Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-23 / 198. szám

VILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Kállai Gyula Lengyelországba érkezett Kállai Gyula, a Miniszterta­nács elnöke, aki szabadságát tölti, hétfőn délután repülő­gépen az NDK-ból Lengyelor­szágba érkezett. A repülőtéren Józef Cyrankiswicz, a lengyel minisztertanács elnöke és más személyiségek fogadták. ■n&Myiyp ME'<ir6.i, 8iz otts^ga fs: a ,m e g r e i TA N ÁCS LAPJA X. ÉVFOLYAM, 198. SZÁM ARA 50 FILLÉR 1966. AUGUSZTUS 23., KEDD DJAKARTA Megszűnt a KOGAM Indonéziában hétfőtől kezd­ve megszüntették a Malaysia szétzúzására alakított parancs­nokságot (a KOGAM elneve­zésű katonai szervezetet). Pablo Casals Athénben Felesége kíséretében Athén­ba érkezett Pablo Casals. A neves művész az augusztus 27—28-i athéni fesztiválon „A jászol” című oratóriumát ve­zényli. — „A jászol békeüze­net, amelyet remélem minden­ki megért és megszeret” — mondotta. HOUSTON A műszív első sikere Vasárnap először hagyta el a kórházat Esperanza del Val­le Vasquez 37 éves mexikói asszony, akinek érrendszerébe mesterséges szívpumpát ope­ráltak augusztus 8-án. A pum­pát csütörtökön távolították el. Ez volt az első sikeres mű­tét az új módszerrel. ÍTÉLET KAIRÓBAN A kairói legfelsőbb bíróság folytatta a kormányellenes összeesküvők ügyének tárgya­lását. A vádlottak valameny- nyien a korábban betiltott Muzulmán Testvériség elneve­zésű szervezet tagjai voltak. A 43 vádlott közül hetet kötél ál­tali halálra ítéltek. LIMA 3600 éves amerikai város Limától mintegy 15 kilomé­terre északra egy francia ré­gész feltárta az amerikai kon­tinens legrégibb, 3600 éves vá­rosának maradványait. Alkotmányunk * születésnap; án Mess*ús $t£é basa — v isiik earn hangütést $l®g szegték ess új kestyeret »» í nn épségek tss'ssúy szerte Felhőszakadással, zivatarok­kal köszöntött be augusztus 20-a, de alkotmányunk 17. év­fordulóját, szerte az ország­ban, vidám hangulatban ün­nepelték. Munkás-paraszt találkozók, sport- és kulturális rendezvények tarkították a nap programját. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke kö­szöntötte reggel rádión az or­szág népét, a falvakban és a városokban ünnepi nagygyű­léseken méltatták a nap jelen­tőségét. Zalaegerszegen, a város központjában rendezett nagy­gyűlésen Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a központi bizott­ság titkára volt a szónok. Be­szélt az Amerikai Egyesült Államok vietnami agressziójá­ról, s többek között hangsú­lyozta: — E fórumról is kijelentjük, hogy minden erkölcsi, politikai és anyagi segítséget meg­adunk a vietnami népnek az agresszorok elleni harc győzelmes befejezéséhez. Ezrével jelentkeztek fiatalok, akik vállalják a harcot, az amerikai betolakodók ellen. Ha vietnami barátaink kérik ezt a segítséget, önkénteseinket Vietnamba engedjük. Dr. Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Kiskunfélegyhá­zán emlékezett meg az alkot­mánynapi évfordulóról, Czinc- ge Lajos honvédelmi minisz­ter Karcagon tartott ünnep: nagygyűlést Pest megyében is gazdag volt az ünnepi program: a ter­melőszövetkezetekben a patro­náló üzemek és a tsz-gazdák találkoztak. Táncos, zenés ösz- szejövetelek, arató-bálok vár­ták az ünneplőket. tweíspeír Seist eless* Cég lehetess Párt Politikai Bizottságának tagja, az olasz szakszervezeti szövetség főtitkára, Barinkat Oszkárné, az MSZMP Pest megyei bizottságának titkára és Varga Péter megyei tanács­elnök. A nagygyűlésen Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára mondott ünnepi be­szédet Bevezetőben augusztus 20-a jelentőségét méltatta, s meg­állapította, hogy az elmúlt esztendők eredményei kézzel foghatóan igazolják: az alkotmány törvénybe iktatása óta eltelt 17 esz­tendő alatt népünk jól élt azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az alkotmány biztosít. Gáspár Sándor volt a ceglédi ünnepi nagygyűlés szónoka. Cegléden a zászlódíszbe öl­tözött Szabadság téren ren­deztek nagygyűlést. Az elnök­ségben a járási, városi pártbi­zottság és a tanács vezetőin kívül helyet foglalt a hazánk­ban tartózkodó Augustino No­vella, az Olasz Kommunista Hazánk valóban a dolgozó nép állama, s a hétköznapok mun­kája, jövőt formáló tervei, erőfeszítései, egyaránt népünk életszínvonalának emelését, a szocialista építés céljait a bé­kés, a boldog élet feltételei­nek biztosítását szolgálják, Kiemelte, hogy a harmadik ötéves tervidőszakban a dol­gozók reálbére, az előirányza­(Folytatás a 3. oldalon) Ismét árh Szerdára: hét méter A főváros ünnepének emlékezetes színfoltja volt a káp­rázatos tűzijáték. (MTI foto, Fényes felv.) Leállnak a teherkompok Lezárták a tassi zsilipet A tv-nézők már tanúi lehet­tek az ausztriai felhőszaka­dásnak és árvíznek. A nagy mennyiségű csapadék roha­mosan emeli a Duna szintjét. Mi várható a mai napra s a hét hátralevő részében? Az árvédelmi ügyelet válaszol a kérdésre. — A keddi vízállás: 685 centiméter. Egy nappal ké­sőbb elérjük a 7 métert. Fel­tehető, hogy e körül játszik a megáradt folyó. — Újabb árhullámok? — Hétfő délután az egyiket Pozsonyból, a másikat Linzből jelentik. Csaknem bizonyos, hogy a kettő eléri egymást, egy több napig tartó szintté olvadnak össze. — A védelem dolga? — Másodfokú figyelőszol­gálat, s a szokásos egyszerű védekezés. Lezárjuk a zsili­peket, hogy a magasabb szint nehogy a csatornákon keresz­tül öntsön el gát mögötti te­rületeket. A Csepel-sziget al­só, hajózható zsilipét lezártuk. Ott már tíz centivel maga­sabb a nagy, mint a Kis- Duna állása. — A nyári gátaknál? — Védekezni kell Kisoro­szinál és Tökölön — minde­nekelőtt. A megyei Kishajózási Vál­lalat információja: — Nyári gátak mentén ál­talában lassú menetben közle­kednek a hajók, hogy a hul­lámverés ne rongálja. Átkelő járataink közül Lórévnél le­állt a komp. Ha elérjük a 7 métert, a Határcsárdánál és Nagymarosnál kell lehorgo­nyozni a teherszállító jármű­nek. A személyforgalom za­vartalan. T. Harmadszor nem sikerült Csónakkal az óceánon Három méter 30 centiméter hosszú vitorlásán akart átkel­ni az Atlanti-óceánon a 72 éves William Willis, aki már kétszer sikerrel hajtott végre hasonló vállalkozást. Willis június 22-én indult el az angliai Plymouthból, de ezúttal az óceánon megbete­gedett és hétfőn, 1360 kilomé­terre a partoktól egy hajó csónakostul fedélzetére vette. Ki mennyit ér? Kiderül ez mindenkiről, a tettek idején, a szorító munka sodrában, amikor ember kell a gátra, amikor nyolc órába nem férnek bele a tennivalók. A falusi nép bizonyított ezen a nyáron is, hiszen megint sokszor kel­lett viharokban, zuhogó esőben helytállnia. S a zömről, a legjaváról most, a nyári munkák hajrájában örömmel állapíthatja meg a közösség: kipróbált, derék emberek. S az talán még nagyobb öröm, hogy az előző évekhez ké­pest, jóval több a becsülettel helytállók száma. Ma már igen sok szövetkezetben erősödik a mag — a közös ügyet értők s azért jó szívvel dolgozók csapata — melyre a legnehezebb helyzetben is számítani lehet. A címben feltett kérdésre tehát látszólag könnyű válaszolni. Mindenki annyit ér, amennyit dolgozik, amennyit megért a közös ügyből, amennyit vállal a közös tervekből, felelősségből. Ez így elvileg rendben is volna, csakhogy az értékrend felállítása nem mindenütt megy zökkenők nélkül. Mert a szándék, az emberben rejlő lehetőségek és véges erők is mérlegre kell, hogy kerül­jenek. Ahol ezt nem veszik figyelembe, ott nemigen de­rülhet ki, hogy ki mennyit ér. Hogy a homályos célzások világossá váljanak, el kell mondani egy nem éppen lelkesítő példát. A szóban forgó faluban kevés a javakorabeli munkabíró ember. Ezen a nyáron ez a hiányosság majdnem végzetessé vált De csak majdnem, mert a 15—20 öreg s az általá­nos iskola felsőbb osztályosai megmentették a helyzetet. A becsületnek, a helytállásnak olyan szép példáját ad­ták, amely mindenképpen elismerést érdemel, mind anyagi, mind erkölcsi vonatkozásban. Sajnos, a tsz ve­zetői sem anyagilag, sem erkölcsileg nem becsülték meg ezt a kiállást, mondván: a segítők nem teljes értékű munkások. Az öregek azért, mert öregek, a fiatalok pe­dig még nagyon fiatalok. S amikor az egyik idős ember megpróbálta kiszorítani az elnökből az annyira várt el­ismerő szavakat, az ingerülten válaszolt neki: ne kíván­ják, hogy tapsoljak maguknak, azt sem tudom, hol áll a fejem. Csoda-e, ha ebben a faluban kicsit keserűen hang­zik a kérdés: mit ér az ember? Hiszen itt a rossz séma, a képtelen előítéletek szabják meg, ki mennyit ér. Itt nem veszik figyelembe, hogy a mi közösségeinkben ép­pen az a legnagyobb és legszebb tulajdonság, hogy nagy tettek idején képes felülmúlni önmagát, öregje, fiatalja ereje teljességét adja. S ezt akkor is nagyra kell értékelni, ha erős férfiak valóban többet tudnának produkálni. Tudnának, de ott nincsenek, s így azt kell megbecsülni, ami van, azokat kell értékelni, akik erejükön felül segítenek. Sok szép munkának volt színhelye a falu ezen a nyáron is és a legtöbb helyen az igazságnak megfelelően derült ki, hogy ki mennyit ér. Sajnos, a fenti eset még­sem egyedülálló. Máshol is előfordult, hogy a jó szán­dékot, a megfeszített erőt és akaratot alábecsülték. Nem törődtek az emberekkel, mondván; dédelgetni csak a gyereket kell, a felnőtt ember törődjék önmagával. Pe­dig szocialista közösségben nagyon idegen és hamis az ilyen okoskodás. Végül is az ember tettei a világ előtt annyit érnek, amennyire a közösség értékeli őket. A parasztember ré­gen úgy mérlegelt, hogy megszámolta a kapott pénzt, fel­mérte, mi van a kamrában, a padláson, az udvaron, az­tán mondta ki: ennyit értünk az idén. Csak örülni lehet annak, hogy ehhez az anyagi természetű számvetéshez ma már magasabb értékű, emberibb követelmények is csatlakoznak. Jó szó, dicséret, biztatás, a vezetők elisme­rése nélkül senki nem tudhatja, hogy mennyit ér. K. Gy. V __________________________/ i­Apróságok és felnőttek jó hangulatban, vidáman szóra­koztak az alkotmány ünnepén. Képünk a ceglédi Szabad­ság téren készült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom