Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-02 / 181. szám

1966. AUGUSZTUS 2., KEDD MECVSf k-JCírtat* A személyzetis Küzdelem 7 méteren így nevezik a hétköznapok nyelvén, holott hivatalosan személyzeti osztályvezető vagy személyzeti vezető a titulusa. Ez utóbbi Bencsik Mihályné is, azaz a ceglédi Közlekedésépí­tési Gépjavító Vállalat sze­mélyzeti vezetője. Csakhogy őt — némileg a tréfát is beleszá­mítva — a háta mögött más­ként hívják: az üzem anyjának nevezik, bár kora igazán nem passzol ehhez. Alkata, termé­szete annál inkább. tól, megnyugodva tegyük ezt — mondja —, s hozzáteszi még, hogy az igazság kimon­dása a legfontosabb alapelv. És ha fájdalmas az igazság? Akkor sem szabad elhallgat­ni: az igen vagy a nem ki­mondásának felcserélése — mondja — itt végzetes lehet. Sorsokat lökhet rossz irányba, indokolatlanul megnövelheti az elégedettséget 1962-ben kezdte ezt a mun­kát: sok félelemmel, aggoda­lommal, esti — éjszakai nyug­talansággal, hogy jól tette-e, amit napközben tett, figyelem­mel volt-e mindenre, s olykor — ritkán, igen ritkán — némi elégedettséggel, mert sikerült pontot tenni valamilyen ügy végére. Egyszer, amikor már nagyon fáradt volt, s másra nem jutott ereje, egy papír­lapra elkezdte felírni, mi a dolga, kötelessége: az ipari ta­nulók felvétele, sorsuk figye­lemmel kísérése; a minősíté­sek; a másodállások, mellék- foglalkozások szemmel tartá­sa; a továbbtanulások; a lista azonban félbemaradt, mert jött valaki, aki semmi mást nem akart, csak azt, hogy meg­hallgassák. Mert sokan bemennek hozzá, leülnek, nem kérnek lényegé­ben akarni sem akarnak sem­mit, csak jól esik, hogy el­mondhatják, ami a szívüket nyomja. Sokszor megtörténik, hogy ki sem nyitja az íróasz­talát, papírt nem vesz a kezé­be, hanem a szavak bonyolult, értő bánásmódot igénylő esz­közével próbálja meg eligazí­tani azt, amit összekuszál az élet, amit ellentétekké kever. Nincs mennyezetig érő páncél- szekrénye, titkos meg bizalmas feliratokkal ellátott irattartó­ja: a sokat emlegetett „káder­anyagot” bárki elolvashatja,, s voltak, akik jöttek is: látni szeretnék. Ez a legtermészete­sebb — mondja, s mosolyog hozzá. Mi a legnehezebb? Felemel asztalán egy papírlapot, visz- szaejti. az ablakon kinéz, majd tekintete a mennyezetre téved, fontolgatja, fogalmazza a választ. Dönteni sem könv- nyű — mondja —, de taná­csot adni a legnehezebb. Gyer­meknevelés; a férj iszik, al­kohol-elvonókúrára kellene beutaltatni; állás, kenyér- kereset kellene; szétzilált csa­ládi kötelékek rendbetevése — könnyek, vagy indulatos szavak, s ő üljön nyugodtan, maradjon higgadt, s próbáljon olyan tanácsot adni, ami jó Is, ami eredményre vezet. És mennyi minden van még, ami a „legnehezebb”. A he­lyes káderpolitikai elvek — száján meglágyul még ez a kemény-rideg, hivatalos meg­fogalmazás is — érvényesíté­se: ráébreszteni arra, hogy a jó munkához, a jó vezetéshez nem elég önmagában a kellő szakmai tudás. Egy-két mű­szakinál tapasztalható némi befeléfordulás: eltemetkezés a szakmai részletekben, az ösz- szefüggések, az emberi vonat­kozások szem elől tévesztése. Baráti-elvtársi beszélgetések sora: nem természetem a ve­szekedés — mondja —, csen­des szóval többre jut az em­ber, csak az a fontos, hogy a lényeget, az igazat mondja. Határozott elvei vannak: nélkülük nem is végezhetné jól e munkát. És ha nagyon RÁCKEVE: átszakadt a gát TÖKÖL: lanyha védelem PROGNÓZIS: lassú apadás Nem tartozik az elégedett ! emberek közé: elsősorban ön­magával elégedetlen. Szíve­sebben teljesíti kötelességét, s jogaival kevésbé érvel: az eszé­vel dolgozik, de ez elválaszt­hatatlan a szívétől. Elkövet hibákat is, nem egyszer maga is rájön, mit és hogyan kellett volna tennie, hogy a megoldás jobb, tökéletesebb legyen. Négy éve végzi ezt a munkát, miniszteri dicséretet kapott, kiváló dolgozó címet. Amit csinál, azt hivatásnak érzi, s hogy valóban az is: négy ér- hétköznapjai igazolják. És az, hogy gondok, mindennapi vé­gződések sem tudták letörölni arcáról a megértő, anyásán kedves mosolygást. Mészáros Ottó i — Nem kényeztet el min- ; két a természet. Most már több napja állunk a vártán. Küzdünk a Duna ellen, hét- ' méteres árral szemben. Az ügyeletes a Középduna- völgyi Vízügyi Igazgatóság jelentéseit sorolja. Az ál­talános helyzet megV.elő. — Történt-e valami rend­kívüli? — Átszakadt a nyári gát Ráckevénál. A település la­kói több napon át tartották, de aztán megcsúszott egy friss szakasz, majd átszákí- totta a víz. Próbálták elzárni, de a nagy erejű sodrás el­lenében már nem sokat te­hettek. — Elöntés? — Itt kilencszázhuszonhat holdra terjesztette ki fenn­hatóságát a Duna. Javarészt erdő, de kapás növényt is találunk rajta. — S feljebb a folyón? — Tökölnél minden erőt és lehetőséget mozgósítani kell! — S van értelme? — Hogyne lenne! Ez a tér­ség védhető. Sajnos — a többi településsel ellentétben — a tököli emberek nehéz­kesek. Évről évre tapasz­taljuk, hogy lassabban mun­kálkodnak, mint kellene. Tele van a föld répával, ku­koricával, gabonával. Nem árt tudni, hogy az év elején kibocsátott kor­mányhatározat szabályozza a vízkárt szenvedett területek biztosítási térítését. Ez ki­mondja, hogy ha a kárt szenvedettek nem vettek részt elég tevékenyen a ja­vak mentésében, vagy vé­delmében, úgy csökkenthető, sőt meg is vonható a biztosí­tási összeg! — Dunabogdány? — Tartjuk ... Most már mindenütt magabiztosabban állhatnak a gátakon. Hét mé­ter körüli tajték várható néhány napig — igen lassú apadással. A lényeg, hogy már fogyatkozik a Duna. T. Gy. Befejeződött a balatoni nyári egyetem Veszprémben befejeződött a balatoni nyári szabadegye­tem. Nyolc ország hallgatói vettek részt a művelődést és szórakozást nyújtó rendezvé­nyeken. Újdonság volt az j idén, hogy a hallgatók szá­mára magyar nyelvórákat is tartottak. Két hét Angliában Hazaérkezett nagy sikerű angliai vendégszerepléséről a KISZ Központi Művész- együttesének 55 főnyi tánc­csoportja és Rajkó-zenekara. A magyar fiatalok két hét alatt 14 eladást tartottak Londonban és több városban. Csipeszes metszőolló Vargha László geológus, ba- dacsonyőrsi lakos, aki „ezer­mester” hírében áll a környé­ken, legutóbbi konstrukciójá­val a kertészeknek szerzett örömet. Olyan metszőollót ké­szített, amely a növényi szál- elvágása után csipeszként fog­ja meg a termést. A csemegeszőlő így érintés nélkül kerülhet a ládába, a nagy rózsakertészetekben pe­dig a kellemetlen tövisektől védi meg a szedőket. Az új metszőollóból húsz­ezer darabot gyárt az idén az ipar a kereskedelem ré­szére. ELEKTROMOS HALÁSZ SEGÍT A PISZTRÁNGOKNAK Halháború a Kígyós-patakban A folyók egész évi magas vízállása megváltoztatta a ter­mészetes biológiai egyensúlyt a Bakony környéki patakok­ban. Egyes halfajták elszapo­rodtak, mások kipusztultak, vagy a vidéken eddig nem ho­nos halak vándoroltak át a kis vízfolyásokba. Legszembetűnőbb változást a Kígyós-patakban idézett elő a szeszélyes vízmozgás. A Marcalból a hidegvízű, gyors folyású kis patakba menekül­tek a csukák. A ragadozó hal­fajta az oda telepített piszt­rángokat támadta meg A halháborúban a Magas­bakonyi Erdőgazdaság dolgo­zói a pisztrángokat segítik, s elektromos hálóval szedik ki a csukákat a Kígyós medré­ből. A KONGRESSZUS TISZTELETÉRE: Csata az öregség ellen Ezért aztán ér­demes harcba szállni! Gyors si­ker — egyik nap­ról a másikra — nem várható ugyan, de az akció biztató. A képen egy mérnök és egy főorvos igazít­ja a bányász fejé­re a kis mérő­rSS/'/S/-SSSSS/SS//SSSSSSSSSSSS//SSSSSS//VSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSfS/SSSSSSSSSS/fS/SSSSSSSS/SSSS/SSSSSSSSSSSSSS/SS/SSSS//SSS//SSSSfSSrSSSS/Sf/////SS///S/SS/S?SSSSSf/SSSSSS/SS?SSS/S?//SSSS/S/SS/SSSSSrS/SSS/SSSSSS/SySS/SS/SSSSSS elektródákat, ame­lyek a test mű­ködéséről tudósí­tanak. A jeleket egy kétki'.ogram- mos, tranzisztoros rádió sugározza s így a munkahely­től távol állan­dóan pontos adato­kat nyernek a kí­sérleti személyről, így rögzíti a mag­netofon, majd a papírszalag a per­cenkénti légzés számát, a vér oxi­géntartalmát, a bőr ellenállását. S mindézt azért, hogy közelebb ke­rüljenek a fontos téma nyitjához: miért öregszenek idő előtt a bányá­szok? Az akciót a kongresszus tisz­teletére indítot­ták. Eredménye az elkövetkező gene­rációk életét hosz- szabíthatja meg. (1) Út a hegyekig — Meg sem ismertelek — mondja a terebélyes. Veszettül zötykölődünk a töredezett, kanyargós úton. ök lelkendeznek. A busz tömött Kosarakkal, batyuk­kal — asszonyok. Aktatás­kával — álmos férfiak. Lá­gyan ívelő sárgazöld dom­bok közt megyünk. Kukori­ca és gabona. Aztán utunk mellé szegődik az Ipoly. Fo- lyónak képzeltem. Duzzadt kis patak. Kedvesen, szeszé­lyesen kanyarog. — Hát mi van veletek Bö­zsi? — kérdezi a városi öltözékű asszony. — Élünk, hát ti? — kérdez vissza a fejkendős. — A Jóska eldisszidált Ka­nadába. — Hallottuk, még utána, tavasszal. — Meghívta az apját ta­valy nyáron. Én sajnos nem mehettem a szívem miatt — hangját egészen lehalkítja. — Nem humbug az egész Van kocsija meg villája. Tej- be-vajba fürösztötték az ap­ját. — Hát veletek mi tör­tént? — Élünk lassan — mondja kimérten a fejkendős. — Hát a fiad megnőtt-e nagyra? — Fizikus lett — mondja a fejkendős néni. — Kijárta az egyetemet? — Megkoplaltuk. Kanyarodik, zötykölődik a busz. Csendes a táj. Opálosan terül fölé az égbolt. Kis falu szorul két domb és az Ipoly közé. Felkavarjuk az utca porát. Ember sehol, a busz megáll a főtéren. Egyet­len felszálló akad. Vadász — puskával. A terecske pad­jain feliratok tiltakoznak a vietnami háború ellen. „EL A KEZEKKEL VIETNAM­TÓL”, „BÉKÉT VIETNAM­NAK”. Gondosan festett be­tűk a padok támláin. Fur­csa és elgondolkoztató lát­vány. Itt csend van és bé­ke. S valahol nagyon messze egy éppen ilyen csendes fa­lura bombák zuhannak. Egy útelágazásnál letérünk Nagybörzsöny felé. Terméskő templom, a házak mögött he­gyek magasodnak. Völgybe ereszkednek, dombnak kapasz­kodnak a kis köves utcák — Nagybörzsöny megkapó lát­ványt nyújt Ismét megál­lunk. A vadász leszáll. Két, hátizsákos, túraruhás ember áll a téren. A tere­bélyes asszonyság izgatottan bök az egyik felé. — Te Bözsi, az nem a... — nem jut eszébe a név. — Dehogynem — mondja a fejkendős asszony. A hátizsákos és kísérője el­indulnak a hegyek felé. Amer­re mennek, erdők zúgnak. Ne­kem is kedvem kerekedik szip­pantani az erdők illatából, de B. ragaszkodik Vámosmikolá- hoz. így csali Vámosmikola fő­terén szállunk le. Vámosmikola a kis hegyi falvak után meglepően nagy­nak és forgalmasnak tűnik. Patika, étterem, mozi, fényké­pészműhely, emberek. Szalon­nát, kolbászt veszünk és ke­nyeret. A zöldség-gyümölcs- boltban mindent lehet kapni csak zöldséget és gyümölcsöt nem. B. méltatlankodik. — Ha ide nem kell zöldség, akkor minek van bolt? — Ha meg kell, akkor miért nincs benne semmi? Leültünk egy padra enni. Előttünk kis virágágyás. A tízórai után térképpel, iránytűvel tájoljuk be magun­kat és elindulunk a Börzsöny felé. Terebélyes, nagy gyümöl­csű szederfa alatt három feke­te gyerek játszik. A legkisebb meztelenül hintázik a szederfa ágán. Fényképezek. Egyszerre gyerekek kezdenek üvöltözri a hátunk mögött. Valami fur­csa gúny ül a nevetésükben. — Nézzétek! Fényképezik a cigányokat! Futva közelednek. A mi három kis figuránk gyorsan kereket old. Kiabálunk utá­nuk, de eltűnnek. — Minket is tessék lefény­képezni! Ne csak a cigányokat! — kiabálják a gyerekek. Fényképeznék, de B. rossz­kedvűen elindul tovább. Me­gyek utána. A cigányok hely­zetéről beszélünk. Sok cigány dolgozik, sok helyen a külön­böző szervek és főleg lelkes egyének segítségével sikerült beleilleszkedniük a társada­lomba. De tulajdonképpen ez sem jelent sokat. Évszázados előítéletekkel kell megküzdeni. Ez nagyon nehéz. De ez az egyetlen lehetőség. Nálunk, alapelv: nem lehet belenyu­godni semmiféle társadalmi i gazsá gtalansá gba. — Látod — mondja barátom B. — ez a legtragikusabb. Uj nemzedékek születnek, s az ő agyukat is megfertőzik évszá­zados hülyeségekkel. Erről már a falu végén a temetőben beszélgetünk. Régi földbesüppedt sirok közt. Kisétálunk a temetőből. Dombra visz az út. Régi, fé­lig már összedőlt, de gondosan lelakatolt borospincék és prés­házak között. Szőlőt nem lát­ni sehol. A szőlőt felváltotta a málna. Kisfiú rajzolgat az árokparton. Nézi a tájat és rajzol. A papírlapon villamos, autóbusz és gyárkémények lát­hatók. Nekivágunk az útnak, amely a tarlókon át a hegyekig visz. Nádas Péter kell, ha már nincs más meg­oldás, akkor kemény is tud lenni, mint a fiatal s kissé öntelt mérnök esetében, aki mindenáron „alkotni” akart, de dolgozni elfelejtett... A társadalmi ösztöndíjasokról beszél, s arról, hogy még so­kat kell tenni azért: szemtől szembe mondják meg vélemé­nyüket az emberek. És azért is, hogy ne „gyűjtögessenek”, ha baj, gond, hiba jelentke­zik, azonnal reagáljanak rá, mert később már sokkal ne­hezebb. örül annak, hogy iga­zolják a bizalmat a fiatal szakemberek, s igyekszik ma­ximális tapintattal kezelni a javító-nevelő munkára ítélte­ket. Minden hétfőn ott van az osztályvezetők megbeszélésén, előjegyzési naptárában min­den reggel betelt lapok vár­ják, néha úgy érzi, hogy re­ménytelenül sok a tennivaló az erejéhez mérten, hogy amit tegnap elintézett, azt holnap vagy holnapután újra kezd­heti, mert az élet mindig előbbre megy. s ami elég volt tegnap, nagyon kevés lesz holnapután. ■ Reggel nyolckor érkeztünk ; Szobra. Az állomás előtt au- i tóbusz vesztegelt. Egymásra i néztünk. j — Na most merre? — kér- ; dezte barátom és kísérőm, B. i — Azt hiszem teljesen ; mindegy — mondtam, i Az autóbuszon tábla: I SZOB—VÁMOSMIKOLA— ; DRÉGELYPALÁNK. | — Menjünk Vámosmikolá­: ra — mondta B. • — Mindig arra menjünk, : amerre a kedvünk tartja — : mondtam. : Szürkéskék volt az ég, ; esőre állt. Felszálltunk a : buszra. Előttünk egy tere- : bélyes asszonyság ült jól : kiöltözve. Olyan forma, aki ; bevetődött a nagyvárosba, s i mikor látogatóba tér haza fa- i lujába, magára szed mindent : válogatás nélkül. Szemben a ■ terebélyes asszonnyal szép • arcú paraszt néni. Néni? A ; korát nehéz lenne megálla­pítani. Egy ideig fürkészve nézik egymást. A terebélyes felkiált: j — Te vagy az Bözsi? : A fejkendős asszonynak : megvillan a szeme. ! — Ilonka... NAGYBÖRZSÖNYTŐL NAGYKŐRÖSIG Nehéz és leginkább megfog­hatatlan munka ez: a műveze­tő elszámol az embereivel, pontosan tudja, egy-egy nap mit végeztek. Az üzemvezető, osztályvezető dolga is köny- nyebb, körülhatároltabb, mi a teendőjük. Ám mit mond ez a kissé el koptatot t, de sok, s mindig helyén levő szivet, idegszálat feltételező megjelö­lés, hogy: az emberekkel való foglalkozás? Holott ez a leg­fontosabb feladata! Pillanatok alatt eltűnik róla a hivatalosság, mert szereti azt, amit csinál. Szereti az . embereket. Nem beszámol fe- i lettesének, az igazgatónak, i hanem: mesél. A szó jó, ne- i mes értelmében. Olykor szem-; rehányás is éri: ne vállaljon; mindent, bölcsődei elhelyezés- 1 tői álláskeresésig. A bírálatot; meghallgatja, elfogadja, az-! után — csinálja ugyanúgy to- ! vább. A gyár nőbizottságának : vezetője: némi restelkedéssel; mondja, hogy a kettőt sokszor ; „egybecsapja”, mert amit; meghallgat nőbizottsági veze- ! tőként, azt személyzetisként! intézi el. Fogalma sincs róla,! hány embernek, s hányszor ! segített, de fejből sorolja az; adatokat, hogy öten tanulnak; egyetemen s ötvenketten kö- ; zépiskolában. örül annak,! hogy ez utóbbiak közül 35! fizikai munkás! Büszke arra,! hogy kialakult gyakorlatuk: szerint nem „szipkáznak el” ! sehonnét sem kádereket, kész szakembereket, vezetőket, ha- ■ nem helyben, maguk nevelik . azokat. Lukácsi Mihály fő-! mechanikus itt volt szakmun- 1 kás, akárcsak Sárik meg Rád- : nai elvtársak, akik ma ősz-' tály vezetők: szívósan küzd azért, hogy a vezető beosztó- : súak beosztottjaikról alkotott: véleményüket ne csak megfő-' galmazzák, hanem — le is ír- ják. Mert ez utóbbi már ne-' hezebb. Mégis örül annak, hogy a minősítések elkészíté­sekor már tisztázott s egyér­telműen megfogalmazott a vé­lemény. Igaz, olykor egyetlen minősítésre rámegy egy dél­után: ha felállunk az asztal­

Next

/
Oldalképek
Tartalom