Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-04 / 183. szám

1966. AUGUSZTUS 4.. CSÜTÖRTÖK «•*»» MCCrEI 3 UJ KÖNYVTÁR Nyáregyházán szombaton délelőtt 10 órakor adják át ün­nepélyes keretek között azt az új könyvtárat, amelyet a köz­ség épített. A községfejlesztési alapból 90 ezer forintot fordí­tottak az építkezésre, a lakos­ság pedig mintegy 60 ezer fo­rint értékű társadalmi munkát végzett. A berendezést részben vásárolták, részben a járási könyvtártól kapták. SZOMBATHELY A második... Szombathelyen megkezdték a második kilencemeletes ház építését a Derkovits lakótele­pen. A megyeszékhelyen eb­ben a létesítményben alkal­maznak először padlókárpitot, amelyet a Lakástextil Vállalat szombathelyi üzeme készít. Csikóskalap-cxport Újabban Balmazújvároson eredeti csikóskalapokat készí­tenek ajándékozásra. A fekete színű, nagy felhajtós csikóska­lapokból elsősorban nyugatné­metek vásároltak, de került ilyen csikóskalap Svájcba és Ausztriába is. SÍROK Szolnok határában Szolnok határában, a ház­gyár bekötőútjánaik építésé­nél régi sírokat fordított ki a földből a szkréper. A szol­noki Damjanich János Mú­zeum régészei lelet-mentő ása­tásokat kezdtek, s néhány nap alatt értékes anyag került felszínre: szkita, kelta, avar és késő-középkori sírokra bukkantak, amelyekben bronz- csatokat, kerámiatöredéke­ket és öwereteket találtak. 9000 METER - ANTENNA A Michigan Egyetem 9 kilométer hosszú antennát ké­szít és Saturnus-rakétával föld körüli pályára bocsátja. Az antennát egymás között nylon huzallal egybekötött öt kis műhold tartja fenn és csillagászok kutatásait szol­gálja. Az ismeretlen ember Munkalélektani kísérletekkel az üzemi balesetek megelőzésére Az ember lényegében többet tud a világról, másokról, mint — önmagáról. Ez derült ki a budapesti Orion Rádió és Vil­lamossági Gyárban és a Ganz-MÁVAG-ban. Mindkét helyen ugyanazt a kísérletet végezték el. Legyünk tanúi a megismételt próbának: a kísérletekben 38 önként jelentkezett dolgozó vesz részt. Vezeti: dr. Perczel József, a Ganz-MÁVAG mun­kapszichológiai laboratóriu­mának alapítója és irányítója. Tűt, cérnát és apró gyöngyö­ket hoznak. A kísérlet valamennyi alanya kap belő­lük. Sokan csodálkoznak, fő­leg a férfiak. — Nem lenne igazságos, ha varrnánk — mondja az egyik férfi — a kísérlet női részve­vői előnyben lennének. — Nem kell varrni — nyug­tatja meg őket Perczel doktor. — Különben is a részvevők nem egymással, hanem önma­gukkal versenyeznek. — Figyelem! — mondja a munkapszichológus. — Kezdő­dik a kísérlet. Kérjük, hogy mindenki próbáljon egy fél perc alatt, a tű segítségével, annyi gyöngyöt a cérnára fűz­ni, amennyit csak tud... Elhangzik a „Vigyázz! Kész! Rajt!” — akárcsak egy sport- versenyen, pedig itt egészen másról van szó. Az asszisztens- nő megindítja a stopperórát Fürgén mozog 380 ujj. Még gyorsabb azonban az óramu­tató. — Letelt a 30 másodperc — szól az asszisztensnő. — Vége a kísérletnek. Gondosan megszámlálják, hogy a fél perc alatt ki hány gyöngyöt fűzött a cérnára, majd közlik az eredményt — Kísérletünk 1-es számú részvevője 14 gyöngyöt fűzött fel,.a kettes 17-et, a hármas 18-at... — közli a pszicholó­gus. Rövid szünet következik. A kísérlet részvevőinek sejtel­mük sincs, mi lesz a folytatás. (Ezt a kísérlet sikere kívánja.) — Ha újra kellene egy-egy 3-as számú kísérleti alany: — 19 gyöngyöt fűznék a cér­nára. Újabb félperces gyöngyfű­zés következik. Azután gyors számítás. Kiderül, hogy min­denki tévedett! Minden kí­sérleti alany rosszul ítélte meg várható teljesítőképes­ségét. Még négyszer ismételték meg a gyöngyfűzést, termé­szetesen mindig úgy, hogy előzőleg mindenkitől megkér- j dezték: mit vár? Vagyis pon­tosabban, a kísérlet vezető­jének szavai szerint: „Mi az igényszintje önmagával szem­ben?” Újra és újra tévedtek a gyöngyfűzők. Többet, vagy ke­vesebbet. A tévedések tényé­ben nem volt különbség, csak a mértékében. A kísérlet gyakorlati ré­sze ezzel véget ért. A fon­tosabb rész azonban csak most következett. Az asszisz­tensnő kiterítette a 38 dol­gozó baleseti lapját és meg­állapította, hogy közülük huszonegy már többször szenvedett (2—6) alkalom­mal) munkaközben kisebb- nagyobb sérülést, 17 viszont évek óta baleset nélkül dol­gozik. Kiderült, hogy a 17 bal­esetmentes munkás a gyöngy­fűzésnél sokkal kisebb mé­retű tévedéssel ítélte meg várható teljesítményét, mint a többiek. — Milyen következtetést von le a kísérletből? — ér­deklődtünk dr. Perczel Jó­zseftől. — Az eredmény igazolta az előzetes várakozást — válaszolta. — Eredeti elkép­zelésünk az volt, ha való­ban befolyásolta az igény­szint a baleseteket. akkor azok, akiket már többször ért baleset, a gyöngyfűzések­nél jelentős mértékben té­vednek majd. Tévedésük ará­nya sokkal nagyobb lesz, mint azoké, akik baleset nélkül dolgoznak. Egysze­rűbben, köznapi nyelven így fogalmazhatnám meg kísér­leteink mérlegét: azokat, a munkásokat érte sorozatosan baleset, akik túlértékelték önmaguk képességeit. Vagyis akik eltúlzott magabiztosság­gal, indokolatlan önbiza­lommal jönnek-mennek, dol­goznak az üzemben. — Milyen változások tör­téntek a sorozatos kísérle­tek után? — Célunk a balesetek számának csök­kentése. Tapasztalatunk sze­rint ennek első előfeltétele munkásaink képességeinek vizsgálata és megállapítása Az egyszerű gyöngyfűzés: kí­sérlet csak ún. keresztmet­szetet ad. Más, modernebb módszert kellett keresnünk, ha a Ganz-MÁVAG csaknem 20 ezer dolgozóját meg akar­juk vizsgálni. Különleges be­rendezést konstruáltunk. Az elv az, hogy minél kevesebb j pszichológus minél több munkást vizsgálhasson meg. Tizennyolc csatornás vizs­gálógépet szerkesztettünk a Ganz-MÁVAG munkapszicho­lógiai laboratóriumában. A berendezés egy időben 18 kísérleti alany adatait, rea­gálásait rögzíti. A gép a többi között alkalmas arra, hogy megállapítsa: kinek milyen a reflexgyorsasága és kombinálókészsége. — És mi az állandó vizsgá­latok gyakorlati haszna? — Rendszeresen vizsgáljuk dolgozóinkat. Célunk az, hogy mindenki lehetőleg olyan munkahelyet kapjon, amely megfelel képességei­nek, vagyis senkire se há­ruljon több baleseti veszély, mint amennyit különleges erőfeszítés nélkül, vagyis a normálisnál nem több ér­telmi és idegösszpontosítás­sal el tud hárítani. Az el­múlt esztendőkben szisztema­tikus munkával elértük, hogy a Ganz-MÁVAG-ban a bal­esetek száma 50 százalékkal