tennie kellett. 5 Í gy vallott erről 1926-ban j a bíróság előtt, az utolsó $ szó jogán: „Munkásnő vol- $ tam . .. Ha semmit sem hal- í lottam volna a szocializmusról $ és a munkásmozgalomról, $ ... egyesegyedül azok a ta- $ pasztalatok, amelyeket az ő J körükben gyűjtöttem — az ő J kínjaik, fájdalmaik, szenvedő-5 seik arra bírtak volna, hogy ? minden erőmmel küzdjek a $ a proletariátus felszabadító- $ sáért... Hosszú évek szenve- $ désein keresztül jutottam el a t kommunista meggyőződésig, 5 amelyért most a bíróság előtt « állok. Érzem, hqgy a vádlót- % tak padján szembe kerültem ^ azzal az egész rendszerrel, $ amely a proletariátust nyomo- ^ rúságos életre kényszeríti... § Tudják önök. bíró urak. mit t éreznek a munkásanyák, ha $ gyermekeik kenyeret kérnek § és nem tudnak adni nekik? § Megmondom önöknek: a tíz ^ körmükkel is képesek harcba ^ menni, hogy ezt a helyzetet § megváltoztathassák.” i; Szemere Vera § seit szervezete már nem bír­ta a borzalmas kínzásokat, és a börtön okozta szenvedése­ket. Kiszabadulása után né­hány héttel, 1936. augusztus 31-én meghalt. E néhány dátum mögött ott rejlenek a mindennapok hő­sies áldozatai: a munkanélkü­liség, a mozgalmi munka min­dennapi gondja, feszültsége, ív; em félt, nem reszketett Hámán Kató a bebörtön­zéstől, kínzástól, letartóztatás­tól? Biztosan félt. Aki csak egyszer is kipróbálta a hír­hedt defenzív osztály szörnyű vallatási módszereit, aki csak egyszer is szenvedett a börtön, a fegyház kietlenségétől, ma­gányától — annak emléke minden porcikájában élt és rettegéssel tölthette el. ö öt­ször. hatszor végigszenvedte mindezt, beteg is volt — és már nem is fiatal. Hősiessége szeptemberében a rendőrség több vezetőt letartóztatott. A statáriális tárgyaláson — a szó szoros értelmében a bitó­fa árnyékában — egy pilla­natra sem tagadva eszmeit. Hámán Kató társaival együtt. vádlóként lépett fel a fasisz­ta Magyarország embernyo­morító rendje ellen. A kom­munisták hősies magatartása elgondolkoztatta a polgári vi­lágot is: a nemzetközi és ha­zai közvélemény és szolidari­tási mozgalom megmentette a vádlottakat a kivégzéstől. 1927. februárjában betegsé­ge miatt megszakították bün­tetését. A pártvezetés Hámán Katóra bízta a Vörös Segély megszervezését, amelynek fel­adata volt, hogy az emberte­len körülmények között élő politikai foglyokat és hozzá­tartozóikat segítse. 1934-ben ismét letartóztatták. Megvi­H onnan merítette az erőt, hogy ne ismerjen félel­met, rettegést? Más ember volt-e mint a többi, különle­ges tulajdonságokkal? Har­minc éve halt meg a magyar kommunista mozgalom egyik kiemelkedő egyénisége, Há­mán Kató — s a kérdésekre életútjában keresünk felele­tet. Már öntudatos forradalmár volt 1913. júniusában — ami­kor a háborús, kivételes álla­potok közepette — a MA­X’AG-ban eldördült csendőr- sortűz nyomán, részt vesz a vasutas munkások sztrájkjá­nak megszervezésében. A Ta­nácsköztársaság leverése után borzalmasan megkínozták, börtönbe, majd internáló tó- borba zárták. Kiszabadulása után ismét a mozgalomnak szentelte életét T öbbször illegálisan lépte át a határt, tartotta a kapcsolatot a Becsben széke.5 pártvezetőséggel. Részt vett az MSZMP megalakításában és vezetésében. Küldött volt a KMP I. kongresszusán, ahol a párt hazai vezetőségébe vá­lasztották. Még alig .kezdték el a munkát, amikor 1925. Vállalta, amit tennie kellett Emlékezés Hámán Katóra, halálának 30. évfordulóján — Hogyan alakul az idén a felvásárlás? — ezzel a kéidós- tel léptem be a napokban a öömaödi Földművesszövetke- :et