Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-20 / 197. szám
X. ÉVFOLYAM, 67. SZÁM 1966. AUGUSZTUS 20., SZOMBAT A majdani Pismáni sugárút táján ÉPÜL A TÖRÖKVÖLGY! ÚT - ŐSSZEL AZ ALKOTMÁNY UTCA ,,A nemes tudományoknak szentelten Csaknem minden új utcánál visszatérő látvány a giz-gaz- zal benőtt járda. Ebben — sajnos — az építésvezetőnek szó szerint igaza van! Horváth Levente Rohamosan fejlődő, épülő és részben már közművesített Pismánunkban a Törökvölgyi út megépítése folyik teljes erővel. A Pest megyei Ütépítő Vállalat építésvezetőjével beszélgetünk, Kostyál Istvánnal, aki, — ha nem is lakik Szentendrén — de évek óta út- és utcaépítéseink lelkiismeretes vezetője és igazi „Fismán- megértéssel” és városszeretettel beszél a továbi lehetőségekről. Szeptember 15-ére átadható a forgalomnak az öt méter széles Törökvölgyi út, kiskockaburkolattal ellátva, a híddal együtt. A továbbiakban már csak a Daru piac (Petőfi tér) térburkolása és onnan a szeszfőzdéig vezető nagyon rövid út megépítése hiányzik ahhoz, hogy a Duna-parti műúton, a Barackos-, Törökvölgyi és Egresi utakon keresztül gyönyörű sugárút — körbuszforgalom létrehozásával — a HEV-állomástól, illetve a Papírgyár környéktől az egész város, és a szép Pismán egész területe összeköthető és beutazható legyen. Elmondja még, hogy a Törökvölgyi út befejezésével Szigetmonostor község belső területét rendezi a vállalata, s azt követően előreláthatóan októberben hozzákezdenek az Alkotmány utca felújításához is. Tőle, az útszakembertől is hallom, milyen rossz állapotban van a Kőzúzó utca, amely — ma már indokolatlan módon — még mindig nem a város, hanem a Közlekedés- ügyi Minisztérium hatáskörébe tartozik. Mint mondja, a város szívesen kezelésbe venné abban az esetben, ha a KPM azt előbb megfelelően helyreállítja. Megtörtént A járási tanács, az egészség- ügyi osztály dolgozói HÉV-vel érkeztek Pomázra. Az ott levő két autóbusz megkerülte a bisztrót, majd az első — amely Pilisszentkereszt- re ment — megállt és a kalauz leszólt az ott várakozó helyi utasoknak, ne szálljanak fel, mert jön a „helyi busz”, valóban, közvetlen utána jött is az a busz, de a vezetője B. Tóth István, nevetve nemet intett, s mutogatta, hogy az előző buszra kellett volna felszállni. Továbbhajtott, és az utasok ottmaradtak, bár az ülőhelyek fele üres volt. Az utasok pedig várhattak vagy fél órát a kö vetkező buszra. A többi az autóbuszok gaz dájára tartozik. Kató György Kukoricakonzerv prprikával, paradicsommal Különleges újdonság! Píi taminkrémmel dúsított cseme gekukorica-konzervet készítenek a Kertészeti és Szőlészet Főiskola technológiai tanszé kén. A hagymával, sóval, cukorral ízesített pritaminkrém és ; csőről lemorzsolt kukoricaszemek keveréke nemcsal igen jó ízű, hanem nagy táp értékű készítmény: egy adat elegendő belőle egy felnőtt na pi C-vitamin szükségléténél fedezésére. Fogyasztásra többféleképper alkalmas: kenyérre kenve jc uzsonna vagy vacsora, s hú; mellé — kitűnő mártás. Az új kukoricakonzerv má tik változata nem pritamin ital, hanem paradicsommal ké \ tül, ez főként frissen sült hú 1 ik jó kiegészítője lehet. A hosszú esztendők óta elhanyagolt utcánál erre égetően szükség lenne. Kostyál István szakmai gyönyörűséggel beszél a szintén általuk épített és ez év május végén megnyílt 9 méter szélességű visegrádi Panoráma útról, az egykori Malomvölgyben, és megismétli a már tőle, lapunk hasábjain közölt panaszát a város lakosságához: — Utat, utcát járda nélkül nem építünk. A szentendrei lakosság, villa- és háztulajdonosok jelentékeny része azonban még mindig nem rendelkezik a megkívánt szépérzékkel. Tavasszal adtuk át megszépült alsó izbégi utunkat, a Kováts László utat, és helyenként úgy néz ki az új járda, mint egy elhanyagolt őserdő! Zrínyi A Szigetvári Vár Baráti Kör 3300 levélben kért a Zrínyikultusz ápolására vonatkozó választ városi és községi tanácsoktól. Az eddig beérkezett 1671 válaszlevél szerint félezer Zrínyiről elnevezett utca, vagy tér, 44 Zrínyi nevét viselő úttörő csapat, 10 termelőszövetkezet, 7 általános iskola, több gimnázium, technikum, művelődési otthon található az országban. Másodszor terem a szamóca A kecskeméti Aranykalász sodtermés is több mázsát ígér. Termelőszövetkezet hétholdas A bogyók már kifejlődtek a szamóca telepén ismét virágza- töveken, most már csak né- nak a tövek. A tavaszi rekord- hány hetes napsütésre van termés után, amikor minden szükség ahhoz, hogy a másodholdról 65 000 forint értékű _ termés beérjen és piacra ke- szamócát vittek piacra, a má- ' rülhessen. A jubiláló múzeumban „Ez a nemes tudományoknak szentelt templom, a szer- bek áttelepedésének a százéves évfordulója után három évvel épült, és a hazafias szerb görögkeleti nem egyesült vallású egyházközösség állította fel Szent-Endrén 1793- ban.” A szerv nyelvű feliratnak ez a magyar fordítása, mely múzeumunk bejárata felett olvasható. Az épületben 1951-től működik a múzeum, az idén ünnepli 15 éves fennállását. Ónodi Béláné igazgató lelkesen és részletesen beszél a legközelebbi tervekről, még az idén megrendezendő kiállításokról. Legidősebb művészünk, az európai hírű Czobel Béla 83. születésnapján, szeptember 4-én nyílik az ő alkotásainak tárlata, melyet októberben, a hagyományos múzeumi hónapban a szentendrei származású világhíres operaénekes, Stéger Ferenc emlékkiállítása követ (Stéger szülőháza Dumtsa Jenő utcában emléktáblával van megjelölve. Gyógyszerészként kezdte életpályáját.) A múzeumi hónapban több előadás mellett egy műemléki társas kirándulást is Duna-part szerelésű, egyébként három éve létező restauráló helyiségben tehát nagyszerűen készülnek el a felújítások kerámia-, vas-, fém- és üvegleleteken egyaránt. A háromszáz hőfokra hevíthető elektromos szárítókemence, legmodernebb, hatalmas bojler, vadonatúj bútorzat megfelelő helyre jut a bővítés utáni nagyszabású helyiségben. Az igazgatónő megállapította, hogy vidéki viszonylatban vezető helyen áll ez a műterem, s a felszerelési anyagot a közeljövőben még tetemesen bővítik. Mellette meg a lépcsőház ódon beépített sarkában "an a villamosított és vízvezetékkel ellátott, teljes fotólaboratórium. Középkori hangulat fogja el az embert, már a2 irodába való belépés pillanatában is. A két helyiség zsúfolt, de roppant érdekes. A belsőben látható az összes falak mentén a szakemberek rendelkezésére álló, és általuk sűrűn igénybe is vett, nagyon komoly könyvtár, több mint háromezer kötet régészeti, történelmi, helytörténeti, művészeti és más anyagával. E gazdag anyag befogadására az ódon épület máris alkalmatlan, kezdettől fogva a Római sánc utcai Wáczek-vil- la szolgál anyaggyűjtő raktárul, több mint húszezer tárgyat őriznek ott. Ennek a háznak tatarozását is komoly ösz- szeggel végezték tavaly és tavaly előtt. Komoly magnószalag-gyűjteménye is van a múzeumnak. Községeinkből szlovák népdalgyűjtemény, hangra rögzített szerb népszokások, mint dalmát betlehemes játék, élő és meghalt művészeink hangjai élnek a szekrényekben hangszalagokon, alkalmi nyilvános előadások céljára. Búcsúzásul elmondta még a hivatását nagyon szerető igazgató, hogy novemberben a Budapesti Néprajzi Múzeum Szentendrén rendezi meg a társadalmi néprajzi gyűjtők és kutatók országos értekezletét, és a Stéger-kiállítás zártával nagyszabású néprajzi kiállítást rendeznek. Az épület egykor egyházi és iskolai célra épült, de mint a felirat mondja: „A nemes tudományoknak szentelten, s ha szűkén, ha kötötten is, de szépen tölti be ezt a nemes hivatását.” Másfél évtized óta, s rö"idesen korszerűen bővült lehetőségek között!!, H. L. Vasúti villasor. Ugye milyen szépen hangzik, különösen az idegen fülnek. Árnyas ligetek, csivitelő madarak, virágzó ágyások képe köd- lik fel az emberek képzeletében. De mennyire más a yalóságban! Igaz, sok mindent láthat itt az ^ ember. Árnyas liget a kerítéseken belül, — szürkülő növényekkel, hiszen az út valóságos púderdobozhoz hasonló, ha egy kis szellő is arra kószál. A csivitelő madarak is megtalálhatók az út elején, a „becsületvesztő” előtt, — a falánk verebek. A járdák, így nyáridőben, igazi kerékpár verseny- pályákká válnak. A sportpálya felé ballagok. Az Aradi utcából hirtelen mögém kanyarodik „vasparipá- ián” egy fiatalemberke. Rámcsenget. Ettől megriadok és félreugor- nék, de a rugasz- kodás előtt belémszalad. Hála kilóimnak én talpon maradok, de a gyerek a földre zuhan. Kissé sajog a csípőm, de megpróbálom felsegíteni. Rámné’z nagy bögöly szemével és összeszorított ajakkal sziszegi: — Menjen a fenébe! Felfut bennem a méreg, de tartom magam. — Mondd, miért a járdán biciklizel? — Mi köze hosszá, — mondja, aztán bőgni kezd. Csakugyan, mi közöm hozzá ... Agárdi Péter szerveznek a városunkkal rokon jellegű Ráckevére, különösen az egykori Savoy kastély és az ottani régi szerb templom megtekintésére. Még ez évben — remélik — a három emeleti helyiséget parkettázzák. Utána megnyílik a Táj és ember Szentendrén és környékén címmel egy állandó jellegű kiállítás. A kiállítás majd szemléltető példákkal mutatja be a vidék geológiai kialakulását, növény- és állatvilágát, s az itt lakó ember életét régészettől egészen az újkori szerb és egyéb nemzetiségi településekig. Egykori lekicsinyített ha- jómodellek, dunai hajómalmok, ráchálók és más halászati érdekességek, külön vitrinben az egykor világhírű itteni szőlőtermelés. Külön szobában szlovák, szerb, magyar népviseletek, szőttesek, bútordarabok, s felsorolhatatlan sok látnivaló kerül a látogatók elé. Csak példaképpen adta kezünkbe Onodiné a Pilisszent- keresztről származó gyönyörű fafaragású egykori pásztorivópoharat, melyet már szappantartónak használt a család, ahol rátaláltak. Az ilyen nagyszabású állandó kiállítás mellett — mint Onodiné elmondta — a földszinten, a mai régészeti helyiségben egymást, fogják vál- trni különféle kamarakiállítások Ilyen az Ábrányi Emilre, az itt lakott nagy költőnkre emlékező bemutató, vagy a töltőtollas üzemünk helyén előkerült nagyon gazdag longobárd anyag egy-egy részlete. A gazdag anyagot ma már befogadni sem tudó múzeumunk bővítési munkálatai még a jövő tavasszal megindulnak. A Görög utcában, a Duna- part irányában, fog bővülni az épület egy L-alakú szárnynyal, a szomszédos ősi Tim- pauer ház kisajátításával. E ház ősi, remek boltívelésű borospincéjében állandó borászati és néprajzi bemutatót rendeznek be. Büszkén közölték, hogy Pest megyei múzeumai közül egyedül itt van restauráló helyiség ahol a többi múzeum anyagát is restaurálják, eredeti alakjába visszaállítják. Rossner Gyula, a kitűnő régész mellett, a mi földink, a fiatal Le- hotzky János a restaurátor, aki az óbudai, külföldön is ismert nevű Biber Károly kovács-iparművész tanítványa. A ma már teljesen modern fel| \ Szomorú filozófia Ott él. Pontosan senki sem tudja, hol. Az is rejtély, hogy miből. De él. Pedig már egyszer autó is elütötte, részeg álmában a kutyák a száját is megharapták. De szívós természete nem hagyta legyűrni magát. Él. Pedig már a nyolcvanon is túl lehet. Élhet, hiszen még talán ő se tudja, hány éves. „Vén szeszkazán!” — mondják róla. Ez igaz. Én mégis inkább filozófusnak nevezném. Hogy miért? Nemrég találkoztunk. Akkor nem volt alkoholbűze. — Most megyek a kocsmába — mondta hirtelen közlékenységi rohamában. — Szedtem egy kis gombát, eladtam. Van egy kis pénzem. Most eliszom. Mindig addig iszom, amíg a pénzemből futja. Tudom, lerészegedem tőle. De kinek fáj az? Nincs senkim. Amíg részeg vagyok, boldognak, nagynak, erősnek érzem magam. Ez is valami, nem igaz? Akkor aztán lefekszem valahová. Nem vagyok válogatós, néha még az árokpart is megteszi. Kialszom í magam. Akkor elmegyek a hegyekbe, gom- j bát szedek, gyökereket ások ki. Eladom. Me- j gint van pénzem, megint eliszom. Nem tartozik senkihez. El. És most csoszog \ öreg, törődött lábaival fel, fel a hegynek.; Ahol majd egy dús füvű árokparton kialusz- ; sza magát. Aztán kezdődik minden újra elől- \ ről. i Szomorú filozófia. Horányi Sándor ; Alkonyodik. A műúton már csak olykorolykor suhan végig egy-egy gépkocsi. Annál nagyobb a forgalom ilyenkor a járdákon. A város házai között megszorult meleg elől ide menekül, aki teheti. Az emberek között csoszog ő is. Bizonytalan színű zsíros sapkája a szemébe húzva, sovány, öreg testén lötyög a rojtos szélű, agyonfoltozott zakó és nadrág, félretaposott sarkú cipőjéből hivalkodóan kandikál ki nagylábujja. Hátán kosárféle. „Krencli”, ahogy a régiek nevezik. Csoszog. Megáll. Morog valamit ilyenkor maga elé. Ha ismerősre lel, udvariasan köszönti: — Alászolgája! Van szerencsém! Jó napot kívánok! Kezicsókolom! Szervusz, kisfiam! — így egyszerre mondja mindet. Nem altar senkit megsérteni. Ki-ki kiválaszthatja magának azt, amelyik neki szól. Mint ahogy a szájából kiáramló alkoholfelhőből is következtethet bárki, hogy az olcsóbb borokból, vagy sörből ivott-e többet a kopott öreg. Csoszog tovább. Aki most ér közelébe, az énekelni is hallhatja. „Amikor a bosnyák fronton voltam ...” — ennyit érteni belőle, a többi morgásba fúl. „Megyünk, megyünk hazafelé ...” — énekli újra, és valóban hazafelé tart, ki a hegyekbe. Mi kő%e hozzá?