csökkent. Ezt annak is kö­szönhetjük, hogy üzemünk­ben egyre kevesebb az „is­meretlen ember”, egyre töb­ben ismerik meg — önma­guk teljesítőképességét. Molnár Károly VIRAGOS OSZTÁLYOK ÉS TISZTASÁG Eredményes vöröskeresztes munka az iskolákban Az általános iskolákban, az úttörőcsapatokban már évek­kel ezelőtt létrehozták az ifjúsági vöröskeresztes csopor­tokat A gyerekek nagy lelke­sedéssel versenyeznek a „Tisz­ta osztály — tiszta iskola” címek elnyeréséért. Tavaly például 79 iskola 1181 osztálya nyerte el ezt a címet. Kiemelkedő eredményt értek el Halásztelken, Foton, Kis- kunlacházán és Apaj-pusztán. Virágos osztályok, tisztaság, rend jellemzi ezeknek a cso­portoknak működését. A gyerekek egészségügyi érdeklődésére jellemző, hogy az idén tavasszal tartott fogá­szati hét keretében önként csoportosan keresték föl a rendelőket. A fogápolásról szóló keresztrejtvényt har­mincezren fejtették meg. A KÖJÁL kisfilmjeinek, a betegápolási, elsősegélynyúj­tási tanfolyamoknak nagy volt a látogatottsága. Az ösz- szefogialóul tartott 341 versenyen 125 iskola képviseltette magát. Hasznos segítséget nyújtot­tak az iskolások a községi véradónapok megszervezésé­ben. ök írták a kartonokat, gyors lábbal kézbesítették a meghívókat, és minden mó­don igyekeztek magukat hasz­nossá tenni. Az is lassan ha­gyományossá válik, hogy ellá­togatnak a szociális otthonok­ba. Kutyapanzió Ez is megszületett az élel­mes vállalkozó jóvoltából. Rákosligetben nyitották meg, hogy az üdülés alatt itt találjanak menedéket és ellátást a négylábú házijószágok. A kertben házikó, s napi 10 forintért koszt marasztalja az átmenetileg gazda nélkül maradó kutyavendégeket. (3) fél percig gyöngyöt fűzni, ak- ^sfsSS/SSSSfSS/SSSSSSSSS/-S//SS/SS/SSSSSSSSfSSSSSSSS/rSSS/SSf/SSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/-SSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSS kor ki milyen teljesítményt ^ várna önmagától? — kérdi a § kísérlet vezetője. Néhány másodpercnyi gon dolkodás után elhangzanak § I a válaszok: 1- es számú kísérleti alany: § —16... | 2- es számú kísérleti alany: § — 17... & I NAGYBÖRZSÖNYTŐL NAGYKŐRÖSIG A TERMÉSZET CSODÁI ÉS AZ EMBER KONGRESSZUSI VERSENYBEN Szavakból: karaván ígéret-buszok — „ajánlott" teherautók Ez sem mindennapi eset, ha nem is ismeretlen: hogyan lesz viszonylag rövid idő alatt szavakból — karaván. Méghozzá autókaraván. A válasz nemcsak igazoló, de egyúttal örömteli is. A CSEPEL AUTÓGYÁR SZERINT: — Harmincöt új jármű kö­szönheti létét, születését a munkásgárda szavainak. Ezek­ből született az az elhatáro­zás, hogy a nagy keresletre tekintettel több autót indíta­nak útjára. A gyári vezetők érthetően örömmel számolnak be a legújabb karavánról, az ígé­ret teherkocsijairól. , — Többsége azonnal gazdát talált külföldön, s hogy teljes legyen az örömünk, a hozzá­való tartalék alkatrészek gyártástempója is gyorsul. A hazai és külhoni piac egy­aránt sürgeti ezt. Mindez a kongresszusi vállalások ered­ményeként. A Csepel alvázakkal, futó­művekkel, illetve motorokkal dolgozó két társvállalat is be- Izámolhat hasonló hírről. IKARUS: — Okosabb munkával, a iocsiépítés ésszerűbb bonyo­Ossz pcs uh ha tó babakocsi Fényképezni nem lehetett. Megszólalni sem. Semmi mást nem tehettünk, mint kitá­gult szemekkel bámultunk. Percekig. Döbbenten. Hatal­mas völgykatlan szélén áll­tunk s nem látszott más, mint zúgó hegygerincek köröskö- rül. Mert a hegygerincek zúgtak, zenéltek a szélben. Elővettem a gépem, aztán láttam; ezt a látványt fény­képezni nem érdemes. S egyszerre még méltóságtelje- sebb lett az egész. A szem­közti hegyek mintha megun­ták volna, hogy bámuljuk őket, függönyt vontak ma­guk elé. Jött egy felhő s las­san lefüggönyözte a fény­ben fürdő hegyeket. Aztán újabb felhők jöttek, s egy pillanat alatt tűnt el a lát­vány, amely előbb még a földhöz szegezett. Aztán újabb felhők jöttek, s mi szólni sem tudtunk, csak egymásra néztünk, aztán a felhőre, amely szabályosan közelített felénk, mint egy lusta isme­rős. Már csak ötven méterre volt a felhő, tovább gomoly- gott felénk, tíz méter, öt mé­ter, már elérhettük, már minket is körülölelt. Nem telt el több két percnél, s kora esti sötétség borult az előbb még napfényes tájra. Felkapaszkodtunk egy szikla tetejére, s ahol az imént még messzi hegyekig lehetett lát­ni, most nem láttunk a ka­runknál tovább. A követke­ző percekben mintha eső es­ne, kezdett cseperészni az er­dő, pedig nem esett az eső. Csuromvizesek voltunk. Fo­galmunk sem volt hol va­gyunk, nem láttunk az or­runknál tovább, a hátunk mö­gött éjszakai sötétség eresz­kedett a fák közé, s megérez- tük mit jelent ez a mondat: „kiszolgáltatva a természet­nek”. Merre induljunk? Hová menjünk? Egyetlen pont sem volt, amelyhez viszo­nyítva megállapíthattuk, hol vagyunk, álltunk tehetetle­nül és lenyűgözve a szikla tetején. B. tájékozódási pontot kere­sett, és eltűnt a ködben. Ott maradtam egyedül. A sötét fák között krimi filmbe illő hangon furcsa madár rikolto- zott. Elővettem a jegyzetfüze­temet, talán sikerül leírni, mi történt néhány perc alatt kö­rülöttünk. Nem sikerült. Eny- nyit írtam csak fel: „A ter­mészet csodája”. B. fütyült. Elindultam a hang irányába. A fű úszott a nedvességben, cipőmben to­csogott a víz. B. túristajelzés­re akadt. — Na látod! — mondta. — Nem lehet eltévedni. Nem tudtuk merre, mégis megnyugodva indultunk el a piros jelzések mentén. De ho­vá vezet minket az ember ál­tal jelzett út? Mindegy. Itt ember járt, s ez megnyugtató volt. Talán negyven percet gyalogoltunk erős ütemben. Az iránytű jelezte, nem Ki­rályrét felé megyünk. Völgy­be vitt a jelzés, aztán ismét egy csúcsra vezetett, s mi ki­szolgáltatva mentünk. És min­denütt köd. A csúcson is. Át­ázva, éhesen és szomjasan áll­tunk, és most se tudtuk, hogy hol vagyunk. Be voltunk ke­rítve. Délután hat óra volt, — A Csóványoson lehetünk — mondta B. bizonytalanul. — Várjunk, talán elmennek a felhők. Vártunk és nem mentek el. Leereszkedtünk a csúcsról, és felvertük a sátrat. Most már itt kell töltenünk az éjszakát. Vizünk nem volt, és dühített, hogy körülöttünk minden cse- perészik. Tüzet raktunk, in­kább füstölt, mint égett. Volt egy kis szalonnánk, kenye­rünk. — A szalonna nagyon sós — céloztam a szomjúságra. így csak csöpögtettük a zsírt a kenyérre és azt ettük meg. Nadrágunkból kicsavar­tuk a vizet és bebújtunk