irodájába. Tavaly 45 millió forint volt i forgalmuk, másíéi millió a úszta nyereségük. A 6500 let­tes község termel és fogyaszt, lire van, hogy milyen ragyo­góan mennek Dömsödön a xáztáji kisgazdaságok, — ta­valy a felvásárlások során 7 niilió 269 ezer forint fordult neg, — de utal erre a földmú- resszövetkezet kiskereskedelmi orgaima is, amely 15 millió 00 ezer forint volt. A dömsödi példákon elin- iuiva, könnyen kijelentheti az smber, hogy noha nálunk a ó erők — természetszerűen,- a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek erősítésére, fej- esztésére összpontosulnak, — j 1 házkörüli kisgazdaságok •lőtt még soha sem nyitottak a iwstanuhoz hasonló nagy lehe- i őségek. Hihetetlen, hogy az j itthoni foglalatosságnak hány éle fajtájával taláikozunk eb­ien a fa. Libán. Foglalkoznak értéssel, baromfival, húsnyúl- al, méhészettel. Gyűjtenek rticsigát, kecskebékát, ezen ki­ül kertészkednek, gyümölcsöt, zőlőt termelnek —, s ez mind őrizető. A népgazdaságnak és i termelőnek egyaránt. De lássuk az idei helyzetet. — Még nincs tiszta képünk,- mondta a földmű vesszővé t- :ezet igazgatósági elnöke. — i felvásárlások zöme a rnáso- lik félévben történik. Annyi j zonban már most is biztos­iak látszik, hagy a baromfi- j elvásárlási tervünket nem adjuk teljesíteni. Ez a legna- ; kvobb gondunk. Meglepő: — Veszélyben az idei nye- eség? — Erről nincs szó — tilfca- :ozik az elnök, — A- .báj; alr.dönsze annyi, hogy a tgev: zeriní 200 mázsa .baromfit :ellene felvásárolnunk, s eb­iig csak 167 mázsára van szer- ődésünk. Persze, még így is ni adjuk a ráckevei járásban legtöbb baromfit; a 19 köz­egből felvásárolt egész meny- lyiség 40 százalékát. A visszaesés okain lehet t iondolkodni. Az igazgatósági elnök így cgla'ja össze a tapasztalatait: — A tenyésztési kedv ak- :or lendült fel igazán, amikor gazdák részére iehetőve vált, ogy pénzért vásárolják meg a laromfitápot. Ez 1964-ben volt. ibben az esztendőben , a mi elvásárlási tervünk baromfi- ól S3 mázsa lett volna, ezzel zemben leadtunk év végéig 80 mázsát. Szóval mintegy Ü0 mázsával többet. A terve- ett 61 ezer tojás helyett pedig 73 ezret. A megtorpanás, nőst, ugyancsak a baromfi- íppal van összefüggésben. 'avaly óta csak cserekukorica llenében adnak tápot, és ez lár nagyon körülményes. Ha tincs kukoricája, vegye mag a j enyésztő?... S ha van is ne- :i. Először le keli adnia a Tér- v .lényforgalminál. Onnan kap $ gy papírt. Azt behozza ide a ^ öidmü vessző vetkezőihez. Mi ^ ovábbítjuk Budapestre a Ga- ^ •onaértékesítési Tröszthöz. Vé-§ ül a tröszt küldi a tápot. De t; em ide, hanem Kiskunlacha- % ára. Ez legalább két hét. A J cgnagyobb baj azonban még-8 em annyira az idő eihúzódá- ^ a, inkább a fuvar ... Nincs ^ zeknek a háztáji gazdaságok- $ ak ahhoz se fogatuk, se gép- § árművük, hogy először a ku- ^ oricát hordozzák, utána meg $ tápot... Mit tesznek? Csők-^ entik a baromfiállományu- i at. | Fából vaskarika. Ha kuko- ^ ica ellenében adnak, kellene^ iát, hogy pénzért is legyen. 5 lejtésem szerint azonban itt $ i kukoricán van a hangsúly,^ üthető, hogy erre pályáznak a $ el vásár! ók. Csakhogy nem szó- $ lóinak azzal, amikor a bonyo- ^ ült cserekereskedelmet erői- ^ étik, hogy a termelő inkább^ emond —, kénytelen-kellet- ^ en —, a baromfitenyésztésről,^ így sehol semmi haszon: se 8 lukorica, se baromfi. ^ A másik baj — ahogy, hal-$ om —, hogy az idén nem kap-§ ak elég naposjószágot; külö-^ lösen a kislibával maradt adós j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom