Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-02 / 181. szám
1966. AUGUSZTUS 2., KEDD MECVSf k-JCírtat* A személyzetis Küzdelem 7 méteren így nevezik a hétköznapok nyelvén, holott hivatalosan személyzeti osztályvezető vagy személyzeti vezető a titulusa. Ez utóbbi Bencsik Mihályné is, azaz a ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat személyzeti vezetője. Csakhogy őt — némileg a tréfát is beleszámítva — a háta mögött másként hívják: az üzem anyjának nevezik, bár kora igazán nem passzol ehhez. Alkata, természete annál inkább. tól, megnyugodva tegyük ezt — mondja —, s hozzáteszi még, hogy az igazság kimondása a legfontosabb alapelv. És ha fájdalmas az igazság? Akkor sem szabad elhallgatni: az igen vagy a nem kimondásának felcserélése — mondja — itt végzetes lehet. Sorsokat lökhet rossz irányba, indokolatlanul megnövelheti az elégedettséget 1962-ben kezdte ezt a munkát: sok félelemmel, aggodalommal, esti — éjszakai nyugtalansággal, hogy jól tette-e, amit napközben tett, figyelemmel volt-e mindenre, s olykor — ritkán, igen ritkán — némi elégedettséggel, mert sikerült pontot tenni valamilyen ügy végére. Egyszer, amikor már nagyon fáradt volt, s másra nem jutott ereje, egy papírlapra elkezdte felírni, mi a dolga, kötelessége: az ipari tanulók felvétele, sorsuk figyelemmel kísérése; a minősítések; a másodállások, mellék- foglalkozások szemmel tartása; a továbbtanulások; a lista azonban félbemaradt, mert jött valaki, aki semmi mást nem akart, csak azt, hogy meghallgassák. Mert sokan bemennek hozzá, leülnek, nem kérnek lényegében akarni sem akarnak semmit, csak jól esik, hogy elmondhatják, ami a szívüket nyomja. Sokszor megtörténik, hogy ki sem nyitja az íróasztalát, papírt nem vesz a kezébe, hanem a szavak bonyolult, értő bánásmódot igénylő eszközével próbálja meg eligazítani azt, amit összekuszál az élet, amit ellentétekké kever. Nincs mennyezetig érő páncél- szekrénye, titkos meg bizalmas feliratokkal ellátott irattartója: a sokat emlegetett „káderanyagot” bárki elolvashatja,, s voltak, akik jöttek is: látni szeretnék. Ez a legtermészetesebb — mondja, s mosolyog hozzá. Mi a legnehezebb? Felemel asztalán egy papírlapot, visz- szaejti. az ablakon kinéz, majd tekintete a mennyezetre téved, fontolgatja, fogalmazza a választ. Dönteni sem könv- nyű — mondja —, de tanácsot adni a legnehezebb. Gyermeknevelés; a férj iszik, alkohol-elvonókúrára kellene beutaltatni; állás, kenyér- kereset kellene; szétzilált családi kötelékek rendbetevése — könnyek, vagy indulatos szavak, s ő üljön nyugodtan, maradjon higgadt, s próbáljon olyan tanácsot adni, ami jó Is, ami eredményre vezet. És mennyi minden van még, ami a „legnehezebb”. A helyes káderpolitikai elvek — száján meglágyul még ez a kemény-rideg, hivatalos megfogalmazás is — érvényesítése: ráébreszteni arra, hogy a jó munkához, a jó vezetéshez nem elég önmagában a kellő szakmai tudás. Egy-két műszakinál tapasztalható némi befeléfordulás: eltemetkezés a szakmai részletekben, az ösz- szefüggések, az emberi vonatkozások szem elől tévesztése. Baráti-elvtársi beszélgetések sora: nem természetem a veszekedés — mondja —, csendes szóval többre jut az ember, csak az a fontos, hogy a lényeget, az igazat mondja. Határozott elvei vannak: nélkülük nem is végezhetné jól e munkát. És ha nagyon RÁCKEVE: átszakadt a gát TÖKÖL: lanyha védelem PROGNÓZIS: lassú apadás Nem tartozik az elégedett ! emberek közé: elsősorban önmagával elégedetlen. Szívesebben teljesíti kötelességét, s jogaival kevésbé érvel: az eszével dolgozik, de ez elválaszthatatlan a szívétől. Elkövet hibákat is, nem egyszer maga is rájön, mit és hogyan kellett volna tennie, hogy a megoldás jobb, tökéletesebb legyen. Négy éve végzi ezt a munkát, miniszteri dicséretet kapott, kiváló dolgozó címet. Amit csinál, azt hivatásnak érzi, s hogy valóban az is: négy ér- hétköznapjai igazolják. És az, hogy gondok, mindennapi végződések sem tudták letörölni arcáról a megértő, anyásán kedves mosolygást. Mészáros Ottó i — Nem kényeztet el min- ; két a természet. Most már több napja állunk a vártán. Küzdünk a Duna ellen, hét- ' méteres árral szemben. Az ügyeletes a Középduna- völgyi Vízügyi Igazgatóság jelentéseit sorolja. Az általános helyzet megV.elő. — Történt-e valami rendkívüli? — Átszakadt a nyári gát Ráckevénál. A település lakói több napon át tartották, de aztán megcsúszott egy friss szakasz, majd átszákí- totta a víz. Próbálták elzárni, de a nagy erejű sodrás ellenében már nem sokat tehettek. — Elöntés? — Itt kilencszázhuszonhat holdra terjesztette ki fennhatóságát a Duna. Javarészt erdő, de kapás növényt is találunk rajta. — S feljebb a folyón? — Tökölnél minden erőt és lehetőséget mozgósítani kell! — S van értelme? — Hogyne lenne! Ez a térség védhető. Sajnos — a többi településsel ellentétben — a tököli emberek nehézkesek. Évről évre tapasztaljuk, hogy lassabban munkálkodnak, mint kellene. Tele van a föld répával, kukoricával, gabonával. Nem árt tudni, hogy az év elején kibocsátott kormányhatározat szabályozza a vízkárt szenvedett területek biztosítási térítését. Ez kimondja, hogy ha a kárt szenvedettek nem vettek részt elég tevékenyen a javak mentésében, vagy védelmében, úgy csökkenthető, sőt meg is vonható a biztosítási összeg! — Dunabogdány? — Tartjuk ... Most már mindenütt magabiztosabban állhatnak a gátakon. Hét méter körüli tajték várható néhány napig — igen lassú apadással. A lényeg, hogy már fogyatkozik a Duna. T. Gy. Befejeződött a balatoni nyári egyetem Veszprémben befejeződött a balatoni nyári szabadegyetem. Nyolc ország hallgatói vettek részt a művelődést és szórakozást nyújtó rendezvényeken. Újdonság volt az j idén, hogy a hallgatók számára magyar nyelvórákat is tartottak. Két hét Angliában Hazaérkezett nagy sikerű angliai vendégszerepléséről a KISZ Központi Művész- együttesének 55 főnyi tánccsoportja és Rajkó-zenekara. A magyar fiatalok két hét alatt 14 eladást tartottak Londonban és több városban. Csipeszes metszőolló Vargha László geológus, ba- dacsonyőrsi lakos, aki „ezermester” hírében áll a környéken, legutóbbi konstrukciójával a kertészeknek szerzett örömet. Olyan metszőollót készített, amely a növényi szál- elvágása után csipeszként fogja meg a termést. A csemegeszőlő így érintés nélkül kerülhet a ládába, a nagy rózsakertészetekben pedig a kellemetlen tövisektől védi meg a szedőket. Az új metszőollóból húszezer darabot gyárt az idén az ipar a kereskedelem részére. ELEKTROMOS HALÁSZ SEGÍT A PISZTRÁNGOKNAK Halháború a Kígyós-patakban A folyók egész évi magas vízállása megváltoztatta a természetes biológiai egyensúlyt a Bakony környéki patakokban. Egyes halfajták elszaporodtak, mások kipusztultak, vagy a vidéken eddig nem honos halak vándoroltak át a kis vízfolyásokba. Legszembetűnőbb változást a Kígyós-patakban idézett elő a szeszélyes vízmozgás. A Marcalból a hidegvízű, gyors folyású kis patakba menekültek a csukák. A ragadozó halfajta az oda telepített pisztrángokat támadta meg A halháborúban a Magasbakonyi Erdőgazdaság dolgozói a pisztrángokat segítik, s elektromos hálóval szedik ki a csukákat a Kígyós medréből. A KONGRESSZUS TISZTELETÉRE: Csata az öregség ellen Ezért aztán érdemes harcba szállni! Gyors siker — egyik napról a másikra — nem várható ugyan, de az akció biztató. A képen egy mérnök és egy főorvos igazítja a bányász fejére a kis mérőrSS/'/S/-SSSSS/SS//SSSSSSSSSSSS//SSSSSS//VSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSfS/SSSSSSSSSS/fS/SSSSSSSS/SSSS/SSSSSSSSSSSSSS/SS/SSSS//SSS//SSSSfSSrSSSS/Sf/////SS///S/SS/S?SSSSSf/SSSSSS/SS?SSS/S?//SSSS/S/SS/SSSSSrS/SSS/SSSSSS/SySS/SS/SSSSSS elektródákat, amelyek a test működéséről tudósítanak. A jeleket egy kétki'.ogram- mos, tranzisztoros rádió sugározza s így a munkahelytől távol állandóan pontos adatokat nyernek a kísérleti személyről, így rögzíti a magnetofon, majd a papírszalag a percenkénti légzés számát, a vér oxigéntartalmát, a bőr ellenállását. S mindézt azért, hogy közelebb kerüljenek a fontos téma nyitjához: miért öregszenek idő előtt a bányászok? Az akciót a kongresszus tiszteletére indították. Eredménye az elkövetkező generációk életét hosz- szabíthatja meg. (1) Út a hegyekig — Meg sem ismertelek — mondja a terebélyes. Veszettül zötykölődünk a töredezett, kanyargós úton. ök lelkendeznek. A busz tömött Kosarakkal, batyukkal — asszonyok. Aktatáskával — álmos férfiak. Lágyan ívelő sárgazöld dombok közt megyünk. Kukorica és gabona. Aztán utunk mellé szegődik az Ipoly. Fo- lyónak képzeltem. Duzzadt kis patak. Kedvesen, szeszélyesen kanyarog. — Hát mi van veletek Bözsi? — kérdezi a városi öltözékű asszony. — Élünk, hát ti? — kérdez vissza a fejkendős. — A Jóska eldisszidált Kanadába. — Hallottuk, még utána, tavasszal. — Meghívta az apját tavaly nyáron. Én sajnos nem mehettem a szívem miatt — hangját egészen lehalkítja. — Nem humbug az egész Van kocsija meg villája. Tej- be-vajba fürösztötték az apját. — Hát veletek mi történt? — Élünk lassan — mondja kimérten a fejkendős. — Hát a fiad megnőtt-e nagyra? — Fizikus lett — mondja a fejkendős néni. — Kijárta az egyetemet? — Megkoplaltuk. Kanyarodik, zötykölődik a busz. Csendes a táj. Opálosan terül fölé az égbolt. Kis falu szorul két domb és az Ipoly közé. Felkavarjuk az utca porát. Ember sehol, a busz megáll a főtéren. Egyetlen felszálló akad. Vadász — puskával. A terecske padjain feliratok tiltakoznak a vietnami háború ellen. „EL A KEZEKKEL VIETNAMTÓL”, „BÉKÉT VIETNAMNAK”. Gondosan festett betűk a padok támláin. Furcsa és elgondolkoztató látvány. Itt csend van és béke. S valahol nagyon messze egy éppen ilyen csendes falura bombák zuhannak. Egy útelágazásnál letérünk Nagybörzsöny felé. Terméskő templom, a házak mögött hegyek magasodnak. Völgybe ereszkednek, dombnak kapaszkodnak a kis köves utcák — Nagybörzsöny megkapó látványt nyújt Ismét megállunk. A vadász leszáll. Két, hátizsákos, túraruhás ember áll a téren. A terebélyes asszonyság izgatottan bök az egyik felé. — Te Bözsi, az nem a... — nem jut eszébe a név. — Dehogynem — mondja a fejkendős asszony. A hátizsákos és kísérője elindulnak a hegyek felé. Amerre mennek, erdők zúgnak. Nekem is kedvem kerekedik szippantani az erdők illatából, de B. ragaszkodik Vámosmikolá- hoz. így csali Vámosmikola főterén szállunk le. Vámosmikola a kis hegyi falvak után meglepően nagynak és forgalmasnak tűnik. Patika, étterem, mozi, fényképészműhely, emberek. Szalonnát, kolbászt veszünk és kenyeret. A zöldség-gyümölcs- boltban mindent lehet kapni csak zöldséget és gyümölcsöt nem. B. méltatlankodik. — Ha ide nem kell zöldség, akkor minek van bolt? — Ha meg kell, akkor miért nincs benne semmi? Leültünk egy padra enni. Előttünk kis virágágyás. A tízórai után térképpel, iránytűvel tájoljuk be magunkat és elindulunk a Börzsöny felé. Terebélyes, nagy gyümölcsű szederfa alatt három fekete gyerek játszik. A legkisebb meztelenül hintázik a szederfa ágán. Fényképezek. Egyszerre gyerekek kezdenek üvöltözri a hátunk mögött. Valami furcsa gúny ül a nevetésükben. — Nézzétek! Fényképezik a cigányokat! Futva közelednek. A mi három kis figuránk gyorsan kereket old. Kiabálunk utánuk, de eltűnnek. — Minket is tessék lefényképezni! Ne csak a cigányokat! — kiabálják a gyerekek. Fényképeznék, de B. rosszkedvűen elindul tovább. Megyek utána. A cigányok helyzetéről beszélünk. Sok cigány dolgozik, sok helyen a különböző szervek és főleg lelkes egyének segítségével sikerült beleilleszkedniük a társadalomba. De tulajdonképpen ez sem jelent sokat. Évszázados előítéletekkel kell megküzdeni. Ez nagyon nehéz. De ez az egyetlen lehetőség. Nálunk, alapelv: nem lehet belenyugodni semmiféle társadalmi i gazsá gtalansá gba. — Látod — mondja barátom B. — ez a legtragikusabb. Uj nemzedékek születnek, s az ő agyukat is megfertőzik évszázados hülyeségekkel. Erről már a falu végén a temetőben beszélgetünk. Régi földbesüppedt sirok közt. Kisétálunk a temetőből. Dombra visz az út. Régi, félig már összedőlt, de gondosan lelakatolt borospincék és présházak között. Szőlőt nem látni sehol. A szőlőt felváltotta a málna. Kisfiú rajzolgat az árokparton. Nézi a tájat és rajzol. A papírlapon villamos, autóbusz és gyárkémények láthatók. Nekivágunk az útnak, amely a tarlókon át a hegyekig visz. Nádas Péter kell, ha már nincs más megoldás, akkor kemény is tud lenni, mint a fiatal s kissé öntelt mérnök esetében, aki mindenáron „alkotni” akart, de dolgozni elfelejtett... A társadalmi ösztöndíjasokról beszél, s arról, hogy még sokat kell tenni azért: szemtől szembe mondják meg véleményüket az emberek. És azért is, hogy ne „gyűjtögessenek”, ha baj, gond, hiba jelentkezik, azonnal reagáljanak rá, mert később már sokkal nehezebb. örül annak, hogy igazolják a bizalmat a fiatal szakemberek, s igyekszik maximális tapintattal kezelni a javító-nevelő munkára ítélteket. Minden hétfőn ott van az osztályvezetők megbeszélésén, előjegyzési naptárában minden reggel betelt lapok várják, néha úgy érzi, hogy reménytelenül sok a tennivaló az erejéhez mérten, hogy amit tegnap elintézett, azt holnap vagy holnapután újra kezdheti, mert az élet mindig előbbre megy. s ami elég volt tegnap, nagyon kevés lesz holnapután. ■ Reggel nyolckor érkeztünk ; Szobra. Az állomás előtt au- i tóbusz vesztegelt. Egymásra i néztünk. j — Na most merre? — kér- ; dezte barátom és kísérőm, B. i — Azt hiszem teljesen ; mindegy — mondtam, i Az autóbuszon tábla: I SZOB—VÁMOSMIKOLA— ; DRÉGELYPALÁNK. | — Menjünk Vámosmikolá: ra — mondta B. • — Mindig arra menjünk, : amerre a kedvünk tartja — : mondtam. : Szürkéskék volt az ég, ; esőre állt. Felszálltunk a : buszra. Előttünk egy tere- : bélyes asszonyság ült jól : kiöltözve. Olyan forma, aki ; bevetődött a nagyvárosba, s i mikor látogatóba tér haza fa- i lujába, magára szed mindent : válogatás nélkül. Szemben a ■ terebélyes asszonnyal szép • arcú paraszt néni. Néni? A ; korát nehéz lenne megállapítani. Egy ideig fürkészve nézik egymást. A terebélyes felkiált: j — Te vagy az Bözsi? : A fejkendős asszonynak : megvillan a szeme. ! — Ilonka... NAGYBÖRZSÖNYTŐL NAGYKŐRÖSIG Nehéz és leginkább megfoghatatlan munka ez: a művezető elszámol az embereivel, pontosan tudja, egy-egy nap mit végeztek. Az üzemvezető, osztályvezető dolga is köny- nyebb, körülhatároltabb, mi a teendőjük. Ám mit mond ez a kissé el koptatot t, de sok, s mindig helyén levő szivet, idegszálat feltételező megjelölés, hogy: az emberekkel való foglalkozás? Holott ez a legfontosabb feladata! Pillanatok alatt eltűnik róla a hivatalosság, mert szereti azt, amit csinál. Szereti az . embereket. Nem beszámol fe- i lettesének, az igazgatónak, i hanem: mesél. A szó jó, ne- i mes értelmében. Olykor szem-; rehányás is éri: ne vállaljon; mindent, bölcsődei elhelyezés- 1 tői álláskeresésig. A bírálatot; meghallgatja, elfogadja, az-! után — csinálja ugyanúgy to- ! vább. A gyár nőbizottságának : vezetője: némi restelkedéssel; mondja, hogy a kettőt sokszor ; „egybecsapja”, mert amit; meghallgat nőbizottsági veze- ! tőként, azt személyzetisként! intézi el. Fogalma sincs róla,! hány embernek, s hányszor ! segített, de fejből sorolja az; adatokat, hogy öten tanulnak; egyetemen s ötvenketten kö- ; zépiskolában. örül annak,! hogy ez utóbbiak közül 35! fizikai munkás! Büszke arra,! hogy kialakult gyakorlatuk: szerint nem „szipkáznak el” ! sehonnét sem kádereket, kész szakembereket, vezetőket, ha- ■ nem helyben, maguk nevelik . azokat. Lukácsi Mihály fő-! mechanikus itt volt szakmun- 1 kás, akárcsak Sárik meg Rád- : nai elvtársak, akik ma ősz-' tály vezetők: szívósan küzd azért, hogy a vezető beosztó- : súak beosztottjaikról alkotott: véleményüket ne csak megfő-' galmazzák, hanem — le is ír- ják. Mert ez utóbbi már ne-' hezebb. Mégis örül annak, hogy a minősítések elkészítésekor már tisztázott s egyértelműen megfogalmazott a vélemény. Igaz, olykor egyetlen minősítésre rámegy egy délután: ha felállunk az asztal