a sátorba. Nem aludtunk sokat, hideg volt Reggel vettük észre, egy mély szakadék szélétől öt centire vertük fel a sátrat. Vigyorogva néztünk a mélybe, mint akik visszakapták az életüket. Megtaláltuk az utat, és nem is sejtem, hogy milyen sebességgel vágtáztunk lefelé. Délben a Hideghegyi mene­dékházban voltunk, kora dél­után a Királyréti kisvasút állomásán és délután hatra befutottunk a váci pályaud­varra. Csak később gondol­tunk rá — menekültünk a Börzsönytől. A pályaudvaron mozdonyok pöfékeltek, embe­rek érkeztek és indultak, tás­karádiókból tánczene szólt, lángost ettünk, újságot vet­tünk, belevetettük magunkat a forgalomba, beültünk a presszóba kávézni, az ablakon át gyönyörködtünk a kis ba­rokk tér szépségében, az em­ber által alkotott világ szép­ségében, olvastuk a híreket. B. ismerősöket üdvözölt. A főpincér olyan elegáns és ki­mért volt. mint egy főúr, mi szutykosak, borostásak és sá­rosak. Aztán kiléptünk a fő­térre. Még sütött a nap, az utcán szép lányok sétáltak, fagylaltoztak és nevettek. Nádas Péter lításával 60 ezer munkaóra nyereséghez jutottunk. Több mint félszáz autóbuszt állí­tottunk a maga kerekeire, hogy a soron kívüli igények egy részét fedezhessük. Az esztendő végéig száz ígéret- busz születésének lehetünk tanúi. TRAKTORGYÁR: — Soha ilyen pontosan és programszerűen nem dolgoz­tunk, mint most. A hazai és külföldi igényeket maradék­talanul kielégi tettük. Már nem érkezik reklamáció a javított kivitelű D—4—K—B típusú traktorral kapcsolat­ban. Tű! a programon — nyolc dömper született. A karaván gyorsan halad az úton, s egyre hosszabb lesz. T. Gy. A debreceni Fémfeldolgozó és Javító Ktsz új terméke a személygépkocsiban szállít­ható babakocsi. A nagy kere­kű, mély gyermekkocsi ösz- szecsukható, s így könnyen elhelvezhető az antóhan. $ A közepes méretű vihart $ egy szikla és egy bokor vé- 5 delmében vészeltük át a hegy- $ csúcs alatti szakadékban. $ Miközben kuksoltunk a bo~ 5 kor alatt, a villámok cikkázá- J sától kísérve, szarvas lépe- $ getett a fák között. Nem tö- ^ rődött az esővel, fejét ma- 5 gasra emelve figyelt. Nem 5 mertünk moccanni. Mintha $ beleszippantott volna a leve­gőbe; majd hátat fordított 5 és elinalt. Felsóhajtottunk a 5 félhomályos szakadékban. $ Aztán elállt az eső, tisztulni $ kezdett és a csendes erdő- ' ben nem hallatszott más. ; mint lábunk alatt az ágak 5 ropogása és a vízoseppek S zaja. ; — Jó lenne törött lábú őz­$ sutát találni — mondta B. 5 — Megszelídítenénk — mond- ^ tam. $ — És itt jönne mellettünk J — mondta B. ! Most valóban nem tudtuk í merre megyünk, turista jel- 5 zés nem volt, még erdei ko- ! csiút is alig. Szakadékokba' ; ereszkedtünk, vízmosásokon $ keltünk át. Irányítónk az 5 iránytű volt. Délkeleti irány. 5 Ez azt jelentette, hogy Ki- 5 rályrét felé, a Börzsöny déli 5 lejtőjére megyünk. Kételked- ^ tem benne, hogy odaérünk. 5 de B. mint tapasztalt turista ^ megnyugtatott. Fél órát, órát | mentünk úttalan-utakon mire 5 ritkulni kezdett az erdő sű- 5 rűjé. Úgy tűnt, csúcsra, vagy ^ gerincre érünk. Jókora ka- 5 paszkodó volt még előttünk, ! lihegve értünk fel a gerinc- 5 re.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom