Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-20 / 197. szám

4 1966. AUGUSZTUS 20., SZOMBAT "”*rJ£n4tm DÁNIEL KORNÉL Portrévázlat egy kitüntetettről Távol a világ zajától, egy kis faluvégi házban él Erdő­kertesen. Ez otthona és alko­tóműhelye. A műteremszoba hatalmas üvegablakain át har­sogva tör be az augusztusi fény, sziporkázik benne a szí­nek gazdagsága, amely uralja az elkészült és a készülő képe­ket egyaránt. ...Szereti az élénk, derűs szí­neket, mint ahogy szereti az embereket, az életet. Művésze­tének középpontjában mindig is az ember állt. Szenvedélyes kutatója az emberi testnek, de még inkább a léleknek. A test formája csak eszköz számára az emberi érzések kifejezésé­re. A cél világos: minél gazda­gabban, sokszínűbben ábrázol­ni az embert; a pihenő, dol­gozó, tanuló, örülő vagy szen­vedő, a töprengő t' így alkotó embert. Tegnap kitüntettek. Szocia­lista Kultúráért Emlékérmet kapott. Nemcsak művészi munkájáért, népművelési te­vékenységéért érte a megtisz­teltetés. Mint megyei képző- művészeti szakreferenst. Majd évtizede már, hogy lel­kes szervezője, vezetője a me­gye képzőművészeti életének. Amatőr szakköröket vezet, hi­vatásos művészek munkáját fogja össze, vezetője a megyei képzőművészeti stúdiónak. Nincs a megyében olyan kép­zőművészeti esemény, amely­nek ne lenne részese. Ezt is hivatásának érzi legalább any- nyira, mint az alkotást. — Hosszú esztendők óta mintegy negyven-ötven tagja van a megyei stúdiónak... — állapítja meg elégedetten. — Idősebb, neves művészek csak­úgy, most induló, pályakezdő tehetséges fiatalok. Mindez érezhető hatással van a me­gye képzőművészeti életére. Hogy a megyében pezsgő, eleven a képzőművészeti élet, abban jelentős része van Dá­niel Kornélnak. Sokat, nagyon sokat tett azért, hogy ma már a tizenkettedik megyei képző­művészeti kiállítás megnyitá­sára kerül sor. És azért, hogy Vác mindinkább képzőmű­vészeti központjává válik a megyének, természetesen a ha­gyományokban gazdag Szent­endre mellett. És azért is, hogy ma már a gombási alko­tóházban dolgozhatnak a me­gye képzőművészei. Hívták már más megyébe, ígértek neki a jelenleginél kedvezőbb élet- és alkotófel­tételeket. Mindig elhárította magától ezeket az ajánlatokat. Nem tud elszakadni Pest me­gyétől. A Dunakanyar szépsé­ges tája, állandóan változó, fejlődő tája — éppen úgy ide­köti, mint a többi, a megyé­ben született művészt. Ottho­nának érzi a megyét, gondjait a maga gondjainak is tekinti. Dolgozik érte, vitatkozik és érvel és nagyon-nagyon bol­dog, ha csak egy kicsiny lé­péssel is előbbre lendült me­gyénk képzőművészeti élete. Csendes, halkszavú ember alkotómunka közben. De egy­szeriben megváltozik, ha a megye képzőművészeti életére kerül a szó. Vitatkozik és har­col és az elért eredményekkel érvel — az elöbbrejutás érde­kében. A leglelkesebb népművelők közé tartozik. P. P. Forrás és folyam Rövid egy óra alatt tíznél is többen nyitják az ajtót: van, aki féláru utazási igazolvá­nyát váltja ki, a másik bér­panasza meghallgatóját — in­tézőjét kérdi, a harmadik bo­nyolult munkajogi kérdésben kíván tanácsot kapni. Nem­csak Diósdon, a csapágygyár­ban van ez így, más gyárak, vállalatok szakszervezeti iro­dáiban is ugyanez a helyzet. Majd a szakszervezet — mond­ják azok, akiknek vitás ügyük akadt, s természetesnek tart­ják — s az is —, hogy ott fel­világosítást, tanácsot, segítsé­get kapnak. A múlté már, hogy valamiféle rossz hivatal­ként fogják fel az emberek a szakszervezetet: az elmúlt években fokról-fokra vált tartalmasabbá, sokrétűbbé a szakszervezetek tevékenysé­ge, jó alapot teremtve ahhoz, hogy az új gazdasági mecha­nizmusban a társadalmi ellen­őrzés, a szocialista demokrá­cia továbbfejlesztésének ep'úk fő letéteményese legyen. A tulajdonosok képviseletében A Központi Bizottság hatá­rozata a gazdasági mechaniz­mus reformjáról, s abban a szakszervezetek növekvő sze­repéről, több ízben is hang­súlyozza, hogy létrejöttek a szocialista demokrácia tartal­mi továbbfejlesztésének fel­tételei, s ennek egyik jelentős része a szakszervezetek — mint a dolgozók legátfogóbb képviseleti szerve — munká­jának gazdagítása. Mai ered­ményeink sem lebecsülendőek: szép számmal említhetünk olyan példákat, mint a török­bálinti Mechanikai Művek, a Csepel Autógyár, ahol nap­jainkban is értelme van annak a kifejezésnek, hogy üzemi de­mokrácia, s valós tartalma a dolgozón beleszólási, észrevéte­lezési jogának. A reform vi­lágos megfogalmazásban ki­mondja, hogy — a lényeget összefoglalva — ennek általá­nos gyakorlatnak kell len­nie: a tulajdonosok, tehát a dolgozók képviseletében a szakszervezetek a jelenleginél jóval nagyobb jogkört kapnak, s minden feltételt ahhoz, hogy éljenek is vele. E megváltozó gyakorlatról beszélgetve a Váci Képcsőgyár szakszervezeti bizottságának titkára találó hasonlatot em­lített: eddig — fejtegette — in­kább csak a szocialista de­mokrácia forrásait nyitogatták, tágították a szakszervezetek, a reform azonban arra te­remt lehetőséget, hogy e for­rások sodró erejű folyammá egyesüljenek. A szocialista demokrácia kifejezés sok mindent össze­foglal: életünk valamennyi te­rületén tapasztalhatjuk erősö­dését, de — a korábban meg­felelő, napjainkban azonban már gáttá vált tényezőket is. A csekély vállalati önállóság; a renkívül kötött, tervutasítá­sos irányítás például üze­meinkben eléggé szűk terület­re korlátozta a dolgozók bele­szólási jogát, s természetesen a szakszervezeti tevékenységet is. A reform gazdasági intéz­kedései — egyben a szocialis­ta demokrácia erősödésének elősegítői. A nagyobb vállala­ti önállóság — a jogkörök, döntések decentralizálása — a termelői kollektíva nagykorú- sítását is jelenti: megnöveke­dett kötelességeket, de a mai­nál összehasonlíthatatlanul szélesebb körű jogokat is. Eh­hez sem minden tapasztalat nélkül kezdünk: említhetjük példaként a Nagyltőrösi Kon­Nem divatos már — a vastag ceruza ? Színvonal, csekély hibával - Nem mindenütt az üdítőital A Pest megyei ÁKF tapasztalatai a Dunakanyarban Bocsánat, de mert hasáb­jainkra sűrűn visszatérő téma a Dunakanyar, talán mégsem unalmas olvasni róla így nyár- időben, különösen ha újdon­ságokról szól a beszámoló. Persze az nem újság — nyár végetáján mindig megemlé­kezünk róla — hogy a Pest megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség ellenőrizte a boltokat, megnézte kívül- belül milyenek, nem csapják-e be a vevőt, s hogy a vendéglá­tóhelyek hogyan látják ven­dégül a vendégeket. Még vannak „hiányosságok“ Nos, ez idén háromszor jár­ták végig a kereskedelmi fel­ügyelők ezt az ellenőrző utat, most azután azt írják össze­foglaló jelentésükben, hogy bár találtak kifogásolni valót, mégis nagy általánosságban minden előző esztendőnél job­ban meglátszik a fejlődés, emelkedik a színvonal. Szép, új, jól berendezett, modern éttermek és boltok mindenfe­lé a két parton, meg a Szent­endrei-szigeten, sőt ami nem új azt is korszerűsítették a té­len. Tehát kényelmesen ehet­ihat, vásárolhat a Dunaka­nyarban forgó hazai meg kül­földi. Megelégedéssel állapítják meg azt is, hogy ezúttal jól felkészült a kereskedelem, meg a vendéglátóipar, — de elő­fordulnak azért még hibák és hiányosságok. Például a visegrádi Vár Ét­teremben délután valamivel három óra előtt, ami még ha­tározottan ebédidőnek számít, nem volt bugrácsgulyás. Sok a külföldi vendég és mind ma­gyar ételeket rendel, tehát el­fogyott. Pedig éppen a ked­vükért reggeltől estig nem sza­badna soha kifogyni a magyar specialitásnak. Tudjon németül az idegen Máskülönben gondolnak is. A bal parton például a Váci Vendéglátóipari Vállalat min­den éttermében, a másik olda­lon pedig a Budakömyéki Vendéglátóipari Vállalat leg­több egységében nyomtatott, bár gz egész választékot fel nem soroló, idegen nyelvű ét­lap várja őket. Egyik szélén magyarul a másikon idegenül az étel neve, középen pedig a nemzetközi eszperantón kívül is, minden nyelven érthető számokkal az ára. Ez már kézzel beírva. Van azért csak magyar nyelvű étlap is, azon azonban sokkal többféle étel szerepel. Másik baja az idegen nyelvű étlapnak az, hogy egyedül németül készül. Úgy létezik — ez egyébként a mi megjegyzésünk és nem a je­lentésből idézzük — vendég­látóiparunkban él még az a régi, naív, magyar hiedelem, hogy aki külföldi hozzánk lá­togat, hát az mind tud néme­tül. A külföldiek tévhiedelme pedig az, hogy nálunk min­denki beszél németül. Aminek élénk cáfolatára a kereskedel­mi felügyelőség ezúttal is meg­állapítja, hogy a pincérek kö­zül nagyon kevés beszél kül­földi nyelvet. Amelyik pedig tud, az sem nagyon siet az asztalunkhoz. Természetesen a vendég­látóipar nem szerződtethet fel­szolgálónak tolmácsokat, de az étlapok azért bizony többnyel- vűek lehetnének. Csehszlová­kok, lengyelek tömegével lá­togatnak hozzánk, idén feltű­nően sok a francia, s több az angol nyelvű is. Nem nagy do­log, de részükre jóleső figye­lem lenne, ha saját anyanyel­vükön válogatnák össze menü­jüket. örvendetes pozitívumként könyvelhető el, hogy idén nem hiányzik a sör, ezenfelül min­den étteremben, de boltban is bőven kapható mindenfajta szénsavas üdítő ital, meg gyü­mölcslé. Sajnos, változatla­nul továbra is töbnyire langymelegen. — Nincs elegendő hűtőte­rünk. Nem is lehet, az áram­vezeték nem bírná el a nagy megterhelést, ha még több hű­tőszekrényt állítanánk be — védekezik a vendéglátóipar. Érdekes. Viszont a MÉK, — amely ez évben további 15—15 gyümölcs- és zöldség­árusító sátrat, bódét, gombát emelt a Dunakanyarban — minden árudájában jól hűtött, jéghideg üdítő italt árusít Kicsi a hal a surányi kisvendéglőben Megyénk kereskedelmi fel­ügyelősége két alkalommal ak­kor rándult ki a Dunakanyar­ba, amikor az eszperantó-, meg a campingező világkongresszu­sok résztvevői, hogy a helyszí­nen vigyázzon jó hírünkre a nagyvilágban. Legutoljára, amikor a campingezőkkel járt arrafelé, 60 boltot és vendég­látóhelyet ellenőrzött, s csak 20 helyen kellett kisebb-na- gyobb hibákról jegyzőkönyvet felvennie. Tavalyi és régebbi tapasz­talatai során többször észre­vette, hogy némely felszol­gáló ceruzája fizetésnél na­gyon vastagon fog. A „túl­számlázás”, ahogy hivatalosan nevezik ezt a fogyasztóra ká­ros matematikai műveletet, ez idén jóformán kiment a divat­ból. Mindössze egy helyen ta­lálkoztak vele, éspedig a viseg­rádi Vár Étteremben. Négy­tagú külföldi társaság néhány i kupica különböző magyar pá- I Unkát kóstolgatott. Béréi La­josné felszolgáló odabent a söntéspultnál rendes áron, 90 forint 40 fillérrel blokkolta a kihozott italt, az asztalnál azonban 103 forint 20 fillért számított fel. Neki viszont ezért 400 forintot számolt a ke­reskedelmi felügyelőség. Erősebben divatozik azon­ban idén a fogyasztók más természetű megkárosítása: né­hol kissé sokat csípnek le a felszolgált ételadagból. De az már ritka, hogy olyan sokat, mint Surányban az üdülőtelep új kisvendéglőjében a halász­lébe való hal húsából, amit éppen két kereskedelmi fel­ügyelő rendelt ebédre magá­nak. Az egyik halászlében mi előrehaladást gátló — he­lyi vagy általánosabb — jer lenségek ellen. Nem formai, hanem tartal­mi változás tehát, amit az új gazdasági mechanizmus ered­ményez a szocialista demokrá- ciáBan: s e tartalmi változás elképzelhetetlen a dolgozók tö­megeinek fokozott közreműkö­dése nélkül. Betöltve sajátos feladatait A Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára a megyei aktívaértekezleten több ízben is hangsúlyozta a szakszerve­zetek sajátos feladatait: azt, hogy senki más, csakis a szak- szervezet oldhatja meg az új helyzet teremtette feladatok egy részét. Határozottságot és önállóságot követel ez a szak- szervezeti bizottságoktól: az érdekközösség megvan a gaz­dasági vezetők és a szakszer­vezet, illetve a dolgozók kö­zött. Az utak azonban külön­böznek: ahogy nem feladata a szakszervezetnek a termelési, áruforgalmi kérdések eldönté­se, úgy csakis a szakszervezet képviselheti egy sor kérdésben a dolgozók egészét. A sajátos szerep jó betöltése a munka további javítását, színvonalasabbá tételét kíván­ja meg. Azt, hogy a források megnyitását a folyammeder egyengetése kövesse: a gazda­sági mechanizmus reformjá­nak következménye lesz a szo­cialista demokrácia erősödése, de ugyanakkor — a folyammá egyesült források erejével — vissza is hat nemcsak gazda­sági tevékenységünkre, hanem életünk egészére. És ezt szol­gálni : nagymúltú szakszerveze­teink történelmi küldetése. M. O. * Ápolónőket avattok a Semmelweis kórházban Pénteken délelőtt, miután a hároméves ápolónőképző isko­lát sikeresen befejezték, hu­szonhárom új Pest megyei nő­vérnek adták át ünnepélyes keretek között az oklevelet a Semmelweis kórházban. Kö­zülük tizenöten továbbra is a megyei kórházban teljesítenek szolgálatot, ketten Vácra ke­rülnek, míg hat fiatal nővért különböző községekbe nevez­tek ki körzeti ápolónőnek. mindössze hét, a mási ki'.,'' n ''fSS//fSSSS/S/SS/f//SSSS///SS/SSSS//S/S/S/SSS/ys/fSff/SSf/S//S//SS///S//SSf/////S/S////Sf nyolc dekás halszelet úszkált, 5 holott 19,2 dekának kellett vol- na lenni mindegyiknek külön. § Hát ez aztán drága halászléi volt! Zsigmond László bolt- ^ vezető 1000, Szunyogh Ferenc^ szakács pedig 400 forintot fizet^ a két adagért ä Különleges visegrádi dupla Merőben újszerű leiemé- ^ nyességet fedeztek fel a fel- ^ ügyelőség tagjai a visegrádi ^ Duna part ékességében, az új ^ reprezentatív önkiszolgáló ét- í teremben. A kávéadagolókanál $ peremét valaki körös-körül ^ ici-picit lereszelte és ezáltal $ űrtartalmát csökkentette. Nem ^ fért bele az egy szimplához § előírt 30, csupán 23 gramm § őrölt kávé. Vagyis a belevaló § kávémennyiség mintegy 27 S százalékát takarították meg! § Természetesen ebből a fogyasz- $ tónak kára származott, haszna $ pedig ... hogy kinek? Azt ku- ^ tatja e pillanatban a rendőr- ^ ség is. Persze arra szintén ki- § váncsi, ki lehetett a szellemes $ újítás: a kanál lereszelésének ^ kiagyalója és megvalósítója. § — De ne csak a rosszat, a § jót is tessék megírni — kötik ^ lelkünkre a kereskedelmi fel- & ügyelőségen. Nagyon szívesen. Tehát: a ^ visegrádi Fellegvár mellett a ^ büfésátorban nemcsak bőven § volt sör, de egyszerre öt fajtát S árusítottak. Ezenkívül volt $ még eszperantó cigaretta is. ^ és a képes levelezőlapok mel- $ lé mindjárt bélyeg. Valóban dicséretes kereske- ^ dói gondosság, és hogy ezzel a ^ szép akkorddal fejezhessük be $ beszámolónkat, meg sem mer- ^ n tűk kérdezni, vajon hideg ^ st volt-e az az ötfajta sör? ei Szokoly Endre ^ <5. „ÚGYIS MIENK A SZÉP SZÜRET..." (Brecht) Ez már az áldomás! A csöndben csordogáló Benta-patak llett harmonikaszóra ültetett nótázás száll a nagy gazda­egyik öreg gazdája dús aratás után kívánja mindenki szségére a torokbizsergető hideg sört. Legyen még jobb az i szüret. zervgyárat, ahol nemes hagyo­mány nemcsak a gazdasági vezetés és a szakszervezet jó együttműködése — a viták el­lenére, sőt, éppen azért — ha­nem a kollektívával való rendszeres tanácskozás. Ma azonban ez még csak példa: a reform megvalósítása nyomán kell hogy általánossá váljék. Demokrácia és felelősség A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsának vezető titká­ra egy beszélgetés alkalmával hangsúlyozottan említette a demokráciát és a felelősséget ikerfogalmakként. Mégpedig „sziámi”, azaz elválaszthatat­lan ikrekként: a szocialista demokrácia erősödése egyben annak gyakorlóit, tehát a dol­gozókat, s a szakszervezeteket is, hallatlan felelősséggel ru­házza fel. Valóban, komoly felelősség — gazdának lenni. Véleményt nyilvánítani a gazdasági in­tézkedésekről, egyeztetni az álláspontokat a munkajogi, s bérkérdésekben, meghatározni a kollektív szerződéseket, dönteni a szociális, egészség- ügyi és kulturális ellátás kér­déseiben, s élni azzal a jog­gal, hogy az üzemi gazdasági vezetők megítélése, megerősí­tése vagy leváltása esetén a szakszervezet véleményét ki kell kérni. Mindezt a közpon­ti Bizottság határozata a gaz­dasági mechanizmus reform­járól rögzíti, s a részleteket illetően is ma már sok kér­désben tisztázottak a megva­lósítás, végrehajtás útjai. A gazda elmélyült felelőssé­géhez az kell, hogy érezze, tudja: jogai és kötelességei el- téphetetlen szálakkal kötőd­nek egymáshoz. A Csepel Autó­gyár szakszervezeti bizottsá­gának titkára hangsúlyozta ezt, s hozzátette, a reform kapcsán — a szocialista de­mokrácia erősítése érdekében — elsősorban a fejekben, a gondolkodásmódban, a szem­léletben kell megteremteni az előrehaladás alapjául szolgáló rendet A szocialista demokrá­cia — nem önmagától megva­lósuló fogalom, s gazdagodása sem automatikus. Valameny- nyiünket szolgál, s mi, mind­annyian teremtjük meg. Eh­hez feltételek, körülmények is kellenek, de — igény is! Igény, hogy beleszóljunk kö­zös dolgainkba, hogy ne csak a magunk egyéni világával törődjünk, hanem a nagy egész feladataival is, s határo­zottan lépjünk fel a társadal-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom